Vörös Zászló, 1952. szeptember (1. évfolyam, 208-232. szám)
1952-09-02 / 208. szám
4 a (BERLI A. — Agerpres.) A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa az augusztus 28-án megtartott ülésen a következő nyilatkozatot adta a szovjet kormánynak a három nyugati hatalom kormányaihoz intézett augusztus 23-i jegyzékével kapcsolatban. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa köszönti a szovjet kormánynak a nyugati hatalmak kormányaihoz 1952 augusztus 23-án intézett jegyzékében tartalmazott újabb javaslatokat. A német nép döntő többsége őszintén helyesli a szovjet kormány trijaid lépését, mert ez lehetővé teszi a német kérdés békés, gyors megoldását. Ezzel szemben az USA, Anglia és Franciaország által Nyugat- Németországra kényszerített militarista „általános szerződés“ ratifikálása, amit Bonnban terveznek, a legnagyobb veszélyt jelentené a német nép létérdekei szempontjából. A nyugati hatalmak mesterkedéseinek ellenére — amelyekkel időt akarnak nyerni—, a szovjet kormány jegyzékében azt javasolta, hogy legkésőbb ez év októberében hívják össze a négy hatalom értekezletét. Ezen az értekezleten vitassák meg a német békeszerződés előkészítésével, az össznémetországi kormány megalakításával, az össznémetországi szabad választások megtartásával összefüggő kérdéseket. A szovjet kormány javaslata alapján egyidejűleg meg kell vizsgálni a németországi megszálló csapatok visszavonása határidejének kérdését. A szovjet kormány jegyzékében javasolta továbbá, hogy hívják meg a Német Demokratikus Köztársaság és a szövetséges köztársaság megbízottait, hogy vegyenek részt az értekezleten az illető problémák megvizsgálásában. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya köszönti ezt a javaslatot, mert ez lehetővé teszi a német nép számára, hogy részt vegyen a német békeszerződés előkészítésében, valamint más, Németországra nézve létfontosságú kérdés megoldásában. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a maga részéről kijelenti, hogy késznek nyilatkozik kinevezni megbízottait. A szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy a szabad választások megtartására szükséges feltételeket ellenőrző bizottságot magukból a németekből alakítsák meg — például a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának és a nyugatnémetországi Bundestag képviselőiből — a Német Demokratikus Köztársaság kormánya szintén mindenben elfogadja. Ez a javaslat a német nép nemzeti méltóságának tiszteletben tartásán alapszik és megfelel a tényleges helyzetnek. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elhatározta, hogy ajánlja a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának, fejtse ki álláspontját a szovjet kormány e javaslatának kérdésében és hozzon megfelelő határozatot. Amikor a Német Demokratikus Köztársaság kormánya elfogadja ezt az álláspontot, a következő szempontokból indul ki: 1. A nyugati hatalmak az Adenauer-kormánnyal cinkosságban a Bonnban 1952 május 26-án aláírt militarista ,,általános szerződés“ segítségével meg akarják akadályozni Németország egyesítését és egy független össznémetországi kormány létesítését: korlátlan időre meg akarják hosszabbítani Nyugat-Németország megszállását, hogy az északatlanti tömb agressziós céljaira használják fel. Éppen úgy, mint a megszállási szabályzat alapján, Nyugat-Németország az ,,általános szerződés" értelmében is a nyugati hatalmaknak marad alárendelve és korlátlan időre tőlük függne. Az ,.általános szerződés a militarista szövetség, ez a szövetség pedig ellentétben áll népünk nemzeti érdekeivel és fenyegeti a békét. A széttagolás és háborús politika kezdeményezői, hogy Nyugat-Németországra kényszerítsék a militarista „általános szerződést“, aztigyekeznek sugalmazni Nyugat-Németország lakosságának, hogy nincs más út. A szovjet kormány újabb javaslatai azonban azt bizonyítják, hogy a német kérdésben a nagyhatalmak közötti megértés útja nyitva áll. Ezek a javaslatok lehetőséget nyújtanak a németeknek, hogy az utolsó pillanatban megértsék egymást és vegyék le a napirendről a militarista „általános szerződés“ ratifikálását. 