Beregi Hírlap, 1991. július-december (47. évfolyam, 75-149. szám)
1991-09-19 / 109. szám
A levéltári kutatómunka nem is olyan könnyű, mint ■hogy egyesek gondolják, de ha érdekes adatokat találunk, ez arra késztet bennünket, hogy felderítsük az igazságot, választ adjunk, mi, hol, hogyan történt. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy beszámoljak a Beregi Hírlap olvasóinak az autóközlekedés fejlődéséről, de amint az lenni szokott, elfoglaltságom meggátolt e tervem megvalósításában. A közelmúltban a Szignál c. köztársasági folyóirat felkérésére egy beszámolót írtam hasonló témára. Ekkor határoztam el, hogy a járási lap olvasóit is tájékoztatom ez irányú kutatásaim legérdekesebb momentumairól. AZ AUTOBÍOSZJÁRATOKRÓL szóló első hírek a század elején jelentek meg. A Bereg c. lap 1897. december 31-i számában hivatalos közleményt találunk, amelyből megtudhatjuk, hogy a Bereg- szász és Munkács közötti közlekedés céljából 1900 februárjának végén autóbuszjáratot indítanak. A továbbiakban az újság azt is közli, hogy Székesfehérvárról Beregszászba érkezett Szigeti Nándor gépkezelő, aiki azzal a kéréssel fordult a város vezetőihez, hogy adjanak neki működési engedélyt autóbusz üzemeltetésére. Kérvényében feltüntette, hogy a Beregszász—Munkács közötti járathoz két autóbuszt kíván felhasználni, amelyen 24 utas fér el és a távolságot 1 óra 15 perc alatt teszi meg. A járművön külön helyet biztosítanak a csomagnak, télen az autóbuszok fűthetőek. És valóban, február 25-én megindult az autóbuszközlekedés. Ám alig hat hónap múlva Szigeti Nándor kénytelen volt megszüntetni a járatot, mert ráfizetéses volt. A levéltári adatok" arról tanúskodnak, hogy csak 6 év múltán, azaz 1906. október 1-jén újították fel az autóbuszjáratot Beregszász és Munkács között, de már más vállalkozó, Vinkier Jakab beregszászi lakos által. Erről a járatról már több adatunk van. A város vezetősége jóváhagyta a menetrendet és a jegyek árat. Az autóbusz naponta négyszer fordult meg a két város között. Vinkier Jakab autóbuszának első járata Beregszászból reggel 5 óra 30 perckor indult, 8 óra 30 perckor indult a második, járat, 13 óra 30 perckor a harmadik, 17 órakor a negyedik. Az autóbusz pontosan 1 óra hosszat volt úton. 5 kilogrammig a csomagokat ingyen szállították. Az autóbuszban osztályozták a helyeket. Az első osztályú helyekért 1 korona 70 fillért kellett fizetni, a másodosztályú helyek 1 korona 30 fillérbe kerültek. Megállapították a menetjegyek árát a közbeeső falvakból is. A Bereg c. újság 1906. október 7-i számában azt írta, hogy a lakosság örül az autóbuszjárat beindulásának, mindennap hangos tetszésnyilvánítással fogadták a »repülő csodap erke-1908. február 2-án ugyanezen újság szenzációs hírt közölte»Az autóbusz sorsa« címmel, amelyben az áll, hogy Winkier autóbuszát éjszakára egy logatosnak a kamrájába állították le. Az éjszaka folyamán tűz ütött ki és az autóbusz leégett... 10 nap után Winkier Jakab egy új járművet vásárolt (a felvételen). Az utolsó adatunk erről az autóbuszról 1916-ból származik. 1906. szeptember 13- án még egy autóbuszjárat indult meg Ungvár és Kassa között. A magánjármű 8 utast szállított, három órakor indult el és három óra múlva már meg is érkezett Kassára. 