Vörös Zászló, 1956. július (5. évfolyam, 156-181. szám)
1956-07-01 / 156. szám
Kovács György: A Muéia* — Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó — Egy román legény is feltűzi kalapjára a katonának besorozott legények bokrétáját. „Bokrétát ne lássak román kalap mellett, mert.. hangzik a vészes fenyegetés egy magyar kuláklegény szájából, s a következő percben Naznanu Vaszi, a román legény, holtan terül el. A háború utolsóelőtti évében, egy farsangi mulatságon történik ez a gyilkosság és a kibontakozó cselekmény, a bemutatott emberi arcok és sorsok, váratlan események és megszokott, mindennapi tények, hű részletességgel tükrözik vissza a háború utolsó hónapjainak és az azt követő felszabadulásnak történelmi viharzását egy kis erdélyi falu életében. A táncnak vége szakad, a megrémült falusiak hazaszéledtek, de az életük nem nyugszik meg. Megindul a nyomozás. Azaz megindul a tények meghamisítása, eltagadása és a gyilkos felmentése. Tóháti törzsőrmester elkezdi a tanuk kihallgatását. Tóháti — a regény egyik legjobban kidolgozott alakja — megdöbbentő hitelességgel testesíti meg annak a kornak és annak a társadalomnak jellegzetességeit. Hogy mi volt a Horthy-fasizmus, azt egy Tóhátival bizonyíthatjuk majd időkre szólóan. Délvidéki „hőstettei“ — amelyeknek emléke: Dunában úszó hullák százai — néha álmában még kisértik — juttatták felettesének, Holitz őrnagynak kegyeibe és őrmesterré való előléptetése után, e falu csendőrparancsnoki posztjára. S a „délvidéki hős“ méltó erre a kegyre és bizalomra. Cinikus hölyre, pöffeszkedő hatalmaskodása, vérengző gyűlölete és kíméletlensége a kezei közé kerülő áldozatokkal szemben, erkölcstelensége, undorító zabálásai, butasága és korlátoltsága — és a mindezt természetesen kiegészítő gyávasága és szolgalelkűsége feletteseivel szemben — maradéktalanul árulkodik arról és azokról, akiket képvisel és szolgál. Tar Pistát, azt a „jó magyar gyereket“ tisztára kell mosni. A gyilkost felmentik. Csak annyi lesz a bűnhődése, hogy Tóháti rábeszélésére önként jelentkezik a frontra. Mert ott kell az ilyen „jó, sűrű magyar vér.“ Naznanu Vaszi elpusztult. Miért? Ki adja vissza? Ki enyhítheti valaha is az anya kimondhatatlan fájdalmát? Senki, soha. De a tragédiáknak nincs vége. Az eszelősen embertelen, vérengző rendszernek még több, ezerszer több ártatlan ember fog áldozatául esni. És az áldozatok közt, a kioltott emberéletek mellett, ott van a százezrek mindennapi nyugalma, kenyere, családi boldogsága, szerelme, és minden, ami az élet egyszerű emberi értékeit jelenti. Naznanu Vaszi húgát, Joanát mély és tiszta szerelem köti Szente Péterhez, egy magyar legényhez. Szente Pétert, még a gyilkosság éjszakáján elfogják. „Gyanús elem“, román lányt szeret Hamis tanúvallomásra nem hajlandó, de mégis ez a hír terjed el róla. A csendőrségről kiszabaduló Péter első útja Náznanyékhoz visz, de ott, mint árulót, kiutasítják. Egy igaz szerelemnek kell megszakadnia és két ártatlan ember élete még keserűbb, még győzelmesebb lesz. Megkapó erejű ez a szerelem, melyet szűkszavúan, érzelgősségtől mentesen mutat be az író és mégis végtelenül igaznak, mindennel szemben győzedelmesnek látjuk. A falu élete tovább sodródik a felkavart, időnként elcsendesülő, de már többé soha békéssé nem váló mindennapok hullámain. Az események vágta réseken át mély ellentétek, szembenálló és kibékíthetetlen erők villannak elő: két világ hite, embersége és élete. Kuriék, Tövisiék, Tudoránék és Sárosiék dologtalan, úrhatnám, hazug és álnok világa és a tiszta erkölcsű, mély és igaz emberségű, az élet nehéz küzdelmét vivő, verejtékező és szűkölködő Veress Dénesék, Szentéék és osztályos társaik világa. És erre a nehézsorsú életre mind nagyobb terheket ró a „mindent a végső győzelemért“ latbavető és a fenyegető vereség rémületében megvaduló fasiszta rendszer. A falu tűr és hallgat. Csak egy-egy messzebb látó is múltbeli tapasztalatokból bátorságot merítő ember