Vörös Zászló, 1952. december (1. évfolyam, 285-309. szám)
1952-12-01 / 285. szám
4 (Prága. — Agerpres.) A TASZSZ jelenti: A Béke Világtanács titkársága november 26-án közleményt adott ki a népek békekongresszusának előkészületeiről. A közlemény az alábbiakat tartalmazza: A Béke Világtanács felhívása a népek békekongresszusának összehívásáról világszerte nagy visszhangot és óriási érdeklődést keltett az öszszes békeszerető emberek soraiban. A világ békeharcosai, akik tudják, hogy olyan erőt képviselnek, amely biztosítja a kongresszus sikerét, fokozzák erőfeszítéseiket és kezdeményezéseiket, hogy a népek kongreszszusán részt vehessen mindenki, aki azt óhajtja, hogy a tárgyalások szelleme kerüljön előtérbe Az előkészületekben a békének annyira számos és különböző erői vesznek tevékeny részt, hogy nehezen lehetne azok kereteit megállapítani. Védnöki és előkészítő bizottságokat létesítettek az Egyesült Államokban, Angliában, Brazíliában, Németországban, Algírban, Hollandiában, Belgiumban, Dániában, Norvégiában, Venezuelában, Paraguayban és más országokban Ausztriában 312 különböző politikai felfogású és foglalkozású személyiség írt alá nyilatkozatot, amely szerint szívesen fogadják a küldötteket és üdvözlik a kezdeményezést, hogy a kongresszust Bécsbe hívják össze. A pekingi kongresszus, amelyen 37 ázsiai és csendesóceáni ország, képviselői vettek részt, sokban járult hozzá a népek békekongresszusának előkészítéséhez és olyan határozatot hozott, amely támogatja a bécsi kongresszust. A nemrég Berlinben megtartott nemzetközi értekezleten, amelyet a német kérdés békés megoldása érdekében hívtak össze, s amelyen 15 európai állam számottevő személyiségei vettek részt, küldöttséget jelöltek ki, amel előterjeszti a népek békekongresszusán az értekezleten hozott határozatokat. Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország, Japán, Kanada, Brazília, Chile, Ausztrália és Belgium számos szakszervezete nagymértékben támogatta a népek békekongreszszusának összehívását. Ezek közül a szakszervezetek közül sokan meg is választották kongresszusi küldötteiket. Az északi államok munkásainak békeértekezletén, amelyet nemrég tartottak meg és amelyen a skandináv államok 434 küldötte vett részt, kilenctagú küldöttséget választottak a bécsi békekongresszusra. Ezek a példák mind azt bizonyítják, hogy a világ szakszervezetekbe tömörült munkásai mind tevékenyebben vesznek részt a népek békekongresszusának előkészítésében A küldöttségek eddig ismert öszszetétele azt bizonyítja, hogy a kongresszuson képviseltetik magukat a parasztság legszélesebb rétegei is. Az indiai parasztszervezetek és a parasztság aktivistái tevékenyen résztvesznek a kongresszust előkészítő kampányban, Olaszországban a parasztok kongresszusi küldötteket választanak. Franciaországban a parasztok országos békeértekezletet tartottak, ahol elhatározták, hogy 12 tagú küldöttséget küldenek Bécsbe. Számos tudós és más értelmiségi tett olyan kijelentést, amelynek értelmében támogatja a népek békekongresszusát. A kongresszus támogatására hívták fel a népeket Matisse és Picasso festőművészek, 19 francia író, — köztük Aragon, Sartre, Martin Chauffier, Benda és Vercors, — Graciliano Ramos és Jorge Amado brazil írók. Gabriela Mistral chilei költő, Anna Seghers és Berthold Brecht német írók Hasonló nyilatkozatokat tettek Olaszország, Japán és India tudósai, világhírű professzorai és orvosai. Különböző országok politikai köreiben, de különösen a parlamenti képviselők soraiban — mint például Olaszország, Németország, India, Irán, Egyiptom, Argentína, Mexikó, valamint több afrikai ország képviselőinek soraiban — kimagasló személyiségek kijelentenek, hogy részt óhajtanak venni a