Vörös Zászló, 1974. január-június (30. évfolyam, 1-76. szám)

1974-01-01 / 1. szám

KOMSZOMOLOKHOZ MÉLTÓAN DOLGOZUNK Ha visszagondolok az el­múlt év eseményeire, elsősor­ban az a felejthetetlen nap jut eszembe, amikor komszomol-if­­júsági kollektívánknak ünnepé­lyes keretek között átnyújtották az ULKISZ KB vörös vándor­­zászlócskáját szocialista ver­senyben elért sikereinkért. Ezt a magas kitüntetést szor­galmas munkánkkal, a termelési feladatok túlteljesítésére való állhatatos törekvésünkkel értük el. Közel 35 tagot számláló kollektívánk már korábban ki­vívta a kommunista munka bri­gádja megtisztelő címet. Az elismerés még odaadóbb munkára lelkesít mindnyájun­kat. Komszomoljaink úgy hatá­roztak, hogy az új évet kom­­szomolokhoz méltó munkaaján­dékkal fogadják. Kuruc János, Püspöki László, Szenik Mihaj­ló, Mocok István, Szabó Lász­ló és brigádom többi tagjai ha­táridő előtt teljesítették ezévt feladataikat, az év utolsó nap­jaiban már a jövő év áprilisá­nak számlájára dolgoztak. De nemcsak a munkában tűn­nek ki fiataljaink. Aktívan részt vesznek az üzem társadalmi éle­tében, így például Püspöki László és Szenik Mihajló az üzem fúvószenekarában ját­szik. Kuruc János a kerületi tanács képviselője, Mocok Ist­ván a komszomolbizottság tag­ja. Nem kételkedünk abban, hogy 1974-ben újabb sikereket érünk el munkánkban. ROZIGRAJEV Alekszandr, a kísérleti üzem 2. szá­mú műhelye komszomol­­bizottságának titkára A­ növekedés útján Az elmúlt évben elért sike­rek örömmel töltik el gazdasá­gunk valamennyi munkásának, szakemberének szívét. A föld­­művelési szocialista verseny eredményei alapján szovhozunk­­nak ítélték oda a harmadik he­lyet a kerületben és megkaptuk a kerületi pártbizottság és a dolgozók képviselői kerületi ta­nácsa végrehajtó bizottságának vörös vándorzászlaját. Mennyi kitartás és szorgal­mas munka rejlik e nagy el­ismerés mögött! A szovhoz dol­gozói hektáronként 42,9 má­zsa gabonát, 83,9 mázsa kukori­cát takarítottak be a vállalt 70 mázsa helyett. Még szebb sikereket értek el egyes kollektívák. A kom­munista Mester Károly gépesí­tett csoportja például hektáron­ként 92,5 mázsa kukoricát ter­mesztett minimális kézi munká­val. Túlteljesítette vállalását Cserepes Imre csoportja is. Ezenkívül hektáronként 48,6 mázsa szőlőt szüreteltünk, 171 mázsa burgonyát és 133 má­zsa zöldséget takarítottunk be. Bár ilyenkor nem illik számo­kat felsorolni, mégis kénytelen vagyok ezt tenni, hiszen min­den szám mögött a földműve­sek, szőlészek, zöldségtermesz­tők, több száz ember kitartó munkája rejlik. Örvendetes, hogy a kommu­nisták valamennyi termelési részlegen példát mutatnak lel­kes munkájukkal. Megemlítek egy példát. Nem­rég a zöldségkertészet Csetfal­­ván talán a termelés legelma­radottabb ágazata volt. 1972 vé­gén a pártbizottság elhatározta, hogy a kommunista Bence Gyu­lát küldi oda, aki eddig az ál­lattenyésztési farmot vezette. Bence Gyula javított a zöldség­­termesztők munkájának szerve­zésén, bevezette az ültetvények egész napos öntözését, szívesen átvette a kerület legjobb zöld­ségtermesztőinek tapasztalatát. S az eredmények nem várattak magukra. A szovházban soha­sem takarítottak be annyi zöld­séget, mint tavaly. Vagy Itt vannak például Csa­pód József és Pál Sándor sző­lészeti brigádvezetők, akiknek kollektívái tavaly a legmaga­sabb szőlőtermést érték el hek­táronként. Nagy figyelmet for­dítunk a szőlészetre. Minden évben jelentős területen újít­juk fel az ültetvényeket, beve­zetjük az élenjáró tapasztalato­kat. Például egyre több szőlőt telepítünk magas törzsű széles sorkörű módszerrel, hogy az ültetvényeket szinte teljes egé­szében géppel lehessen megmű­velni. Kimagaslóak az eredménye­ink, de a jövő még jelentősebb sikereket ígér. 120 hektár gyü­mölcsöst telepítünk