Vörös Zászló, 1955. május (4. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-03 / 102. szám

VÖRÖS ZÁSZLÓ „VÖRÖS HAJNAL" Jegyzetek tartományunk legifjabb kollektív gazdaságából Április derekán új kollektív gazdaságot avattak a kanyargós, hepe,hupa Homoród mentén. A lövéte kollektivisták Vörös Hajnalnak keresztelték gazdaságukat, oda is van írva nagy betűkkel az új díszkapura, hogy hadd lássa és hadd olvassa mindenki: Vörös Hajnal kollektív gazdaság. Hosszú története van a Vörös Hajnalnak. Lövéte nagy község. Valamikor régen kolera pusztított a környéken, a falvak majdnem elnéptelenedtek s azok, akik életben maradtak, itt ütöttek tanyát Lövétén. A nagyobb tábla földeket kisebbekre, majd a kicsiket még kisebbre darabolták szét az örökösök. Az öreg Orbán János tréfásan, a leggazdagabb embernek nevezi magát azzal az ürüggyel, hogy neki volt a legtöbb földje akkor, amikor belépett a kollektívbe, összesen 46 darab. Ez a negyvenhat darab föld azonban csak gyenge hat hektárt tett ki. De sok földjük volt a többieknek is. A 18 család földje összesen 336 parcellában volt, így nem is csoda, ha hektáronként 5—600 kilogramm termett. A lövétel dolgozó parasztok küzdve, nyomorogva töltötték éveiket a múltban. Aztán sok év után új szelek kezdtek fújni a Homorúd - mentén is. A lövétesek azt gondolták, hogy most minden másképpen lesz, csak bele kell kapaszkodni a szerencse szekerébe. Az 1946-os események azonban harcossá tették a párttagokat és a becsületes érzelmű dolgozó parasztokat: Balázs Pált, a harcos kommunistát a falu kulákjai aljas módon meggyilkolták. Az eddig parázsló, izzó osztályharc, fellángolt. Annyit küzdöttünk, anynyit harcoltunk, mi megalakítottuk a kollektív gazdaságot, hogy két-három gazdaságnak is untig elég lett volna. A harcok azonban összekovácsoltak bennünket kommunistákat és pártonkívülieket — mondja Ladó István, a kollektív gazdaság elnöke. — A kulákok, amikor látták, hogy mi, szegények, változtatni akarunk életünkön, minden eszközt megragadtak, hogy letérítsenek a helyes útról, amelyre a pártalapszervezet vezetésével rátértünk. A környéken egymás után alakultak meg a kollektív gazdaságok. S ezekről a gazdaságokról mindenféle aljas rágalmat indítottak el a kulákok, György István, Pál György, Kolozsi János és társaik. A pártalapszervezet úgy határozott, hogy küldötteket küld a környező kollektív gazdaságokba. Meg is választottuk a küldötteket. Mihály Andrásnét, Kelemen Ignácot, György Mártonnét és Balázs Istvánnét elküldtük a szentpáli, tordátfalvi és vargyasi kollektív gazdaságokba. Ezekben a kollektív gazdaságokban éppen akkor végezték a betakarítási munkálatokat. A betakarításbanrésztvettek a lövétel dolgozó parasztok kiküldöttei is , s így saját szemükkel győződtek meg a közös, gépi munka előnyeiről. Abban az időben, amikor visszajöttek a küldöttek, elmesélték mit láttak, mit hallottak s egy időre szétoszlottak a kulákok rémhírei: az asszonyok szocializálásáról, a közös konyháról, a föld államosításáról stb., de nem sokáig, mert újabbakat találtak ki. A falu csoportokra oszlott. Egyik csoportba a kulákok befolyása alatt álló, a másikba a kollektív gazdaság mellett álló dolgozó Az új élet megkezdésedarasztok tartoztak. A korben, a jobb életért folytatott ktív gazdaság megalakít harcban nem állnak egyetása mellett 20 kommunista dal. Mellettük van a párt és tartott ki. 18 család elhaló a kormány és máris érzik , hozta, hogy megkezdi a hathatós segítségét. 