Vörös Zászló, 1988. január-június (44. évfolyam, 1-77. szám)

1988-01-01 / 1. szám

NEM VÉN EMBER« ÉS IGAZOLJA AZ ÉLET faj, ha valóban öröm számára az, amit csinál« — vallja. Egy nagy gyógynöványgyűjtési kampány alkalmával gyere­keket, felnőtteket egyaránt tűzbe tudott hozni. Ha Birgány András volt a gyűjtés szervezője, mindig túlteljesítették a tervet. Amikor nyugdíjba vonult, titokban minden új idényt azzal a regénnyel várt, hátha ismét szükség lesz tapasztalataira, hátha ismét kiveheti részét a munka dan­dárjából. — Nagyon örült a férjem, amikor jött a felkérés — me­séli a felesége, Jolika néni. — Olyankor madarat lehetett vele fogatni. Nem tud tétlenül ülni egy percig sem. Ilyen a Jolika néni természete is. Állandóan sürög-forog a konyhában, a szobában. Egyszerűen, de kényelmesen, boldogan él a Birgány házaspár. Örülnek az öt unokának és a négy dédunokának. Soha nem volt köztük hangos szóváltás. András bácsi mindig szívesen dolgozott fiatalokkal. Nyugdíjba vonulásakor helyére Hubali Mária fiatal szakem­bert javasolta, aki lelkiismeretesen áll helyt vezető áru­szakértői beosztásában. Birgány András mindig nyitott szemmel járt-kelt a világ­ban, s nem restellt tollat ragadni, ha valamilyen visszás­ságot tapasztalt, de írószerszáma akkor is fürge volt, ha valami jóra, követésre méltóra bukkant. Több évtizede lapunk hűséges olvasója és tudósítója. Mindig a legidő­szerűbb kérdéseket veti fel. — Természetszerető ember vagyok — osztja meg gon­dolatait. — Annak beszédes csendjét szavakkal nem le­het leírni. Éppen ezért szomorít el, amikor az új lakóne­gyedek sivárságát látom. A kis parkok, zöldövezetek lét­rehozásába maguk a lakók is besegítenének, ha lenne egy kezdeményező. Régi fájdalmam az i. sz. középiskolával szembeni park elhanyagoltsága. Mint nem közömbös, tettre vágyó embernek szemet szúr, hogy nagyon is kifogásolni való a péktermékek mi­nősége. Leveleiből bosszúsan kicseng: számára érthetetlen, hogy egyes vezetők miért nem értenek a jó szóból, miért nem foganatosítanak hatékony intézkedéseket a legégetőbb problémák kiküszöbölése érdekében. ... A mindig mosolygós, életvidám András bácsi sokat sétál a város utcáin. Mindet olyannak szeretné látni, mint a Leszja Ukrajinka utca. Otthon olvasgat, kertészke­dik, megnézi a televízió érdekes műsorait. Nem néma a rádiója, ha abban népdalok csendülnek fel... További jó egészséget kívánunk neki. Fedinac Csilla * — A képen: Birgány András kezében lapunk egyik leg­frissebb számával. Alekszandrov Borisz felvétele (Petőfi Sándor: A téli esték: Szabó Sándor fotoetűdje Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? Odavan mind! Csak az emlékezet által idéztetnek föl, mint halvány­airl árnyak. Egyebet nem látni hónál és fellegnél. Koldussá lett a föld, kirabolta a tél. 1988. január 1., péntek ) m Bizony, egyedül Szí­vi került osztálytársai kö­zül a farmra — mondt Szarka Irén, a területi me­zőgazdasági kísérleti állo­más badalói telepének te­henésze, amikor a lányá­ról kérdeztük. — 1986-ban