Vörös Zászló, 1952. október (1. évfolyam, 233-259. szám)

1952-10-01 / 233. szám

4 ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ MŰSORA. 1952. október 2-án, csütörtök este 8 órakor: Tűzkeresztség. 1952. október 3-án, péntek este 8 órakor: Tűzkeresztség. 1952. október 5. vasárnap este 8 órakor:­ Tűzkeresztség. VÖRÖS ZÁSZLÓ fiz amerikai ab­esszorok koreai és kínai baktériuntháborújának tényeit felderítő nemzetközi tudsbizottság jelentése (PEKING, — Aj­crpres.) A koreai és kínai baktériumháborúval kapcsola­tos tényeket kivizsgáló nemzetközi tudós bizottság jelentésének több fejezete az amerikai csapatok által bevetett bakté­riumfegyverek használatának eseteivel foglalkozik, azokkal az esetekkel, ame­lyeket a bizottság kivizsgált. A jelen­tés vonatkozó része (az első részt teg­napi számunkban közöltük) így hang­zik: ,Az északkoreai eset" (PESTIS) Mindnyájan ismerjük a pestisbacilus baktériumfegyverként való felhaszná­lásának klasszikus eljárását, miután a japánok már alkalmazták ezt a fegy­vert a második világháború során. A japánok annak idején tartályokkal és más módszerekkel terjesztették tömeg­méretekben a pestissel fertőzött bolhá­kat. 1952 elejétől kezdve Korea északi részében több helyen pestis tört ki. A pestisesetek mindig egy-egy bolhafaj váratlan felbukkanásával estek egybe, amit viszont az amerikai repülőgépek berepülései előztek meg. Mint a jelen­tés (S1A—1) rámutat, a hét eset kö­zü­l az első még február 11-én történt. A többi hat esetben cáfolhatatlanul megállapították, hogy a bolhák pestis­bacilussal voltak fertőzve­ A jelentés (SIA—4) hozzáfűzi, hogy az amerikai repülőgépek február 18-án Ancsizsu helység környékére bolhákat dobtak le. A bakteriológiai szakértői vizsgálat megállapította, hogy a bolhák pestis­­teurelia pestis) voltak­ fertőzve; február 2­5-én Ba­ Nam I.i fa­lu vidékén pestisjárvány tört ki- A falu 600 lakosa közül 50 betegedett meg pestisben, közülük 36-an meghaltak. A bizottság értesülése­ szerint a legutób­bi öt évszázadban Koreában nem volt pestises megbetegedés. fertőző be­­tegség legközelebbi endemikus terjesz­­tési központja Északkelet-Kína, amely­­150 kilométernyire és a délkínai Fu­­csin tartomány, amely 1500 kilométer­nyire fekszik attól a helytől, ahol pes­­tismegbetegedést jeleztek. Szükséges­nek tartjuk hangsúlyozni azt, hogy a pestis februárban, tehát három hónap­pal hamarább jelent meg, min­t rend­szerint jelentkezik azokon a vidékeken, amelyek éghajlata Észak-Koreával azo­nos. A természetes körülmények között talált bolhák nem tartoznak a pestis­bacilust hordozó patkányok által ter­jesztett bolhák közé, hanem abba a ka­tegóriába tartoznak, amelyek az. embe­ri testen élősködnek (pulex irritans). Ugyanilyen bolhákat használtak a japánok a második világháború idején. Koreában a bizottság két esetet vizs­gált meg: az első eset március végén történt az utána következő napon, hogy egy amerikai repülőgép elrepült Kand- Szon falu felett. Egy paraszt egy hor­dóban lévő víz felszínén egy csomó bolhára bukkant­ A parasztot valószí­nűleg megcsípte az éppen akkor ledobott bolhák e­gyike, mert néhány nap múlva bubópestiben meghalt. Ezt a tényt megerősítették a koreai és kiíiai szak­értők által végzett anatóm­ai-patoló­giai és bakteriológiai