Vörös Zászló, 1953. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

4 (Moszkva. — Agerpres.) — O. B. Kraft, Dánia külügyminisztere 1952. október 29-én emlékiratot nyújtott át a Szovjetunió ideiglenes dániai ügyvivőjének. Az emlékirat a dán kormány válaszát tartalmazza a szovjet kormány 1952. október elsejei nyilatkozatára. Ezt a nyilatkozatot a Szovjetunió kormánya a dán kormány ama elhatározásával kapcsolatban tette, miszerint a dán kormány meg akarja engedni, hogy az agresszív atlanti szövetség egyes tagállamai fegyveres erőket tartsanak Dánia területén békeidőben. A dán kormány válaszában kijelenti, hogy az északatlanti paktum — szerinte — békés célokat követ, hogy nem irányul a Szovjetunió ellen és hogy a dán kormány nem szegte meg a Szovjetunió iránt fennálló semilyen kötelezettségét sem. Az emlékirat azt állítja, hogy a dán kormány jó és baráti kapcsolatokat óhajt fenntartani a szovjet kormánynyal és állítólag sohasem engedné meg azt, hogy Dánia területét valamely más állam elleni támadásra használják fel. A dán kormány október 29-i emlékiratban egyben kijelenti, hogy álláspontját, amely szerint idegen fegyveres erők állomásozhatnak dán területen békeidőben, a dán sajtó és a dán közéleti körök egyhangúlag támogatják. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere ez év január 28-án fogadta G. Larsent, Dánia ideiglenes moszkvai ügyvivőjét és a következő tartalmú jegyzéket nyújtotta át neki: A szovjet kormány jegyzéke a dán kormányhoz az atlanti tömb háborús előkészületeivel kapcsolatban A szovjet kormány válasza A dán kormány 1952. október 29-i emlékiratával kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy nem tartja kielégítőnek a dán kormány válaszát a felvetett kérdésben, tudniillik, hogy engedélyezi idegen támaszpontok létesítését idegen fegyveres erők számára dán területen. 1. A dán kormány jelzett emlékiratában kijelenti, hogy az északatlanti paktum — állítólag — védelmi célokat szolgál. Ez nem felel meg a valóságnak Számos tény bizonyítja, hogy a védelem szükségleteire való hivatkozással az északatlanti tömb szervezői agresszív terveiket és mesterkedéseiket kendőzik el. A szovjet kormány már 1949. március 13-i, az északatlanti szerződéssel kapcsolatos emlékiratában felhívta a figyelmet erre s kimutatta, hogy az északatlanti tömb azon hatalmak zárt csoportját képviseli, amelyek háborút készítenek elő és akarnak kirobbantani a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Az északatlanti tömb agresszív jellege kifejezésre jut azokban a nagyarányú katonai intézkedésekben, amelyeket e tömb részvevői foganatosítanak azért, hogy országuk gazdaságát háborús vágányra állítsák át, felduzzasszák a katonai költségvetésiket, növeljék fegyveres erőiket, fegyverzetüket. tömb részvevői ,európai" hadseregei lakólnak össze, amerikai parancsnokság alatt újabb katonai, légi és tengerészeti támaszpontokat építenek, kibővítik a meglévő amerikai támaszpontokat az atlanti tömbben részvevő országok területén, előkészületeket tesznek az atomfegyver használatára, stb. Figyelemreméltó, hogy az amerikai parancsnokság vezetéke alatt alakított számos katonai támaszpont a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai közelében létesült. Mint ismeretes, jelenleg bevonják az északatlanti tömbbe az újjászervezés alatt álló nyugatnémet hadsereget is, amelyet revansvágyó hitlerista tábornokok vezényelnek. E cél érdekében az USA, Anglia és Franciaország kormányai katonai szövetséget kötöttek a bonni