Vörös Zászló, 1955. október (4. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-01 / 231. szám

7 — — Hát bizony fejlődünk, gyarapo­dunk elvtársnő. Az idő kereke halad, s mi sem akarunk lemaradni. A párt vezet, s mutatja egyre felfelé az utat —mondotta a minap beszélgetés köz­ben Nagy Dénes a m­ezőpaniti párt­­alapszervezet titkára. S valóban sok kellemes meglepetés éri a látogatót, aki hosszú évek után ismét Punitban jár. Újonnan épített, csinos házak, orvosi rendelő, kórház, a község központjában új, korszerű kultúrház, a falu végén a kollektív gazdaság hatalmas, új istállója stb. S mindezt néhány év alatt hozta lét­re a felszabadult dolgozók akarása, lelkes törekvése. A FELSZA­BADULÁS U­­TÁN Panitban is mint hazánk minden közsé­gében és váro­sában, új élet­re ébredt a dol­gozó nép. Az első lépések bizony a még tapaszta­latlan, a sötétségből napfényre kerülő ember bizonytalan lépései voltak, de irányított a párt. Megalakult a párt­­alapszervezet, s Jánosi Sándor, Nagy Dénes, Kovács Mihály és a többi lel­kes kommunista nem ismerte a fá­radtságot. Mindenütt ott voltak, ahol segíteni kellett. Tanácsokat adtak, lelkesítettek, tudatosították a falu népében, hogy megbecsült tagjai a dolgozók nagy társadalmának, saját maguknak épitenek, s hogy megvaló­sításaikkal a dolgozók államát és hatalmát erősitik. S a község dolgos népe nap mint nap világosabban látta, mit és hogyan kell tennie. Nőtt az önbizalmuk és az új életbe vetett hitük. Az államhatalom helyi szervének megválasztása után, ahova mindig a legjobb, legbecsüle­tesebb dolgozó társaikat választották be, már szervezettebb formában in­dult meg a küzdelem a község fej­lesztéséért, új életük megerősítéséért. Már a gazda szemével néztek maguk körül, s a dolgozó parasztok — akik­nek azelőtt csak annyi joguk volt, hogy vakon, minden szó nélkül telje­sítsék a jegyző, vagy a bíró úr pa­rancsait — maguk döntöttek, hogy mire van szüksége a közösségnek. ORVOSI RENDELŐ kell a falunak — vetődött fel egyik népgyűlésen a kérdés. S nem volt akadály, amelyet le ne győztek volna. Mellettük állottak a kommunisták, a képviselők, a néptanács végrehajtó bizottsága­, s rövid időn belül együtt volt a pénz a műszerek és egyebek­nek a fedezésére. Ma a szép, hófehér bútorokkal és a vitrinben fényes, va­donatúj műszerekkel ellátott rendelő­ben, a rendelési napokon a betegeket Jeremiás Béla, nagy népszerűségnek örvendő fiatal orvos, Székely Jolán és Nagy János egészségügyi káderek fo­gadják. S a dolgozó parasztok kisebb-na­gyobb bajaikkal, bizalommal mennek hozzájuk. A VI. osztályos Barabás Ferenc kötözésre jár, a lábát gyógyít­ják, a kis Kovács J. Sándorkát édes­anyja viszi vizsgálatra, mert étvágy­talan és sápadt. Barabás néni már 65 éves, de nem hisz a vajákosok „tudományában“, tisztában van az­zal, hogy az orvos hivatott a be­tegségeket gyógyítani. — Nem lehet szóval kifejezni, mit jelent nekünk ez az orvost rendelő — mondja Fü­lep József, a Panithoz tar­tozó harcot dolgozó paraszt — a ré­gi világban jött , ugyan ki idő­közönként körorvosi(már, amikor „rá­ért“), de­­legtöbb esetben minden ki­csi bajjal 15 kilométert kellett gyalo­golnunk, vagy szekereznünk a váro­sig. A RÉGI TÁNCTEREM (sok esetben véres verekedé­sek színhelye a múltban) is évek teltével elégtelennek