Vörös Zászló, 1953. január (2. évfolyam, 2-26. szám)

1953-01-24 / 20. szám

2 - .VÖRÖS ZÁSZLÓ. A harmadik országos szakszervezeti kultúrversenyre készülnek az üzemi és intézményi kultúrcsoportok Az Országos Szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottsága a dolgo­zók kommunista nevelése és a pártunk­­vezette kultúrforradalom kiteljesedése érdekében elhatározta, hogy 1952 má­jus 1-e és 1953 május 1-e között a Mű­vészeti Bizottsággal karöltve, megren­dí­i a szakszervezeti műkedvelő cso­portok harmadik országos versenyét. Ennek megfelelően a szövetségek, a tartományi szakszervezeti tanácsok, az összes üzemi, intézményi és vonalbi­­zottságok feladatul kapták, hogy emel­jék a műkedvelő körök és a különböző e­ladások műsorának ''lógiai és mű­vészi színvonalát azáltal, hogy határo­­zottan küzdenek az ideológia tartal­mat nélkülöző és művészi szempontból nem kielégítő munkáknak műsorba való beiktatása ellen. A felhívás javasolja, hogy az üzemek és intézmények egészítsék ki a műked­velők műsorát a legjobb szovjet és ro­mán szerzők munkáival, hogy az üze­mek és intézmények új műkedvelő kö­reinek megalakítása érdekében mind nagyobb mértékben vonják be a mun­kásokat és tisztviselőket, a színjátszás, zene és tánccsoportokba, így állandóan fejlesztve a műkedvelő körök művészi tevékenységét. A verseny jó lefolyása érdekében az OSzT meghatározta az üzemi verseny­bizottságok feladatait. A versenybizott­ságok feladata kidolgozni a verseny előkészítésének és lefolyásának tervét, intézkedni, hogy minden eszközzel, a politikai és ideológiai órákkal egye­temben, fokozott propaganda tevékeny­séget fejtsenek ki újabb elvtársak bevo­nására. A teljes előkészítési időszak folyamán a versenybizottság nyilvántartja min­den egyes műkedvelő kollektíva egész tevékenységét és munkáját. A versenyek megszervezését és jutal­mazását az egész országban a közpon­ti irányító bizottság vezeti. Az orszá­gos döntő versenyen részvevő vala­mennyi műkedvelő­ együttes minden tagja megkapja a harmadik országos verseny döntőjének részvevő jelvényét, míg a kultúrcsoportok diplomát és a működéshez szükséges művészi kellé­kek beszerzésére pénzjutalmat kapnak. Ezeknek a feladatoknak és irányel­veknek­ megfelelően Gizsik meg mit végeztek egyes marosvásárhelyi üze­mek és intézmények kultúrcsoportjai ezideig a verseny sikere érdekében. ★ * „Lázár Ödön“ vállalatok kultúr­­csoportja egyike a legjobban mű­ködő kultúrcsoportoknak mind a város, mind a tartomány területén. A szüksé­ges irányítást és támogatást megkap­ják úgy a pártalapszervezettől, mint az igazgatóság, valamint a szakszervezet részéről. Ennek a támogatásnak meg is van az eredménye. Zenekaruk a tartomány egyik legjobb üzemi zenekara, a próbá­kon gondos munkát végeznek, s így minden esélyük megvan, hogy bekerül­jenek a döntőbe. Hetenként négyszer tartanak próbát. A próbák előtt ideoló­giai előadást hallgatnak végig. Az elő­adást az alapszervezet részéről kijelölt elvtárs tartja. A színjátszócsoport minden este pró­bát tart, a „Béke hadsereg“ című szín­darabot tanulják. A színjátszócsoport tagjai rendesen eljárnak a próbára és minden tudásukat latba