Vörös Zászló, 1953. június (2. évfolyam, 130-153. szám)

1953-06-03 / 130. szám

is „elveszett“ szocialista versetnseMos A marosvásárhelyi „Minszki­ Lajos" üzem vegyiosztályán ez év május 28-án a szocialista versenyfelelőssel akartam beszélni. A portás megütöd­ve hallgatta hogy az üzemi szocialista versenyfele­lés iránt érdeklődöm. Neki, amint mon­dotta, fogalma sincs arról, ki lehet az üzemben a szocialista versenyfelelés. Vállvonogatva szaladgált egyik ember­től a másikig, de úgy látszik, más se nagyon tudta, hol található a szocial­ista versenyfelelés. Végre sok keres­gélés után örömmel hozta tudomásom­ra, hogy át kell mennem a szomszéd­ban lévő öntődébe, mert a szocialista t­etvzenyfelelőst ott megtalálom. Még­is mondta, hogy az illető elvtársat Ba­bus Ferencnek hívják. Bizalommal mentem át az öntődébe, hisz megtörtént nem egyszer, hogy, ha valakit kerestünk, más osztályon, vagy más üzemrészben volt. Az öntődénél senki sem kérte az igazolványt, így akadály nélkül jutottam be az első műhelyig. Itt megtudtam, hogy Babos Ferenc jelenleg iskolában van. — Nem tesz semmit — vigasztalt az egyik elvtárs — van helyettese is. Hátul dolgozik az öntődében. Tessék hátra menni az öntőműhelyig és ott keresni Torzsa Ferencet, ő a helyettese A szóbanf­orgó elvtársat meg is ta­láltam, hisz mindenki ismeri, népszerű, sztahanovista munkás. Torzsa Feren­cet valóban megtették szocialista ver­senyfelelősnek, de semmi utasítást vagy feladatot nem kapott Babos Fe­­renctől, aki elment az iskolába anélkül, hogy a feladatának eleget tett volna és a maga helyébe egy másik elvtársat rendesen beállított volna. Ezek után kénytelen voltam az ön­tödéből visszamenni a vegyiüzembe, ahová irányítottak. Azt tanácsolták, hogy menjek fel a munka- és bérosz­­tályra, s ott majd minden szükséges alatot meg fogok kapni. Csüggedten érkeztem vissza a vegyiüzembe. Itt azonban újabb akadályba ütköztem. Nem volt az igazgató elvtárstó­ en­gedélyem, hogy a termelés meneté­ről adatokat adhatnak nekem. Meg kellett hát keresnem az igazgatót, küldtek a villanyszerelő-műhelybe, a hátsó udvarra, a káderosztályra, de az igazgatót, sehol sem találtam meg. Szerencsémre keresgélés közben talál­koztam az üzembizottság elnökével, Kohn Andorral, aki miután megtudta, hogy mi járatban vagyok, azonnal ajánlott egy újabb nevet, aki, amint mondotta, majd beszámol nekem a termelés menetéről. — Menjen csak Kulcsár Judithoz, *— mondotta. — Nála mindent megtud és megtalál, amire szüksége van. Fent dolgozik a munka- és bérosztályon, menjen csak egész nyugodtan, — biz­tatott, s a biztatásra tényleg szüksé­gem is volt, hisz reményem már fogy­tán volt, hogy eredménnyel jár-e pró­bálkozásom. Kulcsár Juditot tényleg megtalál­tam. Amikor meghallotta, hogy engem a termelés menete érdekel, először kissé megütődött, majd nevetve mon­dotta: — Ez teljességgel lehetetlen, hisz ezt még mi sem tudjuk. Nekünk csak a hónap végén vannak élmunkásaink, csak akkor tudjuk meg az eredménye­ket is és azt, hogy a tervet hogyan tel­jesítettük. Szavaiból nemcsak arra lehet követ­keztetni, hogy náluk az élmunkások havonta várakoznak, hanem arra is, hogy