Beregi Hírlap, 2007. július-december (63. évfolyam, 49-101. szám)
2007-10-13 / 78-79. szám
Mert mit is takar a kifejezés, primadonna? Egy öreg színházi lexikon szerint: „Az operettek első énekesnője, aki megjelenésével, hangjával és énektudásával, játékával és táncával vezető helyet foglal el az együttesben, és tartósan le tudja kötni a közönség érdeklődését. Megjelenését az operettszerző rendszerint belépővel vezeti be, távozását pedig jól szerkesztett uhgungok teszik hatásossá. A rendezés elsősorban az ő személyét emeli ki, s színpadi jelentőségét pompás jelmezekkel is igyekszik fokozni. ” A száraz fogalmat az évtizedek tapasztalatai egyéb megfigyelésekkel is tarkítják, így: férfias keménység, női szeszély, csillapíthatatlan vagy mindennemű nyilvános szereplés után. Primadonnaháborúk. Pazar színpadi kosztümök, ezek egyenes következményeként csillagászati összegekről kiállított szabószámlák, melyeiket gazdag pártfogók (újabb fogalmi elem) rendeznek. Környezetükben meggyötört férfiak, tönkretett férjek, eszement gázsikövetelésektől rettegő direktorok. Fedák Sári a primadonnán belül is külön fogalom. Alaposan átírja az előtte többé-kevésbé elfogadott színházi szokásjogot. Eszközeivel szemben mindenki tehetetlen. Küry Klárát, a Népszínház ünnepelt primadonnáját (akiért ő maga is rajongott) villámgyorsan taszítja le trónjáról -Ady csak úgy emlékszik az eseményre, mint a „Klári-Sári viaskodásra”-, méghozzá oly módon, hogy annak leghíresebb szerepeit választja bemutatkozásául. A Népszínház igazgatója, Vidor Pál - egyes források szerint - Fedák kiköhöghetetlen fellépti díja miatt lesz öngyilkos, míg Molnár Ferencnek húszezer dollárja bánja a díva „lelépti” díját. Csoda, hogy ő lett a legnagyobb tétnövelő licitálás az ultiban? Kontra, rekontra, szubkontra, morkontra, Fedák Sári! Az ötlet direktora, Beöthy László fejéből pattant ki, akit nemcsak a múlt század kivételes képességű igazgatójaként, de a hajnalig tartó kártyacsaták elmaradhatatlan résztvevőjeként is számon tart a színháztörténelem. Fedákot Beöthy édesanyja, Rákosi Szidi indítja el a pályán - ahogy Honthy Ilannát is -, holott többen beszédét vidékiesnek és iskolásnak, hangját gyengének, fellépését mesterkéltnek ítélik. Szidi néni kedvence az iskola után Pozsonyba szerződik, Relle Ivánhoz, ám úgy érzi, nem fejlődik, sürgősen színházat kell váltania, így aztán visszatér a fővárosba. Beöthy tanácsadói tiltakozása ellenére is ragaszkodna a felületes szemlélők számára még kissé színtelennek tetsző lányhoz. Hiába, a részvénytársaság nem fogadja el a szerződést, mondván, Fedák Sári „tehetségtelen”, így kerül 1900-ban Küry Klára pechére a Népszínházhoz, ahol a San Toy-ban, Dudley szobalány szerepében „elébe táncol” a népszerű primadonnának. Eközben folyamatosan fellép a Magyar Színházban is. Ady Endre verset (Nagyváradi Napló, 1902. május 6.) ír róla. Muszka Jenő operettet, a Bob herceget, mely nem az első, és nem is az utolsó nadrágos szerepe Fedáknak. Rákosi Szidinél a Gésákban tengerészkadétot játszott. „Fedák Sári nem az a lány, akiről hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel lehet szólni és írni -jegyzi le Ady a primadonna első nagyváradi vendégjátéka kapcsán. A első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki. Egyéniség, aki nem paktál, s aki nem reflektál semminemű türelemre. Tessék csak bátran nézni, látni és ítélni. A Bereg megyei