bi­zonyult a meg­növekedett kultúrigények kielégítésé­re. Sebaj, új kultúrházat építünk — találták meg a megoldást a falu dolgozói, Bartha Sándor ,„ Daróci János, Jánosi Sándor, Bartha Lajos, s a lobbi képviselő, mint mindig, most is hűségeseknek bizonyultak. A kultúr- és tanügyi állandó bizottság tagjai is tevékenyen támogatták a mozgalmat. Az önkéntesen felajánlott összegek begyűjtése, az anyagbeszerzés, a kü­lönböző munkálatok szervezése terén végzett munkák jelentősek a szép, 360 ülőhelyes kultúrotthon építésé­ben. S felejthetetlen annak az 1500 dolgozó parasztnak (nő és férfi egy­aránt) az önkéntes munkája, akik az építésnél szorgoskodtak. Vasárnap délutánonként, ünnepna­pokon megtelik az új otthon. Adorján György, Kozma Péter, Borbély Do­mokos, Bodó Mihály és tíz meg tíz társuk jóleső érzéssel szemlélik mun­kájuk gyümölcsét. Az ifjúság pedig, amelynek „kultúrtevékenysége“ a múltban csupán a táncban, duhajko­dásban merült ki, ma színdarabok­kal, énekszámokkal, szavalatokkal, s más különböző szép műsorszámokkal szórakoztatja a falu dogozóit. A leg­utóbbi kultúrversenyen díjat is nyer­tek. AZ ÚJ ÉLET ÚJ EMBEREKET ne­velt Mezőpaniton is, akik előre néz­nek, szívesen fogadják és alkalmaz­zák az újat, a haladót. Igyekeznek elsajátítani a legjobb módszereket, hogy munkájuk minél eredményesebb legyen. A kommunisták kezdeményezésére, az agitátorok és képviselők fáradha­tatlan felvilágosító munkája nyomán több szegény- és középparaszt csa­lád határozta el, hogy rátér a szocia­lista mezőgazdálkodás útjára, a ma szépen fejlődő kollektív gazdaság igazolja elhatározásuk helyességét. A kollektivisták tanulnak, fejlődnek és becsületes munkájuk nyomán nap mint nap újabb eredmények születnek. Gya­rapodik, fejlődik gazdaságuk. Nagy, korszerű istállót, gabonaraktárt, ko­­vácsműhelyt, szekérszint építettek. Az új székház építése is folyamatban van. A MEZŐGAZ­DASÁGI mun­kákban a hala­dó agrotechni­kai módszere­ket alkalmaz­va, évről-évre nő a hektáron­kénti termésho­zamuk, nő a részesedésük, s egyre emelkedik életszínvonaluk. Az olyan emberek, mint Pálfi István vagy Gáli Gáspár, akik a múltban urak szol­gáiként tengőd­­ek, s megizlették a szolgasors minden keserűségét, ma a maguk gazdái, közös­, nagy családjuk­ban magukra találtak, s mindketten lakóházat építenek. De találkozunk az új, haladó em­ber típusával az egyénileg gazdálko­dók között is. Szász István például nem közömbös a haladott mezőgazda­­sági módszerek iránt. Tanulmányozza őket. Ebben az évben kukoricáját négyzetesen vetette. Kukoricaföldje szép és sok termést ígérő, minden ar­­rajáró megcsodálja. Pantea Petru bácsi a dohánytermesztésben ért el igen szép eredményt, mert betartja az agrominimum szabályait. Még so­kan vannak, akik szép eredményekről beszélnek, s elmondják azt is, hogy munkájukban igen jelentős segítséget­­kapnak a mezőgazdasági irányító­­hely szakembereitől. Különösen Szat­mári István mezőgazdasági mérnök­ről beszélnek elismeréssel, aki gyakor­lati bemutatókkal, tanácsokkal siet a segítségükre. TERVEIKRŐL is igen szívesen beszélnek Pá­nit dolgozó pa­rasztjai. El­mondják, hogy nemsokára vil­lanyvilágítás lesz a falu­ban. Be is fizették az erre felajánlott összeg nagy részét. Sőt már egyes anyagokat meg is vásároltak. Lesz az­tán rádió, állandó