hónap közben a „Minszki Lajos“ üzemben a termelési eredményeket egyáltalán nem ismerik. Nem ismerik azt sem, hogyan állanak az osztályok a terv teljesítésével tíznaponként, s így természetesen a kellő segítséget sem tudják megadni annak az osztálynak, amely esetleg hónap közben bizonyos okok miatt, lemaradt a terv teljesítésé­vel. A szocialista versenyfelelőst felku­tatni a „Minszki Lajos“ üzemben nagy­ feladat, — hacsak az illető elvtárs nem kiváló nyomozótehetség, — de hónap közben a terv teljesítésére vo­­natki­zó adatokat kapni, ez teljesen lehetetlen dolog. •­ A „Minszki Lajos“ pártalapszerve­­zetére s személyesen Jánosi István alapszervezeti titkárra, valamint az üzembizottság tagjaira és az igazgató elvtársa az a feladat hárul, hogy sür­gősen keressék meg az „elveszett“ szocialista versenyfelelőst és adjanak meg neki minden támogatást feladata teljesítésében. Ugyanakkor intézkedje­nek, hogy a szocialista versenyeket, a termelésben elért eredményeket 10 naponként értékeljék ki, így nemcsak a munkalendületet fokozzák, hanem hónapközben a lemaradt osztályokat is hatékonyabban tudják segíteni a terv teljesítésében. LŐRINCZI R. V LA HIC­A A reggeli csöndet csak az üzem du­dájának mély dugása zavarja meg, amint az új munkanap megkezdésére hívogatja a dolgozókat. A hívogató hangra mindegyik dolgozó igyekszik munkahelyére, hisz ma ünnepi műsza­kot tartanak. .k Az öreg kohász, András Lajos Dom­bi, több, mint 24 éve dolgozik az üzem­ben. Akárcsak odahaza, a háza táját, úgy ismeri az üzem minden kicsiny ré­szét. Nem hiába mondogatja: — Az üzem a második otthonom. ,42 öreg ko­hász mély ragaszkodása az üzemhez, munkájában nyilvánul meg. Nem hiába lett az üzem élmunkása, nem hiába kapta meg az „RNK ötéves évforduló­­­­i" érmet. András Lajos Dombi szere­­t és büszke is szakmájára. Olyan élve­zettel néz olvasztás közben az ellen­őrző lencsébe, mintha csak most látná először az izzó vasat. András Lajos Dombi, szénporos ing­­uj­­ával végig dörzsöli a homlokát. Mintha az éjtszakai fáradtság nyomát nem is érezné, korát meghazud­toló fürgeséggel karolja át az eddig­ rá­várakozó fiatal öntöt s a kacskaringós vaslépcsőn felfelé a kohó tetejére tar­tanak, ahonnan belátni az egész üze­met. Az etetőn, Both H. János üdvözli az öreg kohászt, miközben újabb vaskö­vet, majd szenet tölt a kohó gyomrába. András Lajos Dombi nekitámaszkodik a kohó mellett lévő korlátnak s az ifjú, a fiatal öntő kérésére elmeséli: Vlahica múltját, jelenjét s azokat a ragyogó távlatokat, amelyek az üzem előtt álla­nak. Vlahica üzem a múltban... Sötét va­don közepén állt az öntöde, a kohó, a fából épített pucoló- és a raktárhelyi­ség. Itt, ebben a sötét börtön cellára emlékeztető „üzemben" évtizedeken át a tőkés tulajdonosok kezében a mun­kásverejték arannyá változott. Bent, az öntödében, akárcsak a bör­tön celláiban, sötétség és nyirkos leve­gő uralkodott. Az öntöde egyik sarká­ban fáradttestű, verejtékező emberek emelték faemelővel a nehéz vasdarabo­kat, hogy majd később üstöket csinál­janak belőlük. A magkészítőben alig dolgoztak tizen s azoknak sem volt tisztességes felszerelésük, mellyel