Vörös Zászló, 1956. április (5. évfolyam, 78-103. szám)
1956-04-28 / 101. szám
PÁRTÉLET Javítsák meg tevékenységüket a mezőbándi alapszervezetek Míg az iparban a munkatermelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása stb. , legfontosabb feladat, addig a mezőgazdaságban pártunk Központi Vezetősége 1949 március 3—5-i határozatának teljesítésére, és a hektáronkénti terméshozam növelésére kel a legnagyobb gondot fordítani. Ezekkel a kérdésekkel a mezőbányi mezőgazdasági társulás alapszervezete és annak titkáira (Kiss Ferenc) is tisztában van, s mégsem ezeknek az irányelveknek a szellemében cselekszik. Az országban s így tartományunkban is egyre több dolgozó parasz indul el a pártmutatta úton s tér rá a nagyüzemi gazdálkodásra. Különösen a II. pártkongresszus után vívott ki „erős hadállásokat“ a szocializmus falán. Éppen ezért feltűnő és érthetetlen, hogy az 1954-ben 21 taggal alakult, 1955-ben 20 családdal bővült mezőbándi társulás 1956-ban még egyetlen családdal sem gazdagodott. Ezt számos párttag azzal próbálja indokolni, hogy a községi alapszervezet három földművese (Szabó János ) alapszervezeti titkár, Szabó Sándor, a községi néptanács alelnöke, gazdasági referens és Codarcea Teodor boltkezelő) mind a ma napig nem tagja a mezőgazdaság társulásnak. Azonban sem ez, sem pedig a valóban gyenge szervezeti és politika élet, amely a község alapszervezeté jellemzi, nem mentesítheti a társulás alapszervezetét a fennálló hiányosságok, többek között az alól hogy nem végeznek kitartó és rendszeres politikai munkát új tagok bevonására a társulásba. Mindenek előtt az alapszervezeti közgyűlései ötletszerű megtartása, azok alacsony színvonala kifogásolható Az els negyedévben mindössze két alapszervezeti közgyűlést (mindkettőt februárban) tartottak, melyek közül a egyiken a húskvóta beadásának kérdése, a másikon a KV körleveléne az ismertetése szerepelt napirend pontként. Vajon január és márciu hónapokban tényleg „nem volt probléma“? Nem lett volna szükség elemezni a párttagoknak a társult szervezeti-gazdasági megerősítéséért, új tagok bevonásáért, a tavasz munkálatok előkészítéséért kifejtett tevékenységét? Nem elemezték a pártoktatást sem, holott a beiratkozott hallgatók alig 20 százaléka vesz részt az előadásokon és vitaórákon. Az ideológiai munka lebecsülése mutatkozik meg a községi alapszervezet bürója részéről is. Mi másnak nevezhető, mint teljes közömbösségnek az, hogy Boros Vencel, az agitáció és propaganda kérdésekkel foglalkozó bárótag még egyetlen vitaórán sem vett részt s azt sem tudja, mennyi a beiratkozott hallgatók száma? Ha az első negyedévben legalább munkaterve volt a társulás alapszervezetének, április, május, júniusra még el sem készítették. — A legnagyobb baj — mondotta Kiss Ferenc alapszervezeti titkár —, hogy a tagok nem jönnek gyűlésbe. A további beszélgetés során az is kitűnt, hogy mindennek dacára a büró nem vonja felelősségre a párttagokat feladataik nem teljesítéséért, nem jár el a szervezeti szabályzat szellemében azokkal szemben, akik kényelemből vagy közömbösségből nem jelennek meg a közgyűléseken. Mezőbánd mindkét alapszervezete nélkülözi Marosvásárhely-rajon pártbizottságának konkrét, alapos és sokoldalú segítségét. Pintea Lazar titkárnak a mezőgazdasági kérdésekben nyújtott jelentős segítsége mellett a szervezeti és politikai munkában is több segítséget kell adnia terepmunkája alkalmával. De hatványozott mértékben vonatkozik ez Szabó József, a rajoni pártbizottság propaganda és agitációs kérdésekkel foglalkozó titkárára, aki — bár nem az ő körzete Bánd — felel a propaganda és agitációs kérdésekért rajoni viszonylatban. Tudnivaló, hogy a nagyobb segítséget éppen azok az alapszervezetek igénylik, ahol súlyos hiányosságok merültek fel. A legnagyobb felelősség terheli Kelemen Albert területi instruktort, akinek elsősorban az alapszervezeti titkárokat, bürótagokat s ezzel egyidejűleg az összes párttagokat k kellene segítenie az előttük álló feladatok megoldásában. I VI. 999. Újváté- Marosvásárhely határában furcsa „üzemet” talál az arrajáró. Az őt — egyenként mintegy 100 méter hosszú — hófehérre festett épület, istállóra vall, amit alátámaszt az is, hogy nem messze tőlük szinte ugyanolyan hosszú széna- és szalmakazlak sora áll. De látott-e már valaki olyan istállókat, amelyeket mindenütt zöldelő pázsit, gyümölcsfa-csemeték, virágágyások vesznek körül? Ha nem látott, most láthat. A szóbanforgó épületek valóban istállók. A marosvásárhelyi ICIA (Állatnevelő és Hizlaló Vállalat) 17 egységének egyike, 1500 férőhelyes hizlaldája van itt. Valóságos „húsgyár”. A korszerű emeletes lakóház pedig a gondozók százszemélyes legényszállása, a kisebb családi házakban szintén a vállalat dolgozói laknak. A hizlalda élenjáró egysége az ICIA-nak. Ez pedig nagy szó. Hiszen múlt évi teljesítményeiért nemrég vette át az országos versenyzászlót. Sokezer kiselejtezett szarvasmarha, vagy tenyésztésre alkalmatlan fiatal üsző kerül ide leromlott állapotban, soványan, négyhónapi „hizókúrára”. S nem lehet rájuk ismerni, amikor elszállítják őket. Kövérek, ragyog a szőrük. Súlytöbbletük a „húsgyár” termelése. CSÖKKEN AZ ÖNKÖLTSÉG Persze ennél a vállalatnál is fontos, hogy minél kisebb legyen az önköltségi ár. És egyre csökken. Olyan emberek gondoskodnak róla, mint Szálasi Gergely ifjúmunkás, aki 150 százalékra teljesítette múlt évi hizlalási tervét s ugyanakkor több mint 41.000 takarmányegységet takarított meg, húszezer lejen fedili értékben, vagy az idős és tapasztalt Boarban, aki alig maradt mögötte valamivel. Mert itt a takarmányegységgel való takarékoskodás egyik fő tényezője az önköltség csökkemesének, ami nem szabad, hogy a súlygyarapodás rovására menjen. Megnyilvánul ez a május tiszteletére folyó verseny célkitűzéseiben is. A hizlalda dolgozói vállalták, hogy nyolc százalékkal szárnyalják túl áprilisi tervüket, egy kg húshoz tíz és fél takarmányegység helyett csupán kilencet használnak fel, a terv szerinti 0,90 kg-mal szemben minden állatnál napi 1 kg-os súlygyarapodást érnek el s az eddiginél nagyobb tejhozamot. Vállalásuk teljesítésének egyik záloga Popov szovjet takarmányozási módszerének általános alkalmazása. Ez abból áll, hogy a megszabott takarmánymennyiséget (az állatok kizárólag szecskázott takarmányt kapnak, répaszelettel és különféle erőtakarmányokkal keverve, etetés előtt 12 órával beáztatva) az etetésnél kis részletekben adagolják a gondozók és semmi sem pocsékolódik el belőle. így tesz Boar Joan és Szálasi Gergely, így került az élre Sánta József és Gidófalvi Lajos brigádja a 2. számú istállóból a gondozott állatok napi 1,44 kg-os súlygyarapodásával, bár csak 7,17 takarmányegységet használtak fel kilónként. De a többi brigádok is valamennyien túlhaladták vállalásukat. Az egyik versenypont a tisztaság. S ha belép az ember bármelyik istállóba, önkéntelenül arra gondol: meggyőző cáfolata annak a régi szólásmondásnak, amely szerint a rendetlen lakóhely „olyan, mint az istálló”. Csak a síneken gördülő takarmányszállító kocsik kerekének halk súrlódása hallszik, az is csak etetés előtt. Fehérköpenyes gondozók szorgoskodnak, valaki az istálló embermagasságig cementtel borított falát mossa, hogy még jobban ragyogjon. 