Vörös Zászló, 1956. április (5. évfolyam, 78-103. szám)

1956-04-28 / 101. szám

PÁRTÉLET Javítsák meg tevékenységüket a mezőbándi alapszervezetek Míg az iparban a munkatermelé­kenység növelése, az önköltség csök­kentése, a minőség javítása stb. , legfontosabb feladat, addig a mező­gazdaságban pártunk Központi Ve­zetősége 1949 március 3—5-i hatá­rozatának teljesítésére, és a hektá­ronkénti terméshozam növelésére kel a legnagyobb gondot fordítani. Ezekkel a kérdésekkel a mezőbán­yi mezőgazdasági társulás alapszer­vezete és annak titkáira (Kiss Fe­renc) is tisztában van, s mégsem ezeknek az irányelveknek a szelle­mében cselekszik. Az országban s így tartományunk­ban is egyre több dolgozó parasz indul el a pártmutatta úton s tér rá a nagyüzemi gazdálkodásra. Különö­sen a II. pártkongresszus után ví­vott ki „erős hadállásokat“ a szo­cializmus falán. Éppen ezért feltű­nő és érthetetlen, hogy az 1954-ben 21 taggal alakult, 1955-ben 20 csa­láddal bővült mezőbándi társulás 1956-ban még egyetlen családdal sem gazdagodott. Ezt számos párttag azzal próbál­ja indokolni, hogy a községi alap­szervezet három földművese (Szabó János ) alapszervezeti titkár, Sza­bó Sándor, a községi néptanács al­elnöke, gazdasági referens és Codar­cea Teodor boltkezelő) mind a ma napig nem tagja a mezőgazdaság társulásnak. Azonban sem ez, sem pedig a va­lóban gyenge szervezeti és politika élet, amely a község alapszervezeté jellemzi, nem mentesítheti a társu­lás alapszervezetét a fennálló hiá­nyosságok, többek között az alól hogy nem végeznek kitartó és rend­szeres politikai munkát új tagok be­vonására a társulásba. Mindenek előtt az alapszervezeti közgyűlései ötletszerű megtartása, azok alacsony színvonala kifogásolható Az els negyedévben mindössze két alapszer­vezeti közgyűlést (mindkettőt feb­ruárban) tartottak, melyek közül a egyiken a húskvóta beadásának kér­dése, a másikon a KV körleveléne az ismertetése szerepelt napirend pontként. Vajon január és márciu hónapokban tényleg „nem volt prob­léma“? Nem lett volna szükség ele­mezni a párttagoknak a társult szervezeti-gazdasági megerősítésé­ért, új tagok bevonásáért, a tavasz munkálatok előkészítéséért kifejtett tevékenységét? Nem elemezték a pártoktatást sem, holott a beiratkozott hallgatók alig 20 százaléka vesz részt az előadá­sokon és vitaórákon. Az ideológiai munka lebecsülése mutatkozik meg a községi alapszervezet bürója ré­széről is. Mi másnak nevezhető, mint teljes közömbösségnek az, hogy Bo­ros Vencel, az agitáció és propagan­da kérdésekkel foglalkozó bárótag még egyetlen vitaórán sem vett részt s azt sem tudja, mennyi a beiratko­zott hallgatók száma? Ha az első negyedévben legalább munkaterve volt a társulás alapszer­vezetének, április, május, júniusra még el sem készítették. — A legnagyobb baj — mondotta Kiss Ferenc alapszervezeti titkár —, hogy a tagok nem jönnek gyűlésbe. A további beszélgetés során az is kitűnt, hogy mindennek dacára a bü­­ró nem vonja felelősségre a pártta­gokat feladataik nem teljesítéséért, nem jár el a szervezeti szabályzat szellemében azokkal szemben, akik kényelemből vagy közömbösségből nem jelennek meg a közgyűléseken. Mezőbánd mindkét alapszervezete nélkülözi Marosvásárhely-rajon párt­bizottságának konkrét, alapos és sok­oldalú segítségét. Pintea Lazar tit­kárnak a mezőgazdasági kérdések­ben nyújtott jelentős segítsége mel­lett a szervezeti és politikai munká­ban is több segítséget kell adnia te­repmunkája alkalmával. De hatvá­nyozott mértékben vonatkozik ez Szabó József, a rajoni pártbizottság propaganda és agitációs kérdésekkel foglalkozó titkárára, aki — bár nem az ő körzete Bánd — felel a propa­ganda és agitációs kérdésekért ra­joni viszonylatban. Tudnivaló, hogy a nagyobb segítséget éppen azok az alapszervezetek igénylik, ahol súlyos hiányosságok merültek fel. A legnagyobb felelősség terheli Kelemen Albert területi instruktort, akinek elsősorban az alapszervezeti titkárokat, bürótagokat s ezzel egy­idejűleg az összes párttagokat k kel­­lene segítenie az előttük álló felada­tok megoldásában. I V­I. 999. Újváté- Marosvásárhely határában fur­csa „ü­zemet” talál az arrajáró. Az őt — egyenként mintegy 100 mé­ter hosszú — hófehérre festett épü­let, istállóra vall, amit alátámaszt az is, hogy nem messze tőlük szinte ugyanolyan hosszú széna- és szalmakazlak sora áll. De lá­­tott-e már valaki olyan istállókat, amelyeket mindenütt zöldelő pá­zsit, gyümölcsfa-csemeték, virág­ágyások vesznek körül? Ha nem látott, most láthat. A szóbanforgó épületek valóban istál­lók. A marosvásárhelyi ICIA (Ál­latnevelő és Hizlaló Vállalat) 17 egységének egyike, 1500 férőhe­lyes hizlaldája van itt. Valóságos „húsgyár”. A korszerű emeletes lakóház pedig a gondozók százsze­mélyes legényszállása, a kisebb családi házakban szintén a válla­lat dolgozói laknak. A hizlalda élenjáró egysége az ICIA-nak. Ez pedig nagy szó. Hi­szen múlt évi teljesítményeiért nemrég vette át az országos ver­senyzászlót. Sokezer kiselejtezett szarvasmarha, vagy tenyésztésre alkalmatlan fiatal üsző kerül ide leromlott állapotban, soványan, négyhónapi „hizókúrára”.­­ S nem lehet rájuk ismerni, amikor elszállítják őket. Kövérek, ragyog a szőrük. Súlytöbbletük a „hús­gyár” termelése. CSÖKKEN AZ ÖNKÖLTSÉG Persze ennél a vállalatnál is fon­tos, hogy minél kisebb legyen az önköltségi ár. És egyre csökken. Olyan emberek gondoskodnak róla, mint Szálasi Gergely ifjúmunkás, aki 150 százalékra teljesítette múlt évi hizlalási tervét s ugyanakkor több mint 41.000 takarmányegysé­get takarított meg, húszezer lejen fedili értékben, vagy az idős és tapasztalt Boar­b­an, aki alig ma­radt mögötte valamivel. Mert itt a takarmányegységgel való taka­rékoskodás egyik fő tényezője az önköltség csökkemesének, ami nem szabad, hogy a súlygyarapodás ro­vására menjen. Megnyilvánul ez a május­­ tiszteletére folyó verseny célkitűzéseiben is. A hizlalda dol­gozói vállalták, hogy nyolc száza­lékkal szárnyalják túl áprilisi ter­vüket, egy kg húshoz tíz és fél takarmányegység helyett csupán kilencet használnak fel, a terv szerinti 0,90 kg-mal szemben min­den állatnál napi 1 kg-os súlygya­rapodást érnek el s az eddiginél nagyobb tejhozamot. Vállalásuk teljesítésének egyik záloga Popov szovjet takarmányo­zási módszerének általános alkal­mazása. Ez abból áll, hogy a meg­szabott takarmány­mennyiséget (az állatok kizárólag szecskázott takar­mányt kapnak, répaszelettel és kü­lönféle erőtakarmányokkal kever­ve, etetés előtt 12 órával beáztat­va) az etetésnél kis részletekben adagolják a gondozók és semmi sem pocsékolódik el belőle. így tesz Boar Joan és Szálasi Gergely, így került az élre Sánta József és Gi­­dófalvi Lajos brigádja a 2. számú istállóból a gondozott állatok na­pi 1,44 kg-os súlygyarapodásával, bár csak 7,17 takarmányegységet használtak fel kilónként. De a többi brigádok is valamennyien túlhalad­ták vállalásukat. Az egyik versenypont a tiszta­ság. S ha belép az ember bárme­lyik istállóba, önkéntelenül arra gondol: meggyőző cáfolata annak a régi szólásmondásnak, amely szerint a rendetlen lakóhely „olyan, mint az istálló”. Csak a síneken gördülő takarmányszállító kocsik kerekének halk súrlódása hallszik, az is csak etetés előtt. Fehérköpe­nyes gondozók szorgoskodnak, va­laki az istálló embermagasságig cementtel borított falát mossa, hogy még jobban ragyogjon. 