Vörös Zászló, 1956. február (5. évfolyam, 26-50. szám)
1956-02-01 / 26. szám
Vörös Zászló A varsói szerződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának ülésszaka A wal’sói borístsigi, cgistíiiiiilenfói és kölcsönös segélyjárósí sztrccészeii részvevő államok közös nyilatkozata Az 1955 május 14-i varsói szerződésben részvevő államok — az Alisán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — képviselői, a varsói szerződés értelmében létesített Politikai Tanácskozó Bizottság ülésszakán Prágában összeültek, hogy eszmecserét folytassanak a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdésével kapcsolatban. Eszmecseréjük nyomán kijelentik, hogy teljesen egységesen ítélik meg az általános nemzetközi helyzetet, valamint az Európában kialakult helyzetet Ugyancsak teljes összhang van közöttük a nemzetközi feszültség további csökkentése, a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezése, az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából szükséges intézkedések tekintetében. A népek mélységes békevágya máris lényeges változásokat idézett elő a nemzetközi helyzetben, és az államok közötti kapcsolatok feszültségének bizonyos enyhüléséhez vezetett. Új, még felhasználatlan lehetőségek merültek fel az államok kapcsolatainak megjavítására és a nemzetközi együttműködés megélénkítésére, tekintet nélkül az államok társadalmi felépítésének különbözőségére. Helyesnek bizonyult az a módszer, amely az államok közötti nézeteltéréseket és vitás kérdéseket nem az erőszak alkalmazása vagy az erőszakkal való fenyegetőzés útján oldja meg, hanem tárgyalások útján, a felek kölcsönös érdekeinek szem előtt tartásával. Éppen ezért, a vezető államférfiaknak az utóbbi időben történt találkozásai, elsősorban pedig aégy hatalom kormányfőinek genfi értekezlete, rendkívül kedvező hatással voltak az egész nemzetközi helyzet megjavulására, egy új háború veszélyének csökkentésére. Az államok kapcsolatainak fejlődése az utóbbi években azt mutatja, hogy a békeszerető államok ellen irányuló agresszív katonai tömbök — mint az északatlanti tömb, a bagdadi tömb, a délkelet-ázsiai katonai tömb (S.E.A.TO) — megalakításának politikája nemcsak hogy nem mozdíthatja elő az államok közötti nézeteltérések rendezését, hanem ellenkezőleg, súlyosbítja ezeket a nézeteltéréseket, az államok kapcsolatainak további rosszabbodását okozza. Ennek a politikának az eredménye a méreteiben példátlan fegyverkezési hajsza, főleg a tömegpusztító fegyverek — az atom- és hidrogénfegyver, a rakéta- és a többi tömegpusztító fegyverek — terén. Ez a politika oda vezetett, hogy az államok óriási, szüntelenül növekvő erőforrásokat fordítanak a hidrogén- és atomfegyverek, a rakétafegyver technikája, repülőgépek, csatahajók, tankok, tüzérség és más fegyverzet gyártására. Mindez kétségtelenül fokozza egy új háború veszélyét, amely felmérhetetlen áldozatokat követelne és óriási csapásokat zúdítana az emberiségre. Ugyanakkor sok állam számára, — amelyeket külső nyomással, megengedett és meg nem engedett eszközökkel vonnak tele a fent említett katonai tömbökbe, — az említett tömbökben való részvételük közvetlenül fenyegeti nemzeti függetlenségüket. idegen érdekekért kirobbant konfliktusokba való bevonással fenyegeti őket és a gyarmati rabság visszaállításával fenyegeti azokat a népeket, amelyek kemény harccal lerázták magukról a gyarmati igét és kivívták független fejlődésük lehetőségét. Nem véletlen, hogy egyre több állam ítéli el az agresszív katonai tömbök létrehozásának és a fegyverkezési hajsza fokozásának politikáját. Mind nagyobb elismerésre talál az a törekvés, amely az államoknak a békeharcban kifejtett kollektív erőfeszítéseire, a nemzetközi együttműködésre irányul, a területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, az