Vörös Zászló, 1952. szeptember (1. évfolyam, 208-232. szám)
1952-09-02 / 208. szám
Bontsuk ki szélesre a népek békekongresszusa előkészítésének harci zászlaját A Béke Világtanács tájékoztatási szolgálata a napokban tette közzé Frederic Joliot-Curienak, a Béke Világtanács elnökének a világ valamenynyi békevédelmi bizottságához intézett levele szövegét. A levél a népek ezévi december 1-re Bécsbe összehívott, békevédelmi kongresszusával kapcsolatos. A levél hatalmas mozgósító erővel bír, felhívással fordul a béke valamennyi hívéhez, fokozza eddigi erőfeszítését a békeharcban és felvilágosító munkával járuljon hozzá, hogy a Béke Világtanács rendkívüli ülésén hozott határozatok, népszerűsítésével újabb milliókat és tízmilliókat kapcsoljon be korunk legnagyszerűbb mozgalmába, a békevédelmi harcba. A háborús uszítók minden eszközt felhasználnak arra, hogy megakadályozzák a békeharc frontjának további erősödését. Koreában tovább dúl a rablóháború, az amerikai imperialisták vadállati kegyetlenséggel pusztítják a békés koreai lakosokat, gyilkolják a hadifoglyokat. A san franciscói japán „különszerződés“ a japán militarizmus, a bonni külön „szerződés“ pedig a német fasizmus feltámasztását tűzte ki célul. Az ENSZ leszerelési bizottságában az atlanti tömb — az amerikai háborús uszítóknak ez a lakáshada — elutasította a baktériumfegyver megtiltására vonatkozó szovjet javaslatokat. A tömegek békeharcát semilyen aljas mesterkedéssel nem lehet megakadályozni. A békevilágmozgalom nagyszerű eredményeket ért el. A stockholmi békefelhívásra gyűjtött aláírások millióival eddig megakadályozták az atomfegyver használatát. Az öthatalmi békeegyezmény megkötésére kibocsátott felhívás pedig megmutatta: 600 millió ember óhajtja, hogy a békés tárgyalások diadalmaskodjanak az erőszakon alapuló megoldások felett. A nagyhatalmak általános leszerelése érdekében kifejtett tevékenység még az ENSZ-en belül is éreztette hatását. Az a hír, hogy az amerikaiak baktériumfegyvert használnak Koreában és Kínában, a nemzetközi közvélemény jelentős részét felháborította. Ma mindezeknél többet kell tenni. „Mindannyiunk szilárd meggyőződése, — írja Joliot-Curie, — hogy a békét meg lehet menteni. De nem elégedhetünk meg azzal, hogy azok, akik háborút készítenek elő, kénytelenek mozgalmunkkal számot vetni. Meg kell akadályoznunk őket abban, hogy kárt tehessenek. Valamennyi országban a társadalom újabb és újabb rétegei ébrednek a veszély tudatára. A legkülönbözőbb meggyőződésű férfiak és nők vetnek most még jobban számot azzal, hogy a békéért harcolni kell. Ha bevonjuk őket mozgalmunkba, kivívhatjuk a béke ügyének diadalát.“ Joliot-Curie levele a békeharcosok elé feladatul tűzi, hogy világosítsák fel az emberek millióit, akiket nyugtalanít a nemzetközi helyzet, és akik meg tudják érteni azt, hogy még hatékonyabb akciók szükségesek a béke összes erőinek egyesítésére. A Béke Világtanács a december 4-i kongreszszuson való részvételre szólított fel minden férfit és nőt, vallására és világnézetére való tekintet nélkül, meghívott minden csoportosulást és szövetséget, amely az általános leszerelést és biztonságot, a népek önrendelkezési jogát, szabadságát és az általános nemzetközi helyzet megenyhülését óhajtja. A békeszerető emberiség az egész világon nagy lelkesedéssel és tevékeny készülődéssel válaszol a Béke Világtanács felhívására. A Szovjetunió, éppen úgy a Kínai Népköztársaság, a népi demokráciák, s a Német Demokratikus Köztársaság népei hatalmas megvalósításukkal járulnak hozzá a béke megvédésének nagy ügyéhez. Ezek a megvalósítások ugyanakkor megsokszorozzák az imperialista járom alatt nyögő országok népeinek harci erejét és elszántságát. A kapitalista országokban nemcsak sorozatos hatalmas erejű sztrájkokkal nyilvánítják ki a dolgozók: nem értenek egyet a trösztök urainak háborús politikájával, hogy minden erejükkel harcolnak a koreai háború kiterjesztése és egy világháború kirobbantása ellen, hogy teljes erővel készek harcolni a béke