Vörös Zászló, 1952. december (1. évfolyam, 285-309. szám)

1952-12-01 / 285. szám

B választés Kénünk szocialista hazafiasságának megnyilvánulása volt Vasárnap, november 30-án dolgozó népünk az urnák elé járult, s egy szívvel-lélekkel, erejének és boldog jövőjének biztos tudatában szavaz a képviselőjelöltjeire. Ezen a választáson újból megnyilatkozott dolgozó népünk izzó hazaszeretete, mély hazafisága. Nyárádszeredán már reggel 6 óra előtt többszázan várakoztak és az első órában a 2295 szavazó közül 400 leszavazott. Erdőszentgyörgyön a kelementelki a kis- és nagykendi kollektivisták elsőnek jelentkeztek és elsőként szavaztak is. A marosvásárhelyi 3. számú szavazókörzetnél az 1973-ban született Qarove Gizella tett eleget elsőnek hazafias kötelességének. Csikkarcfalván Biró Sándor dolgozó paraszt, amikor leszavazott, ezt mondotta: ,,72 éves vagyok, de ezen a napon siettem elsőnek szavazni, úgy, ahogy első voltam a kvótabeadásnál is". Nem képmutatás, szívből jövő érzés ez. Hiszen mindenütt kultúrcsoportokat, éneklő, táncoló boldogan mosolygó embereket lehet látni. A sepsiszentgyörgyi „Dózsa György“ textil,gyárban a gyári zenekar román és magyar dalaira már reggel korán vidám táncra kerekedtek a szavazók. A román nép mindig szerette hazáját, ezt az ősi földet, amelyet annyiszor védett vitézül az idegen hódítók ellen, s amelyet olyan virágzónak vágyott látni, mint amilyen most, a szocializmus építésének idején. De a dél gőzök milliói szép és gazdag hazájukban évszázadokon át szegényen, nyomorúságosan éltek. Kizsákmányolás, betegség, írástudatlanság emésztette. Az országot a földesurak, tőkések, rabló imperialisták tartották kezükben, így kényszerítettek hosszú időn át, hogy szegény és hátramaradt iparral rendelkező ország maradjon, amely még a legutolsó varrótűt is idegenből volt kénytelen behozni. Azért kellett milliónyi parasztnak olyan primitív mezőgazdasági szerszámokkal kínlódnia, amelyeket száz évvel ezelőtt is használtak, s ezért süllyedt az ország az imperialista államok félgyarmatává. A nehéz múltra emlékeznek dolgozóink, amikor választanak, mint ahogy Tankó Ferenc gyimesfelsőloki dolgozó mondotta: „Csak arra volt jogunk, hogy mint az állatok dolgozzunk és hallgassunk. Gyermekeink írástudatlanok maradtak, mert meggátolták az urak a szegényember fejlődését és haladását. Nem építettek iskolát, kultúrotthont, nem volt orvosunk, ki voltunk szolgáltatva a teljes kizsákmányolásnak.“ A legyőzhetetlen szovjet hadak segítségével, a párt által vezetett munkásosztály harca nyomán, amely elsöpörte a hatalomról a kizsákmányoló osztályokat, Románia történelmében új korszak nyitott. A nép hazafisága soha nem lehetett olyan mély, gazdag tartalmú, mint napjainkban, amikor az általa kivívott szabadságjogok megvédéséért folytatott harc a szocializmus felépítéséért folyó kemény és lelkesítő munka érzésével egyesül. Népünk lángoló hazafisának egyik főforrása országunk jelenlegi képe, helyzete. Északtól délig, nyugati határától keletig nem más, mint egy eleven munkatelep, amelyen a szocializmust építik. Minden becsületes embert örömmel töltenek el a térképen megjelenő újabb és újabb gyárak, üzemek, villanyerőműközpontok, városok, munkáslakások, iskolák, kultúrintézmények, bölcsődék és egészségházak, amelyek mind a nép megvalósításai. Ezért mondotta Nemes Jenő, a „Bernáth Andor“ cukorgyár turbínagépész élmunkása mielőtt az urna elé járult: „Én azért szavazok az NDF jelöltjére, mert népi demokratikus rendszerünk adott lehetőséget arra, hogy szabad, alkotó munkása lehessek hazámnak. Eddig két találmányommal és egy újítási javaslattal járultam hozzá hazánk építéséhez. Tudatában vagyok, hogy az NDF jelöltjére szavazva, hozzájárulok népi demokratikus rendszerünk megerősítéséhez.