Vörös Zászló, 1956. április (5. évfolyam, 78-103. szám)

1956-04-01 / 78. szám

2 " Fejlett munkamódszerekkel a termelékenység emeléséért Második ötéves tervünk egyik leg­fontosabb feladata a termelékenység legalább 45—50 százalékos emelése, a munka jobb megszervezése, a fej­lett technika elsajátítása és alkalma­zása útján. A fejlett technika bevezetésében nagy segítségünkre vannak a külön­böző előrehaladott munkamódszerek. Ezek közé tartozik a Kovaljov-féle szovjet módszer, amely már széles körben elterjedt hazánkban. Textilipa­runkban már 1951-ben alkalmazták e módszert, s 1954 végétől, amikor kez­deményezője ellátogatott országunk­ba, s részt vett egy termelési érte­kezleten, bevezetése még nagyobb méreteket öltött s alkalmazása mind jobb eredménnyel járt. F. L. Kovaljov mérnök, a Prole­­társzkaja Pobeda posztógyár igazga­tója módszere kidolgozásakor abból a megállapításból indult ki,­­ hogy egyes munkások azért érnek el kivá­ló termelési eredményeket, mert bizo­nyos műveleteket rendkívül rövid idő alatt hajtanak végre. Eredményeik el­érésében nagy szerepe van a munka­folyamat tökéletes megszervezésének, munkahelyük tisztán tartásának stb. A Kovaljov-féle módszer tulajdon­képpen sokat tartalmaz a Csutkih, Zsandarova, Ilicsev-Vlaszov s egyéb módszerek alapelveiből. Kovaljov szerint módszere alkalma­zásához mindenekelőtt tanulmányoz­ni kell egy művelet végrehajtását. Valamely üzem, valamely osztályán kiválasztanak egy műveletet s idő­méréssel s a művelet lefényképezé­sével szakaszokra, sőt még mozdula­tokra is felbontva pontosan feljegy­zik 2—3 élenjáró munkás munkamód­szerét, szakmai fogásait. A gyakorlati felmérés elemzése so­rán azután megállapítják a legjobb fogásokat, amelyek mind technológi­ai, mind munkabiztonsági szempont­ból a legtökéletesebbek. Ezeket a fo­gásokat leírások, fényképek, rajzok stb. útján ismertetik a hasonló mű­veletet végző munkásokkal. Ugyan­akkor nagy figyelmet fordítanak a munkahely megszervezésére s a tech­nológiai folyamat megjavítására. A Kovaljov-féle módszer bevezeté­se tehát három szakaszra oszlik: az első feladat az élenjáró munkások munkafogásainak és eljárásainak ta­nulmányozása, a második technikai­szervezési intézkedések alkalmazása, a harmadik pedig a legjobb eljárá­sok és fogások tömeges elterjesztése. Hazánkban sok helyen alkalmazzák e módszert. Többek között a Gyapot­ipar A. és B. részlegében, a Pavel Tkacsenko, Brenner Béla és Ocskó Teréz kötöttáru gyárakban, a Kirov és Flacara Rosie cipőgyárakban, és mindenütt jó eredménnyel. A Gyapotipar­­ részlegében 1955- ben 355 munkásnő alkalmazta e mód­szert s ennek nyomán 2,8 százalé­kos terv feletti termelékenység-emel­kedést értek el, az önköltségi árat pedig 7,39 százalékkal csökkentették. A múlt év decemberében Temes­váron értekezletre gyűltek össze or­szágunk szövőgyárainak küldöttei. Az értekezleten a Kovaljov-féle módszer elterjesztését tárgyalták meg s en­nek eredményeképpen megszaporodott e módszer sikeres alkalmazóinak szá­­­ma. Radu Draglia és Alexandrina Pan­­delescu, a fővárosi Dacia gyapotszö­vő üzemnek az értekezleten részt vett munkásnői több javaslatot tet­tek a munkatermelékenység növelé­sére. Javaslatukra a gép mellé, köny­­nyen hozzáférhető helyre helyezték