kormánnyal, hogy Nyugat-Németország anyagi- embertartalékát a tömb agresszív céljaira használják fel. A revansvágyó nyugatnémet hadsereg bevonása az északatlanti tömb fegyveres erőinek kötelékébe, még inkább kidomborítja ennek az egész katonai csoportnak az agresszív jellegét. Az északatlanti szerződés agresszív jellegéről tanúskodik az is, hogy ez a szerződés egész sor titkos záradékot tartalmaz, amint ezt a szerződésben részvevő országok hivatalos képviselői kénytelenek voltak beismerni. A szovjet kormány jelzett emlékirata az északatlanti szerződéssel kapcsolatban kimutatta: hiábavaló az a kísérlet, hogy az atlanti szerződést védelmi célok szolgálatában álló szerződésnek tüntessék fel. A szovjet kormány teljesen leleplezte az északatlanti tömb agresszív jellegét. Azóta az északatlanti csoport agreszszív tevékenysége még inkább fokozódott és egyre inkább felszínre kerültek a tömb megszervezőjének és ösztönzőjének, az Egyesült Államok agressziós tervei és cselszövései. Az USA diktálja a tömbben részvevő többi ország politikáját, amelyek országuk területét amerikai támaszpontok és hídfők céljaira az USA rendelkezésére bocsátják, s ezzel hadműveletek esetén saját országukat is veszélyeztetik. Az USAkormánya által létrehozott északatlanti katonai tömb nem veszi figyelembe a népek akaratát, amelyek tartós békére törekszenek. Az atlanti tömb hivatása, hogy az Egyesült Államok és más agresszív államok világuralmi céljait szolgálja. Tudva azt, hogy ezek az imperialista és népellenes célok békés után nem valósíthatók meg, az amerikai-angol hatalmi csoport mindenki szeme láttára előkészületeket tesz egy újabb háborúra. Ki akar robbantani egy harmadik világháborút. Ezt a nyilvánvaló tényt egyetlen kormány sem tagadhatja, amely nem akarja félrevezetni saját népét. 2. A dán kormány 1952. október 29-i emlékiratában azt hangoztatja, hogy jó és baráti kapcsolatokat akar fenntartani a Szovjetunióval és hogy sohasem engedné meg, hogy Dánia területét valaha is más állam elleni támadásra használják fel. A dán kormány már ezelőtt is tett ilyen fogadalmakat. A dán kormány 1949. május 1-i jegyzékében kijelentette: „Dánia nem csatlakozik semilyen agressziós célokat követő politikához, így tehát nem egyezne bele egy olyan paktum alkalmazásába, amely agresszív módon valamely állam, például a Szovjetunió ellen irányulna, amellyel Dánia hagyományos békés és baráti kapcsolatokat tart fenn." A tények azonban azt bizonyítják, hogy a dán kormány azáltal, hogy csatlakozott az északatlanti tömbhöz, részt vesz az új háború előkészítését szolgáló intézkedések alkalmazásában. Amikor a dán kormány dán területet enged át az agresziós célokra szervezett, amerikai és angol katonai támaszpontok részére, megszegi fogadalmát, amely szerint nem hajlandó résztvenni egy, a Szovjetunió ellen irányuló paktumban. Dánia minden fogadkozása ellenére, azáltal, hogy részt vesz az északalanti tömbben, egyre jobban belesodródik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni imperialista mesterkedésekbe, noha e bűnös és népellenes mesterkedések kétségtelenül idegenek a dán néptől és az összes békeszerető népektől. Azzal, hogy Dánia most átengedi területét az északatlanti agresszív tömb katonai támaszpontjai számára, közvetlenül részt vesz egy újabb, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló háború előkészítésében. 