Beregi Hírlap, 1992. január-június (48. évfolyam, 1-53. szám)

1992-01-01 / 1-2. szám

JÁTÉK A TŰZZEL (gumorestfc) Péntek volt, december 13. Luca napja. Köd ülte meg a kisvárost. S ezt a nyomasztó érzetét Facsigán Balambérban csak fokozta .z A kínzó gondolat, hogy immár elmúlott fél négy, közeleg a munkaidő vége — az a végső határidő, ameddig a heti esedékes irományát, legalább két flekket, főnökének be kell nyújtania. Facsigán Balambér a Keddi Hirharsona innen-onganistája volt, aki »színeseket« írt a lap legutolsó hasábjára. Mint jobb sorsra érdemes fűzfapoéta, gazdag fantáziájára támaszkodva, rendszerint meg is birkózott az eléje tűzött feladatokkal. Bár nem épített ki széles körű tudósítói hálózatot, melynek tagjai naprakészen értesítették volna a járási központban végbemenő eseményekről, rendszerint akadt témája, s ha megragadott valamit, azt sikerült neki olvasmányos formában tálalni. Ám sajnos ez alkalommal cserbenhagyta hagyományos szerencséje. Bár péntek volt, csütörtököt mondott korábban kifogástalan leleményessége — egyszóval nem jutott semmi frappáns az eszébe. Emiatt nyugtalankodott — hiszen sürgette az idő amikor Namikó Enikő, a titkárnők gyöngye, a Keddi Hírharsona teljhatalmú főszerkesztőjének nélkülözhetetlen jobbkeze lépett kopogtatás nélkül hősünk szűkös irodájába. — Szia, Balikám — csicseregtetett, pajzán gondolatokra csábító, ám vastagon rúzsozott ajkaival. — Részvétem, de a főnök látni kíván. Ezen tömör bejelentése után Enikő mint egy szivárványszínekkel övezett tündértünemény, izgató csípőit ringatva kilibbent a szobából. Facsigán Balambérban egy világ omlott össze. Hamarjában végiggondolta a hét folyamán elkövetett vétkeit, ám kifogások kitalálására már nem jutott ideje. Már ott állt az ajtó előtt, amelyen tulipiros tulipánokkal övezve egy névtábla állt: »Accsenás Augusztin főszerkesztő« — Hivatott, főnök? — kérdezte Balikám elhaló hangon. — Nos, mi van? Ötlünk, érlünk? Nyűglődünk, nyűglődünk? — szólalt meg néhány másodperces, de egy örökkévalóságnak tűnő szünet után Accsenás Augusztin, a Keddi Hirharsona vezére. — Már félig kész vagyok — hebegte Facsigán kényszeredetten. — Ugyan, hagyja már azokat a piszlicsáré híreket. Mást kérek magától. Manapság, ilyenkor karácsony — újév táján, igen gyakoriak a gondatlanságból elkövetett tűzesetek. Erről írjon egy célratörő versikét — szólt a főnök. — De ne feledjen erkölcsi tanulságot fűzni hozzá. Kap erre három napot! Valami jó kis marhaságot kérek! Balambér barátunk elnyomott egy megkönnyebbült móhajt. »Atyavilági« Ilyen könnyen ritkán úszta meg az audenciát. Éppen ezért ki akart tenni magáért. A következő hétfőn be is állított a főnöki szentélybe. —• Elkészült! — mondta emocionális túlfűtöttséggel. ** Halljuk, halljuk! — hangzott el a főnöki engedély. És Facsigán Balambér jobb sorsra erdeinél fűzfapoéta olvasni kezdte: »Szemétdomb melletti kertes Házban Ifjú kakas élt özvegyi gyászban. Két hete, hogy elvesztette párját . — Levesben lelte, szegény, bús halálát! Am kakasunk életét tovább élte. Hisz az udvarban volt sok más kis férce... ... Egyszer, mivel az Inge gyűrött volt, a Villanyvasalóját bekapcsolta S mert úgyis kellett néhány percet várni. Atmert a szomszéd tyúkhoz kapirgálni — — Kakasunk szépnek látta a világot, Bár nem csak szíve, a vasaló is lángolt —" S mivel a légyott sokára ért véget A kakas háza, sajnos, porig égett!« — Nem rossz, nem rossz mondta elgondolkozva Accsenás Augusztin, a teljhatalmú újságfőnök. — De hol vanaz erkölcsi tanulság?! — Az is van, főnököm ,mondta lelkesen Balombér barátunk, majd harsány hangon kivágta: »Hogy tűz miatt ne legyen okod búza, A más tyúkjához ne járj randevúra!« — Jó, nem mondom. Jó! — mondta a ködös meszszi távolba meredő tekintettel Accsenás Augusztin. — Igaz, Arany János Szebben megírta volna, de meg is halt. szegény! Bogosh Kamill eBecnxn Верегеммni». Ортах Seperem eztur* работокere Семе«« мродnn «tamni і «ірестмпе-аелтпкеяВз арttnwxdi Гaae та иехедтг «а вех герехож X укрежасхож ■шш Гра рала а ««дела» -- ао »тарах«, четверг а субботу. Kegisttriláai »tine Z\ 33 CÍMÜNK 11 TSvf*ON$íАМАІМК.: 2*5510. 