1 ÚJ MÓDSZER: A KETTŐS HASZNOSÍTÁS Aki ért az állathizlaláshoz, bizo­nyára csodálkozik rajta, hogy a versenypon­tokban szó esik a tej­­­hozamról is. Hiszen eddig a nagy hizlaldákban soha se fejték a te­heneket. Úgy vélték, hogy a súly­­gyarapodás rovására megy. Ezt a tévhitet alaposan megcá­folta az a munkaközösség, amely­nek egyik tagja Kátay György, a hizlalda technikai vezetője. A hús­ipari vezérigazgatóság néhány szakemberével együtt több mint egy évvel ezelőtt vezették be újí­tásukat, a „kettős hasznosítás” módszerét, amelyet azelőtt sehol nem ismertek. A módszer lényege, hogy kivá­logatják az olyan hizlalásra szánt teheneket, amelyek legalább egy liter tejet adnak naponta. Ezek a rendes takarmányadagon kívül, minden liter tej után egy fél takar­mányegységet kapnak, amely 50— 60 gramm fehérjét tartalmaz. (Egy takarmányegység körülbelül 1 kg erőtakarmánynak felel meg). Ily­­módon jelentősen emelkedik a tej­hozam, anélkül, hogy csökkenne a súlygyarapodás. 60 napig naponta kétszer fejik a teheneket, utána 30 napig 24 órában egyszer. Az utolsó hónapot csupán a hizlalásra szánják. Egy év alatt több mint 600.000 liter magas zsírtartalmú, igen ol­csó tejet eredményezett ez a mód­szer a marosvásárhelyi hizlalda egyik istállójában. Több mint 800.000 lej tiszta jövedelmet. Az idén még kiterjedtebben alkalmaz­zák a módszert, amely már elkerült az ország más hizlaldáihoz is. Ez év első negyedében a maros­vásárhelyi ICIA valamennyi mar­ha- és sertéshizlaldája, malacoz­­tatója túlszárnyalta tervfeladatait. Íme a legjobb bizonyság arra, hogy a vállalat dolgozói meg is akarják tartani az országos versenyzász­lót. ADRIÁN MIKLÓS , Verfls Zist­ 61 Legfőbb feladatunk az önköltség csökkentése — Beszélgetés a Lázár Ödön helyiipari vállalat igazgatójával — KeRDes: Milyen eredményeket ér­tek el első negyedévi tervelőirányza­taik teljesítésében s főleg milyen arányban teljesítették az önköltség­­csökkentési tervet? VÁLASZ: Sajnos, negyedévi terv­­előirányzatunk teljesítésében elért eredményeinkkel nem nagyon dicse­kedhetünk, mert össztermelési ter­vünknek csak 91,46 százalékban tet­tünk eleget. Igaz, a lemaradás első­sorban tárgyi okokból származik Ugyanis a fényérzékeny papír üzem, melynek termékei tetemes értéket képviselnek tervelőirányzatunkban, az ellátószervek hibájából, nyers­anyaghiány miatt csak 55,6 száza­lékban teljesítette termelési tervét Hasonlóképpen rajtunk kívülálló okok­ból még más anyaghiánnyal is küz­dödtünk. Ezenkívül hozzájárult a le­maradáshoz az is, hogy 6 napig szü­netelt az áramszolgáltatás, továb­bá az, hogy tervünkben olyan ter­mékek is szerepelnek, amelyeknek előállítása nem fejeződött be a ne­gyedév végéig. A tárgyi tényezői mellett természetesen nem hallgat­hatjuk el a mi hibáinkat sem. Itt el­sősorban arról kell beszélnem, hogy még mindig nem tudtunk elég szi­lárd munkafegyelmet meghonosítani a vállalat keretében. Ennek elsősor­ban az az oka, hogy egyes egységve­zetők úgy vélik, jót tesznek, amikor elnézik, hogy a rendetlen munkások igazolatlanul kimaradnak a munká­ból s megelégednek bármilyen igazo­lással, így az igazolatlan hiányzá­sok még most is elérik a 300 óra ha­vi átlagot. Ez pedig számottevő vesz­teséget jelent a vállalatnak. Különös­képpen az üveggyárban és a szódás üvegfejet készítő részlegen harapó­zott el a fegyelmezetlenség. De hibánk volt az is, hogy az első évnegyed folyamán nem használtuk ki kellő­képpen a kötődő termelőképességét noha elég nagy keresletnek örvende­nek a kötődő termékei. A fenti hibái az okai annak is, hogy nem tudtuk teljesíteni a szocialista