vizsgálatok is. Megállapították, hogy­ a bolhák pestis­bacilussal voltak fertőzve. A bizottság tagjai megvizsgálták a kínai és koreai tudósok által a beteg testéből nyert mikroorganizmusok te­nyészetét és meggyőződtek arról, hogy ezek valóban pasteureila pestis-tenyé­szetek. Ugyancsak megvizsgálták az anatómiai-patológiai és szövettani ké­szítményeket. Az aktív egészségügyi intézkedések megelőzték az újabb meg­betegedéseket­ A második eset a követ­kező volt: egy kínai önkéntes osztag két főhadnagya a Fiojian közelében lé­vő hegy lejtőjén tömör bolharajra buk­kant ... A kínai önkéntesek nagyon csodálkoztak a sok bolhán, amelyek vastag rétegben lepték el a földet és a katonák nadrágjának alsó részét. Az önkéntesek azonnal visszatértek a ka­szárnyába, segítségül hívták bajtársai­kat, fenyőágakat gyűjtöttek, ezeket le­­öntötték benzinnel és az említett he­lyen meggyújtották A koreai—kínai egészégügyi szolgálat által végzett bakteriológiai vizsgálat tagadhatatla­nul megállapította, hogy a bolhák pes­tissel voltak fertőzve és ahhoz a fajtá­hoz tartoznak, amelyek az ember lej­én élősködnek. A bizottság tagjai utó­lag személyesen kihallgatták a két fő­hadnagyot ... Szükségesnek tartjuk , ismételten hangsúlyozni, hogy a bolhák az emberi testen élősködő bolhák (purex irritans) voltak. A purex Irritansra vonatkozó etológiai adatok szerint, teljesen kizárt, hogy ilyen bolhákat, ilyen nagy meny­­nyiségben találjanak az emberi telepü­lésektől messze- Mi a magyarázata an­nak, hogy nagy távolságra minden em­beri településtől, egy hegy lejtőjén egy­­szercsak olyan bolhák tízezreit fedez­zék fel, amelyek az ember testén élős­­ködnek ? Kijelenthetjük, hogy e bolhák tömeges megjelenése nem lehet termé­szetes. Ezenkívül, ugyanaznap reggel 4 órakor, a bolhák megjelenése helye közelében állomásozó kínai önkéntesek egy repülőgép zajára lettek figyelme­sek, amely a helység felett repült. Eiz a tény szorosan összefügg a bolhák fel­fedezésével­ Az elemzés rámutat, hogy az adott feltételek mellett hiányzik né­hány láncszem a purex irritans által előidézett pestis megjelenésének és fej­­lődésének járványtani láncolatából. Rendszerint előbb epizootia tör ki a rágcsálók között s csak később beteged­nek meg az emberek is, akik a pulex ■rritansí megfertőzik. Ez a bolha, amely az ember testén élősködik, csupán ez­után fertőzheti meg az embert. Ezekből és az ehhez hasonló tények­ből kiindulva, a bizottság nem juthat más következtetésre, mint arra, hogy az amerikai légihaderő terjesztette a pestist Koreában, ha nem is teljesen azonos, de mindenesetre hasonló mó­don, mint a japánok a második világ­háborúban Ez esetek tanulmányozásánál (Fen­­jánban) támogatta a bizottságot a pes­tis-kérdésnek egy kínai szakértője. — egy 1941. évi jelentés szerzője- A kínai szakértő emlékeztetett arra, hogy an­nak idején javasolta a kuomintangista kormánynak, hozza az egész világ tu­domására a japánok bakteriológiai gaz­tetteit. Javaslatát azonban nem fogad­ták el. Véleménye szerint ezt bizonyos mértékben az amerikaiak akadályoz­ták meg. A szakértő ugyancsak felhív­ta a bizottság figyelmét a Koreaában használt pestisbacilusok különleges vi­­rulenciájára. A pestisbacilussal fertőzött bolhák terjesztése nem egyedüli módszere