Vörös Zászló, 1954. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1954-01-01 / 1. szám

2­ 1 A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház néhány n­appal ezelőtt mutat­ta be Barabás Tibor és Gádor Béla magyarországi írók „Állami Áruház“ című háromfelvonásos operettjét. A bemutató előadás, — részlethibái ellenére, — arról tanúskodik, hogy a sepsiszentgyörgyi színház művész­együttese kitartó és lelkes munkával vitte színre az új magyar operett-iro­dalomnak ezt a jelentős alkotását. Ha­zai magyar színpadon először láttunk új, szocialista tartalmú operettet. Az új operett műfajának életrekeltése nemcsak azért jelentős, mert művész­­együtteseink erejét igen komolyan próbára teszi, hanem azért is, mert dolgozóink régóta várták, óhajtották ennek a műfajnak újjászületését. Az „Állami Áruház" cselekmény­anyaga nagyvonalakban megegyezik a­z operett filmváltozatának cselekmé­nyével. A színpadra vitt operett köz­pontjában is az osztályellenséggel, az áruhalm­ozókkal, a feketézőkkel vívott küzdelem áll. Az „Állami Áruház“ szerzői az újjászületett operett műfa­jának eszközeivel sikeresen ábrázolták azokat a munkáshősöket, akik a párt szavát megértve, hűségesen és megal­kuvást nem ismerve leleplezik az új élet hátbatámadóit, a spekulánsokat és a burzsoázia elvetemült ügynökeit. Barabás Tibor és Gádor Béla operett­jének figyelemreméltó erénye, hogy színesen, változatosan és érdekekeilően mutatja be azt az átalakulást, azt a nagy tisztulási folyamatot, amelyben a születő új embertípus napjainkban keresztülmegy. A realizmusra való céltudatos törek­vés biztosította az operett eszmet­ar­­talm­á nak helyes értelmezését. Az étet­szerűségre való törekvés azonban nem mindenhol­­ érte el cél - • ját. Nem egy helyen érződött, hogy a rendező,­­Jakabfi Dezső, a részletek aprólékos, Tinóm kidolgozására nem fordított kellő figyelmet. Ezenkívül a tömegjelenetek erőltetettek, mesterkél­tek voltak. A nézőnek az volt a be­nyomása, hogy a­ rendező félt bátran és m -b en alkalmazni a művészi tudást tipizáló, színpadi túljárást. Amikor ezt megállapítjuk azt is meg kell mondanunk, hogy mind a rende­zőnek, mind a művészegyüttesnek nagy erőfeszítésbe került az „Állami Áru­ház“ hiteles színrevitele, mivel a ren­delkezésre álló hanganyag, illetve a színház erőviszonyai nem nagyon kedveznek az operett műfajának. Az énekszámok gyengeségeit és a tánc­­betétek sokszor mesterkélt beállítását nagymértékben az objektív körülmé­nyek határozták meg. A csasztuskázó leánybrigád hajlékonyabb és­ játéko­sabb életrekeltését a zord­­a­n a jelen­legi erőkkel is könnyűszerrel meg le­hetett volna oldani. Az „Állami Áruház“ sepsiszentgyör­gyi bemutatójának különös érdeme az, hogy az egyes színészalakítások új színekkel, eredeti megoldásokkal gazdagították az operettet. Az előadás egésze arról tanúskodik, hogy a szín­ház sokat tanult az operett filmválto­zatából és alkotó módon felhasználta azokat a tanulságokat, amelyeket a film nyújtott. Különösen vonatkozik ez Berkó György Dániel alakítására. Berkó György nem másolta a filmen látott kiváló színészi munkát, hanem játékos kedvének sajátos színével, egyéniségének jellegzetes humorával és közvetlenségével újszerűen formál­ta meg Dániel jellemét. Játékstílusá­ban azonban itt-ott (például az első jelenetben a kirakat-bábuval folytatott gyakori játék) előbukkan a formaliz­mus. A formalista megoldások követ­kezménye az is, hogy Berkó György alakításában nem csillannak fel azok a pozitív értékek, amelyek­ Dániel alakjára jellemzőek. Ennek