Vörös Zászló, 1955. január (4. évfolyam, 1-23. szám)

1955-01-04 / 1. szám

VONOS LÁSZLO Képünkön: Precup Simion, a kollektív gazdaság elnöke, Stan Gheor­­ghe, Pârvulescu Maria, Szakács Ignác, Hartic Ioan, Erős Antal, a veze­tőtanács tagjai, Covric Viorel, Nagy Antal és Griga Mihail brigádosok láthatók, a kollektív gazdaság téli munkatervének, a tavaszi munkák kel­lő előkészítésének, a szerszámok kijavításának, a vetőmagvak előkészíté­sének, a tavaszi vetésterület megtrágyázásának, 200 ezer szőlőfacsemete ol­tásának, a tagok tűzifával való ellátásának és más tennivalók megbeszé­lése közben. December 22-én és 23-án a bátosi „Testvériség“ kollektív gazdaságban, tartományunkban első alkalommal gyűltek össze a rajoni néptanácsok mérnökei, technikusai, építésztechni­kusai, irányító könyvelői, hogy meg­vitassák a kollektív gazdaságok ter­melési tervei elkészítésével kapcsola­tos eddigi eredményeket és hibákat, s ennek szellemében értékeljék ki a bátosi kollektív gazdaság 1955 évi termelési tervjavaslatát. A tapasztalatcserén, — mert ennek is lehet nevezni, — igen értékes ja­vaslatok hangzottak el. Jelentést adott a bátosi kollektív gazdaság el­nöke, számvevője, az 1954 évi meg­valósításokról, hiányosságokról. Ezt követte a Tárna Emanoil rajoni ag­rármérnök vezetése alatt elkészült 1955 évi termelési terv javaslatának feldolgozása. Majd a jelenlévők véle­ményüket nyilvánították az elhang­zott termelési tervvel kapcsolatosan. Egymásután emelkedtek szólásra a rajonok küldöttei, valamint a tar­tományi néptanács vezető személyei, mely tény igen nagy segítséget, irányt adott a termelési tervek elké­szítésének további munkálataiban. A tapasztalatcsere felszínre hozta, hogy általában a rajonok nem fektet­tek kellő súlyt a kollektív gazdasá­gok 1955 évi termelési terveinek el­készítésére. Sok esetben megismét­lődnek az elmúlt évek hibái: gyor­san, felületesen készültek a termelé­si tervek. Nem készítették el minden­­ alkalommal a brigádok és csoportok termelési terveit, stb. A bátosi tapasztalatcserének éppen ,itt van az értéke, mert az eddigi ta­pasztalatokat összegezve, minden résztvevő elvtárs módszert kaphatott a további munkák sikeres végzésére. Kitűnt, hogy a tervek gyorsan és a valóságnak megfelelően elkészül­hetnek, ha a technikusok ismerik az illető kollektív gazdaságot, melynek termelési tervét készítik. Különösen ott, ahol kevesebb kollektív gazdaság van, megvan a lehetősége, hogy jól ismerje annak gazdasági-szervezeti feltételeit, fejlődési lehetőségeit. Nem mint Héviz-rajonban, ahol egyetlen kollektív gazdaság van, s azt sem is­merik kellőképpen. Tehát a termelési tervek elkészítése függ az egész gazdaság helyi adottságától, a tech­nikusok terepismeretétől. Általában a technikusok a kollek­tív gazdaságok tagsága hatására az átlagterméseken nem sokat változtat­tak a múlt évihez viszonyítva. Ha változtattak is, inkább kevesebbet tettek. Példa erre Marosvásárhely-ra­­jon. A termelési tervnek évről-évre nö­vekvő irányzatot kell mutatnia. Ezért nem lehet kivételes évek termésátla­gait venni alapul. Hogy helyesen ál­lapítsuk meg az átlagterméseket, előbb tanulmány tárgyává kell ten­nünk azokat. Egyes rajonokban mint például Csíkban, a kollektív gazdaságok tar­tózkodnak az állattenyésztés fejlesz­tésétől. Nem szívesen tesznek intéz­kedést állatállományuk nagyobb mér­tékbe való