Vörös Zászló, 1953. június (2. évfolyam, 130-153. szám)
1953-06-03 / 130. szám
is „elveszett“ szocialista versetnseMos A marosvásárhelyi „Minszki Lajos" üzem vegyiosztályán ez év május 28-án a szocialista versenyfelelőssel akartam beszélni. A portás megütödve hallgatta hogy az üzemi szocialista versenyfelelés iránt érdeklődöm. Neki, amint mondotta, fogalma sincs arról, ki lehet az üzemben a szocialista versenyfelelés. Vállvonogatva szaladgált egyik embertől a másikig, de úgy látszik, más se nagyon tudta, hol található a szocialista versenyfelelés. Végre sok keresgélés után örömmel hozta tudomásomra, hogy át kell mennem a szomszédban lévő öntődébe, mert a szocialista tetvzenyfelelőst ott megtalálom. Mégis mondta, hogy az illető elvtársat Babus Ferencnek hívják. Bizalommal mentem át az öntődébe, hisz megtörtént nem egyszer, hogy, ha valakit kerestünk, más osztályon, vagy más üzemrészben volt. Az öntődénél senki sem kérte az igazolványt, így akadály nélkül jutottam be az első műhelyig. Itt megtudtam, hogy Babos Ferenc jelenleg iskolában van. — Nem tesz semmit — vigasztalt az egyik elvtárs — van helyettese is. Hátul dolgozik az öntődében. Tessék hátra menni az öntőműhelyig és ott keresni Torzsa Ferencet, ő a helyettese A szóbanforgó elvtársat meg is találtam, hisz mindenki ismeri, népszerű, sztahanovista munkás. Torzsa Ferencet valóban megtették szocialista versenyfelelősnek, de semmi utasítást vagy feladatot nem kapott Babos Ferenctől, aki elment az iskolába anélkül, hogy a feladatának eleget tett volna és a maga helyébe egy másik elvtársat rendesen beállított volna. Ezek után kénytelen voltam az öntödéből visszamenni a vegyiüzembe, ahová irányítottak. Azt tanácsolták, hogy menjek fel a munka- és bérosztályra, s ott majd minden szükséges alatot meg fogok kapni. Csüggedten érkeztem vissza a vegyiüzembe. Itt azonban újabb akadályba ütköztem. Nem volt az igazgató elvtárstó engedélyem, hogy a termelés menetéről adatokat adhatnak nekem. Meg kellett hát keresnem az igazgatót, küldtek a villanyszerelő-műhelybe, a hátsó udvarra, a káderosztályra, de az igazgatót, sehol sem találtam meg. Szerencsémre keresgélés közben találkoztam az üzembizottság elnökével, Kohn Andorral, aki miután megtudta, hogy mi járatban vagyok, azonnal ajánlott egy újabb nevet, aki, amint mondotta, majd beszámol nekem a termelés menetéről. — Menjen csak Kulcsár Judithoz, *— mondotta. — Nála mindent megtud és megtalál, amire szüksége van. Fent dolgozik a munka- és bérosztályon, menjen csak egész nyugodtan, — biztatott, s a biztatásra tényleg szükségem is volt, hisz reményem már fogytán volt, hogy eredménnyel jár-e próbálkozásom. Kulcsár Juditot tényleg megtaláltam. Amikor meghallotta, hogy engem a termelés menete érdekel, először kissé megütődött, majd nevetve mondotta: — Ez teljességgel lehetetlen, hisz ezt még mi sem tudjuk. Nekünk csak a hónap végén vannak élmunkásaink, csak akkor tudjuk meg az eredményeket is és azt, hogy a tervet hogyan teljesítettük. Szavaiból nemcsak arra lehet következtetni, hogy náluk az élmunkások havonta várakoznak, hanem arra is, hogy hónap közben a „Minszki Lajos“ üzemben a termelési eredményeket egyáltalán nem ismerik. Nem ismerik azt sem, hogyan állanak az osztályok a terv teljesítésével tíznaponként, s így természetesen a kellő segítséget sem tudják megadni annak az osztálynak, amely esetleg hónap közben bizonyos okok miatt, lemaradt a terv teljesítésével. A szocialista versenyfelelőst felkutatni a „Minszki Lajos“ üzemben nagy feladat, — hacsak az illető elvtárs nem kiváló nyomozótehetség, — de hónap közben a terv teljesítésére vonatkizó adatokat kapni, ez teljesen lehetetlen dolog. • A „Minszki Lajos“ pártalapszervezetére