2. A szovjet kormányhoz intézett jegyzékeikben a nyugati hatalmak az össznémetországi kormány akciószabadságának biztosításáról beszélnek. A szovjet kormány újabb jegyzékében jogosan mutatott rá arra, hogy amíg létezik a bonni különszerződés, nem lehet szó semmiféle akciószabadságról. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya úgy véli, hogy csakis a szovjet kormány javaslatainak gyors életbeléptetése útján lehetséges Németország békés egyesítése és egy független össznémetországi kormány megalakítása. Ennek legmeggyőzőbb bizonyítéka az a tény, hogy a szovjet kormány egyebek között javasolja, vizsgálják meg a megszálló csapatok viszszavonásának kérdését. Ezzel szemben a nyugati hatalmak militarista általános szerződése előirányozza Nyugat- Németország megszállásának fenntartását korlátlan időre. 3. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a potsdami egyezmény elveinek megfelelően épp úgy, mint eddig, azon a véleményen van, hogy az egységes Németország csakis a békeszerető és demokratikus Németország lehet. Magának a német népnek érdeke, hogy Németország soha többé ne lehessen az agresszió tűzfészke, ne használhassák fel agressziós célokra, mert ebben az esetben súlyos veszély szármzik, amely Európa békéjét és a német nép nemzeti létét fenyegeti. A szovjet kormánynak az a javaslata, hogy Németországot kötelezzék, „ne lépjen be semmiféle olyan koalícióba vagy katonai szövetségbe, amely a Németország elleni háborúban fegyveres erővel résztvett hatalmak ellen irányul — mindenben megfelel a német nép létérdekeinek és békeakaratának. A szovjet jegyzéknek ebben az előírásában a német nép nem látja jogainak semmiféle korlátozását abban a tekintetben, hogy más népekkel békés célokra társulhasson. A nyugati hatalmak jegyzékeiben képmutatóan beszélnek a társulás jogáról „békés célokra“, és ez alatt az északatlanti agresszív tömböt értik. A német nép azonban nem óhajt csatlakozni ehhez a tömbhöz, mert nem akar egy új háborút, hanem hazája békés egyesítését akarja. 4. A nyugati hatalmak a szovjet kormányhoz intézett jegyzékeiben el akarták odázni Németország egyesítésének és a békeszerződés megkötésének kérdését arra törekedve, hogy az ő diktátumuk szerint megteremtsék az intézkedések úgynevezett szükséges folytatólagosságát. Eddig elutasították azt, hogy tárgyalásokat folytassanak a békeszerződés megkötésének kérdésében azzal az ürüggyel, hogy először meg kell alakítani az össznémetországi kormányt. De tárgyalásokat sem akarnak folytatni ennek a kormánynak a megalakítására vonatkozólag. Ezeknek a mesterkedéseknek egyetlen céljuk van, hogy elhalasszák és végül is teljesen megakadályozzák az össznémetországi szabad választások megtartását és Németország egyesítését, időközben pedig léptessék érvénybe a militarista ,.általános szerződést“ Nyugat-Németország leigázására. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának véleménye szerint a Németország egyesítésére, az össznémet kormány megalakítására és a békeszerződés megkötésére vonatkozó kérdések elválaszthatatlanul összefüggnek egymással. Ezért a NDK kormánya köszönti a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy egyidejűleg vizsgálják meg a német nép számára döntő, létfontosságú kérdéseket és hogy pozitív értelemben gyorsan oldják meg. 5. A szovjet kormány újabb jegyzékében rámutat arra, hogy az össznémetországi választások végrehajtásának kérdését sem kel tovább halogatni. A német nép elutasítja a nyugati imperialista hatalmaknak azt a demagóg javaslatát, hogy Németországot egy nemzetközi bizottság vizsgálatának tárgyává tegyék. Ez az indítvány durva sértés a német nemzet felé. A német nép elutasítja a nyugati hatalmak szemérmetlen kérését, hogy egy nemzetközi szervezet diktálja Németországnak, akárcsak egy elmaradott országnak, várjon tartsanak-e választásokat és miképpen. A német választások megtartása olyan kérdés, amely magukat a németeket illeti. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának meggyőződése, hogy a szovjet kormány javaslata egy ellenőrző bizottság megalakítására a választások előfeltételeinek megvizsgálására a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának és a nyugatnémetországi Bundestag képviselőiből a négy hatalom hozzájárulásával, az egész német nép támogatásának fog örvendeni, mert ez a javaslat a németek közötti megértésre vonatkozó javaslat megfelel a német nemzet önrendelkezési jogának és azonnal megvalósítható. 6. A nyugati hatalmak másik kifogásával kapcsolatban — azzal ugyanis, hogy a Német Demokratikus Köztársaság biztonsági védelmi intézkedései a kémek, ügynökök és diverzionisták ellen, Németország széttagolásának elmélyítéséhez vezetnének, — a szovjet kormány jegyzékében joggal kijelenti, hogy ez az állítás teljesen indokolatlan.A Német Demokratikus Köztársaság kormánya május 26-i határozatában kijelentette, hogy abban az esetben, ha megegyezés jön létre a szabad összné(Berlin — Agerpres) Wilhelm Pick, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke augusztus 28-án a következő rádióbeszédet intézte a német néphez: „Német férfiak és nők, német ifjak! Hallgassátok meg figyelemmel, amit ebben a súlyos órában mondok nektek! A német nép élete és állami léte nagy veszélyben forog! Felvetődik a kérdés, hogy a német népet egy újabb háborúba sodorják, ha elveszti állami egységét, ha teljesen függő helyzetbe kerül az amerikai imperialistákkal szemben, ha nyomorba taszítják. A bonni Bundestag képviselőire vár, hogy jóváhagyják és most ratifikálják azt a militarista „általános szerződést“, amelyet Adenauer Bonnban május 26-án a nyugati hatalmak tábornokaival folytatott tárgyalások alapján írt alá, ugyancsak a Bundestag képviselői kell hozzanak sorsdöntő határozatot Nyugat-Németország lakosságára nézve. Adenauer Bonnban aláírt egy okmányt, amelynek értelmében a nyugatnémet állam lemond minden szuverén jogáról és a széttagolt Németország sorsának eldöntését teljes egészében a nyugati hatalmakra bízza. A szerződés ötödik szakaszában a kivételes állapotra vonatkozólag előírt záradékkal a szövetséges kormányt teljesen megfoszthatják az államhatalomtól, s ez átmegy a megszálló hatalmak kezébe, ha a nyugati hatalmak véleménye szerint az ország biztonsága és közrendje ellen vétenek, vagy ennek a veszélye fenyeget. Minthogy az amerikai monopolisták a munkások minden harcát a béremelésért és egy darab kenyérért, a nép bármely akcióját a béke és az egység megvédéséért az ő rendjük megbontásának minősítik. Nyugat-Németországban lehetőségük van a pártok feloszlatására, az újságok betiltására, gyűlések és tüntetések betiltására és arra, hogy az országot a háborús időkből származó törvények alapján, minden korlátozás nélkül vezessék. A továbbiakban Wilhelm Pieck a következőket mondotta: A militarista ,,általános szerződés“nek nem szabad érvénybe lépnie, mert ez a háborúhoz, Nyugat-Németország lakosságának teljes elszegényedéséhez vezetne. A szerencsétlenség és veszély e pillanatában ismét a szovjet kormány jön a német nép segítségére. A szovjet kormány 1932. augusztus 23-án a három nyugati hatalomhoz intézett jegyzékében kijelöli a német nép számára azt az utat, amely biztosíthatja a békét, meghozhatja a német népnek a békeszerződést és hazája egyesítéséhez vezethet. A szovjet kormány ebben a jegyzékében javasolja a nyugati hatalmaknak egy négyhatalmi értekezlet sürgős összehívását, amelyen megvizsgálják a német békeszerződés előkészítésére, az össznémetországi szabad választások megtartására és egy össznémetországi kormány megalakítására vonatkozó kérdéseket. Városi és falusi németek! Ezek azok a javaslatok, amelyeket minden német hazafi tiszta szívvel elfogadhat. A Szovjetunió javaslatainak megmetországi választások tekintetében azal a céllal, hogy Németországot demokratikus és békés alapon egyesítsék, a biztonsági intézkedések azonnal viszszavonhatók. 