növelésére. Ésen nem le­het csodálkozni! Ha nem biztosítjuk az állatállomány számára a szüksé­ges takarmányalapot — ami a termelé­si terv elkészítésének egyik felada­ta — akkor nem lehetnek meg a kel­lő feltételek az állatállomány növe­lésére. A kollektív gazdaságok az építke­zéseknél sok hibát követnek­­ el. Egyes kollektív gazdaságok a szük­séglethez mérten túl nagy építkezé­sekbe kezdenek, mások meg teljesen elhanyagolják. Nem választják ki a legjobb időt az építkezésekre. Ez mind azért van, mert a termelési ter­vekben eddig nem nagyon foglalkoz­tak ilyen munkákkal, a helyi erőfor­rásokat kihasználatlanul hagyták. Mindezen hibák azért történtek meg, mert egyes rajonok párt- és állami szervei elhanyagolták az irá­nyítást, segítségadást. Sepsiszent­­györgy-rajonban a jelen termelési ter­vek elkészítésénél Ráduly Kálmán, rajoni irányító könyvelő és Câmpeanu Simion mérnök, nem vettek részt a termelési tervek elkészítésénél. Nem foglalkoztak kellőképpen a kérdéssel a rajoni pártszervezet aktivistái sem. A tartományi néptanács mezőgazda­­sági igazgatósága sem ad sok esetben kellő segítséget. Ezt bizonyítja a je­len értekezlet is, amelynek — bár célját elérte, — hiányosságai is voltak. A tapasztalatcserét nem ké­szítették elő meghatározott terv sze­rint. Ezt a tapasztalatcserét nem most, hanem már a termelési tervek elké­szítésének beindulása előtt meg kellett volna tartani, hogy ne kerüljön sor újból a hibák elemzésére. Ha az ed­digi tapasztalatok alapján igazi, jó munkát akarunk végezni, a kollektív gazdaságok terve — mint az üze­mek terve is — legyen a munka, és eredmények, az előrejutás motorja. A terv legyen törvény, tartsuk be minden mutatószámát, hogy a tag­ság év végén azt a termény mennyi­séget kapja, mint amennyit eredeti­leg tüntettek fel a tervben. A hiányosságok kiküszöbölésével a jobb eredmények felé Míg a kollektivista szülők, nemzetiségre való tekintet nélkül, vállvet­ve küzdenek a hektáronkénti terméshozam szüntelen emeléséért, gyerme­keik is közösen tanulják egymás nyelvét. A fénykép Voicu Máriát, Nagy Mihályt és Nagy Antalt mutatja be, amint Bran Jira, idősebb iskolatársuk segíti őket a tanulásban. „Testvériség“ a neve a bátosi kollektív gazdaságnak. Valóban, a többnemzetiség­­ tagok testvérként élnek eggyé forrott nagy családjukban. Közös erővel építik, gyarapítják nagy gazdaságukat, s ezáltal a saját ma­­guk bőséges, boldog életét. Pártunk és kormányunk határozatának jelentősége családom számára — Baricz Ferenc, a gyergyói IFIL anyagosztályozója — A gyergyói fűrészüzem anyagién­ osztályozója vagyok, éia is örvendtem, amikor megjelent a Román Mun­­káspárt KV augusztus 19—20-i bővített plenáris ülésének határozata, tudtam, hogy a dolgozók­­érdekeit szolgálja, s hogy elősegíti a dolgozó nép életszínvonalának emelé­sét, úgy, ahogyan azt elő is irányozta. Erről azóta szám­talan esetben meggyőződhettem. A legtöbb élelmiszert és közszükségleti cikket gyártó vállalat kibővült, új termé­kek szériagyártását indította be. A mi radonunkban lévő „Muresul“ helyiipari vállalat az 1954-es év folyamán ki­bővítette a lekvárkészítő egységet, ezáltal lehetőséget te­remtve a termelékenység állandó fokozására, több lekvár készítésére. De a közszükségleti cikkeket készítő egységek termelése is minden ü­zemben bővült. A mi üzemünkben is sokkal nagyobb harcot kellett vívni az