Vörös Zászló, 1955. január (4. évfolyam, 1-23. szám)
1955-01-04 / 1. szám
melzmimí |______IV. évfolyam 1. (925. szám. Kedd, 1935. január 4. ARA 20 BAN! ) A jövőbe vetett bizalommal új sikerek eléréséért 1954 munkában, harcban, sikereiben gazdag év volt A párt lépésre lépésre vezette a dolgozókat, hogy a 1953. augusztusi határozat előirányzatai életre keljenek. Hazánkban közszükségleti cikkeket gyártó ipa egy év alatt jelentős haladást ért . A közszükségleti cikkeket gyártó iparban — 1953-hoz viszonyítva — 2 százalékkal növekedtek a beruházások a helyi és szövetkezeti iparban újabb árukat állítottak elő, megjavult minőség, bővült a választék. Az elmúlt évben a párt mozgósító erejéne következtében komoly sikereket értünk a mezőgazdasági termelésben, több mint 9 millió tonna gabona termel az országban s a jövő évi kenyér biztosításához szükséges agrotechnika intézkedéseket végrehajtva, a dolgozók nyugodt lelkiismeretettel várják a tavaszt. A párt vezetése, a városi és falus dolgozók kitartó munkája, hazánk különböző nemzetiségű munkásaina testvéri összefogása megteremtette lehetőséget arra, hogy 1954 december6-tól kezdve az RMP KV és az RNK Minisztertanácsának határozata szerint megszüntessék a lakosság ellátásában a fejadag- és jegyrendszert Ezen a napon csökkent egyes, közfogyasztási cikkek ára. Megállapítottál az alkalmazottaknak és családtagjaiknak havonta járó pénzbeli megtérítés összegét. Íme, ez az egyetlen esemény is elég tényt sűrít magában ahhoz hogy a gyergyószentmiklósi Baricz Ferenc, a csikszentsimoni Todor Sándor ■ velük együtt a többi dolgozó is, megállapítása: munkánk nem hiábavaló gyümölcsét mi szüreteljük" Az elmúlt esztendő minden napja meghozta eredményét az ipar területén A meggyesfalvi konzervgyár jó minőségű gyümölcs- és főzelékkonzerveire adott, a „Simó Géza“ bútorgyár 80 szobabútort készített terven felül, A sepsiszentgyörgyi ,,Dózsa György“ textilgyár fonodájában a gépek kihasználási mutatószámát 4,3 százalékkal növelték. A szentkirályi szeszgyár 1956 ra termel, idő előtt fejezték be tervüket a marosvásárhelyi Autójavító Műhelyek, a Csíkszeredai IFIL s sok már vállalat dolgozói. S az eredmények számbavételénél méltán dobbanhat büszkén és boldogan az olyan lelkes dolgozók, mint Surányi Béla marosvásárhelyi mozdonyvezető; Barabás Lajos sepsiszentgyörgyi technikus s a többiészire, akik példamutatásukkal, újításaikkal a több- és jobb termelés élharcosaivá nőttek. Sokat adtak munkájukkal a hazának, a népnek s ennek arányában részesedtek ők is. Erről tanúskodnak a meleg otthont nyujtó családi házak, a szépülő munkásnegyedek, a pihenésre kínálkozó üdülők szanatóriumok, az óvodéba, napközi otthonba, iskolába induló gyermekei gondtalan kacagása. Az újévi számadásnál falusi dolgozók ceruzája is sűrű sorokat kell jegyezzen, mikor sorra veszik, hogy mit kaptak 1954-től. A bátosi „Testvériség“ kollektív gazdaság román, magyar és szász dolgozói bőségesen terített asztal mellett mondhatják el, hogy míg a község búzatermésének régi átlaga 6,7 mázsa volt valamikor, az idén hektáronként 21 mázsányit arattak. Terményeiket saját teherautójukkal szállították haza, földjeiken a szántást 90, a szalmásgabona vetését 80 százalékban géppel végezték. Nem hiába lett egy munkanapegységük összértéke 45 lej; ennyit kapott minden kollektivista egyrészt természetben, másrészt pénzben. Elekes Vilmos Tekerőpatakról, Bálint Lajos Gyergyószentmiklósról és sok más kollektivista mondhat hasonlókat. Gazdag, gyümölcsöző esztendő volt 1954 a kultúra, tudomány és művészet terén is. Sokat beszélhetnének erről elsősorban azok, akik egyéni munkájukkal is hozzájárultak ehhez: dr. Miskolczy Dezső, dr. Lőrincz Ernő András professzor, akiket tudományos munkásságuk alapján az idén avattak az orvostudományok doktoraivá. Bitai Piroska, szovátai tanítónő, akit a napokban jutalmazott meg államunk. De orommal köszöntik az új esztendőt azok is, akik most tanultak meg írni-olvasni. Disznajón 117 