Vörös Zászló, 1952. december (1. évfolyam, 285-309. szám)

1952-12-01 / 285. szám

4 (Prága. — Agerpres.) A TASZSZ jelenti: A Béke Világtanács titkársága november 26-án közleményt adott ki a népek békekongresszu­sának előké­születeiről. A közlemény az alábbia­kat tartalmazza: A Béke Világtanács felhívása a népek békekongresszusának összehí­vásáról világszerte nagy visszhangot és óriási érdeklődést keltett az ösz­­szes békeszerető emberek soraiban. A világ békeharcosai, akik tudják, hogy olyan erőt képviselnek, amely biztosítja a kongresszus sikerét, fo­kozzák erőfeszítéseiket és kezdemé­nyezéseiket, hogy a népek kongresz­­szusán részt vehessen mindenki, aki azt óhajtja, hogy a tárgyalások szel­leme kerüljön előtérbe Az előkészületekben a békének annyira számos és különböző erői vesznek tevékeny részt, hogy nehe­zen lehetne azok kereteit megálla­pítani. Védnöki és előkészítő bizottságokat létesítettek az Egyesült Államokban, Angliában, Brazíliában, Németor­szágban, Algírban, Hollandiában, Belgiumban, Dániában, Norvégiában, Venezuelában, Paraguayban és más országokban Ausztriában 312 külön­böző politikai felfogású és foglalko­zású személyiség írt alá nyilatkoza­tot, am­ely szerint szívesen fogadják a küldötteket és üdvözlik a kezdemé­nyezést, hogy a kongresszust Bécsbe hívják össze. A pekingi kongresszus, amelyen 37 ázsiai és csendesóceáni ország, kép­viselői vettek részt, sokban járult hozzá a népek békekongresszusának előkészítéséhez és olyan határozatot hozott, amely támogatja a bécsi kongresszust. A nemrég Berlinben megtartott nemzetközi értekezleten, amelyet a német kérdés békés megoldása érde­kében hívtak össze, s amelyen 15 európai állam számottevő személyi­ségei vettek részt, küldöttséget jelöl­tek ki, amel előterjeszti a népek békekongresszusán az értekezleten hozott határozatokat. Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország, Japán, Kanada, Brazí­lia, Chile, Ausztrália és Belgium számos szakszervezete nagymérték­ben támogatta a népek békekongresz­­szusának összehívását. Ezek közül a szakszervezetek közül sokan meg is választották kongresszusi küldöttei­­­ket. Az északi államok munkásainak békeértekezletén, amelyet nemrég tartottak meg és amelyen a skandi­­náv­ államok 434 küldötte vett részt, kilenctagú küldöttséget­­ v­álasztottak a bécsi békekongresszusra. Ezek a példák mind azt bizonyítják, hogy a világ szakszervezetekbe tömörült munkásai mind tevékenyebben vesz­nek részt a népek békekongresszusá­­nak előkészítésében A küldöttségek eddig ismert ösz­­szetétele azt bizonyítja, hogy a kon­gresszuson képviseltetik magukat a parasztság legszélesebb rétegei is. Az indiai parasztszervezetek és a pa­rasztság aktivistái tevékenyen részt­­vesznek a kongresszust előkészítő kampányban, Olaszországban a pa­rasztok kongresszusi küldötteket vá­lasztanak. Franciaországban a pa­rasztok országos békeértekezletet tar­tottak,­­ ahol elhatározták, hogy 12 tagú küldöttséget küldenek Bécsbe. Számos tudós és más értelmiségi tett olyan kijelentést, amelynek értel­mében támogatja a népek békekon­gresszusát. A kongresszus támogatására hív­ták fel a népeket Matisse és Picasso festőművészek, 19 francia író, — köztük Aragon, Sartre, Martin Chauffier, Benda és Vercors, — Graciliano Ramos és Jorge Amado brazil írók. Gabriela Mistral chilei költő, Anna Segh­ers és Berthold Brecht német írók Hasonló nyilatkozatokat tettek Olaszország, Japán és India tudó­sai, világhírű professzorai és or­vosai. Különböző országok politikai körei­ben, de különösen a parlamenti kép­viselők soraiban — mint például Olaszország, Németország, India, Irán, Egyiptom, Argentína, Mexikó, valamint több afrikai ország képvi­selőinek soraiban — kimagasló sze­mélyiségek kijelentenek, hogy részt óhajtanak venni a