a munka közben szükséges keféket, ecseteket és szerszámokat. Így meg­könnyítették a munkát és csökken­tették a gépek üres járását. A Botosani-i textilipari munkások a gépek teljesítő képességének maxi­mális kihasználásával és a Kovaljov módszer kiterjesztésével januárban terven felül 29.264 négyzetméternyi szövettérut termeltek. A Magyar Autonóm Tartomány­ban is számos üzemben alkalmazzák e nagyszerű módszert. Első ízben a Simó Géza bútorgyárban vezették be, ahol igen szép eredményeket értek el. Igen káros, hogy az utóbbi hetekben hanyatlott e módszer alkalmazásának lendülete az üzemben. A sepsiszent­györgyi Dózsa György textilgyáriban a Kovaljov-féle módszer széleskörű alkalmazásával jelentősen emelték a termelékenységet. Van munkahely, ahol e módszer alkalmazásával 50 százalékkal csökkentették a fonalbo­­gozás idejét. Az eredmények alapján azt kell mondanunk, hogy megenged­hetetlen, hogy tartományunk számos üzemében — Encsei Mór, régens Ipro­­fit, Minszki Lajos és más vállalatok­ban — szűkkörűen vagy éppen egy­általán nem alkalmazzák e kiváló eredményt hozó módszert. Néptanácsaink életéből Az állandó bizottságok — a néptanács segítő szervei A tömegekkel való szoros kapcso­lat — a néptanácsok tevékenységé­nek alapelve — hozzásegíti az állam­­hatalom helyi szerveit, hogy megis­merjék a tömegeket érdeklő kérdése­ket, biztosítsák azok megoldását. Két­ségtelen, hogy a néptanácsok és a tömegek közti kapcsolat legfőbb esz­köze a néptanácsi képviselő, aki ál­landó összeköttetésben áll választói­val és azok kéréseit, javaslatait to­vábbítja a végrehajtó bizottsághoz vagy a néptanács ülésszakához. A képviselő azonban nemcsak vá­lasztókerületében fejt ki tevékenysé­get. Működésének legfőbb területét az állandó bizottság képezi. Az ál­landó bizottságok útján a képviselő szervesen bekapcsolódik a néptanács mindennapi tevékenységébe. Az állandó bizottságok feladata tá­mogatni a néptanácsot a helyi gaz­dálkodás, a dolgozók élet- és kultúr­­színvonala emeléséért kifejtett tevé­kenységében. Az állandó bizottságo­kat a néptanács különböző tevékeny­ségi ágai — helyi ipar, mezőgazda­ság, egészségügy, kultúra stb. — sze­rint szervezik meg. Az állandó bizott­ságok mint tanulmányozó és ellen­őrző szervek nagymértékben segítik a néptanácsokat a párt és a kormány határozatainak gyakorlatba való át­ültetésében. A gyakorlat bebizonyította, hogy ott, ahol a néptanács és annak vég­rehajtó bizottsága segítette az állan­dó bizottságokat, irányította tevé­kenységüket —, hathatós támogatást kapott azoktól, így Sepsiszentgyörgy­­rajonban a végrehajtó bizottságtól kapott támogatás eredményeként a kulturális, tanügyi, kereskedelmi és szövetkezeti kérdésekkel foglalkozó állandó bizottság említésre méltó tevékenységet fejtett ki. A kulturá­­­is állandó bizottság honpolgári ak­tívát létesített. Bevonta tevékenysé­gébe az Állami Magyar Színház mun­kaközösségét és így érezhető segítsé­get nyújtott a rajon kulturális élete színvonalának emelésében. Udvarhely-rajonban a mezőgazda­sági állandó bizottság a hibridkuko­rica termesztésének kérdését tanulmá­nyozta s javaslatait gyakorlatban is megvalósították. Korondon a mező­gazdasági állandó bizottság kezde­ményezésére és támogatásával meg­kezdték a