a hibának másik forrása azonban az, hogy a Kocsis Ferencet alakító Mester An­drás, Dánielhez való viszonyában nem tudta érzékeltetni Dániel jelentőségét, nem tudta megmutatni, hogy az álla­mi áruháznál," milyen értéket jelent a Dániel-féle embertípus, aki lelkesen, odaadóan, bár nem mindig helyesen és jó módszerekkel küzd az áruforga­lom kiszélesítéséért. Mester András szürke és jellegtelen alakítása nagy­mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Dániel jelleme az előadásban nem mutatkozott meg értékeivel együtt olyan gazdagon, mint ahogy azt a szerzők megírták. Az előadás egy másik komoly hiá­nyossága szintén Mester András el­hibázott alakításával kapcsolatos. Az „Állami Áruház“ szerzői Kocsis Fe­renc alakjában azt az új, öntudatos, munkást formálták meg, aki ingado­zás nélkül, fáradságot nem ismerve harcol azért, hogy az állami áruház a dolgozók érdekeit szolgálja. De ez a Kocsis Ferenc, ha ideig-óráig zsúfolt munkaprogrammja következtében meg is felejtkezik szerelméről, — szíve tel­jes melegével mindent elkövet azért, hogy az új világban az új, tiszta sze­relem győzedelmeskedjék. Kocsis Fe­renc lelke ugyanúgy vágyódik és har­col szerelméért, Ilonkáért, mint a fia­­­tal munkáslány, aki talpraesetten és keményen felveszi a küzdelmet azok­­­kal, akik szerelmére törtek. A sepsi­szentgyörgyi előadásban nem fejező­dött ki az új szerelem kibontakoztatá­sáért vívott szép és nemes küzdelem, mivel Mester András Kocsis Ferenc szerepében a régi operettek bonviván­­jaira emlékeztetően, csak tetszelgett, de nem lángolt szenvedélyesen, nem harcolt öntudatosan. Mester András hibás vonalon haladó játéka kevés lehetőséget nyújtott az Ilonkát egyébként frissen és üdén ala­kító Kovács Katónak arra, hogy a mű­vésznő Ilonka harcos egyéniségét is meggyőző módon ábrázolja. Az „Állami Áruház“ sepsiszentgyör­gyi bemutatóján a helyes felnagyításra, a típusalkotást szolgáló művészi túl­zásra figyelemreméltó példákat talá­lunk. Szirmay Gabriella Boriska ala­kítása és Botka László Klinikája ar­ról tanúskodik, hogy a színház mű­vészegyüttesének olyan tagjai van­nak, akik megértették, hogy a szín­­padművészetben is nagy szerepet ját­szik a valóság egyes elemeinek helyes felnagyítása. Ezek a művészek alko­tómunkájukban ma már ezt az elvi jellegű felismerést eredményesen és sokat igérően alkalmazzák. Külön ki kell emelnünk a Glazuiszt alakító Király József kiváló játékát, mint olyant, amely az átélés és a sze­reppel való azonosulás példáját nyúj­totta. Király József hálás szerepét nagy művészi gonddal és igényesség­gel dolgozta ki. Mélyből feltörő szen­vedélyét, érzéseit nem hangoskodás­sal, üres és semmitmondó nagy gesz­tusokkal igyekezett kifejezni; szavait az őszinte színpadi átélés tüzesítette forróvá és megkapóan emberivé. Nem térhetünk ki minden egyes szí­nész munkájának értékelésére. Csak a legjellegzetesebbeket, az eszmei tar­talom szempontjából legfontosabbakat említettük. Összegezésképpen megál­lapíthatjuk: a sepsiszentgyörgyi szín­ház művészegyüttese az „Állami Áru­ház“ színrevitelével kezdeményező, fi­­gyelemreméltó munkát végzett. A színház, az erőviszonyai által nyújtott tehetőségek”'' hétvég'" Telliasz’ITSIásán­ál olyan feladatot oldott meg, amely a színház erejéről, fejlődéséről és egyre növekvő alkotó lendületéről tanúsko­dik. A további haladás egyedüli bizto­sítéka, a művészi színvonalért folyta­tott harc szüntelen fokozása, az igé­nyességnek és elmélyült munkának az a kiteljesítése, amelyre az élenjáró szovjet színházak kiváló példát nyúj­tanak. HAJDÚ GYÖZG­ Y állami áruházat —­­Operett bolmr*a!