Vörös Zászló, 1956. április (5. évfolyam, 78-103. szám)
1956-04-01 / 78. szám
2 " Fejlett munkamódszerekkel a termelékenység emeléséért Második ötéves tervünk egyik legfontosabb feladata a termelékenység legalább 45—50 százalékos emelése, a munka jobb megszervezése, a fejlett technika elsajátítása és alkalmazása útján. A fejlett technika bevezetésében nagy segítségünkre vannak a különböző előrehaladott munkamódszerek. Ezek közé tartozik a Kovaljov-féle szovjet módszer, amely már széles körben elterjedt hazánkban. Textiliparunkban már 1951-ben alkalmazták e módszert, s 1954 végétől, amikor kezdeményezője ellátogatott országunkba, s részt vett egy termelési értekezleten, bevezetése még nagyobb méreteket öltött s alkalmazása mind jobb eredménnyel járt. F. L. Kovaljov mérnök, a Proletárszkaja Pobeda posztógyár igazgatója módszere kidolgozásakor abból a megállapításból indult ki, hogy egyes munkások azért érnek el kiváló termelési eredményeket, mert bizonyos műveleteket rendkívül rövid idő alatt hajtanak végre. Eredményeik elérésében nagy szerepe van a munkafolyamat tökéletes megszervezésének, munkahelyük tisztán tartásának stb. A Kovaljov-féle módszer tulajdonképpen sokat tartalmaz a Csutkih, Zsandarova, Ilicsev-Vlaszov s egyéb módszerek alapelveiből. Kovaljov szerint módszere alkalmazásához mindenekelőtt tanulmányozni kell egy művelet végrehajtását. Valamely üzem, valamely osztályán kiválasztanak egy műveletet s időméréssel s a művelet lefényképezésével szakaszokra, sőt még mozdulatokra is felbontva pontosan feljegyzik 2—3 élenjáró munkás munkamódszerét, szakmai fogásait. A gyakorlati felmérés elemzése során azután megállapítják a legjobb fogásokat, amelyek mind technológiai, mind munkabiztonsági szempontból a legtökéletesebbek. Ezeket a fogásokat leírások, fényképek, rajzok stb. útján ismertetik a hasonló műveletet végző munkásokkal. Ugyanakkor nagy figyelmet fordítanak a munkahely megszervezésére s a technológiai folyamat megjavítására. A Kovaljov-féle módszer bevezetése tehát három szakaszra oszlik: az első feladat az élenjáró munkások munkafogásainak és eljárásainak tanulmányozása, a második technikaiszervezési intézkedések alkalmazása, a harmadik pedig a legjobb eljárások és fogások tömeges elterjesztése. Hazánkban sok helyen alkalmazzák e módszert. Többek között a Gyapotipar A. és B. részlegében, a Pavel Tkacsenko, Brenner Béla és Ocskó Teréz kötöttáru gyárakban, a Kirov és Flacara Rosie cipőgyárakban, és mindenütt jó eredménnyel. A Gyapotipar részlegében 1955- ben 355 munkásnő alkalmazta e módszert s ennek nyomán 2,8 százalékos terv feletti termelékenység-emelkedést értek el, az önköltségi árat pedig 7,39 százalékkal csökkentették. A múlt év decemberében Temesváron értekezletre gyűltek össze országunk szövőgyárainak küldöttei. Az értekezleten a Kovaljov-féle módszer elterjesztését tárgyalták meg s ennek eredményeképpen megszaporodott e módszer sikeres alkalmazóinak száma. Radu Draglia és Alexandrina Pandelescu, a fővárosi Dacia gyapotszövő üzemnek az értekezleten részt vett munkásnői több javaslatot tettek a munkatermelékenység növelésére. Javaslatukra a gép mellé, könynyen hozzáférhető helyre helyezték a munka közben szükséges keféket, ecseteket és szerszámokat. Így megkönnyítették a munkát és csökkentették a gépek üres járását. A Botosani-i textilipari munkások a gépek teljesítő képességének maximális kihasználásával és a Kovaljov módszer kiterjesztésével januárban terven felül 29.264 négyzetméternyi szövettérut termeltek. A Magyar Autonóm Tartományban is számos üzemben alkalmazzák e nagyszerű módszert. Első ízben a Simó Géza bútorgyárban vezették be, ahol igen szép eredményeket értek el. Igen káros, hogy az utóbbi hetekben hanyatlott e módszer alkalmazásának lendülete az üzemben. A sepsiszentgyörgyi Dózsa György textilgyáriban