község határában lévő er­dei vadgyümölcsfák nemesítését. Ugyancsak ebben a községben az ál­landó bizottság javaslatára több me­zei utat létesítettek. Régen­, Sepsiszentgyörgy-, Udvar­­hely-rajonokban és Marosvásárhelyen az állandó bizottságok részt vettek az ülésszakok munkálatainak előké­szítésében is. Szervezett, eredményes munkát fejtettek ki ezen a téren Bi­­barcfalva, Nagyajta, Bodok, Déda, Al­­sóidecs és több más község néptaná­csainak állandó bizottságai is. Azonban voltak olyan végrehajtó bizottságok, amelyek nem használták fel az állandó bizottságok segítségét, mellőzték vagy felületesen kezelték a tömegekkel való kapcsolatnak ezt a fontos eszközét. Erdőszentgyörgy-rajonban például sem a rajom, sem a községi népta­nácsok végrehajtó bizottsága nem foglalkozott az állandó bizottságok­kal és így természetesen azok tevé­kenysége nem is lehetett kielégítő. Marosvásárhely-rajon több községé­ben az állandó bizottságok nem azon a téren tevékenykedtek, amelyre hi­vatottak voltak, így tevékenységük, a különböző kérdések tanulmányozá­sa helyett mindössze a dolgozóknak a különböző mezőgazdasági munkák­ra való mozgósításában merült ki. Az állandó bizottságok munkája eredményességének egyik fő feltétele a néptanács ügyosztályaival való szoros kapcsolat. Az elmúlt két év­ben több néptanácsnál ez nem volt észlelhető. Gyergyó-rajonban például a rajoni néptanács kultúrosztályának főnöke nem is ismerte az állandó bi­zottság tagjait. A március 11-én megválasztott nép­tanácsok most tartották alakuló ülés­szakukat. Itt megválasztották az ál­landó bizottságokat is. Az alakuló ülésszakok azt bizonyították, hogy a képviselők nagy körültekintéssel vá­lasztották meg az állandó bizottsá­gokat és minden képviselőt tevékeny­ségi körének megfelelő állandó bi­zottságba osztottak be, így a mező­­gazdasági állandó bizottságba min­denütt agrármérnököket, kollektivis­tákat, dolgozó parasztokat, a helyi­ipari állandó bizottságokba mérnökö­ket, technikusokat, munkásokat vá­lasztottak be. Az ülésszakok után az állandó bizottságok megtartották első munkaülésüket, ahol tanulmányozták az állandó bizottság működési sza­bályzatét és elkészítették az első há­rom hónap munkatervét is. A most megválasztott állandó bi­zottságok tehát helyesen, szervezet­ten kezdték meg tevékenységüket. Si­keres munkájuk feltétele, hogy to­vábbra is helyes irányítást kapjanak. Ennek érdekében a végrehajtó bizott­ságok elnökei havonta tartsanak ér­tekezletet az állandó bizottságok el­nökeivel, titkáraival, vitassák meg a néptanácsok soron lévő feladatait és azt, hogy az állandó bizottságok mi­lyen segítséget nyújthatnak ezek tel­jesítésében. Az ülésszakok bízzák meg az állandó bizottságokat különböző kérdések tanulmányozásával. Egy ál­landó bizottság negyedévenként 1—2 alapvető kérdést tanulmányozhat. Eb­ben a munkában kérjék a különböző szakemberek segítségét. Az állandó bizottságok tartsanak társjelentéseket a végrehajtó bizott­ság ülésein és az ülésszakon. A vég­rehajtó bizottság és az ügyosztályok jelentéseik összeállításakor kérjék ki az állandó bizottságok véleményét. Ezeknek a kapcsolatoknak a kiépí­tésével a néptanácsok biztosíthatják az állandó bizottságok helyes tevé­kenységének kibontakozását és ugyan­akkor