írástudatlan volt, ma egyetlen egy sincs. A magyarós Stoica Danila megtanulta a betűvetést s 1954-ben traktorista iskolába ment. íme, csupán néhány név, néhány adat... Mondhatni, cseppek a tengerben, ahhoz képest, amit a pártvezette nép kemény, kitartó harcával, sok nehézség leküzdésével elért s növelte hazánk védelmi képességét, erősítette a békeharc nemzetközi táborát. A tények, a sikerek, a mindennapok igazsága megerősíti bennünk a hitet pártunkban, erőnkben, a jövőben. Valamikor azok, akik milliók verejtékéből, nyomorából és tudatlanságából emeltek maguknak fényűző palotát s tobzódtak a jólétben, arra aaitották az egyszerű embereket, hogy babonás félelemmel, álomöntéssel s más jelekből találgassák a jövőt. Ezzel próbálták elkendőzni a valóságot, azt, hogy a kizsákmányolok csak terhet, robotot szánnak a dolgozók jövőjéül s a munka gyümölcsét maguk szedik le. Nekünk nincs szükségünk homályos jósolgatásokra, mi nem találgatjuk azt, hogy mi lesz 1955-ben. A párt vezetésével sorsát kezében tartó népünk, a dolgozók államában, minden nemzetiségűt kétkezi és szellemi munkás hazájában, világos az út. Terveink, álmaink vannak, de minden lehetőségünk megvan teljesítésükre. A mi álmaink nem légvárak, hanem szilárd tényekre épült tervek, amelyeket feladattá avatott a nép akarata s a párt bölcs tanításainak követésével megvalósulhat, amit lehetőségként mutat az élet. Az RMP KV és az RNK Minisztertanácsának határozata a jegyrendszeren és fejadagon alapuló ellátási rendszer megszüntetéséről további tennivalóinkat is megmutatja a haza megerősítéséért és felvirágoztatásáért, a dolgozók, jobb életének biztosításáért. Az ipari dolgozók hazafias feladata tovább küzdeni a termelékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért. . A mezőgazdaságban legfontosabb a gabona és takarmánytermesztés fokozása, az állattenyésztés fejlesztése. A szövetkezeti és kereskedelmi dolgozók hozzá kell járuljanak a helyes áruelosztás, a város és falu közötti árucsere jó megszervezéséhez. Az imperialisták azon fáradoznak, hogy újabb háborúba sodorják a világot. Hazánk román és nemzeti kisebbségi dolgozói 1955-ben még szorosabb testvéri egységbe tömörülve, munkájukkal, harcukkal erősítik a béketábort, fokozzák országunk védelmi képességét, úgy, ahogy egyöntetűen kifejezték akaratukat a moszkvai értekezlet nyilatkozata után. 1955 sok új küzdelmet ígér, de a kommunisták következetes harca, a párt vezette tömegek ereje képes ebből a harcból győztesként kikerülni. Ennek a harcos akaratnak, biztos sikernek a tudatában kívánunk a kommunista elvtársi őszinteségével, a munkások, a dolgozó parasztok szorgalmával, a fiatalok tettrekész lelkesedésével, a gyermekek örömteli mosolyával, katonáink kemény helytállásával, az édesanyák szeretetével minden dolgozónak újabb sikereket az új esztendőben! a MAI 52AMBAN. — A nagykendi kollektivisták értékesítsenek több terményt a szövetkezetben (2. oldal). — A hiányosságok kiküszöbölésével jobb eredmények felé (3. oldal). — Előre a béke és demokrácia erőinek újabb győzelmei felé (1. oldal) Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak, a Román Népköztársaság minisztertanácsa elnökének válaszai a JUGOPRESS jugoszláv hírügynökség kérdéseire A belgrádi JUGOPRESS jugoszláv hírügynökség az új esztendő alkalmából felkérte Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársat, a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnökét, hogy válaszoljon néhány kérdésre a nemzetközi helyzettel kapcsolatban. Alább közöljük a hírügynökség kérdéseit és Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs válaszait. KÉRDÉS: Hogyan ítéli meg Ön a jelenlegi nemzetközi helyzetet? VÁLASZ: A nyugati országok és különösen az USA agresszív köreit nyugtalanítják azok az eredmények, amelyek az elmúlt évben a békeszerető államok kitartó erőfeszítései nyomán a nemzetközi feszültség csökkenésében létrejöttek; különösen nyugtalanítja őket az, hogy röviddel a koreai tűzfészek kioltása