Vörös Zászló, 1955. november (4. évfolyam, 257-282. szám)
1955-11-01 / 257. szám
2 Mezőgazdasági naptár november hónapra A szántóföldön. Elérkeztünk a mezőgazdasági termelési év végére. Zsákban a gabona, s a jó gazdának már pincében, veremben, kosban a többi ősszel lekerülő terménye is. Azonban még nem mindenhol végezték el a betakarítást. Éppen ezért minden gazda fokozott erővel törekedjék arra, hogy minél hamarabb megtisztítsa földjét a növényi maradványoktól. Ami raktározni való, raktározzuk el, ami takarmánynak jó, etessük fel Amit trágyának sem lehet felhasználni, azt égessük el. Vizsgáljuk meg a kikelt vetéseket. Ha hiányosnak találjuk, még mindig nem késő, hogy felölvessük. Vessük be azokat az üres foltokat is, melyek a magunk, vagy a gép hibájából vetetten maradtak (különösen a földek végénél.). Azt a vetést pedig, mely ugyan jól kelt, de gyengén fejlődik, szórjuk felül műtrágyával. Hordjuk a mezőre és szántsuk alá a meglévő trágyakészletet. Kötöttebb talajra többet, lazább talajra kevesebbet hordjunk. Ne maradjon egy barázda föld se szárítatlan! Az alapszántást, az őszi mélyszántást kötelezően el kell végezni minden növény alá. A tavasszal vetésre kerülő növények különösen meghálálják ezt a munkát. Mert az ősszel megszántott talaj, melyet boronálatlan hagyunk, tavaszig előkészül, tápanyagban, vízben gazdagodik és tavasszal idejében elvégezhetjük rajta a vetést. A zöldségesben. Legfontosabb a betakarítás minél előbbi befejezése. Gondoskodjunk a leszedett termények teljes raktározásáról. A zöldségfélék a tél folyamán jól eltarthatók a pincékben, vermekben, prizmákban. Verembe, prizmába általában a későn fogyasztásra kerülő, valamint a további szaporításra meghagyott zöldségfélék egy részét szoktuk tenni, míg pincébe a közelebbről fogyasztásra kerülő terményeket. Kezdjük meg az őszi fogyasztásra vetett saláta, spenót, zöldfokhagyma, hagyma, retek kiszedését. Folytassuk a kora tavasszal kiszedésre kerülő korai zöldségfélék vetését (saláta, spenót, fokhagyma, stb.). Ezen növények vetésére olyan területet válasszunk, amely védett és áradásoknak sincs kitéve. A kert valamennyi területét — kivéve, ahol vetettünk valamit — szántsuk mélyen fel, mert a zöldséges kertben az őszi mélyszántás elmaradhatatlan talajmunka. Ne feledkezzünk meg a télvégi palántaelőneveléshez szükséges melegágyi föld előkészítéséről. A múlt évről visszamaradt melegágyi földet és az elkorhadt trágyát rostáljuk át, hozzunk gyepszínföldet, homokot, hogy a tél végén minél tökéletesebben és gyorsabban készíthessük elő a melegágyakat. A gyümölcsösben. Egyik legfontosabb munka az új gyümölcsösök telepítése. Vidékünkön legjobb az őszi ültetés. Mivel évtizedekre szóló munkáról van szó, ügyeljünk nagyon az ültetésre, a csemeték megválasztására, stb. Az ültetést nagy körültekintéssel végezzük. Ügyeljünk arra, hogy a csemete olyan mélyre kerüljöna talajba, ahogy a csemeteiskolában volt. Ültetéskor a földet jól tapossuk a gyökerek közé. Fiatal fáinkat óvnunk kell a nyúlrágás ellen. Ezért törzseiket védőanyaggal a legjobb az újságpapír, de lehet kukorica- és napraforgószár is — vonjuk be. Gondozzuk az öregebb, termőre fordult gyümölcsösöket is. A gyümölcsfák takarítása egyik évben sem volt annyira szükségszerű, mint most. Ugyanis az idei kedvező időjárás következtében elszaporodott rovarkártevők egész sokasága jelentkezett. Hogy