Vörös Zászló, 1956. február (5. évfolyam, 26-50. szám)

1956-02-01 / 26. szám

Vörös Zászló A varsói szerződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának ülésszaka A wal’sói borístsigi, cgistíiiiiilenfói és kölcsönös segélyjárósí sztr­ccészeii részvevő államok közös nyilatkozata Az 1955 május 14-i varsói szerző­désben részvevő államok — az Al­isán Népköztársaság, a Bolgár Nép­köztársaság, a Csehszlovák Köztársa­ság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége — kép­viselői, a varsói szerződés értelmé­ben­ létesített Politikai Tanácskozó Bi­zottság ülésszakán Prágában össze­ültek, hogy eszmecserét folytassanak a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdésével kapcsolatban. Eszmecseréjük nyomán kijelentik, hogy teljesen egységesen ítélik meg az általános nemzetközi helyzetet, valamint az Európában kialakult hely­zetet Ugyancsak teljes összhang van közöttük a nemzetközi feszültség to­vábbi csökkentése, a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezése, az európai béke és biztonság megszilár­dítása szempontjából szükséges in­tézkedések tekintetében. A népek mélységes békevágya már­is lényeges változásokat idézett elő a nemzetközi helyzetben, és az álla­mok közötti kapcsolatok feszültségé­nek bizonyos enyhüléséhez vezetett. Új, még felhasználatlan lehetőségek merültek fel az államok kapcsolatai­nak megjavítására és a nemzetközi együttműködés megélénkítésére, te­kintet nélkül az államok társadalmi felépítésének különbözőségére. He­lyesnek bizonyult az a módszer, amely az államok közötti nézetelté­réseket és vitás kérdéseket nem az erőszak alkalmazása vagy az erő­szakkal való fenyegetőzés útján old­ja meg, hanem tárgyalások útján, a felek kölcsönös érdekeinek szem előtt tartásával. Éppen ezért, a vezető államférfiak­nak az utóbbi időben történt talál­kozásai, elsősorban pedig a­­­égy ha­talom kormányfőinek genfi értekezle­te, rendkívül kedvező hatással vol­tak az egész nemzetközi helyzet meg­­javulására, egy új háború veszélyé­nek csökkentésére. Az államok kapcsolatainak fejlődé­se az utóbbi években azt mutatja, hogy a békeszerető államok ellen irá­nyuló agresszív katonai tömbök — mint az északatlanti tömb, a bagdadi tömb, a délkelet-ázsiai katonai tömb (S.E.A.TO) — megalakításának po­litikája nemcsak hogy nem mozdít­hatja elő az államok közötti nézet­­eltérések rendezését, hanem ellenke­zőleg, súlyosbítja ezeket a nézetel­téréseket, az államok kapcsolatainak további rosszabbodását okozza. En­nek a politikának az eredménye a méreteiben példátlan fegyverkezési hajsza, főleg a tömegpusztító fegy­verek — az atom- és hidrogénfegy­ver, a rakéta- és a többi tömegpusz­tító fegyverek — terén. Ez a politika oda vezetett, hogy az államok óri­ási, szüntelenül növekvő erőforráso­kat fordítanak a hidrogén- és atom­fegyverek, a rakétafegyver techniká­ja, repülőgépek, csatahajók, tankok, tüzérség és más fegyverzet gyártá­sára. Mindez kétségtelenül fokozza egy új háború veszélyét, amely fel­mérhetetlen áldozatokat követelne és óriási csapásokat zúdítana az embe­riségre. Ugyanakkor sok állam számára, — amelyeket külső nyomással, meg­engedett és meg nem engedett eszkö­zökkel vonnak tele a fent említett katonai tömbökbe, — az említett töm­bökben való részvételük közvetlenül fenyegeti nemzeti függetlenségüket. idegen érdekekért kirobbant konflik­tusokba való bevonással fenyegeti őket és a gyarmati rabság vissza­állításával fenyegeti azokat a népe­ket, amelyek kemény harccal leráz­ták magukról a gyarmati igét és ki­vívták független fejlődésük lehetősé­gét. Nem véletlen, hogy egyre több ál­lam ítéli el az agresszív katonai töm­bök létrehozásának és a fegyverke­zési hajsza fokozásának politikáját. Mind nagyobb elismerésre talál az a törekvés, amely az államoknak a békeharcban kifejtett kollektív erőfe­szítéseire, a nemzetközi együttműkö­désre