Vörös Zászló, 1952. szeptember (1. évfolyam, 208-232. szám)

1952-09-02 / 208. szám

4 a (BERLI A­. — Agerpres.) A Német Demokratikus Köztársaság miniszter­­tanácsa az augusztus 28-án megtartott ü­lésen a következő nyilatkozatot adta a szovjet kormánynak a három nyugati hatalom kormányaihoz intézett augusz­tus 23-i jegyzékével kapcsolatban. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa köszönti a szovjet kormánynak a nyugati hatalmak kor­mányaihoz 1952 augusztus 23-án inté­zett jegyzékében tartalmazott újabb javaslatokat. A német nép döntő több­sége őszintén helyesli a szovjet kor­mány trijaid­ lépését, mert ez lehetővé teszi a német kérdés békés, gyors megoldását. Ezzel szemben az USA, Anglia és Franciaország által Nyugat- Németországra kényszerített militaris­ta „általános szerződés“ ratifikálása, amit Bonnban terveznek, a legnagyobb veszélyt jelentené a német nép létér­dekei szempontjából. A nyugati hatalmak mesterkedései­nek ellenére — amelyekkel időt akar­nak nyerni—, a szovjet kormány jegy­zékében azt javasolta, hogy legkésőbb ez év októberében hívják össze a négy hatalom értekezletét. Ezen az értekez­leten vitassák meg a német békeszer­ződés előkészítésé­vel, az össznémetor­szági kormány megalakításával, az össznémetországi szabad választások megtartásával összefüggő kérdéseket. A szovjet kormány javaslata alapján egyidejűleg meg kell vizsgálni a né­metországi megszálló csapatok vissza­vonása határidejének kérdését. A szov­jet kormány jegyzékében javasolta to­vábbá, hogy hívják meg a Német De­mokratikus Köztársaság és a szövetsé­ges köztársaság megbízottait, hogy ve­gyenek részt az értekezleten az illető problémák megvizsgálásában. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya köszönti ezt a javaslatot, mert ez­ lehetővé teszi a német nép szá­mára, hogy részt vegyen a német béke­­szerződés előkészítésében, valamint más, Németországra nézve létfontossá­gú kérdés megoldásában. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a maga részéről kijelenti, hogy késznek nyilatkozik kinevezni megbízottait. A szovjet kormánynak azt a javasla­tát, hogy a szabad választások megtar­tására szükséges feltételeket ellenőrző bizottságot magukból a németekből alakítsák meg — például a Német De­mokratikus Köztársaság népi kamará­jának és a nyugatnémetországi Bun­destag képviselőiből — a Német Demo­kratikus­ Köztársaság kormánya szin­tén mindenben elfogadja. Ez a javaslat a német nép nemzeti méltóságának tiszteletben tartásán alapszik és meg­felel a tényleges helyzetnek. A Német Demokratikus Köztársaság miniszter­­tanácsa elhatározta, hogy ajánlja a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának, fejtse ki álláspontját a szovjet kormány e javaslatának kérdé­sében és hozzon megfelelő határozatot. Amikor a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya elfogadja ezt az álláspontot, a következő szempontok­ból indul ki: 1. A nyugati hatalmak az Adenau­­er-kormánnyal cinkosságban a Bonn­ban 1952 május 26-án aláírt militarista ,,általános szerződés“ segítségével meg akarják akadályozni Németország egyesítését és egy független összné­­metországi kormány létesítését: korlát­lan időre meg akarják hosszabbítani Nyugat-Németország megszállását, hogy az északatlanti tömb agressziós céljaira használják fel. Éppen úgy, mint a­ megszállási szabályzat alapján, Nyu­­gat-Németország az ,,általános szerző­dés" értelmében is a nyugati hatalmak­nak marad alárendelve és korlátlan időre tőlük függne. Az ,.általános szer­ződés a militarista szövetség, ez a szö­vetség pedig ellentétben áll népünk nemzeti érdekeivel és fenyegeti a bé­két. A széttagolás­ és háborús politika kez­deményezői, hogy Nyugat-Német­­országra kényszerítsék a militarista „általános szerződést“, azt­­igyekeznek sugalmazni Nyugat-Németország la­kosságának, hogy nincs más út. A szov­jet kormány újabb javaslatai azonban azt bizonyítják, hogy a német kérdés­ben a nagyhatalmak közötti megértés útja nyitva áll. Ezek a javaslatok lehetőséget nyúj­tanak a németeknek, hogy az utolsó pillanatban megértsék egymást és ve­gyék le a napirendről a militarista „általános szerződés“ ratifikálását. 