gazdálkodás­nak azt a követelményét, mely sze­rint a munkatermelékenység növeke­désének egy lépéssel mindig az át­lagkereset növekedése előtt kell jár­nia. A középkereset előirányzata 97,9 százalékban, a munkatermelé­kenységi előirányzatot pedig hason­lóképpen 97,9 százalékban teljesítet­tük, a középkereset tehát nem maga­sabb ugyan a munkatermelékenység növekedésénél, de nem is tudtuk fö­ldre emelni a termelékenységet, így természetesen az önköltség-csökken­tési előirányzatunkat is csak 3,17 százalékkal haladhattuk túl, de az említett hibák felszámolásával küz­dünk, hogy a következő évnegyedben még szebb eredményt érjünk el. KÉRDÉS: Hogyan érték el a 3,17 százalékos önköltségcsökkentést? VÁLASZ Köztudomású, hogy az önköltség csökkentésének legfőbb út­ja a munkatermelékenység növelése. Erre fordítottuk mi is a legnagyobb gondot. S hogy ez nem volt ered­ménytelen, azt bizonyítják a követ­kező példák. A szódavizes üveg­fejek előállításával foglalkozó részlegen is megalakítottuk a termelékenység nö­vekedésének lehetőségeit tanulmá­nyozó brigádot s ez jelentősen hoz­zájárult a részleg tervelőirányzatá­nak teljesítéséhez. Számos ésszerűsí­tést vezettek be a termelési folya­matba s így sikerült 9 százalékos önköltségcsökkentést elérni az oxigén előállításában. Ugyancsak a munka­termelékenység növelése, valamint a nyersanyag és segédanyagok fajlagos fogyasztásának javításával a kály­hacsempe önköltségi ára 15 száza­lékkal csökkent. Ezek és az ehhez hasonló intézke­dések tették lehetővé, hogy az emlí­tett 3,17 százalékos önköltség-csök­kentést elérjük. KÉRDÉS: Milyen lehetőségeik van­nak az önköltség további csökkenté­sére és mit tesznek e célból? VÁLASZ: Mint minden más ipari vállalatban, nálunk is számos lehe­tőség van erre. Ezek egy részét is­merjük, más részét nem, de arra tö­rekszünk, hogy mindig újabb lehető­ségeket tárjunk fel a munkatermelé­kenység növelésének lehetőségeit ta­nulmányozó l.'gádok, a technikusok állandó kutatómunkája, valamint az alulról jövő kezdeményezések figyel­mes tanulmányozása és hasznosítása révén. Jelen időszakban a pártalapszer­­vezet politikai irányításával az üze­mi bizottság és a vállalat vezetősége nagy figyelmet szentel a munkafe­gyelem megszilárdítására, valamint a szocialista verseny kiszélesítésére. Számos technikai-szervezési intéz­kedést foganatosítunk az elkövetkező időszakban, így többek között átszer­vezzük a központi műhely munkáját, mert az itt észlelt hibák csökkentet­ték a munkatermelékenységet. Szükségesnek tartjuk, hogy válla­latunk főmérnöke irányításával az üveggyárban megvizsgáljuk a selejt­százalék csökkentésének lehetőségeit, mert az esetenként eléri a 24 száza­lékot is. Igaz, hogy ennek a gyárnak a felszerelése eléggé elhasználódott már s nagyrészt ebből ered a selejt, de tudjuk, hogy számos lehetőség van a selejtszázalék csökkentésére s azokat igyekszünk valóra váltani, így sorolhatnám tovább azokat az intézkedéseket, melyeknek megvaló­sítása egyrészt folyamatban van, másrészt pedig a közeljövőben kerül­nek megvalósításra. Célunk az, hogy minél rövidebb idő alatt behozzuk a tervlemaradást s ez eddigi ered­ményeinkből ítélve, sikerülni fog, mert a május­­ tiszteletére tett vál­lalások megvalósítása jegyében egy­re növekszik vállalatunk dolgozóinak munkalendülete. Természetesen leg­főbb gondunk az önköltségi ár csök­kentése, mert lényegében az önkölt­ség a vállalat tevékenységének a leg­­kísbb tükre. Biztosak vagyunk abban, hogy az elkövetkező időszakban szebb eredményt érünk el. Lejegyezte: OROJÁN S. A Petőfi Sándor üzem MTTE körének segítsége a termelékenységi brigádok munkájában Üzemünkben