nagyarányú járványok előidézésének. Most már tudjuk, hogy más eljárásokat is használtak. „A gannarti eset”" (PESTIS) A bizottságot felkérték a következő eset részletes megvizsgálásra , vá­ratlanul nagymennyiségű pestises me­zei egér bukkant fel. Flejiuncsan tartomány Gannan me­gyéjében négy falu lakossága 1952 április 5-én­ reggel a szántóföldeken sok mezei egeret fedezett fel. Gannan megyei központ, Flejiuncsan nyugati ré­szén fekszik Északkelet-Kínában. Gan­nan megye Belső-Mongóliával szom­szédos. A fent említett falvak több lakosa repülős­ép zúgását hallotta előző éj­­­szaka. A kínai légelhárító szolgálat értesülései kimutatták, hogy április 14-én 22 órakor egy repülőgép átre­pült a Jalui-folyam­on, majd 23.30. óra körül­­human megye irányába repült. Miután elvégezte­ megbízatását, a re­pülőgép ugyanazon az útón visszatért­. Megállapították, hogy a repülőgép egy kettős törzsű­ F 82-es típusú amerikai vadászgép volt. Heggel a falusiak igen sok döglött vagy döglődő mezei egeret találtak a házakban, a háztetőkön, az udvaro­kon, sőt még ágyaikban is; a mezei egerek egy részét a falvak környékén találták. A lakások közelében 717 mezei egeret fogtak meg 75 négyzet­kilométernyi területen, vagy pusztí­tot­tak el. A mezei egerek felbukkanása az évszakot illetően is rendellenes, mert ez a rágcsáló rendszerint csak egy hónappal később jelenik meg és ak­kor sem ilyen nagy számban. A rág­csálókat ezenkívül szokatlan helyen is felfedezték, mert a mezei egerek fajtája nem igen fordul elő a lakott központokban. De általában szokatlan a mezei egerek felbukkanása­­ ezen a vidéken. A helybeli lakosság azelőtt sohasem látott mezei egereket. A rágcsálóknak ez a fajtája a microtus nemhez tar­tozik, alaktani szempontból pedig a microtus (stenotiranius) gregallishoz hasonlít. A fent említett fajta felbuk­kanását Tokuda (1941) jelezte Északkelet-Kína (Mandzsúria) vidé­kein, a humántól északnyugatra, más szerzők pedig nyugatabbra fekvő he­lyeken. A kínai tudósok folytatják méregtani kutatásaikat. Hangsúlyozni kell azt is, hogy ez a fajta nem annak a három rágcsáló fajtának egyike, amelyeket a pestis ( Pasteurella pestis) terjesztőjeként ismernek. Északkelet-Kínának ezen a vidékén, ahol ez a betegség endémi­­kus. A helyszínen és Senzsián városban (Mukden) megejtett vizsgálat után a bizottság arra a következtetésre jil­lett, hogy a macskáknak is volt­ sze­repük ezeknek az állatoknak az össze­hordásában. Kiderült az is, hogy a mezei egerek már betegek voltak vagy éppen dögtőfélben voltak, mikor a macskák rájuk találtak. Egyes ege­rek olyan körülmények között pusz­tul­tak el, amelyek kizárják a macs­kák bármiféle beavatkozásának lehe­tőségét. A meglévő adatok szerint Gannan tartományban általában semilyen for­mában sem állapítottak meg pestis­­megbetegedéseket. Igen nyilvánvaló bizonyítékok mutatják, hogy a távol­ság és a számos akadály miatt lehe­tetlen a pestissel fertőzött mezei ege­reit ilyen méretű átszivárgása a­ leg­közelebb eső járványsújtotta vidékek­ről. Ezenkívül, ami az évszakot illeti, a gannan tartományi rágcsálók között megállapított pestis­ esetek­ legalább egy hónappal hamarabb fordultak elő — a pestis elterjedésének szokásos határidejénél az endemikus terület rágcsálói között. Sikerült