2. A szovjet kormányhoz intézett jegyzékeikben a nyugati hatalmak az össznémetországi kormány akciósza­badságának biztosításáról beszélnek. A szovjet kormány újabb jegyzékében jogosan mutatott rá arra, hogy amíg létezik a bonni különszerződés, nem lehet szó semmiféle akciószabadságról. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya úgy véli, hogy csakis a szov­jet kormány javaslatainak gyors élet­beléptetése útján lehetséges Németor­szág békés egyesítése és egy függet­len össznémetországi kormány megala­kítása. Ennek legmeggyőzőbb bizonyí­téka az a tény, hogy a szovjet kor­mány egyebek között javasolja, vizs­gálják meg a megszálló csapatok visz­­szavonásának kérdését. Ezzel szemben a nyugati hatalmak militarista általá­nos szerződése előirányozza Nyugat- Németország megszállásának fenntar­tását korlátlan időre. 3. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya a potsdami egyezmény elveinek megfelelően épp úgy, mint ed­dig, azon a véleményen van, hogy az egységes Németország csakis a béke­szerető és demokratikus Németország lehet. Magának a német népnek érde­­ke, hogy Németország soha többé ne lehessen az agresszió tűzfészke, ne használhassák fel agressziós célokra, mert ebben az esetben súlyos veszély szárm­­zik, amely Európa békéjét és a német nép nemzeti létét fenyegeti. A szovjet kormánynak az a javaslata, hogy Németországot kötelezzék, „ne lépjen be semmiféle olyan koalícióba vagy katonai szövetségbe, amely a Né­metország elleni háborúban fegyveres erővel résztvett hatalmak ellen irányul — mindenben megfelel a német nép létérdekeinek és békeakaratának. A szovjet jegyzéknek ebben az előírásá­ban a német nép nem látja jogainak semmiféle korlátozását abban a tekin­tetben, hogy más népekkel békés cé­lokra társulhasson. A nyugati hatal­mak jegyzékeiben képmutatóan beszél­nek a társulás jogáról „békés célokra“, és ez alatt az északatlanti agresszív tömböt értik. A német nép azonban nem óhajt csatlakozni ehhez a tömbhöz, mert nem akar egy új háborút, hanem hazája békés egyesítését akarja. 4. A nyugati hatalmak a szovjet kor­mányhoz intézett jegyzékeiben el akar­ták odázni Németország egyesítésének és a békeszerződés megkötésének kér­dését arra törekedve, hogy az ő diktá­tumuk szerint megteremtsék az intéz­kedések úgynevezett szükséges folyta­tólagosságát. Eddig elutasították azt, hogy tárgyalásokat folytassanak a bé­keszerződés megkötésének kérdésében azzal az ürüggyel, hogy először meg kell alakítani az össznémetországi kor­mányt. De tárgyalásokat sem akarnak folytatni ennek a kormánynak a meg­alakítására vonatkozólag. Ezeknek a mesterkedéseknek egyetlen céljuk van,­­ hogy elhalasszák és végül is telje­sen megakadályozzák az össznémetor­szági szabad választások megtartását és Németország egyesítését, időközben pedig léptessék érvénybe a militarista ,.általános szerződést“ Nyugat-Német­ország leigázására. A Német Demo­kratikus Köztársaság kormányának vé­leménye szerint a Németország egyesí­tésére, az össznémet kormány megala­kítására és a békeszerződés megköté­sére vonatkozó kérdések elválasztha­tatlanul összefüggnek egymással. Ez­ért a NDK kormánya köszönti a szov­jet kormánynak azt a javaslatát, hogy egyidejűleg vizsgálják meg a német nép számára döntő, létfontosságú kér­déseket és hogy pozitív értelemben gyorsan oldják meg. 5. A szovjet kormány újabb jegyzé­kében rámutat arra, hogy az összné­metországi választások végrehajtásá­nak kérdését sem kel tovább halogat­ni. A német nép elutasítja a nyugati imperialista hatalmaknak azt a dema­góg javaslatát, hogy Németországot egy nemzetközi bizottság vizsgálatának tárgyává tegyék. Ez az indítvány durva sértés a német nemzet felé. A német nép elutasítja a nyugati hatalmak sze­mérmetlen