8 évvel később megindult az autóbuszközlekedés Ungvár és Nagymihály, illetve Szobraim között. Ebben az időben jelentek meg vidékünkön a különböző márkájú járművek és autóbuszok, de nem szolgálhatunk pontos leírásukkal. Néhány járműről, amelyek a nagyon gazdag emberek tulajdonában voltak, megmaradtak a fényképfelvételek. Az állami járat 1914-ben Ungváron indult be. A Határmenti Újság c. lap 1914. március 9-én arról tudósított, hogy Ungvár lakosai követelték egy autóbusz-postajárat azonnali megindítását Ungvár és Nagymihály között, зЬЬої a célból, hogy tovább fejlődjenek з kereskedelmi kapcsolatok. A továbbiakban arról van szó, hogy a város társadalma egy küldöttséget menesztett a kereskedelmi miniszterhez azzal a követeléssel, hogy utaljon ki 80—100 ezer koronát ezen elképzelés megvalósítására. Követelésüket azzal indokolták, hogy Munkács és Nagymihály megelőzték Ungvárt a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében. A közvélemény hathatós közreműködésével az ungvári posta 1914 júniusában megkapta az első postaautóbuszt. Az ehhez fűzött magyarázat rámutatott, hogy az autóbuszt a postai küldemények továbbításának meggyorsítása céljából állították üzembe. J. KARBATALJA városai közötti gépjárműközlekedés ugrásszerű megnövekedéséről tanúskodik az a tény is, hogy 1912-ben a Beregszászi járásban megalakították a járműközlekedési részvénytársaságot, azaz az autóbusz- és taxitulajdonosok jártak el és messzemenően érdeklődtek az iránt, menynyibe kerülnek az autóbuszjegyek más városokban. Felkérték Miskolc, Debrecen, Eperjes, Kolozsvár, Szeged és más városok vezetőit, hogy küldjék meg nekik az autóbuszjárat szabályainak egy példányát és a jegyárak jegyzékét. Elcsodálkoztunk azon, hogy ezek a városok, amelyeknek jóval több volt a lakossága mint Beregszásznak, azt válaszolták, hogy nekik nincs idas betegek, hiányos öltözetű és ittas emberek szállítása. 15. A szabályzat megszegője és elsősorban az, aki durván viselkedik az utasokkal szemben, három napi börtönnel vagy 40 korona pénzbírsággal sújtható. Mint láthatjuk, a követelmények világosak, érthetőek és szigorúak voltak. Egyes adatok szerint a privát, vagy családi személygépkocsik Kárpátalján az 1890— 1900-as években jelentek meg. A terület városaiban található járművek mennyiségéről nem áll adat rendelkezésünkre, az adminisztratív szervek nem tartották azokat nyilván. A gazdag tulajdonosok és vezető beosztású állami alkalmazottak járműveit nem tartották nyilván a helyi rendőri szerveknél. Az ezekben az években meglévő járművek számáról csak az újsághírekből szerezhetünk tudomást. Többek között megemlítették, hogy N. "földesúr saját gépkocsiján érkezett meg az esküvőre, vagy valaki egy szép gépkocsin utazott el valahová... ÉRDEKES adatokat " találtam a gépkocsiversenyekről. A kárpátaljaiak már szemtanúi lehettek a járműversenyeknek még 1914 májusában és a levéltári adatok alapján állíthatjuk, hogy ilyen verseny Kárpátalján nálunk volt először szervezve. Egy hónappal azelőtt Beregszász polgármestere levelet kapott Budapestről a Magyar Királyi Gépkocsiklub elnökétől, amelyben arról van szó, hogy az ottani egyesületnek szándékában áll. gépkocsiversenyt rendezni május 24 és 31-e között »Turistautakon a Kárpátokban 1914-ben« elnevezéssel. A már említett levélben a klub elnöke kérte Beregszász polgármesterét, hogy végezzen Begregszászon és Nagyszőlősöna versenyzők elhagyják Kárpátalját és Máramarossziget felé veszik az irányt. Minden megyei, járási és falusi közigazgatási szerv, amelyek területén a gépkocsik áthaladnak, köteles biztosítani a műszaki feltételeket és az áthaladás biztonságát. A már említett Határmenti Újság a következőképpen írt erről az eseményről: »Ungvár lakosai türelmetlenül várták május 24-e, vasárnap közeledtét, amikor a városon keresztülhajtanak a versenyzők. Már néhány héttel korábban megkezdődtek az előkészületek úgy a városban, mint a falvakban! Az útkanyarokban útjelzőtáblákat állítottak fel, megjavították az utakat, a verseny idejére lezárták a forgalmat. Ungvár ünnepi díszbe öltözött, a lakóházakat zászlókkal díszítették. Az ünneplőbe öltözött férfiak és nők a város utcáin gyülekeztek, hogy megnézzék ezt a városban először előforduló eseményt. A rendőrség ésa tűzoltóság felügyelt a város lakosainak biztonságára, az úttestet locsolták, hogyne képződjön porfelhő. 