törpefákból, továbbá mintegy 40 hektár új szőlőültetvényt létesítünk. Ma­gas vállalásokat tettünk a kü­lönböző mezőgazdasági növé­nyek termesztése terén is. Az eljövendő sikerekbe ve­tett hittel és reménnyel kezdik az új évet szovhozunk dolgozói. Tudják: tudatos, kommunista módon végzett munkával még szebb, még örvendetesebb ered­ményeket érhetnek el. CSEMET József, a Muzsalin Szólószovhoz párttitkára Elsők lettünk a versenyben Határtalan öröm tölt el, ami­kor összehasonlítom a csopor­tom által az első években elért terméseredményeket a tavalyi­akkal. Amíg régebben alig ér­tük el a hektáronkénti 45 má­zsa kukoricatermést, 1973-ban 100,8 mázsa szemes kukoricát takarítottunk be 10 hektáros ültetvényünk minden hektárjá­ról. Mint az élenjárók kerületi tanácskozásán megtudtam, ez volt a legmagasabb termésered­mény kerületünkben. Meg kell mondanom, hogy ez a kimagasló eredmény csopor­tom valamennyi tagja áldozatos munkájának köszönhető. Keme­­nyás Irén, Szimcsera Mária, Lengyel Mária és csoportom többi tagjai nagy odaadással gondozták a növényeket, szív­­vel-lélekkel dolgoztak kora ta­vasztól késő őszig. Az új évnek még szebb re­ményekkel vágunk neki. Most már senki sem kételkedik kö­zülünk abban, hogy a mi föld­jeinken is el lehet érni olyan termést, mint Pitra Jurij, Ladá­nyi Anna csoportjaiban. Arra vállalkoztunk, hogy 1974-ben 15 hektáros terüle­ten 105 mázsa szemeskukoricát termelünk hektáronként. Ennek érdekében már most mindent megteszünk. Az elmúlt év legboldogabb pillanata volt, amikor átnyúj­tották nekem pártunk és kor­mányunk magas kitüntetését — a Munka Vörös Zászló rendje­let. SVIDKA Mária, a Kommunizmus Hajnala Kolhoz csoportvezetője ÚJABB LÉPÉS ELŐRE Kollektívánk „ életében szá­­mos örvendetes esemény volt. De az, ami tavaly októberben trtént, örökre bevonul az zem történetébe. Arra gon­­d­olt, hogy a 99-M hálógarni­­k­ának odaítélték az állami minőségjelet. Dolgozóink mun­­kjának e nagyfokú elismerése jobb termelési sikerek elérő­ire lelkesít valamennyiünket, az idén közel kétezer hálógaz­­itúrát tervezünk készíteni ilami minőségi jellel. Visszatekintve a megtett út­­i, bátran állíthatjuk, hogy a­ombinát dolgozói teljes mér­őkben teljesítették tavalyi fel­­dataikat. 1972-höz viszonyítva bútorgyártás 13,5 százalékkal ott. Sikerrel oldottuk meg a ■rmékek értékesítésének feladá­st is. Ezt elsősorban az segítette elő, hogy bevezettük a terme­lésbe a tudományos-műszaki ha­ladást. Elég megemlíteni, hogy üzemünk műhelyeiben 40 új, nagy termelékenységű berende­zést szereltünk fel, üzembe he­lyezték a furnérozó futószala­got, befejezték a farostlemez­készítő műhely felújítását. Más intézkedéseket is beve­zettek, amelyek lehetővé tették a termelés műszaki színvonalá­nak, kultúrájának növelését, a munkaszervezés megjavítását. Az újítások eredményekép­pen a munka termelékenysége 1972-höz viszonyítva 9 száza­lékkal, a termelési alap ha­­szontérülése pedig 4,5 száza­lékkal nőtt. Nagy és felelősségteljes fel­adatok állanak a kombinát kol­lektívája előtt az idei évben. Elsősorban azt tervezzük, hogy megszervezzük a bútor szétsze­dett állapotban való szállítását a kereskedelem számára. Ez je­lentős —­ 100 ezer rubeles — gazdasági haszonnal jár. Az előbbi elgondolás megvalósítá­sával több mint 300 vasúti ko­csit lehet megtakarítani. A termelés terjedelmének nö­velésével együtt a fő feladat a gyártási technológia, a minőség további tökéletesítése lesz. Bő­vítjük például a gyermekbúto­rok választékát. Valamennyi brigádban, mű­helyben megtartották a mun­kások, műszaki dolgozók és al­kalmazottak gyűlését, amelyen elfogadták az 1974. évi szocia­lista vállalásokat és megígér­ték, hogy becsülettel teljesítik azokat. HÓNAK Georgij, a bútorkombinát igazga­tója Területünk