Beregi Hírlap, 1993. július-december (49. évfolyam, 46-95. szám)
1993-08-12 / 58. szám
KÉT MŰSZAKBAN, DE MEDDIG? A HÉT elejétől két műszakos munkára állt át a Beregszászi Konzervgyár. Bár már jócskán benne vagyunk a nyárban, erre csak most tudtak sort keríteni, ahogy beérett a szilva, a nyári alma, s lett elegendő nyersanyag a feldolgozáshoz. Eddig ugyanis olyan kevés zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek a termelők, hogy kifizetődőbb volt egy erős műszakot szervezni, minthogy két műszakra osszák el az alapanyagot. Aszályos ez a nyár, kicsi a hozam mindenből, s a gazdaságok a földiepret, őszibarackot a konzervgyárral kötött szerződések dacára is igyekeztek másutt értékesíteni,, olykor még területünk határain túl is. A cukorhiány is gátolja a folyamatos munkát, hiszen befőtteket, lekvárokat emiatt nem készíthettek a nyári gyümölcsökből és bogyósgyümölcsökből. Most viszont Itt a szilvaszezon! A legtöbb szilva a Beregszászi Szovhozüzemben termett, almát pedig a kaszonyi és muzsalyi gazdaság adott el a konzervgyárnak. Beindult a Vitamix — e kiváló rostos gyümölcslé — gyártása, amelynek fő piaca van Ukrajna-szerte. Szállítanak belőle Kijevbe, a Csernobili övezetbe, ahol főleg azért szeretik, mert a természetes alapanyagú gyümölcslé kivonja a szervezetből a sugárszennyeződést is. Biológiai tulajdonsága folytán a gyermekétkeztetésben ugyancsak ajánlott, felülmúlja a különböző szénsavas nyugati üdítőitalokat, s ráadásul sokkal olcsóbb. Alekszandrov Borisz fotóriporterünk A VITAMIX- et előállító üzemrészbe látogatott el, ahol elsőként Tóth Zsuzsannát, a futószalagnál a minőségre felügyelő munkásnőt kapta lencsevégre (jobboldalt). A feldolgozott szilvalé innen hatalmas tartályokba kerül, s Itt készül el a gyümölcslé. Egy műszak alatt 10 tonna sűrítményt tudnak előállítani. Rác Mária, a feldolgozóvonal operátora és Belikanics Natália műszakmester, akiket a tartályok mellett láthatnak a képen, gondosan ügyelnek a technológiai előírások betartására. A gépek folyamatos üzemelését pedig Komár Tibor beállítólakatos ellenőrzi (első képünkön). Harmincnegyedik esztendeje dolgozik a gyárban, kiváló szakemberként, megbízható dolgozóként tartják őt számon. Nem a konzervgyári munkásokon múlik, ha az idén kevesebb terméket állítanak elő, mint tavaly; jóval kevesebb a nyersanyag, drágult a villanyáram, a cukor stb. Hiába adtak hitelt a leszerződött gazdaságoknak 205 millió rubel értékben — mellesleg ezért 7 vagonnyi cukrot vehettek volna akkor, most csupán 3 vagont tudnak ennyiért beszerezni! —, nagyon gyéren folyik a készletezés. Pedig a lakosságtól, kistermelőktől is készek átvenni a portékát. Hozzák is ide táskával, talicskával, szekérrel, gépkocsival (lásd a lenti felvételt), kinek mennyi termett. A feldolgozásra kerülő 5,5 tonna paradicsom 90 százalékát eddig farmerektől, kistermelőktől vásárolták fel, a gazdaságok alig 5—10 százaléknyit szállítottak le. Már hírt adtunkarról, hogy a konzervgyár saját részlegén egy hektáron termel uborkát, amit izraeli technológiával, csepegtetéses öntözési módszerrel művelnek meg. Az egy hektárnyi termőterületről 30 tonna terméstvárnak. 15 tonna uborkát már bekonzerváltak, bizonyos mértékig ez is adott munkát a kollektívának, hátra van még újabb 15 tonna savanyúság elrakása. Kár, hogy járásunk gazdaságai nem érdeklődnek ennek a rendkívül eredményes technológiának a meghonosítása iránt! Pedig a savanyított uborka igazán kapós termék, jó befektetés lenne, ha sokba is kerül, de megéri! Hisz piaca mindig lesz. A konzervgyár másik fontos terméke a természetes alapanyagokból készülő ecet, amelynek szintén ott kell lennie minden háztartásban. Ezt is biológiai úton, vegyszermentesen állítja elő a kollektíva, ezért nem csoda, hogy nagy a kereslet iránta. Sőt, külföldiek is érdeklődnek e termék iránt, amely világszínvonalú, nagyon egészséges. Igaz, az ecet palackozásával hazai piacra hamar elkészülnek: a kereslettől függően 2—3 napon át üzemel az ecetkészítő részleg, ráadásul gondok vannak a túrával is. Félliteres üvegeket nehéz beszerezni, így a kereskedelemből visszakapott palackokra kénytelenek várni... Vajon meddig sikerül a két műszakot nyersanyaggal biztosítani a konzervgyárban? Reméljük, huzamosabb ideig... (Tudósítónk) JEGYZETFÜZETÉBŐL GONDOLATOK A GYEREKNEVELÉS ÖRÖK