Vörös Zászló, 1953. szeptember (2. évfolyam, 206-231. szám)
1953-09-01 / 206. szám
Á KOMMUNIZMUST EDITÖ n A tudomány a népgazdaság szolgálatában Alekszander Ivanovics Oparin Sztálin-díjas akadémikus, a Szovjet Biokémiai Intézet igazgatója, nemrég a Pravda munkatársa előtt ismertette a szovjet biokémikusok munkájának legújabb eredményeit. Oparin akadémikus elmondotta, hogy az állati és növényi eredetű készítmények összetételének kutatásánál nagy figyelmet fordítanak az erjesztőanyagok — a fermentumok — tanulmányozására. Ezek az anyagok a szervezet életműködése során keletkeznek, s hogy szerepük mennyire jelentős, az már abból is kitűnik, hogy a fermentumok például többmilliószorosan meggyorsítják a szervezetekben végbemenő vegyi folyamatokat. A növényi vagy állati termékek feldolgozásánál — például a gabonaőrlésnél, tealevélsodrásnál, dohányfüllesztésnél és szárításnál — az élő anyag szétroncsolódik, elpusztul. A fermentumok ,,működése“ azonban tovább tart, ettől függ az élelmiszercikkek íze, színe és sok más tulajdonsága. Az intézet tudósai az utóbbi években végzett kutatásaik során új lehetőségeket tártak fel az élelmicikkek termelési technológiájának és minőségi megjavításának területén. Elsősorban a gabonaneműek és a kenyér biokémiájával foglalkoztak behatóan. Munkájukhoz nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának nyugatszibériai fiókintézete. KÉTSZERES TERMÉSEREDMÉNY A nyugatszibériai kutatólaboratóriumokban és kolhozokban folytatott kísérletek során olyan gabonaszárítási módszereket dolgoztak ki, amelyeknél a kenyérmag minősége nemhogy csökken, hanem ellenkezőleg, jelentősen javul. A novoszibirszki terület A falusi ember a múltban idegenkedett, félt a kórháztól. A cári Oroszországban meg is volt rá az oka. Olcsó volt az emberélet. A nagyurak és a helyi kiskirályok kisebb gordja is nagyobb volt annál, semminthogy a szegény nép egészségével törődjenek. A falu „egészségvédelme“ főképpen a különféle kuruzslók, vajákosasszonyok tevékenységében merült ki. S ha már volt is itt-ott egy falusi kórház, bizony nem sok jót mondhattak el róla a betegek. A sztaraja-tordai kórházban sem máról holnapra ment végbe a változás. Az emberek tudatában még a forradalom után is jó ideig ott settenkedett a sokévtizedes idegenkedés. De a harmincas évek derekán, amikor egy fiatal orvosházaspár, Pjotr Miscajlovics Jefimov és felesége, Nagyezsda Petrovna Klusina került a kórház élére, elkezdődött a lelkes munka, amelynek hamarosan híre ment az egész voronyezsi területen. Évekkel ezelőtt, amikor Klusina tanítónő és Jefimov felcsei összeházasodtak, a fiatalasszony biztatta férjét: tanuljon tovább, szerezze meg az orvosi diplomát, így is történt. Azután az asszony is beiratkozott az egyetemre. Ügyeskezű, kitűnő sebészorvossá képezte magát. Orvosi hivatásuk tudatában, a szovjet embereket jellemző lelkesedéssel láttak munkához. Az eredmény hamarosan megmutatkozott. A régimódi kórházat átépítették. Külön férfi-, női- és gyermekpavillonnal, műtővel, szülészeti osztállyal bővült a kórház. Új, modern berendezést kaptak. Villanytelepet, élelmiszerhűtőt építettek. Árnyas park, virágos kert, gyümölcsös, konyhakertészet létesült a kórház kő-Ordzsonikidze kolhozában például kísérletképpen 6 hektárt vetettek be szikkasztott búzával. A terméseredmény kétszer akkora volt, mint a szomszédos parcellán, ahol közönséges vetőmagot használtak. A kutatóintézet kísérleti parcelláin termesztett búza igen magas fehérjetartalmával és kiváló