érettségizett, a Jánosi Ter­melési Tankombinátban sok mindent elsajátított szakma alapjaiból. — Amikor szeptember­ben »beugrottam« az egyik szabadságát töltő fejem helyébe, rögtön egyedit kellett­ dolgoznom — me­séli most már Szarka Szil­via. — Nem estem kétség­be, hasznát vettem annak amit az iskolában a gya­korló órákon tanultam Amikor újra munkába áll a fejőnő, a farmon marad­tam. Nem véletlenül, mer itt is akartam dolgozni. It is maradok. Pár hónapig vemhes Jószágot, gondoz­tam, aztán egy kiselejte­zett tehéncsoportot. Mos megint fejek, Bakó Mária helyettesítem. Szeretnék én is mielőbb tehéncsopor­tot kapni. — Bár minél több ilyet fiatal fejőnőnk lenne — mondja Bíró Benjámin, a badalói állattenyésztő te­lep vezetője. — Elnéztem mikor a vemhes jószágot gondozta: mindenre vol ideje, ereje. Ráadásul egy olyan istállóban, ahol még bizony sok a kétkezi mun SZORGALOMBÓL: JELES... 3- ra. Ha bizonyítványt kel­­­­lene kiállítanom, akkor­­- azt írnám bele, hogy szor­­­­galomból: Jeles. Megérdem­­s­­li, hogy 1988-ban önálló f­­elahast üszőcsoportot kap­­n jon. Azzal aztán nemcsak r- szorgalmát, hanem szak-­­ mai rátermettségét is bizo­­n­nyithatja. Tény, hogy amióta át­­v vette Bakó Mária tehén­­k csoportját, a tejhozam nem­­ csökkent. Sőt, a zsírtartá­­si sem növekedett is, s most­­ eléri a 3,7 százalékot!­­ A tizennyolc éves lány ,­ egyre inkább belelendül a t. beszélgetésbe. Szakmai­­ kérdésekben már teljesen is otthonos. Nem lesz nehéz­et vállalni az önálló csoport­­­­­tal járó felelősséget. Fia- 4­talos őszintesége is meg­­­­lepő:­­ — Tudja, nem voltam !- éppen kiváló tanuló. De ezt a szakmát szeretem, a­­­ munka egyáltalán nem esik it nehezemre. Csak a korán­­­ kelést volt nehéz megszok­­­ni. Több mint húszan jártak r­s egy osztályba öt faluból a­­ Jánosi Tankombinátban, a De csak Szilvia választotta ■- ezt a még ma is igen ne- te­héz, de nélkülözhetetlen­­ szakmát. Ebben nemcsak az­t játszott közre, hogy az ál­­­lattenyésztőknek elég jó a і fizetésük, hogy szülei is­­- ebben az ágazatban dolgoz­nak. Inkább az, hogy Szar­ka Szilvia szereti a jószá­got. Ez meg is látszik ide­­iglenesen gondozott cso­portján: a tehenek tiszták, s a jászolban nincs takar-­­ mánymaradék.­­ Szórakozni nem sok ide­ : Je marad, hiszen kora haj-­­ naltól, kevés megszakítás-­­ sal, késő estig foglalt. Sze-­­­rencsére a Szilveszter épp­­ szabadnapjára esik. De­­ 1988-at­­ is, mint annyian a társai közül, munkával fo­ f­gadja. Ha marad ideje, і szívesen olvas. Elsősorban­­ újságot, s főként azokat a­­ cikkeket, amelyek az ál­­­­lattenyésztőkről szólnak. r Érdekli, mások hogyan­­ dolgoznak, milyenek az­­ eredményeik.­­ — Olvastam, hogy van-­­ nak olyan gazdaságok ta­­s­volabbi vidékeken, ahol­­ egy istállót egy család vál­­­lal fel. Ezt akár nálunk is­­ meg lehetne próbálni, hi­­­szen Irénke húgom az idén­­ érettségizik és ő­­is a farm­­r­­a akar jönni dolgozni. Ezt már eldöntötte — mondja , Szilvia. — Mivel édesapám­­ takarmányozó a telepen­­ így össze is állna a »csa- ^ pat«. Persze, ez még a jövő­­ kérdése! Mindenesetre ér-­­ dekes elképzelés és nem is megvalósíthatatlan.