kongresszuson, vagy nyilvánosan kijelentették, hogy támogatják ezt a kongresszust. Joliot Curie és Giuseppe Nitti — az olasz parlament liberális képviselőjének levélváltása után különböző szociáldemokrata, független keresztény szervezetek és személyiségek elhatározták, hogy részt vesznek a népek békekongresszusán. Brazíliában és Chilében valamennyi párt befolyásos személyiségei támogatják a népek békekongresszusának összehívását. A bécsi kongresszus munkálatain részvevő angol küldöttség tagjainak több mint fele a laburista párt tagja. A népek békekongresszusa felkeltette sok ország ipari és üzleti köreinek, különösen Németország, Olaszország, Franciaország, Japán, Belgium, Brazília, Argentína és Ausztrália ipari és üzleti köreinek élénk érdeklődését. Tisztára gazdasági problémákkal foglalkozó értekezletek küldötteket választottak a kongresszusra. Számos egyház és egyházi vezető támogatja a népek békekongresszusának előkészítő munkálatait. Közöttük Abol Kaszen Kasani, az iráni parlament elnöke; Martin Niemöller lelkész, a hesseni evangélikus egyház feje; dr. E. Barnes birminghami püspök; J. Thomson, a chicagói Rockefeller-egyetem dékánja; Cesar Da Corso brazíliai evangélikus püspök; Maynard ausztráliai kanonok, a katolikus papság képviselői; Costabil Hipolito, a Vatikán brazíliai képviselője; R. P. Boget és Depierre abbé Franciaországból; Gregorie Salum, az argentínai görög egyház arhimandritája. A buddhista egyház kínai, indiai és ceyloni képviselői már be is jelentették részvételüket, vagy kijelentették, hogy támogatják ezt a kongresszust. A nők rendkívül tevékenyen vesznek részt a kongresszus előkészítésében és különböző kampányokat kezdeményeznek, mint például: „Az anyák napját“ Franciaországban, a „Mentsétek meg fiainkat“-kampányt az Egyesült Államokban, az angol nők felhívását, a csehszlovák asszonyok üzenetét az amerikai nőkhöz. A kongresszuson számos női szervezet vesz részt: a Demokratikus Nők Világszövetsége, a Békéért és Szabadságért Harcoló Nők Nemzetközi Ligája, a „Guilde des cooperatrices“ országos szervezetei. Az ifjúság is lelkesen készülődik a népek békekongresszusára. Az ifjúsági staféták a világ minden sarkából az ifjúság üzenetével közelednek Bécshez. . Ki kell emelni azt a tényt, hogy a német ifjúság düsseldorfi kongreszszusán, amelyen részt vettek a szociáldemokrata ifjúság képviselői, a Szabad Német Ifjúság, az evangélikus ifjúsági szervezet és a katolikus ifjúsági szervezetek képviselői, hét küldöttet választottak a népek kongresszusára. Emil Zátopek, közismert csehszlovák olimpikon és Puskás Ferenc, az olimpián győztes magyar válogatott labdarúgócsapat kapitánya, a helsinki olimpiai játékok bajnokai küldöttként jönnek el Bécsbe. Jól ismert sportolók: Enzo Sacchi olimpiai bajnok, Rik Van Stenbergen, Scott, Osners Impones belga kerékpáros bajnokok nyilvánosan támogatják a népek találkozójának eme nagyszerű eszméjét. Ezek az akciók, számtalan kisebb gyűlések és nagygyűlések, magánbeszélgetések, találkozások különböző személyiségek és szervezetek vezetői között, tették lehetővé a különböző álláspontok egybehangolását. Különböző országokban, a Szovjetunióban, Kínában, Olaszországban, Franciaországban, Csehszlovákiában, Bolíviában, Japánban, Angliában, Bulgáriában, Argentínában, Albániában, Kanadában, stb. helyi gyűléseket és országos kongresszusokat tartottak, amelyeknek keretében meg is választották a küldötteket a népek kongresszusára. A mai napig beérkezett értesülések szerint 70 ország választottjeinek száma, akik már útban is vannak Bécs felé, meghaladja az 1500-at. Húsz nemzetközi szervezet jelentette be, hogy képviselőket küld a kongresszusra. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a népek békekongresszusának előkészületei rendkívül nagy méreteket öltöttek. Ezek a világ népeinek rendíthetetlen elhatározásáról beszélnek, hogy megvédik a békét. A Béke Világtanács titkárságának közleménye a népek bécsi békekongresszusának előkészületeiről »Vörös ZÁSZUO. A csehszlovák nép árulói elnyerték méltó büntetésüket (Prága — Agerpres) a Kűnper tárgyalásának hetedik napján A prágai állalóbíróság meghallgatta Urvalek főügyész vádbesését. A főügyész beszéttében hangsúlyozta, hogy eddig még egyetlen csehszlovák törvényszék sem ítélkezett olyan súlyos gaztettek felett, mint amelyeket bűnper vádlottat elkövettek. A főügyész halálos ítéletet kért valamennyi vádlottra. November 27-én reggel a prágai állambíróság kimondotta az ítéletet a csehszlovák államellenes összeesküvő központ bűnperéből. Az elnök felolvasta az ítéletet, amely összefoglalta a bűnper következtetéseit, s megerősítette: minden egyes vádlott bűnös a hazaárulás, kémkedés, szabotázs és halonai árulás bűntettében. Halálra ítélték a következő vádlottakat: Rudolf Slanskyt, Bedrich Germindert, Ludwig Trojkát Josef Frankot, Vladimir Clementist, Bedrich Reipint, Karel Svábot Rudolf Margoliust, Otto Fischlt, Otto Stinget és Andre Simonét.Életfogytigleni börtönbüntetésre ítélték: Arthur Londont, Vavro I Zajdut és Evzen Lobit. A teremben lévő dolgozók viharos tapssal fogadták az állambíróság ítéletét. Elhangzott az ítélet a csehszlovákiai államellenes központ bűnperében. A bíróság kimondta ítéletét Rudolf Slansky és bűntársai ügyében, a hazaáruló kémbanda, e trockista-titóista diverzionista és szabó tőr bűnszövetkezet ügyében. Mit akartak az összeesküvők, kikhez hasonló gazemberek — mint Urvalek főügyész mondotta — még nem álltak csehszlovák bíróság előtt? Slansky, mint nyíltan beismerte, befurakodott a csehszlovák munkásosztály élcsapatába, s annak egyik legnagyobb tisztségéből igyekezett gátatvetni a szocializmus építésének. Slansky, kihasználva, a Csehszlovák Kommunista Pártban viselt főtitkári tisztségét, egy második Jugoszláviává, az amerikai imperialisták gyarmatává akarta átalakítani Csehszlovákiát, s céljai keresztülvitele érdekében nem riadt vissza még attól sem, hogy orvosilag kísérelje meg meggyilkoltatni Klement, Gotwaldot, a csehszlovák nép szeretett vezetőjét. Slansky és bűntársai nem álltak egyedül, ők csak végrehajtói voltak annak, amit gazdáik az amerikai és angol kémszolgálatok főnökei kiterveltek. A csehszlovák államellenes öszszeesküvő központ bűnpere újból csak azt bizonyította be, hogy az amerikai imperialisták halálos ellenségei a népek szabadságának, s mindent elkövetnek azért, hogy meggátolják e szabadságukat kivívott népeket új életük felépítésében. A csehszlovák nép ökle most lesújtott az árulókra. Az ítélet kemény. Ennek az ítéletnek ott kell harsognia — figyelmeztető, intő szóként mutatva, hogy mi vár rájuk — minden kém, minden népellenes összeesküvő és mindezeknek a százmillió dolláron vett gazembereknek a gazdái az amerikai háborús gyújtogatók fülében. Az Albán Népköztársaság felszabadulásának 8. évfordulója Az Albán Népköztársaság dolgozó népe most ünnepli nemzeti felszabadulásának nyolcadik évfordulóját. Az albán nép, 1944. november 29-én, a hős Szovjet Hadsereg segítségével űzte ki végkép szeretett hazájából a betolakodott német hitlerista és olasz fasiszta hordákat. Az albán nép története a nemzeti függetlenség kivívásáért folyó elkeseredett véres harcok története. Ez a kis ország hosszú évszázadokon át prédája volt a környező nagyhatalmaknak: hol a török hódítók, hol az olasz rablók hajtották uralmuk alá. „A kis albán nép — mondotta az SZKP XIX. kongresszusán Enver Hodzsa elvtárs, az Albán Munkapárt főtitkára, — századokig nyögte az idegen mperialisták, a helyi hírbérurak és a burzsoázia elnyomását, de sose hajtott térdet hóhérai előtt, hanem mindig harcolt ellenük s bízott benne, hogy egyszer még neki is megvirrad. S a virradat megjött. Népünk a Szovjetuniónak, a hős Szovjet Hadseregnek és a nagy Sztálinnak köszönheti szabadságát és boldog életét: az ő segítségükkel szabadult ki mindörökre a fasizmus karmai közül.