tőlük hathatós támogatást kap­hatnak. SOLYMOS­I SÁNDOR, a tartományi néptanács szervezési osztályának főnöke Megalakult Régen-rajon első hitel­es takarékszövetkezete 1956. március 24-én a Görgény-völ­­gyében Hodák központtal megalakult Régen-rajon első hitel- és takarékszö­vetkezete, mely mintegy 250 román és magyar nemzetiségű dolgozó paraszt, falun lakó ipari munkás, kisiparos és értelmiségi elhatározásából jött létre. Szocializmust építő népünknek első­rendű feladata a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása és a mezőgazda­­sági termelés állandó növelése. A most megalakult hitel- és takarékszö­vetkezet fő célja, hogy saját alapjai­ból és az állam által folyósított hi­telekből hosszú és rövidlejáratú köl­csönöket biztosítson tagjainak, hogy ezáltal is növelje a mezőgazdasági termelést, emelje a dolgozók élet­­színvonalát és erősítse a tagok kö­zött a takarékosság és a kölcsönös segélynyújtás szellemét. A irodáki hitel- és takarékszövetke­zet szervezésében különösen kitűnt a helyi kezdeményező bizottság elnöke, Farcas Vasile (Ciobea), aki mintegy 27 tagot szervezett be és irányította az egész munkát. A kezdeményező bizottság tagja, Cimpianu Ilie 42 tagot, Pop Ioan 14 tagot. Pop Aurel, a helyi néptanács titkára 7 tagot szervezett be. Külön dicséretet érde­mel Lupu Vasile tanító és Farcad­bo­an iskolaigazgató, irányító és szer­vező munkájáért. Nemcsak a tagok szervezésében, hanem az alakuló nagygyűlés előkészítő munkálataiban is a legmesszebbmenően segítették a szervező bizottság munkáját. Üreg­­csúr községben Hortaver Irma és Menyhárt János tevékenykedett em­lítésre méltó odaadással. Görgényben Orbán Lajos kisiparos öt tagot szer­vezett be a szövetkezetbe. A szövet­kezetbe tömörült tagok 252 részje­gyet jegyeztek és rövid időn belül már hozzá is juthatnak 2000—3000 lejes hitelekhez. KOCSIS FERENC levelező Vörös Zászló A kanyaró és megelőzése ,,Orvosi tanácsadó” című rova­tunk beindítása óta számos olvasónk fordul tanácsért szerkesztőségünkh­öz. A levelek zömét anyák írják, akik különböző gyermekbetegségek­kel kapcsolatosan óhajtanak választ kapni. Legnagyobb az érdeklődés a gyermekkor heveny fertőző beteg­ségei iránt. Ezért mai számunkban a kanyaróról szólunk. A kanyarót már a legrégibb kor­ban ismerték, de összetévesztették és még ma is összetévesztik a vörheny­­nyel (scarlatina) és a himlővel (va­riela), noha az orvostudomány már a XIX. században elkülönítette egy­mástól ezeket a betegségeket. A be­érkezett levelek is tájékozatlanságot árulnak el a fenti betegségekkel kap­csolatosan. A kanyaró szó helyett leggyakrabban a himlőt használják, noha himlőben való megbetegedés hazánkban már évtizedek óta nem fordult elő. Éspedig azért nem, mert a himlő elleni oltás majdnem 100 éve kötelező már az első életévben és a gyermeket nem veszik fel isko­lába, ha beiratkozáskor nem mutat­ják fel az újraoltási bizonyítványt, ami arról tanúskodik, hogy a gyer­meket 6-7 éves korában újraoltot­ták himlő (variola) ellen. A kanyaró, amint azt látni fogjuk, a múltkori tanácsadóban (V. évfo­lyam, 47. szám, 1956 február 25.) is­mertetett vörhenyző­ is sokban külön­bözik, így kevés elméleti tudással és jó megfigyeléssel — a legtöbb eset­ben — a két betegséget