7. A bonni kormány a közeljövőben rá akarja kényszeríteni a nyugatnémetországi Bundestagra a Németország békéje és egysége ellen irányuló militarista „általános szerződés“ ratifikálását. A német nép világosan kifejezett akarata ellenére Nyugat-Németországra rá akarják kényszeríteni a militarista „általános szerződést“, ami elviselhetetlen nemzeti rabságot és megaláztatást jelent Nyugat-Németország lakossága számára. Ennek sohasem szabad megtörténnie, ha a német nép egy egységes és békeszerető államban akar élni és nem akar egy újabb háborúba sodródni, amely ugyanakkor a németeknek németek ellen testvérgyilkos háborúja lenne. A szovjet kormány jegyzéke választ ad arra a kérdésre, amelyet valamenynyi békeszerető német feltesz — várjon van-e olyan út, amely elhárítja a Németország és Európa békéje ellen felfelelően a német nép jövőjét magának a német népnek kell eldöntenie. A német népnek lehetőséget kell nyernie arra, hogy független, békeszerető és egységes Németországban éljen. Az Adenauer által alattomosan aláírt külön szerződés megakadályozza az egységes és békeszerető Németország megteremtését. Ezért a Bundestag képviselőinek nem szabad elismerniük a szerződést, mert ezzel magukra vállalják a német néppel szembeni legnagyobb gaztettért a felelősséget. Minden német békeszerető hazafinak köteleznie kell a Bundestag képviselőit, hogy semmi körülmény között ne szavazzanak a militarista „általános szerződésre“. Nem lehet tovább késlekedni egy órát sem, mert a következő napokban Bonnban megkezdődik a vita a szerződés elismerésével kapcsolatban. A német nők, férfiak és ifjak milliói a bonni különszerződést joggal nyílt, katonai paktumnak és egy olyan eszköznek tekintik, amely a nyugati hatalmak részéről Nyugat-Németország nemzeti és társadalmi leigázásához vezet. Minden háziasszony, minden alkalmazott, minden tisztviselő, minden értelmiségi ma már érzi a még nem ratifikált militarista „általános szerződés“ káros befolyását.. Az összes élelmiszerek árai szüntelenül növekednek. Wilhelm Pieck arról beszélt, hogy a fegyverkezési kiadásokat havi 850 millió márkában akarják megállapítani. A megszálló csapatok elszállásolására és fenntartására a német népnek többszázmillió márkát kell költenie. Miközben a dolgozó nép életszínvonala szüntelenül rosszabodik és megfosztják demokratikus szabadságjogaitól, olyan súlyos előjelek mutatkoznak, mint a fasiszta banditák támadásai a munkásszervezetek székházai ellen, vagy Fritz Seheneher vasutas meggyilkolása Nyugat-Berlinben. Nyugat-Berlinben a börtönök tele vannak a német nép igaz hazafiaival. A bonni kormány milliáidokat, köz fegyverkezésre és megszállási költségekre; a megszálló hatalmak hazánkban korlátlan uralmat honosítottak meg; a nyugatnémetországi ifjúságot, kiszolgáltatják a hitlerista tábornokoknak; a német ifjakat arra akarják kötelezni, hogy vérét ontsa és életét áldozza. Koreában, Vietnámban, Malájföldön és Tuniszban a nemzetközi fegyverkonszernek érdekeiért felszámolják az öszes demokratikus szabadságjogokat és végül ennek a nép- és nemzetáruló politikának a betetőzéséül háborút akarnak a német földön, ami egész Németországot felpereseit földdé változtatná. Így mutatkozik német népünk jövője az amerikai Háborús gyújtogatók és német cinkosaik tervei szerint. Emlékezzetek, drága honfitársaink, a 20 év előtti helyzetre. A felejthetetlen Ernst Thaermann, amikor 1932-ben ezt mondotta: „Hitler háborút jelent“, figyelmeztette a német népet, hogy mit vezett gaztettet. Ez az út a német kérdés gyors és békés megoldása a szovjet kormány nagylelkű újabb javaslatai alapján. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya felhívással fordul az összes nyugatnémetországi hazafiakhoz, legfőképpen a nyugatnémetországi pártok soraiban és a bonni Bundestagban lévő hazafiakhoz és felszólítja őket, akadályozzák meg a militarista „általános szerződés“ ratifikálását, határozzák el, hogy hozzájáruljanak a német kérdés békés megoldásához. Ehhez szükséges, hogy Nyugat-Németországban is megfelelő intézkedések történjenek az össznémetországi ellenőrző bzottság és a szovjet kormány által javasolt négyhatalmi értekezleten rész vevő német küldöttek kinevezését illetőleg. Ha az összes német hazafiak határozottan akcióba lépnek, akkor lehetségessé válik, hogy nyomban rátérhessünk Németország békés egyesítésének és az európai béke fenntartásának útjára“ jelent Hitler politikája. Minden német tudja, mennyire igaza volt Thaemitannak. __ Ma teljes felelősséggel mondom nektek: A bonni különszerződés háborúhoz és mindannak elpusztításához vezet, ami nekünk drága; hazánk elpusztításához, a nők és gyermekeink elpusztításához. A háborús gyújtogatók útját el lehet torlaszolni, ha a városi és falusi békeszerető németek milliói követelik: „Le az általános szerződéssel! Békeszerződést akarunk!“ Szociáldemokrata munkások, a nyugatnémetországi szakszervezeti szövetségben lévő kartársak! Hatalmas gyűlésekkel kifejeztétek tiltakozásotokat a reakciós, munkásellenes törvénnyel szemben. Ennek ellenére, az Adenauer-kormány megvalósította ezt a törvényt és ti már most éreztek ennek a reakciós politikának következményeit a vállalatokban. Szakszervezeti kartársak! A gyűléseken többször kijelentettétek, hogy az egyesült munkásosztály akaratával szemben nem létezhet kormány. Most arról van szó, hogy erről a helyes eszméről rátérjetek a cselekvés útjára. Német parasztok! Ti joggal tiltakoztatok az ellen, hogy falvakokat lerombolják repülőterek építése céljából; tiltakoztatok munkátok gyümölcsének elpusztítása ellen, a megszálló csapatok hadgyakorlatai következtében. Mi fog történni akkor, ha az „általános szerződés“ értelmében a megszálló hatalmak még nagyobb számú csapatot fognak hozni Németországba és ha még több paraszti földet gyakorlótérré alakítanak? Eztmeg lehet és meg is kell akadályozni. Egyesüljetek egységes szövetségbe a munkásokkal és közösen követeljétek a szövetségi köztársaság parlamentjében lévő képviselőktől, a községi és városi elöljáróktól és a tartományok kormányaitól, hogy teljes határozottsággal utasítsák vissza és neratifikálják az „általános szerződést“, amely benneteket a háborúba taszit. Hazánk keleti, nyugati, déli és északi részében lakó németek egységes akarata a német békeszerződésmegkötésére és az egységes, békeszerető Németország megvalósítására — nullára redukálja az Adenauer kormány és amerikai gazdái terveit. Hatalmas tömeggyűléseken hangoztassuk követelésünket: Ne ratifikálják a bonni militarista szerződést! Tartsák meg minél sürgősebben a német békeszerződésre, az össznémetországi szabad választásokra, az idegen csapatok visszavonására vonatkozó tárgyalásokat, úgy, amint azt a szovjet kormány jegyzékében javasolja. Íme, az az út, amely népünk békéjéhez és boldogságához vezet. Késedelem nélkül ezen az úton fogunk haladni. A mi oldalunkon áll a nagy béketábor, amely magába foglalja az egész világot. A béke felé vezető úton a világ népei hűséges barátaink lesznek. . Nemzeti Harcunk jutalma lesz hazánk egysége, népünk békéje.“ A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának nyilatkozata a szovjet kormány augusztus 23-i jegyzékével kapcsolatban Wilhelm Pieck rádióbeszéde VÖRÖS ZÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Bartók Béla utca 1. — Telefon: Szerkesztőség 60, kiadóhivatal 696. 3. számú Sokszorositóipari Központ B1 egysége: Marosvásárhely. — Telefon: 643. — Taxa postalä plätitä In numerar conf. apr. Dir. Gen. PTT Nr. 2033—1345.