megőrizni egyetlen mezei egérfa­j­­­át, amely alkalmas a bakterio­lógiai kutatások céljára. Az analízis eredménye a pestis rendkívül virulens pestisfertőzés jelentését, bizonyította. Ha számot vetünk azzal, hogy az összes mezei egerek vagy­­ betegek voltak, vagy döglődtek — arra lehet, következtetni, hogy más mezei egere­ket is megfertőztek pest­issel. Azt a tényt, hogy a kínai egészség­­ügyi szolgálat helyesen állapította meg a pasteurella pestis jelenlétét, megerősítették a bizottság illetékes tagjainak a kínai tudósokkal közösen végzett személyes kísérletet. A kísér­leteket a bizottság összes tagjai előtt végezték a senzsiani (Mukden) kínai orvosi egyetem bakteriológiai labora­tóriumában. A felsorolt bizonyítékok láncolataim!­ az az egyetlen hézag, hogy nem találtak egyetlen tartályt és bombát sem. De 1952 januárjában a MAINICI című japán folyóirat egyik száma leírt egy vastag papírból ké­szült, ejtőernyővel ellátott tartályt, amely — mihelyt a fertőzött egerek elhagyták — önműködően meggyul­lad anélkül, hogy­ bármilyen nyomot h­agyna maga után (a leírás a jelentés mellékleteiben található). A jelzett n­ézag nem csökkentheti a felsorolt tények sokaságának értékét. A japán sajtó más közlései szerint (Kova Szinbun 1952 augusztus) Japánban van egy állattenyésztő telep. Síró Ugarának (Iszi­ Sziro volt munkatár­sának) vezetése alatt, ahol rágcsá­lókat­ tenyésztenek nagy mennyiség­ben. Hozzá kell még tenni, hogy a bi­zottság Senzsiánban meghallgatta tíz­­­parasztszemtanú nyilatkozatát. A bi­zottság ellátogatott a falujukba is és ott még sok más parasztot meghall­gatott. Ugyancsak meghallgatták a helyi egészségügyi akcióban résztvett jár­ványkutatók nyilatkozatát, valamint a rágcsálók megvizsgálásáért felelős zoológusok és ama bakteriológusok nyilatkozatait, akik preparálták a me­zei egerek pestistenyészetét. A bizottság véleménye szerint a jelen esetben a lakosság csak annak köszönheti, hogy megmenekült a pestistől, hogy a szokatlan mezei ege­rek felfedezése után nyomban meg­tették a szükséges megelőző óvintéz­­­kedéseket és rendkívül gyorsan, még aznap délig elpusztították ezen a vi­déken az összes kutyákat és macs­kákat. Ismeretes, hogy a népgazdaság hely­reállítására és fejlesztésére irányuló, negyedik (1946—50 évi) ötéves tervet, amelyet a Szovjetunió Legfelső Taná­csa 1946 márciusában szavazott meg, sikerrel teljesítette a szovjet nép, sőt a terv legfontosabb feladatait jelentő­sen túlteljesítette. A háború utáni első ötéves terv előirányzata szerint az ipa­ri termelésnek 1950-ig — az 1940. évi színvonallal szemben — 48 százalék­kal kellett volna emelkednie. Valójá­ban az emelkedés 73 százalékos volt az 1940. évi termeléshez arányítva. Az új ötéves terv alatt az ipari ter­melés körülbelül 70 %-kal növekedik. A nagyszabású befektetések összege — gigászi vízierőmű-telepek, iparvállala­tok, öntözőberendezések és lakások építése — 90 százalékkal nagyobb a háború utáni első ötéves terv előirány­zatánál. Ez a két számadat — az ipari termelés 70 százalékos és az építkezé­sek 90 százalékos növekedése — vilá­gosan érzékelteti a háború utáni má­sodik ötéves terv gazdasági és kulturá­lis célkitűzéseinek óriási méreteit. Kü­lönösen fellendül a terv folyamán a