Vörös Zászló, 1952. október (1. évfolyam, 233-259. szám)

1952-10-01 / 233. szám

Világ proletárjai egyesüljetek A P­M.P MACYAQ AUTONÓM TARTOMÁNY SZtTOSÉCF ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA VBSSESK3KS3HHHBiEB9Ei­23SfflDHflflflHHHQ3BiE231 T­ÖRVÉNY a Nagy Nemzetgyűlés képviselőinek választásáról ■ ■ - - -----------■—----------------------——»---------------------------------—.——— ■■■-....................... s szem­e»­i. (0) r. mi Kongresszus» tiszteletére „Kaláka“ Ipartelep dolgozói becsülettel eleget tettek vállalásuknak A „Kaláka“ ipartelep dolgozói, a Szovjetunió Kommunista (b) Pártja XIX. Kongresszusa és új Alkotmá­nyunk tiszteletére tett munkavállalá­sukat becsülettel teljesítették. Az ipar­telep dolgozói megértették mit jelent új Alkotmányunk és mit jelentenek azok a jogok, melyeket számunkra biz­tosít. Hálatelt szívvel gondolnak a nagy Szovjetunióra és annak lángeszű vezetőjére, Sztálin elvtársra, akinek tanításai és segítsége révén orszá­gunkban egyre fejlettebbé és gazda­gabbá válik a dolgozók élete. Az ipartelep dolgozói közül a leg­szebb eredményeket a következő mun­kások érték el: Kis Andor csoportja a nyersanyag előkészítőből 169, a zöld­ség­szárítóból Deák Rozália csoportja 18 százalékkal szárnyalta túl napi nor­máját. Szép eredményeket értek el a lakatos műhely dolgozói is. Az Alkot­mány tiszteletére felszerelték az ivó­berendezést és a terven kívül üzembe­helyeztek egy paradicsom paszírozót. A hordóüzemben Kali Tibor és Sarka­­di Lajos csoportja tűnt ki, 190 száza­lékban teljesítve mindkét csoport vál­lalását. Egyénileg Tamási András, Sarkadi Lajos, Kali Tibor és Szabó Jó­zsef tűntek ki, de szép eredményeket értek el a raktár dolgozói is. Az üzem dolgozói igen nagy gondot fordítanak az újítások bevezetésére. Szabó János és Betyár Mihály igen ér­tékes újításukkal évi 1­045 lejt taka­rítanak meg. Igen hasznos újítást ve­zetett be Bonta György technikus és Betyár Mihály. Az újítás egy meggy­­alagoló gép, amely 18 ember munkáját végzi el és havi 3800 lejt takarítanak meg vele-A „Kaláka“ ipartelep­ dolgozói mun­kalendületük fokozásával, vállalásaik becsületes teljesítésével harcolnak évi tervük idő előtti teljesítéséért. A népszabadság hatalmas megnyilvánulása A Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Ta­nácsának törvényerejű rendelete alap­ján november 30-án hazánk millió és millió dolgozója járul az urnák elé, hogy megválassza képviselőit a Nagy Nemzetgyűlésbe. A november 30-i választások­­ az elsők, amelyek a nagy Szabadságjogo­kat szentesítő új Alkotmány elfoga­dása után lefolynak — újabb meg­nyilvánulása népi demokratikus rend­szerünk mélységesen demokratikus voltának és életerejének. A választási jog és a megválaszthat­­óság joga egyike a Román Népköz­­társaság új Alkotmányában lefektetett alapvető jogoknak. Azt igazolja, hogy hazánkban a hatalom a városi és fa­lusi dolgozóké, akik ezt a hatalmat a Nagy Nemzetgyűlés és a néptanácsok révén gyakorolják. A választáson való részvétellel a dolgozók részt vesznek a népi demokratikus állam vezetésében. A november 30-i választás az új választási törvény alapján történik. Mélységesen jellemző, hogy a válasz­tási törvény, milyen különös gondot fordít és milyen részletes rendelke­zéseket tartalmaz, annak érdekében, hogy a széles dolgozó tömegek gya­korolhassák