3. A dán kormány azáltal, hogy beleegyezik, hogy az agresszív célokat követő és a Szovjetunió ellen irányuló északatlanti tömb csapatai állomásozzanak országa területén, nyilvánvalóan letér korábbi álláspontjáról, amely szerint nem engedi meg idegen csapatok állomásozását Dánia területén. Dánia kormánya megszegi az 1946-ban, a Bornholmszigetek tekintetében tett fogadalmát, amikor is kötelezte magát, hogy dán közigazgatást létesít a szigeteken idegen csapatok részvétele nélkül. A szovjet kormány szükségesnek tartja felhívni a dán kormány figyelmét a következőkre: az, hogy dán területen békeidőben idegen fegyveres erőknek katonai támaszpontokat enged át, Dániának sem áll érdekében, mert ez veszélyezteti biztonságát és függetlenségét. 4. A dán kormány október 29-i emlékiratában azt állítja, hogy álláspontját, amely szerint idegen fegyveres erők állomásozzanak békeidőben dán területen — egyöntetűen támogatja a dán sajtó és a dán közvélemény. Ez az állítás alaptalan. A Folketing (nemzetgyűlés — szerk.) október 31 -i ülésén több politikai párt képviselői bírálták a kormány politikáját azzal kapcsolatosan, hogy engedélyezi egyes idegen fegyveres erőknek az ország területén katonai támaszpontok létesítését. A dán közvélemény különböző képviselőinek , a politikai pártok, a szakszervezeti szövetségek és más tömegszervezetek vezetőinek a dán sajtóban közölt nyilatkozataiból világosan kitűnik: a dán nép túlnyomó többsége ellenzi, hogy Dánia katonai támaszpontokat bocsásson az amerikaiak rendelkezésére. Ezt a különböző politikai irányzatú dán lapok számos cikke is bizonyítja. Így a POLITIKEN című lap, az egyik legelterjedtebb dán újság, 1952. november elsejei számában ezt írta: „Aki ismeri országunk hangulatát, nem kételkedik abban, hogy a lakosság nagy része el akarja kerülni, hogy idegen csapatok állomásozzanak Dániában.“ Egy másik dán lap, a MIDDELFARD VENSTREBLAD szintén állást foglalt az ellen, hogy Dánia területén idegen katonai támaszpontokat létesítsenek. A lap 1952 november végén ezt írta: „Kevéssé valószínű, hogy Dánia azért csatlakozott az északatlanti paktumhoz, hogy területét és embereit felajánlja egy nagy háború céljára. A háború kirobbantása Dániában senkinek sem érdeke. Feltételezhető, hogy az egész dán nép kérni fogja a kormányt, foglaljon el szilárd álláspontot és kategorikusan utasítsa vissza ezt.“ Karl Skyte, radikális párti nemzetgyűlési képviselő 1952 szeptember elején Otterupebach beszédében kijelentette: „Idegen katonai támaszpontok létesítése Dánia területén igen nagy veszélyt jelent Dánia számára. A nép nagy részének az a véleménye, hogy ki kell jelenteni: nem akarjuk!“ Jürgen Dick tanár, a szociáldemokrata párt egyik képviselője, 1952. szeptember 17-én kijelentette: „Nyugat-Németország militarizálása, az egységes katonai parancsnokság létesítése és végül , idegen csapatok elszállásolása Dánia területén, súlyosbítja Dárifa helyzetét.“ A dán közvélemény képviselőinek és a dán sajtónak nyilatkozatai megcáfolják a dán kormány jegyzékében foglalt állítást, amely szerint a dán nép támogatja a kormány elhatározását, hogy Dánia területét amerikai támaszpontnak ajánlja fel. Mint látható, a dán kormánynak azért volt szüksége erre az állításra, hogy megindokolja politikáját, amelynek célja, hogy Dániát az amerikai haderők támaszpontjává alakítsa át, hogy eltitkolja azt a veszélyt, amelyet ez a politika Dánia számára jelent. 