mozi. Hiába, a fej­lődéssel szüntelenül nő kultúrigé­­nyük is. — Közfürdőt is építünk, s Kövesden kultúrotthont — mondja bizakodóan Bartha Sándor képvise­lő. Nem beszélve arról, hogy a föld­gáz bevezetéséről is tárgyalnak már a dolgozók, s erős elhatározásuk, hogy a fővezeték lerakását még ebben az évben megkezdik. Az eddigi sok szép eredmény, a paniti dolgozók erős akarata és új életünkbe vetett törhetetlen hite­lezes­ség arra, hogy ezek a tervek is való­ra válnak. PÁLL ERZSÉBET k­éit kpksolg ok i£&t Néptanácsaink tevékenységéből VASÁRNAP, október 2. A Román Rádió I. műsora: (1935, 202, 285, 397 m) 6.00: Román népi muzsika. — 6.30: Rádióhíradó. — 6.40 Szovjet dalok. — 7.10: A Scin­­teia vezércikkének ismertetése. — 8.00: Gyermekműsor. — 8.20: Népi koncert. — 9.00: Katonaműsor. — 9.30: Operaáriák. — 10.00: Gyermek­­színház. — 11.00: Szovjet zene. — 11.30: Esztrád-koncert. — 12.30: Do­nizetti műveiből. — 13.00: Rádióhí­­radó és sajtóközlöny. — 13.20: Az RNK fegyveres erőinek együttese énekel. — 14.00: Esztrád-koncert. — 15.00: A szovjet rádió műsorának közvetítése az RNK rádióhallgatói ré­szére. — 15.30: A rádió esztrád ze­nekara játszik. — 16.00: A népi de­mokratikus országok népdalai. — 16.30: Faluhiradó. — 17.15: Rahma­­ninov rapszódia. — 17.45: Könnyű­zene. — 18 00: Élmunkások kíván­ságműsora. — 19.00: Rádió színház: Go-No-jo: Ikrek. — 20.45: Esztrád­­koncert. — 21.30: Német zenei hét. A Román Rádió II. műsora: (261, 351, d. u. 285, 397 m-en is). (Csak 261 méteren 5.30—6.25: A kolozsvá­ri stú­dió adása. — 6.25: Magyar nyelvű adás. — 16.15: A kolozsvári stúdió adása román nyelven. — 18.00: Német nyelvű adás. — 18.30: Magyar nyelvű adás. — 19.00: A ko­lozsvári stúdió adása magyar nyel­ven). 8.00: Dalok. — 8.30:­ Rádióhí­radó. — 8.40: Román és a nemzeti kisebbségek dalaiból. — 9.10: Szov­jet könnyűzene. — 9.30: Tarlós bé­kéért, népi demokráciáért vezércik­kének ismertetése. — 9.50: Reggeli zene. — 10.50: Szimfonikus zene. — 12.29: Válogatott román népi mu­zsika. — 13.25: Zene. — 13.50: Rá­dióhíradó. — 14.00: Élmunkások kí­vánságműsora. — 14.30: A rádió né­pi zenekara játszik. — 15.00: Hírek. — 15.05: Ion Dacian énekel. — 15.45: Politikai szemle. — 16.00: Népi szimfonikus koncert. — 17.00: Zene. — 19.00: Szovjet zene. — 19.30: Ro­mán operett zene. — 20.00: Irodalmi szemle. — 20.15: Tánczene. — 21.00: Rádió magazin. — 22.00: Rádióhíra­dó, sporthírek. — 22.15: Tánczene. A baráti országok rádiójának mű­sorából: Kossuth Rádió Budapest. (556 m) — 10.00: Vasárnapi levél. — 10.10: Pataki szüret. — 11.00: A legkedve­sebb dalok. — 12.00: Hírek. — 12.15: Jó ebédhez szól a nóta. — 13.00: Jó munkáért szép muzsikát. — 13.20: Az épülő kommunizmus nagy orszá­gában. — 14.15: A magyar rádió szimfonikus zenekarának hangver­senye. — 15.30: Egy hét a külpoliti­kában. — 15.45: Szív küldi szívnek szívesen. — 16.30: Helyszíni közve­títés Prágából a Csehszlovákia—Ma­gyarország Európa Kupa labdarúgó mérkőzés II. félidejéről. — 17.30: Hí­rek. — 18.40: Tánczene. — 19.03: Romeo és Julia. — 22.00: Hírek. — „VÖRÖS ZÁSZLÓ . Felsőrépa f kultúrsik­er A Maroshéviz-rajoni Felsőrépa köz­ségben a nyári­ hónapokban sem szü­netelt a kultúrmunka. Havonként ál­talában két műsoros előadást ren­deztek, s hetenként tartottak tudo­mányos