1 ÚJ MÓDSZER: A KETTŐS HASZNOSÍTÁS Aki ért az állathizlaláshoz, bizonyára csodálkozik rajta, hogy a versenypontokban szó esik a tejhozamról is. Hiszen eddig a nagy hizlaldákban soha se fejték a teheneket. Úgy vélték, hogy a súlygyarapodás rovására megy. Ezt a tévhitet alaposan megcáfolta az a munkaközösség, amelynek egyik tagja Kátay György, a hizlalda technikai vezetője. A húsipari vezérigazgatóság néhány szakemberével együtt több mint egy évvel ezelőtt vezették be újításukat, a „kettős hasznosítás” módszerét, amelyet azelőtt sehol nem ismertek. A módszer lényege, hogy kiválogatják az olyan hizlalásra szánt teheneket, amelyek legalább egy liter tejet adnak naponta. Ezek a rendes takarmányadagon kívül, minden liter tej után egy fél takarmányegységet kapnak, amely 50— 60 gramm fehérjét tartalmaz. (Egy takarmányegység körülbelül 1 kg erőtakarmánynak felel meg). Ilymódon jelentősen emelkedik a tejhozam, anélkül, hogy csökkenne a súlygyarapodás. 60 napig naponta kétszer fejik a teheneket, utána 30 napig 24 órában egyszer. Az utolsó hónapot csupán a hizlalásra szánják. Egy év alatt több mint 600.000 liter magas zsírtartalmú, igen olcsó tejet eredményezett ez a módszer a marosvásárhelyi hizlalda egyik istállójában. Több mint 800.000 lej tiszta jövedelmet. Az idén még kiterjedtebben alkalmazzák a módszert, amely már elkerült az ország más hizlaldáihoz is. Ez év első negyedében a marosvásárhelyi ICIA valamennyi marha- és sertéshizlaldája, malacoztatója túlszárnyalta tervfeladatait. Íme a legjobb bizonyság arra, hogy a vállalat dolgozói meg is akarják tartani az országos versenyzászlót. ADRIÁN MIKLÓS , Verfls Zist 61 Legfőbb feladatunk az önköltség csökkentése — Beszélgetés a Lázár Ödön helyiipari vállalat igazgatójával — KeRDes: Milyen eredményeket értek el első negyedévi tervelőirányzataik teljesítésében s főleg milyen arányban teljesítették az önköltségcsökkentési tervet? VÁLASZ: Sajnos, negyedévi tervelőirányzatunk teljesítésében elért eredményeinkkel nem nagyon dicsekedhetünk, mert össztermelési tervünknek csak 91,46 százalékban tettünk eleget. Igaz, a lemaradás elsősorban tárgyi okokból származik Ugyanis a fényérzékeny papír üzem, melynek termékei tetemes értéket képviselnek tervelőirányzatunkban, az ellátószervek hibájából, nyersanyaghiány miatt csak 55,6 százalékban teljesítette termelési tervét Hasonlóképpen rajtunk kívülálló okokból még más anyaghiánnyal is küzdödtünk. Ezenkívül hozzájárult a lemaradáshoz az is, hogy 6 napig szünetelt az áramszolgáltatás, továbbá az, hogy tervünkben olyan termékek is szerepelnek, amelyeknek előállítása nem fejeződött be a negyedév végéig. A tárgyi tényezői mellett természetesen nem hallgathatjuk el a mi hibáinkat sem. Itt elsősorban arról kell beszélnem, hogy még mindig nem tudtunk elég szilárd munkafegyelmet meghonosítani a vállalat keretében. Ennek elsősorban az az oka, hogy egyes egységvezetők úgy vélik, jót tesznek, amikor elnézik, hogy a rendetlen munkások igazolatlanul kimaradnak a munkából s megelégednek bármilyen igazolással, így az igazolatlan hiányzások még most is elérik a 300 óra havi átlagot. Ez pedig számottevő veszteséget jelent a vállalatnak. Különösképpen az üveggyárban és a szódás üvegfejet készítő részlegen harapózott el a fegyelmezetlenség. De hibánk volt az is, hogy az első évnegyed folyamán nem használtuk ki kellőképpen a kötődő termelőképességét noha elég nagy keresletnek örvendenek a kötődő termékei. A fenti hibái az okai annak is, hogy nem tudtuk teljesíteni a szocialista