“ A föld, amelyért a dolgozó parasztok évszázadokon át vérüket, verejtéküket hullatták, örökre azok tulajdonába került, akik azt megművelik. Az állam állandóan segíti a dolgozó parasztságot, megvédi őket a kulákkizsákmányolástól, emeli életszínvonalát, támogatja, hogy növelje termésének hozamát. Kocsis Kálmán málnási kollektivista feleségével jött szavazni. „Az én és családom boldog életére szavaztam, — mondotta amikor lapját összehajtogatva az urnába ejtette. — Kollektív gazdaságunk még csak az idén alakult meg, s mégis a 40 százalékos előlegosztáskor 40 mázsánál több gabonát és 39 mázsa burgonyát vittem haza.“ Hazánk az előrehaladott kultúra, művészet és tudomány országává válik, ahol a művészi alkotásokat a párt és kormány megbecsüli, mint ahogy ezt az Állami Díjak kiosztása is bizonyítja. Tehát nem hiába büszke népünk, mert hazája ma olyan erős, mint még soha. Országunk külpolitikája a béke és a Szovjetunióval való szoros barátság politikája. Testvéri barátságban él a többi demokratikus államokkal és minden békeszerető néppel. Valamennyi nagyszerű megvalósításunkat pártunk a haza szocialista felvirágzását a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát szolgáló lenini-sztálini politikájának és a nép csodálatosan lelkas, szorgalmas, áldozatkész munkájának tulajdoníthatjuk. A szocialista hazafiság felemelő, nemes érzés, nagyszerű tettek forrása. Dolgozóinkat tegnap arra ösztönözte, hogy az NDF, a dolgozó nép képviselőjelöltjeire szavazzanak, ha pedig bátorságot, erőt ad a további haladáshoz, hogy legyőzzenek minden nehézséget, s ha kell, hegyeket mozgassanak meg. Hazánk dolgozói hazafiságának óriási erejét növeli, hogy a proletárnemzetköziség szelleme hatja át, s idegen tőle minden sovinizmus és nacionalizmus. Országunkban az Alkotmány biztosítja minden nemzetiségű dolgozónak a teljes jogegyenlőséget és a nemzeti kisebbségi dolgozók a román néppel együtt, vállt vádhoz vetve, szoros egyetértésben dolgoznak közös, szeretett, hazájuk, a Román Népköztársaság felvirágzásáért. Pártunk és kormányunk következetesen alkalmazott sztálini nemzetiségi politikájának kézzelfogható bizonysága a Magyar Autonóm Tartomány létesítése. Tartományunk becsületes román és magyar dolgozói együtt szavaztak és vitték győzelemre a Népi Demokrácia Frontját. Kovács Sándor I. köpecbányai élmunkás bányász éppen olyan szívvellélekkel szavazott, mint Gáldán Candid, a palotailvai IPEIL sztahanovista esztergályosa, vagy a régen Bátos községben a kollektív gazdaságba tömörült román, magyar és szász dolgozók, akik lelkesedéssel leadott szavazatukkal hazafias öntudattal járultak hozzá népi demokráciánk megerősítéséhez. A dolgozó nép hazája iránti szeretete szorosan összekapcsolódik a Szovjetunió iránti nagy szeretettel, de ugyanakkor az ellenség, az amerikai-angol imperializmus elleni kérlelhetetlen gyűlöletének kifejezője is. A Népi Demokrácia választási győzelme bizonyítéka annak, hogy dolgozó népünk bármely pillanatban kész arra, hogy forradalmi vívmányait a legnagyobb áldozat árán is megvédje. Ez az elszánt akarat, izzó hazafiság adta a székelyudvarhelyi Veress György először szavazó ifjú ajkára is a szót: „ígérem és vállalom, hogy nemcsak szavazatomat adom az MDF képviselőjelöltjére, hanem munkámmal is támogatni fogom és készen állok, hogy feladataimnak eleget tegyek.“ Rápolti Mózes háromgyermekes málnási kollektivista pedig ezt mondotta: „A békére szavaztam, mert azt akarom, hogy gyermekeim békében tanulhassanak, s én magam is a többi kollektivistával békésen dolgozhassam.“ S valóban november 30-án az NDF jelöltjeire szavazva, dolgozó népünk újra hitet tett amellett, hogy szocialista hazáját építve, a nép boldogsága, jóléte biztos jövője, a béke tántoríthatatlan őre és a választásokkal még jobban megacélosodva, bátran halad előre! Világ proletárjai egyesüljetek! TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA Kedd, 1952. December 2. II. évfolyam 285. szám A MAI SZAMBAN : ünnepélyes keretek között avatták fel az „Emosel Mór“ üzemet Marosvásárhelyen (2. old.) A Magyar Autonóm Tartomány dolgozói határtalan lelkesedéssel járultak az urnák elé (3. old.) A Béke Világtanács titkárságának közleménye a népek bécsi békevilágkongresszusának előkészületeiről (4. old.) Tartományunk választópolgárai hazafias öntudattal, a jövő győzelmeibe vetett