s személyesen Jánosi István alapszervezeti titkárra, valamint az üzembizottság tagjaira és az igazgató elvtársa az a feladat hárul, hogy sürgősen keressék meg az „elveszett“ szocialista versenyfelelőst és adjanak meg neki minden támogatást feladata teljesítésében. Ugyanakkor intézkedjenek, hogy a szocialista versenyeket, a termelésben elért eredményeket 10 naponként értékeljék ki, így nemcsak a munkalendületet fokozzák, hanem hónapközben a lemaradt osztályokat is hatékonyabban tudják segíteni a terv teljesítésében. LŐRINCZI R. V LA HICA A reggeli csöndet csak az üzem dudájának mély dugása zavarja meg, amint az új munkanap megkezdésére hívogatja a dolgozókat. A hívogató hangra mindegyik dolgozó igyekszik munkahelyére, hisz ma ünnepi műszakot tartanak. .k Az öreg kohász, András Lajos Dombi, több, mint 24 éve dolgozik az üzemben. Akárcsak odahaza, a háza táját, úgy ismeri az üzem minden kicsiny részét. Nem hiába mondogatja: — Az üzem a második otthonom. ,42 öreg kohász mély ragaszkodása az üzemhez, munkájában nyilvánul meg. Nem hiába lett az üzem élmunkása, nem hiába kapta meg az „RNK ötéves évfordulói" érmet. András Lajos Dombi szeret és büszke is szakmájára. Olyan élvezettel néz olvasztás közben az ellenőrző lencsébe, mintha csak most látná először az izzó vasat. András Lajos Dombi, szénporos ingujával végig dörzsöli a homlokát. Mintha az éjtszakai fáradtság nyomát nem is érezné, korát meghazudtoló fürgeséggel karolja át az eddig rávárakozó fiatal öntöt s a kacskaringós vaslépcsőn felfelé a kohó tetejére tartanak, ahonnan belátni az egész üzemet. Az etetőn, Both H. János üdvözli az öreg kohászt, miközben újabb vaskövet, majd szenet tölt a kohó gyomrába. András Lajos Dombi nekitámaszkodik a kohó mellett lévő korlátnak s az ifjú, a fiatal öntő kérésére elmeséli: Vlahica múltját, jelenjét s azokat a ragyogó távlatokat, amelyek az üzem előtt állanak. Vlahica üzem a múltban... Sötét vadon közepén állt az öntöde, a kohó, a fából épített pucoló- és a raktárhelyiség. Itt, ebben a sötét börtön cellára emlékeztető „üzemben" évtizedeken át a tőkés tulajdonosok kezében a munkásverejték arannyá változott. Bent, az öntödében, akárcsak a börtön celláiban, sötétség és nyirkos levegő uralkodott. Az öntöde egyik sarkában fáradttestű, verejtékező emberek emelték faemelővel a nehéz vasdarabokat, hogy majd később üstöket csináljanak belőlük. A magkészítőben alig dolgoztak tizen s azoknak sem volt tisztességes felszerelésük, mellyel emberséges módon lehetett volna dolgozni. Az öntöde legrégibb maradványa, a kupió és a kohó, amely a dolgozóknak eszébe juttatja azt a sok keserűséget, melyet ezidáig átéltek. A munkásnak látástól vakulásig kellett küzködnie a betevő falatért, kalapját sűrűn emelgetve a térdig hajolni a tulajdonos elött, miközben félkezével magához szorította a cafatokban csüngő rongydarabokat. S ha mindezt nem tették meg, ha nem dolgoztak látástól vakulásig, ha nem hajoltak térdig a tulajdonos elött, következett a fizetés levonás és később: az elbocsátás. Ezt a keserű életet a dolgozók nagy része még zsenge gyermekkorában megkezdte. Alig volt módjukban, hogy legalább az elemi iskola egy-két osztályát elvégezzék, mert a szükség kenyérkeresetre hajtotta. Négy, vagy négy és félévi inaskodás után is csak annyit tudtak keresni, hogy szűkösen a betevő falatra éppen csak elég volt. Azonban a tulajdonos urak nem elégedtek meg még ezzel az olcsó munkaerővel sem. Általános elbocsátásokat rendeztek, így került az utcára, máról-holnapra sok társával együtt idős Szőcs Béla öntő és családja is. A gyár „urai" nagyon jól tudták, hogy kezükben van a hatalom. Tudták, hogy akiket ők elbocsátanak csak nagyon nehezen kapnak munkát az