előadásokat a kultúrotthon­­ban. Nem volt és ma sem ritka a kollektív rádióhallgatás. Az utóbbi hetekben a mezőgazdasági munkála­tok csökkenésével még inkább meg­élénkült a kultúrotthon. Két tánc­csoport, énekkar és színjátszó cso­port működik. A művészi agitációs csoportot most szervezik, már van is néhány tagja, és első szereplését október 16-ig készítik elő. Felsőrépa község két faliújsággal vett részt a faliújságok rajoni verse­nyén. Az utcai faliújság, melynek előállításában a kultúrotthon igazga­tója, Muresan elvtárs is részt vett, dicséretet kapott a rajoni verse­nyen, a kollektív gazdaság faliúj­ságja pedig elnyerte az első díjat. A község dolgozói jogosan panasz­kodnak amiatt, hogy a mozikaraván nagyon ritkán, egy évben alig két­­szer-háromszor keresi fel őket, s többet megy olyan községekbe, ame­lyekben amúgy is van vetítőgép. Szeretnék, ha a Filmszínházak Tar­tományi Igazgatósága sürgősen or­vosolná panaszukat. A sáromberki néptanács ülésszakának margójára A sáromberki néptanács VII. ülés­szakának központi kérdése a mező­­gazdaság szocialista átalakítása volt. A rövid beszámolót Kelemen Sándor, a néptanács elnöke tartotta. Vigyá­zott arra, hogy egyetlen oldalra sű­rítse mondanivalóját. A beszámoló rövidsége még nem is lett volna baj, ha a lényeges kérdé­seket, hibákat és eredményeket való­ban feltárta volna. A beszámoló egy­szerűen az ülésszak tudomására hoz­ta a történteket. Személy szerint egyetlen képviselőről sem beszélt. Csak épp megemlítette a képviselők általános hibáját, nem népszerűsítet­ték körzetükben a szocialista mező­­gazdaság felsőbbrendűségét. A beszá­moló a néptanács és a pártszerve­zet közti kapcsolatról sem árult el semmit. Az intézkedési terv, amit a sárom­berki társasgazdaság megerősítésére dolgoztak ki, már értékesebb volt, mint a beszámoló. Felhívta a figyel­met a szakmai és politikai nevelés fokozására. Javasolta, hogy a sárom­berki társasgazdaság a jó szervezési formák elsajátítása céljából szervezzen tapasztalatcserét a vajdaszentiványi és székelykáli társasgazdaságokkal. Az udvarfalvi kollektív gazdaság munkamódszereit pedig előadás kere­tében népszerűsítsék. Az intézkedési terv legfontosabb két pontja megha­tározza, hogy a társasgazdaság ve­zetősége és a képviselők fokozott fel­­világosító munkával szervezzenek új tagokat. Az ez irányban végzett mun­kájáról minden képviselő köteles be­számolni. Az intézkedési terv ismertetése után hozzászólások következtek. A rajoni néptanács küldötte az ülésszak végén helyesen jegyezte meg: amilyen a be­számoló volt, olyanok a hozzászólások is. A beszámolót nem készítették elő idejében és alaposan, nem merítette ki a néptanács munkáját, nem vetett fel kérdéseket, s nem értékelte ki a képviselők munkáját sem. Szinte vár­ható volt, hogy kevesen szólnak hoz­zá. Azonban a kevés hozzászólás mel­lett is felszínre került néhány hiba. Többek között az is, hogy a mező­gazdasági állandó bizottság munkája nem megfelelő. A határozati javaslatot az ülésszak egyhangúlag elfogadta. A mezőgazdasági munkák helyzeté­vel külön beszámolóban foglalkozott Csatlós Ferenc gazdasági elöljáró. Ki­fejti, hogy a néptanács nem tudta elérni, hogy a betakarítás idején mindenütt csoportos hordást végezze­nek. Még súlyosabb hibája a népta­nácsnak, hogy a vetőmag