hittel, egységesen vonultak fel s adták szavazatukat az NDK jelöltjeire November 30-án, az ország népével együtt járultak az urnák elé a Magyar Autonóm Tartomány szavazópolgárai is. Csodálatosan szép nap volt! Már a hajnali órákban, nem sokkal öt óra után benépesedtek az utcák — a tartományi székhely, a rajoni székhelyek, községek és falvak utcái — ki-ki a maga szavazókörzete felé igyekezett. Ezen a napon tízezrek és százezrek úgy érezték, hogy az elsők, vagy az elsők között legyenek a választáson. Ezzel a magatartással is köszönetüket akarták kifejezni a pártnak azért a sok jóért, amelyben a népi demokrácia napfényes útján járva, részesülnek. Ünnep költözött minden dolgozó szívébe ezen a napon. Hiszen drága nekünk mindaz, amit homlokunk virítékos munkája árán elértünk, áldozatos magatartással, kemény elszántsággal. Drága nekünk minden megvalósítás, de kedvesek a mi számunkra szárnyaló terveink, — a holnapi megvalósítások. Drága a mi számunkra a béke — megvalósításaink fundamentuma —, drága a mi számunkra hazánk függetlensége és szuverenitása, mint szemünk fényét, úgy becsüljük a párt vezetését, szívünk túláradó elismeréssel van népünk nagy támogatója, a Szovjetunió, népünk barátja és atyja, Sztálin elvtárs iránt. A Magyar Autonóm Tartomány becsületes honpolgárai felemeltjével, büszkén szavaztak az új, szocialista élet építőire, a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjeire. Egy felszabadult, alkotóerejének tudatában lévő nép szavazott november 30-án. A szavazó állampolgárok úgy vonultak fel a szavazóurnák elé, ahogy egy szabad ország választói vonulhatnak a szavazókörzetekben, örömmel, boldogan, a jövőbeni győzelmeink biztos tudatával. Mogyorós Sándor elvtársra, Oh. Gheorghiu-Dej elvtárs egyik legközelebbi harcostársára Csupor Lajos elvtársra, a tartományi pártbizottság első titkárára, Goldberger Miklós elvtársra, Raceanu Ieana elvtársnőre, Pop Teodor elvtársra, Szűcs Terézia elvtársnőre. Kovács György elvtársra és tartományunk többi jelöltjére ad- ták szavazatukat november 30-án. Szeretett hazánk felvirágzására, a dolgozó nép jólétére és boldogságára, a béke megvédésére, a szocializmusra adták szavazatukat vasárnap november 30-án. VB Örömmel, lelkesedéssel szavaztak Marosvásárhely déli választókerületének szavazói is Még ki sem világosodott, de a déli választókerület szavazókörzetei előtt már lelkes embercsoportok várakoztak, hogy minél hamarabb leadhassák szavazatukat jelöltjükre, Csupor Lajos elvtársra. Élenjár a frissességben az 5-ös számú körzet, melynek ajtaja előtt a reggel 5 órakor érkező bizottság már tekintélyes számú választópogárt talált. Az 5. számú körzethez tartozó 22 utca lakói magas öntudatról tettek tanúbizonyságot — mondja Kelemen M. háziasszony, az RDNSZ és a békebizottság lelkes tagja, de nem is csoda, hiszen ezekben az utcákban olyan kommunisták laknak, mint a Minor testvérek és mások, akik nemcsak, hogy maguk részt vettek a szavazáson, hanem másokat is mozgósítottak. Ugyancsak a kora reggeli órákban, saját zenekarával érkezik a 3-as számú szavazókörzet elé a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet diákotthonának, mintegy 300 lakója, akik közül az elsőévesek különös boldog izgalommal várják, hogy reájuk kerüljön a sor, hiszen életükben először szavaznak. Még őket is megelőzik az I. számú fiúlíceum növendékei, akik közül Costin Ioan, Rus Dumitru és Pintea Teodor adják le először szavazataikat. „Élenjárunk az IMSZ munkában, elsők akarunk lenni a szavazásban is“ — mondják az öntudatos ifjak. Az utcákon mindenütt siető, szavazókörzetük felé igyekvő emberekkel lehet találkozni, gyermekkocsit toló szőke fiatalasszony szólítja meg szembejövő barátnőjét: — Leszavaztál? — Még nem, de délután én is elmegyek. Nem teszed helyesen, hogy csak délután messz, azzal ha a reggeli órákban szavazunk, az NDF jelöltjei iránti bizalmunkat bizonyítjuk be. Igazad van a feleli barátnője, s gyorsan befordul az 1. számú szavazókörzet felé. Az 1-es számú szavazókörzetben reggel fél kilenc órakor a választási listákra