sikérminőségével tűnik ki. Ezek a tulajdonságok sokféleképpen növelhetők. Az őrlésnél például több búzafajtát kevernek össze. Többévi kutatómunka eredményeképpen a gabonát őrlés előtt sok malomban hidrotermikus kezelésnek vetik alá, ami igen jelentősen javítja a liszt fehérjéinek fizikai és vegyi tulajdonságait. Különféle kémiai anyagok bonyolult összetétele határozza meg a kenyér ízét. A Biokémiai Intézet kutatói és az Országos Sütőipari Kutatóintézet munkatársai különleges gombafajból nyert új fermentumokból a rozskenyér minőségének javítására alkalmas készítményt állítottak elő. Ezt a készítményt a moszkvai kenyérgyárakban nemrég próbálták ki nagy sikerrel. A tealevél feldolgozásánál is nagyszabású munka folyik a fermentumok hatásának fokozása és ellenőrzése terén. GYÜMÖLCS- ÉS FŐZELÉKFÉLÉK TÁROLÁSA Az intézet sikeres kísérleteket folytat a a gyümölcsök, főzelékfélék és kapásnövények tárolási idejének meghoszszabbítása terén. Az első és igen fontos eredmények közé sorozható például, hogy a cukorrépa tá rgy falusi kórház ral, majd nemsokára saját tejgazdaságuk, baromfitelepük, méhészetük lett. A kis falusi kórház minden kényelemmel ellátott, korszerű gyógyintézetté fejlődött. Jefimov doktor a háborút a hadseregben szolgálta végig. Ezalatt a felesége vezette a kórházat. Amikor a háború véget ért, Jefimov visszatért a faluba. 1948-ban lelkiismeretes munkájának elismeréséül az „érdemes orvos“ címmel tüntették ki. Áldásos munkáját korán bekövetkezett halála szakítottta meg. Ezután az apa posztját leányuk, Valentyina vette át. A fiatal orvosnő most az édesanyjával együtt dolgozik a kórházban. Kényelem, csend, süppedő szőnyegek, rengeteg virág, a falakon festmények, mindez derűssé teszi a betegek hangulatát, elősegíti gyógyulásukat. A legcsekélyebb apróságokkal is az otthonosság légkörét teremtik meg a kórház dolgozói. A jó, ízletes ételeket a változatos házikoszt kedvelői is örömmel fogyasztják. Nagyezsda Petrovna a kórházban töltött 18 év alatt több mint másfélezer sikeres műtétet hajtott végre, de valahányszor szóbakerül amunkássága, zavarba jön, elhárítja a dicséretet. Meleg szeretettel beszél munkatársakolási idejét a biokémia segítségével máris a kétszeresére sikerült emelni. A citromféléket jelenleg 4—5 hónapig tárolják, minimális veszteséggel. Ugyancsak meghosszabbították a burgonya és sok zöldségféleség tárolási idejét. VITAMINKÉSZÍTMÉNYEK GYÓGYSZERIPARI HULLADÉKBÓL A biokémikusok egyik rendkívül fontos munkaterülete a vitaminkutatás. Ez idő szerint több mint 20 olyan vitaminfajtát ismernek, amelyek mindegyike, — akár ételekben, akár tisztán fogyasztva — különféle megbetegedésektől védi, és ugyanakkor erősíti a szervezetet. Az A-vitamin tulajdonságai közé tartozik például, hogy megvédi a szervezetet a korai öregedéstől, javítja a látást, stb. A szovjet kutatólaboratóriumokban folytatott munka eredményeképpen új, eredeti módszerrel nyerik ezt az értékes vitamint halak és tengeri emlősök májából. Az antibiotikumok (penicilin, stb.) gyártásánál keletkező melléktermékekből állítják elő új eljárással a „B“-vitamint, a vérszegénység hatásos gyógyszerét. A vitamin hatását most a klinikákon kezelt betegek gyógyításánál vizsgálják. Jól, az ápolószemélyzetről, szülésznőkről, a főszakácsról és a többiekről. Nincs a közegészségügynekolyan ága, amelyre Nagyezsda Petrovnáék figyelme ki ne terjedne. Meg is van az eredmény. Nyoma sincs már itt az olyan járványos betegségeknek, mint a trachoma, diftéria, malária, bárányhimlő, tífusz. De