agressziótól való tartózkodás, az államok belügyeibe való be nem avatkozás, a jog, egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a békés együttlétezés alapján. Ennek a célkitűzésnek megfelel egyes államok ama törekvése is, hogy az agresszív katonai blokkoktól való tartózkodás politikáját, a semlegesség politikáját folytassák. A varsói szerződés tagállamai üdvözlik ezeket a törekvéseket, mert meggyőződésük, hogy e törekvések támogatása erősíti a béke erőit és gyengíti a háború erőit. Rokonszenvüket fejezik ki az ázsiai és afrikai országok népei iránt, amelyek a független nemzeti fejlődéshez való igaz jogaikért küzdenek. A varsói szerződés tagállamai kijelentik, hogy minden tekintetben támogatják az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletének határozatait. A bandungi értekezlet részvevői kifejezték eltökéltségüket, hogy megvédik a béke és a haladás ügyét, elítélik a gyarmati rendszert, amelyre újabb, megsemmisítő csapást mért a nagy kínai nép győzelme és a világbéke erős támaszául szolgáló Kínai Népköztársaság megalakulása. Megállapítják ugyanakkor, hogy ezen az értekezleten fontos szerepet töltöttek be olyan államok, mint India, Indonézia, Burma, Egyiptom és mások. Kijelentik, hogy készek támogatni a bandungi értekezlet határozatainak valóraváltását, beleértve a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági és kulturális együttműködést is, anélkül, hogy politikai, katonai, vagy más feltételeket szabnának meg. A varsói szerződés tagállamai természetszerűen kivételes jelentőséget tulajdonítanak az európai helyzetnek és az európai biztonság megóvásához szükséges intézkedéseknek. A létrejött helyzetben, amelyben Európa egymással szembenálló katonai csoportosulásokra oszlik, amikor az északatlanti tömb tagállamainak fegyverkezési hajszája egyre nagyobb méreteket ölt, amikor ténylegesen felfegyverzik az említett tömbbe bekapcsolt Nyugat-Németországot, természetes, hogy az európai népek aggódnak Európa békéjének sorsáért. Tisztában vannak a fegyveres erők — a hadsereg, a légierők, az atom- és hidrogénfegyver-tartalékok — növelésének nagy veszélyével. Tisztában vannak azzal is, hogy ennek a helyzetnek a további fenntartása Európában tovább fogja fokozni a katonai kiadások terhét, amelyet a fegyverkezési hajsza a népek céljaira hárít. Éppen az agresszív katonai blokkalakítások politikájában és a fegyverkezési hajszában rejlő veszély felismerése ad magyarázatot arra, hogy a francia nép a legutóbbi parlamenti választásokon miért támogatta azokat az erőket, amelyek a nemzetközi együttműködés, a megoldatlan kérdések békés úton való rendezése, Európa és az egész világ békéjének és biztoncárának megóvása mellett szállnak síkra. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia hajlandók együttműködni minden állammal azoknak az intézkedéseknek a kidolgozásában, amelyeknek célja az európai biztonság megszilárdítása és egy újabb európai háború veszélyének elhárítása; szilárd elhatározásuk, hogy tovább folytatják a béke és az összes nagy és kis országok közti sokoldalú békés együttműködés politikáját. Ez a törekvésük azon a felismerésen alapul, hogy egy újabb háború óriási áldozatokat követelne a népektől s nagy területek, különösen pedig a hadszíntérré váló államok területén.' elpusztulását vonná maga után. Elhatározásuk ugyanakkor belső fejlődésük szükségszerűségéből és államuk jellegéből fakad. Hiszen a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia Bulgária és Albánia népei gazdasági és kulturális életük sokoldalú fejlesztésének nagy tervein, az emberek jólétének emelésén munkálkodnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy az emberiség szolgálatába állíthassák a tudomány és a technika legújabb