85 ezer munkát, közösen, a gépállel hitelt kaptak kedvezménymás segítségével. A többi nyes feltételek mellett. kidolgozó parasztok kíváncsiankár megkezdték a közös ügyeitek, mit csinálnak, de munkát, nem volt egyetlen egy esztendő múltán már juhuk sem. Most már 200 az eredmények beszéltek, darab van. Állattenyésztésre Addig, amíg a magángazdák rendezkednek be, mert en- 100 kilogrammos gabona- nek van nagy jövője itt a érmést értek el, azok, Homoród völgyében, akik összefogtak közösen. A lövétei kollektivistákhektáronként 000 kilogramnak könnyebb lesz az élemet takarítottak be. 1954 tűk, mert mellettük állanak őszén újból közösen vetettek, a környék kollektív gazda-Régebb ritkán látott máságai is, segítik őket tasolyt az ember a tapasztalatokkal, hisz ők már gynkfajta szegényebb sorsú, kiállták a tűzpróbát. Erről ember arcán — mondja tettek tanúbizonyságot a Balázs István párttag. —A környék kollektív gazdaság Most azonban ezalatt a pártai most, a lövétei kollektív eszteiítő alatt megtanultunk gazdaság felavatásakor is, szívből nevetni s lassan- Zuhogó esőben jöttek el, lassan megtanulunk embre- hogy üdvözöljék s áudják men élni is. A múlt esztén- jókívánságaikat az új élet dőben a terméseredmények útjára lépőknek, hez, az elmúlt esztendők hiába acsarkodnak a kiteredményeihez mérten szé- * ■ rákok, mi elvetettük azt pen részesedtünk. , Itt van a magot, mely erős, tereltépéldául Orbán János, aki lyes fává növi ki magát —tréfásan a leggazdagabb mondotta a kollektív gazdaembernek vallja magát. A múlt esztendőben összesen 1200 kilogramm szemesgabonát, 2400 kilogramm krumplit, 4400 kilogramm szénát kapott Ilyen terméseredményt egyetlen középgazda sem ért el. A lövétei kollektivistákra nem lehet azt mondani, hogy gazdagok. Még szegények. Valahogy úgy vannak, mint amikor a fiatal házaspár új lakásba költözik, se ez, se az nincs még, de azzal a reménnyel és bizalommal kéz- ^'avatásakor György Teréz kitüntetett sokgyermedek meg az esetet, hogy lesz. kes anya. _ Én biztos V3_ így vannak a lövéteiek is. gyök abban, hogy előbb-Tudják, hogy lesz mindenk. utóbb minden becsületes dolgozó paraszt közénk áll. Iff 'Csak a becsületes! Mert nem is engedjük, hogy meghúzódjon valaki annak a fának az árnyékában, amelyet mi ültettünk. Mindenkit úgy becsülünk, úgy szeretünk, úgy értékelünk ahogy dolgozik. Eddig 1: a munka töltötte be a mi életünket, s ezután méginkább annak kell beöltenie. Lövétén a magot elvetették és gondos keze.-e gyümölcsöt adó fává nevelik a Biznak abban, hogy egy ne- palántát, hány esztén , múltán ők is KUSTÁR LAJOS milliomosak lesznek. LAJOS ANTAL Balázs István Orbán János Ladó István György Teréz Monor, a jövő szőlőtermesztőinek községe Monor tartományunkban a szőlőtermesztési övezet szélső határán fekszik. Mindamellett, hogy a község a havasok közelében terül el, déli lejtésű domboldalain szőlőtermesztéssel igen szép eredménnyel lehet foglalkozni. Ezt igazolja az a néhány hektár szőlő, amit ezelőtt mintegy 20—25 évvel ültettek a termelők mint Tanco Gheorghe, aki elsőnek ültetett szőlőt Monor községben. Mindemellett a szőlővel beültetett területek nagysága nem igen növekedett. Népi demokratikus rendszerünk első éveiben is csak 5—7 hektár szőlővel beültetett területet lehetett számlálni. Azonban az elmúlt években ez a helyzet megváltozott. Csak 1954-ben 5 hektár új szőlőst létesítettek. A II. Pártkongresszus irányelvtervezete szellemében, a község dolgozó parasztsága újabb szőlősök létesítését határozta el. A dolgozó parasztok választókerületi gyűlésen, nagygyűlésen elemezve ezt a kérdést, javasolták a község határában lévő terméketlen és kevésbé termékeny területek szőlővel való beültetését, hogy ezáltal megmentsék ezen területeket a pusztulástól. Az elhatározást tett követte. Már a múlt év őszén mintegy 15 hektár terméketlen, vagy kevésbé termékeny — hektáronként 400—500 kg zabot termő — terület mélyművelését (rigolírozását) végezték el. Ezt a munkát a tél folyamán, de még most is állandóan végzik a dolgozó parasztok. Ezideig 110—115 dolgozó paraszt végezte el a szőlőtelepítés előtti mélyművelést. Monor község dolgozó parasztságának 70—80 százaléka már az idén szőlősgazda lesz. Monori viszonylatban