tisztítását nem ellenőrizte, s nincs tisztában an­nak helyzetével Majd ismertette azt a munkatervet, aminek alapján szét­osztják a vetési tervet. A sáromberki néptanács VII. ülés­szakának sokkal nagyobb eredménnyel kellett volna végződnie. Mindenekelőtt az előkészületeknél volt sok hiányos­ság. A beszámoló, amellett, hogy kurtán-furcsán intézett el egyes kér­déseket, egyáltalán nem használta a bírálat és önbírálat fegyverét. A társasgazdaság részéről jelen­lévő Asztalos Anna elvtársnő is csak érzlést vetett fel, nem fog­lalkozott eléggé a társasgazdaság ne­hézségeivel, a néptanácstól és párt­­alapszervezettől kapott segítséggel. A pártalapszervezet titkára, Orbán Sándor elvtárs is jelen volt az ülés­szakon, de a hallgatás álláspontjára helyezkedett. Ez annál is inkább helytelen, mivel ő is a társasgazdaság tagja, s így annak kérdései nem is­meretlenek előtte. A sáromberki néptanács törekedjék arra, hogy az ülésszakon elfogadott intézkedési terv pontjai valóra válja­nak. Kérje számon a képviselőktől a rájuk bízott feladatokat. Különösen nagy súlyt fektessen a mezőgazdaság szocialista átalakításának kérdéseire. Igyekezzen megmagyarázni és nép­szerűsíteni a szocialista mezőgazda­ság felsőbbrendűségét a dolgozó pa­rasztoknak. S ne felejtse el, hogy az ülésszakokat gondosabban és alapo­san kell előkészíteni. Új vasúti menetrend Érvényes 1955 október 1-től Bukarest felé Bukarest felől MAROSVASARHELYRŐL még az alábbi vonatok indulnak: KOLOZSVÁRRA 1.15, LUDASRA 8.30, SAROMBERKÉRE 15.40, KO­­CSARDRA 16.04, PARAJDRA 5.00 és 12.30, LEKENCÉRE 13.30, MEZŐ­­MEHESRE 14.40. A menetrendben feltüntetett idő­pont az indulás idejét jelzi, kivéve a végállomásokat, amelyeknél az érke­zés időpontját tünteti fel. gyors személy személy személy gyors személy SZEKELYKOCSÁRD - 4.35 Nagy- 11.35 - 21.02 MAROSVASARHELY 6.53 7.10 bánya- 13.41 19.22 23.14 RÉGEN 7.44 8.17 vel. 14.45 20.09 0.20 DEDA 8.30 8.54 9.12 15.30 21.13 1.05 MAROSHÉVIZ 9.55 — 10.54 16.58 22.39 2.40 GYERGYÓ­SZENTMIKLÓS 11.05 — 12.10 18.06 23.47 4.04 MADÉFALVA 12.36 — 14.28 19.48 1.28 5.52 CSÍKSZEREDA 12.48 — 14 47 20.06 1.41 — SEPSI­SZENTGYÖRGY 14.12 — 17.02 22.10 3.10 — SZTAUM­AROS 14.58 — 18.03 23.10 4.20 — BUKAREST 19.43 — — — 8.34 — gyors személy személy személy gyors személy BUKAREST 15.53 — — — — — SZTALINVAROS 21.13 — 1.33 — 11-20 8.37 SEPSI­SZENTGYORGY 22.08 — 2.33 — 12.04 9.50 CSÍKSZEREDA 23.55 — 5.01 — 14.03 12.09 MADÉFALVA 0.17 0.43 5.23­­ 14.27 12 38 GYERGYÓ­SZENTMIKLÓS­­ 1.47 2.40 7.18 — 15.59 14.34 MAROSHÉVIZ 2.37 3.34 8.21 — 16.54 15.28 DEDA 4.00 4.53 10.05 11.10 18.00 16.57 REGEN 4.29 5.31 Nagy­ 11.51 18.31 17.37 MAROSVASARHELY 5.10 7.05 bánya 13.45 19.10 19.44 SZEKELYKOCSARD­­ 9.16 felé 15.50 — 22.17 ★ MADÉFALVA—SZTALINVAROS, SZTALINVAROS—MADÉFALVA: személy személy személy személy MADÉFALVA 3.00 3.42­ SZTALINVAROS 15.52 20.20 CSÍKSZEREDA 3.13 3.56 SEPSI-SEPSI- SZENTGYORGY 17.07 21.27 SZENTGYÖRGY 5.10 6.17 CSÍKSZEREDA 19.25 23.35 SZTALINVAROS 6.15 7.20 MADÉFALVA 19.35 23.45­­ SZTÁLIN­VAROS-BLRECK BLRECK—SZTALINVAROS személy személy személy személy SZTALINVAROS 4.04 16.36 BERECK 1.42 10.33 SEPSI­­KEZD­IVÁSÁRHELY 2.31 11.23 SZENTGYÖRGY SIC 17.50 SEPSI­KEZDI VÁSÁRHELY 7.K 19.45 SZENTGYÖRGY 4.34 13.25 BERECK 8.03 20.33 SZTALNVAROS 5.34 14.28

Next