Vörös Zászló, 1955. július (4. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-01 / 153. szám

V A második évtizedébe lépő ENSZ V­éget ért az Egyesült Nemzetek Szervezetének San­ Francisco-i jubilá­ns ülésszaka. Az ülésszak egyik fe­ladata az volt, hogy visszatekint­sen az útra, amelyet­­ az ENSZ a megalakulása óta eltelt 10 év alatt megtett, s felmérje az 1945 óta el­ért eredményeket. A szervezet egy évtizeddel ezelőtt 50 nemzet által aláírt alapokmányában az alábbi kö­telezettségeket vállalták az aláírók: a nemzetközi béke és biztonság fenntartása; a békét fenyegető cse­lekmények ellen foganatosítandó hat­hatós együttes intézkedések megté­tele; a nemzetközi együttműködés fejlesztése, valamennyi békeszerető az alapokmányban előírt kötelezett­­ségeket magára vállaló álla­m felvé­tele; az egyes államok belügyeibe való be nem avatkozás. A jubiláris ülésszak záróülésén felolvasták az ENSZ nyilatkozatát, amely részben összegezi az ENSZ eddigi munkáját és eredményeit, másrészt pedig­zokat az új felada­tokat, amelyeket az ülésszakon rész­vevő küldöttek vállaltak magukra a béke és a biztonság további megszi­lárdítása érdekében. Megállapítja a nyilatkozat az ülés­szak valamennyi részvevőjének azt a közös elhatározását, hogy meg kell óvni a jövő nemzedéket a há­ború pusztításától. Leszögezi, hogy a népek célja a biztonságon, mél­tányosságon és jó szomszédi viszo­nyon alapuló béke. Kijelenti továb­bá a nyilatkozat, hogy a küldöttek mindannyian ragaszkodnak az Egye­sült Nemzetek Szervezetének alapok­mányában megfogalmazott célkitűzé­sekhez és elvekhez, s elhatározott szándékuk újabb erőfeszítéseket ten­ni a nemzetközi élet vitás kérdései­nek békés eszközökkel való rendezé­sére, s arra, hogy megegyezést hoz­zanak létre egy olyan leszerelési té­vre vonatkoz­ó­lag, amely szavatol­ja az államok biztonságát és ellá­­n­ja az atomháború veszélyét. A jubiláris ülésszak részvevői ál­tal egyhangú helyesléssel fogadott nyilatkozat hasonló fogadtatásra ta­lál a világ minden részén, valameny­­nyi békés verető ember szívében. A nyilatkozatban foglalt közös elhatá­rozások és kijelentések megfelelnek a szervezet alapokmánya legfőbb cél­kitűzéseinek s különös fontosságuk van éppen ma, amikor a békeszerető erők s a népek az egész világot át­fogó békeharcának hatására enyhülés mutatkozik a nemzetközi helyzetben, s mindinkább megerősödik az a re­mény, hogy sikerül „megóvni a jövő nemzedéket a háború pusztításától.” Tíz évvel ezelőtt a fasizmus pusz­tító viharából épen kikerült népek jogos bizakodással és reménykedés­sel­­fogadták a világszervezet létre­jöttét, elsősorban arra építve remé­nyeiket, hogy a nagyhatalmak — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — a közös ellenséggel szembeni harc­ban megvalósult együttműködése még szorosabbá fonódik az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében, s a béke és biztonság fenntartására irá­nyuló tevékenységében. A népek bizakodása azonban nem vált teljes mértékben valósággá. Az ENSZ működéséhez fűzött remények nem mindenben teljesültek. A nem­zetközi élet igen sok égető kérdésé­ben nem jött létre megfelelő együtt­működés a nagyhatalmak között, s ez a helyzet, amelynek előidézéséért a nyugati hatalmak és elsősorban az Amerikai Egyesült Államok az ENSZ alapokmány célkitűzéseitől eltérő po­litikáját terheli a felelősség, bizonyos mértékben aláásta az ENSZ tekinté­lyét. Nem járult hozzá a világszer­vezet tekintélyének növeléséhez az sem, hogy, a valóságos helyzet meg­csúfolásaként, hosszú évek óta ma­kacsul kitart amellett a képtelenség mellet, hogy a nagy Kínai Népköz­­társaság nem lehet tagja