em­berséges módon lehetett volna dolgoz­ni. Az öntöde legrégibb maradványa, a kupió és a kohó, amely a dolgozóknak eszébe juttatja azt a sok keserűséget, melyet ezidáig átéltek. A munkásnak lá­tástól vakulásig kellett küzködnie a betevő falatért, kalapját sűrűn emelget­ve a térdig hajolni a tulajdonos elött, mi­közben félkezével magához szorítot­ta a cafatokban csüngő rongydara­bokat. S ha mindezt nem tették meg, ha nem dolgoztak látástól vakulásig, ha nem hajoltak térdig a tulajdonos elött, következett a fizetés levonás és később: az elbocsátás. Ezt a keserű életet a dolgozók nagy része még zsenge gyermekkorában megkezdte. Alig volt módjukban, hogy legalább az elemi iskola egy-két­ osztá­lyát elvégezzék, mert a szükség kenyér­­keresetre hajtotta. Négy, vagy négy és félévi­ inaskodás után is csak annyit tudtak keresni, hogy szűkösen a betevő falatra éppen csak elég volt. Azonban a tulajdonos urak nem elégedtek meg még ezzel az olcsó munkaerővel sem. Általános elbocsátásokat rendeztek, így került az utcára, máról-holnapra sok társával együtt idős Szőcs Béla öntő és családja is. A gyár „urai" nagyon jól tudták, hogy kezükben van a hata­lom. Tudták, hogy akiket ők elbocsá­tanak csak nagyon nehezen kapnak munkát az ország más részében, míg ők még olcsóbb munkaerőhöz jutnak. Mindezzel tisztában voltak a Schill test­vérek, a részvényesek, s mindezt na­gyon jól tudta Bujoiu gyártulajdonos „úr" is, aki egymásután rendelte el az elbocsátásokat. Ilyen volt az étet Vlahicán a múlt­ban. * És a jelen ? Amikor az öreg kohász a jelenről kezd m­esélni, oly nagy lel­kesedés hatja át egész lényét, minden szavát, hogy a fiatal öntő önkénytele­nül is arra gondol: — Milyen boldog is ez az ember, akit a mult annyira megsanyargatott és ma szabadon, bol­dogan él és építi az új üzemet és dol­gozótársaival együtt valóra váltja a tervet. ...Augusztus 23-át, hazánk felszaba­dulásának napját nagy vörös belük, jelzik a vlahicai üzem történelemköny-­­vében. Ezen a napon hazánk valameny­­n­yi dolgozója örökre lerázta nyakáról a rabigát. Az eddig keservesen roboto­ló dolgozók saját sorsuk, az új élet ko­vácsai, az üzem tulajdonosai lettek. A hitlerista fenevadak minden érté­kesebb gépet és munkaeszközt „elme­­nekítettek" az üzemből. A felszabadu­lás után megindult a harc: az újjáépí­tés harca. A harc élén a kommunistái­ állottak, mint Varga József, Mihály József és számos más kommunista. A kommunisták kezdeményezésére az üzem dolgozói összeültek, hogy megtárgyalják az ü­zem megindításá­val kapcsolatos tennivalókat. Az össze­jövetelen elhatározták, hogy közös erő­vel hozzákezdenek az üzem helyreállí­tásához. Nagy lendülettel kezdtek munkához. A­ legfontosabb tennivaló a villanyhálózat kijavítása és helyreállí­tása volt. Ezért a lövétei vaskőbányá­ból felhozták a hámorba a villanymo­tort s az egyik vizikerékre szépet­ték, amely ideiglenesen villannyal látta el az üzemet. Később rendbehozták és olvasztás céljára megindították a kup­léit. Majd fogatokat és később egy te­hergépkocsit szereztek s megkezdték a kibányászott vaskő elszállítását. A dol­gozók megfeszített erővel dolgoztak. Egyrészü­k,mint