a legjobb szőlőtermelők: Dragán Grigore, Bizu Simion, Echim Vasile. Újabb szőlőtermelők lesznek Cincea Vasile, Steiner Ferdinand, Oroian Ioan és sokan mások. Szőlőst létesítenek: Radu Gusztáv, Radu Viktor és Radu Károly is, kik ezideig egy talpalatnyi földdel sem rendelkeztek. „Szőlőt ültetünk, de oltottat” — mondják a monori dolgozó parasztok. Direkt termő szőlőt a községben csak alig néhány áron ültettek, a többi mind nemes, oltott, kitűnő asztali borokat adó szőlőfajta. Az újtelepítések zömét „Fehérleányka", „Olaszrizling”, „Zöldszilvánia’ és „Tramini” fajták képezik. A monori szőlőtelepítők nagy nehézségbe ütköztek az oltvány beszerzése terén. A tartományi néptanács mezőgazdasági igazgatóságától kikapott kiutalásban mindössze csak 6.000 szőlőoltvány szerepel, ami még egy hektár területre sem elegendő. A dolgozó parasztok mindent elkövettek, hogy oltványt szerezzenek és beültessék az előkészített területeket. A telepítéshez szükséges oltványokat csoportosan szerezték be a különböző szőlőoltvány-iskolákból. Ilyenformán több mint 70.000 szőlőoltvány ültetését végezték el. A Maroshéviz-rajoni néptanács mezőgazdasági osztályától a monori dolgozók sürgős intézkedést várnak, hogy a parlagon heverő, terméketlen területen — mely régebben legelő volt — engedélyezzék a szőlőtermelést. Ez a 60 hektáros legelőrészlet, kitűnően alkalmas lenne új szőlős telepítésére! Ehhez azonban a fent nevezett szerv támogatása feltétlenül szükséges. Befejezték a kalászosok vetését A „Sztahanov“ állami gazdaság régeni osztályán teljes mértékben kihasználják a munkára alkalmas napokat, s így április 23-ig befejezték a zab, árpa, tavaszi bükköny s az első vetési időszakba tartozó más növények vetését. Nagy lendülettel folyik a különböző zöldségek vetése is. Eddig 11 hektár salátát és hónapos retket, 4 hektár sárgarépát, 2 hektár spenótot, 9 hektárnyi egyéb zöldségfélét ültettek el. A paradicsom, kékparadicsom s más palánták előkészítésére több mint 100 ezer táphengert készítettek, a szőlőmunkások már elvégezték a kifedési munkálatokat, 38 hektárnyi területen pedig a karózást és a kötözést. Az osztály valamennyi dolgozója részt vett a május elseje köszöntésére szervezett szocialista versenyben. Különösen kitűntek , Dózsa András, Géczi András, Józsi Irén, Kovács Anna, Fülöp Erzsébet, Gottfeld János, Huprisch Mátyás, valamint még több dolgozó. | 3 Testvéri egyetértésben A sepsiszentgyörgyi dohánygyárban románok, magyarok dolgoznak. Közülük sokan évtizedek óta gyártják a cigarettát. Számos olyan akad soraikban, akit a mott rendszerben tengernyi megpróbáltatás ért, a nemzetiségi elnyomás minden nehézségét érezték. Most pedig felszabadult, épüllő hazánkban közös erővel vesznek részt az építésben. Ezerkilencszázharminc és egynéhány évet írtak A dohánygyárban egyre inkább terjedt a pánik a magyar munkások között. Kölcze Karolinának is könnyes, kisírt volt a szeme, férjével egész éjjel azon tanakodtak, hogy mi lesz, ha őt is elbocsátják. — Na, megtanultátok-e a leckét? — szólt oda gúnyosan az egyik vasgárdista vezető a Kölczéné mellett ülő asszonyhoz. A „nyelv-leckére" célzott, újabban ehhez kötötték a fizetést. Nyelvvizsgára küldték az embereket, s akiről azt állapították meg, hogy „nem megfelelő", az mehetett is. Az utcára került. A megfélemlített magyarok ritkán válaszoltak a gúnyos kihívásokra. Hallgatott szomszédnője is, miért haragítsa magára a kötekedő kedvű vasgárdistát. Csend volt. Az egész gyárban folyt a rominositás. Egyenként, külön-külál igyekeztek a tőkések tallpnyalói meggyőzni a magyarokat, hogy „térjenek át románnak". Egyesek féltükben meg is tették... hiszeni kért otthon a sok éhes száj. S mikor ritkán, néhányan összegyűltek, vagy munka előtt titkon szót váltottak, felmerült a kérdés. — Vajon mi, a gyárban dolgozó magyarok, miért nem kapunk hátbérpótlékot? A tőkések így próbálták szétválasztani, elszigetelni a különböző ajkú dolgozókat, így akarták megtörni a munkások szolidaritását. Azok pedig, akik megértették ennek a politikának az aljasságát s beszéltek magyar és román részen egyaránt a tőkések s a nemzeti uszítás ellen, az együttműködés mellett, nem sokáig maradhattak a gyárban. A kommunisták nem kaptak munkát az állami üzemben. 