kohó-, színesfém-, energetikai-, szen­es kőolajipar, a gépgyártás és a faipar. A szocialista termelés legfőbb ágai­nak rohamos fejlődése biztos és tartós alapot teremt a népgazdaság állandó erősödésére, a Szovjetunió gazdasági erejének további megszilárdulására. A háború utáni második ötéves terv időszakában fokozódik a szovjetek or­szágának villamosítása. A höröm­üte­­lepek teljesítőképessége majdnem két­szeresére, a vizierőműveké pedig három­szorosára emelkedik­ — Több hatalmas vízierőműtelepet helyeznek üzembe: a kujbisevi 2.100.000 kilowatt telj­esí­tő­­­képességű telepet, a kárnái, gorkiji, minyecsauri, uszty-kamenogorszki és más áramfejlesztőket, amelyek összka­­pacitása 1,916 000 kilowatt. Megkezdi működését a Kujbisev—moszkvai magasfeszültségű áramvezeték. Gyors ütemben halad a sztálingrádi és a kah­ovkai vízierőműtelepek építé­se. Számos új vízerőművet építenek a Volga, Káma és Irtisz folyókon s az ország más vidékein. Megkezdődnek a munkálatok az Angara folyó erejének kihasználására­ Az olcsó villanyener­gia és a gazdag lelőhelyek megadják a lehetőséget a szibériai aluminium-, vegyi-, bányaipar és más iparágak fej­lesztésére. A gépgyártás a szovjet iparnak és a Szocializmus Országa egész népgaz­daságának gerince­ Az ötödik ötéves terv gyors ütemet irányoz elő a gép­gyártás fejlesztésére. A terv folyamán mintegy kétszeresére nő a gépépítő és fémfeldolgozóipar termelése. Ennek következtében kielégítheti majd az egész ipar, a közlekedési hálózat, az építkezések és a mezőgazdaság gép­es szerszámszükségletét. A Szovjetunió mezőgazdasága a há­ború utáni második ötéves terv kereté­ben széleskörű technikai alapon foly­tatja legfőbb feladatainak megvalósí­tását: a mezőgazdasági termékek hek­táronkénti hozamának növelését, az ál­latállomány szüntelen gyarapítását. A mezőgazdasági termelés a következő módon emelkedik: a gabonatermelés átlag 40—50 százalékkal, ebből a búza, a legértékesebb szükségleti cikk 55—65 százalékkal, a nyersgyapottermesztés 55—65 százalékkal, a cukorrépa 65—70 százalékkal. Rohamosan fejlődik az állattenyész­tés: hús­ és zsiradékok 80—90 száza­lékkal, tej 40—50 százalékkal, a gyap­­jútermesztés 2—2,5-szeresére növek­szik. Az 1951—55. évek folyamán befeje­ződik a kolhozföldek alapvető munkái­nak gépesítése. Magas fokon gépesítik az állattenyésztési, vetettlény termesz­tési és gyümöskertészeti munkákat. Gépesítik a szállítási, be- és kirakási munkákat a szovjet gazdaságokban úgyszintén az öntözési, talajjavítási, lecsapolási és egyéb munkákat. A szovjet gépipar állandóan fokozó­dó termelése és a mezőgazdasági gé­pek kezelőinek szakavatottsága bizto­sítja e fontos feladatok sikeres megva­lósítását. Az anyagi és kulturális javak értéke legalább 60 százalékkal növekszik a háború utáni második ötéves terv fo­lyamán. Fokozódik a dolgozók jóléte, mert a Szovjetunió nemzeti jövedelmé­ből egy képeket sem tulajdoníthatnak el nem dolgozó, parazita elemek. Ilyen emberek nincsenek a Szocializmus Or­szágában. A nemzeti jövedelmi emelke­dése biztosítja a munkások reálbéré­nek legalább 35 százalékos növekedé­sét, a kolhozparasztok pénzbeli és ter­mészetbeni jövedelmének legalább 40 százalékos emelkedését. A nemzeti jö­vedelem növekedése lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió az 1951—55 közötti időszakban csupán városokban és mun­katelepeken mintegy 105 millió négy­zetméter lakóterületet építsen és fo­kozza a közszükségleti cikkek gyártá­sát. Jellemző, hogy az egész ipari ter­melés 70 százalékos növekedésével párhuzamosan a könnyűipar és az élel­mezési ipar, a közhasználati cikkek legnagyobb szállítói — ugyancsak leg­alább 70 százalékkal fokozzák a terme­lést. 70 százalékkal emelkedik az álla­mi és szövetkezeti kereskedelem áru­forgalma is. A kapitalista országokban a közszük­ségleti cikkeket gyártó ipar fejlődésé­nek fő akadálya a néptömegek vásárló­­képességének állandó sülyedése, a dol­gozók viszonylagos és tényleges foko­­zatos leszegényedése. A szocialista rendszerben, ahol a dolgozók jólétének állandó emelkedése alaptörvénye a tár­sadalom fejlődésének, a közszükségleti cikkek gyártásának határtalanok a le­hetőségei. A Szovjetunióban a háború befejezé­se óta immár öt ízben szállították le a közszükségleti cikkek árait. A szovjet kormány és a Kommunista Párt a jö­vőben is következetesen folytatja a kis­kereskedelmi árak leszállításának po­­litikáját. Ez a politika egyik legfonto­sabb eszköze annak, hogy rendszeresen növekedjék a munkások és tisztvise­lők reálbére és a kolhozparasztok jövedelme. A XIX. pártkongresszus Irányelvei­nek tervezete a legélénkebb bizonyíté­ka a szovjet népgazdaság szüntelen fejlődésének. Az új ötéves terv a békés gazdasági és kulturális építés prog­­rammja a kommunizmus útján haladó, hős szovjet nép akaratának és érdekei­nek nagyszerű dokumentuma. Ez a terv hozzájárul majd a Szovjetunió és a né­pi demokratikus országok gazdasági együttműködésének megszilárdításá­hoz és kiszélesítéséhez- Fejleszti a Szov­jetunió gazdasági együttműködését azokkal az országokkal, amelyek jog­egyenlőség és a kölcsönös előnyök alap­ján hajlandók kereskedelmi kapcsola­tokat fenntartani. Az ötéves terv irányelveinek terve­zete világosan mutatja a szocialista gazdasági rendszer életerejét és elvi­tathatatlan felsőbbségét a kapi­talista gazdasággal szemben, a szo­cialista társadalom felsőbbrendűségét a kapitalista társadalommal szemben­ A Szovjetunió ötödik ötéves tervének nagyszerű távlatai írta : 3. USERENYKO Az óvintézkedések között meg kell említeni az egyik célszerű eljárást, amellyel Északkelet-Kínában a laká­sokból kiirtották a bolhákat: a lakás­ból mindent kihordanak, a földes pad­lót pedig szalmaréteggel borítják be és azt meggyújtják. A bolhák így elégnek. Ennek köszönhető, hogy a pestissel fertőzött bolhák nem ter­jeszthetik az emberi betegséget elő­idéző mikrobákat, így a bizottság arra­ a következte­tésre jut, hogy minden kétségen felül áll a tény,­hogy Gannan körzetében a pestissel megfertőzött nagyszámú me­zei egeret abból a repülőgépből dob­ták le, amelynek zúgását ez év április 4-ről 5-re virradó éjszaka, a négy fa­luban hallották a parasztok. Megál­lapították, hogy a repülőgép egy ket­tős törzsű F—82-es típusú amerikai éjszakai vadászgép volt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Bartók Béla utca 1. — Telefon: Szerkesztőség SO, kiadóhivatal 695. 3. számú Sokszorositóipari Központ B1 egysége. Marosvásárhely. .— Telefon: 643. — Taxa postalä plätitä in numerar conf. apr. Dir. Gen. PTT Hr. 2033—1946.

Next