ó a sepsiszentgyörgyi Allemi Magyar Színházban — VÖRÖS ZASZL­ 6 Jobb vezetési a hármasközségi kolektív gazdaságban A hármasközségi kollektív gazdaság tagjai már megalakulásuk első évé­ben szép eredményt értek el a mező­gazdasági termékek” mennyiségének növelése terén. A vezetőtanács, a ma­­joni néptanács technikusainak és mér­nökeinek irányításával, alkalmaz­ták az agrotechnikai szabályokat, szovjet módszereket. Általában a m­e­zőgazdasági munkálatokat idejében és jó körülmények között végezték­ el. Az a lelkesedés és tettrekészség, ami a felavatás alkalmával és után­­ meg­nyilvánult a tagok körében, meglát­szott a mezei munkák elvégzésében. Minden tag szeretettel és teljes oda­adással végezte feladatát, hogy gazda­ságukat széppé és erőssé tegyék. A megalakulás alkalmával a 61 csa­lád teljes bizalommal választotta meg Dósa Andrást elnöknek, Somai Józse­fet, I­őrinczi Mihályt, Gönczi Je­n-Or­­nét, Kovács Katalint a vezetőtanács­ba. Bíztak abban, hogy a megválasz­tott vezetőtanács munkáját becsülete­sen végzi majd. Az első év első felében valóban a ve­­zetőtanács becsülettel eleget tett fela­datának. A vezetőségi üléseket, a köz­gyűléseket pontosan megtartották. Az alulról jövő javaslatokat, segítséget elfogadták és igyekeztek munkájuk­ban felhasználni. Ennek eredménye, vagyis a közös munka és a teljes meg­értés meglátszott már a tavaszi mun­kálatok elvégzésében. Azonban a ve­zetőtanács tagjai, élen Dósa András birtokkal, a nyár és az ősz folyamán teljesen megfeledkeztek kötelességük­ről. Úgy dolgoztak, hogy a tagok so­hasem tudták, m mikor milyen munkát kell elvégezniük.­­Megtörtént, hogy reggel, amikor dolgozni indultak, a vezetőtanács még nem tudta eldönte­ni, hogy melyik a foltosabb: a szé­nagyűjtés-e, vagy más mezei munka. Másik súlyos, hiányossága a vezető­tanácsnak, hogy az egyéni munka­normát egyáltalán nem alkalmazta. Mindenkinek a munkán tji e egységet aszerint írták be, ahogy azt ők­ jónak látták. Csoportban dolgoztak, megtör­tént, hogy az egyik tag korábban, a másik későbben ment dolgozni és­ a m­unkanapegységek mégis egyenlőek voltak. Ez történt Szilveszter Lina ké­sővel is, Kovács Katalin, bár számta­lanszor megbírálta a vezetőtanácsot ezért a súlyos mulasz­tásáért, de az nem tett semmit a hibák felszámolá­sáért. Előfordult, hogy egyes vezetőta­nács tagok hozzátartozói későn men­tek dolgozni ,s mégis egyenlő munka­napegységben részesítették őket azok­kal, akik pontosan hozzákezdtek a munkához. Ilyen eset történt meg Dó­sa András feleségével is. A vezetőtanács még egy másik hiá­nyossága, hogy a nyár és ősz folya­mán egyáltalán" nem tartott közgyű­lést. Ha valamilyen fontos kérdést kel­lett megoldani, az elnök a mezőn pró­bálta a tagokkal azt megbeszélni és közös véleményt kialakítani, ami nem mindig sikerült, mert a tagok általá­ban szétszórtan dolgoztak. Hogy mégis megoldódjon a kérdés, a vezető­­tanács a közgyűlés nélkül határozott. A kollektív gazdaság ebben az­ év­ben a zöldségek és más termékek el­­árusításából közel 26.000 lej jövede­lemre tett szert. Ezt a tagok nem tud­ják, mert nem beszélték meg a közgyű­lésen. A rajoni néptanács mezőgazdasági osztálya és a rajoni pártszervezet agrárszekciója munkatársainak hiá­nyossága, hogy Hármas községben rit­kán látogatnak el és kevés segítséget nyújtanak a munkák megszervezésé­ben, végrehajtásában és ellenőrzésé­ben. Nem ellenőrizték és segítették a vezetőtanácsot, hogy a közgyűléseket megtartva, a hiányosságokat felszá­molva, úgy