kongresszuson, vagy nyilvánosan kijelentették, hogy támogatják ezt a kongresszust. Jo­­liot­ Curie és Giuseppe Nitti — az olasz parlament liberális képviselő­jének­­ levélváltása után különböző szociáldemokrata, független keresz­tény szervezetek és személyiségek elhatározták, hogy részt vesznek a népek békekongresszusán. Brazíliá­ban és Chilében valamennyi párt befolyásos személyiségei támogatják a népek békekongresszusának össze­hívását. A bécsi kongresszus munká­latain részvevő angol küldöttség tag­jainak több mint fele a laburista párt tagja. A népek békekongresszusa felkel­tette sok ország ipari és üzleti kö­reinek, különösen Németország, Olaszország, Franciaország, Japán, Belgium, Brazília, Argentína és Ausztrália ipari és üzleti köreinek élénk érdeklődését. Tisztára gazda­sági problémákkal foglalkozó értekez­letek küldötteket választottak a kon­gresszusra. Számos egyház és egyházi vezető támogatja a népek békekongresszusá­nak előkészítő munkálatait. Közöttük Abol Kaszen Kasani, az iráni par­lament elnöke; Martin Niemöller lel­kész, a hesseni evangélikus egyház feje; dr. E. Barnes birminghami püs­pök; J. Thomson, a chicagói Rocke­­feller-egyetem­ dékánja; Cesar Da Corso brazíliai evangélikus püspök; Maynard ausztráliai kanonok, a ka­tolikus papság képviselői; Costabil Hipolito, a Vatikán brazíliai képvi­selője; R. P. Boget és Depierre abbé Franciaországból; Gregorie Salum, az argentínai görög egyház arhi­­mandritája. A buddhista egyház kí­nai, indiai és ceyloni képviselői már be is jelentették részvételüket, vagy kijelentették, hogy támogatják ezt a kongresszust. A nők rendkívül tevékenyen vesz­nek részt a kongresszus előkészíté­sében és különböző kampányokat kezdeményeznek, mint például: „Az anyák napját“ Franciaországban, a „Mentsétek meg fiainkat“-kampányt az Egyesült Államokban, az angol nők felhívását, a csehszlovák asszo­nyok üzenetét az amerikai nőkhöz. A kongresszuson számos női szer­vezet vesz részt: a Demokratikus Nők Világszövetsége, a Békéért és Szabadságért Harcoló Nők Nemzet­közi Ligája, a „Guilde des coope­­ratrices“ országos szervezetei. Az ifjúság is lelkesen készülődik a népek békekongresszusára. Az if­­júsági staféták a világ minden sar­kából az ifjúság üzenetével közeled­nek Bécshez. . Ki kell emelni azt a tényt, hogy a német ifjúság düsseldorfi kongresz­­szusán, amelyen részt vettek a szo­ciáldemokrata ifjúság képviselői, a Szabad Német Ifjúság, az evangéli­kus ifjúsági szervezet és a katolikus ifjúsági szervezetek képviselői, hét küldöttet választottak a népek kon­gresszusára. Emil Zátopek, közismert csehszlovák olimpikon és Puskás Fe­renc, az olimpián győztes magyar válogatott labdarúgócsapat kapitá­nya, a helsinki olimpiai játékok baj­nokai küldöttként jönnek el Bécsbe. Jól ismert sportolók: Enzo Sacchi olimpiai bajnok, Rik Van Stenbergen, Scott, Osners Impones belga kerék­páros bajnokok nyilvánosan támo­gatják a népek találkozójának eme nagyszerű eszméjét. Ezek az akciók, számtalan kisebb gyűlések és nagygyűlések, magán­­beszélgetések, találkozások különböző személyiségek és szervezetek vezetői között, tették lehetővé a különböző álláspontok egybehangolását. Különböző országokban, a Szovjet­unióban, Kínában, Olaszországban, Franciaországban, Csehszlovákiában, Bolíviában, Japánban, Angliában, Bulgáriában, Argentínában, Albániá­ban, Kanadában, stb. helyi gyűlése­ket és országos kongresszusokat tar­tottak, amelyeknek keretében meg is választották a küldötteket a népek kongresszusára. A mai napig beérkezett értesülések szerint 70 ország választott­jeinek száma, akik már útban is vannak Bécs felé, meghaladja az 1500-at. Húsz nemzetközi szervezet jelentette be­, hogy képviselőket küld a kongresszusra. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a népek béke­­kongresszusának előkészületei rend­kívül nagy méreteket öltöttek. Ezek a világ népeinek rendíthetetlen elha­tározásáról beszélnek, hogy megvé­dik a békét. A Béke Világtanács titkárságának közleménye a népek bécsi békekongresszusának előkészületeiről »Vörös ZÁSZUO. A csehszlovák nép árulói elnyerték méltó büntetésüket (Prága — Agerpres) a Kű­nper tár­gyalásának hetedik napján A prágai állalóbíróság meghallgatta Urvalek fő­ügyész vádbes­­ését. A főügyész be­­széttében hangsúlyozta, hogy eddig még egyetlen csehszlovák törvényszék sem ítélkezett olyan súlyos gaztettek felett, mint amelyeket­­ bű­nper vád­lottat elkövettek. A főügyész halálos ítéletet kért valamennyi vádlottra. No­vember 27-én reggel a prágai állambí­­róság kimondotta az ítéletet a cseh­szlovák államellenes összeesküvő központ bűnperéből. Az elnök felolvasta az ítéletet, amely összefoglalta a bű­nper következteté­seit, s megerősítette: minden egyes vádlott bűnös a hazaárulás, kémkedés, szabotázs és halonai árulás bűntetté­ben. Halálra ítélték a következő vádlot­takat: Rudolf Slanskyt, Bedrich­ Ger­mindert, Ludwig Trojkát Josef Fran­kot, Vladimir Clementist, Bedrich Rei­­pint, Karel Svábot Rudolf Margoliust, Otto Fischlt, Otto Stinget és Andre Simonét.­­Életfogy­tigleni börtönbüntetésre ítélték: Arthur Londont, Vavro I­ Zajdut és Evzen Lobit. A teremben lévő dolgozók viharos tapssal fogadták az állambíróság íté­letét.­­ Elhangzott az ítélet a csehszlovákiai államellenes központ bűnperében. A bíróság kimondta ítéletét Rudolf Slansky és bűntársai ügyében, a haza­­áruló kémbanda, e trockista-titóista diverzionista és szabó tőr bűnszövetke­zet ügyében. Mit akartak az összeesküvők, kik­­­hez hasonló gazemberek — mint Urva­lek főügyész mondotta — még nem álltak csehszlovák bíróság előtt­? Slansky, mint nyíltan beismerte, be­furakodott a csehszlovák munkásosz­tály élcsapatába, s annak egyik legna­gyobb tisztségéből igyekezett gátat­­vetni a szocializmus építésének. Slan­sky, kihasználva, a Csehszlovák Kom­munista Pártban viselt főtitkári tiszt­ségét, egy második Jugoszláviává,­ az amerikai imperialisták gyarmatává akarta átalakítani Csehszlovákiát, s céljai keresztülvitele érdekéb­en nem riadt vissza még attól sem, hogy orvo­silag kísérelje meg meggyilkoltatni Klement, Gotwal­dot, a csehszlovák nép szeretett vezetőjét. Slansky és bűntársai nem álltak egyedül, ők csak végrehajtói voltak annak, amit gazdáik az amerikai és angol kémszolgálatok főnökei kiter­veltek. A csehszlovák államellenes ösz­­szeesküvő központ bűnpere újból csak azt bizonyította be, hogy az amerikai imperialisták halálos ellenségei a né­pek szabadságának, s mindent elkövet­­nek azért, hogy meggátolják e szabad­ságukat kivívott népeket új életük felépítésében. A csehszlovák nép ökle most lesúj­tott az árulókra. Az ítélet kemény. En­nek az ítéletnek ott kell harsognia — figyelmeztető, intő szóként mutatva, hogy mi vár rájuk — minden kém, minden népellenes összeesküvő és mindezeknek a százmillió dolláron vett gazembereknek a gazdái az amerikai háborús gyújtogatók fülében. Az Albán Népköztársaság felszabadulásának 8. évfordulója Az Albán Népköztársaság dolgozó népe most ünnepli nemzeti felszabadu­lásának nyolcadik évfordulóját. Az albán nép, 1944. november 29-én, a hős Szovjet Hadsereg segítségével űzte ki végkép szeretett hazájából a betolakodott német hitlerista és olasz fasiszta hordákat. Az albán nép története a nemzeti függetlenség kivívásáért folyó elkese­redett véres harcok története. Ez a kis ország hosszú évszázadokon át prédája volt a környező nagyhatal­maknak: hol a török hódítók, hol az olasz rablók hajtották uralmuk alá. „A kis albán nép — mondotta az SZKP XIX. kongresszusán Enver Hodzsa elvtárs, az Albán Munkapárt főtitkára, — századokig nyögte az idegen m­­perialisták, a helyi h­írbér­­urak és a burzsoázia elnyomását, de sose hajtott térdet hóhérai előtt, ha­nem mindig harcolt ellenük s bízott benne, hogy egyszer még neki is megvirrad. S a virradat megjött. Né­pünk a Szovjetuniónak, a hős Szov­jet Hadseregnek és a nagy Sztálin­nak köszönheti szabadságát és bol­dog életét: az ő segítségükkel szaba­dult ki mindörökre a fasizmus kar­mai közül.