egymástól meg lehet különböztetni. Ennek nem­csak elméleti, hanem gyakorlati je­lentősége van, ami a kezelést és fő­leg a gyermek környezetében élő töb­bi kisded megvédését illeti. A kanyarót vírus okozza, amelyet a beteg ember köhögéskor, tüsszen­téskor, még beszéd közben is ter­jeszt, a szájából eltávozó nyálcsep­­pekben. A betegség terjedési útja te­hát cseppfertőzés. (A vírusok pará­nyi élőlények, amelyeket csak 30 000— 100.000-es nagyítással lehet látni, elektronos mikroszkópnak nevezett műszerrel). A Vírus a­­szervezetbe az orr-ga­ra (nyálkahártyán keresztül jut be, ez a behatolási ka­puja. A fertőzéstől számított 9—11 napig nem jelentkezik semmi tünet. Ez a kanyaró lappangási ideje, amely után következik a hurutos szak. Ez tulaj­donképpen a betegség kezdete, ami­kor köhögés, nátha, vörös kötőh­ár­­tyák, szemváladékozás, könnyezés ész­lelhetők. Ezekhez a hurutos tünetek­hez társul a kanyaró többi tünete, mint­ 38—39 fok körüli láz, igen rossz általános állapot, amelyet a gyermek nyűgösségéről, állandó nya­­fogásáról, sírásáról, teljes étvágyta­lanságáról ismerünk fel. Ezekkel a tünetekkel együtt jár még a puffadt szemhéj és arc, ami jellegzetes arc­kifejezést kölcsönöz a gyermeknek. Ha ilyen állapotban orvost hívunk, akkor e tünetek és egyéb megnyilvá­nulások láttán a betegséget biztosan felismeri. Ez nagy előnnyel jár mind a betegre, mind a környezetében élő többi kisdedre nézve. A betegség 4—5. napján megjele­nik a kiütés, először a fül mögött, majd az arcon, a fülön, később a törzsön és a végtagokon. Eltűnése ugyanilyen sorrendben történik. A kiütések előbb apró kis foltok, ame­lyek növekednek, egybefolynak, de egymás között ép közterületet is hagy­nak. A kiütések megjelenésével a be­teg láza még magasabbra száll, az eddigi tünetek súlyosbodnak, de ez csak 1—2 napig tart. Azután gyors javulás áll be és ezért hiszik az em­berek — igen helytelenül —, hogy a kiütések megjelenése hozza magával a gyógyulást. A kiütések szabálysze­rűen a betegség 5—6. napján lépnek fel, tehát a vége felé és annak meg­jelenését nem lehet sem meleggel, sem izzasztással, de még borral, sem egyéb háziszerekkel meggyorsítani. A kiütések 4—5 nap alatt elhalvá­nyulnak és megkezdődik a lábadozás szaka. Hangsúlyozzuk, hogy a fenti lefolyás csak a szövődménymentes kanyaróra vonatkozik. Ami a szövőd­ményeket és a szervezetet károsító egyéb tényeket illeti, azokra a beérke­zett levelekben feltett kérdésekre vá­laszolva térünk ki. Lássuk tehát a kérdéseket! ELSŐ KÉRDÉS: Megkapja­­ min­den gyermek a kanyarót? VÁLASZ: 100 kanyarós fertőzésnek kitett egyén közül 96—98 biztosan ka­nyarós lesz. Még azok a felnőttek is megbetegednek, akik gyermekkoruk­ban nem vészelték át a kanyarót. Lát­tunk már 50 és 60 éves kanyarós be­teget is. Éppen a kanyaró nagy jár­ványossága és a szövődmények sú­lyossága igazolja a megelőző intéz­kedések fontosságát. Csak az nem kapja meg a kanyarót, aki már volt benne, vagy akit a védőkezelés bizo­nyos ideig immunissá tett a beteg­séggel szemben. MÁSODIK KÉRDÉS: Mikor ragá­lyos a kanyaró? FELELET: A lappangási szak utol­só napjától kezdődőleg a kiütéses szak 2—3 napjáig, tehát összesen kb 10—12 napig. Érdekes jelenség azon­ban az, hogy a kanyaró kapcsán fel­lépő gócos