Vörös Zászló, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-77. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Ma 166 éve született Petőfi Sándor, a magyar költészet ragyogó csillaga. Az évfordulóra szerelmi lírájának egyik szép darabjával emlékezünk. FELESÉGEM ÉS KARDOM szalomb van a házon. Csillag van az égen, Az én ölemben van Kedves feleségem. Úgy tartják szelíden Ringató karjaim. Mint a harmatot a Rezgő fa lombjai. Ha már megöleltem. Miért meg ne csókolnám? Csókokban nem szegény. Nem is fösvény a szám. Beszélgetünk is, de Az csak félig beszéd, A másik fele már Csókokba olvad szél. Nagy a mi örömünk. Nagy a mulatságunk. Gyöngynek is beillik Fényes boldogságunk! De az én kardomnak mi sehogy sem tetszik, Ránk szemét e falról Mogorván merassdl. Mit nézesz, öreg kard. Olyan mérgesen ránk? Vén golyhó, talán a Szerelemféltés iránt? Hagyd el ezt te, bajtárs. Nem való ez néked, Ha férfi vagy, ne űzz Asszonymesterséget. De még nincs is okod Engemet féltened. Hiszen ismerhetnéd Már feleségemet, Ismerheted lelkét, Ezt a ritka lelket. Aminőt az isten Nem sokat teremtett, Ha szüksége van a Hazának karomra. Téged saját keze köt fel oldalamra.. Oldalamra köt, és Búcsúját így veszi: Menjetek, legyetek Egymásnak hívei! Fr. їй* Ш и Kati grafikái* MCSUÉS Sél* KESERGŐ ÉS REMÉNYKEDŐ Re$enyék ez útoldalon Merre jutunk, de a régi két fali) közt szól • dalom, Felejtődik, ami égi, rákezdek egy szép népdalra, ami csoda, ami tökély, •tt, hát csak emadár hallja, s uralkodik csak a sekély?! Népdal, népdal — más * Csillag, csillag, divat, hajnalcsillag, nevetnek a büszke fiúk, mutasd meg az igaz utat, elszakadtak gyökereik, adj új fényt a dalainknak — hova szállnak a szárnyaik? Add vissza a fiainkat. NOSZTALGIA AZ ELPUSZTÍTOTT LOVAK UTÁN Smaragd mezőben, szügyig a ködben a hegy alatt lovak legelnek, sörényük, nyakuk, tomporuk — hajnallal feleselnek! Emlékek, gyertek: apám lovai, verjetek port a szívemben, dobogjatok és horkanjatok, csengős hámban, lőcsös szekerekben. Megvadult gépek, részeg sofőrök idején most utánatok vagyom — Nézem okos, emberi szemeteket a hemalpír vörös varázslatában. «КРАСНОЕ ЗНАМЯ» (н* венгерском *эыке| — *рг*к OeperoagKoro райком* Компартии Украины и районнога Соаата народных депутатов Закарпатской области. Газета выходит на украинском и венгерском языках •о вторник, четверг я субботу. СГМОМК ES TELEFONSZ AM А INK: 295510. Beregovo. Munkáért а. 3. Szerkesztő: 2-31*54; helyettes szerkesztő, elrtélet: 2-35-88; a magyar kiadás felelős szerkesztője: 2-33-85; felelős titkár: 2-44-48; ipari, mezőgazdasági rovat, rádióadás: 2-21-43; levelezési rovat: 2-33-88; könyvelő: 2-43-26. Készült a Kárpátontúli Területi Végrehajtó Bizottság Kiadói, Nyomdaipari és Könyvkereskedelmi Főosztályának Beregovói Járási Nyomdájában. 295510. Beregovó, Október 40. évfordulója tár 1. Szerkesztő: Csanádi György A kiadásért felel: Balogh Iván Ofszetnyomás. 