anyagkihasználás fokozásáért, a takarékosságért, a terv teljesítéséért. A harc, — amelyet a mi, üzemünk munkásai, az ország dolgozóival egyetemben vívtunk,­­ eredményes volt. Erről tanúskodik a párt és a Minisztertanács újabb határozata a jegyrendszer és a fejadagon alapuló ellátási rendszer megszüntetéséről. Hétfőn reggel a hangszóróból hallottam először erről a fontos eseményről. Eleinte nem értettem meg. De később, amikor kiszámítottam a pénzbeli megtérítés­képpen előirányzott összeget, rájöttem, hogy így sokkal előnyösebb számunkra. Nekem B-tipusú jegyem volt, en­nek megfelelően, havonta 65 lejt kapok. Feleségemnek Dl, így 38 lejt, 7 gyermekem D2 jegyei után 43-43 lejt, s dol­gozó leányom C-típusú jegye után havonta 51 lejt ka­punk. Az egészet összesítve, havonta 455 lejt jelent, ami igen nagy segítség családom számára. Ebből az összeg­ből fedezni lehet az árkülönbözetet, ami előadódik a ke­nyérnél, cukornál, s ha gazdaságosan kezeljük a pénzt, sokkal jobban jövünk ki, mint ezelőtt Én meg vagyok győződve, hogy minden dolgozó­társam örömmel fogadta a pártnak ezt az újabb határo­zatát, amely a dolgozó nép életszínvonalánk emelését szolgálja. Azért, hogy hazánkban a jövőben is újabb árleszállí­tások következzenek, kötelességünk nagyobb odaadással dolgozni tervünk minden mutatószám szerinti teljesíté­séért, a több és olcsóbb közszükségleti cikkek előállítá­sáért. ESetre kel a határozat Az Ipari Termékek Helyi Kereskedelmi Szervezetének raktára elött, áruval megrakott teherautó állt meg. Rajta különféle textil-, kötöttáru és lábbeli van. Naponként hat teherautó áru érkezik a raktárba s innen azon­nal szétosztásra kerül az üzletek részére. Baricz József átvevő, Mészáros Mihály I. és Mészáros Mihály III. alkalmazottak serényen hordják be az érkezett árut a raktárhelyiségbe. 3 —— -------Ad­améáim——— A sepsiszentgyörgyi gépállomásra egymásután érkeznek a traktorok a terepről és velük együtt a trak­toristák is. Alighogy leállítják a traktort és elrakják a szerszámo­kat, szaladnak az agitátorokhoz, meg a párttagokhoz — számtalan kérdésük van a jegyrendszer meg­szüntetésével kapcsolatosan A portálai.­szervezet titkára, Buna Sándor elvtárs újsággal a kezében járkál az emberek között, itt is ott is számítgatásokat végez seb­tében. Még be sem fejezhette egyik kérdés megmagyarázását, már fel­tették a másikat. Szabó Áron, a gépállomás vas­esztergályosa Fűrész Gyula párt­tagot keresi fel kérdéseivel. Kis idő múlva hosszas beszélgetés kezdődött a gépállomás egyik helyi­ségében. Hadd idézzük, miről is beszélgettek Fűrész Gyula és Sza­bó Áron. — Fűrész elvtárs, hogy s mint lesz ezután? Mi hatan vagyunk a családban. Én eddig B jegyet kap­tam, a feleségem D1-et a négy gyermek pedig D2 jegyet. Most mindezekre a jegyekre miféle pót­lékot adnak? — Elsősorban is tisztázzunk va­lamit Szabó bácsi. Az összeg, amit minden hónapban kap az államtól, nem pótlék, hanem megtérítés, amelyet az állam, egységes állami árak és a jegyrendszerben, megál­lapított árak közötti különbség megtérítéseképpen fizet a dolgo­zóknak. Hadd lássuk csak, mennyi megtérítésben részesül Szabó bá­csi. — Kis ideig csend van, az agitátor számol — Szabó bácsi, maga összesen 275 lej megtérítést kap havonként. — Igen igen, de én hiába kapok több pénzt, úgysem jövök ki jól, mert drágábbak az áruk. A kenyé­rért például 2 lejt kell fizetni. — Na