irányul, a területi sérthetet­lenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, az agressziótól való tartózkodás, az államok bel­­­ügyeibe való be nem avatkozás, a jog­­, egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a békés együttlétezés alapján. Ennek a célkitűzésnek megfelel egyes ál­lamok ama törekvése is, hogy az ag­resszív katonai blokkoktól való tar­tózkodás politikáját, a semlegesség politikáját folytassák. A varsói szerződés tagállamai üd­­vözlik ezeket a törekvéseket, mert meggyőződésük, hogy e törekvések támogatása erősíti a béke erőit és gyengíti a háború erőit. Rokonszenvüket fejezik ki az ázsiai és afrikai országok népei iránt, ame­lyek a független nemzeti fejlődéshez való igaz jogaikért küzdenek. A varsói szerződés tagállamai ki­­jelentik, hogy minden tekintetben tá­mogatják az ázsiai és afrikai orszá­gok bandungi értekezletének határo­zatait. A bandungi értekezlet rész­vevői kifejezték eltökéltségüket, hogy megvédik a béke és a haladás ügyét, elítélik a gyarmati rendszert, amely­re újabb, megsemmisítő csapást mért a nagy kínai nép győzelme és a világbéke erős támaszául szolgáló Kí­­nai Népköztársaság megalakulása. Megállapítják ugyanakkor, hogy ezen az értekezleten fontos szerepet töl­töttek be olyan államok, mint India, Indonézia, Burma, Egyiptom és má­sok. Kijelentik, hogy készek támogatni a bandungi értekezlet határozatainak valóraváltását, beleértve a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági és kul­turális együttműködést is, anélkül, hogy politikai, katonai, vagy más fel­tételeket szabnának meg. A varsói szerződés tagállamai ter­mészetszerűen kivételes jelentőséget tulajdonítanak az európai helyzet­nek és az európai biztonság meg­óvásához szükséges intézkedések­nek. A létrejött helyzetben, amelyben Európa egymással szembenálló kato­nai csoportosulásokra oszlik, amikor az északatlanti tömb tagállamainak fegyverkezési hajszája egyre nagyobb méreteket ölt, amikor ténylegesen fel­­fegyverzik az említett tömbbe bekap­csolt Nyugat-Németországot, termé­szetes, hogy az európai népek aggód­nak Európa békéjének sorsáért. Tisz­tában vannak a fegyveres erők — a hadsereg, a légierők, az atom- és hid­­rogénfegyver-tartalékok — növelésé­nek nagy veszélyével. Tisztában van­nak azzal is, h­ogy ennek a helyzet­nek a további fenntartása Európában tovább fogja fokozni a katonai kiadá­sok terhét, amelyet a fegyverkezési hajsza a népek céljaira hárít. Éppen az agresszív katonai blokk­­alakítások politikájában és a fegyver­kezési hajszában rejlő veszély felis­merése ad magyarázatot arra, hogy a francia nép a legutóbbi parlamenti választásokon miért támogatta azokat az erőket, amelyek a nemzetközi együttműködés, a megoldatlan kérdé­sek békés úton való rendezése, Euró­pa és az egész világ­ békéjének és biztoncárának megóvása mellett száll­nak síkra. A Szovjetunió, Lengyelország, Cseh­szlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia hajlandók együtt­működni minden állammal azoknak az intézkedéseknek a kidolgozásában, amelyeknek célja az európai biztonság megszilárdítása és egy újabb európai háború veszélyének elhárítása; szilárd elhatározásuk, hogy tovább folytatják a béke és az összes nagy és kis or­szágok közti sokoldalú békés együtt­működés politikáját. Ez a törekvésük azon a felismerésen alapul, hogy egy újabb háború óriási áldozatokat kö­vetelne a népektől s nagy terül­etek, különösen pedig a hadszíntérré váló ál­lamok területén.'