“ De e virradatig, mindaddig, míg Sztálin katonái fényt gyújtottak a hőslelkű nép vigasztalan múltjának éjtszakájában, sokat, nagyon sokat kellett harcolnia a szkipetárok né­pének. Legkiválóbb fiai adták életü­ket a ma boldogságáért s a holnap még tündöklőbb világáért. A felszabadulás után új, nehéz küz­delem kezdődött. Az ország szegény volt, gazdaságilag fejletlen. A fiatal Albán Népköztársaság dolgozóinak romokból kellett felépíteniök hazáju­kat. A megszállók kirabolták, meg­tépázták az országot. A lerombolt városok, az elpusztított falvak, a fel­robbantott hidak és raktárak, a rom­má lőtt kikötők helyébe újakat kellett emelni, újakat építeni. A leigázók szomorú örökséget hagytak ez albán népre. Albánia teljesen az imperialis­ták kénye-kedvétől függött. A szen­es ércbányákat, az olajkutakat és „a meglévő néhány üzemet a külföldi monopolisták zsákmányolták ki. Az országnak úgyszólván nem volt önálló ipara. A mezőgazdaságban hűbéri viszonyok uralkodtak. A nép sötét nyomorban élt, főként kukoricá­val táplálkozott. A lakosság hetven­nyolcvan százaléka nem ismerte a betűvetést. Európa legelmaradottabb országa volt a felszabadulás előtti Albánia, így kívánta a belföldi nagybirtokosok és az idegen tőkések érdeke. A felszabadító küzdelmek tüzében megedződött hősök úri harcba len­dültek s békés alkotó munkájuk nyomán életre kelt az ország s az azóta eltelt 8 esztendő alatt, a rab­bilincsek terhe alól örökre felszaba­dult albán nép alkotókészsége nagy­szerű eredmények egész sorozatát valósította meg politikai, gazdasági és kulturális téren. A Szovjetunió dicső Kommunista Pártjának tapasz­talatait felhasználva, Lenin és Sztálin ragyogó tanításaitól vezérel­ve, az Albán Kommunista Párt maga köré tömörítette és győzelemre vitte a szabadságszerető albán népet. Az ipar, a bankok államosítása és a földreform véget vetett az ország­ban a külföldi és a helyi tőkések uralmának, felszámolta a hűbéri­­földesúri birtokokat és megszilárdí­totta a népi demokratikus rendszert, a népi hatalmat, így kezdték meg Albánia dolgozói ,­ a szocializmus alapjainak lerakását. A Szovjetunió állandó, önzetlen segítségével rövidesen létrejött Al­bánia saját nemzeti ipara. 1947-bert a tervgazdálkodás útjára lépett az ország. A következő években már bámulatosan kifejlesztette ipari ter­melését. Ugyanakkor a dolgozó pa­rasztság, amely az államtól nemcsak földet kapott, de további segítséget , kölcsönöket, korszerű mezőgazda­­­sági gépeket és az első gép- és trak­torállomásokat is,­­ közös munkára kezdett törekedni és jelentősen nö­velte a termőföldek területét. Nehéz munka volt­ ez: a sziklás hegyolda­lakból kellett ellagatni a*. u. ion deket. Az ifjú albán ipar fejlődésére jel­lemző, hogy már 1949-ben 98 száza­lékkal töbu olajat és 515 százalékkal több krómot termelt, mint 1938-ban. Háború előtti színvonalát 1951-ben több mint ötszörösen felülmúlta. 