felszabadulásának 30. évfordulója elé Jó napot, testvérek! Közel három évtized telt el azóta, de még mindig jól em­lékszem arra a borús októberi napra. Éjfél után tüzérségi lö­vedékek robbanása hallatszott hozzánk, a robbanások egyre közeledtek. Mindenki örült a faluban, tudtuk, hogy a szovjet hadsereg közeledik, hittük, hogy szabadságot és boldogsá­got hoz valamennyiünk számá­ra. Délben vonultak be Novosze­­lóba a vörös csillagos lovas ka­tonák. Az emberek előjöttek a házakból, érdeklődéssel nézeget­ték a katonákat. Amikor meg­hallották, hogy ukránul beszél­getnek, először csak óvatosan, félénken, majd egyre bátrabban beszédbe elegyedtek velük. Figyelmesen hallgattam a beszélgetést, egyetlen szót sem akartam elmulasztani. Talán ép­pen aznap határoztam el, hogy önkéntesnek jelentkezem, a szovjet katonákkal együtt űzöm nyugatra a gyűlölt fasisztákat. Úgy egy hónap, múlva több más falubelivel együtt önkéntesnek jelentkeztem a szovjet hadse­regbe. A harcok ritka szüneteiben visszaemlékeztem mezítlábas gyermekkoromra, s ezek az emlékek újabb erőt adtak a küzdelemhez. A técsei kerületi Tereszván születtem. Apám kora reggel­től késő estig dolgozott, hogy megszerezze a betevő falatot hattagú családjának. De a ház­ban nem mindig volt kenyér. A hegyvidéki föld rosszul termett. Egyszer apám találkozott Gyalog­­lurkóval, aki Hanicsi­­ból költözött át Novoszelóra. El­beszélgettek. Ezután határozták el anyámmal, hogy a beregszá­szi járásba költöznek. — Azt mondta Jurko, hogy rosszabb nem lesz. Ott jobban terem a föld. De a szegényekre az új he­lyen sem ragyogott a nap. A gyerekeket már kiskorukban hozzászoktatták a munkához. Amikor felcseperedtem, nekem is dolgoznom kellett. Fogatos lettem, trágyát hordtam a La­­torica cég mezőire, terményt szállítottam. Ezután jött a háború, a fel­­szabadulás. A győzelem napját Krakkóban ünnepeltem, ahol akkor alakulatunk tartózkodott. Nem sokkal ezután leszereltem és hazatértem a faluba. Amikor 1949-ben megalakult a kolhoz, az elsők között lép­tem be. Egy évre rá a szőlé­szeti csoport, három év múlva pedig a földműves csoport veze­tője lettem. Azóta immár közel 15 éve a földműves csoportot vezetem. Szorgalmasan dolgoznak kol­hozistáink. Az elmúlt évben a csoport hektáronként 66 mázsa szemes kukoricát, 530 mázsa ta­karmányrépát, 148 mázsa bur­gonyát takarított be. Ez Máté Magdolna, Iván Gizella, Tihor Viola és, más szorgalmas kolho­­zistanők érdeme. Még magasabb vállalásokat tettünk erre az évre, s nem két­séges, hogy szavunkat be fog­juk tartani. Öröm látni, hogy az az ügy, amelyről gyermekkoromban ál­modoztam, amelyért a fronton a hitlerista banditákkal harcol­tam, győzedelmeskedik. Megva­lósult a kárpátontúli dolgozók álma: most a Szovjetunió népei­nek egységes családjában, az ukrán köztársaság keretében építik boldog életüket. Munkájukért elismerés és tisztelet jár. Brigádunk több tagja kapott kormánykitünte­tést. Én is megkaptam a Di­cső Munkáért lenini jubileumi érmet. A kolhozisták engem bíztak meg az ellenőrző bizott­ság vezetésével, a falu lakói pedig megválasztottak a közsé­gi tanács képviselőjévé. Mindez 1944 felejthetetlen októberének köszönhető, ami­kor a szovjet katonák felszaba­dították vidékünket a fasiszta rabság alól. Akkor a kárpátan­­tútiak így köszöntötték a vörös csillagos katonákat: — Jó napot, testvérek! PRINC Vaszil, a Nagy Honvédő Háború részvevője, a Lenin Kol­hoz csoportvezetője A képen: Koszmeda Andrej, a Lenin Kolhoz novoszelói rész­lege traktorbrigádjának vezető­je (balra) és Princ Vaszil cso­portvezető, a szovjet hadsereg önkéntesei felidézik a háború viharos éveit. Überall Emil felvétele 2. oldal ♦ VÖRÖS ZASZL0oooooooooooooooooooooo<wooooooooooooooooooooooooo.ooooo<><>OOCiOO<í<>ooc 1974 JANUAR 1., KEDD

Next