Vörös Zászló, 1974. január-június (30. évfolyam, 1-76. szám)
1974-01-01 / 1. szám
KOMSZOMOLOKHOZ MÉLTÓAN DOLGOZUNK Ha visszagondolok az elmúlt év eseményeire, elsősorban az a felejthetetlen nap jut eszembe, amikor komszomol-ifjúsági kollektívánknak ünnepélyes keretek között átnyújtották az ULKISZ KB vörös vándorzászlócskáját szocialista versenyben elért sikereinkért. Ezt a magas kitüntetést szorgalmas munkánkkal, a termelési feladatok túlteljesítésére való állhatatos törekvésünkkel értük el. Közel 35 tagot számláló kollektívánk már korábban kivívta a kommunista munka brigádja megtisztelő címet. Az elismerés még odaadóbb munkára lelkesít mindnyájunkat. Komszomoljaink úgy határoztak, hogy az új évet komszomolokhoz méltó munkaajándékkal fogadják. Kuruc János, Püspöki László, Szenik Mihajló, Mocok István, Szabó László és brigádom többi tagjai határidő előtt teljesítették ezévt feladataikat, az év utolsó napjaiban már a jövő év áprilisának számlájára dolgoztak. De nemcsak a munkában tűnnek ki fiataljaink. Aktívan részt vesznek az üzem társadalmi életében, így például Püspöki László és Szenik Mihajló az üzem fúvószenekarában játszik. Kuruc János a kerületi tanács képviselője, Mocok István a komszomolbizottság tagja. Nem kételkedünk abban, hogy 1974-ben újabb sikereket érünk el munkánkban. ROZIGRAJEV Alekszandr, a kísérleti üzem 2. számú műhelye komszomolbizottságának titkára A növekedés útján Az elmúlt évben elért sikerek örömmel töltik el gazdaságunk valamennyi munkásának, szakemberének szívét. A földművelési szocialista verseny eredményei alapján szovhozunknak ítélték oda a harmadik helyet a kerületben és megkaptuk a kerületi pártbizottság és a dolgozók képviselői kerületi tanácsa végrehajtó bizottságának vörös vándorzászlaját. Mennyi kitartás és szorgalmas munka rejlik e nagy elismerés mögött! A szovhoz dolgozói hektáronként 42,9 mázsa gabonát, 83,9 mázsa kukoricát takarítottak be a vállalt 70 mázsa helyett. Még szebb sikereket értek el egyes kollektívák. A kommunista Mester Károly gépesített csoportja például hektáronként 92,5 mázsa kukoricát termesztett minimális kézi munkával. Túlteljesítette vállalását Cserepes Imre csoportja is. Ezenkívül hektáronként 48,6 mázsa szőlőt szüreteltünk, 171 mázsa burgonyát és 133 mázsa zöldséget takarítottunk be. Bár ilyenkor nem illik számokat felsorolni, mégis kénytelen vagyok ezt tenni, hiszen minden szám mögött a földművesek, szőlészek, zöldségtermesztők, több száz ember kitartó munkája rejlik. Örvendetes, hogy a kommunisták valamennyi termelési részlegen példát mutatnak lelkes munkájukkal. Megemlítek egy példát. Nemrég a zöldségkertészet Csetfalván talán a termelés legelmaradottabb ágazata volt. 1972 végén a pártbizottság elhatározta, hogy a kommunista Bence Gyulát küldi oda, aki eddig az állattenyésztési farmot vezette. Bence Gyula javított a zöldségtermesztők munkájának szervezésén, bevezette az ültetvények egész napos öntözését, szívesen átvette a kerület legjobb zöldségtermesztőinek tapasztalatát. S az eredmények nem várattak magukra. A szovházban sohasem takarítottak be annyi zöldséget, mint tavaly. Vagy Itt vannak például Csapód József és Pál Sándor szőlészeti brigádvezetők, akiknek kollektívái tavaly a legmagasabb szőlőtermést érték el hektáronként. Nagy figyelmet fordítunk a szőlészetre. Minden évben jelentős területen újítjuk fel az ültetvényeket, bevezetjük az élenjáró tapasztalatokat. Például egyre több szőlőt telepítünk magas törzsű széles sorkörű módszerrel, hogy az ültetvényeket szinte teljes egészében géppel lehessen megművelni. Kimagaslóak az eredményeink, de a jövő még jelentősebb sikereket ígér. 120 hektár gyümölcsöst telepítünk