Beregi Hírlap, 2000. július-december (56. évfolyam, 54-107. szám)

2000-08-26 / 73. szám

A 90-es évek elején a korábbiakhoz képest új szelek kezdtek fújdogálni Kárpát­alján. Megkezdődött az itteni magyarság kulturális önszer­veződése. “Magukhoz tértek” közel fél évszázados álmukból a helyi tanácsok is. 1990-ben Zápszony és korábbi társköz­sége, Rarajnaújfalu az elsők között látott hozzá a hagyo­mányok újraélesztéséhez. Döntés született arról, hogy minden esztendőben, augusz­tus 20-án megünneplik az új kenyér ünnepét (azt hiszem, hogy a gondolatok mélyén valahol ott lappanghatott Szent István emléknapja is, de akkoriban még erről nem volt ildomos beszélni —a szerző). 1991 után pedig egy másik ünnep, Ukrajna függetlensé­gének méltatása is csatla­kozott a rendezvénysoro­zathoz. Azóta minden esztendő­ben megrendezik az új kenyér és a függetlenség ünnepét. Páros év­ekben Zápszonyban, páratlan esztendőkben pedig Barajnaújfalun. A két község­ben gazdálkodó Új Élet Ag­rárcég vezetése, mivel első­sorban mezőgazdasági áruter­meléssel és feldolgozással foglalkozott, felvállalta a profiljába illő rendezvény támogatását. Tóth László polgármester megnyitója után Mező Miklós református lelkész tartott ünnepi istentiszteletet. A helyi, illetve a szom­szédos falvakból érkezett műkedvelő együttesek szép programmal lepték meg a közönséget. Nyitó előadás­ként az aratótáncot tekint­hettük meg. Nagy sikert arattak a műkedvelő énekesek is. Mivel Kápszonyban je­lentős hagyományai vannak a labdarúgásnak, az ünnepről nem maradhatott el ez a sport­ág sem. A Zápszonyi Kalász a Cset­falvai Albidok csapatát fogadta. A mérkőzés 1:1 -es döntetlennel ért véget. Késő estig tartottak a ren­dezvények, amelyeken min­denki megtalálta a kedvére valót. A kondérokban bog­rácsgulyás totyogott, a felállí­tott sátraknál sült hurka, kolbász, hideg üdítők várták a felfrissülni vágyókat. Köszönet illeti a szer­vezőket, a szponzorokat, a műkedvelő együtteseket, a község egész lakosságát, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is ragaszkodnak hagyományaikhoz és megren­dezik az új kenyér ünnepét. -bán- Alekszandrov Borisz felvételei a zápszonyi rendezvényen készültek. Ezt olvastuk «_«««««««««««««««««««««««««««««««««««««««««««««««« VASTAPS A MAGYAR HÁZBAN... Végre megtört a jég. Soha, amióta a torontói Magyar Ház fennáll, nem hangzott el falai között a Boldogasszony Anyánk, ez a csodás, szép, régi egy­házi ének, amit Beregszászi Olga magyarországi énekes művésznőtől hallottunk. Az ünnepi összejövetelt Bencsik András, a Magyar Demokrata című lap tulajdonosa és főszerkesztője ny­itotta meg. Ezután került sor Beregszászi Olga — aki Bencsik András felesége és többek között az Erdélyi Világszövetség becsületrendjének tagja — és Kürthy Papp László (a budapesti Kamara Színház tagja) előadására. A művésznő Kossuth Lajos indulójával kezdte műsorát, majd egymás után következtek a szebbnél, szebb régi magy­ar és erdélyi dalok, amelyeket saját gitárkísérettel adott elő. Kürthy Papp László Wass Albert két versét szavalta el, majd Tollas Tibor néhány költeményét mondta el, végezetül pedig elszavalta a Himnuszt. Ez a két művész a legcsodálatosabb módon, a dal és a vers szárnyain tárta fel az emberi élet és a magyarság legrejtettebb mélységeit. A következő előadó Kocsis Sándor újságíró