bakfis egyszerre csak fölszaladt a színpadra. Mint a gyötrelmes, erős, szűz vihar, végigsöpört ott mindent. Trónjaikról lerángatott autokrata színpadi királynőket, félelmetes bálványokat, szent és sérthetetlen tornákat, tradíciókat és konvenciókat. A kis bálványdöntő úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az egyesült seregekkel. Fedák Sári is fölforgatta s megcsúfolta a színpadi hadakozásnak minden becses, régi elvét. Nem volt újságíró dandárja, nem volt haditerve, ignorálta a kulissza küzdelmeit. Nekivágott a csatatérnek, a színpadnak, s megnyert minden csatát.” Ady magasztalása megelőlegezte a nagy történelmi pillanatot: 1904. november 18. A Beöthy igazgatása alatt 1903-ban megnyílt Király Színház bemutatja a János vitézt, a címszerepben Fedák Sárival. Iluskát a szőke üdvöske, Medgyaszay Vilma alakítja. Az előadást több mint hatszázszor játsszák, a nemzeti lobogóval felvonuló Fedákból pedig nem pusztán híres színésznő lesz, hanem egyenesen „a nemzet Zsazsája“. Bár házassági terve kútba esik szeretőjét, Degenfeld Imre grófot az előkelő család inkább gyámság alá helyezteti és elmegyógyintézetben ápoltatja, csak nehogy operettprimadonnát vegyen feleségül, lábai előtt hever a világ. A Királyból a csőd szélén álló Népszínházhoz is átruccan egy-egy szerepre, természetesen fellépti díja jelentős emelése fejében. Vidor Pál öngyilkossága után - aki állítólag búcsúlevelében Fedákot tette felelőssé - a háborgó tömeg meg akarja lincselni. Karrierje megtörni látszik, így kaotikus elutazgatásaival és hirtelen feltűnéseivel próbálja csigázni a személye iránti érdeklődést. 1908-ban Berlinbe utazik, németül tanul, másfél év múlva Bécsben lép színpadra. 1910- ben hazatér és újra a Király Színházban köt ki. Sorra játssza a primadonnaszerepeket - őrületes, soha nem látott sikert aratva bennük. Ha játszik, előfordul, hogy leáll a forgalom az utcában, az autóbusz útvonalát át kell tenni, a helyszínre rendőröket kirendelni. A Leányvásár egyik előadása alkalmával a szerző, Jacobi Viktor mellett ácsorog egy másik férfi is a Király szűk folyosóján. ,Álljon meg, Fedák! - szól rá Molnár Ferenc. -Néztem a jelenetét. Maga nagyon tehetséges. De igazi nagy színésznő, olyan, amilyen nagyon kevés van a világon, csak akkor lesz magából, ha egy ilyen magamfajta zsidógyerek jól az életébe tapos.” Fedák hangsúlyozza, megismerkedésük históriáját szóról szóra idézi. Ugyanakkor, más források azt erősítgetik, hogy Molnár és Fedák ismeretsége ekkor már jó évtizednyire tekint vissza. Hogy mikor mutatkoztak be egymásnak, és mikor kezdődött a szerelem, ma már rekonstruálhatatlan, mindenesetre az akkoriban szokványosnak semmiképp nem nevezhető kapcsolat komoly eszközt jelentett Fedák kezében a rá irányuló figyelem folytonos ébrentartásában. (Ugyanezért az első világháború éveiben padlót súrol a hadikórházban, a Tanácsköztársaság idején újoncokat toboroz a Vörös Hadseregbe.) Molnár zaklatott életmódja mellett pletykák, anekdoták, találgatások tengerében fürdőzhetett. Önállóságukat megőrizvén külön éltek, de így is hangos veszekedésekkel és látványos kibékülésekkel izzították kapcsolatukat estéről estére. Még a meleg hangú szerelmes levelek is a viharos érzelmekről tanúskodnak. Ám amikor Molnár életében megjelent az újabb szerelem, Fedák nem engedte el olyan egyszerűen. Azt mondta, nem kívánja eljátszani az elhagyott szeretőt, ezért házasodjanak