kérését, hogy egy nemzet­közi szervezet diktálja Németország­nak, akárcsak egy elmaradott ország­nak, várjon tartsanak-e választásokat és miképpen. A német választások meg­tartása olyan kérdés, amely magukat a németeket illeti. A Német Demokra­tikus Köztársaság kormányának meg­győződése, hogy a szovjet kormány ja­vaslata egy ellenőrző bizottság meg­alakítására a választások előfeltételei­nek megvizsgálására a Német Demo­kratikus Köztársaság népi kamarájá­nak és a nyugatnémetországi Bundes­tag képviselőiből a négy hatalom hoz­zájárulásával, az egész német nép tá­mogatásának fog örvendeni, mert ez a javaslat a németek közötti megértésre vonatkozó javaslat megfelel a német nemzet önrendelkezési jogának és azonnal megvalósítható. 6. A nyugati hatalmak másik kifogá­sával kapcsolatban — azzal ugyanis, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság biztonsági védelmi intézkedései a kémek, ügynökök és diverzionisták el­len, Németország széttagolásának el­mélyítéséhez vezetnének, — a szovjet kormány jegyzékében joggal kijelenti, hogy ez az állítás teljesen indokolatlan.A Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya május 26-i határozatában kije­lentette, hogy abban az esetben, ha megegyezés jön létre a szabad összné­(Berlin — Agerpres) Wilhelm Pick, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke augusztus 28-án a következő rádióbeszédet intézte a német néphez: „Német férfiak és nők, német ifjak! Hallgassátok meg figyelemmel, amit ebben a súlyos órában mondok nek­tek! A német nép élete és állami léte nagy veszélyben forog! Felvetődik a kérdés, hogy a német népet egy újabb háborúba sodorják, ha elveszti álla­mi egységét, ha teljesen függő hely­zetbe kerül az amerikai imperialisták­kal szemben, ha nyomorba taszítják. A bonni Bundestag képviselőire vár, hogy jóváhagyják és most rati­fikálják azt­ a militarista „általános szerződést“, amelyet Adenauer Bonn­ban május 26-án a nyugati hatalmak tábornokaival folytatott tárgyalások alapján írt alá, ugyancsak a Bundes­tag képviselői kell hozzanak sorsdöntő határozatot Nyugat-Né­metország la­kosságára nézve. Adenauer Bonnban aláírt egy okmányt, amelynek értel­mében a nyugatnémet állam lemond minden szuverén jogáról és a szétta­golt Németország sorsának eldöntését teljes egészében a nyugati hatalmak­ra bízza. A szerződés ötödik szaka­szában a kivételes állapotra vonatko­zólag előírt záradékkal a szövetséges kormányt teljesen megfoszthatják az államhatalomtól, s ez átmegy a meg­szálló hatalmak kezébe, ha a nyugati hatalmak véleménye szerint az ország biztonsága és közrendje ellen véte­nek, vagy ennek a veszélye fenyeget. Minthogy az amerikai monopolisták a munkások minden harcát a béreme­lésért és egy darab kenyérért, a nép bármely akcióját a béke és az egy­ség megvédéséért az ő rendjük meg­bontásának minősítik. Nyugat-Német­­országban lehetőségük van a pártok feloszlatására, az újságok betiltására, gyűlések és tüntetések betiltására és arra, hogy az országot a háborús időkből származó törvények alapján, minden korlátozás nélkül vezessék. A továbbiakban Wilhelm Pieck a következőket mondotta: A militaris­ta ,,általános szerződés“­nek nem szabad érvénybe lépnie, mert ez a há­borúhoz, Nyugat-Németország lakos­ságának teljes elszegényedéséhez ve­zetne.­­ A szerencsétlenség és veszély e pil­lanatában ismét a szovjet kormány jön a német­ nép segítségére. A szov­jet kormány 1932. augusztus 23-án a három nyugati hatalomhoz intézett jegyzékében kijelöli a német nép szá­mára azt az utat, amely biztosíthatja a békét, meghozhatja a német nép­nek a békeszerződést és hazája egye­sítéséhez vezethet. A szovjet kormány ebben a jegyzékében javasolja a nyu­gati hatalmaknak egy négyhatalmi értekezlet sürgős összehívását, ame­lyen megvizsgálják a német békeszer­ződés előkészítésére, az össznémet­országi szabad választások megtartá­sára és egy össznémetországi kormány megalakítására vonatkozó kérdéseket. Városi és falusi németek! Ezek azok a javaslatok, amelyeket minden ném­et hazafi tiszta szívvel elfogad­hat. A Szovjetunió javaslatainak meg­metországi választások tekintetében azal a céllal, hogy Németországot de­mokratikus és békés alapon egyesítsék, a biztonsági intézkedések azonnal visz­­szavonhatók. 