mer, és tud itt valamit tenni. Veress Dénes, a volt fatelepi munkás, aki már kapcsolatba került a mozgalommal, a legsúlyosabb napokban lesz Náznaiyék támogatója. De ennél többre, határozottabb és nagyobb tettekre volna szükség, hogy a fojtogató erőknek ellen lehessen állam. És lassan, szinte észrevétlenül beszteremlik a regény és a falu világába a biztató fénysugár. Volt itt egy árva pásztorlány, városra került, munkásnő lett. Florica, a magyar csendőrök által félkarú, bénává nyomorított Dandarau Moise unokahuga, Florica a mozgalomhoz tartozik. Időnként hírek jönnek tőle és általa, valahol vannak, akik készülnek, akik nem néznek tétlenül az események elébe, erőket gyűjtenek és biztatnak. A falu iskoláját őszre ki kell javítani. Kihirdetik a pályázatot. Egy városi szobafestő hihetetlenül alacsony összegért vállalja a munkát, így jelenik meg a faluban Varga István. A párt küldte. Segíteni, lelkesíteni és szervezni a felszabadulást siettető erőket. Az un. kémelháruó hálója mindent befon, üldözés, hajsza, árulók és bérencek hada mindenütt. A legmélyebb illegalitás minden pillanatban élet-halált jelentő harcát ismerjük meg. A közeledő front, a visszavonulók pánikja és a fokozódó halálfélelem a legvészesebb légkört teremti meg. Az író nem mutat többet, mint amennyit a valóság megenged. De ezekkel a megmozdulásokkal, amelyeket a felháborító igazságtalanságok váltanak ki, egy Mezei tiszta humanizmusával, egy Szente Péter dacos, ösztönös visszaütni vágyásával jelzi azokat a lázongó indulatokat, amelyekből majd forradalmi erők lesznek. A félelmetes fehérlapot — a behívót — majd minden házba, ahol férfi van, beadja a postás. A csendőrlaktanya pincéje megtelik ártatlan emberekkel,akik „gyanúsak“ .A jegyzőék, Tövisiék csomagolnak. Kuriék Tudorannal egyezkednek, figyelmeztetve őt, hogy ha jön a román világ, ne feledkezzék meg a „kéz kezet mos“ törvényről. S egy páran a férfiak közül eltűnnek. A havasokban gyülekeznek. Tóháti is csomagolni kezd. Utasításokat vár, és egy régi, sérelmes vágyát szeretné kielégíteni: Joanát megkapni. Joanát, aki megtagadta, hogy eljöjjön „ablakot mosni a csendőrségre“. Az öreg Naznanu mindent vállaló elszánással kiáltja: „A fiam élete után, nem adom a lányom becsületét is, s a meghökkent küldönc fejcsóválva viszi a választ. De mentség nem volna, ha egy hatalmas robbanás, és az utána kigyúló tűz nem vetne véget mindennek. A csendőrlaktanya, hamis jegyzőkönyveivel, jajszavakat és keserű bosszúért kiáltó panaszokat rejtő falaival, Tóhátival és társaival együtt hamu és üszök lesz. A pince ajtaja is megnyílik. Azok, akik a havasokba húzódtak, a döntő órában megjelentek. Hidak robbannak fel, vasútvonalak rongálódnak meg ,fegyverszállítmányok repülnek a levegőbe, s a boldogító hír: „Jönnek az oroszok“ futótűzként terjed. A falu készül. Készül fogadni a felszabadítókat és készül egy szabadabb élet örömeire. Nem tudják, hogy lesz, mint lesz, de hiszik, hogy jobb lesz. Az író nem írja le a felszabadulás pillanatát, az új életről sem beszél, de a két szerelmes találkozása, a megismert harcosok hősiessége művészi erővel villantja fel egy igazabb jövő ígéretét. Kovács György regényét rendkívül jelentőssé teszi az, hogy regényirodalmunkban elsőként nyúlt a közelmúltnak ehhez az időszakához. Regényének minden sora határozott, művészi állásfoglalást jelent a nacionalizmus, a sovinizmus ellen s azt példázza, hogy a román és a magyar nép szabadsága mindig is elválaszthatatlan volt a különbözőnemzetiségű, de végső fokon azonos célokat követő kizsákmányolók elleni harctól. Ezért tesz ez a mű példamutatóan jó szolgálatot a nacionalizmus és a nacionalista illúziók maradványai elleni küzdelmünknek. KAPUSI ANTAL SIKERES HANGVERSENY Eredményekben, sikerekben gazdag évad befejezéséhez közeledik a Magyar Autonóm Tartomány filharmonikus zenekara. Ebben az évben küzdötte fel magát tartományunk e fiatal zenei együttese az ország öt elsőosztályú filharmóniái