Beregi Hírlap, 1992. január-június (48. évfolyam, 1-53. szám)

1992-01-01 / 1-2. szám

A NÉPKÉPVISELŐK КАК PATRIJA­I TERÜLETI BEREGSZÁSZI JÁRÁSI TANACSÁNA* ÉS A JÁRÁS TÁRSADALMI POLITIKAI SZERVEZETEINEK LAPJA­­i ú|*ág IMS. december 2-tól fekedik те* і—2. (6570 -6577.) síim 1982. JANUÁR 1., SZERDA z ÚJÉVI Hagyomány, hogy az új esztendő első lapszámában a szerkesztőség az olvasók­hoz fordul, s optimista, a korábbi években szinte cukormázas, szirupos hang­vételben kíván a legjob­bakat minden barátjának. A feladatom most is az volna, hogy köszöntsem önöket, ám én egy kicsit mást is szeretnék tenni ezen kívül: most az ó- és az újév határán önökkel együtt el szeretnék elmél­kedni azon, mit is adott nekünk az Úr 1991. esz­tendeje, s mit hozhat a következő, amelynek első óráit, napjait éljük. A dolog első része a könnyebb, hiszen csupán vissza kell gondolnunk mindarra, ami velünk tör­tént. Nem kell különö­sebben megerőltetnünk elménket ahhoz, hogy felidézzük azokat az ese­ményeket, amelyek a leg­nagyobb benyomást gya­korolták ránk! No, de menjünk szép sorjában. Az év elején volt néhány nap, amely, ha nem is a világot, de sokakat megrengetett, sőt megreszkettetett — ez az 1961-es kibocsátású 50 és 100 rubeles bankók ki­vonása a forgalomból. Így közel egy év távlatából el­mondható, hogy a kisembe­rek nem nagyon szenvedtek a pénzbevál­tástól, hiszen a kisebb kellemetlenségeket leszá­mítva könnyen túlestünk ezen. Egy másik réteg, amely nálunk jóval több pénzt tudott, s tud félre­tenni - százezer rube­lekben mérhetők­ egy kicsit megrettent. Az ehhez tartozók számára nem éppen a legkellemesebb napok voltak ezek. Egé­szen más volt a helyzet a »cápákkal«, akik, úgy tűnt, jóelőre tudtak min­denről s idejében befek­tették »vagyonkájukat«! Pénzváltás ide, vagy oda, simán beváltotta minden­ki régi bankjegyeit, leg­alábbis személy szerint egyetlen olyan esetről sem hallottam, hogy valakit a »menők« közül ez tett vol­na tönkre! Azután jött a húsvéti nyuszi, amely tojás he­lyett egy félresikerült áp­rilisi tréfát hozott ne­künk .. az áremelést! Igaz, a Pavlov-Gorbacsov duó előbb a szánkba ad­ta a mézesmadzagot a 65 rubeles kompenzáció ké­pében. A szovjetológusok bizonyára sokat fognak még vitatkozni ezen az eseményen, ám úgy gon­dolom, hogy Itt kezdődött az akkoriban még szov­jetnek nevezett nép kül­sőleg is látható elszegé­nyedése. Természetesen volt, aki a pecsenyéjét továbbra is vígan sütö­gette, mondván: minél rosszabb, annál jobb! A nyárutó sem maradt eseménytelen, hiszen au­gusztus végén­ be nem ütemezett »díszszemlét« tartottak Moszkvában Ja­­zov és Krjucskov elit ala­kulatai. Gorbacsov eköz­ben saját szavai szerint »izolálva volt«, azaz bé­késen sétált elnöki üdü­lőjében, a tengerparton. Moszkvában a díszszemle nem éppen díszes véget ért a szervezők számára igazolva ezzel, hogy min­den csoda három napig tart (lásd augusztus 19., 20., 21.). Ez a három nap mindenesetre elegendő volt arra, hogy levessék álar­cukat azok, akik addig a demokráciát éltetve, lel­kükben inkább egy nagy rendteremtőre vágytak! Alig néhány órával a puccs kezdete után már azt hallhattuk: most már eljött a mi időnk, vége a peresztrojkának! A puncs (nem elírás) végez­tével aztán ugyanezek az emberek nem győztek ele­get hálálkodni a Minden­hatónak, hogy megakadá­lyozza a »gonosz, sötét erők« győzelmét! Az augusztusi esemé­nyek aztán, ahogy mon­dani szokás, betették az ajtót a Szovjetuniónak, s december elejére