a világ­­szervezetnek. Nem teljesítette az ENSZ az alapokmánynak azt az elő­írását sem, hogy valamennyi béke­szerető államot fel kell vennie tag­jai közé. Az amerikai imperialisták által irányított „szavazógépezet” ed­dig minden alkalommal következe­tesen elutasította az olyan békesze­­rető voltukat tettekkel bizonyító ál­lamok felvételi kérését, mint népköz­­társaságunk, Magyar, Bolgár, Albán és Mongol Népköztársaság. A hír­hedt amerikai „erőpolitika” szószó­lói nem akarják beengedni az ENSZ- be azokat az államokat, amelyek csökkentenék akaratának érvényesü­lését a szervezetben. (Ez a befolyás egyébként évről-évre gyengül. 1949- ben például még csak 12 állam sza­vazott a népi demokratikus államok felvétele mellett. 1951-ben már 18, 1952-ben 22 szavazat szól felvételük mellett, 1954-ben­ pedig 24-re emel­­ked­ő azoknak az államoknak a na, amelyek —■ legalább ebben a ’kérdésben — függetlenítették ma­gukat az amerikai kormánykörök be­folyása alól, s a felvételt ajánló szovjet javaslat mellett foglaltak ál­lást. Az, hogy sem a Kínai Nép­köztársas.­ág, sem a népi demokrati­kus államok nem vehettek részt a jubiláris ülésszakon feltétlenül ko­moly fogyatékossága volt az ünnepi tanácskozásoknak, nemcsak azért, mert így csaknem az egész embe­riség felét magába foglaló országok maradtak távol San­ Francisco-tól, ha­nem azért is, mert éppen ezek az or­szágok azok, amelyek lényegüknél fogva is rendkívül nagy mértékben elősegíthetik az ENSZ-nek a béke megóvására és a nemzetközi bizton­ság­ megszilárdítására irányuló tevé­kenységét. A Szovjetunió következetes béke­politikája az akadályok ellenére is kezdettől fogva érvényesül a szer­vezetben, mind a gyakorlati dönté­sekben, mind pedig az ENSZ fóru­máról 100 és 100 milliókhoz eljutó Szavával s a nemzetközi közvéle­ményre rendkívüli hatást gyakorló javaslataival. A Szovjetunió egyenes­vonalú, megalkuvás nélküli harca a béke fenntartásáért, az imperialista kör kk­­lönböző békeellen­es mester­kedéseinek minden alkalommal való leleplezése döntő módon hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ tekintélye — az utóbbi időkben különösen sokat — az imperialisták ellentétes előjelű po­litika­­­i ellenére is emelkedett. A ne­mzetközi élet legutóbbi ese­ményei, a varsói szerződés, az oszt­rák államszerződés, az újabb szovjet leszerel­­v javaslatok, a szovjet-jugo­­szláv nyilatkozat, a helsinki béke­találkozó s a négy nagy­hatalom kormányfőinek küszöbön álló össze­jövetele, ezek az ENSZ alapokmá­nyában meghatározott nemes célki­tűzéseket szolgáló kezdeményezések, illetve eredmények reményt nyújta­nak arra, hogy valósággá válnak a jubiláris ülésszak nyilatkozatában foglalt közös elhatározások. A népek azt várják, hogy tettek kövessék San Franciscot, különösen azoknak az ál­lamoknak a részéről, amelyek eddig kevés jelét mutatták annak, hogy őszintén küzdenének a vitás kérdé­sek békés úton való megoldásáért, a béke fenntartásáért. Ezt várják a békeszerető emberek százmilliói szer­te a világon a fennállásának máso­dik évtizedébe lépő Egyesült Nemze­tek Szervezetétől. ilág proletárjai egyesüljetek! TARTOMÁNYUNK ÉLETÉRŐL ____________________________ Több csónakot gyártanak Fehér, világoskék, piros csónakok siklanak a Maros vizén. Napbarnított férfiak megfeszített izmokkal edző gyakorlatokat végeznek. Versenyre készülnek. Nyolcszemélyes nagy csa­ládi csónak lassú méltósággal úszik utánuk. Azt hiszem nem csak én, hanem még sokan felteszik magukban a kérdést... Vajon honnan kerül ki ez a sok, szépen elkészített csónak?... Hogy erre a kérdésre válaszolni tud­jak, meglátogattam a régeni fűrész­üzem