ország más részében, míg ők még olcsóbb munkaerőhöz jutnak. Mindezzel tisztában voltak a Schill testvérek, a részvényesek, s mindezt nagyon jól tudta Bujoiu gyártulajdonos „úr" is, aki egymásután rendelte el az elbocsátásokat. Ilyen volt az étet Vlahicán a múltban. * És a jelen ? Amikor az öreg kohász a jelenről kezd mesélni, oly nagy lelkesedés hatja át egész lényét, minden szavát, hogy a fiatal öntő önkénytelenül is arra gondol: — Milyen boldog is ez az ember, akit a mult annyira megsanyargatott és ma szabadon, boldogan él és építi az új üzemet és dolgozótársaival együtt valóra váltja a tervet. ...Augusztus 23-át, hazánk felszabadulásának napját nagy vörös belük, jelzik a vlahicai üzem történelemköny-vében. Ezen a napon hazánk valamenynyi dolgozója örökre lerázta nyakáról a rabigát. Az eddig keservesen robotoló dolgozók saját sorsuk, az új élet kovácsai, az üzem tulajdonosai lettek. A hitlerista fenevadak minden értékesebb gépet és munkaeszközt „elmenekítettek" az üzemből. A felszabadulás után megindult a harc: az újjáépítés harca. A harc élén a kommunistái állottak, mint Varga József, Mihály József és számos más kommunista. A kommunisták kezdeményezésére az üzem dolgozói összeültek, hogy megtárgyalják az üzem megindításával kapcsolatos tennivalókat. Az összejövetelen elhatározták, hogy közös erővel hozzákezdenek az üzem helyreállításához. Nagy lendülettel kezdtek munkához. A legfontosabb tennivaló a villanyhálózat kijavítása és helyreállítása volt. Ezért a lövétei vaskőbányából felhozták a hámorba a villanymotort s az egyik vizikerékre szépették, amely ideiglenesen villannyal látta el az üzemet. Később rendbehozták és olvasztás céljára megindították a kupléit. Majd fogatokat és később egy tehergépkocsit szereztek s megkezdték a kibányászott vaskő elszállítását. A dolgozók megfeszített erővel dolgoztak. Egyrészük,mint Ferenc András, idős Herczeg Mihály, György Mózes és sokan mások az erdőbe mentek a szénégetéshez fát vágni, így vette kezdetét az újjáépítési harc. A munka már a rendes kerékvágásban folyt, amikor egy szép napon megérkezett az üzem volt tulajdonosa, Bujoiu. — Vissza akarom vásárolni az üzememet — mondta arcátlan szemtelenséggel. A dolgozók a volt gyártulajdonost kikergették a gyár területéről. Az üzem egyik napról a másikra nőtt és ahogy nőtt, fejlődött, úgy változott meg a képe is. Lassan eltűnt a régi Vlahica. A párt irányításával és segítségével a dolgozók szorgos munkája révén új épületek, üzemrészek falai emelkedtek. Megépült az új, tágas, világos, korszerű öntöde, amely majdnem háromszorosa a réginek, ahol ma már egészséges, körülmények között dolgoznak a munkások. Megjavultak a munkakörülmények. A régi öntöde faemelése helyett megjelent a hatalmas villanyemelő és egy nagy futódaru, amely lényeges könnyebbséget jelent az öntöde dolgozóinak. S mily büszkeséggel tekintenek a dolgozók az új típusú kupiókra, amelyek jóval többet termelnek mint a régi. A dolgozók legszebb megvalósításai közé tartozik az emberi munka észszerűsítésekkel történő megkönnyítése, a lehetőségek kiszélesítése. S mindezekre milyen büszkék az üzem munkásai. Népi demokratikus rendszerünkben a termelés és termelékenység növelésével emelkedik a dolgozók életszínvonala is. Új éhmunkások, többszörös újítók emelkednek ki a dolgozók soraiból, akik tervük teljesítésével hozzájárulnak az ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez, így például idős Szőcs Béla élmunkás, többszörös újító, aki normáját átlag 200 százalékban teljesíti. De ott vannak az ifjú káderek, akik nemrég kerültek ki a szakiskolákból és, akik kiváló teljesítményeikkel köszönik meg pártunk szerető gondoskodását. Györgypál Lajos 256 és ifjú Mihály József 