gazdálkodásnak azt a követelményét, mely szerint a munkatermelékenység növekedésének egy lépéssel mindig az átlagkereset növekedése előtt kell járnia. A középkereset előirányzata 97,9 százalékban, a munkatermelékenységi előirányzatot pedig hasonlóképpen 97,9 százalékban teljesítettük, a középkereset tehát nem magasabb ugyan a munkatermelékenység növekedésénél, de nem is tudtuk földre emelni a termelékenységet, így természetesen az önköltség-csökkentési előirányzatunkat is csak 3,17 százalékkal haladhattuk túl, de az említett hibák felszámolásával küzdünk, hogy a következő évnegyedben még szebb eredményt érjünk el. KÉRDÉS: Hogyan érték el a 3,17 százalékos önköltségcsökkentést? VÁLASZ Köztudomású, hogy az önköltség csökkentésének legfőbb útja a munkatermelékenység növelése. Erre fordítottuk mi is a legnagyobb gondot. S hogy ez nem volt eredménytelen, azt bizonyítják a következő példák. A szódavizes üvegfejek előállításával foglalkozó részlegen is megalakítottuk a termelékenység növekedésének lehetőségeit tanulmányozó brigádot s ez jelentősen hozzájárult a részleg tervelőirányzatának teljesítéséhez. Számos ésszerűsítést vezettek be a termelési folyamatba s így sikerült 9 százalékos önköltségcsökkentést elérni az oxigén előállításában. Ugyancsak a munkatermelékenység növelése, valamint a nyersanyag és segédanyagok fajlagos fogyasztásának javításával a kályhacsempe önköltségi ára 15 százalékkal csökkent. Ezek és az ehhez hasonló intézkedések tették lehetővé, hogy az említett 3,17 százalékos önköltség-csökkentést elérjük. KÉRDÉS: Milyen lehetőségeik vannak az önköltség további csökkentésére és mit tesznek e célból? VÁLASZ: Mint minden más ipari vállalatban, nálunk is számos lehetőség van erre. Ezek egy részét ismerjük, más részét nem, de arra törekszünk, hogy mindig újabb lehetőségeket tárjunk fel a munkatermelékenység növelésének lehetőségeit tanulmányozó l.'gádok, a technikusok állandó kutatómunkája, valamint az alulról jövő kezdeményezések figyelmes tanulmányozása és hasznosítása révén. Jelen időszakban a pártalapszervezet politikai irányításával az üzemi bizottság és a vállalat vezetősége nagy figyelmet szentel a munkafegyelem megszilárdítására, valamint a szocialista verseny kiszélesítésére. Számos technikai-szervezési intézkedést foganatosítunk az elkövetkező időszakban, így többek között átszervezzük a központi műhely munkáját, mert az itt észlelt hibák csökkentették a munkatermelékenységet. Szükségesnek tartjuk, hogy vállalatunk főmérnöke irányításával az üveggyárban megvizsgáljuk a selejtszázalék csökkentésének lehetőségeit, mert az esetenként eléri a 24 százalékot is. Igaz, hogy ennek a gyárnak a felszerelése eléggé elhasználódott már s nagyrészt ebből ered a selejt, de tudjuk, hogy számos lehetőség van a selejtszázalék csökkentésére s azokat igyekszünk valóra váltani, így sorolhatnám tovább azokat az intézkedéseket, melyeknek megvalósítása egyrészt folyamatban van, másrészt pedig a közeljövőben kerülnek megvalósításra. Célunk az, hogy minél rövidebb idő alatt behozzuk a tervlemaradást s ez eddigi eredményeinkből ítélve, sikerülni fog, mert a május tiszteletére tett vállalások megvalósítása jegyében egyre növekszik vállalatunk dolgozóinak munkalendülete. Természetesen legfőbb gondunk az önköltségi ár csökkentése, mert lényegében az önköltség a vállalat tevékenységének a legkísbb tükre. Biztosak vagyunk abban, hogy az elkövetkező időszakban szebb eredményt érünk el. Lejegyezte: OROJÁN S. A Petőfi Sándor üzem MTTE körének segítsége a termelékenységi brigádok munkájában Üzemünkben