Vörös Zászló, 1990. július-december (46. évfolyam, 78-153. szám)
1990-08-14 / 96. szám
SOK A DOHÁNY? — Bárcsak így lenne! — mondják a járási agráripari egyesülés tanácsának munkatársai. A jelenleginél sokkal nagyobb mennyiségre lenne szükség belőle, hiszen az igények egyre nőnek. A járásban jelenleg 649 hektáron termesztenek dohányt. A vetésterület a múlt évihez képest lényegesen csökkent (tavaly még 853 hektárt tett ki). Újdonság az, hogy a gazdaságok egy része ezúttal helyben szándékozik a leveleket fermentálni, s ily módon 25 százalékkal emelkedik a felvásárlási ár. Ha simított dohányt adnak át, szintén többletjövedelemhez jutnak, habár ez régebben is így volt. Előreláthatólag így szándékozik tenni többek között a Barátság, az Új Élet, valamint az Út a Kommunizmushoz Kolhoz is. Reméljük, hogy sikerül a kísérlet, hiszen helyi fermentálás esetén a szerződést közvetlenül csak a feldolgozó iparvállalattal kell megkötniük. Máskülönben a napokban megkezdődött a dohány beadása a Beregszászi Dohányfermentáló Üzembe. Ezidáig a Csapajev, a Lenin, az Engels, az Új Élet Kolhoz, valamint a Tudományos Kutatóintézet adott le dohányt. Sajnos, néhány helyen ezúttal is felütötték a fejüket a vírusos betegségek. Különösen a Győzelem, a Lenin Útja, valamint az Engels Kolhozban tapasztalható ez. A száraz időjárás is megtette a magáét. A lényeg pedig az, hogy az elkövetkező években járásunkban jelentősen növelni kellene a dohány termőterületét és természetesen a hozamot is. Már csak azért is, mert gazdaságilag kifizetődő foglalkozni ezzel a kultúrával, a dohány felvásárlási ára előreláthatólag emelkedni fog. Erre különösen a nehéz anyagi helyzetben lévő gazdaságok szakembereinek figyelmét szeretném felhívni. Az sem mellékes, milyen az áruértéke a dohánynak. Habár a Kommunizmus Hajnala Kolhoz kivételével minden gazdaság rendelkezik termikus szárítóval, minden szakember tudja, hogy valójában csakis a szalmával fedett pajtákból kikerülő dohány igazán jó minőségű. Ennekellenére a pajták rendbe hozásához a legtöbb gazdaságban hanyagul viszonyulnak. Vonatkozik ez elsősorban az Engels, a Lenin Útja, a XXI. Pártkongresszus, a Marx Károly Kolhozra. Mint már említettük, gazdag termésre az idén nem számíthatunk. Maximum 500 tonnányi dohányra van kilátás a járásban. Ám ha továbbra sem fordul csapadékossá az időjárás, akkor még ennél is kevesebb lesz. Igen gyenge állapotban van a dohány a Győzelem, a XXI. Pártkongresszus Kolhozban. Lényegében véve csak az Új Élet és a Csapajev Kolhoz számíthat bő termésre. Ebben az évben a területek túlnyomó többségén Szabolcsi-193-as fajtáját termesztettek, de rendelkezünk Szabolcsi- 194 és Jubilejnaja fajtával is. Lényegében véve a gazdaságok olyan fajtát ültettek, amelynek vetőmagját be tudták szerezni. Hosszú Ш óta ez a helyzet, jó lenne már változtatni rajta. Volinec Pjotr, a járási agráripari egyesülés tanácsának vezető szakembere ami a kialakult helyzetet még inkább bizonytalanná teszi. A felsoroltak szükségessé teszik a vizsgálat folytatását a bizottság magyar és szovjet képviselői által javasolt program alapján, hangsúlyt helyezve az orvosikriminalisztikai és az antropogenetikai kutatásokra. Tovább kell kutatni a Petőfi lehetséges oroszországi tartózkodásával kapcsolatos dokumentumok után nemcsek a Szovjetunió, hanem Ausztria levéltáraiban is. 5. A bizottság kéri a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériumát, hogy az orvosi-kriminalisztikai kutatások bázisául jelölte meg a Törvényszéki Orvostani Intézetet, melyet Gromov A., az Orvostudományi Akadémia levelező tagja irányít. A Szovjetunió Minisztertanácsának határozata értelmében kérjük a védelmet a Belügyminisztériumra bízni. A vizsgálat befejeztéig a barguzini temető 7. számú sírjában talált, a Megamorv Petőfi Bizottság által Petőfi Sándor maradványaival azonosított csontok kivitelét a bizottság lehetetlennek tartja. Harsány László, a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia Szakértői Bizottságának vezetője Alekszejev V. akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Archeológiai intézetének igazgatója, a