össze, majd elválnak. Molnár elfogadta az alkut, 1922. október 11-én megköttetett a frigy. November 3-án pedig a Magyar Színház bemutatta az író Égi és földi szerelem című darabját, a főszerepben Darvas Lilivel. Aztán, ahogy az egy valamire érdemes primadonnától elvárható, esze ágában sincs elválni. Végül Molnárnak csaknem három esztendejébe és húszezer dollárjába kerül, hogy 1925 őszén kimondott válását követően elvehesse Darvas Lilit. A gyötrelmes évek alatt írja meg Az üvegcipőt, amelyről az avatottak tudni vélik, a szerző saját élete ihlette szerelmi háromszög-történet elevenedik meg benne. A húszas évek elejétől, mint a fenti körülmények mutatják, Fedák sebezhető helyzetbe kerül. Molnár Ferenccel való kapcsolata- bármilyen méltatlan is időnként - nagy hatalmat biztosít számára az igazgatói irodákban. Mindent kiharcol, amit akar. De amikor a Király Színház 1922 novemberében bemutatja Kálmán Imre operettjét, A bajádért, a színpadi csaták kérlelhetetlen győztesének - ezúttal kissé megtépázva-új erőkkel kell szembenéznie. Szubrettként a nála jóval fiatalabb Honthy Hanna lép színre, és ezzel kezdetét veszi a legnagyobb magyar primadonnaháború, mely évadokon át zajlik, majd afféle kényszerű megbékéléssé csendesül. Fedák igazi sztár, és mindent tud, érdemes tőle tanulni. Honthy így a legjobb iskolán nevelkedik, ellesi titkait. Másrészt Fedák ekkor már túl van a negyvenen, jó ideje barátkozik a gondolattal, hogy elengedi az újabb és újabb primadonnákra áhítozó operettszínpadot, Honthynak pedig lekötik az erejét ezek az újabb és újabb primadonnajelöltek. Miközben Fedák a következő két évtizedben bejárja a budapesti színházakat játszik a Fővárosi Operettszínházban, a Víg, a Király, a Magyar, az Andrássy úti, a Belvárosi, a Városi Színházban, a Royal Orfeum (Folytatás a 7. oldalon) Szepesi Attila Egy mogul miniatúrára (Folytatás lapunk előző számából) . LAKOTT BEREGSZÁSZON EGY CSEH FÉRFIÚ, bizonyos Max Bacsinszky tanár. A gimnáziumot igazgatta, de zongoraművészként is ismerték, felesége pedig - akinek a nevét nem tudom - hajdan a bécsi Staatsoper művésznője volt. Ő fedezte fel Báthy Anna énekesi tehetségét. Az utcáról hallotta meg egy alkalommal, hogy keresztanyám Schubertet énekel. Dédapámat azonban hosszasan kellett győzködni ahhoz, hogy legifjabbik lánnyát elengedje a Pesti Zenedébe, ahol végül Maleczky Bianka növendékeként diplomázott. Innen előbb a Városi Színházhoz, majd 1930-tól az Operaházhoz került... A Hieronymi út 27-ben, ahol az említett mogul miniatúra függött - más képek társaságában - a zongora felett, 1950 nyarán jártam először. Nem sokkal korábban repatriáltunk Beregszászból Budapestre. A Vérke-parti városka 1946-tól a Szovjetunióhoz tartozott. Keresztanyám 1941-ben, a szüleim esküvőjén járt utoljára szülővárosában, soha többé nem tért oda vissza. Még a keresztelőmre sem tudott eljönni 1942 tavaszán a háborús események miatt, így más tartott helyette a keresztvíz alá. A Hieronymi úti ház története több mint regényes. El kell hozzá mondanom, hogy keresztanyám 1928-ban férjez ment Rimaszéky Richter Béla építészmérnökhöz. Tudni kell azonban azt is, hogy volt már egy titkos imádója, későbbi keresztapám: Szaszovszky Ottó. Báthy Anna, kezdő operaénekesként, egy Hieronymi úti lakást bérelt nővérével, a Zeneakadémia zongora szakán tanuló Stampf Ilonával - aki később Sopronban lett zongoratanárnő - és barátnőjével, Kaán