csónakosztályát. Varga László, az osztály technikusa, a feltett kér­désre szívesen válaszolt. Az utóbbi időben a dolgozók ér­deklődése sokkal nagyobb az evező­sporttal szemben, ami megkövetelte a csónakkészítő-osztály termelésének­­növelését. Ez év első felében a múlt év hason­ló időszakához viszonyítva 50 szá­zalékkal több csónakot készítettek. Az osztályon dolgozó elvtársaknak nem volt könnyű a feladatuk, annál is inkább, mivel a megrendelésekben nagy mennyiségben olyan csónakok szerepeltek, amilyeneket eddig még nem állítottak elő. De nem torpantak meg a nehézségek előtt. Tanultak és ta­nítottak. Számos ifjú tűnt ki a ta­nulásban. Szabó Jenő IMSZ-tag szak­szerűen végzi a csónak összeépíté­sét, Muresan Petru IMSZ-tag, a csónakok szerelésében tűnt ki. Varga László is újításával járult hozzá a munka megkönnyítéséhez, megoldva a 8­ személyes versenycsó­nak megszerkesztését. Az újítás nyomán készített csónakok könnyeb­bek és szétszedhetők, szállításuk is könnyű. A munkások célja, hogy a sok megrendelés ellenére, mindenkit id­ében tudjanak kielégíteni. Június 27-ig első félévi tervüket 142 szá­zalékban teljesítették. Most cédrus­fából a Snagov­on megtartandó női európai bajnokságra készítenek csó­nakokat. Istállót építettek A Dózsa György községi kollektív gazdaság új, modern istállójában szakszerűen gondozzák a növendékállatokat. kongresszus küldöttei az | én szavamat is tolmácsol- | ni fogják. El­mondják | majd, hogy milyen boldog | gan élek, és ugyan igy Az anyák világkongresszusára készülnek Hazánkban nincsen | olyan dolgozó anya, aki | ne érezné, hogy milyen | jelentős esemény küszö-| bén állunk, aki ne készül­ne annak méltó fogadá­sára. Kézdivásárhely-rajonban a községekben és a falva­kon, az üzemeknél és vál­­­­lalatoknál az anyák béke-­­ gyűléseket tartottak, ahol­­ méltatták az anyák világ­kongresszusának jelentő­ségét. Tamásfalván a kongresz­­szus jelentőségének és cél-­­­kitűzéseinek ismertetése­­ után számos dolgozó anya­­ emelkedett szólásra. Amb- |­rus Józsefné 80 éves kol- | lektivista asszony, aki 15 I gyermeknek adott életet, ? —ebből 12 ma is él — és, s akinek több mint 40 uno- | kája és dédunokája van, | a következőket mondta:­­ — Nem akarom, hogy J gyermekeimet, unokáimat a gyilkos háború pusztítsa­­ el, én az életnek neveltem J őket. Úgy érzem, hogy a­z élnek gyermekeim, uno­káim és dédunokáim is. Fazakas Domokosné ar­ról beszélt, hogy a máso­dik világháború elrabolta egyik gyermekét és miben, elkövet, hogy a másik kettő békében éljen. A Papok községben megtartott gyűlésen is számos asszony szólalt fel. Diacon Ana kijelentet­te, hogy nincsen olyan ál­dozat, amelyet ne hozna meg a béke megvédéséért. Hasonló gyűlések és tar­talmú felszólalások voltak többek között Páván, Ba­rátoson és Kovásznán is. A kovásznál kollektív gazdaságban tartott gyű­lésen a kollektivista asz­­szonyok vállalták, hogy növelik munkanapegysé­geik számát és rendszere­resen eljárnak dolgozni. A kovásznál asztalosüzem, a szövődé, a szövetkezet, a Gábor Áron üzem, vala­mint a kórház dolgozó asszonyai vállalták, hogy a kongresszus méltó kö­szöntésére termelési tervü­ket túlteljesítik. CSÓRJA ERZSÉBET levelező Ajándékot küldenek Már csak néhány nap v­álaszt el az anyák világ­­kongresszusától. A kon­gresszus napjának köze­ledtével egyidőben foko­zódnak az előkészületek is. Nagykend községben a nőbizottság tagjai kü­lönböző ajándéktárgyakat készítettek a kongresszus­ra. A választási körzetek szerint hazafias versenyt indítottak be a növényápo­lás és a terménybetakarí­­tás idejében való elvégzé­sére- Nyirő Borbála, Sütő Ágnes, Menyhárt Zsuzsán­­na, Pap