a Kovaljov-féle módszer széleskörű alkalmazásával jelentősen emelték a termelékenységet. Van munkahely, ahol e módszer alkalmazásával 50 százalékkal csökkentették a fonalbogozás idejét. Az eredmények alapján azt kell mondanunk, hogy megengedhetetlen, hogy tartományunk számos üzemében — Encsei Mór, régens Iprofit, Minszki Lajos és más vállalatokban — szűkkörűen vagy éppen egyáltalán nem alkalmazzák e kiváló eredményt hozó módszert. Néptanácsaink életéből Az állandó bizottságok — a néptanács segítő szervei A tömegekkel való szoros kapcsolat — a néptanácsok tevékenységének alapelve — hozzásegíti az államhatalom helyi szerveit, hogy megismerjék a tömegeket érdeklő kérdéseket, biztosítsák azok megoldását. Kétségtelen, hogy a néptanácsok és a tömegek közti kapcsolat legfőbb eszköze a néptanácsi képviselő, aki állandó összeköttetésben áll választóival és azok kéréseit, javaslatait továbbítja a végrehajtó bizottsághoz vagy a néptanács ülésszakához. A képviselő azonban nemcsak választókerületében fejt ki tevékenységet. Működésének legfőbb területét az állandó bizottság képezi. Az állandó bizottságok útján a képviselő szervesen bekapcsolódik a néptanács mindennapi tevékenységébe. Az állandó bizottságok feladata támogatni a néptanácsot a helyi gazdálkodás, a dolgozók élet- és kultúrszínvonala emeléséért kifejtett tevékenységében. Az állandó bizottságokat a néptanács különböző tevékenységi ágai — helyi ipar, mezőgazdaság, egészségügy, kultúra stb. — szerint szervezik meg. Az állandó bizottságok mint tanulmányozó és ellenőrző szervek nagymértékben segítik a néptanácsokat a párt és a kormány határozatainak gyakorlatba való átültetésében. A gyakorlat bebizonyította, hogy ott, ahol a néptanács és annak végrehajtó bizottsága segítette az állandó bizottságokat, irányította tevékenységüket —, hathatós támogatást kapott azoktól, így Sepsiszentgyörgyrajonban a végrehajtó bizottságtól kapott támogatás eredményeként a kulturális, tanügyi, kereskedelmi és szövetkezeti kérdésekkel foglalkozó állandó bizottság említésre méltó tevékenységet fejtett ki. A kulturáis állandó bizottság honpolgári aktívát létesített. Bevonta tevékenységébe az Állami Magyar Színház munkaközösségét és így érezhető segítséget nyújtott a rajon kulturális élete színvonalának emelésében. Udvarhely-rajonban a mezőgazdasági állandó bizottság a hibridkukorica termesztésének kérdését tanulmányozta s javaslatait gyakorlatban is megvalósították. Korondon a mezőgazdasági állandó bizottság kezdeményezésére és támogatásával megkezdték a község határában lévő erdei vadgyümölcsfák nemesítését. Ugyancsak ebben a községben az állandó bizottság javaslatára több mezei utat létesítettek. Régen, Sepsiszentgyörgy-, Udvarhely-rajonokban és Marosvásárhelyen az állandó bizottságok részt vettek az ülésszakok munkálatainak előkészítésében is. Szervezett, eredményes munkát fejtettek ki ezen a téren Bibarcfalva, Nagyajta, Bodok, Déda, Alsóidecs és több más község néptanácsainak állandó bizottságai is. Azonban voltak olyan végrehajtó bizottságok, amelyek nem használták fel az állandó bizottságok segítségét, mellőzték vagy felületesen kezelték a tömegekkel való kapcsolatnak ezt a fontos eszközét. Erdőszentgyörgy-rajonban például sem a rajom, sem a községi néptanácsok végrehajtó bizottsága nem foglalkozott az állandó bizottságokkal és így természetesen azok tevékenysége nem is lehetett kielégítő. Marosvásárhely-rajon több községében az állandó bizottságok nem azon a téren tevékenykedtek, amelyre hivatottak voltak, így tevékenységük, a különböző kérdések tanulmányozása helyett mindössze a dolgozóknak a különböző mezőgazdasági munkákra való mozgósításában merült ki. Az állandó bizottságok munkája eredményességének egyik fő feltétele a néptanács ügyosztályaival való szoros kapcsolat. Az elmúlt két évben több