Erzsébettel, aki a magyar természetvédelem alapító atyjának, a mendemonda szerint meglehetősen bakafántos természetű Kaán Károlynak volt a lánya. Kaán Erzsébet, vagy ahogy hívtuk, Bözse néni szintén operaénekesnek készült, és szintén Maleczky Bianka növendéke volt, de a pályafutása félbemaradt. Barátsága viszont keresztanyámmal nem szakadt meg. Tudni kell, hogy a Hieronymi úti ház szomszédságában, ahol keresztanyám a nénjével és Bözse nénivel albérlősködött, állt egy kisebb családi ház, a Szaszovszkyéké. Keresztapám pedig, aki szívós volt, leleményes és konzekvens, ide építtette szülőháza helyére azt a nagy épületet, amelyben később oly sokat vendégeskedtünk, így közvetlen közel lehetett keresztanyámhoz, akinek éneklését immár nemcsak az operaházban hallgathatta esténként, hanem gyakorlás közben a Hieronymi úton is... Richter Béla jóvágású, nagyhangú és kellő önbizalommal felvértezett férfiú volt, akinek rabiátus természete sehogy sem illett tűnődésre, derűre hajlantos keresztanyáméhoz. Hamar el is váltak. Szaszovszky Ottó viszont, későbbi keresztapám, ekkoriban Indiában élt és dolgozott mint elektromérnök. Nem csak a messzi táj, a mesés Kelet vonzása okán vágott neki Indiának. Lelki sebeit is gyógyítani kívánta. Mert amikor megtudta, hogy keresztanyám hozzámegy Richter Bélához, magába roskadt. A házat addig húga, Elvira néni lakta a férjével, Fidy Györggyel. Elvira néni, derűs és eleven asszony, magas kort ért meg. A férje viszont, aki jogászként a Területi Takarékpénztárat igazgatta, a háború áldozatául esett. Mesélik, hogy egyszer kikukkantott a légópincéből, és a közelében felrobbant egy gránát. A légnyomás letépte a bunker ajtaját, nekicsapódott Fidy Györgynek, és szabályosan lefejezte. A fejét meg a törzsét egymástól távol találták meg... Keresztapám hét esztendeig élt Indiában. Sokat mesélt később az ottani csodavilágról. A fakírokról meg a bundemajmokról. Tűzönjárókról, kardnyelőkről, kígyóbűvölőkről és egyéb keleti nevezetességekről. Az áthatolhatatlan dzsungelről - amit angolosan dzsonglnak ejtett -, melyben tigrisek és elefántok tenyésznek, romvárosok és mesés kincsek rejtőznek. Mesélt a vándor suddhákról, a koldus remetékről, akik a népi hiedelem szerint varázsolni is tudnak. Engedelmeskednek nekik a madarak meg a négylábúak. Maguk pedig tetszés szerint ölthetik szárnyas és tollas lények alakját. Mesélt a nagy zarándoklatokról is, melyeken milliók és milliók kelnek útra, hogy megfürödjenek a Gangesz szent vizében. Amikor ezeket az indiai történeteket hallgattam, ott függött felettünk a mogul miniatúra. A felhők között bujkáló telihold, alatta a rádzsa meg a három muzsikus. A háttérben pedig az erdő benőtte hegyoldal meg a tornyos meseváros, mely titkokat rejtett. Ha odanéztem, s ha odapillantok ma is, elképzelem a végtelen dzsungelt, amelyben mesebeli romvárosok rejtőznek a liánfonadék alatt. Templomok , melyek falát csipkés kőfaragványok tízezrei borítják. Táncosnők, muzsikusok és orchideafüzérek között bundermajmok, kígyók és kolibrik fonódnak össze az emléktelen időben A Szaszovszky famíliáról keveset tudok. Állítólag a lengyelek nagy királya, Báthori István hozta őket Magyarországra, pontosabban szólva Erdélybe. Keresztapám apja mesélte, hogy az első világháborúban katonatisztként lengyel földön járt, s egy ottani (Sasovska nevű?) falu lakosai mint sok száz év után „hazatért” földesurukat