Vörös Zászló, 1955. július (4. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-01 / 153. szám
V A második évtizedébe lépő ENSZ Véget ért az Egyesült Nemzetek Szervezetének San Francisco-i jubiláns ülésszaka. Az ülésszak egyik feladata az volt, hogy visszatekintsen az útra, amelyet az ENSZ a megalakulása óta eltelt 10 év alatt megtett, s felmérje az 1945 óta elért eredményeket. A szervezet egy évtizeddel ezelőtt 50 nemzet által aláírt alapokmányában az alábbi kötelezettségeket vállalták az aláírók: a nemzetközi béke és biztonság fenntartása; a békét fenyegető cselekmények ellen foganatosítandó hathatós együttes intézkedések megtétele; a nemzetközi együttműködés fejlesztése, valamennyi békeszerető az alapokmányban előírt kötelezettségeket magára vállaló állam felvétele; az egyes államok belügyeibe való be nem avatkozás. A jubiláris ülésszak záróülésén felolvasták az ENSZ nyilatkozatát, amely részben összegezi az ENSZ eddigi munkáját és eredményeit, másrészt pedigzokat az új feladatokat, amelyeket az ülésszakon részvevő küldöttek vállaltak magukra a béke és a biztonság további megszilárdítása érdekében. Megállapítja a nyilatkozat az ülésszak valamennyi részvevőjének azt a közös elhatározását, hogy meg kell óvni a jövő nemzedéket a háború pusztításától. Leszögezi, hogy a népek célja a biztonságon, méltányosságon és jó szomszédi viszonyon alapuló béke. Kijelenti továbbá a nyilatkozat, hogy a küldöttek mindannyian ragaszkodnak az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában megfogalmazott célkitűzésekhez és elvekhez, s elhatározott szándékuk újabb erőfeszítéseket tenni a nemzetközi élet vitás kérdéseinek békés eszközökkel való rendezésére, s arra, hogy megegyezést hozzanak létre egy olyan leszerelési tévre vonatkozólag, amely szavatolja az államok biztonságát és ellánja az atomháború veszélyét. A jubiláris ülésszak részvevői által egyhangú helyesléssel fogadott nyilatkozat hasonló fogadtatásra talál a világ minden részén, valamenynyi békés verető ember szívében. A nyilatkozatban foglalt közös elhatározások és kijelentések megfelelnek a szervezet alapokmánya legfőbb célkitűzéseinek s különös fontosságuk van éppen ma, amikor a békeszerető erők s a népek az egész világot átfogó békeharcának hatására enyhülés mutatkozik a nemzetközi helyzetben, s mindinkább megerősödik az a remény, hogy sikerül „megóvni a jövő nemzedéket a háború pusztításától.” Tíz évvel ezelőtt a fasizmus pusztító viharából épen kikerült népek jogos bizakodással és reménykedésselfogadták a világszervezet létrejöttét, elsősorban arra építve reményeiket, hogy a nagyhatalmak — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — a közös ellenséggel szembeni harcban megvalósult együttműködése még szorosabbá fonódik az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében, s a béke és biztonság fenntartására irányuló tevékenységében. A népek bizakodása azonban nem vált teljes mértékben valósággá. Az ENSZ működéséhez fűzött remények nem mindenben teljesültek. A nemzetközi élet igen sok égető kérdésében nem jött létre megfelelő együttműködés a nagyhatalmak között, s ez a helyzet, amelynek előidézéséért a nyugati hatalmak és elsősorban az Amerikai Egyesült Államok az ENSZ alapokmány célkitűzéseitől eltérő politikáját terheli a felelősség, bizonyos mértékben aláásta az ENSZ tekintélyét. Nem járult hozzá a világszervezet tekintélyének növeléséhez az sem, hogy, a valóságos helyzet megcsúfolásaként, hosszú évek óta makacsul kitart amellett a képtelenség mellet, hogy a nagy Kínai Népköztársaság nem