“ De e virradatig, mindaddig, míg Sztálin katonái fényt gyújtottak a hőslelkű nép vigasztalan múltjának éjtszakájában, sokat, nagyon sokat kellett harcolnia a szkipetárok népének. Legkiválóbb fiai adták életüket a ma boldogságáért s a holnap még tündöklőbb világáért. A felszabadulás után új, nehéz küzdelem kezdődött. Az ország szegény volt, gazdaságilag fejletlen. A fiatal Albán Népköztársaság dolgozóinak romokból kellett felépíteniök hazájukat. A megszállók kirabolták, megtépázták az országot. A lerombolt városok, az elpusztított falvak, a felrobbantott hidak és raktárak, a rommá lőtt kikötők helyébe újakat kellett emelni, újakat építeni. A leigázók szomorú örökséget hagytak ez albán népre. Albánia teljesen az imperialisták kénye-kedvétől függött. A szenes ércbányákat, az olajkutakat és „a meglévő néhány üzemet a külföldi monopolisták zsákmányolták ki. Az országnak úgyszólván nem volt önálló ipara. A mezőgazdaságban hűbéri viszonyok uralkodtak. A nép sötét nyomorban élt, főként kukoricával táplálkozott. A lakosság hetvennyolcvan százaléka nem ismerte a betűvetést. Európa legelmaradottabb országa volt a felszabadulás előtti Albánia, így kívánta a belföldi nagybirtokosok és az idegen tőkések érdeke. A felszabadító küzdelmek tüzében megedződött hősök úri harcba lendültek s békés alkotó munkájuk nyomán életre kelt az ország s az azóta eltelt 8 esztendő alatt, a rabbilincsek terhe alól örökre felszabadult albán nép alkotókészsége nagyszerű eredmények egész sorozatát valósította meg politikai, gazdasági és kulturális téren. A Szovjetunió dicső Kommunista Pártjának tapasztalatait felhasználva, Lenin és Sztálin ragyogó tanításaitól vezérelve, az Albán Kommunista Párt maga köré tömörítette és győzelemre vitte a szabadságszerető albán népet. Az ipar, a bankok államosítása és a földreform véget vetett az országban a külföldi és a helyi tőkések uralmának, felszámolta a hűbériföldesúri birtokokat és megszilárdította a népi demokratikus rendszert, a népi hatalmat, így kezdték meg Albánia dolgozói , a szocializmus alapjainak lerakását. A Szovjetunió állandó, önzetlen segítségével rövidesen létrejött Albánia saját nemzeti ipara. 1947-bert a tervgazdálkodás útjára lépett az ország. A következő években már bámulatosan kifejlesztette ipari termelését. Ugyanakkor a dolgozó parasztság, amely az államtól nemcsak földet kapott, de további segítséget , kölcsönöket, korszerű mezőgazdasági gépeket és az első gép- és traktorállomásokat is, közös munkára kezdett törekedni és jelentősen növelte a termőföldek területét. Nehéz munka volt ez: a sziklás hegyoldalakból kellett ellagatni a*. u. ion deket. Az ifjú albán ipar fejlődésére jellemző, hogy már 1949-ben 98 százalékkal töbu olajat és 515 százalékkal több krómot termelt, mint 1938-ban. Háború előtti színvonalát 1951-ben több mint ötszörösen felülmúlta. 