1942 1943 Tifrea Elisabeta úgy állt az igazgató asztala előtt, mint a villámsújtott. Még a könnyei is elapadtak. — Ne álljon olyan közel az asztalhoz. .. ordította rá a gőgös úr. —Hiába könyörög, nem vagyok hajlandó minden nyavalygást tekinetbe venni... Az asszony megfordult s fáradt léptekkel ment ki a szobából. Zsebében a fizetése, össze-v'issza 70 pengő. "Előtte a bizonytalanság. Férjét kivitték a frontra, ő itt maradt a gyárban. De mivel nem volt hajlandó román nemzetiségét megtagadni, elhelyezték. Különben minden románt, aki nem tetszett a horthysta magyar rezsimnek elhelyezték, szétszórtak. Jitreané is megkapta az utasítást, mehetett az ország másik sarkába, így akarták elszigetelni a román dolgozókat a magyar urak. Kénytelen volt hét éves kisfiát nagyanyjával itt hagyni. — ő az ország másik felében, — férje a fronton. Az igazgatót arra kérte, hogy helyezzék haza, hisz abból a kevés fizetésből kétfelé igazán nem lehet megélni. De azt a választ kapta: ha nem tetszik, mehet akár világgá is, vesznek fel helyette magyarokat. Hosszú hónapokig kínlódott így a család. Egyik része itt, a másik amott. S mikor végre az anya viszszakerült Sepsiszentgyörgyre a gyermekéhez, abban sem lelhette örömét. A legalantasabb munkára osztották be a többi románokkal együtt s így fizelésük még kevesebb lett. 1955 április 22 Ekkor tartották a sepsiszentgyörgyi dohánygyárban az ünnepi műszakot. Igazi versenynap volt. Hol az egyik, hol a másik szaladt a nyilvántartóhoz. Hogyan állunk? A gépek mellett magyarok és románok dolgoznak. A közös cél forrasztja őket egybe, kéz a kézben harcolnak a május elseje tiszteletére szervezett ünnepi műszak jó eredményeiért. A nemzetiségi uszításnak már nincs talaja. Nincsenek tőkések, akik fizetési megkülönböztetéssel, vagy más hasonló eszközökkel szíthatnák az ellentéteket. Egyed Lajos a múlt havi munkájáért ezer lejen felül kapott, s hasonló eredményei arányában fizették Ancu Alexandrut és másokat. Az államunkban megvalósított jogegyenlőség, a pártmutatta út követése teremtette meg az alapját annak, hogy az ünnepi műszakon — mely a cigarettagyárban többek között a munkások szolidaritásának szimbóluma lett — soha nem látott eredmények születtek. A nedvesítő osztályon dolgozó Tifrea Elisabeta, vagy a válogatáshoz beosztott Kölcze Karolina, a ll-es gépnél csoportjával dolgozó Paraschiv Elisabeta, vagy a dohányvágó osztályon Baricz Ferenc és Rápolti Erzsébet valamennyi társukkal egyforma lelkesedéssel végezték feladataikat. Vajon mi ösztönözte Balázs Ilona zsákvarrónőt, hogy 163 százalékos eredménnyel zárja a napot, vagy Paraschiv elvtársnőéket mi sarkalta a 143 százalékos teljesítményre. Talán mindannyiuk nevében adott erre választ Kölcze Karolina. — Harmincnégy éve dolgozom, 55 éves vagyok. Nemrég a város rádiósítási központjából mondottam el, hogy harcolni akarok a békéért. Sok mindent megértem már ebben az életben, tudom, hogy mit jelentett a régi, kizsákmányoló rendszer. Egykutya volt az, akár románnak, akár magyarnak nevezték. Csak most tudjuk, hogy igaziból a gazdagoké volt, a népnek semmi köze hozzá. Nem voltam boldog egyikben sem. Gyermekeim s én is csak most élhetünk nyugodtan, most, amikor a mi pártunk, a mi kormányunk vezet, intézkedik. Ezért dolgozom szivvel-létekkel s ezt szeretném nemcsak Sepsiszentgyörgynek, hanem az egész világnak odakiáltani: harcolni akarunk, harcolni fogunk a mi életünkért, boldogságunkért, a békéért.