törpefákból, továbbá mintegy 40 hektár új szőlőültetvényt létesítünk. Magas vállalásokat tettünk a különböző mezőgazdasági növények termesztése terén is. Az eljövendő sikerekbe vetett hittel és reménnyel kezdik az új évet szovhozunk dolgozói. Tudják: tudatos, kommunista módon végzett munkával még szebb, még örvendetesebb eredményeket érhetnek el. CSEMET József, a Muzsalin Szólószovhoz párttitkára Elsők lettünk a versenyben Határtalan öröm tölt el, amikor összehasonlítom a csoportom által az első években elért terméseredményeket a tavalyiakkal. Amíg régebben alig értük el a hektáronkénti 45 mázsa kukoricatermést, 1973-ban 100,8 mázsa szemes kukoricát takarítottunk be 10 hektáros ültetvényünk minden hektárjáról. Mint az élenjárók kerületi tanácskozásán megtudtam, ez volt a legmagasabb terméseredmény kerületünkben. Meg kell mondanom, hogy ez a kimagasló eredmény csoportom valamennyi tagja áldozatos munkájának köszönhető. Kemenyás Irén, Szimcsera Mária, Lengyel Mária és csoportom többi tagjai nagy odaadással gondozták a növényeket, szívvel-lélekkel dolgoztak kora tavasztól késő őszig. Az új évnek még szebb reményekkel vágunk neki. Most már senki sem kételkedik közülünk abban, hogy a mi földjeinken is el lehet érni olyan termést, mint Pitra Jurij, Ladányi Anna csoportjaiban. Arra vállalkoztunk, hogy 1974-ben 15 hektáros területen 105 mázsa szemeskukoricát termelünk hektáronként. Ennek érdekében már most mindent megteszünk. Az elmúlt év legboldogabb pillanata volt, amikor átnyújtották nekem pártunk és kormányunk magas kitüntetését — a Munka Vörös Zászló rendjelet. SVIDKA Mária, a Kommunizmus Hajnala Kolhoz csoportvezetője ÚJABB LÉPÉS ELŐRE Kollektívánk „ életében számos örvendetes esemény volt. De az, ami tavaly októberben trtént, örökre bevonul az zem történetébe. Arra gondolt, hogy a 99-M hálógarnikának odaítélték az állami minőségjelet. Dolgozóink munkjának e nagyfokú elismerése jobb termelési sikerek elérőire lelkesít valamennyiünket, az idén közel kétezer hálógazitúrát tervezünk készíteni ilami minőségi jellel. Visszatekintve a megtett úti, bátran állíthatjuk, hogy aombinát dolgozói teljes mérőkben teljesítették tavalyi feldataikat. 1972-höz viszonyítva bútorgyártás 13,5 százalékkal ott. Sikerrel oldottuk meg a ■rmékek értékesítésének feladást is. Ezt elsősorban az segítette elő, hogy bevezettük a termelésbe a tudományos-műszaki haladást. Elég megemlíteni, hogy üzemünk műhelyeiben 40 új, nagy termelékenységű berendezést szereltünk fel, üzembe helyezték a furnérozó futószalagot, befejezték a farostlemezkészítő műhely felújítását. Más intézkedéseket is bevezettek, amelyek lehetővé tették a termelés műszaki színvonalának, kultúrájának növelését, a munkaszervezés megjavítását. Az újítások eredményeképpen a munka termelékenysége 1972-höz viszonyítva 9 százalékkal, a termelési alap haszontérülése pedig 4,5 százalékkal nőtt. Nagy és felelősségteljes feladatok állanak a kombinát kollektívája előtt az idei évben. Elsősorban azt tervezzük, hogy megszervezzük a bútor szétszedett állapotban való szállítását a kereskedelem számára. Ez jelentős — 100 ezer rubeles — gazdasági haszonnal jár. Az előbbi elgondolás megvalósításával több mint 300 vasúti kocsit lehet megtakarítani. A termelés terjedelmének növelésével együtt a fő feladat a gyártási technológia, a minőség további tökéletesítése lesz. Bővítjük például a gyermekbútorok választékát. Valamennyi brigádban, műhelyben megtartották a munkások, műszaki dolgozók és alkalmazottak gyűlését, amelyen elfogadták az 1974. évi szocialista vállalásokat és megígérték, hogy becsülettel teljesítik azokat. HÓNAK Georgij, a bútorkombinát igazgatója Területünk felszabadulásának 