vívmányait. Ellentétben azzal, hogy a békeszerető országok az európai biztonság megszilárdítására törekednek, a nyugati államok bizonyos körei rettegnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok közti együttműködés kibővülésétől: ezek a körök egészen nyíltan a háborús őrület fenntartására, a „hidegháború” folytatására törekednek, mert úgy vélik, hogy csak így menthetik meg a széteséstől az Európában — és nemcsak Európában ■— létrehozott katonai csoportosulásokat, csak így folytathatják a fegyverkezési hajszát, így biztosíthatják a kapitalista monopóliumok amúgy is busás profitjainak további növelését. Az említett országok agresszív körei katonai programjaikkal és agyonreklámozott, nagyhangú uszító nyilatkozataikkal igyekeznek megfélemlíteni a békeszerető országokat, igyekeznek arra kényszeríteni őket, hogy hatalmas katonai kiadásokba verjék magukat, hogy korlátozzák békés gazdasági és kulturális építőmunkájukat. Az agresszív körök rettegnek a béke erőinek növekedésétől, a békeszerető államok jólétének emelkedésétől. Mindez világossá teszi, hogy miért állítanak a nyugati hatalmak újabb meg újabb akadályokat az általános európai biztonsági egyezmény megkötése elé, miért utasítják vissza a fegyverzet csökkentése és az atomfegyver eltiltása kérdésének megoldását, miért nem akarnak véget vetni a fegyverkezési hajszának. Országaink népei, erejükben bízva, a szocializmus építésében elért nagy győzelmeiktől lelkesítve, nem hagyják sem megfélemlíteni, sem becsapatni magukat. Országaink népei, az öszszes népek megingathatatlan béketörekvésére és egyesült, növekvő erejükre támaszkodva, ezután is folytatni fogják békés építő politikájukat s aktív módon előmozdítják a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását. Az európai népek békés fejlődését legjobban azzal biztosíthatjuk, ha a jelenleg fennálló európai katonai csoportosulások helyébe élstrehívjuk az európai kollektív biztonsági rendszert. A hatékony európai kollektív biztonsági rendszer megteremtési lehetőségeinek megkönnyítése érdekében a varsói szerződésben részvevő államok hajlandók a többi érdekelt állammal együtt megvitatni az e feladatnak megfelelő javaslatokat. Ezt a célt szolgálná egy megfelelő egyezmény megkötése első lépésként az európai államok egy része, köztük a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország, valamint az Egyesült Államok között, továbbá egy olyan övezet létrehozása Európában, amelyben a fegyveres erők állományát és elosztását az érdekelt államok külön egyezménye szabályozná. Ezzel kapcsolatban meg lehetne vizsgálni azokat az erre vonatkozó javaslatokat is, amelyeket Nagy-Britannia kormánya terjesztett elő a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletén. Különleges figyelmet érdemel az említett európai övezet megteremtésének kérdése, a fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésének övezete, amely magában foglalná Németország két részét és ennek alapján megegyezés létrehozása az államok között. Ez a megegyezés előírhatná az idegen fegyveres erők kivonását vagy állományuk korlátozását Németország két részében, nemkülönben a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erői állományának korlátozását is s az egyezmény betartása fölötti kellő ellenőrzés létrehozását. Ez az egyezmény fontos lépést jelentene az európai feszültség további enyhítése felé; kedvezőbb körülményeket teremtene ahhoz is, hogy az európai biztonság megóvásának követelményeivel összhangban megoldódjék a német kérdés. Az északatlanti tömbben részvevő államok, a fegyverkezési hajsza folytatása mellett tavaly decemberben elhatározták, hogy atomfegyverrel szerelik fel hadseregeiket és egyharmadával növelik az északatlanti tömb Európában állomásozó légierőit. Ezzel