vetik a siker érdekében. A tánccsoport román és magyar né­pi­ tánccal és magyar szóló-tánccal ké­szül a versenyre. Hetenként három próbát tartanak, s ez idő alatt komoly művészi felkészültségre tettek szert, ki­küszöbölve minden fegyelmezetlensé­get. Az üzem szavalókórusának tagjai, valamint az­­ egyéni szavalók és éneke­sek lelki­smeretesek munkájukban. A „Lázár Ödön“ vállalatok kultúr­­csoportja eredményesen dolgozik. A kultúrcsoport tagjai sokat fejlődtek. A kultúrcsoport tagjai tudatában vannak annak, hogy ezt pártunknak és kormá­nyunknak köszönhetik, amely minden támogatást és segítséget megad arra nézve, hogy a politikai és szakmai ne­velés mellett, a dolgozó tömegek kul­turális színvonalukat is állandóan fej­leszthessék. Az alapszervezet irányí­tásával a vállalat igazgatósága és üzembizottsága állandó támogatásban részesíti a kultúrcsoportot, hogy az mi­nél eredményesebb tevékenységet fejt­sen ki. ■A­A „Simó Géza" bútorgyár kultúr­­a­ csoportjának tagjai is lelkesen készülnek a versenyre. A gyárnak hatvanöttagú dalárdája van. Hetenként három próbát tartanak. Pontosságukkal és ieves nézettségük­kel példát mutatnak Csepán Jánosné és Csiszár Ilona. A tánccsoport román és magyar táncok­kal készül a versenyre. Ágoston Erzsé­bet és Kovács Gergely elvtársak ver­set tanulnak, míg Takács Mihály és Mezei Albert szóló számokkal készül­nek. Egy román színjátszócsoport is ala­kult, amely eddig nem volt a gyárban. A „Második határ"* című színdarabot tanulják román nyelven. Továbbá ki­dolgoztak egy aratási jelenetet. A kultúrcsoport tagjainak mitidenike lelkesedéssel készül erre a versenyre. Ezt a lelkesedést hathatósan támogatja mind az alapszervezet, mind a szak­­szervezet. A „Minszki Lajos“ üzem kultúrcso­­portja nemrég alakult. A régi ku­túr­­­csoport egyedül, támogatás nélkül pró­­bált dolgozni. Sem az igazgatóság, sem a párta­ a s­zer­vezet nem törődött a kul­túrcsoport sorsával, azért a csoport rö­vid idő után feloszlott. Az üzem és a párt­­alapszervezet vezetősége belátva mu­lasztását és az ebből fakadó kárt, min­den segítséget megadott a kultúrcsoport újjászervezésére, amelyet hathatós tá­mogatásban részesít. Az énekkar, amely 30 tagból áll, komoly munkához látott. A tánccsoport, amely román és magyar tánccal készül a versenyre, he­­ti 3 próbát tart. A színjátszócsoport, heti 3 próbával, a „Mari néni“ című darabot tanulja. A színdarabot az üzem egyik munkása, Szabó Béla el­vtárs ír­ta. A darab a babona elleni küzdelmet mutatja be. Fodor Lajos elvtárs, az üzem költő­je, saját verseit fogja szavalni, míg Tí­már Anna, Győri Irén és Karácsonyi Berta énekszámokkal fognak szere­pelni. A „Minszki Lajos”” üzem kultúrcso­­portjának működése jó mederbe tere­lődött. Ez annak köszönhető, hogy az alapszervezet és az üzemvezetőség, ta­nulva a múst hibáiból,, megértette a reá­háruló feladatokat, s azoknak igyek­szik eleget is tenni. ★ Ahhoz, hogy az üzemi és intézmé-­ nyi kultúrcsoportok jó munkát vé­gezzenek, segítségre van szükségük. Munkájukban segítséget, útmutatást kell kapniok nemcsak az illető párt­­alapszervezetektől és üzembizottságok­­tól, hanem a szakszervezeti tanács