Ferenc András, idős Herczeg Mihály, György Mózes és sokan mások az erdőbe mentek a szén­­égetéshez fát vágni, így vette kezdetét az újjáépítési harc. A munka már a rendes kerékvágás­ban folyt, amikor egy szép napon meg­érkezett az üzem volt tulajdonosa, Bujoiu. — Vissza akarom vásárolni az üzememet — mondta arcátlan szemte­lenséggel. A dolgozók a volt gyártu­lajdonost kikergették a gyár területé­ről. Az üzem egyik napról a másikra nőtt és ahogy nőtt, fejlődött, úgy változott meg a képe is. Lassan eltűnt a régi Vla­hica. A párt irányításával és segítségé­vel a dolgozók szorgos munkája révén új épületek, üzemrészek falai emelked­tek. Megépült az új, tágas, világos, korszerű öntöde, amely majdnem há­romszorosa a réginek, ahol ma már egészséges, körülmények között dolgoz­nak a munkások. Megjavultak a mun­kakörülmények. A régi öntöde faeme­­lése helyett megjelent a hatalmas vil­­lanyemelő és egy nagy futódaru, amely lényeges könnyebbséget jelent az ön­töde dolgozóinak. S mily büszkeséggel tekintenek a dolgozók az új típusú kup­iókra, amelyek jóval többet termelnek mint a régi. A dolgozók legszebb meg­valósításai közé tartozik az emberi munka észszerű­sítésekkel történő meg­könnyítése, a lehetőségek kiszélesíté­se. S mindezekre milyen büszkék az üzem munkásai. Népi demokratikus rendszerünkben a termelés és termelékenység növelé­sével emelkedik a dolgozók életszínvo­nala is. Új éhmunkások, többszörös újí­tók emelkednek ki a dolgozók soraiból, akik tervük teljesítésével hozzájárul­nak az ötéves terv négy év alatti telje­sítéséhez, így például idős Szőcs Béla élmunkás, többszörös újító, aki normá­ját átlag 200 százalékban teljesíti. De ott vannak az ifjú káderek, akik nem­rég kerültek ki a szakiskolákból és, akik kiváló teljesítményeikkel köszönik meg pártunk szerető gondoskodását. Györgypál Lajos 256 és ifjú Mihály József 214 százalékos tervteljesítéssel köszönti a hazánkban tartandó Világ­ifjúsági Találkozót. A dolgozók életszínvonalának eme­léséről kell-e jobb bizonyíték annál, mint az, hogy idős András István szta­hanovista és többszörös újító kibőví­tette házát, mert a család megszaporo­dott, míg Bardóczi László sztahanov­ista az üzemtől kapott lakást. Nagyot változott a dolgozók élete kulturális szempontból is. Az üzemnek ma dalárdája, színjátszó- és tánccso­portja van, amely az országos szak­szervezeti kultúrversenyen az elsők kö­zé került. ★ András Lajos Dombi elhallgat, ma­gához vonja az ifjú öntőt, majd felsó­hajtva így szól: — Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem vagyok fiatalabb. Milyen más is ma az élet, mint az én ifjú koromban. Micsoda gyönyörű távlatok állanak előttünk ! Kissé előre dől a korláton s csillogó szemmel, kitárt karral mondja: — Nézd, idáig fog kinyúlni az új ön­töde. Itt majd különböző adminisztratív épületek emelkednek. Ott pedig —­ és ezzel a távolba mutat — új munkásla­­kások épülnek. Látod fiam, mindezt pártunknak, a Román Munkáspártnak köszönhetjük. ILLYÉS IBOLYA VÖRÖS ZÁSZ­LÓ Becsülettel teljesítiik feladataikat A vasúti szállítómunkások fele­lősségteljes munkát végeznek. Orszá­gunk gazdasági kereskedelmi élete