5. Világos, hogy a dán kormány azzal, hogy 1949-ben belépett az északatlanti tömbbe, Dániát egy olyan agresszív katonai csoport részévé alakította át, amely nem védelmi célokat, hanem az új világháború előkészítését szolgálja. Azzal, hogy a dán kormány beleegyezik abba, hogy dán területen békeidőben idegen csapatok állomásozzanak, Dániát a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen tervezett háború közvetlen részesévé teszi. A szovjet kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a dán kormány akcióit. Mint ahogy a szovjet kormány 1952. október elsejei nyilatkozatában már kimutatta, ezek az akciók veszélyeztetik a Szovjetunió és a balti országok biztonságát. A felelősség ez akciók esetleges következményeiért teljes egészében a dán kormányra hárul.“ VÖRÖS ZÁSZLÓ * Összeült a Komszomol moszkva tartományi értekezlete (Moszkva. — Agerpres.) — A Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában január 28-án megnyílt a Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség moszkva tartományi értekezlete. A tartomány minden részéből 650 küldött vesz részt az értekezleten. A munkabeszámolót Alexej Rapohin, a Komszomol moszkvai bizottságának titkára tartotta. Mind a beszámoló, mind a vita során felszólaló küldöttek hangsúlyozták, hogy Sztálin elvtársnak „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban“ című művét és a párt XIX. kongresszusának határozatait a moszkva tartományi ifjúság, akárcsak a Szovjetunió valamennyi dolgozója, a kommunizmusért vívott harc nagyszerű programmjának tekinti. A szovjet ifjúság alaposan tanulmányozza ezeket a történelmi jelentőségű dokumentumokat. „Az ifjúság számára nincs nagyobb boldogság — hangsúlyozták a küldöttek — mint az egész szovjet nép oldalán, Joszif Visszárionovics Sztálin, a szeretett vezető és tanítómester vezetésével harcolni a kommunizmusért." Mentsük meg a Rosenberg-házaspár életét! (New York. — Agerpres.) — A DAILY WORKER című lap öt hasábon közölte azoknak a különböző vallású amerikai papoknak a névjegyzékét, akik követelték az USA elnökétől, gyakorolja megkegyelmezési jogát és semmisítse meg a Rosenberg-házaspár ellen hozott ítéletet. ★ (London. — Agerpres.) — A békeszerető angolok naponta számos levelet és táviratot intéznek az USA elnökéhez és követelik a Rosenbergházaspár ellen megrendezett per felülvizsgálását és a két ártatlan ember felmentését. Több mint 100 szakszervezeti vezető, 150 carltoni munkás, a colwicki „Sand -üzemek munkásai, valamint a nottinghami dolgozók táviratban követelték az USA elnökétől a Rosenberg-házaspár megkegyelmezését. Több icelandi író, a vancouveri papok egy csoportja és Finchley helység lakossága küldöttséget menesztett el a londoni amerikai nagykövetséghez, hogy követeljék a Rosenberg-házaspár megkegyelmezését és szabadonbocsátását. Mint a FRANCE PRESSE hírügynökség jelenti, Essex tartomány valamennyi templomában a hívők imádkoztak a Rosenberg-házaspárért. Essex városban a lelkész kijelentette a hívőknek tartott prédikációjában, hogy az USA új elnökének, Eisenhowernek, első hivatalos akciója a Rosenberg-házaspár megkegyelmezése kellene legyen. ★ (Hamburg. — Agerpres.) — A német kérdés békés rendezésével foglalkozó bizottság táviratot küldött az USA elnökének és követelte a Rosenberg-házaspár perének felülvizsgálását, Julius és Ethel Rosenberg felmentését. Hasonló táviratot küldött Franz Hellgress szenátor és Hamburg lakossága különböző rétegeinek többszáz képviselője. A francia közvélemény felháborodással utasítja vissza a Lifesértését (Paris — Agerpres). A francia lapok újabb kommentárokat közölnek a LIFE franciaellenes cikkével kapcsolatban. A PÁRISIEN LIBÉRÉ című lap John Foster Dullesnek, az USA új külügyminiszterének és Stassennak, az úgynevezett kölcsönös biztonsági hivatal új igazgatójának Franciaországba érkezée „furcsa előjátéknak“ minősíti a LIFE cikkét. A FIGARO január 27-i számában „A harisnyába csúsztatott csekk“ címmel cikket közölt Francois Mauriac tollából. Mauriac arra emlékeztet cikkében, hogy az első világháborúban harmincszor több francia esett el, mint amenynyi amerikai. A szerző úgy véli, hogy „az emberiség mai szenvedései abból erednek, hogy „az Egyesült Államok“ annak idején aláásta a Népszövetséget.