­­ Vajon fiatal lány létére , hogy érzi magát a telepen s Szarka Szilvia'’ — Béni bácsi, azaz Bírd Benjámin telepvezető, ami­kor idejöttem, azt mondta: »Lányom, élenjáró fejűnőt csinálok belőled« — me­sél tovább Szilvia. — Le­het, hogy ezt tréfának szánta, de én komolyan veszem. Nemcsak Béni bá­csival jövök jól ki, ha­nem Nagy Ferenc fezoo­­technikussal, Veszprémi Jó­zsef főállatorvossal és min­denkivel, akivel együtt dol­gozom. És ez nagyon fon­tos! Mert hiába szeretném a szakmát, ha nem bánná­nak velem jól főnökeim, nem tekintenének egyen­rangú munkatársuknak. Sose éreztették velem, hogy még kezdő vagyok. Sőt, ha­ valamilyen okból pár percet elkéstem, hi­szen előfordul ilyesmi, ki­segítettek, hogy ne marad­jak el. Én is megteszem, ha mással fordul elő, hogy nem tud idejében bejönni. Nem sokra mennénk egy­más kisegítése nélkül. Búcsúzóul közlöm vele, hogy újságunk melyik szá­­mában olvashat majd ma­gáról. —■ De jó, hogy Újévtől már nekünk is jár a Vörös Zászló — örvendezik. Legyen ez a kis karco­lat számára és családjának, kollégáinak a mi újévi kö­szöntőnk. Gyürke László újévi interjúnk HOGY BERES LEGYEN A VÁROS! Megörültem, amikor meg­ kell őrködnünk Újév éjszaka- leltem, kislányom született, tudtam, hogy szilveszter éj­ ján a város békéje, ,nyugat- Azt szeretném, ha Újév­szaka ügyeletes leszek. Az ma felett, éjszakáján mennél kevesebb ünnep dacára is előbbreva­ Mint milíciatizedes tavaly ittas ember, fegyelemsértő ló a szolgálati Becsülettel nagy öröm ért, hisz­ édesapa lenne a város utcáin. Örül­ munkatársa­nék, ha még több segítséget nyújtanának munkánkban az állampolgárok, a népi rend­­fenntartók. Fedinisinec Vaszil, a kerületi belügyi osztály TÉLAPÓT Tél, fenyőfa, Télapó. Gyermekkorunk­­gyönyörű pillanataira emlékeztetnek ezek a szavak! Hogy a felnőttek számára se legyen szürke ez az ünnep falvainkban, arról a Győzelem Kolhoz vezetősége, pártszervezete gondoskodik. A községi tanáccsal karöltve minden évben elküldi a Télapóval az élenjáró dolgozóknak, a kolhoz tiszteletbeli tagjainak a munká­val kiérdemelt ajándékokat. A Télapó szánja, amely Bajusz Bertalan szerelő alapos munkájának köszönhetően az idén kerekeken fog gurulni, már készen áll. Csilingelő hangját nagyon sokan vár­ják! Eljön a reggel, s a lovak elindul­nak. Bekopog a Télapó Maticsin Jurij új bótrágyi lakoshoz, aki nemrég tért haza Afganisztánból, ahol internaciona­lista kötelességét teljesítette, s az egyik akció során megsebesült. Szitár Mária tiszteletbeli kolhoztaghoz, aki sok éven keresztül volt gazdaságunk élenjáró fe­jőnője... Estók Andráshoz és Kiss Ber­talanhoz, a kolhoz alapítótagjaihoz. Dó­ka Andráshoz, Bábin Lászlóhoz, idős Bá­rány­ Bertalanhoz és még soka sok más élenjáró kolhozistához. Persze nem fe­ledkezik meg a gyerekekről sem. Az esztendő végén, az újév küszöbén minden ember összegezi az eddig meg­tett utat, fölvázolja a teendőket. Érde­mes megemlíteni milyen átalakulások történtek az elmúlt időszak alatt a bót­­vágyi községi tanács területén. A gaz­daság az idén szép sikereket ért el, de talán még szembetűnőbbek a falvaink­­ban végbemenő szociális változások. Új épületbe költöztek az egészség­­ügyi dolgozók Bótrágyon, Haranglábon pedig orvosi rendelő nyitotta meg ka­puit. Szolgáltatóházat avattunk 1987- VÁRVA.