1 órakor végül megjelent az első versenyautó, 56-os számmal. Azok,, akik a járműben ültek, kedvesen fogadták az üdvözlést és a hangos hurrá kiáltásokat a város többezres tömegétől. Az első versenyző után nagy sebességgel átrobogott a városon még 45 versenykocsi. A járművek szépek, erősek voltak, nem vetetlenül nevezték azokat évszázadunk csodájának. A 14. és 8. számú járművek között végighaladt egy hatalmas gépkocsi a verseny bíráival, az utolsó jármű pedig 4 óra 33 perckor haladt át a városon. A nézőközönség nem széledt széjjel, türelmesen megvárta az utolsó kocsit is. Munkácson a verseny részvevőit vacsorára meghívták Sehönborn grófhoz. Május 25-én reggel 7 órakor a versenyzők áthaladtak városunkon Nagyszőlős irányába, ahonnan Máramarosszigetre indultak. Június 6-án a magyar gépkocsiklub sportelnökségének elnöke Beregszász polgármesteréhez intézett levelében köszönetét fejezte ki a verseny sikeres lebonyolításáért. ÚGY TARTJÁK, hogy ahol gépkocsik közlekednek, ott baleset is él. AUTÓBUSZJÁRATOK, AUTÓVERSENYEK, BALESETEK szabályzatuk és árjegyzékük, mivel nem létezik magánkézben lévő fizetett autóbuszjárat. A BEREGSZÁSZI váárosi vezetők az alispán utasítására saját, szabályzatot dolgoztak ki az engedélyek kiadására, hogy járműveket üzemeltethessenek és utasokat szállíthassanak. Ezt a szabályzatot megküldték láttamozás céljából a kereskedelmi minisztériumba, ahol azt végül 1912. november 21-én jóváhagyták. Bátran állíthatjuk, hogy ezen a téren Beregszász megelőzte Magyarország fejlett városait, amelyek később a Beregszászban kidolgozott szabályt vették át. Ez a szabály 16 pontból állt. A legérdekesebbeket alább soroljuk fel: I. A városi vezetőségnek jogában áll 10 működési engedély kiadása. A működési engedély tulajdonosának jogában áll több járművet üzemeltetni. 3. A működési engedélyt megbízható erkölcsös egyéneknek adják ki, valamint azoknak, akik büntetőjogilag nem voltak felelősségre vonva. 4. A járműveket a rendőrkapitányságon nyilvántartják és azok forgalmi rendszámtáblát kapnak. 6. Azon tulajdonosok, akik nem személyesen vezetik járművüket, kötelesek egészegyesületét. 1914. március 14j én ez a társadalmi szerséges, jól látó és jól halló egy hatalmas, szép gépkocsi nagy gyorsasággal (35 kilométer/óra - ezt állapították meg) Szerednyén áthaladva elgázolta Sponták Vaszi helyi lakost, aki a helyszínen belehalt sérüléseibe. A gépkocsitulajdonos egy földesúr volt, akinek a nevét nem közölték. 1906. szeptember 12-én Lukács Géza ügyvéd Munkácsról Beregszászba utazott és összeütközött egy szekérrel, aminek következtében járműve felborult és az árokban kötött ki. Az ügyvéd a jobb vállán megsérült. Egy másik lapban a »Tragikus gépkocsikatasztrófa« c. írásban egy 1915. november 28-án történt balesetről van szó Reggel fél kilenckor Sztárai főispán gépkocsijával Ungvárról Munkácsra utazott. Vele utazott barátja, Rátonyi György is. Ignéc közöség közelében a gépkocsi meghibásodott, a vezető hirtelen fékezett. A jármű többször megfordult tengelye körül és néhány pillanat múlva az árokba zuhant. A főispánnak és a járművezetőnek sikerült kiugrania a gépkocsiból, de Rátonyi György a felborult kocsi alatt maradt. A segítségükre sietők nem tudták felemelni a gépkocsit, így a serpit hamarosan meghalt. Érdekes, hogy Rátonyi tagja volt az ungvári autóklubnak és ha nem kapta volna ki a volánt a sofőr kezéből, életben maradt volna. »A sors iróniája'« — szögezte le az újság. TRAGIKOMIKUS eset történt a Kassáról Ungvárra tartó autóbuszszak Az egyik faluban nem akart beindulni, így lovakat kellett elébe lógni, hogy bevontassák a falu közepére a falusi nép nagy csodálkozására. Volt olyan is, hogy az »ördögszekér«, vagyis a technika csodája cserbenhagyta az embert! Nos, egy kicsit betekinttettünk a múltba. Lehet, hogy valaki számára érdektelenek ezek a történetek, pedig mindez valóban így történt. Ki láthatta akkor előre, hogy alig telik el egy évszázad és a gépkocsi már nem lesz csoda, gyakorlatilag hétköznapi tárggyá válik. És nem fényűzés lesz, hanem közlekedési eszköz? Ehhez csak azt tehetnénk hozzá, hogy rohanó századunkat mi alakítottuk, a magunk számára. Foltin Dezső, a Területi Állami Levéltár igazgatóhelyettese NÁLUNK EZ IS MEGTÖRTÉNHET... оьоооосюоооі SÖRBÁR, VAGY... Л három pont helyére sok szó illene. De úgy gondolom, ezek mindegyike túlságosan enyhén jellemezné azokat az állapotokat, amelyek az Aranyhordó sörbárban uralkodnak. Az »aranynak* még csak szaga sincs. Inkább egy fekáliával telt hordóra hasonlít mindez. S ez még enyhe hasonlat! Ha a városunkban legalább 10 ilyen intézmény lenne, akkor még szemet lehetne hunyni az itt uralkodó állapotok felett. Ebben a »hordócskában olyan köztisztasági állapotok uralkodnak, hogy akár már holnap hozzá lehetne látni egy újfajta bakteriológiai fegyver kifejlesztéséhez. S annak ellenére, hogy országunk aláírta az ezen fegyverek előállításának és alkalmazásának betiltásáról szóló szerződéseket, amint látják, járási szinten tovább folynak a kutatások. Ezt elősegíti az itt állomásozó emberek »korlátozott létszámú« egysége is. Úgy tódulnak ide ők, mint a legyek a mézre. A cigány kisebbség itt a többség legmagasabb fokába csapott át. Láttukra tanácstalanná válik bármiféle hatalom. Félünk figyelmünkkel megsérteni a szemtelen üzéreket, alaptopokat. Beszélünk a Tendrerendes szükségességéről, ám őket látva szemünket lesütve felfordulunk, ők viszont érzik gyengeségünket, orrunk alá dugják a cigarettát, amiért az állami ár tízszeresét kérik. Az Aranyhordó oázissá vált. Mindannak, amiről 1917-ben lemondtunk, ára magunkkal hoztuk 1991-be. A szennyet, a válogatott káromkodást, a szem alatti táskát. Minden van itt. Tudjuk ezt, s nem is járunk ide. Egy kis sört viszont meginna az ember! Lehet, hogy eljön az az idő, amikor nekünk is nyitnak egy sörbárt? Kivárjuk? Markíján Vlagyimir 2. oldal ♦ A SZAZADFORD DION TORTÉNT ését és indulását. Elgondolkodtató, hogy a menetjegy olcsó volt-e vagy drága? Összehasonlításul: і kilogramm sertéshús akkori árát vettük, amely 1 korona 28 fillérbe került. A válasz tehát egyértelmű: az utazás bizony drága volt. De ugyanakkor felmerül a kérdés: ki engedhette meg magának a drága utazást? vezet egy kérvénnyel fordult a beregszászi városi vezetőséghez, engedjék meg a menetjegyek árának emelését, mivel a járművek gumijai gyorsan elhasználódnak és sok a más műszaki kiadás is. így például kérték, hogy a Beregszász és Munkács közötti járat menetjegyének árát 3 koronára emeljék. Logikusan járművezetőket alkalmazni. 7. Az autóbuszállomás helyét a városban a városi vezetőség határozza meg. A továbbiakban az útvonalakról, megállóhelyekről, a taxirendelés szabályairól stb. van szó. 10. A jegy ára Beregszásztól Munkácsig 3 korona. 12. Tilos holttestek, ragytelelő előkészítő munkát a verseny útvonalának biztosítása, az utak javítása, az útvonalnak jelzőtáblákkal való ellátása érdekében. A továbbiakban arról szólt a levél, hogy a rajt Budapesten lesz május 23-án és a részvevők a Miskolc—Kassa—Ungvár útvonalon Munkácson állnak meg éjszakázni. Reggel áthaladva lefordulhat. Vonatkozott is Kárpátaljára is. Különösen veszélyes volt a helyzet faluhelyen, hiszen a földművesek ritkán láttak »ördögszekeret«, ahogy akkor a gépkocsit" nevezték. A járművel elkövetett balesetekről is fennmaradt néhány írásos adat. A Bereg c. lap 1908. szeptember 13-án közölte, hogykedden BEREGI HÍRLAP 1991. szeptember 19., csütörtök