Vörös Zászló, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-76. szám)
1971-02-23 / 23. szám
Legendás hírű, legyőzhetetlen hadsereg A dicső harci hagyományokhoz hűen, megbízhatóan védelmezik a Szovjetunió határait az ejtőernyősök. Nem kímélik erejüket, hogy elsajátítsák a haditudományt, tökéletesítsék felkészültségüket. Nagy lelkesedéssel készülnek a harcosok az SZKP soron lévő XXIV. kongresszusára. Valamennyi alegységnél gyűléseket tartottak. A katonák átnézték a korábban elfogadott kötelezettségeket és újabb célokat tűztek ki maguk elé. A felvételen: az ejtőernyősök kiképzése. (A RATAU fotokrónikája) Büszkék vagyunk rájuk Iskolánk tantestülete, tanítói és tanulói komszomolszervezetei nagy figyelmet fordítanak a tanulóifjúság hazafias nevelésére. Nevelőmunkánk eredményessége felmérésének egyik fő forrása a katonai szolgálatukat teljesítő végzőseink magatartása a szovjet hadsereg soraiban. Az utóbbi években fiataljaink ezen a téren sok örömet szereztek nekünk. Iskolánk igazgatósága és komszomolszervezete levelezésben áll fiaink katonai parancsnokaival, a katonai alakulatok komszomolszervezeteivel, akik meleg, baráti hangú levelekben mondanak köszönetet végzőseink jó neveléséért. A legfrissebb, az utóbbi hetekben kapott levelekből idézek néhány sort. Puskás Gézáról például többek között azt írják parancsnokai, hogy a harci és politikai felkészültség kiválója, példát mutat ezredtársainak, már dicséretben részesült. Puskás Géza katonai szolgálata közben nem feledkezik meg a tanulásról, az esti pártiskola hallgatója. Hasonló tartalmú leveleket kaptunk Lichter Ivánról. Tevékenyen részt vesz alakulata komszomolbizottságának munkájában. Csak ismétlésekbe bocsátkoznék, ha részletesen beszámolnék Bálint Andrásról, Mester Elemérről, Fancsik Zoltánról, Szegedi Istvánról, Cserniga Gyuláról, Fancsik Endréről, Buda Csabáról, Kovács Andrásról, vagy Demeter Gusztávról, iskolánk volt tanulóiról szóló levelekről. Mindnyájukra jellemző, hogy a harci és politikai kiképzés kiválói, példás magatartást tanúsítanak. Határtalan örömmel és büszkeséggel olvassuk ezeket a leveleket. Látjuk, érezzük, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Mindez azonban nemcsak iskolánk tantestületének érdeme. Elsősorban a szülőknek köszönhető, hogy tanulóinkból jó hazafiak váltak. Sokat tettek ennek érdekében a Lenin Kolhoz, a Berehovói Bútorkombinát, a Geológiai Expedíció, a Közszolgáltatási Kombinát, a Vasúti Fűtőház és más üzemek párt- és komszomolszervezetei, amelyek az iskola befejezése után a szovjet hadseregbe való bevonulásig gondosan nevelték egykori tanítványainkat. Már hagyománnyá vált nálunk, hogy szabadságon lévő katonáink ellátogatnak az iskolába és komszomolifjúsági esteken számolnak be volt tanulótársaiknak hadseregbeli élményeikről, kioktatják őket, hogyan készüljenek a katonai szolgálatra, felhívják tanulóink figyelmét az orosz nyelv tökéletesebb elsajátítására, a műszaki tantárgyak alaposabb tanulására, a rendszeres sportolásra. Bízunk benne, hogy mind katonaszolgálatukat töltő fiaik, mind azok, akik jelenleg még az iskola padjaiban ülnek, becsülettel, hazafias kötelességük tudatában fogjákszolgálni szovjet hazánkat. Szabó Árpád, a Beregi Középiskola igazgatója: A februári nap gyenge sugarai beáradnak a ke- і rületi katonai parancsnokság agitációs központjának ablakán. Bátori János, Tóth Lajos, Debreceni Ferenc, Sütő Béla és a többi leendő katona figyelmesen hallgatja Kurajev Vlagyimir tartalékos tiszt előadását. Az egykori frontharcos megismerteti az ifjakat a szovjet hadsereg hősies harci útjával. Utak— Mennyi utat tett meg a háború viharos éveiben! Kurajev Vlagyimir számára a katonai szolgálat 1939-ben kezdődött. A Gorkij Gépkocsigyár fiatal villanyszerelője, miután befejezte az előkészítő tisztiiskolát, a szovjet—lengyel határra került szolgálattételre. Néhány hónap múlva kitört a háború a fehér finnekkel és Kurajev a a viborgi harcok részvevője lett. Az ifjú rádióstisztet a parancsnokság már ekkor számos dicséretben részesítette. A hitleristák hitszegő támadása után Kurajev Vlagyimir az északkeleti frontra került. Boldaj városban — az ország északnyugati része egyik legfontosabb vasúti csomópontján esett át a tűzkeresztségen. Teljesítették a parancsnokság parancsát: bizonyos időre megállították a város előtt az ellenség támadását, ezzel lehetővé tették, hogy a szovjet katonák többségét vasúton új védővonalra szállítsák. A Ezt a felvételt attól