1. nyomdai N. 11600 példány. Rendelésszám* 2. Index: 61811 IFJÚ TOLLFORGATÓK BEMUTATKOZÁSA Szerkesztőségünk mellett immár több esztendeje tartja foglalkozásait az irodalmi kisstüdió, melynek tagjai a Járás és a város magyar tannyelvű nyolcosztályos és középiskoláinak írogató diákjai. Az év első napján a kisstúdiósok írásaiból ajánlunk egy csokorravalót az Irodalombarátok figyelmébe. REGGEL Az ébresztőóra ricsaja ökölcsapásként zuhan agyamra. Dideregve támolygok a hideg falak között, rikolt az óra, visszhangzik a hideg, kopár világ, szétszakítva az álmaimban megtalált harmóniát. Cséka György Beregovói 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskola NAPKELTE Felkel a vidám nap, Paplanát ledobja. Felhőkbe markol. Ujját nyalogatja, Bgvizben megmosdik, Ásít egy nagyot, Hasam csiklandozza. S nevetve ragyog. Dancs Anita Beregovói 8. Sz. Középiskola HUMORESZK ! A SZERENCSÉS EMBER SÉG nem látott barátommal futottam össze. A szokásos »Hogy vagy?« kérdésre széles mosollyal válaszolta: — Nagyszerűen! Hiszen én szerencsés ember vagyok! Hallgasd csak, milyen jó napom volt ma is! — És derűsen mesélni kezdett. — Reggel arra ébredtem hogy elpukkant a villanykörte. A csattanásra felugrottam és levertem az éjjelilámpát Rápillantottam az ébresztőórámra. Fél nyolc! Hűha, elkéstem a munkából! Lázas sietséggel öltözködtem, rohantam a buszmegállóra. Már nem is csodálkoztam, hogy az autóbusz épp az orrom előtt ment el. De ekkor nagy örömömre feltűnt egy taxi! • Ugye, milyen szerencsés ember vagyok? Nagyvonalúan ültem be a kocsiba. Közben leszakadt a nadrággombom, de ez mindig megesik az emberrel. Akarom mondani, mindenkivel megeshet. Mert mi lenne, ha mindenki nadrággomb nélkül szaladgálna az utcán? Elgondolni is rossz! A taxi félúton defektet kapott. Jó, gondoltam, megvárom, amíg a sofőr kereket cserél Megtörtént. De hiába ■ próbálta beindítani a motort, az csak köhögött. Végül a gépkocsivezető felkapott egy piszkafaszerű vasat, és azzal hadonászva kiabálta, hogy mától kezdve a sárga nyakkendős kuncsaftokat a fekete macskák közé fogja sorolni! Ezt bizonyára rám értette, mivel 100 méteres körzetben egyetlen sárga nyakkendős egyén sem volt rajtam kívül. Hogy micsoda alakok vannak! Ezt a taxisofőrt például nem ártana zárt intézetben elmeorvossal megvizsgáltatni! Szégyen a futás, de hasznos: a munkahelyemig futottam Megnyugvással tapasztaltam, hogy már nem üldöz a taxisofőr. Ránéztem az órára, éppen ebédidő volt. Gondoltam, bevásárolok, s majd a hivatalban bekapok valamit Elindultam az élelmiszerbolt irányába, hát látom, tojást osztanak. Nosza, beálltam én is a sorba. Az eladó megkérdezte, hány darabot kérek Mond tam, harmincat. Bájosan elmosolyodott és lerakta elém az árut. Ebben a pillanatban kinyílt a pénztárcám és az aprópénz mind szétgurult az üzlet padlóján. De hát engem, ugyebár, nehéz zavarba hozni. . Elegánsan lehajoltam és felszedtem a pénzemet Aztán elbűvölő mosollyal átnyújtottam a pénzt az elárusítónak. Már nem mosolygott, de volt olyan kedves, hogy a tojást berakta egy nejlonzacskóba. Boldogan léptem ki a boltból. Ekkor valami szörnyűség történt: a zacskó alja szétnyílt, a 80 tojás egyszerre zuttyant a járdára. Egy azonban teljesen ép maradt! Lehajoltam és felvettem. Szerencsét hozó tojás! Gondosan elraktam. Megérkeztem a munkahelyemre. Már jócskán vége volt az ebédidőnek, de én nem zavartattam magam: kivettem a táskámból egy almát és komótosan feszegetni kezdtem Ekkor nyitott be a főnök. Úgy látszik, nem tetszett neki a képem mert rámförmedt, és azt tudakolta, mióta kezdődik