várjunk csak Szabó bá­csi, ne hamarkodju­k el az ítéle­tet. Beszéden a fehéren a fekete, mert az lehetetlen, hogy az egész ország eddig jeggyel rendelkező dolgozói­ból jönnek ki és csak ma­ga egyedül járjon rosszul. — Fű­rész előtárt újból számol, mennyi volt az olaj, cukor, kenyér és meny­nyi most Hamar elkészül a szá­molássa!. A számoszlopokkal teli ivet Szabó bácsi elé tartja és beszélni kezd. — Na Szabó bácsi, igy i­sztá­bb. Eddig a jegyekre kapott összesen 51 kg kenyeret és fizetett érte 35,70 lejt, az 5,25 kg cukorért fizetett 14,70 lejt, a négy liter olajért fi­zetett 20 lejt ez összesen minden hónapban 70,50 lejt tesz ki. Ezu­tán minden hónapban ugyanezekért a mennyiségű árukért összesen 195 lejt fizet. Az államtól kapott meg­térítésből megmarad még minden hónapban 82 lej. Ez negyedévenként 246 lejre rúg. Ebből az összegből minden hónapban, még megveheti a grízét, makarónit, szappant és más egyebeket, sőt még mindig marad pénze, amit ha betesz a CEC-be, szép kis összegre gyűl össze. — Hát a fehéren a fekete elég jól mutat. Igaza van magának, Fűrész elv­társ, a határozat így nagyon jól van. De hát amíg az ember nem ki­meri alaposan, addig mindent elhisz... Köszönöm a felvilágosítást, —­ mondja és menni készül. — Várjon még egy cseppet, hadd végezzünk még egy számítást. — Nem szükséges Fűrész elvtárs, most már világos, — szabadkozik az esztergályos. — De hadd legyen világosabb. Az előbb mondott még valamit a bakan­csokról is, hogy a bakancsvásárlással rosszul jön ki. Abban igaza van, hogy itt nálunk, a gépállomáson minden évben szükség van két pár bakancsra, mert még az olaj is eszi a lábbelit. Maga eddig is megvásárolta minden esztendőben a két pár bakancsot, az egyiket pontra vette 76 lejért, a má­sikat pedig szabadáron 175 lejért, te­hát minden évben kiadott 251 Lejt. Most a bakancsot 124 lejért tudja megvenni, a két pár bakancsért — leszállított áron összesen 248 lejt fizet. Na, hol jön ki rosszul a bakancsvá­­sárlással? 3 feje még meg is marad — Mégis csak jó, ha az ember ce­ruzával és az eszével dolgozik, — mondja Szabó bácsi és most már tény­leg indulna, hogy tovább végezze munkáját, de eszébe jut még egy kér­dez­ő ,elég valamit megkérdeznék, ha nem haragszik meg. Nem olyan nagy dolog, de jó, ha az ember tisztában v­an ezzel is. Csak annyit akarok meg­kérdezni, hogy abból a 275 lejből, amit én kapok megtérítés­képpen, mennyi adót vonnak le? — Szabó bácsi, a párt- és kormány­határozat a jegyrendszeren és a fej­adagon alapuló ellátási rendszer meg­szüntetéséről világosan kimondja, hogy az a megtérítés, amit az állam fizet, nem fizetéspótlék és ezért nem esik semmi néven nevezendő adó alá, így feláti maga és minden dolgozó minden hónapban tisztán kézhez kapja a meg­térítést. Szabó bácsi most már úgy látszik, hogy tényleg elégedett a dolgokkal, megkapta a felvilágosításokat, kezet nyújt az agitátornak. — Szabó bácsit Ha munka közben, vagy beszélgetés közben felvetődik va­lamilyen kérdés, ami nem világos, ne rágódjék rajta, jöjjön el bátran, vagy hozzám vagy másokhoz, akik ismerik a dolgokat, én szívesen megmagyará­zom és egész biztos a többi agitátorok is megteszik szívesen. Ha pedig más dolgozóval beszélget, ilyen szellemben magyarázza meg maga is a dolgokat, — mondja az agitátor is keményen megszorítja a vasesztergályos kezét. Lejegyezte LAJOS ANTAL

Next