felírottak egyharmada már leszavazott. Feltűnően sok a nő a szavazók között, de jönnek, szaporán egymásnak adják a kilincset. Ifjak, alig lépegető öregek. A szavazó helyiségben megható jeleneteknek vagyunk tanúi. Kisgyermekét tartó apa megilletődve dobja szavazólapját az urnába. Arcán látszik, átérzi a pillanat jelentőségét. Szabad ember szavaz legtisztább lelkiismerete szerint. Sok szülő hozza el kisgyermekét és sokan közülük legdrágább kincsük, gyermekeik kezébe adják az összehajtott szavazólapot s velük dobatják az urnába. Egy ilyen kisgyermektől, a 3 éves Kerestély Attilától, amikor megkérdezzük, hogy kire szavazott, büszkén feleli — Sztálin bácsira! Látszik, hogy ennek a gyermeknek az apja a Szovjetunió és annak nagy vezetője, Sztálin elvtárs iránti szeretetre neveli gyermekét. — Büszke vágyoi arra, hogy 66 éves korommal az új életre tudok szavazni,-mondja a 3-as körzetben egy idősebb férfi. Tamás István, ötvös utca 16. számú lakos azért aggódik, hogy felesége, ki fekvő beteg és nem szavazhat. De megnyugszik, amikor megtudja, hogy a „mozgóurna“ hozzájuk is kimegy. És valóban a délutáni órákban a pirossal bevont mozgóurnák elindulnak a különböző utcákba, a klinikára, hogy teljesítsék azok kérését is, akiket pillanatnyilag betegségük az ágyhoz köt. Szervezettség és elvtársias előzékenység a szavazókkal szemben, a szavazás titkos jellegének szigorú betartása jellemzi a választóbizottságok munkáját. Erről beszélnek az emberek a választásokról hazafelé jövet. A délutáni órákban már alig van munkája a választási bizottságoknak, a listára feliratkozottak legnagyobb része még a délelőtt folyamán leszavazott, szabad hazája iránti szeretetét és hűségét bizonyítva be ezzel. Gyermekeim boldog jövőjére, hazánk felvirágzására adtam szavazatomat Szegény ember gyermeke vagyok. Apámnak nem volt amiből eltartania, szolgálnom kellett. Alig 16—17 éves voltam amikor megkóstoltam a kulákkenyér* minden keserűségét. Éveken keresztül szolgáltam Elek Samu kulák és társainál. Éjt-nappá tevő munkámért legtöbb esetben annyit sem kaptam, amivel lerongyolódott ruhámat pótolni tudtam volna. A tőkés-földesúri román és magyar fasiszta rendszer idején egyformán érzetem a kizsákmányolást. Végre valahára valóra vált régi álmom. Tanulhatok, olvashatok és fejleszthetem magam. Régen hajszolás és nyomor volt az osztályrészem. Amióta kollektivista vagyok nem is jön hogy a régi időkre gondoljak. Olyan az, mint ragyogó májusi napsütésben fekete felhőkről, pusztító jégesőről beszélni. Mert napsütéses tavaszi időhöz hasonlít az én mostani életem. Ilyené vált életem népi demokratikus rendszerünkben, amelynek oly sokat köszönhetek. Kissé nehéz is felsorolnom, mi mindenben részesültem népi demokratikus rendszerünk alatt. A múlt évben feleségestől 17 mázsa búzát, 14 mázsa kukoricát, árpát és még sok mindent kaptunk. Mikor mertem én szegény ember létemre 19 kiló cukrot vonni magamnak? Soha és most a kollektív gazdaságban annyit kaptam! A tavalyi gabonámból több mint1 mázsa van eladó ! A múltban a nyomor és szegénység, ma bőség az osztályrészem. Boldogan készültem a választásokra és feleségemmel elsők között voltunk, akik szavazatunkat az MDF jelöltjére adtuk. Megváltozott boldog új életenket a gyermekem még boldogabb jövőjére arra, hogy hazánk tovább fejlődjék a szocializmus útján adtam szavazatomat. Kovács István kollektivista Kitüntetett sokgyermekes anyák A Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége törvényerejű rendeleteket bocsátott ki, amelyek értelmében nagyszámú sokgyermekes anyát a „Hős anya“ megtisztelő címmel, a „Hős anya“ és az „Anyai dicsőség“ érdemrendekkel és „Anyasági Érem“-mel tüntettek ki. Pártunk és kormányunk a sokgyermekes anyák iránt tanúsított nagyrabecsülése is bizonyítja, hogy népi demokratikus rendszerünkben milyen nagy figyelmet fordítanak az anya- és gyermekvédelemre. Tartományunkban a következő anyák kapták meg a „Hős anya“ címet és a „Hős anya" érdemrendet: Portik Rozália Gyergyóremete, Király Anna Gyergyócsomafalva, Süket Ágnes Csíkdánfalva.