néptanácsnál ez nem volt észlelhető. Gyergyó-rajonban például a rajoni néptanács kultúrosztályának főnöke nem is ismerte az állandó bizottság tagjait. A március 11-én megválasztott néptanácsok most tartották alakuló ülésszakukat. Itt megválasztották az állandó bizottságokat is. Az alakuló ülésszakok azt bizonyították, hogy a képviselők nagy körültekintéssel választották meg az állandó bizottságokat és minden képviselőt tevékenységi körének megfelelő állandó bizottságba osztottak be, így a mezőgazdasági állandó bizottságba mindenütt agrármérnököket, kollektivistákat, dolgozó parasztokat, a helyiipari állandó bizottságokba mérnököket, technikusokat, munkásokat választottak be. Az ülésszakok után az állandó bizottságok megtartották első munkaülésüket, ahol tanulmányozták az állandó bizottság működési szabályzatét és elkészítették az első három hónap munkatervét is. A most megválasztott állandó bizottságok tehát helyesen, szervezetten kezdték meg tevékenységüket. Sikeres munkájuk feltétele, hogy továbbra is helyes irányítást kapjanak. Ennek érdekében a végrehajtó bizottságok elnökei havonta tartsanak értekezletet az állandó bizottságok elnökeivel, titkáraival, vitassák meg a néptanácsok soron lévő feladatait és azt, hogy az állandó bizottságok milyen segítséget nyújthatnak ezek teljesítésében. Az ülésszakok bízzák meg az állandó bizottságokat különböző kérdések tanulmányozásával. Egy állandó bizottság negyedévenként 1—2 alapvető kérdést tanulmányozhat. Ebben a munkában kérjék a különböző szakemberek segítségét. Az állandó bizottságok tartsanak társjelentéseket a végrehajtó bizottság ülésein és az ülésszakon. A végrehajtó bizottság és az ügyosztályok jelentéseik összeállításakor kérjék ki az állandó bizottságok véleményét. Ezeknek a kapcsolatoknak a kiépítésével a néptanácsok biztosíthatják az állandó bizottságok helyes tevékenységének kibontakozását és ugyanakkor tőlük hathatós támogatást kaphatnak. SOLYMOSI SÁNDOR, a tartományi néptanács szervezési osztályának főnöke Megalakult Régen-rajon első hiteles takarékszövetkezete 1956. március 24-én a Görgény-völgyében Hodák központtal megalakult Régen-rajon első hitel- és takarékszövetkezete, mely mintegy 250 román és magyar nemzetiségű dolgozó paraszt, falun lakó ipari munkás, kisiparos és értelmiségi elhatározásából jött létre. Szocializmust építő népünknek elsőrendű feladata a mezőgazdaság szocialista átalakítása és a mezőgazdasági termelés állandó növelése. A most megalakult hitel- és takarékszövetkezet fő célja, hogy saját alapjaiból és az állam által folyósított hitelekből hosszú és rövidlejáratú kölcsönöket biztosítson tagjainak, hogy ezáltal is növelje a mezőgazdasági termelést, emelje a dolgozók életszínvonalát és erősítse a tagok között a takarékosság és a kölcsönös segélynyújtás szellemét. A irodáki hitel- és takarékszövetkezet szervezésében különösen kitűnt a helyi kezdeményező bizottság elnöke, Farcas Vasile (Ciobea), aki mintegy 27 tagot szervezett be és irányította az egész munkát. A kezdeményező bizottság tagja, Cimpianu Ilie 42 tagot, Pop Ioan 14 tagot. Pop Aurel, a helyi néptanács titkára 7 tagot szervezett be. Külön dicséretet érdemel Lupu Vasile tanító és Farcadboan iskolaigazgató, irányító és szervező munkájáért. Nemcsak a tagok szervezésében, hanem az alakuló nagygyűlés előkészítő munkálataiban is a legmesszebbmenően segítették a szervező bizottság munkáját. Üregcsúr községben Hortaver Irma és Menyhárt János tevékenykedett említésre méltó odaadással. Görgényben Orbán Lajos kisiparos öt tagot szervezett be a szövetkezetbe. A szövetkezetbe tömörült tagok 252 részjegyet jegyeztek és rövid időn belül már hozzá is juthatnak 2000—3000 lejes hitelekhez. KOCSIS FERENC levelező Vörös Zászló A kanyaró és megelőzése ,,Orvosi tanácsadó” című rovatunk beindítása óta számos olvasónk