után, sikerült kioltani az indokínai tűzfészket is. A nyugati országok és különösképpen az USA agresszív körei agresszív terveik valóraváltásának s a fegyvergyáros mágnások óriásprofitjainak útját álló akadályt látnak a nemzetközi feszültség csökkenésében. Ezek a körök minden erőfeszítést megtesznek, hogy súlyosbítsák a nemzetközi helyzetet, új európai és ázsiai háborús kalandok céljából. Ezek a körök hozzáláttak ahhoz, hogy helyreállítsák a német militarizmust, amely nem egyszer igázta már le fegyveres erővel az európai népeket. A német militarizmus helyreállítása komolyan veszélyezteti Európa békéjét. Európa népei azonban mind keményebben szállnak szembe a revansista német militarizmus bármely formában történő helyreállításával, tudatában lévén annak, hogy ez nagy veszélyt jelent számukra s az , egész világ békéjére. Mind szélesebb körben bontakozik ki a francia nép, az olasz nép s maga a német nép harca is Nyugat-Németország remilitarizálása és agresszív katonai tömbökbe való bevonása ellen. A román nép szilárd eltökéltsége, hogy a többi békeszerető nép oldalán szembeszegül a német militarizmus feltámasztásának politikájával. A román lup, éppúgy mint Európa többi népe, mélységesen érdekeit a német kérdés megoldásában, Németország békés és demokratikus alapon való egyesítése és az összes európai államok kollektív biztonsági rendszerének megteremtése útján, úgy amint ezt a Szovjetunió kezdeményezésére, Lengyelországgal és Csehszlovákiával való egyetértésben összehívott moszkvai értekezleten részvevő államok közös nyilatkozata javasolja. A moszkvai értekezlet azt a célt követte, hogy a kollektív biztonság megteremtésével megakadályozza Európának egymással szembenálló katonai tömbökre való szakadását és a fegyverkezési hajszát. Az értekezleten részvevő államok rámutattak arra, hogy ha mégis megtörténik a párizsi egyezmények ratifikálása, kénytelenek lesznek intézkedéseket foganatosítani védelmi képességük növelésére, hogy megóvják biztonságukat és népeik békés munkáját. Logikus következmény és egyetlen lehetséges válasz lesz ez a nyugaton élő forrófejűeknek, ha ratifikálnák az említett egyezményeket Nem fér hozzá kétség, hogy az az energia, amelyről a népek a béke védelmében bizonyságot tesznek, azok az óriási erők, amelyek szembeszegülnek a háborús mesterkedésekkel, végül is kudarcba fakasztják az agresszív körök terveit. KÉRDÉS: Milyenek a kilátások a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttlétezésének megvalósítására? VÁLASZ: A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békésen élhetnek egymás mellett. Ma már egyre több ország, az emberiség döntő többsége, különböző felfogású és különböző társadalmi rétegekhez tartozó közéleti vezető személyiségek támogatják a világ minden országában a békés együttlétezés eszméjét, amelyet a Szovjetunió már fennállásának első napjától kezdve hirdet. Mint ismeretes, 1954 folyamán a békés együttlétezés elve mellett tettek hitet közös nyilatkozatukban Csu En-láj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és Dzsavaharla Nehru India miniszterelnöke, Csu En-láj és U-Nu, Burma miniszterelnöke, nemrégiben pedig Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság elnöke és Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke. Az összes országok szuverenitásának, függetlenségének és területi épségének tiszteletben tartása, a megnemtámadás, a jogegyenlőség és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének alkalmazása valóban lehetővé tenné a békés együttlétezést. A nyugati hatalmak vezetőkörei azonban szembehelyezik az ,,erőfölényen“ alapuló politikájukat a kollektív biztonsággal és a békés tárgyalások módszerével s ezzel a békés együttlétezés kilátásai ellen cselekszenek. Nincs képtelenebb dolog e körök ama állításánál, hogy Nyugat- Németország remilitarizálása „megjavítja a Kelettel való tárgyalások esélyét“. Ellenkezőleg, ez csak súlyosbítaná a nemzetközi helyzetet és fokozná egy újabb háború