el sem képzelhető gyorsan gördülő mozdonyok és észszerűen megrakott vagonok nélkül. A vasúti­ munkások felelnek azért, hogy a nyers-, vagy a félkészáru idejében eljusson rendeltetési helyére. Ha késik a faanyag, csökken az épít­kezés üteme a munkáslakásoknál, a bútor készítésénél, ha késik a cement­­szállítás, nehézségek tornyosulnak a csatornaépítésnél­, a vilanyerőműépí­­tésnél, stb. Hatalmas erőfeszítéseket tesznek a szállítómunkások, hogy előirányza­tukat idejében teljesítsék. Munkájuk­ban nagy segítséget nyújt a szovjet munkamódszerek alkalonázása. Gyergyó-rajon ■sasu­ti szállító mun­kásai aktív részesei a szállítási elő­irányzatok idejében és jó körülmények közötti teljesítéséért folyó harcnak. Biztosítják, hogy a Gyergyó-rajonból kiinduló nyersanyagok pontosan el­jussanak rendeltetési helyükre és gondoskodnak arról, hogy a szállítás is menetrend szemen haladjon. Ba­­lanikzki Izidor, a Zavodcíkov-féle szovjet módszer alkalmazásával 12 százalékkal haladja túl előirányzatát, Pál Géza Kuznyecov szovjet sztaha­novista módszerét alkalmazza sikerrel, így 7 százalékos norma túlteljesítést ér el. Gáli M. József mozdonyvezető a Lunyin-féle munkamódszerrel je­lentős szén- és olajmegtakarítást ért el, Sándor Mihály és Benedek István fűtők is sikerre­ alkalmazzák ezt a módszert. Craciun Gheorghe új mód-­­­szert vezetett be a sinfurás és talpfa pontolásnál, s ezáltal 37 százalékos normatúlteljesítést ért el. Ferenci Mihály váltókezelő, Dara­dics András fékező, Kaszai András, Kölese Gyula és a többi munkások lelkiismeretes­evékenysége mind hozzájárult a szállítási előirányzat időbeni teljesítéséhez. Florica Péter őrházvezető, mun­kahelyének szépítéséről is gondos­kodik. Sajátkezűleg kifestette az őr­házat, hogy az átutazók lássák: a vasúti munkások megbecsülik a köz­vagyont. Florica őrházvezető kezde­ményezése követőkre talált. Gyergyó­­medencében a többi őrházvezető is fehérre meszelte az őrházak falait. Az alapszervezet irányításával, a szakszervezet gondoskodik a szállító­­munkások politikai és szakmai szín­vonalának emeléséről is. A szakszer­vezet rendszeresen kiértékeli a szál­­­­lítómunkások tevékenységét, népszerű-­­­síti az élmunkásokat. A régeni „Sztrohanov" állami gazdaságban gondozzák a növényeket A régeni állami gazdaságban a volgyok lelkesen végzik a növény­­ápolási munkálatokat. A párta tápszervezet irányításával a vezetőség jól megszervezte a nö­vényápolási munkálatokat. A vetés még be sem fejeződött, s a gazdaság dolgozói máris megkezdték a növények ápolását. 296 hektár te­szeten végezték el az első gyomlá­­lást. Az osztályok között szép eredményt ért el a­­ Ben­g szekció, ahol 250 hek­tár­ területen elvégezték az első és 22 hektáron a másodszori gyomlálást. A gyomlálással párhuzamosan a gaz­daság dolgozói a kapálást is meg­kezdték, amelyet 30 hektár területen végeztek el. A bátosi szekción is értek el eredményt a növényápolási munkálatokban, így 46 hektár terüle­ten elvégezték e gyomlálást és 50 hektáron a kapálást. A régeni szekció dolgozói is értek el eredményeket, a kertészetben, ahol a palántákat kiültették, a paradicsom­­palántán kívül és 18 