kultúrosztályainak vezetőitől is. Azonban itt is akadnak hiányosságok, így Marosvásárhelyen a szakszerve­zeti tanács kultúrbizottságának egyes tagjai, mint Antalffy Hermina, Kohler Károlyné és Szabó Ernő nem értették meg feladatukat. Mint a kultúra és művészet kérdé­seiben jártas elvtársaktól elvárható, nagyobb támogatást kellett volna ad­niok a versenyen részvevő kultúrcso­­portoknak és azok irányítóinak. De nemcsak, hogy segítséget nem adtak, hanem még a Szaktanács kultúrbizott­ságának ülésére sem mentek el, így Szabó Ernő elvtárs egyetlen bizottsági megbeszélésen sem vett részt. Antalffy, Kohler és Szabó elvtársaknak változ­­tatniok kell közömbös magatartásukon és minden támogatást meg kell adniok ahhoz, hogy olyan színvonallal rendel­kező kultúrcsoportok képviseljék a Ma­­gyar Autonóm Tartományt az országos versenyen, amelyek méltók a párt, a kormány és tartományunk dolgozói ál­tal beléjük helyezett bizalomra. Magas politikai és kul­túrsz­ínvon­a­lon álló dolgozók nélkül nem lehet a szo­cializmust felépíteni hazánkban. Hogy minden dolgozó tisztánlátó, művelt ember legyen, ahhoz politikai és kultu­rális nevelés szükséges. Ezt a célt szol­gálja a harmadik országos szakszerve­zeti kultúrverseny is, amelyre nagy szeretettel és lelkesedéssel készülnek a tartomány dolgozói. A verseny feladata magas politikai, és kultúrszínvonalon álló kádereket nevelni és adni hazánk­nak, akik minden tudásukat és erejü­ket latba vetve odaadóan harcolnak az ötéves terv négy év alatti teljesítéséért. KISS ERNŐ Több figyelmet a fölőrétet megszervezésére Csikszentdemekcsen Csikszentdomokos a csíki rajon legné­pesebb és legnagyobb kiterjedésű községe. Lakosainak száma megha­ladja a 7000-et. A lakosság leg­nagyobb része gyári és bányamun­kás. A községben levő fűrész-, mész­ár m­ozaik-g­yár jelentős számú mun­kást foglalkoztat. Annak ellenére, hogy ez a nagy­kiterjedésű község és munkásköz­pont kultúrszomjas népe az elvég­zett munka után művelődni és szó­rakozni szeretne, a kultúrélet Csík­­szentdomokoson igen gyenge lábon áll. A községben van filmvetítőgép, amely tétlenül és porosan áll. Meg­javítására idáig senki sem gondolt. A mozielőadások 1952 november óta szünetelnek és más kultúrmegmoz­­dulás sem igen észlelhető. Ezen hiányosságok egyes személyek bü­rokratikus és felelőtlen munkájának az eredményei. Ehhez hozzájárul az is, hogy a fejlődni, tanulni vágyó dolgozó ifjúságot egyes személyek demoralizálják. Ez az egyik oka annak, hogy Csikszentdomokos köz­ségben aláhanyatlott a kultúrálét. A fűrészüzem kultúrbizottsága tervbe vette, hogy december 30-a, valamint a gyár évi­­ tervének idő­előtti sikeres befejezése tiszteletére egy színdarabot fog betanulni és előadni, bállal egybekötve. Hajdú Béla, az üzem akkori igazgatója, azt javasolta, hogy adják elő Mik­száth Kálmán „Különös házasság c című háromfelvonásos vígjátékát. Az üzem kultúrcsoportja, a falusi ifjú­sággal karöltva, még a múlt év ok­tóber havában nekilátott a színmű betanulásához. Közben a kultúrcso­­port tudomást szerzett arról, hogy h­áromfelvonásos színdarabokat nem adhatnak elő. Javasolták, hogy a kultúrcsoport kezdjen egy