a katonai alakulattól kaptuk, ahol Szegedi István, a Beregi Középiskola egykori tanulója most szolgálatot teljesít. Az alakulat parancsnoksága dicséretben részesítette az odaadó katonát. kimerítő harc után Kurajev hadnagy felvételét kérte a lenini párt soraiba. Legjobb ajánlója hősiessége és bátorsága volt, amely a fasiszták elleni harcban nyilvánult meg. Emlékek... A veterán harcos visszaemlékezik az 1942-es évre. Az első ukrán front Dnyeper elleni támadása idején neki, a tüzérhadosztály összeköttetési parancsnokának felelős harci feladatot kellett végrehajtania: bármilyen áron meg kellett teremteni és fent kellett tartani az összeköttetést a parancsnokság és az első állások között. ...A Dnyeper felé kúszni a nehéz rádióadókészülékkel erős ellenséges ágyutűzben — életveszélyes kockázat. Végül is Oszmuha Pavle törzsőrmesterrel, a kipróbált bajtárssal együtt eljutottak a Szlavutics folyó partjára. Itt gyorsan öszszetákoltak egy tutajt és nem törődve a golyók és ágyulövedékek záporával, átjutottak a Dnyeper túlsó partjára. A haza magasra értékelte a fiatal parancsnok hőstettét. Kurajev mellét harci kitüntetés — a Vörös Csillag Érdemrend díszítette. Ezután a híres Jassi— Kisinyevi hadművelet, a román és a magyar testvérnépek felszabadítási küldetése következtek, amelyben Volodimir Petrovics is részt vett. A legemlékezetesebb azonban a Balatonnál vívott harcok voltak. A fasiszták itt nagyon megerősítették az állásaikat, négy napon át egy percre ki a sorból sem szüneteltették a katonáink állásai ellen irányuló ellentámadásokat. De végül is a hitleristák ellenállása megtört. Az elsők között volt Volodimir Petrovics is, akik áttörték az ellenség védelmi vonalát. A magyar földön tanúsított bátor magatartásáért az Alekszander Nyevszkij érdemrenddel tüntették ki. Behegedtek a sebek, a halántékait ősz hajszálak lepték el, de a Geológiai Expedíció agrokémiai laboratóriuma mechanikusának egyre újabb feladatai vannak. Neki, az igazgatóság pártszervezete bárótagjának, a népi ellenőrzés elnökének, az agitátornak mindig akad ideje, hogy elbeszélgessen az expedíció ifjaival és leányaival ezredtársai hőstetteiről. Ma Volodimir Petrovicsnak kettős ünnepe van: ma is helyt áll, de van megbízható váltása is. Viktor fia, mintha csak átvette volna édesapjától a stafétabotot, az SZSZKSZ Fegyveres Erői soraiban teljesít szolgálatot. Most itthon vendégeskedik: a harci és politikai kiképzésben elért sikerekért Viktor rövid szabadságot kapott. És a veterán családi asztalánál egybegyűlnek a családtagok: mindenkinek lesz miről beszélni. Volodimir Petrovicsnak a háború éveiben megtett nem könnyű harci útjáról, a fiainak, Viktornak és Anatolijnak, aki nemrég szerelt le a hadseregből, az SZSZKSZ Fegyveres Erőinek mai életéről. Friedmann M. A frontharcos nem áll 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1971. február 23. kedd A békés munka frontján Hiába suhannak a múltba a hetek, hónapok, még frissen élnek emlékezetemben a katonai szolgálatban töltött évek kitörölhetetlen eseményei, emlékei. Sokszor gondolok vissza ezredtársaimra, közvetlen bajtársaimra, akikkel egy egész életre szóló bensőséges barátságot kötöttem. Számomra nem okozott különösebb nehézséget a katonai szolgálat, hiszen civil szakmámmal rokon munkakör hárult rám , rádiós voltam. Nagy segítségemre volt az, hogy a 8. osztály után elvégeztem az Alekszandriai Mezőgazdasági Gépesítési Szakiskolát és rádiós-villanyszerelő szakmát szereztem. A Kirovográdi területi Veszelivka falu «SZLKISZ 40. Évfordulója» kolhozában eltöltött gyakorlat is jól jött, így aztán már az első hónapokban sok mindenben segítségére lehettem tapasztalatlanabb bajtársaimnak. Mindig hálával gondolok vissza egykori parancsnokaimra, akik a hadseregben töltött idő alatt odaadóan oktattak, tanítottak, neveltek bennünket, mindenben példát mutattak nekünk, katonáknak. Fizikailag megerősödve, megedződve, sok hasznos tudnivalóval gazdagodva tértem vissza a békés, alkotó munkába. Ma már több mint egy hónapja a Mezőgazdasági Gépellátó kerületi osztályán dolgozom mint villanyszerelő-javító, lakatos. A traktorjavító műhely munkapadjainak és megmunkáló gépeinek karbantartása, villanymotorjainak és műszereinek javítása tartozik rám. Szeretem munkámat, jókedvvel végzem feladataimat. A szolgálati idő alatt szerzett tudásomat sikerrel kamatoztathatom a békés építőmunkában. Vilmovszkij Vaszil, a Mezőgazdasági Gépellátó kerületi osztályának dolgozója.