­ elpusztulását vonná maga után. Elhatározásuk ugyanak­kor belső fejlődésük szükségszerűségé­ből és államuk jellegéből fakad. Hiszen a Szovjetunió, Lengyelország, Cseh­szlovákia, a Német Demokratikus Köz­társaság, Magyarország, Románia Bulgária és Albánia népei gazdasági és kulturális életük sokoldalú fejlesz­tésének nagy tervein, az emberek jó­létének emelésén munkálkodnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy az em­beriség szolgálatába állíthassák a tu­domány és a technika legújabb vív­mányait. Ellentétben azzal, hogy a békesze­rető országok az európai biztonság megszilárdítására törekednek, a nyu­gati államok bizonyos körei rettegnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok közti együttműködés kibővülésétől: ezek a körök egészen nyíltan a háborús őrület fenntartásá­ra, a „hidegháború” folytatására tö­rekednek, mert úgy vélik, hogy csak így menthetik meg a széteséstől az Európában — és nemcsak Európában ■— létrehozott katonai csoportosuláso­kat, csak így folytathatják a fegyver­kezési hajszát, így biztosíthatják a kapitalista monopóliumok amúgy is busás profitjainak további növelését. Az említett országok agresszív kö­rei katonai programjaikkal és agyon­reklámozott, nagyhangú uszító nyilat­kozataikkal igyekeznek megfélemlíte­ni a békeszerető országokat, igyekez­nek arra kényszeríteni őket, hogy ha­talmas katonai kiadásokba verjék ma­gukat, hogy korlátozzák békés gazda­sági és kulturális építőmunkájukat. Az agresszív körök rettegnek a béke erői­nek növekedésétől, a békeszerető ál­lamok jólétének emelkedésétől. Mindez világossá teszi, hogy miért állítanak a nyugati hatalmak újabb meg újabb akadályokat az általános európai biztonsági egyezmény megkö­tése elé, miért utasítják vissza a fegy­verzet csökkentése és az atomfegyver eltiltása kérdésének megoldását, miért nem akarnak véget vetni a fegyver­kezési hajszának. Országaink népei, erejükben bízva, a szocializmus építésében elért nagy győzelmeiktől lelkesítve, nem hagyják sem megfélemlíteni, sem becsapatni magukat. Országaink népei, az ösz­­szes népek megingathatatlan béketö­­rekvésére és egyesült, növekvő erejük­re támaszkodva, ezután is folytatni fogják békés építő politikájukat s ak­tív módon előmozdítják a népek bé­kéjének és biztonságának megszilár­dítását. Az európai népek békés fejlődését legjobban azzal biztosíthatjuk, ha a jelenleg fennálló európai katonai cso­portosulások helyébe élstrehívjuk az európai kollektív biztonsági rendszert. A hatékony európai kollektív bizton­sági rendszer megteremtési lehetősé­geinek megkönnyítése érdekében a varsói szerződésben részvevő államok hajlandók a többi érdekelt állammal együtt megvitatni az e feladatnak megfelelő javaslatokat. Ezt a célt szolgálná egy megfelelő egyezmény megkötése első lépésként az európai államok egy része, köz­tük a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország, valamint az Egyesült Államok között, továbbá egy olyan övezet létrehozása Európában, amely­ben a fegyveres erők állományát és elosztását az érdekelt államok külön egyezménye szabályozná. Ezzel kap­csolatban meg lehetne vizsgálni azo­kat az erre vonatkozó javaslatokat is, amelyeket Nagy-Britannia kormá­nya terjesztett elő a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletén. Különleges figyelmet érdemel az említett európai övezet megteremté­sének kérdése, a fegyverzet korláto­zásának és ellenőrzésének övezete, amely magában foglalná Németor­szág két részét és ennek alapján megegyezés létrehozása az államok között. Ez a megegyezés előírhatná az idegen fegyveres erők kivonását vagy állományuk korlátozását Német­ország két részében, nemkülönben a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fegy­veres erői állományának korlátozását is s az egyezmény betartása fölötti kellő ellenőrzés létrehozását. Ez az egyezmény fontos lépést jelentene az európai feszültség további enyhítése felé; kedvezőbb körülményeket terem­tene ahhoz is, hogy az európai biz­tonság megóvásának követelményei­vel összhangban megoldódjék a né­met kérdés. Az északatlanti tömbben részvevő államok, a fegyverkezési hajsza foly­tatása mellett tavaly decemberben elhatározták, hogy atomfegyverrel szerelik fel hadseregeiket és egyhar­­madával növelik az