fordul tanácsért szerkesztőségünkhöz. A levelek zömét anyák írják, akik különböző gyermekbetegségekkel kapcsolatosan óhajtanak választ kapni. Legnagyobb az érdeklődés a gyermekkor heveny fertőző betegségei iránt. Ezért mai számunkban a kanyaróról szólunk. A kanyarót már a legrégibb korban ismerték, de összetévesztették és még ma is összetévesztik a vörhenynyel (scarlatina) és a himlővel (variela), noha az orvostudomány már a XIX. században elkülönítette egymástól ezeket a betegségeket. A beérkezett levelek is tájékozatlanságot árulnak el a fenti betegségekkel kapcsolatosan. A kanyaró szó helyett leggyakrabban a himlőt használják, noha himlőben való megbetegedés hazánkban már évtizedek óta nem fordult elő. Éspedig azért nem, mert a himlő elleni oltás majdnem 100 éve kötelező már az első életévben és a gyermeket nem veszik fel iskolába, ha beiratkozáskor nem mutatják fel az újraoltási bizonyítványt, ami arról tanúskodik, hogy a gyermeket 6-7 éves korában újraoltották himlő (variola) ellen. A kanyaró, amint azt látni fogjuk, a múltkori tanácsadóban (V. évfolyam, 47. szám, 1956 február 25.) ismertetett vörhenyző is sokban különbözik, így kevés elméleti tudással és jó megfigyeléssel — a legtöbb esetben — a két betegséget egymástól meg lehet különböztetni. Ennek nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentősége van, ami a kezelést és főleg a gyermek környezetében élő többi kisded megvédését illeti. A kanyarót vírus okozza, amelyet a beteg ember köhögéskor, tüsszentéskor, még beszéd közben is terjeszt, a szájából eltávozó nyálcseppekben. A betegség terjedési útja tehát cseppfertőzés. (A vírusok parányi élőlények, amelyeket csak 30 000— 100.000-es nagyítással lehet látni, elektronos mikroszkópnak nevezett műszerrel). A Vírus aszervezetbe az orr-gara (nyálkahártyán keresztül jut be, ez a behatolási kapuja. A fertőzéstől számított 9—11 napig nem jelentkezik semmi tünet. Ez a kanyaró lappangási ideje, amely után következik a hurutos szak. Ez tulajdonképpen a betegség kezdete, amikor köhögés, nátha, vörös kötőhártyák, szemváladékozás, könnyezés észlelhetők. Ezekhez a hurutos tünetekhez társul a kanyaró többi tünete, mint 38—39 fok körüli láz, igen rossz általános állapot, amelyet a gyermek nyűgösségéről, állandó nyafogásáról, sírásáról, teljes étvágytalanságáról ismerünk fel. Ezekkel a tünetekkel együtt jár még a puffadt szemhéj és arc, ami jellegzetes arckifejezést kölcsönöz a gyermeknek. Ha ilyen állapotban orvost hívunk, akkor e tünetek és egyéb megnyilvánulások láttán a betegséget biztosan felismeri. Ez nagy előnnyel jár mind a betegre, mind a környezetében élő többi kisdedre nézve. A betegség 4—5. napján megjelenik a kiütés, először a fül mögött, majd az arcon, a fülön, később a törzsön és a végtagokon. Eltűnése ugyanilyen sorrendben történik. A kiütések előbb apró kis foltok, amelyek növekednek, egybefolynak, de egymás között ép közterületet is hagynak. A kiütések megjelenésével a beteg láza még magasabbra száll, az eddigi tünetek súlyosbodnak, de ez csak 1—2 napig tart. Azután gyors javulás áll be és ezért hiszik az emberek — igen helytelenül —, hogy a kiütések megjelenése hozza magával a gyógyulást. A kiütések szabályszerűen a betegség 5—6. napján lépnek fel, tehát a vége felé és annak megjelenését nem lehet sem meleggel, sem izzasztással, de még borral, sem egyéb háziszerekkel meggyorsítani. A kiütések 4—5 nap alatt elhalványulnak és megkezdődik a lábadozás szaka. Hangsúlyozzuk, hogy a fenti lefolyás csak a szövődménymentes kanyaróra vonatkozik. Ami a szövődményeket és a szervezetet károsító egyéb tényeket illeti, azokra a beérkezett levelekben feltett kérdésekre válaszolva térünk ki. Lássuk tehát a kérdéseket! ELSŐ KÉRDÉS: Megkapja minden gyermek a kanyarót? VÁLASZ: 100 kanyarós fertőzésnek kitett egyén közül 96—98 