lehet tagja a világszervezetnek. Nem teljesítette az ENSZ az alapokmánynak azt az előírását sem, hogy valamennyi békeszerető államot fel kell vennie tagjai közé. Az amerikai imperialisták által irányított „szavazógépezet” eddig minden alkalommal következetesen elutasította az olyan békeszerető voltukat tettekkel bizonyító államok felvételi kérését, mint népköztársaságunk, Magyar, Bolgár, Albán és Mongol Népköztársaság. A hírhedt amerikai „erőpolitika” szószólói nem akarják beengedni az ENSZ- be azokat az államokat, amelyek csökkentenék akaratának érvényesülését a szervezetben. (Ez a befolyás egyébként évről-évre gyengül. 1949- ben például még csak 12 állam szavazott a népi demokratikus államok felvétele mellett. 1951-ben már 18, 1952-ben 22 szavazat szól felvételük mellett, 1954-ben pedig 24-re emelkedő azoknak az államoknak a na, amelyek —■ legalább ebben a ’kérdésben — függetlenítették magukat az amerikai kormánykörök befolyása alól, s a felvételt ajánló szovjet javaslat mellett foglaltak állást. Az, hogy sem a Kínai Népköztársas.ág, sem a népi demokratikus államok nem vehettek részt a jubiláris ülésszakon feltétlenül komoly fogyatékossága volt az ünnepi tanácskozásoknak, nemcsak azért, mert így csaknem az egész emberiség felét magába foglaló országok maradtak távol San Francisco-tól, hanem azért is, mert éppen ezek az országok azok, amelyek lényegüknél fogva is rendkívül nagy mértékben elősegíthetik az ENSZ-nek a béke megóvására és a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányuló tevékenységét. A Szovjetunió következetes békepolitikája az akadályok ellenére is kezdettől fogva érvényesül a szervezetben, mind a gyakorlati döntésekben, mind pedig az ENSZ fórumáról 100 és 100 milliókhoz eljutó Szavával s a nemzetközi közvéleményre rendkívüli hatást gyakorló javaslataival. A Szovjetunió egyenesvonalú, megalkuvás nélküli harca a béke fenntartásáért, az imperialista kör kklönböző békeellenes mesterkedéseinek minden alkalommal való leleplezése döntő módon hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ tekintélye — az utóbbi időkben különösen sokat — az imperialisták ellentétes előjelű politikai ellenére is emelkedett. A nemzetközi élet legutóbbi eseményei, a varsói szerződés, az osztrák államszerződés, az újabb szovjet leszerelv javaslatok, a szovjet-jugoszláv nyilatkozat, a helsinki béketalálkozó s a négy nagyhatalom kormányfőinek küszöbön álló összejövetele, ezek az ENSZ alapokmányában meghatározott nemes célkitűzéseket szolgáló kezdeményezések, illetve eredmények reményt nyújtanak arra, hogy valósággá válnak a jubiláris ülésszak nyilatkozatában foglalt közös elhatározások. A népek azt várják, hogy tettek kövessék San Franciscot, különösen azoknak az államoknak a részéről, amelyek eddig kevés jelét mutatták annak, hogy őszintén küzdenének a vitás kérdések békés úton való megoldásáért, a béke fenntartásáért. Ezt várják a békeszerető emberek százmilliói szerte a világon a fennállásának második évtizedébe lépő Egyesült Nemzetek Szervezetétől. ilág proletárjai egyesüljetek! TARTOMÁNYUNK ÉLETÉRŐL ____________________________ Több csónakot gyártanak Fehér, világoskék, piros csónakok siklanak a Maros vizén. Napbarnított férfiak megfeszített izmokkal edző gyakorlatokat végeznek. Versenyre készülnek. Nyolcszemélyes nagy családi csónak lassú méltósággal úszik utánuk. Azt hiszem nem csak én, hanem még sokan felteszik magukban a kérdést... Vajon honnan kerül ki ez a sok, szépen elkészített csónak?... Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, meglátogattam a régeni fűrészüzem csónakosztályát. Varga László, az osztály technikusa, a feltett kérdésre szívesen válaszolt. Az utóbbi időben a dolgozók érdeklődése sokkal nagyobb az evezősporttal szemben, ami megkövetelte a csónakkészítő-osztály termeléséneknövelését. Ez év első felében a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 50 százalékkal több csónakot készítettek. Az osztályon dolgozó elvtársaknak nem volt könnyű a feladatuk, annál is inkább, mivel a megrendelésekben nagy mennyiségben olyan csónakok szerepeltek, amilyeneket eddig még nem állítottak elő. De nem torpantak meg a nehézségek előtt. Tanultak és tanítottak. Számos ifjú tűnt ki a tanulásban. Szabó Jenő IMSZ-tag szakszerűen végzi a csónak összeépítését, Muresan Petru IMSZ-tag, a csónakok szerelésében tűnt ki. Varga László is újításával járult hozzá a munka megkönnyítéséhez, megoldva a 8 személyes versenycsónak megszerkesztését. Az újítás nyomán készített csónakok könnyebbek és szétszedhetők, szállításuk is könnyű. A munkások célja, hogy a sok megrendelés ellenére, mindenkit idében tudjanak kielégíteni. Június 27-ig első félévi tervüket 142 százalékban teljesítették. Most cédrusfából a Snagovon megtartandó női európai bajnokságra készítenek csónakokat. Istállót építettek A Dózsa György községi kollektív gazdaság új, modern istállójában szakszerűen gondozzák a növendékállatokat. kongresszus küldöttei az | én szavamat is tolmácsol- | ni fogják. Elmondják | majd, hogy milyen boldog | gan élek, és ugyan igy Az anyák világkongresszusára készülnek Hazánkban nincsen | olyan dolgozó anya, aki | ne érezné, hogy milyen | jelentős esemény küszö-| bén állunk, aki ne készülne annak méltó fogadására. Kézdivásárhely-rajonban a községekben és a falvakon, az üzemeknél és vállalatoknál az anyák béke- gyűléseket tartottak, ahol méltatták az anyák világkongresszusának jelentőségét. Tamásfalván a kongreszszus jelentőségének és cél-kitűzéseinek ismertetése után számos dolgozó anya emelkedett szólásra. Amb- |rus Józsefné 80 éves kol- | lektivista asszony, aki 15 I gyermeknek adott életet, ? —ebből 12 ma is él — és, s akinek több mint 40 uno- | kája és dédunokája van, | a következőket mondta: — Nem akarom, hogy J gyermekeimet, unokáimat a gyilkos háború pusztítsa el, én az életnek neveltem J őket. Úgy érzem, hogy az élnek gyermekeim, unokáim és dédunokáim is. Fazakas Domokosné arról beszélt, hogy a második világháború elrabolta egyik gyermekét és miben, elkövet, hogy a másik kettő békében éljen. A Papok községben megtartott gyűlésen is számos asszony szólalt fel. Diacon Ana kijelentette, hogy nincsen olyan áldozat, amelyet ne hozna meg a béke megvédéséért. Hasonló gyűlések és tartalmú felszólalások voltak többek között Páván, Barátoson és Kovásznán is. A kovásznál kollektív gazdaságban tartott gyűlésen a kollektivista aszszonyok vállalták, hogy növelik munkanapegységeik számát és rendszereresen eljárnak dolgozni. A kovásznál asztalosüzem, a szövődé, a szövetkezet, a Gábor Áron üzem, valamint a kórház dolgozó asszonyai vállalták, hogy a kongresszus méltó köszöntésére termelési tervüket túlteljesítik. CSÓRJA ERZSÉBET levelező Ajándékot küldenek Már csak néhány nap választ el az anyák világkongresszusától. A kongresszus napjának közeledtével egyidőben fokozódnak az előkészületek is. Nagykend községben a nőbizottság tagjai különböző ajándéktárgyakat készítettek a kongresszusra. A választási körzetek szerint hazafias versenyt indítottak be a növényápolás és a terménybetakarítás idejében való elvégzésére- Nyirő Borbála, Sütő