8«ragsxe», Munkácsi u 3. "itarkasxtó: 3-31-14; h. szerkasztó, politikai alat: 2-35-81; a magyar kiadat találat szerkasztója: 2-33-05; találat titkár: 2-44-46; ipari, maxagazdasági rovat, rádióadat: 2-21-43; revalenési rovat: 2-33-05; könyvelő: 2-43-26. Készült a Kirpétontúli Területi Végrehajtó Bizottság Kiadói és Nyomdaipari fiasztályának Beregszászi Járati Nyomdéjáben. 295510. fieregtxetx, II. Rákóczi Ferenc tér 1. szám. Szerketxtó: Tóth Károly A megyei kiadásért felel: Mexter Magda Ofszetnyomat. 1. nyomdai iv 15800 példány. Rendelésként 2. Index, 61813. Az új esztendőben sem lehetünk meg a költészet igazgyöngyei nélkül. Az alábbi versek — vallomások: Petőfi Sándor — akinek ma méltatjuk születése 169. évfordulóját — talán sehol nem mondta el olyan meggyőzően, mint ebben a költeményében, hogy az emberiség javáért meghalni számára többet jelent egy hasztalan élet minden öröménél. Ady verse — mindnyájunk fohásza. Jevtusenko Bűvölője — Ima mindenkor. Kísérjenek bennünket a versek 1990 során is, legyen a földön béke, uralkodjék a szabadság, a bátorság és a hűség. F. M. PETŐFI SÁNDOR SORS, NYISS NEKEM TÉRT... Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélküle Nemes láng, amely úgy hevít. Láng van szívemben, égbül eredt láng, Fölforraló minden csepp vért. Minden szívütésem egy imádság A világ boldogságáért. Oh vajha nemcsak üres beszéddel. De tettel mondhatnám el ezt! Legyen bár tettemért a díj egy ÚJ Golgotán egy új kereszt! Meghalni az emberiség javáért, Mily boldog, milyen szép halal. Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet Minden kéj mámorainál. Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg. Ily szentül!... s én elkészítem Saját kezemmel azon keresztfát, Amelyre fölfeszíttetem. Óarany József festménye JfeVGENYU JEVTUSENKO BŰVÖLŐ. Tavaszi éjszakán gondolj rerirr, és nyári éjszakán gondolj reám, és őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Ha lennék tőled oly távol talán, mintha más ország volna a hazám, úgyad hűs lepedőjén, vánkoson, hanyattfeküdve, mintha óceán habja himbálna, lágyan és puháig, add át magad ott is nekem csupán. * Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj. Nappal minden fonákjára kerül, imádjanak, lengjen tömjén körül, gondolj nappal — búdúl vagy élvedül -elméd mire gondolni kényszerül, de éjszaka rám gondolj egyedül. Malid meg a mozdonyfüttyökön is át, a szélben, mely felhőkkel vív csatát, hogy vasfogóban vagyok s csak az ád megenyhülést, ha miattam read oly öröm árad, oly szomorúság, fájásig nyomod homlokod falát. A csönd csendjévé susogja a szám, az esővel csengem szaporán, a hóval, mely szűk szobád ablakán bedereng szalmomban, s álmom után tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám, és őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Illyés Gyula fordítása ADY ENDRE ADJA AZ ISTEN Adja meg az Isten, Mit adni nem szokott, Száz bús vasárnap helyett Sok víg hétköznapot. Adja meg az isten. Adja meg az Isten Sírásaink végét, Lelkünknek teljességei, S vágyott békességét, Adja meg az Isten. Adja meg az isten. Bár furcsa a világ. Ne játsszak, ölő, gyilkos. Cudar komédiát. Adja meg az Isten. Adja meg az Isten. Mit adni nem szokott. Száz bús vasárnap helyett Sok víg hétköznapot. Adja meg az Isten. Borzsován 13. születésnapját ünnepli KEREK MONIKA. Ebből az alkalomból jó egészséget, sok boldogságot, a tanulásban további sikereket kívánnak neki keresztszülei Beregszászból, valamint Katica, Vologya és a kis Lacika І KOSZONTSON A HÍRLAPBAN! Seetrezzenek örömet bea »Kimrtetóknak, barátaiknelt. kallósaiknak' kö accerjék fel Aet azárkai top haaábjain! fcUenyára kellemes méjlepsiést okoznak kollégáiknak, ha gretuléshilk nekik báze**ágköté*Sk. gyermekek izületés» alkalmából, vagy ha * lap hanádjain kívánnak megészságet. A pihenési aruknak, akik nyugdíjba vonulnak és egy munkás élet során a kollektívák lelkei voltak. Egy köszöntőért 15 rubelt kell befizetniük a *x’rk**rtó*ég folyamán. Újára (363 903), ha pedig fényképes köszöntő kart rendelnek meg nálunk, annak ára 30 rubel.