biztosan kanyarós lesz. Még azok a felnőttek is megbetegednek, akik gyermekkorukban nem vészelték át a kanyarót. Láttunk már 50 és 60 éves kanyarós beteget is. Éppen a kanyaró nagy járványossága és a szövődmények súlyossága igazolja a megelőző intézkedések fontosságát. Csak az nem kapja meg a kanyarót, aki már volt benne, vagy akit a védőkezelés bizonyos ideig immunissá tett a betegséggel szemben. MÁSODIK KÉRDÉS: Mikor ragályos a kanyaró? FELELET: A lappangási szak utolsó napjától kezdődőleg a kiütéses szak 2—3 napjáig, tehát összesen kb 10—12 napig. Érdekes jelenség azonban az, hogy a kanyaró kapcsán fellépő gócos tüdőgyulladás is ragályos lehet. HARMADIK KÉRDÉS: Helyes-e az egészséges gyermeket kanyarós beteg környezetében tartani? FELELET: Nem, nem helyes! A továbbiakban a szövődményekről és a kanyaró utáni állapotról is szólunk majd s akkor meglátjuk, hogy a kanyaró sok veszélyt rejteget a gyermek számára. NEGYEDIK KÉRDÉS: Veszélyes betegség e a kanyaró? FELELET: A 3 éven felüli korosztályokhoz tartozó egészséges, jól fejlett és jó környezeti viszonyok között élő gyermek számára a kanyaró nem rejteget túl nagy veszélyt. Ezen gyermekek esetében nem is igyekszünk a betegséget különösebb intézkedésekkel megelőzni. De a 3 éven aluli és a gyenge nagyobb gyermekeknél a szövődmények igen veszélyesek lehetnek. Ezek közül a leggyakoribb és egyúttal a legveszedelmesebb is a gócos tüdőgyulladás, amely a kanyarós betegnél különösen súlyosan jelentkezik. Ezenkívül a kanyaró nagymértékben csökkenti a szervezetnek a fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességét és gyakran társul más fertőző betegségekkel, így a diftériával, a scarlatinával. Ilyenkor mindkét betegség lefolyása súlyosbodik. A kanyaró hajlamosít a tbc-s megbetegedésre is és gyakoriak azok az esetek, amelyekben a kanyaró átvészelése után jelentkezik az aktív tbc-és folyamat. Éppen ezért a kanyaró lezajlása után a gyermeket feltétlenül tüdőellenőrző vizsgálatra kell vinni. Befejezésül még azt mondhatjuk és a fentiek alapján értehető is, hogy a kanyaró több gyermeket öl meg, mint az összes többi fertőző betegség együttvéve. ÖTÖDIK KÉRDÉS: Meg lehet-e előzni a kanyarót? FELELET: A kanyarót meg lehet előzni. Kizárólag a gyermek szüleinek, nevelőinek éberségétől függ, hogy a fertőzött kisded kellő időben megelőző, védő intézkedésekben részesül-e. Miből áll a megelőzés? Az eljárás egyszerű és a gyermek számára nem jelent különösebb szenvedést. A kanyaró átvészelése után a vérben olyan anyagok vannak, amelyek a kanyaró vírusának a szervezetre kifejtett hatását semlegesíteni tudják. Amennyiben ez így van, úgy elégséges, ha a fertőzött egyénnek ilyen lábadozó beteg vérét adjuk be, hogy megvédje a betegségtől. Ez azonban csak akkor történik így, ha a védőanyagokat, a lábadozó vért kellő időben, a fertőzés 3—1. napjáig adjuk. (Ezután a beadott vérnek vagy annak savójának már csak gyengébb hatása van). Amennyiben a betegség létrejön, sokkal könnyebb lefolyású, mintha a gyermek nem részesült volna védelemben, és megvan az az előnye, hogy a betegnek egész életére szóló védettséget ad, mintha szabályos kanyarón ment volna át. A lábadozó savónak ez a hatása is csak a fertőzés 7. napjáig érvényesül. Meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen védelemben részesült gyermeknél szövődmények nem lépnek fel és a kanyaró tbc-re való hajlamosító hatása sem érvényesül. Amint látjuk, a kanyarót meg lehet előzni. Tehát amint tudomásunkra jut, hogy gyermekünk kanyarós beteg környezetében volt, vigyük orvoshoz és bízzuk rá annak elbírálását, hogy a gyermeknek szüksége van-e megelőző kezelésre vagy sem és a beavatkozás idejét, valamint a megelőzéshez szükséges anyag megválasztását is bízzuk az orvos megítélésére. A Tartományi Egészségügyi Nevelési Ház Orvosi Tanácsadó Kollektívája