másik műsor betanulásához. Hajdú Béla igazgató azonban ragaszkodott a darab előadásához, szigorú utasítást adott, hogy folytatni kell a darab tanulását, mert az engedély be­szerzéséről ő „annak idején“ majd gondoskodni fog, sőt odáig ment, hogy az ifjakat terrorral kényszerí­tette a próbák folytatására. A kul­túrcsoport rendszeresen folytatta a próbákat, az ifjak sokszor éjfél után 1, sőt 2 óráig is próbáltak, hogy majd eleget tehessenek kötelezettsé­güknek. Az üzem szakszervezeti kultúrbi­zottsága december havában kérést nyújtott be a Csíkszereda-rajoni kul­­túrosztályhoz a színmű előadásának engedélyezése végett. A kultúrosz­­tály átiratában közölte a szakszer­vezeti kultúrbizottsággal, hogy a darab előadását nem engedélyezhe­tik. Erre a hírre a csoport a próbá­kat újra felfüggesztette. Alig múlt el egy pár nap, amikor az üzemi kultúrbizottság újra felhívta a cso­port figyelmét arra, hogy csak foly­tassák nyugodtan a próbákat, mert az engedélyt sikerült beszerezni. Boros Albert alapszervezeti titkár kijelentette,­ hogy ő már megtette a lépéseket az illetékes helyeken és biztatta az ifjakat a próbák folyta­tására. Eljött az előadás napja, december 30-a. A község kultúr­szomjas dolgozó népe hiába várta, hogy tervének idő előtti teljesítését és a Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulóját méltán megünnepli. Az előadás előtti napon a szakszervezeti kultúrbizottság „ünnepélyesen“ ki­hirdette, hogy engedély hiányában a darabot nem lehet előadni. Nem kell magyarázni, hogyan ha­tott a hír a dolgozóira, — akik tü­relmetlenül várták a darab színre­­hozatalát, — valamint azokra a munkás- és parasztifjakra, akik hó­napokon át éjszakáikat feláldozva, szorgalmasan tanultak. Elkeseredés vett erőt rajtuk. Hibásnak tartjuk Hajdú Béla volt igazgatót, aki az ifjakat biztatta a darab betanulására és bíráljuk Bo­ros Albertet, aki szintén tudhatta volna már októberben, hogy egy falusi kultúrotthonban nem lehet ezt a nehéz 3 felvonásos színdarabot előadni. Előbb az engedély megszer­zését kellett volna elintézniük és azután fogjanak a darab betanulá­sához. . Ezen hibákon okulva, kérjük a csíkszent­ domokosi fűrészüzem szak­­szervezeti vezetőségét, hogy a jövő­ben a pártalapszervezet irányításával és támogatásával mindent kövessen el a hibák kiküszöbölése és a kui túlélet újbóli fellendítése érdek­ében­ ­. A levelező A jarovizálás, mint a többtermelés tényezője A kollektív gazdaságok dolgo­zói a technikusok irányításá­val egyre szélesebb körben al­kalmazzák a szovjet agrotechnika és agrobiológia módszereit, mert tudják, hogy mezőgazdaságunk szo­cialista átalakítása többek között a legfejlettebb mezőgazdasággal ren­delkező országnak, a Szovjetuniónak tudományosan és gyakorlati emberek tapasztalataiból levont módszereik követése által lehetséges. Egyik legfontosabb szovjet agro­technikai módszer a vetőmagvak jarovizálása (tavasziasítása), amely­­lyel terméseredményeinket már eddig is jelentősen fokozni tudtuk. Hazánk­ban már régen megindultak a jaro­­vizálási kísérletek abból a célból, hogy ezt a módszert hazai vető­magvakra, környezetünknek megfele­lően alkalmazzuk. Az 