volt, aki a Magyarországon gomba módra elszaporodott szektákról számolt be, amelyeknek száma lassan eléri a százat. A nézők, akik a messzi távolból, Buffalóból és Welandról jöttek el az előadásra, megjegyezték, hogy a műsor egyike volt a legszebb magyar összejöveteleknek, amin valaha is részt vettek. (A Kanadában megjelenő Csókás Magazin nyomán) NEVESSÜNK! Moziban Mozi. Sötét nézőtér. Női hang: — Kérem, nem tudná más­hová tenni a kezét? — Dehogynem, csak rögtön nem mertem. Egér Az egér elmegy a moziba. Éppen elhelyezkedik, amikor elébe ül az elefánt. Az egér vár néhány percig, aztán fogja magát és az elefánt elé ül, majd hátraszól: — Így­ ni! Most majd meg­tudod, milyen az, ha valaki eléd ül. Gríz — Tudod, mi lesz azokkal a lányokkal, akik nem esznek tejbegrízt? — Tudom. Nem híznak meg és ha felnőnek, manö­kenek lehetnek. 2000. augusztus 26., szombat BEREGI HÍRLAP Közoktatás-------—------------------------------------------------­Az új tanév küszöbén. Már csak néhány nap maradt az új tanév kezdetéig. Az összes folyamatból, amelyekre egykoron oly büszkék voltunk, úgy tűnik, csak az oktatási maradt meg többé-kevésbé stabilnak. Nem szeretnék most beszélni a tanárok bérhátralékáról, a diákok étkeztetésében fennálló hiányosságokról, a néha — vagy gyakran — hitetlen tantermekről és egyéb olyan okokról, amelyek alááshatják a tanulási folyamat alapjait. Azt, hogy eddig ez nem történt meg, a tanároknak köszönhetjük. Azoknak a tanároknak, akik megérdemlik a legmélyebb, legmelegebb hála szavait, azokat a szavakat, amelyeket gyakran ki sem ejtünk... Éppen ezért oly kellemes volt olvasni Kirik Elena, a 11. sz. szakközépiskola tanügyi igazgatóhelyettesének levelét, amelyben magasra értékelte kollégái tevékenységét. Hiszen ebben a tanintézetben a diákok nemcsak szakképesítést kapnak: mivel a 9. osztály befejezése után jönnek ide tanulni, érettségi bizonyítványt is szerezhetnek, ami lehetőséget nyújt az ifjaknak és leányoknak arra, hogy felsőfokú tanintézetekben folytassák tanulmányaikat. Egyébként, a 93 idei végzős közül 13 szándékszik továbbtanulni. Úgy vélem, nem kell fölöslegesen ecsetelni, milyen szerepet játszanak ebben a pedagógusok, akik között ott vannak Melnicsuk Ljudmila módszerész-tanár, Belinszka Galina, Popovics Irina, Forgon Elemér, Szekeres Anton, Szkljarova Ljudmila előadók. A tanintézetben egy egész sor olyan rendezvényt bonyolítanak le, amelyek elősegítik a tanulási-oktatási folyamat mélyülését. Ide sorolhatók a különböző tematikus hetek, a pályázatok, a kulturális- és sportrendezvények, a turisztikai versenyek. A diákok nagy örömmel vesznek részt ezeken a rendezvé­nyeken, hiszen ez­által szélesedik a látókörük, jobban el tudják sajátítani a tananyagot. Ennek eredményeként lehet elkönyvelni azt is, hogy­ a 196 tavalyi elsős közül 19 kitűnő eredménnyel fejezte be a tanévet. Nemrég utam a Benei Általános Iskolába vezetett. Itt 167 tanuló van. A tantestület élén Sztojka Ibolya áll. — Mi felkészültünk az új tanévre — mondta az igazgatónő. — Ahol szükség volt, elvégeztük a javításokat. Igaz, nem nagyon volt erre szükség, hiszen arra szoktatjuk tanítványainkat, hogy gondozni, értékelni kell a közös tulajdont, amit apáik és az előző nemzedékek hoztak létre. Éppen ezért a tantermek javítása nem okoz számunkra különösebb gondot. Nem palástolt