214 százalékos tervteljesítéssel köszönti a hazánkban tartandó Világifjúsági Találkozót. A dolgozók életszínvonalának emeléséről kell-e jobb bizonyíték annál, mint az, hogy idős András István sztahanovista és többszörös újító kibővítette házát, mert a család megszaporodott, míg Bardóczi László sztahanovista az üzemtől kapott lakást. Nagyot változott a dolgozók élete kulturális szempontból is. Az üzemnek ma dalárdája, színjátszó- és tánccsoportja van, amely az országos szakszervezeti kultúrversenyen az elsők közé került. ★ András Lajos Dombi elhallgat, magához vonja az ifjú öntőt, majd felsóhajtva így szól: — Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem vagyok fiatalabb. Milyen más is ma az élet, mint az én ifjú koromban. Micsoda gyönyörű távlatok állanak előttünk ! Kissé előre dől a korláton s csillogó szemmel, kitárt karral mondja: — Nézd, idáig fog kinyúlni az új öntöde. Itt majd különböző adminisztratív épületek emelkednek. Ott pedig — és ezzel a távolba mutat — új munkáslakások épülnek. Látod fiam, mindezt pártunknak, a Román Munkáspártnak köszönhetjük. ILLYÉS IBOLYA VÖRÖS ZÁSZLÓ Becsülettel teljesítiik feladataikat A vasúti szállítómunkások felelősségteljes munkát végeznek. Országunk gazdasági kereskedelmi élete el sem képzelhető gyorsan gördülő mozdonyok és észszerűen megrakott vagonok nélkül. A vasúti munkások felelnek azért, hogy a nyers-, vagy a félkészáru idejében eljusson rendeltetési helyére. Ha késik a faanyag, csökken az építkezés üteme a munkáslakásoknál, a bútor készítésénél, ha késik a cementszállítás, nehézségek tornyosulnak a csatornaépítésnél, a vilanyerőműépítésnél, stb. Hatalmas erőfeszítéseket tesznek a szállítómunkások, hogy előirányzatukat idejében teljesítsék. Munkájukban nagy segítséget nyújt a szovjet munkamódszerek alkalonázása. Gyergyó-rajon ■sasuti szállító munkásai aktív részesei a szállítási előirányzatok idejében és jó körülmények közötti teljesítéséért folyó harcnak. Biztosítják, hogy a Gyergyó-rajonból kiinduló nyersanyagok pontosan eljussanak rendeltetési helyükre és gondoskodnak arról, hogy a szállítás is menetrend szemen haladjon. Balanikzki Izidor, a Zavodcíkov-féle szovjet módszer alkalmazásával 12 százalékkal haladja túl előirányzatát, Pál Géza Kuznyecov szovjet sztahanovista módszerét alkalmazza sikerrel, így 7 százalékos norma túlteljesítést ér el. Gáli M. József mozdonyvezető a Lunyin-féle munkamódszerrel jelentős szén- és olajmegtakarítást ért el, Sándor Mihály és Benedek István fűtők is sikerre alkalmazzák ezt a módszert. Craciun Gheorghe új mód-szert vezetett be a sinfurás és talpfa pontolásnál, s ezáltal 37 százalékos normatúlteljesítést ért el. Ferenci Mihály váltókezelő, Daradics András fékező, Kaszai András, Kölese Gyula és a többi munkások lelkiismeretesevékenysége mind hozzájárult a szállítási előirányzat időbeni teljesítéséhez. Florica Péter őrházvezető, munkahelyének szépítéséről is gondoskodik. Sajátkezűleg kifestette az őrházat, hogy az átutazók lássák: a vasúti munkások megbecsülik a közvagyont. Florica őrházvezető kezdeményezése követőkre talált. Gyergyómedencében a többi őrházvezető is fehérre meszelte az őrházak falait. Az alapszervezet irányításával, a szakszervezet gondoskodik a szállítómunkások politikai és szakmai színvonalának emeléséről is. A szakszervezet rendszeresen kiértékeli a szállítómunkások tevékenységét, népszerű-síti az élmunkásokat. A régeni „Sztrohanov" állami gazdaságban gondozzák a növényeket A régeni állami gazdaságban a volgyok lelkesen végzik a növényápolási munkálatokat. A párta tápszervezet irányításával a vezetőség jól megszervezte a növényápolási munkálatokat. A vetés még be sem fejeződött, s a gazdaság dolgozói máris megkezdték a növények ápolását. 