angolkóros esetek is alig fordulnak már elő. Mindez a gondos megelőző vizsgálatoknak köszönhető. A kolhozparasztasszonyok is már régen megszokták, hogy orvosi segítséggel szüljenek. S hogy a bizalom és a szeretet nemcsak a kórház falain belül nyilvánul meg irántuk, az abból is látható, hogy Nagyezsda Petrovnát a kerületi tanács, leányát, Valentyinát pedig a községi tanács küldöttévé választották. A sztaraja-tordai kórházat állandóan bővítik. Az utolsó simítások folynak most egy új pavilion építkezésén. Központi fűtés, vízvezeték, újabb fürdőszobák lesznek itt. Ebben az épületszárnyban lesznek a bejáró betegek rendelőszobái és több új kórterem. Ez a falusi kórház csak egyike a szovjet falusi kórházak ezeknek, s legfeljebb méretekben kisebb, mint a modern városi kórházak Egyébként semmiben sem marad el mögöttük. Korszerű tealevélszedő gép. Saját autójukon és motorkerékpárjukon járnak ma az egykori éhező parasztok leszármazottai, az alekszandrovszkajai gépállomás kolmbájnvezetői Virágzó föld a mocsarak helyén ,,az idei—55. évi időszak alatt 40—45 százalékkal kell növelni a mocsarak lecsapolása által nyert földek területét“. (Az ötödik ötéves terv irányelveiből.) Belorussziának valamikor majdnem egyharmada mocsaras terület volt. Itt hullott le az Atlanti-óceán felől benyomuló csapadék legnagyobb része. A föld és a növényzet nem tudta felhasználni ezt a sok vizet. A felesleges vízmennyiség tehát megrekedt a talaj felszínén. És az éltető nedvesség, mely nélkül nincs élet, Belorussziában nagy károkat okozott. Mocsarak, sokszáz négyzetkilométerre terjedő ingoványok nyomorították a belorussz parasztokat. Sokmillió hektár föld állott nemrég még víz alatt. A belorussz kolhozparasztok megfogadták Micsurin szavát, nem várnak könyöradományt a természettől. A szovjet tudomány vívmányainak segítségével hozzák helyre a természet hibáit, gyengeségeit. Ez a feladata a minszki Mocsárkutató Állomásnak. Tudós munkatársainak irányításával már nagy területen lecsapolták és termőfölddé alakították azokat a mocsarakat, amelyekből vaamikor a szúnyogok milliói támadtak a közeli városra. Lecsapolócsatornákat fogtak át a mocsarakon és poshadt vizüket levezették a Szviszlocs folyóba. Kivágták a zsombékokat és bokrokat. Ma jövedelmező gazdaság terül el a mocsarak helyén. A búza embermagasságú a meghódított földön, a kender két-három méterre is megnő, a magas búzatáblák eltakarják az embert. A füvek olyan magasra nyúlnak, hogy saját súlyuktól megdőlnek. A búza 20—24 mázsát fizet itt holdankint. Az új nemesített, erős szalmájú fajták 35—38 mázsa termést is hoznak. A szomszédos vályogtalajú földeken ugyanakkor holdankint csak kilenc mázsa az átlagos búzatermés. A rozs, árpa, zab 18—24 mázsát hoz holdankint az egykori mocsarak helyén, a cukorrépa pedig 600 mázsát. A rézfüvek 60—65 mázsa szénát adnak. A lecsapolt mocsarak helyén telepített fák ötször gyorsabban fejlődnek, mint azok, amelyeket agyagos talajba ültettek. A Mocsárkutató Állomás munkatársai nagyszerű eredményekkel dicsekedhetnek. Korszerű gépek segítségével évente sokszáz kilométer hosszúságú új lecsapolócsatornát építenek, sok tízezer hold földet tesznek termővé. A poleszjai mocsarak lecsapolásával nemcsak hatalmas termőföldhöz jutnak a kolhozparasztok, hanem nagymenynyiségű tőzeget is kapnak fűtésre és trágyázásra. A tőzeges területen villanytelepek épülnek, ezek adják az energiát az új len-, kender-, cukorrépa-, dohány- és burgonyafeldolgozó gyáraknak. A Szocializmus