de facto meg is szűnt létezni az ex szuperhatalom, amely a szárazföld egyhatodát mondhatta a magáénak! A kegyelemdöfést — micso­da fintora a sorsnak! — a három szláv­ köztársaság adta meg az SZSZKSZ-nek, amelyek Minszkben le­rakták egy új típusú ál­lamközösség alapjait. Eh­hez a hónap második fe­lében csatlakozott a volt tagköztársaságok java ré­sze. Gorbacsov is elbúcsú­zott a bársonyszéktől! Íme, dióhéjban így lehetne összegezni mind­azt, ami az elmúlt évben nálunk történt! Igaz, eb­ben az összegzésben nem szerepel az, hogy hány, korábban kiselejtezésre ítélt zoknit kellett be­stoppolniuk az édesanyák­nak, hány órával többet kellett sorban állnunk ah­hoz, hogy megvegyük azt, amit még egyáltalán áru­sítanak, mennyivel ke­vesebb vitamint kapnak gyermekeink, mennyivel többet betegeskedtünk a gyógyszerhiány miatt, mennyivel többen keres­kednek — sikerrel — ócs­ka ruhákkal, mennyivel kevesebben vállalnak gyer­meket, mert félnek egy újabb éhes szájtól, meny­nyivel többen válnak el az állandó stressz, ide­geskedés miatt, mennyi­vel volt szegényebb a Mi­kulás puttonya, s a Jé­zuska ajándéka, mennyi­vel... No de hagyjuk a múltat, s törődjünk Inkább a jö­vővel, ami — legalábbis a közeli időszakban —­ nem lesz valami rózsás. A verebek újabb ár­emelésről csiripelnek. Egy­más után tűnnek el a legszükségesebb árucikkek, a termelés hanyatlik, az emberek hangulata szin­te robbanást sejtet! Azért a sötét színek között fel­csillan egy-egy biztatóbb sugár is. Talán ezek kö­zé tartozik az, hogy Uk­rajna szuverén állammá vált, s a föld, ha lassan is, annak a kezébe ke­rül, aki megműveli. Re­ményt keltő az is, hogy egyre több iparvállalat kollektívája veszi bérbe saját vállalatát, ami lassan a kereskedelemben­­ is kezd teret hódítani. Ennek ellenére bizonyos,­­ hogy a mostani szökőéve­kb­ben a két olimpián kí­­­­vül nem sok örömünk lesz!­­ Ez az év próbára teszi­­ majd türelmünket, ki­j tartásunkat, életrevaló­ságunkat! Ki kell állnunk­­ a próbát, hiszen tartozunk­­ ezzel gyermekeinknek,­­ akiknek egy jobb, szebb világot kell átadnunk! Addig is az Úr adjon minden olvasónknak, minden embernek BORT, BOZAT, BÉKESSÉGET ebben az esztendőben! Bíró László ■ KÖSZÖNTŐ... HELYETT ! Adjon Isten minden jót az u­j esztendőbeli! Fehér kenyér dagadjon nyárfa tekenőben! Bor, búza, békesség legyen mindig bőven, a patikát felejtsük ez új esztendőben! Olcsó legyen a kenyér, a gabona áros. Jól fizessen a trnó, nyerjen a mészáros! Gyarapodjon a magyar, számban mint erőben, Adjon Isten, ami nincs, ez új esztendőben! * * # Ez új év, ez új év áldást hozzon rátok! Mint egy arany madár sz­álljon be hozzátok! Szálljon be örömmel, édes boldogsággal. Mindennap viruló illatos rózsával! Ezeket a köszöntőket az 1920-30 as években ver­­seltetk a gyerekek, magam is sokat jártam köszöntő­ket mondani házról házra. Kovács Sándor beregszászi lakos BOLDOG ÚJ ÉVET, KEDVES TAGTÁRSAK! ! Petrenko V rajza A KMK­SZ Beregszászi­­ Járási Szervezetének El­nöksége sikerekben gaz­dag, békés, boldog új esztendőt kíván a szerve­zet minden tagjának. BALLA GYULA DECEMBER 31. Tenyeremben tél tükrében köd-borostás arcok tenyeremre tél tükrére húztam újabb karcot. Tenyeremben tél tükrében hazám szépítkezik Tenyeremre tél tükrére csillag kérezkedik. Tenyeremben tél tükrében havat fénylő ágak Tenyeremre tél tükrére kinek vessek ágyat. Tenyeremben tél tükrében hajladozz virágom Tenyeremre tél tükrére ráfagyott egy lábnyom. Ara 15 képe*

Next