ezen kártevők utódait szaporodásukban megakadályozhassuk, az idei télen nagy gyümölcsfatakarítási akciót kell szerveznünk. A fák száraz ágait vágjuk le, a hernyófészkeket távolítsuk el, gyűjtsük egybe és a kéregtakarékkal együtt égessük el. Majd végezzük el a téli permetezést. A szőlősben. Kezdjük meg a szőlővessző szedését, kössük 50-es csomóba, majd pincébe, homok közé helyezzük el. Kezdjük meg a szőlő fedési munkálatait. A fedést a hegyoldal lejtési szögével keresztben végezzük, miáltal az így képzett keresztsáncok megakadályozzák a víz lerohanását, s így a talaj elmosását. Azokat a területeket, ahol már a múlt évben elvégezték a mély talajforgatásit, ültessük be fiatal szőlővel. A tavasszal beültetendő területeken pedig kezdjük meg a talaj mélyforgatását. A szüreten használt eszközöket, szerszámokat takarítsuk meg, fessük le és megfelelő száraz helyen raktározzuk. Az állattenyésztésben. Legfontosabb a bőséges takarmányalap biztosítása. Ezért minden takarmánynak alkalmas növényt, svényi hulladékot silózzunk be. Igen értékes silótakarmányt ad a kukoricaszár és répalevél, valamint egyéb növényi maradványok is. A rétek, legelők megjavítása sem tűr halasztást. Kaszálóinkat, legelőinket takarítsuk meg az ott található káros bokroktól, gyomoktól. Hányjuk szét a vakondtúrásokat, hangyabolyokat. Boronáljuk, trágyázzuk meg a gyepeket. Tegyünk meg minden intézkedést arra vonatkozóan, hogy állataink megfelelő istálló és takarmányviszonyok között telelhessenek ki. KOZMA ÖDÖN agrármérnök Vörös Zászló A községi néptanácsok a beszolgáltatás ütemének meggyorsításáért Megfakult a határ, a zöldelő rétek, az aranysárga búzamezők felvették őszi köntösüket. A jó gazda behordta a termést, már a jövő évi bő termésért dolgozik. Az ez évi feladatokból még hátra van a hazafias kötelesség, a beszolgáltatás teljesítése. Sok helyen a dolgozó parasztok nagyrészt már eleget is tettek állam iránti kötelezettségüknek. Ez ott történt meg, ahol a községi néptanácsok hivatásuk magaslatán álltak és az összes közigazgatási szerveiket bevonták e fontos munka elvégzésébe. Erről beszélgettünk Máthé Ágostonnal, a farkaslaki (Udvarhely-rajon) néptanács elnökével. Először a hiányosságok kerültek szóba. Kitűnt, hogy a néptanács nem tett meg mindent a burgonyabeszolgáltatás ütemének gyorsításáért. Az agitátorokat munkába állították, a képviselők is szorgalmasan dolgoztak, a község mégis csak kevés százalékban teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét, noha majdnem az összes burgonyát behordják a mezőről. Mi az oka annak, hogy a felvilágosító munkának és a képviselők példamutatásának nincs meg a várt eredménye? Egyrészt az, hogy sok olyan gazda, akinek kevés burgonyát kell beszolgáltatnia a kedvezőtlen időjárás miatt összegyűlt őszi munkáját végzi. E miatt burgonyáját nem tudja bevinni az udvarhelyi terményátvevő központhoz. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy helyi átvevő központot létesítettek, ahol azok a gazdák, akiknek 200 kilogrammnál kevesebb burgonyát kell beszolgáltatniuk, leróhatták kötelezettségüket. Ez az intézkedés nem járt sikerrel, mert egyesek apró burgonyát hoztak, s a helyi átvevő központban nem vették át a burgonya megfelelő részét sem. A dolgozó parasztok azóta várják, hogy ismét megszervezzék a helyi átvételt — ezt eddig a néptanács operativitás hiányában még nem tette meg —, melynek a burgonyabeszolgáltatás ütemének gyorsulását kell eredményeznie. Ez a véleménye Pakol Zs. Antalnak, a község 11-es számú választókörzete képviselőjének is, aki a körzetébe tartozók nagy részével együtt teljes egészében teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét. A legsürgősebb feladatot nem nehéz megállapítani. A farkaslaki néptanács vegye figyelembe, hogy a burgonyabeszolgáltatás nem tűr halasztást. Bármelyik nap beállhat a fagy, melyből a szállítási nehézségek mellett még kár is származhat. Ezt mindenképpen el kell kerülni. Ezért az agitátorokat továbbra is használják fel, hogy mozgósítsák a falu dolgozóit hazafias feladatuk teljesítésére. Létesítsenek helyi átvevő központot. Még ennél is jobb, ha karavánokat szerveznek, hogy egyszerre több szekérrel induljanak majd a begyűjtési központ felé. Ha pedig valakinél rosszindulatú magatartást tapasztalnak, törvény erejével lépjenek fel. Szentléleken (Farkaslaka szomszédságában) jóval szebb eredményeket értek el a burgonyabeszolgáltatásban. Azonban egyes képviselők magatartása nehezíti a néptanács ilyen irányú munkáját. Király Gáspár képviselő nem teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét, így ahelyett, hogy előmozdítaná községében a beszolgáltatás ütemének gyorsítását, a kerékkötők sorába süllyedt. A burgonyabeszolgáltatásban Szentlélek és a hozzátartozó falvak kommunistái haladnak az élen. Az RMP II. Kongresszusának tiszteletére Hadnagy Mihály teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét. Példáját többen követték. A községi néptanács eredményesen végzi feladatát, gyors, helyes intézkedéseivel hozzájárul a beszolgáltatás ütemének meggyorsításához. Jó és igen bevált módszerük a karavánszervezés. Bogárfalván is karavánt szerveztek. 12 gazda burgonyakvótáját három szekér vitte be az udvarhelyi átvevő központba. Még nekik is sok erőfeszítést kell tenniök, hogy a burgonyabeszolgáltatásnak teljesen eleget tegyenek. Nem szabad megelégednek azzal, hogy „mi jól állunk, mert 200 sertéshizlalási szerződést kötöttünk és ezzel együtt 50—60 százalékban teljesítettük feladatunkat”. Még sok van a százig, s míg az nincs meg, egy pillanatra sem lehet pihenni, mert az idő sürget. Az élenjárókat népszerűsíteni, a kullogókat bírálni és segíteni kell, mert nem mindegy, hogy egy héttel később vagy hamarább tesznek eleget feladatuknak. Farkaslaka és Szentlélek példája igazolja, hogy a néptanácsok milyen sokat tehetnek a beszolgáltatás ütemének gyorsításáért, ha helyesen végzik ezt a munkát. SIMON ERVIN A jó szervezés nyomán elsők a tartományi versenyben Pártunk kezében a sajtó erős fegyver, jelentős eszköz a tömegek nevelésére, hiszen nem kevesebbről van szó, mint mozgósítani a dolgozó tömegeket ötéves tervünk maradéktalan végrehajtására a tervfeladatok minden mutatószámának teljesítésére; harcra hívni a dolgozókat az önköltség csökkentéséért, a termelékenység fokozásáért, a belső erőforrások felkutatásáért és kihasználásáért; a mezőgazdaságban pedig megvalósítani a 10.000.000 tonna búza és kukoricatermést. Közismert dolog, hogy nem elegendő csak felvetni, megírni ezeket a kérdéseket Ezzel még nem tettünk meg mindent. Hiszen a legértékesebb cikk is holt betű marad, ha nem jut el idejében az olvasóhoz. A lapnak az a hivatása, hogy eljuttassa a párt szavát valamennyi városi és falusi dolgozóhoz, a legeldugottabb