hatalmas Harc indult a termelékenység fokozása és az önköltségi ár csökkentése érdekében. — Az 1956-os év a minőség éve kell hogy legyen — mondották hozzászólásaikban a dolgozók csoportüléseken. A termelékenységi brigádok munkájának támogatása érdekében üzemünk MTTE körének tagjai részt vettek ezeken a csoportüléseken, ahol megvitatták az alulról jövő kezdeményezéseket, javaslatokat, feltárták a hiányosságokat, s közösen munkatervet dolgoztak ki. Tekintettel arra, hogy az anyagtakarékosságban, a munkatermelékenység növelésében s a minőség javításában a legfontosabb tényező a termelő, új terméket előállító munkás, ezért a dolgozók javaslatait nagy gonddal és hozzáértéssel vitatták, tárgyalták meg. A termelékenységi brigádok tagjai közül, külön-külön felelőst jelöltek ki a termelékenység fokozása, az önköltségi ár csökkentése, valamint a minőség állandó javítása érdekében. Ezek a brigádtagok állandó kapcsolatot tartottak az MTTE kör tagjaival, akik a felmerült szakmai kérdéseket tudományosan megvizsgálták, megvitatták. A közös munka eredményeként több dolgozó javaslatát felhasználták. Különösen ki kell emelni azt a tényt, hogy ma az üzem dolgozói — a fiatalok is — bátran fordulnak a termelékenységi brigádok vezetőihez javaslataikkal, mivel tudják, hogy meghallgatják és elintézik azokat. Például a kesztyűkonfekció osztályon dolgozó Árus Márta azt javasolta, hogy a kötőgépre szereljenek egy kefét, amely a gyapjúfoszlányokat — mielőtt azok a kötőgép alkatrészei közé hullanának — lekeféli, s így megkíméli a gépeket a kötőtűk sorozatos törésétől. Árus Márta javaslatát az MTTE-kör megvizsgálta, helyesnek találta s alkalmazták a gyakorlatban. Ez által évente egy kötőgépnél 250—300 darab kötőtűt takarítanak meg. Hasonló értékes javaslatot tett a finombőrdíszmű osztályon dolgozó Tacsek József ifjúmunkás is. S a kesztyűkonfekciós osztályon a dolgozók javaslatainak figyelembevételével évente több mint 340.000 méter térnát takarítanak meg. Az MTTE körnek fontos szerepe van a kisgépesítés terén is. Az ez iányú javaslatokat az MTTE kör vezetősége az üzem technikai vezetősége elé terjeszti, s ezután az igazgatóság a dolgozókkal és az MTTE kör tagjaival megbeszéli a javaslatot, a szükséges tennivalókat. A kisgépesítés eredményeként a finombőrdíszmű osztályon egyes munkafázisoknál a termelés 5—6 szorosára emelkedett. Bagoly Péter, az MTTE két tagja szélező gépet készített — a dolgozók javaslatainak felhasználásával —, melynek nyomán a termelékenység ennél a munkafolyamatnál mintegy 300 százalékkal emelkedett. A kenőgép elkészítésével a kenésnél 200 százalékkal nőtt a munkatermelékenység is közel 20 százalékos anyagtakarékosságot értek el. Az MTTE kör tagjai nagy segítséget nyújtanak az üzem vezetőségének a gépesítésben is. Az üzemi műszaki iroda főnöke, Máthé Béla — aki egyben az újítási bizottság felelőse is — szorosan együttműködik az MTTE körrel komoly munkát vett igénybe a kesztyűsvarrodában a szalagrendszerű termelés bevezetése, amihez az MTTE kör tagjai is hozzájárultak. Az üzemi termelési értekezleteken a pártalapszervezet beszámoltatja az MTTE kör vezetőit az elvégzett munkákról, s így a dolgozók előtt, s velük közösen megvitatják a tennivalókat, felfedik a hibákat. Az MTTE kör tagjai igyekeznek munkájukban felszámolni a még fennálló hiányosságokat, hogy munkájuk a jövőben még eredményesebbé váljék. Ennek érdekében rendesen meg kell tartania gyűléseit, a kör tagjainak részt kell venniük az osztálygyűléseken, hogy ott gyakorlati útbaigazítást nyújtsanak a dolgozóknak NUSSBACHER JENŐ, az MTTE-kör tagja