fennmaradásáért, hanem tevékeny és agitációs szervező munkával is, amellyel a békekongresszuson előkészülnek. Franciaországban a lakosság legkülönbözőbb rétegei készülnek a népek békevédelmi kongresszusára. Küldöttválasztó gyűléseiket az alábbi jelszavak jegyében rendezik: „A bonni és párisi szerződések ratifikálása ellen“, „Nyugat-Németország militarizálása ellen“, „Az indokínai és koreai háború megszüntetéséért“, „Az atomfegyver és a baktériumfegyver használatának azonnali megtiltásáért, a fegyverzet általános csökkentéséért“. Ausztriában, amelynek fővárosában rendezik a népek békekongresszusát, minden békét óhajtó, becsületes emberből óriási lelkesedést váltott ki a hír. Ugyanígy a japán nép, amely ma a koreai rablóháború hátországainak területén elsőnek élte át az atombomba hatásainak szörnyűségeit, szintén nagyszabású előkészületekkel válaszol a Béke Világtanács felhívására. A japán népnek a kongresszussal kapcsolatos tetevékenysége csak egy része annak a megmozdulásnak, amely ma a Távol- Keletre, s a csendesóceáni országok estrusz vidékére kiterjed, s amely egyben előkészület az ázsiai és csendesóceáni népek ez év őszén Pekingben megtartandó békekongresszusára. A pekingi kongresszus óriási politikai súllyal bír a távolkeleti népek életében, mivel a háború ezen a területen már nemcsak veszélyt jelent, hanem borzalmas valóságot. Az imperialisták a Távol-Keletet választották ki agressziós és provokációs terveik kísérletezéséül, amelyek nyomán végül is az egész világot akarják lángfaborítani. A kongresszus jelentőségét emeli, hogy azon nemcsak Ázsia, Ausztrália és a Szovjetunió népeinek küldöttei vesznek részt, hanem elküldik békeköveteiket Pekingbe az Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Chile, Kolumbia, Guatemala és az amerikai szárazföld más államai is. A pekingi kongresszus minden bizonnyal kinyilvánítja majd az ott képviselt néptömegek akaratát, hogy vessenek véget a koreai háborúnak, semmisítsék meg a san franciscói külön „szerződést“ és kössenek a népek igazi érdekeit szolgáló békeszerződést Japánnal, hogy számolják fel a Csendesóceán térségében az agresszív háborús készülődést. A békeszerető emberek tudatában vannak annak, hogy milyen döntő jelentőségű a bécsi békekongresszust megelőző szeptemberi pekingi kongresszus. A háborús uszítók cselszövéseivel szemben a békeszerető százmilliók harca megállíthatatlan folyamat. A népek békevédelmi kongresszusának előkészítése folytán lehetővé válik, hogy megtegyük a döntő lépést azoknak a rétegeknek a békevédemi harcba történő bevonására, amelyek még nem látják egészen tisztán: mindennapi életük nehézsége és minden, ami szabad és boldog életük felvirágzását megakadályozza, az imperialisták háborús politikájának a következménye. A népek Bécsben tartandó békevédelmi kongresszusa a világ mind hatalmasabban növekvő békeerőinek harcos seregszemléje lesz. Kifejezi majd a népek megmásíthatatlan harci elszántságát a béke ügyének védelmében. A népek békevédelmi kongreszszusa olyan nagyszabású megnyilatkozása lesz a világ békeharcosainak, amely képes lesz megszabadítani az emberiséget egy újabb világháború veszélyétől. Világ proletárjai egyesüljetek! |11. évfolyam 208. szám. Kedd, 1952. szeptember 2. ARA 20 BÁNI | A MAI SZAMBÁM: A népi orosz nyelvtanfolyamok ünnepélyes megnyitása marosvásárhelyen. (2. old.) Harcos Ifjúság (2—3. old.) Szervezze meg jobban munkáját NDFUdvarhelyrajoni tanácsa (3. old ) A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának nyilatkozata a szovjet kormány augusztus 23-i jegyzékével kapcsolatban(4. old.) Wilhelm Pieck a Német Demokratikus Köztársaság cincikének rablóbelítéde a német néphez (4. old.) Az Alkotmánytervezet vitája ösztönzés újabb termelési sikerek elérésére A jól megszervezett munka eredménye Az Alkotmánytervezetünk tiszteletére fokozott munkaerővel kapcsolódnak be a termelésbe Szováta IPEIL dolgozói. A napokban a Szováta IPEIL dolgozói ünnepi gyűlést tartottak, ahol kiértékelték az augusztus 23. tiszteletére