296 hektár teszeten végezték el az első gyomlálást. Az osztályok között szép eredményt ért el a Beng szekció, ahol 250 hektár területen elvégezték az első és 22 hektáron a másodszori gyomlálást. A gyomlálással párhuzamosan a gazdaság dolgozói a kapálást is megkezdték, amelyet 30 hektár területen végeztek el. A bátosi szekción is értek el eredményt a növényápolási munkálatokban, így 46 hektár területen elvégezték e gyomlálást és 50 hektáron a kapálást. A régeni szekció dolgozói is értek el eredményeket, a kertészetben, ahol a palántákat kiültették, a paradicsompalántán kívül és 18 hektár véleményt meg is kapáltak. Azonban az elért eredmények mellett a gazdaságnak vannak hiányosságai is. Például azt a területet, ahová a paradicsomot akarják ültetni, csak most szántják fel és a trágya még nincs eltérítve a földön. Ezért a gazdaság vezetőségét terheli a felelősség, amelynek gondoskodnia kellett volna, hogy a föld idejében legyen felszántva és előkészítve. A vezetőségnek igyekeznie kell a munkáját jobban megszervezni és az agrotechnikai szabályok maradéktalan betartásával végezni. 3 Erdőségeink beporzása repülőgépről Az ország összes erdőségeinek állami tulajdonba vétele után, a párt és a kormány az Erdőügyi Minisztériumnak feladatává tette a múlt rendszer által tönkretett erdőállományok újraerdősítését, a meglévő erdőállományokban a kedvező életfeltételeknek a megteremtését, a csemetekertekben a növényegészségügyi irányelvek alkalmazását, a meglévő csemeték ápolását, hogy az újraerdősítéseknél felhasznált csemeték kiváló minőségűek legyenek. Ezen irányelvek nyomán, a Magyar Autonóm Tartomány Erdőigazgatósága azt az adatot kapta, hogy tanulmányozza és alkalmazza az összes műszaki lehetőségeket, amelyekkel a tartomány erdőségeinek gazdasági értékét csökkentő erdei káros rovarokat ki lehet irtani. Mint védekezési módszert, tartományunkban első ízben alkalmazzuk a repülőgépről való beporzást, amelyet június hó első napjaiban fogunk végrehajtani. Hogy ezen munkálatok a kívánt eredménnyel járjanak, kellő felvilágosító munkát kell végezni a környező falvak lakossága körében, hogy mindenben alkalmazkodjéka Magyar Autonóm Tartomány néptanácsa végrehajtóbizottságának 1953-as évi, 10. számú határozatában előírt utasításokhoz. Szükséges, hogy a községi néptanácsok elnökei, karöltve az illetékes erdőhivatali szervekkel, a lakosság körében rámutassanak a munkálatok céljára és fontosságára. A lakosságot fel kell világosítani, hogy ha a búcsúspike-hernyók nem pusztulnak ki teljesen, a Mocsár-erdők állandóan ki lesznek téve a további károsításoknak, amelyek a többi erdőkre is átterjednek, ami nemzetgazdasági szempontból nagy károkat jelent. Ezen munkálatok sikere, a balesetek elkerülése érdekében szükséges, hogy a lakosság az erdőkbe vezető utakon felállított táblák figyelmeztető feliratait tiszteletben tartsa:„az erdőbe belépni tilos", „Életveszélyes“, „Beporzott terület". A méhészek a beporzott erdők peremétől számított legalább 10 kilométer távolságra kötelesek méheiket átköltöztetni. A beporzott erdőkben a zárlat idején — amelynek tartamát a görgényszentimrei Erdőhivatal a néptanácsok útján tudósítja a lakossággal, — mindennemű legeltetés tilos. Ezen beporzott erdőkkel szomszédos falvak lakossága a kutakat védőfedéllel köteles ellátni. A beporzást foganatosító repülőgép repülése idején a beporzandó erdők mentén a közforgalom be lesz tiltva. A lakosság az erdészeti szerveknek a fentebb vázolt munkálatok sikeres elvégzéséhez adjon meg minden támogatást, mert ezek a munkálatok a nemzetgazdaság, az egész dolgozó nép érdekeit szolgálják . C. O. STOENESCU a tartományi Erdészeti Hivatal mérnöke