állampolgári jogaikat. A Nagy Nemzetgyűlés így tükrözi igazán a dolgozó nép akaratát. A választási törvény demokratiz­musa fényes igazolást nyer a jelölé­seknél is. A jelölés jogát a törvény biztosítja a dolgozók valamennyi szer­vezetének, így jelölteket állíthatnak a Román Munkáspárt szervezetei, a szakszervezetek, a szakmai szerveze­tek, az ifjúsági szervezetek s más tö­megszervezetek és kultúregyesületek. A nemzeti kisebbségeknek, amelyeket a múlt rendszer a legnagyobb elnyo­másban tartott, a választási törvény teljes lehetőséget nyújt a választói ér, megválaszthatósági jog gyakorlására, az államigazgatásban való részvételre. Amennyire széleskörű jogokat nyújt a választási törvény a széles néptö­megeknek, a népi demokratikus rend­szer éppen olyan határozottsággal vonja meg ezeket a szabadságjogokat a nép halálos ellenségeitől, a kizsák­­mányolóktól, akik a munkások és pa­rasztok vérébe szeretnék füröszteni az országot, hogy elvesztett kiváltsá­gaikat visszaszerezzék és hazánkat újból az idegen imperialisták igájába hajtsák. Ez nem is képzelhető másként a proletariátus diktatúrájának államá­ban. Sztálin elvtárs 1927 szeptember 9-én az első amerikai munkásdelegá­cióval folytatott beszélgetése során ezt mondotta: „Milyen alapon követelik meg a proletariátustól, hogy nagylel­kű legyen a burzsoáziává!?“ Sztálin elvtárs világos okfejtéssel rámutatott arra, hogy a logika erejénél fogva, — aki arra gondol, hogy a burzsoáziát visszahelyezze jogaiba, — tovább kell mennie és a burzsoáziának gyáraiba és üzemeibe, vasútjaiba és bankjaiba való visszahelyezés jogát is fel kell vetnie. A választási törvény megállapítja, hogy a dolgozók szervezeteinek és minden dolgozónak zavartalan joga van arra, hogy a javasolt jelölteket sajtóban, gyűléseken és más eszkö­zökkel népszerűsítse. Ennek a jognak a gyakorlása csakis olyan államban lehetséges, ahol a kizsákmányolókat elűzték az uralomról, s az újságok, a nyomdák, rádió, papírlerakatok, gyűrléstermek a dolgozó nép javai. A megválasztandó képviselőnek a választókkal való minél szorosabb kapcsolata megteremtése végett a törvény kimondja, hogy minden egyes választási körzetben egy-egy képvise­lőt választanak. Ezen a réren kétség­­bevonhatatlanul fokozódik a képviselő felelősségérzete és ugyanakkor nő az a lehetőség, hogy a választók ellen­őrizzék a képviselő tevékenységét. új választási törvényünk minden egyes szakasza megannyi vádirat a burzsoá­ földesúri rendszerrel szem­ben, amely a nép túlnyomó részét ki­rekesztette a választásból. Verések, kínzások, a „gyanúsok“ és főleg a munkásmozgalom jelöltjeinek és pro­pagandistáinak őrizetbevétele, egész községek és járások „járványos be­tegség“ miatt történő kirekesztése a szavazásból, urnalopás, a halottak le­­szavaztatása — Íme néhány hatásos momentum, a kormány­ rudjánál, rövi­debb-hosszabb ideig tartózkodó pol­gári pártok választási fegyvertárából, így történt, hogy például 1932-ben a választói névjegyzékben szereplő 4.220.000 választópolgárból csupán 2.930.000 szavazott, egy évvel ké­sőbb pedig a 2.970.000 ténylegesen leszavazóval szemben már 1.400.000 választót rekesztettek ki a szavazás­ból, különböző terrorisztikus fogá­sokkal, módszerekkel és csalárdság­gal. A burzsoá­ földesúri Románia vá­lasztási rendszerének legnagyobb szél­hámossága mégis az akkori választási