fél kettőkor a munkaidő. Mondtam neki, ne kérdezzen ilyen nehezeket, tudhatná, hogy csak érettségim van! Erre mozgott valamit és megérdeklődte, mióta van a hivatal helyén önkiszolgáló gyorsbüfé? Én meg csodálkozva kérdeztem: mi az főnök, csak nem akar előléptetni? Azt kérdezte, miből gondolom. Mondtam, hogy ilyen nehezeket csak a Snapszer Juci előléptetési vizsgáján tetszettek kérdezni. Erre aztán mondta, hogy maga egy marha és álljon fel, ha velem beszél. Felálltam keményen a szemébe néztem. Rólam aztán ne mondja senki, hogy gyáva vagyok! De úgy látszik, a főnök nem méltányolta igyekezetemet, mert rámozdított: Húzza ki a zsebéből a kezét! Jó, főnök, maga akarta, mondtam és abban a minutumban leesett a nadrágom. A főnök elsápadt és csak annyit mondott: ki van rúgva! " összeszedtem з " holmimat és fütyörészve távoztam. Félreértések elkerülése végett előbb megkötöttem a nadrágomat egy madzaggal. Kimentem a focipályára. Én aztán nem f°g°m siratni azt az állást! Szerencsémre éppen a kedvenc csapatom játszott Na, most aztán jól fogok szórakozni, gondoltam Gól nélkül végződött volna a meccs, de a bíró ez utolsó percben tizenegyest ítélt az ellenfél csapata javára Persze, hogy berúgták a gólt! Nem tagadom, kissé elvesztettem a fejem, mert a szerencsetojást a bíró fejéhez vágtam Szétment rajta! Pedig milyen kár volt érte! Az egyetlen rendfenntartó, aki ott tartózkodott a meccsen, bizonyára felírta a nadrágom rendszámát, mert bárhogy is futottam, utolért és lefülelt. Meg kellett fizetnem a bíró fejét, akarom mondani. * kárát Hát végül is egy nehéz nap után hazakerültem Az ajtó előtt sokáig keresgéltem a kulcsomat. Hát, azt sajnos elvesztettem Most mi lesz, morfondíroztam. Itt fogok éjszakázni? Ám ekkor lenyomtam a kilincset, óriásiszerencsémre reggel nyitva hagytam az ajtót! Beléptem aszobába és majdnem elájultam: a lakásodi helyén egy csatateret találtam. Az asztalon egy cédula várt »Kisapám, jó csóró lehetsz, ha még én semtaláltam nálad elemein valót!« Hát most mondják meg nem szerencsés fickó az én barátom? Mester Magdolna Beregovói 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskola ICIKE PICI VIRGONC Volt egyszer egy cirkusz, benne egy kis bohóc, úgy hívták a bohócot. Icike-Pici Virgonc. Azért hívták Icike-Picinek, mert icike-pici volt. Azért hívták Virgoncnak, mert egy percig sem nyugodott. Hogyha csettintett ujjával, aranyszavú madár szólt. Mikor toppantott lábával, előbújt a Hold. A sok néző úgy nevetett a könnye is folyt. Hát egyszer egy nagy cirkuszban ilyen bohóc is volt. Sass Erika Kigyósi Nyolcosztályos Iskola AZ ERDŐBEN ÁLL A BÁL Roppan az ág, zörren a lomb, kígyó szisszen, levél zizzen, bokorban a nyúlfül rezzen az erdőben minden kedden Zúg a patak, zajong a szél, rigó füttyent, béka tüsszent, harkály vígan kalapál, tükör előtt szarka áll. Róka lapul éji lesben, az erdőben minden kedden. No meg hétfőn, aztán szerdán, a hét valamennyi napján az erdőben áll a bál Pataki Györgyi Muzsalyi Közrépiskála MADÁRBÁNAT Kis cinkek a bokron ülnek, bánatosan csiripelnek. Fagy köszönt be nemsokára, a madarak bánatára. Elrepült a gólya, rigó, néptelen lett a nádas tó. A veréb s a cinke zsibog, az ajtón már a tél kopog. Radvánszky Ferenc Vári Középiskola