1951-ben az albán dolgozók rátértek első ötéves tervük megvalósítására. Nagyszerű távlatokat nyit meg ez a terv az albán nép előtt. Feladatul tűzte ki, hogy az ipari termelést a háború előtti színvonalhoz képest körülbelül tizenkétszeresére növeli. A múlt év novemberében kezdte meg működését a nagy Sztálinról elnevezett textilkombinát. Ez a 21 ezer orsós, hatalmas üzem évi 20 millió méter szövettermelésével megmenti az országot az örökös szövetbehozataltól. Leninről nevezték el a Dajti-hegy sziklagyomrába vájt hatalmas vízierőművet, amely Tiranának, az ország fővárosának villamosenergia- és ivóvízellátását biztosítja. Felépült a Korcsi-vidéki cukorgyár. Az első vasútvonal, az első gyár az első kombinát, az első vízierőmű. .. Ugyanígy felépült és dolgozik már a gyapotfonó üzem, a fafeldolgozó kombinát, a rizshántoló... A közoktatás vívmányai ugyancsak számottevők. Tanfolyamok, iskolák széles hálózata szolgálja a nép kulturális fejlődését. A tanintézetek kapui kitárultak, a munkás- és uszoszi ifjak előtt. Megnyíltak az első felsőfokú iskolák bevezették , kötelező hétéves oktatást. A tanulók száma az ötéves terv végére 216.SuQ-ra nő, ami 370 százalékos növekedést jelent 1938-hoz viszonyítva. Az ötéves terv folyamán a népgazdaság 54 ezer képzett szakmunkással gazdagodik. A különböző szakmákban a háború előtti időkhöz mérten tizennyolcszorosára növekedik a technikusok és mérnökök száma. 3—5- ször annyi agronómusa és egészségügyi dolgozója lesz az országnak, mint a háború előtt- Állandóan növekszik az újságok, folyóiratok és könyvek példányszáma. Szépen fejlődik a fiatal albán irodalom és képzőművészet. Megszülettek az első nemzeti filmek is. A szocializmus útján haladó Albánia létalapja: a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti barátság és gazdaságiegyüttműködés. A Szovjetunió szállította— hitelbe — a most felépült gyárak berendezéseit. Szovjet mérnökök és technikusok közreműküdése lendíti előre az ipart. Szovjet traktorok és más mezőgazdasági gépek segítik az albán parasztokat a bőséges termésért vívott harcukban. Az amerikai-angol imperialisták tehetetlen dühvel látják, hogy Albániában is elvesztették szabad vadászterületüket és mindent megkísérelnek, hogy elgáncsolják az Albán Népköztársaság építőmunkáját. A belgrádi hóhérbanda, a görög monarcho-fasiszták és" az olasz dollárlakájok segítségével durva provokációkat, határincidenseket rendeznek, kémeket csempésznek be Albániába. De hasztalanul fondorkodnak. Minden ellenséges akciót visszaver az albán nép ébersége, hősiessége lángoló hazaszeretete,súlyos véráldozatokkal kiviven szabadságukat megvédik az albán dolgozók. „Az albán nép sohasem fogja tűrni, — jelentette ki Enver Hodzsa elvtárs az Albán Munkáspárt II. kongresszusán — hogy az amerikai-angol agresszorok és uszályhordozóik oly drága szabadságára törjenek, Bz alkán nép szabadsága most biztos alapra épül, mert a Szovjetunióhoz és a testvéri népi demokráciákhoz fűződő szövetségre és barátságra támaszkodik, s mert népünkkel van az egész haladó emberiség.“ Albánia dolgozói nagy nemzeti ünnepükön forró szeretettel és hálával fordulnak felszabadítójuk, a dicsőséges szovjet nép felé, a béke zászlóvivője a lánglelkű Sztálin felé. A nemzetközi proletariátus nagy tanítómesterének az SZKP XIX. kongresszusán elhangzott szavaiból az albán forradalmárok hatalmas ösztönző erőt merítenek ahhoz, hogy továbbra is becsülettel álljanak helyt „az új rohambrigádok“ soraiban. ÉRTESÍTÉS: Marosvásárhely város néptanácsának végrehajtó ’ bizottsága ’ közli a nyugdíjasokkal, hogy a „Marosvásárhelyi Nyugdíjas Önsegélyző Egyesüket“ 1952. december 5-én d. u. 4 órakor tartja alakuló közgyűlését a városi néptanács nagytermében. Alapítótagok csak azok lehetnek, akik az alakuló közgyűlésen jelen lesznek. . További felvilágosítást a népjóléti ügyosztály ad. (Városi néptanács székháza, 76. sz. szoba.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Bartók Béla utcai. — Telefon: Szerkesztőség 60. kiadóhivatal: 696. 3. számú Sokszorositóipari Központ B1 egysége, Marosvásárhely. — Telefon: 643-----Taxa postalä plätitä in numerar conf. apr. Dir. Gen. PTT Nr. 2033__1945.t