PROBLÉMÁIRÓL A NAPOKBAN egy megfáradtnak, megtörtnek, csalódottnak látszó, középkorú férfi keresett fel. Szomorú volt, panaszkodott. Elmondta, hogy gyermekei elfordultak tőle, nem hallgatnak rá, semmibe veszik. Még a sértegetéstől sem riadnak viszsza. Úgy érzi, hogy csak egy megtűrt személy a családban. A feleségével is megromlott a viszonya, s ez tovább tetézte elkesereedettségét. — Pedig milyen szépen indult minden. Egész életemet a gyermekeimnek, családomnak szenteltem — emlékezett vissza az édesapa. Életcéljául tűzte ki, hogy gyermekeiből rendes, becsületes, munkaszerető, szorgalmas embereket nevel. Első benyomásom is az volt, hogy egy lelkes, lelkiismeretes, szülői hivatását maradéktalanul teljesítő édesapával hozott össze a szerencse. Elmondta, hogy kicsi koruktól kezdve szemmel tartotta gyermekei minden lépését. Állandóan oktatgatta, tanítgatta őket arra, hogy mit szabad és mit nem, mi illik és mi nem, hogyan kell cselekedni, milyen magatartást kell tanúsítani az élet különböző helyzeteiben. Sajnos nevelőmunkája eredménytelennek bizonyult. — Teljes a csőd — mondta keserű, letört hangon az édesapa. Jót várt és a lehető legrosszabbat kapta. Csak azt nem tudja, hogy mit rontott el és mikor. Egy másik szülő ennek éppen ellenkezőjét tette. Mindent megengedett gyermekeinek, azt tartotta, hogy teljes szabadságot kell biztosítani számukra, hadd jöjjenek rá maguktól, hogy mi a jó és mi a rossz. Az eredmény azonban ebben az esetben sem irigylésre méltó. Sőt, egyszerűen siralmas... Így sem jó, úgy sem jó — gondolhatják a kedves olvasók. Melyik hát a helyes út, melyiket kell követni? Nem nehéz megállapítani, hogy az első esetben az édesapa a vasfegyelem híve. Kihasználva apai tekintélyét, igyekezett parancsokkal irányítani gyermekeinek tetteit, minden lépésüket. Számonkért, beszámoltatott, ha kellett, szigorú módszereket alkalmazott. A gyerekek önállóságát kategorikusan elvetette. Ám, amint látjuk, ahol sok a törvény, ott sokszor megszegik ezeket! Az elnyomó módszerek előbbutóbb ellenállást, makacsságot, dacot váltanak ki a fiatalokban. Minden gyermek kialakít a maga számára önvédelmi mechanizmusokat, hogy kivédje szüleinek parancsba foglalt támadásait. Emiatt más, erőszakmentes, az erőt és a hatalmat helyettesítő, hatásos módszerekre van szükség, s ezek alkalmazásával kell rendet és fegyelmet, mégpedig tudatos fegyelmet tartani. Az utasítások, korlátozások az indulatok felgyülemléséhez vezetnek, amelyek ha elszabadulnak, megteszik a magukét. Az engedékeny szülő, aki gyakorlatilag semmiféle előírást nem szab a gyermekek számára, azt éri el, hogy a nevelésnek nincs semmilyen hatása. A gyermekek előbb örülnek a nagyfokú szabadságnak, később viszont közönynek fogják fel az engedékeny szülők teljes passzivitását. Mindkét nevelési stílus helytelen, ártalmas és veszélyes. A tekintélyelvű parancsoló, autokratikus nevelés lázadót, agresszort szül, az engedékeny nevelés pedig zsarnokot. A leghatásosabbnak a demokratikus elveket valló szülői magatartás tűnik, amelynek van ugyan követelményrendszere, de parancsaival, utasításaival nem korlátozza a gyermekeket, lehetőséget biztosít számukra a vélemény kinyilvánítására. Nem csupán biztosítja a lehetőséget ahhoz, hogy a gyermek aktívan részt vegyen a családi problémák megbeszélésében, hanem egyenesen igényli is ezt. A szülő érdeklődéssel, barátságos hangnemben kéri ki gyermeke véleményét: »Te hogy gondolod, hogy lenne jobb?«. Ilyen hozzáállás mellett eltűnik a szülőtől való félelem, a szülő és a gyermek közötti asszimetrikus viszony. A gyermek hamar megérzi, hogy a szülő nem akarja ráerőszakolni saját elképzeléseit, nem akarja saját ízléséhez, szokásához idomítani őt. Hasznosnak, a család egyenértékű tagjának tekinti magát, akire szükség van, akire számítanak, akinek véleményével számolnak. A szülő irányítja őt, ugyanakkor maga is részt vesz értékrendjének kialakításában. Ezáltal nem a parancsokat és utasításokat haladéktalanul teljesítő, hanem tevékeny, közösségi embert nevelünk, akinek értékrendjében egyaránt megtalálható az önfegyelem, a kötelességaldal, a szülők iránti mély tisztelet, az egyéni szabadság és a családi rend megfelelő összehangolására való törekvés. Ez pedig nem kevés. Dr. Deák Ferenc pszichológus 1993. augusztus 12., csütörtök BEREGI HÍRLAP ♦ 3. oldal