“ Miközben arra tesz célzást, hogy a második világháború idején az amerikai légihaderő katonai szempontból indokolatlanul bombázta Franciaország területét, Mauriac így folytatja: „A régebbi áldozatokat újabbak követték: férfiak, nők és gyermekek pusztultak el az amerikai légierő által lerombolt városokban és falvakban, amit sok katonai szakértő szerint, el lehetett volna kerülni.“ Az amerikai folyóirat Franciaországot sértő kifejezéseivel kapcsolatban Mauriac kijelenti: „Szerencsés sértés“ ez, ha nyugtalanságot vált ki népünkben és mindnyájunkat — vezetőket és vezetetteket, képviselőket és választókat — arra ösztönöz, hogy komolyan felülvizsgáljuk álláspontunkat Most, amikor a nemzetgyűlés az „európai hadsereg“ megalakítására vonatkozó szerződést készül megvizsgálni, remélnünk kell, hogy az egymilliárd dolláros csekk nem befolyásolja a választást, amely döntő a nemzet sorsa szempontjából.“ , „Ez a cikk csupa pimaszság a francia politikával szemben“ — írják a COMBAT, a FRANC-TIREUR és a LA CROIX című lapok a LIFE cikkével kapcsolatban. A demokratikus lapok hangsúlyozzák, hogy az amerikai imperialisták durva hangneme nem bizonyít egyebet, mint tehetetlen dühüket amiatt, hogy szüntelenül fokozódik a francia nép harca nemzeti függetlenségéért, a békéért. A LIBERATION című lap „Durvaság amerikai stílusban“ címmel részleteket közöl a LIFE cikkéből. „Íme, mi a tengerentúliak véleménye Franciaországról és köztársasági rendszeréről — írja. — Fontos, hogy tudomást szerezzen erről az egész világ. Mi jól megjegyezzük magunknak ezeket az amerikai stílusra jellemző ocsmány szavakat.“ fi fasiszta sokig bíróság barbár ítélete (Athén. — Agerpres.) — Az athéni hadbíróság befejezte Elis Joanidu, Grammenosz, Dromatosz, Maniati s a többi görög hazafi perének újratárgyalását. Mint a görög sajtó jelenti, a tárgyaláson csupán rendőrügynökök tanúskodtak. A vádlottak leleplezték és visszautasították a görög titkos rendőrség által „hazaárulás“ vagy „kísérlet Görögország területe egy részének elidegenítésére“ címen felhozott vádakat. Ennek ellenére, a bíróság életfogytiglani börtönre ítélte Elli Joanidut — Beloiannisz feleségét, — Dromatoszt, Georgiádut, Maniatit, Grammenoszt és Papanikolaut. Nikolakopuloszt, Podaraszt, Levandakiszt, Kasszidaszt, Doniszt és Kalofoliaszt 20 évi börtönbüntetésre ítélték. A per megrendezése és lefolyása bebizonyította, hogy a 93 hazafi „perének“ újratárgyalásával a hadbíróság pontosan meghatározott célokat követett. Mint görög demokratikus körökben hangsúlyozzák, e per megrendezésével a vezetőkörök meg akarták félemlíteni Görögország demokratikuselemeit, mindazokat, akik agörög nép demokratikus hazafias frontjának megteremtéséért harcolnak. Nyomatott a marosvásárhelyi Sokszorosítóipari Vállalat körforgógépén — Telefon: 643. — Taxa postalä plätitä in numerar conf. apr. Dir. Gen. PTT Nr. 2033 1945. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Bartók Béla utcai. — Telefon: Szerkesztőség 50, 488, 685.