északatlanti tömb Európában állomásozó légierőit. Ez­zel az intézkedéssel kétségbevonha­­tatlanul az a céljuk, hogy súlyosbít­sák az európai helyzetet, folytassák a fegyverkezési hajszát és tovább Az Albán Népköztársaság nevében. A Bolgár Népköztársaság nevében: növeljék a katonai költségvetéseket. S mindezt akkor, amikor az európai békeszerető országok sorozatos lépé­seket tettek fegyveres erőik állomá­nyának és katonai költségvetésüknek csökkentése felé. Az északatlanti tömb fentemlített határozata ellentétben áll az európai népek ama követelésével, hogy véget kell vetni a fegyverkezési hajszának és el kell hárítani az atomháború ve­szélyét. A varsói szerződés tagálla­mai keményen elítélik ezt a határo­zatot, mint az európai biztonság ér­dekeivel összeegyeztethetetlen lépést. A varsói szerződés tagállamai javasol­ják, hogy az érdekelt államok még az atomfegyver eltiltására vonatkozó egyezmény megkötése előtt jussanak megegyezésre arra nézve, hogy a Né­metország területén állomásozó fegy­veres erők, beleértve a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erőit is, ne rendelkezzenek atomfegy­verrel. Ez az egyezmény egy lépést jelentene előre az európai feszültség enyhítése felé és összhangban állna a német nép érdekeivel is. A négy hatalom vezető államfér­fiéinak tavaly júliusi és októberi gen­fi eszmecseréin nyíltan kiviláglott a felek törekvése, hogy békés eszkö­zökkel, tárgyalások útján oldják meg nézeteltéréseiket. Ezzel kapcsolatban igen fontos volna, hogy egyrészt a varsói szerződés, másrészt az észak­atlanti szerződés tagállamai vállal­janak kötelezettséget, hogy csak bé­kés eszközökkel oldják meg egymás között felmerülő nézeteltéréseiket és ellentéteiket. A varsói szerződés, tagállamainak véleménye szerint a jó viszony meg­teremtése és a vitás kérdések rende­zése a különböző országok között,­­ függetlenül attól, hogy jelenleg mi­lyen katonai csoportosuláshoz tar­toznak, — igen nagyjelentőségű vol­na a béke megszilárdítása szempont­jából. Vonatkozik ez különösen az egymással szomszédos országokra. Ezzel kapcsolatban igen nagyjelentő­ségű volna, ha jószomszédi kapcso­latok jönnének létre különösképpen a Szovjetunió és Törökország, Bulgária és Görögország, Albánia­ és Olaszor­­szág, Csehszlovákia és a Német Szö­vetségi Köztársaság között. Nagy fon­tosságú volna továbbá a normális kapcsolatok megteremtése azok kö­zött az államok között, amelyeknek nincsenek ilyen kapcsolataik. A hatékony európai kollektív biz­tonsági rendszer megkötéséig nagy mértékben előmozdítaná e biztonság megszilárdítását és az európai álla­mok között szükséges bizalom meg­teremtését, ha az érdekelt államok megnemtámadási egyezményt kötné­nek egymással s ebben kötelezettséget vállalnának arra, hogy csak békés eszközökkel oldják meg vitás kérdé­seiket. A Szovjetunió, Lengyelország, Cseh­szlovákia, a Német Demokratikus Köz­társaság, Magyarország, Románia, Bulgária, és Albánia kormányai kije­lentik, hogy erőiket a népek közti bé­ke megszilárdítása nemes ügyének szentelik. Az említett kormányok hajlandók megvizsgálni a többi érdekelt állam­mal együtt, az európai biztonság sür­gős kérdéseit, csakúgy, mint a többi megoldatlan nemzetközi kérdést, bele­értve azoknak az intézkedéseknek a kérdését is, amelyeknek célja a fegy­verkezési hajsza megszüntetése és az emberiség megóvása az atomháború veszélyétől. Emellett ezután is kellő gondot fordítanak biztonságuk meg­óvására és szilárd elhatározásuk min­den szükségest megtenni, hogy meg­védjék polgáraik békés munkáját , biztosítsák népeik békés munkájának és haladásának feltételeit. M. SEHU, B. BALUKU R. DAMJANOV, P. PANCSEVSZKI A Magyar Népköztársaság nevében: HEGEDŐS A­ BATA 1. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: W. ULBRICHT, W. STOPH A Lengyel Népköztársaság nevében: J. CYRANKI­EWICZ, K. ROKOSSZOVSZKI A Román Népköztársaság nevében: CHIVU STOICA, L. SALAJAN A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: V. M. MOLOTOV, G. ZSUKOV A Csehszlovák Köztársaság nevében: A. CEPICKA, V. DAVID Rrága, 1956 január 28 »■ 3 Csu En-láj jelentése a Népi Politikai Tanácskozó Testület Összkínai Bizottságának ülésszakán PEKING (Agerpres). — Az Új Kí­na jelenti: Csu En-láj, a Népi Politi­kai Tanácskozó Testület Összkínai Bizottságának elnöke január 30-án a bizottság előtt tett jelentésében ele­mezte a jelenlegi nemzetközi helyze­tet. Csu En-láj többek között ezeket mondotta: „A második világháború utáni időszakban a béke nemzetközi erői és a háború nemzetközi erői el­szánt harcot vívtak egymással. Ez a harc változó eredményekkel folyt, de a kezdeményezés mindinkább a béke nemzetközi erőinek kezébe ment át”. Csu En-laj ezután Korea békés egyesítésének kérdésével, az Indokíná­ra vonatkozó genfi egyezmények élet­­beléptetésének, valamint a Tajvan körzetében fennálló ■ feszültség meg­szüntetésének kérdésével foglalkozott, és leszögezte Kína álláspontját ezek­ben a kérdésekben. Korea békés egyesítése érdekében Kína egy távolkeleti értekezlet össze­hívását javasolta, az ázsiai országok széleskörű részvételével. Kína azt is javasolja, hogy hívjanak össze Genfben egy újabb értekezletet, amely biztosítsa a genfi értekezlet Vietnam­ra vonatkozó határozatainak végre­hajtását. Tajvan kérdésével kapcsolatban Csu En-laj kijelentette, hogy Kína kész tovább folytatni erőfeszítéseit, hogy tárgyalások útján megegyezés­re jussanak, de semmiképpen sem ért­het egyet a tárgyalások olyan mérvű huza­vonájával, amely meggátolja a Tajvan körzetében fennálló feszültség megszüntetését. Csu En-laj ismét hangsúlyozta a kínai kormánynak 1955 július 30-i ja­vaslatát, hogy az ázsiai és a Csendes Óceán menti államok, beleértve az Egyesült Államokat is, kössenek kol­lektív béke­paktumot. „A kínai nép mindig a Szovjetunió és a népi demokratikus országok mel­lett fog állani" — jelentette ki Csu En-láj. Kína belpolitikai helyzetéről beszél­ve Csu En-láj hangsúlyozta, hogy az ország — amint Mao Ce-tung elnök mondotta — a „nagy szocialista for­radalom lendületét éli”. Csu Ea-láj megállapította, hogy 1955 végén a mezőgazdasági termelőszövetkezetek az ország összes parasztgazdaságai­nak több mint 60 százalékát tették ki. A kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakulása színtén új sza­kaszba lépett. Az ország különböző vidékein egész termelési ágak összes magánvállalatai vegyes állami-ma­­gánvállalatokká alakulnak át. A ve­gyes állami-magánvállalatok az ál­lamkapitalizmus magasabb formája és döntő lépés a kapitalista tulajdon­nak szocialista tulajdonná való átala­kítása útján. Csu En-laj ezután a tudomány és kultúra fejlődésének soha nem látott lehetőségeiről beszélt. Tajvan felszabadításának kérdésé­vel kapcsolatban kijelentette: „Az Egyesült Államok erőszakkal meg­szállva tartja Tajvant és beavatkozik­­ Kína belügyeibe. A szigetet katonai támaszpontjává alakította át. A múlt évben kormányunk több izben rámu­tatott, hogy Tajvannak háború útján­­ való felszabadításán kívül meg van a lehetőség Tajvan békés felszabadí­tására is. Népünknek mind a konti­­­­nensen, mind Tajvan szigetén az a hazafias kötelessége, hogy harcoljon Tajvan békés felszabadításáért". Tüntetések a Ruhr-vidéken az újrafelfegyverzés és a Németországi Kommunista Párt üldözése ellen ESSEN (Agerpres).­­ A Freies Volk című lap jelentése szerint a Ruhr-vidék különböző nagy városai­ban tüntetések voltak az újrafelfegy­­verzés és a Németországi Kommunis­ta Párt üldözése ellen. Dortmundban nagygyűlésen tilta­koztak a párt tartományi szervezete első titkárának letartóztatása ellen. Az Essen-i „Fritz Heinrich” bányá­ban a rendőrség meg akarta akadá­lyozni az újrafelfegyverzés ellen til­takozó röpiratok terjesztését és szá­mos személyt letartóztatott

Next