törvénynek az a szakasza volt, amely szerint az a párt, amely a leadott szavazatok 40 százalékát megszerezte, prémiumként megkapta még a man­dátumok felét. Ezen az alapon joggal állíthatta az akkori Románia egyik polgári politikusa: „Adják ide a hatal­mat és én megszerzem a parlamentet“. A mi választási rendszerünk éke­­sen szólóan bizonyítja a népi demokra­tikus rendszer politikai és erkölcsi fölényét a fasizmus mocsarába süly­­lyedt úgynevezett nyugati „demokrá­cia“ felett. Hogy az amerikai „demo­krácia“ lovagjai mennyire félnek a tömegektől, mi sem igazolja jobban egyetlen számadatnál: az 1848-as el­nökválasztáson 15.900.000 amerikai állampolgár nem élhetett, választói jo­gával, mert a faji, vagyoni és lakhely szerinti meg egyéb megkülönböztetés megfosztotta ettől. Emellett azonban mintegy 24 millió szavazópolgár tar­tózkodott a szavazástól, mivel meg­­csömörlött attól a rothadt választási rendszertől, amelyben a gengszter banditák viszik a főszerepet, s a vá­lasztás eredménye nem a szavazó­fül­kékben dől el, hanem jóval ennekelőt­­te, a Wall­ Street párnázott ajtói mö­gött. Nem véletlen tehát, hogy az 1946-os amerikai választásokon a kép­viselőházba egyetlen munkás vagy farmer sem került be, ellenben 48 nagyiparos, 15 nagybirtokos, 24 in­gatlanvállalkozó és 240 ügyvéd „képviselte“ az amerikai népet. Ame­rikában a négerek, ha szavazni meré­szelnek, meglincselik őket, a hírhedt Taft-Hartley-féle fasiszta törvény pe­dig megtiltja a szakszervezeteknek a jelölt állítást. Az Egyesült Államok­ban a választói komédia egyetlen célt szolgál: az államgépezet élére a há­borús uszítók legalávalóbb eszközeit állítani. Dolgozó képünk­ m­értán büszke ar­ra, hogy a népi demokratikus rend­szer minden tekintetben felső­bbrendű­ a polgári „demokráciánál“. A Nagy Nemzetgyűlésbe történő választás a tömegeket még cselekvőbb részvétel­re mozgósítja a közügyekben. A választási kampány — éppenúgy, mint az Alkotmánytervezet széleskö­rű vitája — kétségkívül hozzá fog já­rulni a hazafias, szocialista öntudat még magasabb fokra történő emelé­séhez és újabb sikerek eléréséhez a szocialista építés gazdasági és politi­kai feladatainak teljesítése terén. A választási kampány jó menetének biz­tosítása végett az agitátorok fő fel­adata a választási törvény és mélysé­gesen demokratikus jellegének nép­szerűsítése. A választási kampány idején folyó politikai munkát kössük össze a Szov­jetunió Kommunista (b) Pártja XIX. kongresszusára és ugyanakkor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójára való méltó felkészülés­sel. Ezt a két nagyszerű eseményt használjuk fel a szovjet tapasztalatok kiterjesztésére és annak igazolására, hogy hazánk dolgozó népe szüntelenül szorosabbra fűzi baráti és szövetségi kapcsolatát a nagy szovjet néppel. A Román Népköztársaság valameny­­nyi városi és falusi dolgozójával egye­temben, tartományunk dolgozói akkor köszöntik legméltóbban a választás napját, ha fokozzák a szocialista ver­seny lendületét, a terv 11 hónap alatti teljesítésére, a jövő évi bőséges ter­més alapos előkészítésére, a népi de­mokratikus állam állandó erősítésére. Legyen a választási kampány újabb nagyszerű hazafias tüntetés a dolgo­zók kipróbált vezetője, szeretett pár­tunk mellett, legyen a választási kam­pány újabb kifejezése annak az elha­tározásunknak, hogy kemény