- ben mindkét községben. Harangláb volt talán az egyetlen falu a kerületben, ahol nem volt eddig óvoda, ma már vidám gyermekzsivaj fogadja a látogatókat a régi nyolcosztályos iskola átalakított épületében. Jelenleg a gyermekintéz­mény bővítésén dolgozunk, mert a 25 apróságot befogadó helyiség nem elégíti ki az igényeket. Hasonló a helyzet Bőt­rágyon is, kicsi az óvoda. A jövő azon­ban itt is biztató, mert egy új gyermek­­intézmény építését kezdjük meg az idén. A múlt évben telefonkábelt fektet­tünk le Haranglábon, s így a hálózatba már 8 készülék van bekapcsolva. Igaz, működésük még nem kifogástalan. Két utcát köveztünk ki: a Kossuth ut­cát Haranglábon és a Petőfi utcát Bót­­rágyon. A munkálatok költségét a falvak szépítésére gyűjtött összegből fedeztük. Újjávarázsolt kultúrház várja vendé­geit Bótrágyon, de az idei Szilveszter­kor Harangláb és Újbótrágy dolgozói is kellemes körülmények között fogadták az Újévet az ottani klubokban. Újbótrá­­gyon pedig az elemi iskolát kitataroztat­ok.Legközelebbi terveink: felcserközpont építése Újbótrágyon, óvoda és tanácshá­za létesítése Bótrágyon. Minél hamarabb szeretnénk lerakni az új klub funda­mentumát Haranglábon. Akad még jócskán olyan út is, amelynek még nincs szilárd burkolata. E feladatok maradék­talan megvalósítása képviselőink aktív szervező munkája nélkül elképzelhetet­len. Tehát az idén, 1988-ban mindannyi­unknak még lelkiismeretesebben kell dolgoznia. Hajdú Ferenc, a bótvágyi községi tanács vb-elnöke FARM... AZ ÜZEMBEN A diagnosztikai és ga­rázsberendezéseket gyártó kísérleti üzem termelési épületeinek közelében kis állattenyésztő telep látha­tó. Ide alig hallatszik el a munkapadok zaja. A munkások 23 hízómar­hát gondoznak itt, minden jószág 300—320 kilo­gramm körüli. Füzesi Eri­ka, a sajátos minifarm ve­zetője állítja, hogy a jó­szágnak nincs itt rosszabb helye, mint bármely más gazdaságban. A fejadag tápanyagokban gazdag, az ablak után moslékot is kap a jószág. A nyár folyamán a kí­sérleti üzem munkásai az állomány számára 600 má­zsa szénát gyűjtöttek, amit fedél alatt helyeztek el az ót közelében. 50 tonna ta­karmányrépát vermeltek el, ezt a védnökségük alatt levő Lenin Útja Kolhoz mezőin gyűjtötték össze. Évente az üzem munká­sainak többször is lehető­ségük nyílik arra, hogy 2 rubeles kilogrammonkénti áron friss húst vásárol­ná­nak munkahelyükön. Ha­marosan pedig nyúltenyész­­téssel is foglalkozni kezde­nek az üzemi telepen. Már elkészítették a nyúlketrece­­ket, van megfelelő meny­­nyiségű takarmányuk is. (Tudósítónk) OOOOOOOOOOOOOOOOOOO VÖRÖS ZÁSZLÓ »«ÓÓOÓÓÓÓOÓÓOÓOÓOOÓOÓOOOOÓOOOÓOOOOOOO« 3. oldal ] .

Next