szervezzék meg a munkát, hogy az a gazdaság­­szervezeti és gazdasági megerősítését szolgálja. Az ellenőrző bizottság tagjai, akik mun­kájukat felületesen és nemtörődöm módon végezték, nagymértékben fele­lősök ,azért, hogy a tagok tájékozatla­nok a gazdasági kérdésekben. A vezetőtanács feladata, hogy a mintaa­lapszabályzat tiszteletben tar­tásával végezze munkáját, úgy, hogy az­ a gazdaság további erősödését, fej­lődését szolgálja. Mindenek­előtt fel kell számolni a tagoktól való elsza­kadást. Meg kell teremteni a szoros kapcsolatot, hogy közösen, még hatá­rozottabban tudjanak harcolni közös vagyonuk fejlesztéséért. Hasznosítsuk a szovjetek tapasztalatait A szovjetek — amelyeknek ta­pasztalatai alapján végzik a mi néptanácsaink tevékenységüket, — mint az államigazgatás helyi szervei végrehajtják az országos feladatokból rájuk eső részt, he­lyileg irányítják a helyi ipari és mezőgazdasági termelést, ellát­ják a hatáskörükbe eső összes gazdasági teendőket, előmozdít­ják a nép kulturális felemelke­­d­ését és biztosítják a dolgozó tömegek minél szélesebb körű­ részvételét a közügyek intézésé­ben. Munkában egy falusi szovjet Dondukovszkaja kozákfalu nem nagy. Hatezer lakosa van, mely kolhozba tömörült. A faluban gyárak vannak, ezek látják el a helyi lakosságot bőr­áruval. Van még egy állami malom, olajgyár és természete­sen fogyasztási szövetkezet. A háború idején a német fasisz­ták elfoglalták és összerombol­­ták a falut. Ezért a választók, mikor a képviselőket a helybeli szovjetbe küldték, nemcsak azt a feladatot tűzték eléjük, hogy minél hamarabb állítsák helyre a fasiszták által tönkretett gaz­daságokat, hanem hogy tovább is fejlesszék azokat. A nép kép­viselői, tevékenységük első nap­jától kezdve jó gazdák módjára láttak hozzá a rájuk bízott fel­adatok megvalósításához. A 10 falusi szovjet 25 képviselő­ből áll, 13 közülük férfi, 12 nő, 14 képviselő kolhozparaszt. Hár­man egyetemet, öten középisko­lát és tizenheten elemi iskolát végeztek. A képviselők a falusi szovjet különböző állandó bizott­ságának tagjai. A szovjet munkáját Andrei Sutov elnök vezeti. Mielőtt a falusi szovjet vezetőjének meg­választották, a falu egyik kol­hozának volt az elnöke. • Andrei Sutovot és a többi képviselőt munkájában a lakos­ság köréből nagyszámú tevé­keny csoport segíti, s így a szovjetet­ ezer szál fűzi válasz­tóinak széles tömegeihez. And­rej Sutov, a szovjet elnöke kinyit egy aktacsomót, amely­nek a címe: „A választóktól ka­pott megbízatások“ és m­egm­u­­­tatja, hogy mit tett a szovjet ezek teljesítéséért. A választók kérték, hogy a­ faluban klubot nyissanak meg és új parkot lé­tesítsenek. Ma a falu egyik fő­utcáján klub és park van. A park beültetésénél a választók segítettek a szovjetnek. Ugyan­úgy végezték el a dogozók ké­résére és azok részvételével a falu villamosítását s rádiókészülékek­kel való felszerelését is. A szovjet mező­gazdasági ál­­landó bizottságnak 7 küldöttje van, az aktivisták nagy csoportja segíti ezek munkáját. A kultúra­bizottságban dolgozó képviselők értékes politikai, művelődési és nevelő tömegmunkát végeznek. A falusi szovjet állandó bi­zottságai előre elkészített és a szovjet ülése által jóváhagyott terv alapján dolgoznak. A kép­viselők a nép széles tömegeiből kikerülő aktivisták segítségével, a falu gazdasági és kulturális fejlesztésével kapcsolatban mind újabb és újabb kérdéseket vet­nek fel és oldanak meg. Így ve­tették fel a gyümölcsfa-ültetés kérdését is. Az erdőtlen vidé­ken, mint e falu környéke is, ez a kérdés igen nagy