köszöntötték. Szaszovszkyak ma is élnek Magyaroszágszerte, a fővároson kívül Diósdon és Dunabogdányban... Valamikor a harmincas évek közepe táján kaphatta itthonról a hírt keresztapám, hogy Báthy Anna és Richter Béla válófélben vannak. Hirtelen elhatározással hazatért. És ettől kezdve újra mindennaposakká váltak a vörös, rózsacsokrok, amelyeket korábban is átadott keresztanyámnak egy-egy operaházi produkció végeztével. Báthy Annának imponálhatott hódolója kitartása és szerény kedvessége. Pontosan nem tudom, mi játszódhatott le benne. Tudni kell, hogy a fess Richter Bélával ellentétben keresztapám apró, köpcös férfiú volt. Csaknem fejjel alacsonyabb, mint szíve választottja. Ráadásul pösze is papagájnyelvű, ahogy mondták. Ugyanakkor intelligens, kedves és mélyen érző. Keresztanyám negyvenéves, a hatvan. Az Elektromos Művek nagy tekintélyű helyettes vezérigazgatója. Világot látott férfiú, 1939-ben házasodtak össze. Esküvői képükön keresztanyám ül. Ottó bácsi áll, így is csaknem egyforma magasak. És ettől fogva derűben, szeretetben élnek a Hieronymi úti házban. Egyetlen, bár ritkán említett tragédia árnyékolta csak be nyugalmukat: 1941 -ben született gyermekük halála. Aki mindössze néhány óráig élt. A házat a háborúban egy orosz generális lakta. Keresztszüleim a szomszédban, Lépeséknél húzódtak meg. Az oroszok a szobákba bekötötték a lovakat. A perzsaszőnyegeket a paták összekaszabolták. Keresztanyám mosta ki utóbb, ami még menthető volt közülük. Mindet vastagon ellepte a lótrágya. Azt viszont utólag elismerték, hogy az oroszok a tárgyakhoz nem nyúltak. Semmi sem hiányzott. A tábornok vigyázhatott népe - a háborúban igencsak megtépázott - „jó hírére”. Keresztapámat, aki az Elektromos Művek vezérigazgatói székének várományosa volt, Rákosiék 1948-ban kényszernyugdíjazták. Helyére egy megbízható, ám a betűvetéssel is hadilábon álló „káder” került. Szaszovszky Ottó - úgy tudtam - nyakas konzervatív volt világéletében, és ez az esemény a világtól való csökönyös elzárkózását csak erősítette. Semmit sem fogadott el, ami orosz. Saljapinról az volt a rövid és sommás véleménye: vodkaszagú a hangja... A HIERONYMI ÚTI HÁZ sziklakertjével, meghitt félhomályával, borostyán lepte lugasaival, ezüstfenyőivel és gyümölcsfáival a béke, a bőség szigete volt a baljós esztendőkben. Csaknem minden vasárnap itt vendégeskedtünk. Keresztanyám szívesen és remekül sütött-főzött, és bár módja lett volna rá, senkinek sem engedte át a konyháját. A Maros utca meg a Csaba utca sarkán álló Titteldorf-féle szatócsüzletbe járt bevásárolni. A mindig fehérben pompázó Titteldorf ritka kivételként még a Rákosi-korban is működtethette patinás üzletét, melynek trópusi fűszerillatát ma is fel tudom idézni. Ilona dédanyám, míg élt - én már nem találkoztam vele, hiszen a harmincas évek végén meghalt—, Sopronból rendre ősszel látogatta meg operaénekesnő lányát a Hieronymi úton. Itteni vendégeskedései arról voltak nevezetesek, hogy narancslikőrt készített, meg vargányát szárított. A vargányát családunkban tinóknak mondták. Mesélik, hogy a házba betoppanó vendégek a levegőben összefonódott narancs- meg vargányaillatról tudták meg, hogy Báthy Ilona újra itt vendégeskedik. .. (Folytatás lapunk következő számában) /------------------------------------------------........ ■¡ HEH МП HÍ HL і Г 2007. október 13., szombat * 6. oldal V........................ ....................