hatalmas Harc in­dult a termelékenység fokozása és az önköltségi ár csökkentése érde­kében. — Az 1956-os év a minőség éve kell hogy legyen — mondották hozzászólásaikban a dolgozók cso­portüléseken. A termelékenységi brigádok mun­kájának támogatása érdekében üze­münk MTTE körének tagjai részt vettek ezeken a csoportüléseken, ahol megvitatták az alulról jövő kezdeményezéseket, javaslatokat, fel­tárták a hiányosságokat, s közösen munkatervet dolgoztak ki. Tekintettel arra, hogy az anyag­takarékosságban, a munkatermelé­kenység növelésében s a minőség ja­vításában a legfontosabb tényező a termelő, új terméket előállító mun­kás, ezért a dolgozók javaslatait nagy gonddal és hozzáértéssel vitatták, tár­gyalták meg. A termelékenységi brigá­dok tagjai közül, külön-külön felelőst jelöltek ki a termelékenység fokozá­sa, az önköltségi ár csökkentése, valamint a minőség állandó javítá­sa érdekében. Ezek a brigádtagok állandó kapcsolatot tartottak az MTTE kör tagjaival, akik a felme­rült szakmai kérdéseket tudományo­san megvizsgálták, megvitatták. A közös munka eredményeként több dolgozó javaslatát felhasznál­ták. Különösen ki kell emelni azt a tényt, hogy ma az üzem dolgozói — a fiatalok is — bátran fordulnak a termelékenységi brigádok vezetőihez javaslataikkal, mivel tudják, hogy meghallgatják és elintézik azokat. Például a kesztyűkonfekció osztályon dolgozó Árus Márta azt javasolta, hogy a kötőgépre szereljenek egy kefét, amely a gyapjúfoszlányokat — mielőtt azok a kötőgép alkatrészei közé hullanának — lekeféli, s így megkíméli a gépeket a kötőtűk soro­zatos törésétől. Árus Márta javasla­tát az MTTE-kör megvizsgálta, he­lyesnek találta s alkalmazták a gya­korlatban. Ez által évente egy kötő­gépnél 250—300 darab kötőtűt taka­rítanak meg. Hasonló értékes javaslatot tett a finombőrdíszmű osztályon dolgozó Tacsek József ifjúmunkás is. S a kesztyűkonfekciós osztályon a dolgo­zók javaslatainak figyelembevételé­­vel évente több mint 340.000 méter térnát takarítanak meg. Az MTTE körnek fontos szerepe van a kisgépesítés terén is. Az ez iányú javaslatokat az MTTE kör vezetősége az üzem technikai veze­­tősége elé terjeszti, s ezután az igaz­gatóság a dolgozókkal és az MTTE kör tagjaival megbeszéli a javasla­tot, a szükséges tennivalókat. A kisgépesítés eredményeként a finombőrdíszmű osztályon egyes munkafázisoknál a termelés 5—6 szorosára emelkedett. Bagoly Péter, az MTTE két tagja szélező gépet készített — a dolgozók javaslatai­nak felhasználásával —, melynek nyomán a termelékenység ennél a munkafolyamatnál mintegy 300 szá­zalékkal emelkedett. A kenőgép el­készítésével a kenésnél 200 száza­lékkal nőtt a munkatermelékenység is közel 20 százalékos anyagtakaré­kosságot értek el. Az MTTE kör tagjai nagy segít­séget nyújtanak az üzem vezetősé­gének a gépesítésben is. Az üzemi műszaki iroda főnöke, Máthé Béla — aki egyben az újítási bizottság felelőse is — szorosan együttműkö­dik az MTTE körrel komoly mun­kát vett igénybe a kesztyűsvarrodá­­ban a szalagrendszerű termelés be­vezetése, amihez az MTTE kör tag­jai is hozzájárultak.­ Az üzemi termelési értekezleteken a pártalapszervezet beszámoltatja az MTTE kör vezetőit az elvégzett munkákról, s így a dolgozók előtt, s velük közösen megvitatják a ten­nivalókat, felfedik a hibákat. Az MTTE kör tagjai igyekeznek munkájukban felszámolni a még fennálló hiányosságokat, hogy mun­kájuk a jövőben még eredményeseb­bé váljék. Ennek érdekében rendesen meg kell tartania gyűléseit, a kör tagjainak részt kell venniük az osz­­tálygyűléseken, hogy ott gyakorlati útbaigazítást nyújtsanak a dolgozók­nak NUSSBACHER JENŐ, az MTTE-kör tagja

Next