hektár véle­ményt meg is kapáltak. Azonban az elért eredmények mel­lett a gazdaságnak vannak hiányos­ságai is. Például azt a területet, aho­vá a paradicsomot akarják ültetni, csak most szántják fel és a trágya még nincs eltérítve a földön. Ezért a gazdaság vezetőségét terheli a fele­lősség, amelynek gondoskodnia kel­lett volna, hogy a föld idejében le­gyen felszántva és előkészítve. A vezetőségnek igyekeznie kell a mun­káját jobban megszervezni és az agrotechnikai szabályok maradék­talan betartásával végezni. 3 Erdőségeink beporzása repülőgépről Az ország összes erdőségeinek ál­lami tulajdonba vétele után, a párt és a kormány az Erdőügyi Miniszté­riumnak feladatává tette a múlt rendszer által tönkretett erdőállomá­nyok újraerdősítését, a meglévő er­dőállományokban a kedvező életfelté­teleknek a megteremtését, a csemete­kertekben a növényegészségügyi irányelvek alkalmazását, a meglévő csemeték ápolását, hogy az újraerdő­sítéseknél felhasznált csemeték ki­váló minőségűek legyenek. Ezen irányelvek nyomán, a Ma­gyar Autonóm Tartomány Erdőigaz­gatósága azt a­z adatot kapta, hogy tanulmányozza és alkalmazza az összes műszaki lehetőségeket, ame­lyekkel a tartomány erdőségeinek gazdasági értékét csökkentő erdei káros rovarokat ki lehet irtani. Mint védekezési módszert, tartomá­nyunkban első ízben alkalmazzuk a repülőgépről való beporzást, amelyet június hó első napjaiban fogunk vég­rehajtani. Hogy ezen munkálatok a kívánt eredménnyel járjanak, kellő felvilá­gosító munkát kell végezni a kör­nyező falvak lakossága körében, hogy mindenben alkalmazkodjék­­a­ Ma­gyar Autonóm Tartomány néptanácsa végrehajtó­­bizottságának 1953-as évi, 10. számú határozatában előírt uta­sításokhoz. Szükséges, hogy a községi néptaná­csok elnökei, karöltve az illetékes er­­dőhivatali szervekkel, a lakosság kö­rében rámutassanak a munkálatok céljára és fontosságára. A lakosságot fel kell világosítani, hogy ha a bú­­csúspik­e-hernyók nem pusztulnak ki teljesen, a Mocsár-erdők állandóan ki lesznek téve a további károsítások­nak, amelyek a többi erdőkre is át­terjednek, ami nemzetgazdasági szem­pontból nagy károkat jelent. Ezen munkálatok sikere, a balese­tek elkerülése érdekében szükséges, hogy a lakosság az erdőkbe vezető utakon felállított táblák figyelmeztető feliratait tiszteletben tartsa:­­„az erdőbe belépni tilos", „Életveszé­lyes“, „Beporzott terület". A méhé­szek a beporzott erdők peremétől szá­mított legalább 10 kilométer távol­ságra kötelesek méheiket átköltöz­tetni. A beporzott erdőkben a zárlat idején — amelynek tartamát a görgény­­szentimrei Erdőhivatal a néptanácsok útján tudósítja a lakossággal, — mindennemű legeltetés tilos. Ezen beporzott erdőkkel szomszédos falvak lakossága a kutakat védőfedéllel kö­teles ellátni. A beporzást foganatosító repülő­gép repülése idején a beporzandó er­dők mentén a közforgalom be lesz tiltva. A lakosság az erdészeti szerveknek a fentebb vázolt munkálatok sikeres elvégzéséhez adjon meg minden tá­mogatást, mert ezek a munkálatok a nemzetgazdaság, az egész dolgozó nép érdekeit szolgálják . C. O. STOENESCU a tartományi Erdészeti Hivatal mérnöke

Next