1950. évi ga­bonamagvakra vonatkozó szászvá­rosi kísérletek azt bizonyítják, hogy a jarovizálás csak abban az esetben ad kielégítő eredményt, ha a vető-­­­agvakat gondosan előkészítjük és a jarovizálást pontosan végezzük. Többtermést jarovizált maggal csak abban az esetben nyerünk, ha ugyanakkor a legfejlettebb agrotech­nikát is alkalmazzuk. Ezáltal a ja­rovizált magvakkal igen nagy mér­tékben növelhetjük a hektáronkénti terméseredményt. A jarovizálás célja az, hogy meg­rövidítsük a növények tenyészidejét, nagyobb és állandó termést érjünk el. A jarovizált őszibúza tavasszal is vethető, az árpa, zab és más tava­szi gabona jarovizálva gyorsabban fejlődik és nincs kitéve annyira az időjárás viszontagságainak. Nálunk eddig csak szórványosan végeztek jarovizálást őszibúzával és azt is csak az őszi vetések céljából. Tava­szi gabonából csak igen kis terüle­­ten használtak jarovizált vetőmag­vak Mezőgazdaságunk szocialista átalakítására azonban, a többi agro­technikai módszerek mellett, lehetővé teszi a jarovizálás módszerének is minél szélesebb alkalmazását. A gabonafélék jarovizálásának módja a következő: Idejében kivá­lasztandó egy alkalmas helyiség, amelyben előzetesen kevesebb vető­maggal próba-jarovizálást végzünk azért, hogy megismerjük a rendelke­zésünkre álló vetőmag viselkedését a jarovizálással szemben. Fontos továbbá, hogy a vetési időhöz mér­ten, megfelelő időpontban kezdjünk hozzá a jarovizáláshoz. A jarovizá­­lási hőmérsékletet és a benedvesítő munkát pontosan be kell tartani, amint azt a próbakísérlet mutatja. Mivel a gabonamagvak jarovizálá­sával főleg a magasabb hőmérséklet ellen kell védekezni, a helyisége­t úgy választjuk meg, hogy jól lehes­sen szellőztetni. A Helyiség padló­zata lehet döngölt agyag, cement vagy nyílás nélküli deszka. Idejében elő kell készíteni a szükséges hő­mérsékletet, megfelelő vízmennyisé­get, öntözőkannát, falapátokat és ge­­reblyéket. A favorizálandó magvakat előzetesen alaposan tisztogassuk meg. A nedvesítéshez szükséges víz­mennyiség a magvak minőségétől függ. Minden 100 kg. mennyiségre a következő vizmennyiség szüksé­ges: búzához * 33 liter, árpa­hoz és zabhoz 35 liter viz. Há­romszor öntözünk és a szükséges vízmennyiséget három részre oszt­juk és minden öntözés alkalmával a víz egyharmadát használjuk fel. A lemért vetőmagot 2—3 tonnás kupa­cokba rakjuk, a víz egyharmadát a kupac szélére öntjük. Majd falapát­tal alaposan továbblapátolj­uk a már megnedvesedett vetőmagot. Ezt ad­dig folytatjuk, míg az egész csomó egyenletesen nedves. Miután a mag­vak megszikkadtak, újból öntözzük Árpánál, zabnál második öntözés al­kalmával formáimnál csávázunk. Minden 10 liter vízhez 32 köbcenti­méter 40 százalékos formalinoldatot teszünk, azért, hogy a formalin egyenletesen elszóródjék. Ezután zsákvászonnal vagy ponyvával leta­karjuk és két óráig állni hagyjuk, majd újból átlapátoljuk és 20—25 cm. vastag rétegben szétterítjük. A harmadik nedvesítést tiszta vizzel végezzük. Az öntözés csak 20— 25 óráig kell, hogy tartson. Az első ön­tözést este, a másodikat reggel és a harmadikat a második után 6—10 órával végezzük. Ezután a hőmérőt helyezzük a