Ágnes, Menyhárt Zsuzsánna, Pap Katalin és még mások a zöldségtermesztésben minél nagyobb termés eléréséért versenyeztek. GALL ANTAL levelező ★ Tartományunk dolgozó asszonyai a világ összes anyái iránt érzett nagy szeretetük és szolidaritásuk kifejezéseként többszáz ajándéktárgyat készítettek az anyák világkongresszusára. A sepsiszentgyörgyi Dózsa György textilgyár munkásnői kézimunkát készítettek, amely a szovjet, román és magyar asszonyok testvéri összefogását ábrázolja és amely egyben érzékelteti a világ összes dolgozó asszonyainak szolidaritását a békéért, sza-badságért folyó harcban. Az ajándéktárgyra virágos betűkkel hímezték az emberiség erőteljes követelését: Békét akarunk! A dohánygyár dolgozó női selyem asztalterítőt készítettek, amelyre a gyár termékeit festették rá. Udvarhely-rajonban a nők kis kulacsokat készítettek, amelyeket tulipánokkal diszítettek. A Május 1 kisipari termelőszövetkezet és a József Attila vállalat dolgozói miniatűr székely népviseletet küldenek ajándékként. Az uzoni nők mezei virágokat és más népi motívumokat hímeztek azokra a diszpárnákra, amelye-eket a kongresszusra külde- nek ajándékul. Tartomá- nyunk többi rajonjaiban is számos ajándéktárgyat ké- szí tettek, így többek kö- zött, asztalkendőket, ara- gonit és tiszafa disztár- gyakat, fejkendőket, népi motívumokkal díszített ké- jzimunkákat. Megkezdődött az aratás Miklós István, balavásári egyénileg dolgozó paraszt, június 29-én a délutáni órákban megkezdte az aratást. Estig 0,14 hektárról learatta az őszi árpát. Mi a titka annak, hogy a községben elsőnek aratott és termése is elsőrendű? Még a múlt ősszel jól előkészített földbe, szeptember 8 körül elvetette a magot, mert tudta azt, hogy az idejében elvetett gabona gazdag termést ad. Tavasszal is jól gondozta a földjét, kétszer gyomlált, most amikor látta, hogy viaszérésben van az árpa, learatta. Minden lehetőséget felhasznál arra, hogy földjeiről minél több termést takarítson be. A learatott árpa helyén tarlót bánt és beülteti csalamádéval, hogy még az is beérjen. Épül az új sütöde Borszéken jártunkban az utcán találkoztunk a kenyéripari vállalat küldöttével. — Jöjjenek, nézzék meg mit építünk. Érdemes. Nagy udvar hátulsó felében készül a borszéki új kenyérsütöde. Hatalmas ablakai, tiszta, formás külseje így is magára vonja az úton járók figyelmét. Kívülről már készen áll az épület, most folynak a fontosabb belső építési és szerelési munkálatok. Négy korszeres kemencében sütik majd a borszéki dolgozóknak és üdülőknek a kenyeret. Dagasztógép, szitálógép s más berendezés teszi majd könnyebbé a pékek munkáját. A munkálatokat két csoport végzi, tehát naponta tizenhat órát dolgoznak, csakhogy minél hamarább befejezhessék az új sütödét. Előre láthatólag az új pékséget még július hónapban üzembe helyezik. -o önkéntes munkával A bikfalvi dolgozók nemcsak a mezőgazdasági munkákat igyekeznek minél hamarabb elvégezni, hanem a közmunkák teljesítésében is jó példával járnak elől. A tűzoltók önkéntes munkával a határban két betonhídat építettek, s ezzel járhatóvá tettek egy olyan utat, melyen már évek óta nem lehetett közlekedni. Ebben a munkában Sárosi István, Raduly Ferenc, Komán István és Nikucz György tűntek ki. A tűzoltóság ezzel a munkával mintegy 950 lejt takarított meg a falunak. A tűzoltóság további munkák elvégzését tervezi. Ha valamennyi tűzoltó részt venne a falu közös munkájában és nem tanúsítana passzív magatartást, mint ahogy ezt Erdélyi Sándor teszi, akkor még több és értékesebb munkákat végezhetnének el. FAZAKAS ISTVÁN levelező