csodálkozással hallgatom az igazgatónő szavait az iskolai étkezde működését illetően. A legtöbb tanintézetben ezek már ritkaságszámba mennek, de Benében él és virul. Ennek okairól érdeklődöm az igazgatónőnél. — Mindenekelőtt nagy támogatást kapunk a községi tanács részéről, többek között Szuhan András polgármestertől. Segítséget nyújtanak az étkezde működtetésében a szülők is. Ennek köszönhetően biztosítani tudjuk a diákok számára a főtt ételeket, mellesleg eléggé mérsékelt árakon. Egy­ ebéd, például, átlagosan 45 kopijkába kerül. Igaz, hús nélkül. — Miben nyilvánul meg a szülők segítsége? Hiszen, úgy­ vélem, nem sok pénzes akad köztük. .. — így igaz. De egy kis akarattal mindent meg lehet oldani Mit cselekszenek a beneiek? Ősszel készletezik az iskola számára a télire való zöldséget és gyümölcsöt. Ilyenkor nem tétlenkednek szakácsaink, nagyban folyik a konzerválás. Természetesen, kiveszik részüket a munkából a diákok és tanárok is. Egyszóval, amit csak tudunk, magunk végzünk el. Annál könnyebb és kellemesebb dolgunk van télen. Hogy­ teljesebb képet kapjak azt illetően, hogyan folyik a járás tanintézeteinek felkészülése az új tanévre, találkoztam Tokár Ljudmilával, aki ideiglenesen ellátja a járási közoktatási osztály vezetőjének teendőit. — Minden iskolában elvégeztük a folyó javításokat — tájékoztatott beszélgetőtársam. — Itt szeretném megemlíteni a szülők hathatós segítségét, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a tantestület és a műszaki személyzet idejében be tudja fejezni a betervezett munkálatokat. Különösen eredményesen dolgoztak a Halábori és a Kisbégányi Általános Iskola tatarozásán: kicserélték a padlózatot 6 osztályban, a tantermeket kimeszelték, lefestették az ajtókat és ablakokat. A gecsei iskolában sikerült a nagyjavítást is elvégezni, ami Jakab Béla igazgató érdeme. Beszélgetőtársam biztosított arról, hogy az idén szeretnék elkerülni az iskolák fűtésében fennálló fennakadásokat. Ehhez szükség van 2150 köbméter fára és 3900 tonna szénre. A fával remélhetőleg minden rendben lesz, a szükséglet 70 százalékát már leszállították. De a szénnel gondok lesznek... Ugyanis csak 380 tonna van meg. Némileg biztató az, hogy a járási közoktatási osztálynál nem esnek kétségbe. A fűtési idény még messze van, mondta Tokár Ljudmila. Szén csak 15 iskolának kell. Még egy fontos kérdés foglalkoztatja jelenleg a közvéle­ményt. A fennálló bérhátralékok miatt sok tanár elhagyja a tanintézeteket és máshol keres magának munkát. Igaz, némileg vigasztal az, hogy járásunkra ez nem egészen jellemző. A középiskolák gyakorlatilag teljesen el vannak látva megfelelő képesítésű káderekkel. Esetleg csak ukrán filológusok hiányoz­nak a magyar tannyelvű iskolákban, valamint az angol nyelv oktatói. A járási közoktatási osztályhoz 49 kérvényt nyújtottak be munkába való elhelyezési kérelemmel. Valószínű, hogy vannak közöttük fentebb említett profilú szakemberek is. Egyszóval, a Beregvidék iskolái készek fogadni a diákokat az új tanévben, hogy a korábbiakhoz méltó szinten folytassák a nevelő-oktató folyamatot. Annál is inkább, mivel kormányunk (már sokadszor!) ígéretet tett arra, hogy­ teljesen felszámolja az oktatási szféra dolgozóival szemben fennálló bérhátralékokat és 2001 -ben felemeli a fizetésüket... ZAHRIJ CSUK PAVLO * 3. oldal

Next