Katalin és még mások a zöldségtermesz­tésben minél nagyobb ter­més­­ eléréséért versenyez­­­tek. GALL ANTAL levelező ★ Tartományunk dolgozó asszonyai a világ összes anyái iránt érzett nagy szeretetük és szolidaritá­suk kifejezéseként több­száz ajándéktárgyat készí­tettek az anyák világkon­gresszusára. A sepsiszentgyörgyi Dózsa György textilgyár munkásnői kézimunkát ké­szítettek, amely a szovjet, román és magyar asszo­nyok testvéri összefogását ábrázolja és amely egyben érzékelteti a világ összes dolgozó asszonyainak szo­­lidaritását a békéért, sza-­­­badságért folyó harcban.­­ Az ajándéktárgyra virágos­­ betűkkel hímezték az em­beriség erőteljes követelé­sét: Békét akarunk! A do­hánygyár dolgozó női se­lyem asztalterítőt készí­­­­tettek, amelyre a gyár ter­mékeit festették rá. Udvarhely-rajonban a nők kis kulacsokat készí­tettek, amelyeket tulipá­nokkal diszítettek. A Má­jus 1 kisipari termelőszö­vetkezet és a József Attila vállalat dolgozói miniatűr székely népvise­letet küldenek ajándékként. Az uzoni nők mezei vi­rágokat és más népi motí­vumokat hímeztek azok­­­­ra a diszpárnákra, amelye-­e­ket a kongresszusra külde-­­ nek ajándékul. Tartomá-­­ nyunk többi rajonjaiban is számos ajándéktárgyat ké-­­ szí tettek, így többek kö-­­ zött, asztalkendőket, ara-­­ gonit és tiszafa disztár-­­ gyakat, fejkendőket, népi­­ motívumokkal díszített ké- j­zimunkákat. Megkezdődött az aratás Miklós István, balavásári egyéni­leg dolgozó paraszt, június 29-én a délutáni órákban megkezdte az a­ratást. Estig 0,14 hektárról learatta az őszi árpát. Mi a titka annak, hogy a községben elsőnek aratott és termése is elsőrendű? Még a múlt ősszel jól előkészített földbe, szeptember 8 kö­rül elvetette a magot, mert tudta azt, hogy az idejében elvetett gabo­na gazdag termést ad. Tavasszal is jól gondozta a földjét, kétszer gyomlált, most amikor látta, ho­gy viaszérésben van az árpa, learatta. Minden lehetőséget felhasznál a­rra, hogy földjeiről minél több ter­mést takarítson be. A learatott árpa helyén tarlót bánt és beülteti csalamádéval, hogy még az is b­eérjen. Épül az új sütöde Borszéken jártunkban az utcán ta­lálkoztunk a kenyéripari vállalat kül­döttével. — Jöjjenek, nézzék meg mit épí­tünk. Érdemes. Nagy udvar hátulsó felében ké­szül a borszéki új kenyérsütöde. Hatal­mas ablakai, tiszta, formás külseje így is magára vonja az úton járók figyelmét. Kívülről már készen áll az épü­let, most folynak a fontosabb belső építési és szerelési munkálatok. Négy korszeres kemencében sütik majd a borszéki dolgozóknak és üdülőknek a kenyeret. Dagasztógép, szitálógép s más berendezés teszi majd könnyeb­bé a pékek munkáját. A munkálatokat két csoport végzi, tehát naponta tizenhat órát dolgoz­nak, csakhogy minél hamarább be­fejezhessék az új sütödét. Előre lát­hatólag az új pékséget még július hónapban üzembe helyezik. -o­ önkéntes munkával A bikfalvi dolgozók nemcsak a mezőgazdasági munkákat igyekeznek minél hamarabb elvégezni, hanem a közmunkák teljesítésében is jó pél­dával járnak elől. A tűzoltók ön­kéntes munkával a határban két be­­tonhídat építettek, s ezzel járhatóvá tettek egy olyan utat, melyen már évek óta nem lehetett közlekedni. Eb­ben a munkában Sárosi István, Ra­­duly Ferenc, Komán István és Ni­­kucz György tűntek ki. A tűzoltó­ság ezzel a munkával mintegy 950 lejt takarított meg a falunak. A tűz­oltóság további munkák elvégzését tervezi. Ha valamennyi tűzoltó részt venne a falu közös munkájában és nem ta­núsítana passzív magatartást, mint ahogy ezt Erdélyi Sándor teszi, ak­kor még több és értékesebb mun­kákat végezhetnének el. FAZAKAS ISTVÁN levelező

Next