7. A bonni kormány a közeljövőben rá akarja kényszeríteni a nyugatné­­metországi Bundestagra a Németor­szág békéje és egysége ellen irányuló militarista „általános szerződés“ rati­fikálását. A német nép világosan kife­jezett akarata ellenére Nyugat-Német­­országra rá akarják kényszeríteni a militarista „általános szerződést“, ami elviselhetetlen nemzeti rabságot és megaláztatást jelent Nyugat-Németor­­szág lakossága számára. Ennek soha­sem szabad megtörténnie, ha a német nép egy egységes és békeszerető ál­lamban akar él­ni és nem akar egy újabb háborúba sodródni, amely ugyan­akkor a németeknek németek ellen­ testvérgyilkos háborúja lenne. A szovjet kormány jegyzéke választ ad arra a kérdésre, amelyet valameny­­nyi békeszerető német feltesz — várjon van-e olyan út, amely elhárítja a Né­metország és Európa békéje ellen fel­felelően a német nép jövőjét magá­nak a német népnek kell eldöntenie. A német népnek lehetőséget kell nyernie arra, hogy független, béke­szerető és egységes Németországban éljen. Az Adenauer által alattomosan alá­írt külön szerződés megakadályozza az egységes és békeszerető Németor­szág megteremtését. Ezért a Bundes­tag képviselőinek nem szabad elis­merniük a szerződést, mert ezzel ma­gukra vállalják a német néppel szem­beni legnagyobb gaztettért a felelős­séget. Minden német békeszerető ha­zafinak köteleznie kell a Bundestag képviselőit, hogy semmi körülmény között ne szavazzanak a militarista „általános szerződésre“. Nem lehet tovább késlekedni egy órát sem, mert a következő napokban Bonnban­ meg­kezdődik a vita a szerződés elismeré­sével kapcsolatban. A német nők, férfiak és ifjak mil­liói a bonni különszerződést joggal nyílt, katonai paktumnak és egy olyan eszköznek tekintik, amely a nyugati hatalmak részéről Nyugat-Németor­szág nemzeti és társadalmi leigázásá­hoz vezet. Minden háziasszony, min­den alkalmazott, minden tisztviselő, minden értelmiségi ma már érzi a még nem ratifikált militarista „álta­lános szerződés“ káros befolyását.. Az összes élelmiszerek árai szüntele­nül növekednek. Wilhelm Pieck arról beszélt, hogy a fegyverkezési kiadásokat havi 850 millió márkában akarják meg­állapítani. A megszálló csapatok el­szállásolására és fenntartására a né­met népnek többszázmillió márkát kell költenie. Miközben a dolgozó nép életszínvonala szüntelenül rosszabodik és megfoszt­ják demokratikus szabadságjogaitól, olyan súlyos előjelek mutatkoznak, mint a fasiszta banditák támadásai a munkásszervezetek székházai ellen, vagy Fritz Seheneher vasutas meg­gyilkolása Nyugat-Berlinben. Nyu­­gat-Berlinben a börtönök tele vannak a német nép igaz hazafiaival. A bonni kormány milliái­­dokat, köz fegyverkezésre és meg­szállási költségekre; a megszálló hatalmak hazánkban korlátlan uralmat honosítottak meg; a nyugatnémetor­szági ifjúságot, kiszolgáltatják a hit­lerista tábornokoknak; a német ifja­kat arra akarják kötelezni, hogy vérét ontsa és életét áldozza. Koreában, Vietnámban, Maláj­földön és Tunisz­ban a nemzetközi fegyverkonszernek érdekeiért­ felszámolják az öszes de­mokratikus szabadságjogokat és vé­gül ennek a nép- és nemzetáruló po­litikának a betetőzéséül háborút akarnak a német földön, ami egész Németországot felpereseit földdé vál­toztatná. Így mutatkozik német népünk jövő­je az amerikai Háborús gyújtogatók és német cinkosaik tervei szerint. Emlé­kezzetek, drága honfitársaink, a 20 év előtti helyzetre. A felejthetetlen Ernst Thaermann, amikor 1932-ben ezt mon­dotta: „Hitler háborút jelent“, fi­gyelmeztette a német népet, hogy mit vezett gaztettet. Ez az út a német kér­dés gyors és békés megoldása a szov­jet kormány nagylelkű újabb javasla­tai alapján. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya felhívással fordul az összes nyugatnémetországi hazafiakhoz, leg­főképpen a nyugatnémetországi pár­tok soraiban és a bonni Bundestagban lévő hazafiakhoz és felszólítja őket, akadályozzák meg a militarista „álta­lános szerződés“ ratifikálását, határoz­zák el, hogy hozzájáruljanak a német kérdés békés megoldásához. Ehhez szükséges, hogy Nyugat-Németország­ban is megfelelő intézkedések történje­nek az össznémetországi ellenőrző b­zottság és a szovjet kormány által ja­vasolt négyhatalmi értekezleten rész vevő német küldöttek kinevezését ille­tőleg. Ha az összes német hazafiak határo­zottan akcióba lépnek, akkor lehetsé­gessé válik, hogy nyomban rátérhes­sünk Németország békés egyesítésének és az európai béke fenntartásának út­jára“­ jelent Hitler politikája. Minden német tudja, mennyire igaza volt Thaemitan­­nak. __ Ma teljes felelősséggel mondom nektek: A bonni különszerződés hábo­rúhoz és mindannak elpusztításához vezet, ami nekünk drága; hazánk el­pusztításához, a nők és gyermekeink elpusztításához. A háborús gyújtogatók útját el le­het torlaszolni, ha a városi és falusi békeszerető németek milliói követe­lik: „Le az általános szerződéssel! Békeszerződést akarunk!“ Szociáldemokrata munkások, a nyu­­gatnémetországi szakszervezeti szövet­ségben lévő kartársak! Hatalmas gyű­lésekkel kifejeztétek tiltakozásotokat a reakciós, munkásellenes törvénnyel szemben. Ennek ellenére, az Ade­­nauer-kormány megvalósította ezt a törvényt és ti már most éreztek ennek a reakciós politikának következmé­nyeit a vállalatokban. Szakszervezeti kartársak! A gyűlé­seken többször kijelentettétek, hogy az egyesült munkásosztály akaratá­val szemben nem létezhet kormány. Most arról van szó, hogy erről a he­lyes eszméről rátérjetek a cselekvés útjára. Német parasztok! Ti joggal tiltakoz­tatok az ellen, hogy falvakokat le­rombolják repülőterek építése céljá­ból; t­iltakoztatok munkátok gyümöl­­csének elpusztítása ellen, a megszálló csapatok hadgyakorlatai következté­ben. Mi fog történni akkor, ha az „általános szerződés“ értelmében a megszálló hatalmak még nagyobb számú csapatot fognak hozni Német­országba és ha még több paraszti föl­det gyakorlótérré alakítanak? Ezt­­meg lehet és meg is kell akadályoz­ni. Egyesüljetek egységes szövetség­be a munkásokkal és közösen köve­teljétek a szövetségi köztársaság par­lamentjében lévő képviselőktől, a községi és városi elöljáróktól és a tar­tományok kormányaitól, hogy teljes határozottsággal utasítsák vissza és ne­­ratifikálják az „általános szerző­dést“, amely benneteket a háborúba taszit. Hazánk keleti, nyugati, déli és északi részében lakó németek egy­séges akarata a német békeszerződés­­megkötésére és az egységes, békesze­­rető Németország megvalósítására — nullára redukálja az Adenauer kor­mány és amerikai gazdái terveit. Hatalmas tömeggyűléseken hangoz­tassuk követelésünket: Ne ratifikálják a bonni militarista szerződést! Tartsák meg minél sürgősebben a­ német békeszerződésre, az össznémet­országi szabad választásokra, az ide­gen csapatok visszavonására vonatko­zó tárgyalásokat, úgy, amint azt a szovjet kormány jegyzékében java­solja. Íme, az az út, amely népünk béké­jéhez és boldogságához vezet. Kése­delem nélkül ezen az úton fogunk ha­ladni. A mi oldalunkon áll a nagy béketábor, amely magába foglalja az egész világot. A béke felé vezető úton a világ népei hűséges barátaink lesz­nek. . Nemzeti Harcunk jutalma lesz ha­zánk egysége, népünk békéje.“ A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának nyilatkozata a szovjet kormány augusztus 23-i jegyzékével kapcsolatban Wilhelm Pieck rádióbeszéde VÖRÖS ZÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Bartók Béla utca 1. — Telefon: Szerkesztőség 60, kiadóhivatal 696. 3. számú Sokszorositóipari Központ B1 egysége: Marosvásárhely. — Telefon: 643. — Taxa postalä plätitä In numerar conf. apr. Dir. Gen. PTT Nr. 2033—1345.

Next