30. évfordulója elé Jó napot, testvérek! Közel három évtized telt el azóta, de még mindig jól emlékszem arra a borús októberi napra. Éjfél után tüzérségi lövedékek robbanása hallatszott hozzánk, a robbanások egyre közeledtek. Mindenki örült a faluban, tudtuk, hogy a szovjet hadsereg közeledik, hittük, hogy szabadságot és boldogságot hoz valamennyiünk számára. Délben vonultak be Novoszelóba a vörös csillagos lovas katonák. Az emberek előjöttek a házakból, érdeklődéssel nézegették a katonákat. Amikor meghallották, hogy ukránul beszélgetnek, először csak óvatosan, félénken, majd egyre bátrabban beszédbe elegyedtek velük. Figyelmesen hallgattam a beszélgetést, egyetlen szót sem akartam elmulasztani. Talán éppen aznap határoztam el, hogy önkéntesnek jelentkezem, a szovjet katonákkal együtt űzöm nyugatra a gyűlölt fasisztákat. Úgy egy hónap, múlva több más falubelivel együtt önkéntesnek jelentkeztem a szovjet hadseregbe. A harcok ritka szüneteiben visszaemlékeztem mezítlábas gyermekkoromra, s ezek az emlékek újabb erőt adtak a küzdelemhez. A técsei kerületi Tereszván születtem. Apám kora reggeltől késő estig dolgozott, hogy megszerezze a betevő falatot hattagú családjának. De a házban nem mindig volt kenyér. A hegyvidéki föld rosszul termett. Egyszer apám találkozott Gyaloglurkóval, aki Hanicsiból költözött át Novoszelóra. Elbeszélgettek. Ezután határozták el anyámmal, hogy a beregszászi járásba költöznek. — Azt mondta Jurko, hogy rosszabb nem lesz. Ott jobban terem a föld. De a szegényekre az új helyen sem ragyogott a nap. A gyerekeket már kiskorukban hozzászoktatták a munkához. Amikor felcseperedtem, nekem is dolgoznom kellett. Fogatos lettem, trágyát hordtam a Latorica cég mezőire, terményt szállítottam. Ezután jött a háború, a felszabadulás. A győzelem napját Krakkóban ünnepeltem, ahol akkor alakulatunk tartózkodott. Nem sokkal ezután leszereltem és hazatértem a faluba. Amikor 1949-ben megalakult a kolhoz, az elsők között léptem be. Egy évre rá a szőlészeti csoport, három év múlva pedig a földműves csoport vezetője lettem. Azóta immár közel 15 éve a földműves csoportot vezetem. Szorgalmasan dolgoznak kolhozistáink. Az elmúlt évben a csoport hektáronként 66 mázsa szemes kukoricát, 530 mázsa takarmányrépát, 148 mázsa burgonyát takarított be. Ez Máté Magdolna, Iván Gizella, Tihor Viola és, más szorgalmas kolhozistanők érdeme. Még magasabb vállalásokat tettünk erre az évre, s nem kétséges, hogy szavunkat be fogjuk tartani. Öröm látni, hogy az az ügy, amelyről gyermekkoromban álmodoztam, amelyért a fronton a hitlerista banditákkal harcoltam, győzedelmeskedik. Megvalósult a kárpátontúli dolgozók álma: most a Szovjetunió népeinek egységes családjában, az ukrán köztársaság keretében építik boldog életüket. Munkájukért elismerés és tisztelet jár. Brigádunk több tagja kapott kormánykitüntetést. Én is megkaptam a Dicső Munkáért lenini jubileumi érmet. A kolhozisták engem bíztak meg az ellenőrző bizottság vezetésével, a falu lakói pedig megválasztottak a községi tanács képviselőjévé. Mindez 1944 felejthetetlen októberének köszönhető, amikor a szovjet katonák felszabadították vidékünket a fasiszta rabság alól. Akkor a kárpátantútiak így köszöntötték a vörös csillagos katonákat: — Jó napot, testvérek! PRINC Vaszil, a Nagy Honvédő Háború részvevője, a Lenin Kolhoz csoportvezetője A képen: Koszmeda Andrej, a Lenin Kolhoz novoszelói részlege traktorbrigádjának vezetője (balra) és Princ Vaszil csoportvezető, a szovjet hadsereg önkéntesei felidézik a háború viharos éveit. Überall Emil felvétele 2. oldal ♦ VÖRÖS ZASZL0oooooooooooooooooooooo<wooooooooooooooooooooooooo.ooooo<><>OOCiOO<í<>ooc 1974 JANUAR 1., KEDD