léptek­kel haladunk előre a béke és a szoci­alizmus győzelméért. A „Fáklya“ malom dolgozóinak munkaeredményei A „Fáklya" malom dolgozói, a Szov­­jetunió Kommunista (k) Párt XIX­­Kongresszusa és új Alkotmányunk tisz­teletére tett munkavállalásaikat becsü­lettel teljesítették, így akarták kifejezés­re juttatni szeretetüket és ragaszkodá­sukat vezetőnk, a Román Munkáspárt és felszabadítónk, a Nagy Szovjetunió iránt. A SzUK (b) Pártja XIX. törté­nelmi jelentőségű kongresszusa és új Alkotmányunk megszavazása újabb munkalendü­letre lelkesítette, országunk dolgozóival együtt, a „Fáklya“ malom dolgozóit is. A malom dolgozói vállalá­saikat nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták■ így a 20 százalékos vil­lanyáramfogyasztás csökkentésére vo­natkozó vállalásukat 10 százalékkal túlteljesítették, míg 0,90 százalékos minőség javításra tett vállalásuk he­lyett, 1 százalék minőség javítást ér­tek el. A terv teljesítése terén kitűntek Papp János, Bárdosi Gergely és Varró Sán­dor csoportja, vállalták, hogy a mun­kásosztály kenyérrel való biztosítása érdekében két vasárnap dolgozni fog­nak. Vállalásuknak 100 százalékban eleget tettek■ A „Fáklya" malom dolgo­zói a m­unkasikerek mellett Ünnepi­ mű­szakot tartottak, mikor is a malom álta­­lános tervét 2,6 százalékkal teljesítet­ték túl. ■ A Szovjetunió Kommunista (b) Pártja történetének tanulmányozása új embert formált belőlem Az elmúlt évben nagy megtisztelte­tés ért akkor, amikor­ munkám után kiérdemeltem, hogy mint pártonkívüli részt vehettem a SzUK (b) P. történe­te első részét tanulmányozó körben. A SzUK (b) P. történetének tanulá­sa nagy segítséget jelentett számomra, hogy még jobban megértsem a mun­kásosztály harcának jelentőségét, ame­lyet pártunk, a Román Munkáspárt irányít hazánkban. Ez hozzásegített engem ahhoz, hogy a munkát becsület­beli kötelességnek tartsam és azt job­ban megszervezve, minél szebb terme­lési eredményeket érjek el, hogy min­den erőmmel és tehetségemmel hozzá­járuljak hazánkban a szocializmus fel­építéséhez és állami tervünk mielőbbi sikeres teljesítéséhez és túlteljesítésé­hez. Ezenkívül a Bolsevik Párt törté­netének tanulmányozása, az ott kapott politikai tudás, hozzájárult ahhoz is, hogy a családomban a feleségem és két gyermekem között elvtársias, őszin­te viszony alakuljon ki. A feleségem, aki azelőtt hajlott a miszticizmus felé, meggyőző felvilá­gosító munkám révén megváltozott.. Ma tevékenyen kiveszi részét a demo­kratikus szervezetek munkájából. Mint a KDNSZ tagja részt vesz a szer­vezet munkájában, ugyanígy tevéke­nyen dolgozik a békebizottságban. Az idei párt oktatási évben az N­SZK­bj Pártja Története rövid tanfo­lyamának II. részét tanulmányozom. Arra törekszem, hogy még jobban fejlesszem politikai tudásomat, annyi­­ra, hogy kiérdemeljem a párttagje­löltséget. A Szovjetunió Komm­unistá (k­) Pártja Történetének tanulmányozása nagy segítséget adott abban is, hogy munkatársaimat segítsem s hogy fel­világosító munkát tudjak kifejteni pártunk irányvonaláról és annak he­lyes alkalmazásáról. Most mind a munkahelyemen, mind otthon köny­­nyebb az élet, a munka, mert tisztáb­ban látom a harcunk fontosságát, a munkám miértjét és minden célom az, hogy két gyermekemből a szocialista építés öntudatos új kádereit neveljem. Molnár Ernő a „Simó Géza“ bútorgyár munkája