bizottság elnöke szovjet részről. Körpecsét Megjegyzés: az adott szakvéleményről készült jegyzőkönyv egy példánya át lett a IV., Morvai Ferenc állampolgárnak A VIZSGÁLATRA Moszkvában 1990 január 8- ás január 10-e között került sor. A szakvéleményezést a Szovjetunió és Magyarország számos tudósának részvételével állították össze. “Köztük voltak Potemkín, Makarov, a Szovjetunió Archeológiai intézetének munkatársai, a történelemtudományok kandidátusai. Gromov akadémikus, a Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatója. Gohman, a történelem-adományok doktora és Balujev, a történelemtudományok kandidátusa, mindketten a SzovjetunióNéprajzi Intézetének munkatársai. Komlov, az OSZFSZK Állami Levéltára tájékoztató osztályának vezetője, Uszacsev, a Szovjetunió Belügyminisztériuma Kriminalisztikai Központjának tudományos főmunkatársa, valamint Magyarországról Szabó Árpád, a Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatója, Farkas Gyula egyetemi professzor. A tudósok következtetése elsősorban az alábbiak miatt fontos: 1. A szovjet levéltárakban folytatott munka során nem bukkantak semmilyen olyan anyagra, amely dokumentálta volna Petőfi Sándor oroszországi tartózkodását. A levéltárakban semmilyen dokumentális bizonyítékára ,nem bukkantak az Osztrák — Magyar Monarchia alattvalóit illetően, akiket az 1848—1849- es forradalom során ejtettek fogságba és irányítottak szibériai száműzetésbe. Ebből következik, hogy mindaz, amit az utóbbi öt év során Pagirja, Uvanyenko és Kéri összeírt, merő kitaláció, pusztán az említettek határtalan fantáziáján alapszik. Sem tudományos, sem egyéb alapjuk nem volt és nincs a »szibériai legenda« bizonyítására. Amíg nem lesz dokumentálisan bizonyítva Petőfi Sándor lehetséges oroszországi tartózkodása, végleges "véleményezést nem lehet kiadni. Ilyen bizonyíték hiányában megvizsgáltathatnak bármilyen csontvázat a világ bármely temetőjének sírjából. Pagirja tehát hasztalan panaszkodik a szakvélemény hiányára, mivel az létezik, s arról Paghrjának is tudomása van. Végezetül szeretném idézni Alekszejev V. akadémikusnak, az előzetes szakvélemény aláírójának lényegretörő, egyértelmű kijelentését: »Legnagyobbigyekezetem ellenére sem találtam a csontvázon egyetlen férfira utaló jegyet sem” (Izvesztyija, 1990. január 12.). Ezért az antropológiához nem értő embereknek az irományai nélkülözik a tudományosságot, így értékelhetők Paghrjának a Kárpátontúli Ifjúság, a Prapor Peremohl hasábjain megjelent cikkei.- 'Kéri Edit nyugdíjas színésznő Paghrja által reklámozott könyve: TUDÁS és tények * hiányában. Kéri Edit nyugdíjas színésznő és Pagirja Vaszilíj munkácsi nyugdíjas, egykori szakszervezeti funkcionárius, a sztálini idők fogását veszik elő, ellenlábasaik magánéletében turkálnak. Ilyen eszközzel próbált élni Pagirja Fekete Sándorral, az Új Tükör főszerkesztőjével szemben, de méltóan visszavágtak neki. Ekkor opponensei ellen piszkos antiszemita kirohanást intézett a szlovákiai Dukla c. lap 1988. évi második számában leközölt cikkében. Ez az ő vitastílusuk, erkölcsi alapjuk. De a női csonti váz ettől nem alakul át, egyes csontdarabkák nem fogják az ellenkezőjét bizonyítani. Ma már nem olyan időket élünk. A sztálini, a liszenkői, a rákosi éra a múlté. Most pedig hadd térjek rá a »szibériai legenda« újkori változatának ferd írására. A Prapor Peremohi c. munkácsi lap 1990. június 13-i száma közölte Parlag Mihály személyi nyugdíjas, az USFISZK érdemes tanítója cikkét »Hol a levéltáram?« címmel. Parlag Mihály elmeséli, hogy egész életében gyűjtögette házi levéltárét, s miután nyugdíjba vonult, tíz évvel ezelőtt, átadta azt a munkácsi Pagirja Vaszilijnak, hogy rendszerezze és ajánlja fel a területi tájmúzeum-,nak. Parlag Mihály tanár archívumának sorsa ismeretlen. Talán a múzeum raktárába került? Aligha. Tény, hogy Parlag Mihály az anyagot Paglijára bízta. Ebből a gyűjteményből került a kezébe a Magyarság c. lap 1940. augusztus 4-i száma, benne a a történettel, melyet továbbadott a hiszékeny szovjet sajtónak, s a dokumentumok ma is a kezében vannak. Erről olvashatunk Ugrjumov NI. »Hosszú az út az