az intézkedéssel kétségbevonhatatlanul az a céljuk, hogy súlyosbítsák az európai helyzetet, folytassák a fegyverkezési hajszát és tovább Az Albán Népköztársaság nevében. A Bolgár Népköztársaság nevében: növeljék a katonai költségvetéseket. S mindezt akkor, amikor az európai békeszerető országok sorozatos lépéseket tettek fegyveres erőik állományának és katonai költségvetésüknek csökkentése felé. Az északatlanti tömb fentemlített határozata ellentétben áll az európai népek ama követelésével, hogy véget kell vetni a fegyverkezési hajszának és el kell hárítani az atomháború veszélyét. A varsói szerződés tagállamai keményen elítélik ezt a határozatot, mint az európai biztonság érdekeivel összeegyeztethetetlen lépést. A varsói szerződés tagállamai javasolják, hogy az érdekelt államok még az atomfegyver eltiltására vonatkozó egyezmény megkötése előtt jussanak megegyezésre arra nézve, hogy a Németország területén állomásozó fegyveres erők, beleértve a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erőit is, ne rendelkezzenek atomfegyverrel. Ez az egyezmény egy lépést jelentene előre az európai feszültség enyhítése felé és összhangban állna a német nép érdekeivel is. A négy hatalom vezető államférfiéinak tavaly júliusi és októberi genfi eszmecseréin nyíltan kiviláglott a felek törekvése, hogy békés eszközökkel, tárgyalások útján oldják meg nézeteltéréseiket. Ezzel kapcsolatban igen fontos volna, hogy egyrészt a varsói szerződés, másrészt az északatlanti szerződés tagállamai vállaljanak kötelezettséget, hogy csak békés eszközökkel oldják meg egymás között felmerülő nézeteltéréseiket és ellentéteiket. A varsói szerződés, tagállamainak véleménye szerint a jó viszony megteremtése és a vitás kérdések rendezése a különböző országok között, függetlenül attól, hogy jelenleg milyen katonai csoportosuláshoz tartoznak, — igen nagyjelentőségű volna a béke megszilárdítása szempontjából. Vonatkozik ez különösen az egymással szomszédos országokra. Ezzel kapcsolatban igen nagyjelentőségű volna, ha jószomszédi kapcsolatok jönnének létre különösképpen a Szovjetunió és Törökország, Bulgária és Görögország, Albánia és Olaszország, Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság között. Nagy fontosságú volna továbbá a normális kapcsolatok megteremtése azok között az államok között, amelyeknek nincsenek ilyen kapcsolataik. A hatékony európai kollektív biztonsági rendszer megkötéséig nagy mértékben előmozdítaná e biztonság megszilárdítását és az európai államok között szükséges bizalom megteremtését, ha az érdekelt államok megnemtámadási egyezményt kötnének egymással s ebben kötelezettséget vállalnának arra, hogy csak békés eszközökkel oldják meg vitás kérdéseiket. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária, és Albánia kormányai kijelentik, hogy erőiket a népek közti béke megszilárdítása nemes ügyének szentelik. Az említett kormányok hajlandók megvizsgálni a többi érdekelt állammal együtt, az európai biztonság sürgős kérdéseit, csakúgy, mint a többi megoldatlan nemzetközi kérdést, beleértve azoknak az intézkedéseknek a kérdését is, amelyeknek célja a fegyverkezési hajsza megszüntetése és az emberiség megóvása az atomháború veszélyétől. Emellett ezután is kellő gondot fordítanak biztonságuk megóvására és szilárd elhatározásuk minden szükségest megtenni, hogy megvédjék polgáraik békés munkáját , biztosítsák népeik békés munkájának és haladásának feltételeit. M. SEHU, B. BALUKU R. DAMJANOV, P. PANCSEVSZKI A Magyar Népköztársaság nevében: HEGEDŐS A BATA 1. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: W. ULBRICHT, W. STOPH A Lengyel Népköztársaság nevében: J. CYRANKIEWICZ, K. ROKOSSZOVSZKI A Román Népköztársaság nevében: CHIVU STOICA, L. SALAJAN A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: V. M. MOLOTOV, G. ZSUKOV A Csehszlovák Köztársaság nevében: A. CEPICKA, V. DAVID Rrága, 1956 január 28 »■ 3 Csu En-láj jelentése a Népi Politikai Tanácskozó Testület Összkínai Bizottságának ülésszakán PEKING (Agerpres). — Az Új Kína jelenti: Csu En-láj, a Népi Politikai Tanácskozó Testület Összkínai Bizottságának elnöke január 30-án a bizottság előtt tett jelentésében elemezte a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Csu En-láj többek között ezeket mondotta: „A második világháború utáni időszakban a béke nemzetközi erői és a háború nemzetközi erői elszánt harcot vívtak egymással. Ez a harc változó eredményekkel folyt, de a kezdeményezés mindinkább a béke nemzetközi erőinek kezébe ment át”. Csu En-laj ezután Korea békés egyesítésének kérdésével, az Indokínára vonatkozó genfi egyezmények életbeléptetésének, valamint a Tajvan körzetében fennálló ■ feszültség megszüntetésének kérdésével foglalkozott, és leszögezte Kína álláspontját ezekben a kérdésekben. Korea békés egyesítése érdekében Kína egy távolkeleti értekezlet összehívását javasolta, az ázsiai országok széleskörű részvételével. Kína azt is javasolja, hogy hívjanak össze Genfben egy újabb értekezletet, amely biztosítsa a genfi értekezlet Vietnamra vonatkozó határozatainak végrehajtását. Tajvan kérdésével kapcsolatban Csu En-laj kijelentette, hogy Kína kész tovább folytatni erőfeszítéseit, hogy tárgyalások útján megegyezésre jussanak, de semmiképpen sem érthet egyet a tárgyalások olyan mérvű huzavonájával, amely meggátolja a Tajvan körzetében fennálló feszültség megszüntetését. Csu En-laj ismét hangsúlyozta a kínai kormánynak 1955 július 30-i javaslatát, hogy az ázsiai és a Csendes Óceán menti államok, beleértve az Egyesült Államokat is, kössenek kollektív békepaktumot. „A kínai nép mindig a Szovjetunió és a népi demokratikus országok mellett fog állani" — jelentette ki Csu En-láj. Kína belpolitikai helyzetéről beszélve Csu En-láj hangsúlyozta, hogy az ország — amint Mao Ce-tung elnök mondotta — a „nagy szocialista forradalom lendületét éli”. Csu Ea-láj megállapította, hogy 1955 végén a mezőgazdasági termelőszövetkezetek az ország összes parasztgazdaságainak több mint 60 százalékát tették ki. A kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakulása színtén új szakaszba lépett. Az ország különböző vidékein egész termelési ágak összes magánvállalatai vegyes állami-magánvállalatokká alakulnak át. A vegyes állami-magánvállalatok az államkapitalizmus magasabb formája és döntő lépés a kapitalista tulajdonnak szocialista tulajdonná való átalakítása útján. Csu En-laj ezután a tudomány és kultúra fejlődésének soha nem látott lehetőségeiről beszélt. Tajvan felszabadításának kérdésével kapcsolatban kijelentette: „Az Egyesült Államok erőszakkal megszállva tartja Tajvant és beavatkozik Kína belügyeibe. A szigetet katonai támaszpontjává alakította át. A múlt évben kormányunk több izben rámutatott, hogy Tajvannak háború útján való felszabadításán kívül meg van a lehetőség Tajvan békés felszabadítására is. Népünknek mind a kontinensen, mind Tajvan szigetén az a hazafias kötelessége, hogy harcoljon Tajvan békés felszabadításáért". Tüntetések a Ruhr-vidéken az újrafelfegyverzés és a Németországi Kommunista Párt üldözése ellen ESSEN (Agerpres). A Freies Volk című lap jelentése szerint a Ruhr-vidék különböző nagy városaiban tüntetések voltak az újrafelfegyverzés és a Németországi Kommunista Párt üldözése ellen. Dortmundban nagygyűlésen tiltakoztak a párt tartományi szervezete első titkárának letartóztatása ellen. Az Essen-i „Fritz Heinrich” bányában a rendőrség meg akarta akadályozni az újrafelfegyverzés ellen tiltakozó röpiratok terjesztését és számos személyt letartóztatott