1951-ben az albán dolgozók rátér­tek első ötéves tervük megvalósítá­sára. Nagyszerű távlatokat nyit meg ez a terv az albán nép előtt. Felada­tul tűzte ki, hogy az ipari termelést a háború előtti színvonalhoz képest körülbelül tizenkétszeresére növeli. A múlt év novemberében kezdte meg működését a nagy Sztálinról elnevezett textilkombinát. Ez a 21 ezer orsós, hatalmas üzem évi 20 millió méter szövettermelésével meg­menti az országot az örökös szövet­­behozataltól. Leninről nevezték el a Dajti-hegy sziklagyomrába vájt ha­talmas vízierőművet, amely Tiraná­nak, az ország fővárosának villamos­­energia- és ivóvízellátását biztosítja. Felépült a Korcsi-vidéki cukorgyár. Az első vasútvonal, az első gyár az első kombinát, az első vízierő­­mű. .. Ugyanígy felépült és dolgo­zik már a gyapotfonó üzem, a fa­­feldolgozó kombinát, a rizshántoló... A közoktatás vívmányai ugyancsak számottevők. Tanfolyamok, iskolák széles hálózata szolgálja a nép kultu­rális fejlődését. A tanintézetek kapui kitárultak, a munkás- és uszoszi ifjak­ előtt. Megnyíltak az első felsőfokú is­kolák bevezették , kötelező hétéves oktatást. A tanulók száma az ötéves terv végére 216.SuQ-ra nő, ami 370 százalékos növekedést jelent 1938-hoz viszonyítva. Az ötéves terv folyamán a népgazdaság 54 ezer képzett szakmun­kással gazdagodik. A különböző szak­­mákban a h­áború előtti időkhöz mérten tizennyolcszorosára növekedik a tech­nikusok és mérnökök száma. 3—5- ször annyi agronómusa és egészség­ügyi dolgozója lesz az országnak, mint a háború előtt- Állandóan növekszik az újságok, folyóiratok és könyvek pél­­dányszám­a. Szépen fejlődik a fiatal albán irodalom és képzőművészet. Megszülettek az első nemzeti fil­mek is. A szocializmus útján haladó Albá­nia létalapja: a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti barát­ság és gazdasági­­együttműködés. A Szovjetunió szállította­­— hitelbe — a most felépült gyárak berendezéseit. Szovjet mérnökök és­ technikusok köz­­reműküdése lendíti előre az ipart. Szovjet traktorok és más mezőgazda­­sági gépek segítik az albán paraszto­kat a bőséges termésért vívott har­cukban. Az amerikai-angol imperialisták te­hetetlen dühvel látják, hogy Albániá­ban is elvesztették szabad vadászterü­letüket és mindent megkísérelnek, hogy elgáncsolják az Albán Népköz­társaság építőm­unkáját. A b­elgrádi hóhér­banda, a görög monarch­o-fa­­siszták és" az olasz dollárlakájok segít­ségével durva provokációkat, határ­­incidenseket rendeznek, kémeket csempésznek be Albániába­. De haszta­lanul fondorkodnak. Minden ellensé­ges akciót visszaver az albán nép ébersége, hősiessége lángoló hazasze­retete,­­súlyos véráldozatokkal kivi­ven szabadságukat megvédik az albán dolgozók. „Az albán nép sohasem fog­ja tűrni, — jelentette ki Enver Hodzsa elvtárs az Albán Munkáspárt II. kon­gresszusán — hogy az amerikai-angol agresszorok és uszályhordozóik oly drága szabadságára törjenek, B­z alkán nép szabadsága most biztos alapra épül, mert a Szovjetunióhoz és a test­véri népi demokráciákhoz fűződő szö­vetségre és barátságra támaszkodik, s mert népünkkel van az egész haladó emberiség.“ Albánia dolgozói nagy nemzeti ün­nepükön forró szeretettel és hálával fordulnak felszabadítójuk, a dicsősé­ges szovjet nép felé, a béke zászlóvi­vője a lánglelkű Sztálin felé. A nem­zetközi proletariátus nagy tanítómes­­terének az SZKP XIX. kongresszusán elhangzott szavaiból az albán forra­dalmárok hatalmas ösztönző erőt me­rítenek ahhoz, hogy továbbra is be­csülettel álljanak helyt „az új roham­brigádok“ soraiban. ÉRTESÍTÉS: Marosvásárhely város néptanácsá­nak végrehajtó ’ bizottsága ’ közli a nyugdíjasokkal, hogy a „Marosvásár­helyi Nyugdíjas Önsegélyző Egyesük­­et“ 1952. december 5-én d. u. 4 órakor tartja alakuló közgyűlését a városi néptanács nagytermében. Alapítótagok csak azok lehetnek, akik az alakuló közgyűlésen jelen lesznek. . További felvilágosítást a­­ népjóléti ügyosztály ad. (Városi néptanács székháza, 76. sz. szoba.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Bartók Béla utcai. — Telefon: Szerkesztőség 60. kiadóhivatal: 696. 3. számú Sokszorositóipari Központ B1 egysége, Marosvásárhely. — Telefon: 643-----Taxa postalä plätitä in numerar conf. apr. Dir. Gen. PTT Nr. 2033__1945.t

Next