elért eredményeket és a munkában kitűnt dolgozókat élmunkás címmel jutalmazták meg. Az ünnepi gyűlésen az üzem valamennyi dolgozója résztvett, ahol hatalmas lelkesedés közepette fogadták azt a hírt, hogy az üzem dolgozói közül újabb élmunkások emelkednek ki. Ilyés István alapszervezeti titkár nyitotta meg az ünnepi gyűlést, s többek között ismertette az augusztus 23. tiszteletére elért munkaeredményeket, és a terv határidő előtti teljesítésére hívta fel a dolgozókat, valamint arra, hogy ismerjék és népszerűsítsék hazánk új Alkotmánytervezetét. Ezen a gyűlésen élmunkás címet kapott Kiss János gáteres, aki több szovjet módszerrel dolgozik és napi normáját átlag 70 százalékkal szárnyalta túl. Kotlear szovjet sztahanovista módszerével ebben az évben 2 segédmunkást képezett ki szakmunkássá. Valamint Lukács András gáteres, aki napi normáját 160 százalékkal szárnyalja túl. Rajtuk kívül még sok öntudatos munkás kapta meg az élmunkás címet. Az ünnepi gyűlésen egyöntetűen vállalást tettek, hogy az évi tervüket II hónap alatt teljesítik. A gyűlés után visszatérve munkapadjaikhoz a munkások egyre szebb eredményeket érnek el. A munkások 92 százaléka egyéni és csoport versenybe van. Az üzem munkásainak 84 százaléka alkalmazza a szovjet sztahanovisták fejlett, módszereit. Az utóbbi napokban szép eredmményeket ért el az élmunkás Kiss János gáteres csoportja. A csoport napi normáját 110 százalékkal szárnyalta túl. Szilágyi Márton körfürészes csoportjával napi tervet 95 százalékkal, Hajdú József egyes számú körfürészes 92 és Benke Ferenc gáteres sztahanovista csoportja pedig 120 százalékkal szárnyalja túl napi előirányzatát. Az üzemben 5 gáteres és 4 körfűrészes alkalmazza a Kotlear, szovjet sztahanovista módszerét, a munkahelyen való szakkáder nevelést. November 7. tiszteletére tizennyolc munkást képeznek szakmunkássá. A fenti szép eredmények azt bizonyítják, hogy a párt alapszervezet irányításával az üzem vezetősége közvetlen és messzemenő segítséget ad a dolgozóknak munkájukban. 624 60 lej megtakarítás a csikszentdomokosi fűrészüzemben Az Alkotmánytervezet tiszteletére a csikszentdomokosi fűrészüzem gépészei is szép munkát végeztek. Bara Barna gépész vezetésével a gépház dolgozói beszereltek egy stabil gőzgépet, amely az üzemet ellátja villanyárammal. Ezáltal az üzem dolgozói havonta 642,60 lejt takarítanak meg, mely összeget a jelen pillanatig a helyi „November 7“ villanyüzemnek fizettek be a villanyvilágításért. A gépház személyzete közül még kitűntek Kristály Sándor lakatos, Bodó Domokos kovács és Kurkó Ferenc esztergályos, aki tevékeny munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a gőzgép időelőtt legyen üzembe helyezve. Az Alkotmánytervezet tiszteletére a gépház személyzete nem feledkezett meg a kádernevelésről sem. A Kotlear szovjet sztahanovista módszerével Bara Barna gépész kiképzett egy köszörűst és egy fűtőt, akik már mint szakmunkások dolgoznak tervük túlteljesítéséért. Mindezek és az ehhez hasonló munkák elvégzése hozzájárul ahhoz a nagy harchoz, melyet hazánk dolgozói a szocializmus felépítéséért vívnak. Békebrigádot alakítottak a székelyudvarhelyi „Vörös Csillag" termelőszövetkezetnél Hazánk felvirágoztatásának útján haladva a székelyudvarhelyi „Vörös Csillag“ termelőszövetkezet dolgozói állandó harcot folytatnak a világbéke megerősítéséért. Ezt az akaratukat megerősítették, akkor, amikor megalakították a Mihail Sadoveanu elnevezésű békebrigádot. Ezzel is megmutatták azt, hogy határozott harcot folytatnak a béke megvédéséért. A megalakult békebrigád tagjai élen járnak a termelésben példaképül a többi dolgozó előtt. Az utóbbi időben átlagosan napi normájukat 129,83 százalékkal szárnyalták túl. A békebrigád tagjai megértették, hogy minden egyes termelésben elért sikerrel a békét védelmezik, a gyermekeik szebb és napfényesebb jövőjét védik. Mi dolgozók békés eszközökkel a békét akarjuk megvédeni. A mi fegyverünk a munka eszköze a sarló és kala , pács és ezekkel a szerszámokkal tobozizott erővel építjük hazánkban a szocializmust. Mi dolgozók békebrigádokba tömörülve nem engedjük, hogy munkánk eddigi eredményeit veszélybe sodorják. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a Szovjetunió vezette béketábor millió és millió békeharcosával együtt megvédjük a béke szent ügyét és felépítsük a szocializmust a gyermekeink szebb és boldogabb jövőjét. Papp Jenő Kollektív gazdaságot avattak Szentpálon A szenpáli dolgozó parasztok a BMP KV-nek engedélyével augusztus 17-én ünnepélyes keretek között avatták fel „Március 8“ nevű kollektív gazdaságukat, amit a kulákok elleni szakadatlan harc tüzében szerveztek és alakítottak meg ez év tavaszán. Az ünnepélyre eljöttek a szomszédközségek dolgozó parasztjai is ,hogy részt vegyenek a szentpáli dolgozó parasztok nagy ünnepén. Látni akarták mind, hogy a közös gazdaságba tömörült szentpáli dolgozók az előrehaladott szovjet agrotechnikai módszerek alkalmazásával milyen eredményt értek el. Példájukat ők is követni akarják és ők is rá akarnak térni egy jobb élet útjára, amit a pártunk mutat minden becsületes dolgozó paraszt számára. Az ünnepséget Török József, a kollektív gazdaság elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta e nap jelentőségét a szentpáli dolgozó parasztok életében. Gazdaságunkat akkor avatjuk fel, amikor országunk dolgozói nagy lelkesedéssel készülnek az Alkotmánytervezetünk és augusztus 23-a megünneplésére, amit úgy a dolgozó parasztok, mint a munkások ezrei új, kimagasló eredményekkel köszöntenek. Gazdaságunk nagy harcok eredménye, amit a kulákok ellen folytattunk, amíg aközség dolgozó parasztjait kiragadtuk a kulákok befolyása alól és el tudtunk indulni egy jobb élet útján. — mondotta az elnök. A továbbiakban hangsúlyozta az elnök, hogy a 152 család 632 kül földön a pártszervezet irányításával, a szovjet módszerek alkalmazásával és a GTA-k gépeinek a felhasználásával szép eredményeket ért el. Úgy a tavaszi munkákat, mint a növényápolási és betakarítási munkákat időben és jó körülmények között végezték el. Az aratási munkákban különösen tevékenyen vették ki részüket a tagok. Az alapszervezet, hogy minél előbb fejezzék be a szalmásgabona aratását, szocialista versenyt szervezett a brigádok között. A kiértékelés után kitűnt, hogy a legjobb eredményt a harmadik és második brigád ért el, amelyik a munkát jól szervezte meg és az agitátorok tevékeny munkája révén idejében és szemvesztesség nélkül aratott. A csoportok közül a legjobb eredményt a Bartha Miklós és Imre Domokos csoportja érte el. A nők közül kiemelkedett Péter Domokosné, Szabó Gáborné és Bartha Péterné, akik a legöntudatosabban végezték a munkájukat s ugyanakkor másokat is mozgósítottak. A kollektív gazdaság nagy gondot fordított a mellékgazdaság kifejlesztésére. A sertésállományukat negyvenegy darab sertéssel gazdagították, továbbá megszervezték a tejtermékek házi feldolgozását, így hetente több mint 66 kg. vajat gyártanak és a szövetkezeten keresztül értékesítenek a sztálinvárosi dolgozóknak. Ezzel a helyes gazdálkodással eddig több, mint 11.600 lejt tettek a bankba, mint megtakarított pénzt. A kollektív gazdaság nagy segítséget kapott a munkájában a rajoni pártszervezettől, amelynek aktivistái állandóan és türelmesen segítettek minden alkalommal. — Ma már minden kolektivista meggyőződött a közös munka felsőbbrendűségéről és az Alkotmánytervezetünk tiszteletére még jobban fokozzuk munkánkat, mert látjuk, hogy a munkánkkal teremtjük meg a jobb és bőségesebb életünket, — fejezte be a beszédét az elnök. A tagok és a környékből összegyűlt dolgozó parasztok hálájukat fejezték ki a párt és annak vezetője, Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs iránt, azért, hogy megmutatta a dolgozóknak a kizsákmányolástól mentes élet útját. A vendégek, akik sokszáz dolgozó parasztot képviseltek, megfogadták, hogy hazatérve kőszegükbe, még jobb és nagyobb lelkesedéssel szervezik és világosítják fel a dolgozó parasztokat a kollektív gazdaság előnyeiről. Kastár Lajos