tüdőgyulladás is ragályos lehet. HARMADIK KÉRDÉS: Helyes-e az egészséges gyermeket kanyarós beteg környezetében tartani? FELELET: Nem, nem helyes! A to­vábbiakban a szövődményekről és a kanyaró utáni állapotról is szólunk majd s akkor meglátjuk, hogy a ka­nyaró sok veszélyt rejteget a gyer­mek számára. NEGYEDIK KÉRDÉS: Veszélyes betegség e a kanyaró? FELELET: A 3 éven felüli korosz­­tályokhoz tartozó egészséges, jól fej­lett és jó környezeti viszonyok között élő gyermek számára a kanyaró nem rejteget túl nagy veszélyt. Ezen gyer­mekek esetéb­en nem is igyekszünk a betegséget különösebb intézkedések­kel megelőzni. De a 3 éven aluli és a gyenge nagyobb gyermekeknél a szövődmények igen veszélyesek lehet­nek. Ezek közül a leggyakoribb és egyúttal a legveszedelmesebb is a gócos tüdőgyulladás, amely a kanya­rós betegnél különösen súlyosan je­lentkezik. Ezenkívül a kanyaró nagy­mértékben csökkenti a szervezetnek a fertőző betegségekkel szembeni ellen­álló képességét és gyakran társul más fertőző betegségekkel, így a dif­­tériával, a scarlatinával. Ilyenkor mindkét betegség lefolyása súlyosbo­dik. A kanyaró hajlamosít a tbc-s megbetegedésre is és gyakoriak azok az esetek, amelyekben a kanyaró át­vészelése után jelentkezik az aktív tbc-és folyamat. Éppen ezért a kanya­ró lezajlása után a gyermeket fel­tétlenül tüdőellenőrző vizsgálatra kell vinni. Befejezésül még azt mondhatjuk és a fentiek alapján értehető is, hogy a kanyaró több gyermeket öl meg, mint az összes többi fertőző betegség együttvéve. ÖTÖDIK KÉRDÉS: Meg lehet-e előzni a kanyarót? FELELET: A kanyarót meg lehet előzni. Kizárólag a gyermek szülei­nek, nevelőinek éberségétől függ, hogy a fertőzött kisded kellő időben meg­előző, védő intézkedésekben részesül-e. Miből áll a megelőzés? Az eljárás egyszerű és a gyermek számára nem jelent különösebb szenvedést. A ka­nyaró átvészelése után a vérben olyan anyagok vannak, amelyek a kanyaró vírusának a szervezetre ki­fejtett hatását semlegesíteni tudják. Amennyiben ez így van, úgy elégsé­­­ges, ha a fertőzött egyénnek ilyen lábadozó beteg vérét adjuk be, hogy megvédje a betegségtől. Ez azonban csak akkor történik így, ha a védő­anyagokat, a lábadozó­ vért kellő idő­ben, a fertőzés 3—1. napjáig adjuk. (Ezután a beadott vérnek vagy an­nak savójának már csak gyengébb ha­tása van). Amennyiben a betegség létrejön, sokkal könnyebb lefolyású, mintha a gyermek nem részesült vol­na védelemben, és megvan az az elő­nye, hogy a betegnek egész életére szóló védettséget ad, mintha szabá­lyos kanyarón ment volna át. A lába­dozó­ savónak ez a hatása is csak a fertőzés 7. napjáig érvényesül. Meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen véde­lemben részesült gyermeknél szövőd­mények nem lépnek fel és a kanyaró tbc-re való hajlamosító hatása sem érvényesül. Amint látjuk, a kanyarót meg lehet előzni. Tehát amint tudomásunkra jut, hogy gyermekünk kanyarós beteg környezetében volt, vigyük orvoshoz és bízzuk rá annak elbírálását, hogy a gyermeknek szüksége van-e meg­előző kezelésre vagy sem és a be­avatkozás idejét, valamint a megelő­zéshez szükséges anyag megválasztá­sát is bízzuk az orvos megítélésére. A Tartományi Egészségügyi Nevelési Ház Orvosi Tanács­adó Kollektívája

Next