igazsághoz« című cikkében, amely a burját területi pártbizottság Politicseszkij Szobeszednyik c. folyóiratában jelent meg a 38. oldalon. Parlag Mihálynak csak azt üzenhetem, hogy a levéltárának egy része még mindenképp Pagirja kezében van, amiből meríti az ihletét a »szibériai legendához«. Ismeretes, hogy az idegen jószág csak bajt hoz az emberre. Nem vezet jóra sem Pagirja, sem Kert, sem Tivanyenko, sem Morvai esetében. Ez utóbbiak lehet, hogy nem is tudják: idegen levéltár áldozatai lettek. És íme az eredmény: nevetség tárgyává váltak a barguzini temetőből származó női csontvázzal. Vérszegény erőlködés a világszenzációért, szánalmas erőlködés, hogy bekerüljenek a történelembe. De jól ellátták a bajukat, ügy kell nekik. Beresztovszkij Jevgenyij, a Magyar Petőfi Társaság tagja, munkácsi lakos A szerkesztőségtől, a szerző kérésére a cikkért járó honoráriumot a beregszászi Petőfi-szobor létrehozására nyitott 700125. sz. folyószámlára utaljuk át. IDEGEN LEVÉLTÁRBÓL 1990. augusztus 14., kedd AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI termékek mennyiségének növelése elválaszthatatlanul kapcsolódik a takarmányok előállításának növeléséhez, minőségük javításához. A különböző takarmányféleségek biológiai hatékonysága függő összetételüktől, a bennük lévő tápanyagok mennyiségétől, ezek emészthetőségétől, valamint attól, milyen a fejadagokban a különböző összetevők aránya. A tudományosan megalapozott fejadagok fontos része a takarmányfehérje. A legnagyobb figyelmet a magas fehérjetartalmú növények termesztésének fejlesztésére kell fordítani. Ezek között különösen fontos szerep hárul az olyan pillangós növényekre, mint a borsó, a takarmánybab, a szója, a csillagfürt stb. Magvaik 25 — 60 százalék fehérjét tartalmaznak,míg a kalászosok magjában ez az érték csak 7—18 százalék. Egy takarmányegységre számítva a pillangósok 170 200 gramm emészthető proteint tartalmaznak, ami 80—130 grammal több, mint amennyi az árpa és a zab proteintartalma A pillangósok magvában négyszer több a lizin (az egyik legfontosabb aminosav), mint a gabonafélékben. A pillangósok szalmája 6—8 százalék fehérjét tartalmaz és semmiben sem marad el takarmány értékét tekintve a réti szénától. Nagy figyelmet fordítanak a pillangósokra a tudományos kutatóintézetben. Itt az idén 60 hektáron vetettek borsót, 100 hektáron takarmánybabot, 15 hektáron csillagfürtöt, 85 hektáron szóját, 120 hektáron pedig bükkönyt. Borsóból 24,8 mázsás, takarmánybabból pedig 23,7 mázsás hozamot értek el hektáronként. Az Út з Kommunizmushoz Kolhozban kidolgozták a fehérjeprogramot, amely szerint az idén a gazdaságban 50—50 hektáron termesztenek szóját és borsót. Ez utóbbi kultúrából 24,6 mázsás hektáronkénti hozamot értek el. A szója növényi olajat is tartalmaz, emiatt megkedvelték a Lenin Kolhozban, ahol 145hektáron nő. A fokozott fehérjetartalomnak köszönhetően a pillangósok magva a legfontosabb és gyakorlatilag pótolhatatlan nyersanyagforrás afehérje adalékanyagok előállításánál. A pillangósok a vetésforgó beiterjesítése tökéletesítésének fontos elemét is képezik. Ezek gyökere, szára viszonylag sok nitrogént tartalmaz, könnyen és gyorsan bomlik el a talajban, stimulálja a talaj mikroflórájának biológiai aktivitását, növeli az utánuk vetett, termesztett kultúrák terméshozamát. A pillangósok jó előnövények a vetésforgóban sok növény számára, s különösen az őszi szemestermények számára, amelyek vetésének előkészítése már megkezdődött. Ruszinko I., a tudományos kutatóintézet tudományos munkatársa. A takarmányok kiváló minősége a legfontosabb tartalék Az aszályos időjárás hatására a járás gazdaságaiban rohamosan érik a paradicsom. A zöldségtermesztőknek komoly erőfeszítéseketkell tenniük annak érdekében, hogy időben betakarítsák a termést. Az Új Élet Kolhoz Medve Géza vezette brigádjában két csoport foglalkozik a zöldségek termesztésével. E napokban a lányok és az asszonyok az uborka és a paradicsom betakarításával foglalkoznak. A képen: Réti Erika, Szupp Gizella csoportvezető (középen) és Szupp Erika a paradicsom válogatása közben. Bíró László felvétele VÖRÖS ZÁSZLÓ A 3. oldal