Felbecsülhetetlen segítség a Szovjetunió Kommunista (b) Pártja történetének tanulmányozása Mint a marosvásárhelyi „Bernáth Andor“ cukorgyár dolgozója, a múlt évben propagandistáéi voltam az üzemben lévő Bolsevik Párt történe­te II. részéig a tanulmányozó körnek. A körben, beindulástól végig, 10 elv­­társ vett részt. Elmondhatom, hogy sokat tanultam és fejlődtem e szép és nemes pártfeladat teljesítése köz­ben. A tanultakat minden esetben, a mi viszonyainknak megfelelően, igye­keztünk összekötni a gyakorlati élet­tel. A mindennapi munkám elvégzése terén is nagyon sok segítséget kap­tam. Elsősorban is megtanultam azt, milyen veszéllyel jár a jobboldali el­­hajlás és, hogyan kell küzdeni a jobb­oldali elhajlás maradványainak vég­leges felszámolásáért. Megtanultam azt, hogy egy üzemben milyen nagy fontossága van a szocialista versenyek jó megszervezésének. Komoly segít­séget adtam az üzem keretében dol­gozó elvtársaknak főleg a politikai munkák elvégzése terén. A Bolsevik Párt történetének tanulmányozása, ak­tív békeharcossá nevelt, ennek szelle­mében tevékenyen kivettem részemet az üzemi békeharcbizottság munká­jából is. De a tanulás eredménye meglát­szik azoknak az elvtársaknak munká­ján is, akik részvettek a tanulmányi körben. Ezek az elvtársak élenjárók mind a termelésben mind az üzem po­litikai életében, komoly munkát fe­jt­­ve ki a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megerő­sítése érdekében. Joggal elmondhat­juk, hogy komoly felbecsülhetetlen segítséget jelentett számunkra a Szov­jetunió Kommunista (b) Pártja tör­ténetének tanulmányozása. VEHESS GÉZA Megerősítjük közös gazdaságunkat *A nyárádszeredai „Lenin útja“ kol­lektív gazdaság tagja lelkes munkával köszöntik a Szovjetunió Kommunista (b) Pártjának XIX. Kongresszusát és új Alkotmányunkat. A kollektivisták lelkes odaadással, fokozott munkalendülettel kezdtek hoz­zá az őszi mezőgazdasági munkához. Ennek köszönhető, hogy idő előtt elvé­geztük a gabona betakarítást és 16 hek­tár cukorrépa kiszedését. Vállaltuk, hogy az őszi vetésnél 25 hektár őszi búzát, a szovjet agrotechnikai módszer alkalmazásával, keresztvetéssel vetünk el. A kollektív gazdaság megerősítése érdekében építkezéseket végzünk, amelyhez 100­ 000 téglát már előkészí­tettünk, 16.000 dara­b cserép és 30 va­gon kő előkészítése pedig folyamatban van. Megerősítettük a kollektív gazdaság mellékgazdaságait, s ennek eredmé­nyeként az év végi elszámolásnál a kol­lektív gazdaság tagsága között 100­ 000 lej körüli összeget fogunk szétosztani-A politikai színvonalunk megerősíté­se érdekében, a kollektív gazdaság vö­rössarkában rendszeresen politikai és gazdasági előadásokat tartunk és meg­szervezzük a rádió és újságolvasó órá­kat, s gondot fordítunk, hogy minden egyes kollektivistával megismertessük a fejlett szovjet agrotechnikai módsze­reket. " ., Mi, a nyárádszeredai „Lenin útja“ kollektív gazdaság tagjai, a Szovjet­unió Kommunista (b) Pártja XIX­­Kongresszusát és új Alkotmányunkat azzal köszöntjük, hogy kollektív gaz­daságunkban fokozzuk az éberséget, emelni fogjuk politikai színvonalunkat, hogy minél nagyobb mértékben kive­­h­essük részünket a szocializmus építé­­séért, a béke megvédéséért folyó harc­ból. BÁN ISTVÁN elnök KACSÓ FERENC BALOGH FERENC brigádozok BODONYI IBOLYA IMSZ-titkár FÜLÖP DÉNES­NÉ TÓTH LÁZÁR élmunkások

Next