jelentő­ségű. Ilyen módon a nép kezdemé­nyezése mind a kisebb, mind a nagyobb horderejű kérdésekben mindig megnyilvánul. A töm­e­­gek az ország igazi vezetői és sorsuk urai s alkotó erejük sza­badon érvényesült A falusi szovjet rendeset­ megtartja üléseit, a napirendi pontokat jóelőre elkészítik, hogy minden képviselő fel tudjon ké­szülni azok megvitatására és ér­tékes­­határozatokat tudjanak hozni. Munkában egy Moszkva t­erít­ett szovjet Moszkva délkeleti részében van a főváros egyik legnagyobb kerülete, a kievi negyed. A ke­rület II100 hektár területen te­rül el. Rengeteg gyár, üzem, tudományos kutatóintézet van itt. A területet három vasútvo­nal és a Metró két vonala szeli át. Ugyanitt van a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának két intézete, két könyvtár, a Lenin állami könyvtár és a Tudomá­nyos Akadémia Főkönyvtára, a ..Vaehtangov ‘ színház, a „Mosz­­film*‘-studió, az irod­almi mú­zeum és a Puskin képzőművé­szeti múzeum. Ilyen gazdag Moszkva kievi negyede. A kerület vezetőszerve a dol­gozók képviselőinek kerületi ta­nácsa, amelybe 233 képviselőt választottak meg. A kerület munkásait és értelmiségeit kép­viselik. A kerületi tanács végre­­hajtó szervének — a végrehajtó bizottságnak — 12 ügyosztálya van, amelyek az állandó bizott­ságok segítségével végzik az ös­­­szes gyakorlati munkákat. A nagyipari üzemeken kívül a kerületben van 9 helyijellegű gyár is, amelyek közvetlenül a kerületi tanácsnak vannak alá­rendelve. A helyijellegű gyárak és üzemek nagymértékben hasz­nálják fel a helyi nyersanyagfor­rásokat, feldolgozzák a nagy­ipari üzemek hulladékait és szá­mos közszükségleti cikket, ru­hát, kötött-szövött árut, kala­pot, stb. készítenek. A kerület­ben számos kisipari termelőszö­vetkezet van s külön termelő­szövetkezetei vannak a hadirok­­kantaknak is. A kerületi ipari központ, amelyekhez az összes helyi jellegű ipari vállalatok tar­toznak — a kerületi végrehajtó bizottság egyik szerveként mű­ködik. A kerületben számos új lakás­tömböt építettek. Egész mun­­kásvárosok jöttek létre. A kerü­­letben egy év alatt 10.000 fát és közel 100.000 bokrot és rengeteg virágot ültettek. Útépítési, asz­faltjavítási munkálatokat végez­tek. A kerületi tanács végrehajtó bizottsága különböző szakbizott-­ságok segítségével irányítja ezeket a munkálatokat. A szov­jet állam nagy összegeket fordít a lakások karbantartására. A kerületi tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osz­tálya széleskörű munkát fejt ki a kerület kereskedelmi hálóza­tának fejlesztésére. A kerület hatalmas kereskedelmi hálóza­tát példásan szervezték meg. A kerületben 100-nál több élelmi­szerüzlet és 100-nál több ipar­­áruüzlet van. A kerület életével kapcsolatos összes fontosabb kérdéseket megtárgyalják a kerületi tanács végrehajtó bizottságának gyűlé­sein. A dolgozók gyakran kere­sik fel a végrehajtó bizottságot, hogy különböző ügyekben taná­csot, vagy segítséget kérjenek , s a végrehajtó bizottság minden­kor készséggel áll rendelkezé­sükre. V. A. Karpinszkij, N. Jarcev, Borisz Varkin cikkei nyomán ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ MŰSORA: 1954 január 2, szombat este 4 óra­kor: Jó mulatóst! Sorozatszám: 2. Üze­mi bérlet: III.—18. 1954 január 3, vasárnap délután 4 óra: Jó mulatóst! Sorozatszám: 3. Üzemi bérlet III.—19 1954 január 3, vasárnap este 8 óra­kor: Jó mulatóst! Sorozatszám: 4. Üzemi bérlet III.—20. 1954 január 6-tól: LESZÁMOLÁS. MAROSVÁSÁRHELY! WO. MŰSORA: Új Idők: Halál háló.— Vörös Lobo­gó: 4 szív. — Haladás: vdv Moszkva.

Next