vetőmagkupacba és az előírt fokon tartsuk a magvakat. A hazai­­búzánál 5—7 napig 12 Celsius fokot­, árpát, zabot 15—20 óráig 10—12 Celsius fokon állni hagyjuk, majd a hőmérsékletet zéró felett 2—5 Celsius fokra csökkentjük és 10—14 napig jarovizáljuk. A ja­rovizálás időtartama alatt 3—5 százaléknál több ne csírázzon ki. Ezt a szellőztetés és a hőmérséklet csök­kentésével érjük el. Ha kevesebb csírázik ki, akkor meghosszabbítjuk a jarovizálást és kiegészítő öntözést végzünk. A jarovizált magot feltétlenül vetőgéppel vessük. Késlekedni nem szabad, mert a vetőmag megpenésze­­dik. Hektáronként a szokottnál töb­bet vetünk. A tavaszítás módszerét igen jó eredménnyel alkalmazhatjuk a bur­gonyatermesztésnél is. Ezen eljárás segítségével akadá­­­lyozta meg Liszenkó a burgonya el­­fajzását a délebbi vidéken. A burgonyát tavaszítás előtt 1­ 2 százalékos formalinoldatba kell áz­tatni. A beáztatott gumókat gyorsan megszárítjuk, azután 20 d­b. vastag rétegbe­n rakjuk és 12—15 Celsius hőmérsékleten tartjuk, amíg a gu­món a szemek növekedni kezdenek. Ez 10—15 nap múlva következik be, azután drótra vagy zsinórra füg­gesztjük a gumót és 12—14 Celsius jó napsugárba tartjuk. Ilyen feltéte­lek mellett 20—25 nap alatt rövid, de erős zöldhajtások nőnek, erős gyökérzettel és a burgonya minősé­gileg is megváltozik, mert hamarabb fog virágozni és gumót teremni. Ke­vesebb burgonyára van szükség az ültetéshez, a termés pedig lényege­sen nagyobb lesz. A marosvásárhelyi mezőgazdasági középiskola kísérle­teinek adatai szerint a tavaszi ga­bonáknál 2-3 százalékkal nagyobb a hektáronkénti termés. A jarovizálás módszerét Liszenkó szovjet tudós dolgozta ki és a Szovjetunióban millió és millió­ hek­táron vetnek jarovizált magot. A szovjet mezőgazdaság dolgozói vol­tak az elsők, akik tökéletesítették és alkalmazták a szocialista mezőgaz­daságban a jarovizálást, s ezáltal a legjobb terméseredményeket érték el, különösen tavaszi gabonáknál és burgonyánál. E módszer alkalmazá­sával mezőgazdaságunkban sokkal nagyobb mértékben járulhatunk hoz­zá mi is a többtermés eléréséhez. A jarovizálás elvégzését mint a több­­termés tényezőjét, feladatának és kötelességének kell kitűznie minden kollektív és állami gazdaságnak, mivel a többtermés fejlettebb, bősé­gesebb életet jelent számunkra. Vajda Ferenc, a mezőgazdasági középiskola IV. éves tanulója D ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ körútjának műsora: Január 25, vasárnap este 8 órakor: Sepsiszentgyörgy: Vihar a havason. Január 26, hétfő este 8 órakor: Csíkszereda: Vihar a havason. Január 27, kedd este 8 órakor: Gyergyószentmiklós: Vihar a havason. Marosvásárhelyi mozik műsora: Vö­rös Zászló filmszínház: Nyugati övezet. Haladás filmszínház: Asszonysorsok. Uj Idők filmj­e kiház: Új műsor. A „Muresíri“ Altami Ftthannón** kedden este fél kilenc órakor*, a Kul­túrpalota nagytermében hangversenyt tart a következő műsorral: Beetho­ven: VII. Szimfónia, HaesaUirjaa: 6 lánc a „k­ayaneh“ szvitből és Vesteea Zeno: Bánáti rapszódia. A hangver­senyt Mircea Basarab, a bukaresti zeneakadémia tanára, hazánk egyik legtehetségesebb Kata­ kwnagya ve­­nceffl.

Next