tanyákra, emberi településekre is. A sajtóterjesztés tehát politikai munka, nagy lelkiismeretességet és odaadást kíván. Ezt a nagy feladatot igen jól megértette az Erdőszentgyörgy-rajoni sajtóterjesztő központ. Az Erdőszentgyörgy-rajoni postahivatal, illetve a posta sajtóterjesztő osztálya ez év októberében elnyerte tartományunkban a rajonok közötti versenyzászlót. Ez arra vall, hogy hosszú, fáradtságos munka után ugyan, de mégis sikerült legyőzni a sajtóterjesztés körül fennálló hiányosságokat. Így rajon-szerte jelentősen megjavult a lapkézbesítés. Ez oda vezetett, hogy ma már egyre kevesebb a panasz, a dolgozók bizalommal rendelik meg a különböző sajtótermékeket. Például a jövő évi szovjet sajtótermékek megrendelésének határideje október 16-a volt. A tervet azonban már október 10-re teljesítették. S így lehetne tovább sorakoztatni azokat a sajtótermékeket, amelyeknek megrendelési tervét túlteljesítették. Az eredmény nem véletlen. Hiszen a rajonban olyan községi postahivatalok vannak, mint Parajd, ahol Hozó Mária postafőnök sok esetben saját maga kézbesíti az előfizetőknek járó újságokat, hogy azok idejében eljussanak rendeltetési helyükre. A jó szervező és agitációs munkának tulajdonítható, hogy a parajdi postahivatal körzeti tervét szeptemberben 118, októberben pedig 120 százalékban teljesítette, s így elsőnek került ki a rajoni versenyből. Hozó Mária postafőnök munkáját segítették Szövérdi Mária faluzó postás és Kiss Rebeka postakézbesítő is. Zsombori Vilmos Sóvárad község postafőnöke a helyszínen ellenőrzi, hogy az olvasó valóban megkapta-e előfizetett újságját. A lelkiismeretes munka szép példáját találjuk Kibéd községben, ahol Seprődi József postafőnök úgy javította meg a lapterjesztést, hogy mindegyik kézbesítőt bevonta a szocialista versenybe, ami azt eredményezte, hogy a körzetében pontosabban jutnak el a sajtótermékek az előfizetőkhöz. Balázsi Mihály postafőnök Gyulakután igen szép számú önkéntes sajtóterjesztőt mozgósított a sajtóterjesztésre. Az Erdőszentgyörgy-rajoni sajtóterjesztő központ szép eredménye, amely az egész rajonban megmutatkozik, a jó szervező- és mozgósító munka. Hogy ez miben nyilvánul meg? Elsősorban is a terv emberrőlemberre való felosztásában, valamint a rajoni és a községi pártszervezetek és néptanácsok segítség adásában. Vegyük például a jó eredmény első zálogát, a terv emberről emberre való felosztásának kérdését. A rajoni postafőnök, Cojocaru Aurél a sajtóterjesztő központ felelősével, Veres Gáborral, miután kézhez kapták az egész rajoni tervet, szétosztották postahivatalokra, ügynökségekre és kézbesítőkre. Majd ellenőrzés és szervezés céljából külön felelőst állítottak valamennyi község és falu élére. A munkák menetét minden szombaton a rajoni sajtóterjesztő központ értékelte. Ott, ahol gyengébb volt a szervezés, a rajoni postától mentek ki segítséget nyújtani. Vasárnaponként több ízben sajtóterjesztési napot szerveztek, melybe bevonták az ifjakat, iskolásokat, agitátorokat és az egyes tanítókat A rajoni postahivatal alkalmazottainak igen ügyes kezdeményezése volt, hogy például a fületelki kollektív gazdaságban, valamint a rajon székhelyén, műsorral egybekötött előadást tartottak, és népszerűsítették a sajtóterjesztés és az olvasás jelentőségét. Az Erdőszentgyörgy-rajoni sajtóterjesztő központ eredményei megcáfolják azt a régi, téves állítást, hogy