Világítótornya kolhoz földje a lecsapolt mocsarak helyén húzódik. Szerafima Taraskevics brigádvezetőnő, a Szocialista Munka Hőse az eredményekről beszél: — A mocsár itt húzódott alig 10 lépésnyire a háztól. Hossza vagy 20 kilométer is volt. Ma már a múlté, lecsapoltuk és a kolhozunk meggazdagodott ... — Az elmúlt télen, amikor a kolhozparasztok kiszámították a közös jövedelmet, nem akartunk hinni a szemünknek: 3500 holdnyi régi területről mindössze 250 ezer rubel jövedelmet kaptak, míg a 260 holdnyi lecsapolt tőzeges föld egymaga 500 ezer rubelt hozott! A búza, a rozs, az árpa 20 mázsát fizetett holdankint. A burgonya egy-egy gumója néhol egy kilogramm súlyú volt. Kiszámítottuk azt is, ha lecsapoljuk az 1200 holdnyi mocsarat, majdnem 2 és félmillió rubel jövedelmet nyerünk erről a területről. A szovjet tudósok és tervezők sok új gépet alkottak a mocsárlecsapoláshoz. Mihail Macepuro akadémikus gépe 10 munkaóra alatt 8—10 kilométer hosszú és 2 méter mélységű csatornát vág. Mocsárszántó traktorok, bokorirtó gépek, tárcsás boronák, exkavátorok, csatornavágó gépek könnyítik meg a parasztok természetátalakító munkáját. A talajjavító gépállomások egész hálózata épült ki. A traktorállomásokon talajjavító brigádok működnek. Az egész köztársaságban lázasan, lelkesen folyik a természet átalakítása. Lecsapolják a mocsarakat, virágzó földekké változtatják az ingoványokat. A szakemberek már tervezik az új gátakat és vízgyűjtőket, melyek felfogják a tavaszi áradások felesleges víztömegét és egész esztendőn át egyenletesen adagolják a folyóknak, hogy azok nyáron ki ne apadjanak, tavasszal pedig el ne árasszák az alföldeket. A kommunizmus épül az egykori mocsarak helyén is 11 Megjöttek a friss újságok Gépesített szérű a kolhozban A Dnyepropetrovszk-területi Haladás kolhoz szérűjén osztályozógépek, röpítőszalagos magtisztítógépek, szállítóberendezések végzik a munkát. A szérű gépesítésével többezer munkaegységet takarítanak meg, sok munkaerőt szabadítanak fel más munkára. A magtisztítógépet hatlóerős motor hajtja. A teljesítménye nyolc óra alatt 500 mázsa gabona, és csupán 4 ember kezeli. Az elmúlt esztendőben körülbelül 12 ezer mázsa gabonát tisztított meg a gép, erre a munkára pedig mindössze 140 munkaegységet fordítottak. Ha ezt a gabonamennyiséget kézierővel tisztították volna meg, akkor körülbelül 1500 munkaegységet kellett volna felszámítani a tagoknak. Csupán ennek az egy gépnek a beállításával 15.444 rubelt takarítottak meg és 50 embert szabadítottak fel más munkára... Az őszi búza már felszántott tarlója 18 kilométer hosszúságban húzódik. A látóhatár szélén az olajkutak fúrótornyára emlékeztető magas szerkezet áll. Ez a gabonatisztító gépsor, amelyet kerekekre szerelve huzatnak oda, ahol éppen szükség van rá. A Haladás kolhoz tervezői az idén három új magtisztítógépsort készítettek. Ezzel újabb 160 embert szabadítanak fel más munkára. Egym. utt'n robognak be a fogatok és teherautók a szérűre. A gabonával megrakott kocsit nyomban lemérik a mázsán, másfél perc múlva a kocsi már a tartályhoz áll, beönti a gabonát, amelyet szállítószalag visz a tisztítóműbe. Gépkocsi fáról a tisztítómű nyilasa alá. Marija Jerjemina mázsálónő megnyitja a ,,szelepet‘‘, s a gabona megtölti a mérlegre állított 5 mázsás ládát. A lány felírja az eredményt. Aztán megnyitja a láda ajtaját és a gabona zuhog a gépkocsiba, öt perc telt el azóta, hogy az autó megérkezett a kombájntól a szérűre és máris indul a begyűjtőhelyre a tiszta gabonával.