veszélyét. A békeszerető népek az európai és a világbéke megőrzésének és megszilárdításának legbiztosabb útját egyolyan biztonsági rendszer megteremtésében látják, amelybenés cztvenne valamennyi európai állam fügyveteret" társadalmi rendszerétől. A Román Népköztársaság kormányának külpolitikáját az az óhaj vezérli, hogy terenyen hozzájáruljon a béke megvédésének ügyéhez, s hogy kifejlessze és megerősítse együttműködését és baráti kapcsolatait valamenynyi békeszerető néppel és országgal. Befejezve az Önök kérdéseire adott válaszaimat, felhasználom az alkalmat, hogy rámutassak: a román nép megelégedéssel fogadja a Román Népköztársaság és a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság kapcsolatainak megjavulását. Népeink barátsága mélyen gyökerezik abban a közös harcban, amelyet a történelem folyamán szabadságukért és függetlenségükért vívtak. Még élénken emlékeznek népeink azokra a szenvedésekre, amelyeket a közti ellenség, a német militarizmus igája alatt éltek át. Jugoszlávia és Románia kapcsolatainak további javulása megfelel népeink érdekeinek és törekvéseinek és arra van hivatva, hogy jelentősen hozzájáruljon az európai béke megszilárdításához. Tiszta szívből sikert kívánunk a baráti jugoszláv népnek a hazája felvirágoztatásáért folytatott munkájához, népeink és a világ valamennyi népe béketörekvései , nek valóra váltásához. (Agerpres). „MESEORSZÁG“ hír■ detik a fehér, sárga, piros és még sokszínű villanyégőkkel kirakott betűk a „Lázár Ödön" kulturpark bejárata fölött. Az 1955-ös év első napjának estjén a kultúrparkból, a gyermekek „Meseországából" kiáradó sokszínű fényözön árasztja el a park előtti részt. Vidám gyermekeket és az érdeklődő felnőttek sokaságát lehet látni a szivárvány minden színében pompázó, csábítóan hívogató „Meseországban“. Van itt minden. A hidegtől kipirosodott arcú, csillogó szemű kicsinyek azt sem tudják miben gyönyörködjenek előbb. — Nézd apa, milyen nagy gombat — kiáltja egy mackóba öltözött kisfiú s a mulatságosan elkészített gomba-ház felé szalad. Az apja pedig utána. A gyermek megáll a gomba-ház előtt. Minden vágya bemenni a gomba-házba. Egy óvatlan pillanatban megtapogatja a gomba-ház oldalait. Kicsi arcán a csodálkozás mosolya suhan át. — Apa, hiszen ez fából van? — mondja a gyermek csalódva. — Igen fiam, — jeleli az apa. — Te mit gondoltál, hogy igazi gomba? — Azt hittem, — jeleli a gyermek csalódottan. Most már mindent tudni akart s újabb kérdésekkel halmozta el apját. Ki csinálta ezeket a házikókat? Miért nem írták rá, hogy nem „igaziak“? Az apa elkezdi magyarázni a gyermeknek, hogy kik is készítették ezt a „Meseországot . Ezeket, amiket te itt látsz, mind gondos munkáskezek, a város gyermekeinek újévi ajándékként készítették. Látod azt a szép fenyőfát, azt biztosan a marosvölgyi famunkások küldték a marosvásárhelyi gyermekeknek. — Gondoltam. — vágott közbe a gyermek fontoskodva. A nyáron nem láttam itt azt a nagy fenyőfát. Közben Jancsika és Juliska háza elé értek. A gyermek erősen belekapaszkodik az apja kabátjába és kipirult arccal mutat a boszorkányra. — Ugye, az sem igazi? — Nem! — felöli az apa. — Itt minden mese. A „Meseország“ készítői igyekeztek úgy elkészíteni ezeket a tréfás formájú házikókat, hogy olyanok legyenek, amilyenekről a mesékben ti már hallottatok Ezek mesék. De nézd ott, — mutat egy festményre, mely piros nyakkendős — pionírokat ábrázol, amint tanáruk oktató szavait figyelik. — az nem, mese, fiam. — folytatja az apja, — az igaz, új szakemberek: vasesztergályosok, villanyszerelők és még sok más szakmájú emberek nevelődnek azokból a pirosnyakkendős gyermekekből, — fejezi be az apa. — Én is villanyszerelő leszek. — jelenti ki fontoskodva a gyermek. Már későre jár az idő. A kis mackóruhás nehezen válik meg ezektől a csodálatos látványosságoktól. De nem csak ő, hanem minden gyermek, aki egyszer a „Meseországban“ járt. Alig várják, hogy szüleikkel ismét felkereshessék a „Meseországot“. A „Meseországában