a sajtóterjesztéssel mindig is voltak és lesznek bajok. Kínek bosszúság, kinek öröm Elsőként érkeztem a 4. számú megállóhoz, őszintén örültem ennek a szerencsének, mert előlegezte számomra azt a reményt, hogy ha nem is az elsők között — bevallom ehhez sem elég erős könyököm, sem elég szeges bakancsom nincs —, de mégis csak feljutok az autóbuszra, a technika e nagyszerű vívmányára. Ez alkalommal nagy szükségem volt erre az eshetőségre. Gyűlésbe indultam s pontosan szerettem volna megjelenni, nemcsak pontossági okokból, hanem azért is, mert a gyűlés témája rendkívül, mondhatnám életbevágóan érdekelt. Megálltam tehát és vártam. Szép őszi délután volt, arcomat csiklandozta a bágyadtan tűző október végi nap s a járda szegélyén gyökerező öreg fa, melynek neki támaszkodtam, bőségesen hullatta lombjait. Mindmegannyi aranyszárnyú lepke — gondoltam — s észre sem vettem, hogy repül az idő. — Rég tetszik várni? — ébresztett fel merengésemből egy eléggé bátortalan hang. — Nem, azaz 10 perce — válaszoltam —, de már jönnie kell, mert lefelé több kocsi elment. Társam láthatóan megnyugodott s most már ketten vártunk. De nem sokáig, mert egyre csak gyűnek az emberek, kiszaladva érkezett, ki határtalan nyugalommal, kinek hogy diktálta az élet ebben a pillanatban az ütemet. Most már nem lehetett merengeni, hiszen a várakozás izgalma valóságos beszédlázba hozta a tömeget. Nekem is elment a természetbámuló kedvem, s mind kitartóbban meresztettem a szememet arra az útkereszteződésre, ahonnan éppen előbukkanhat az én buszom. De az csak nem jött, az órám mutatója pedig vésztjóslóan haladt előre, még 5, majd 10 percet. Néhány perc s elkésem — gondoltam —, de nem veszítettem el a reményt. S jó is volt, mert „nemsokára” megérkezett a várva-várt busz. S még hozzá, milyen szerencsésen feljutottam. A lábam vitt, vagy a tömeg sodort? Magam sem tudom. Tény az, hogy egyszer csak fent láttam magam az autóbuszon, méghozzá egészen elől. S végre! Közeledett a Lenin utcai feltételes megálló. Nincs baj — néztem az órámra s izgalommal vártam a leszállás pillanatát. Körülöttem többen készülődtek. Feltűnt a Lenin utcai kórház épülete, s elhangzott Zsigmond Eszter kalauznak a sofőrhöz intézett érthető, nyugodt bejelentetése: — Van leszálló, megállunk kérem! De csodák csodája, a varázsigének ezúttal semmi hatása nem volt, mert az autóbusz egyre haladt, vígan gördült előre. — Le akarunk szállni! — hangzott most már kórusban a követelő hang, de a hatás csak nem mutatkozott. Azaz... igen, a jóképű, napszemüveges sofőr arcán, aki látható kárörömmel csak mosolygott, mosolygott a bosszankodókon s a kocsit a legnagyobb nyugalommal vezette tovább. . Mikor aztán megelégelte a leszállni akarók „legjobb” kívánságait, a világ legtermészetesebb hangján jelentette be: — Nem dőlt össze a világ, legfeljebb visszamennek gyalog! Micsoda nagyszerű megoldás! De mit tehettünk mást, minthogy megfogadtuk a tanácsot. Csakhogy a következő megállóig még eltelt 5 perc, s a visszagyaloglással még legalább 10. Arról már nem is érdemes beszélni, hogy 50 banit fizettünk abban a reményben, hogy autóbuszszal és nem gyalog kell eljutnunk a kitűzött célhoz. S ráadásul egy kis bosszúságot is vásároltunk magunknak. Csak egy vigasztal, az, hogy mégsem ment kárba a mi 50 banunk, mert Nagy András sofőrnek örömet szerzett a mi bosszúságunk — s ez is valami. VEREBS MARGIT