közé. Kemény munkájával, komoly hivatástudatával ebben az évadban is bebizonyította életképességét, fejlődőképességét. Maradandó, mély zenei élményt nyújtó hangversenyei, bátor műsorpolitikája, az összjáték fejlődése, mindamellett szólnak, hogy a marosvásárhelyi filharmóniának valóban az ország legjobb szimfonikus zenekarai között van a helye. Az évad utolsóelőtti hangversenye is a maradandó zenei élmények közé sorolható. A műsor első száma, Weiner Leo Változatok egy magyar népdalra c. műve a modern magyar zeneszerzés egyik rövid lélegzetű, de kiváló formaérzékkel, ragyogó kontrasztokkal megírt munkája. Az együttes érdeme az, hogy lelkiismeretes munkával dolgozta ki a műsor első helyén szereplő „bevezető”, „hangulatkeltő” művet, ami rendszerint elhalványul a koncerteken hagyományszerűen előforduló versenymű és szimfónia mellett. Bach d-moll zongorahangversenye az interpretálás, a zenei érettség szempontjából nehéz próbára teszi az előadót. Nem könnyű feladat a bachi muzsika metrikus (egyenletes mozgású, ritmusú) jellegéből kibontani az állandó lüktetést és ennek az alapelemnek a kereteiben állandóan kiemelni az imitációkat, a témákat. A hangverseny közönsége a vendég előadóművész játékában kiváló felfogását kapta Bach stílusának az előbb említett problémák maradéktalan megoldásával. Mundru Katz bukaresti zongoraművész, a hangverseny szólistája elmélyülteb, érettséggel tolmácsolta a versenyművét. A ráadásoknak játszott darabok is többször váltottak ki lelkes tapsot közönségünkből. Mindru Katz technikai, mesterségbeli tudása kápráztató. Bármily gyors játék esetében is pontos marad a mű ritmikai képlete, és nem sikkad el egyetlen hang sem. Acélos billentése még a legárnyaltabb piáitok esetében is érvényesül. A harmincéves kortól még messzejáró szólista hangversenyén máris hazánk egyik legjobb zongoristáját hallgathattuk. Lukácsy András karmester ezzel a hangversenyével pályafutásának első évét zárta le. Ha visszaemlékszünk az évad első felében tartott hangversenyeire és a mostanira, láthatjuk a fiatal karmester kibontakozásának útját. Mozdulatai egy évi gyakorlat, a zenekarral való összeszokás után sokkal egyszerűbbek, kifejezőbbek. Vezénylésének emocionális tartalma elmélyültebb. Közkedveltségét állandó tanulmányi munkájával tudja megőrizni, és még jobban megerősíteni. Előadását mindig a mű eszmei mondanivalójának kidomborítására építi. A Schumann IV. szimfónia előadásában az átélés és gondos kidolgozás jelentette a pozitívumot. Úgy éreztük azonban, hogy a második tétel tempója kissé gyors volt. Ennél a műnél és általában Lukácsy karmesteri munkájában kívánatos lenne nagyobb, szélesebb dinamikai skála megvalósítása. Ércesebben, erőteljesebben szólaltassa meg a zenekart forte részeknél és bársonyosabb, melegebb színeket próbáljon elérni a pianó részeknél A dinamikát illetően egyik igen jó megoldása a fortepianó, amit egészen egyéni módon és szugesztív erejének teljes érvényesítésével tud átvinni a zenekarra. Sokat várhatunk Lukácsy Andrástól a jövő évadokban, az ebben az évben végzett sikeres munkája alapján. A filharmónia vezetősége alaposabb szervező munkával jobban tudná nevelni közönségét, és ki tudná küszöbölni a sokszor bántóan megnyilvánuló zajongást a hangversenyek alkalmával. Feltétlenül be kell vezetni a jövőben a pontos kezdést is, úgy, ahogy ez már országszerte szokássá vált az élenjáró filharmóniáknál. HUBESZ VALTER Rembrandt kiállítás A Béke Világtanács határozata alapján július 15-én világszerte megünneplik Rembrandt születésének 350. évfordulóját Ez alkalommal a Képzőművészeti Szövetség marosvásárhelyi fiókja gazdag kiállítást rendez a nagy festő műveinek reprodukcióiból. A kiállítás ma nyílt meg a marosvásárhelyi Művelődési Ház termeiben. A képen: Rembrandt Idős hölgy cinű festménye. Ösvény visz a mezőn átal Elválok én a babámtól. Ha elválok az se nagy baj, menjen férjhez kihez akar. Reggel felkelt vidám ének s pici lábad tipeg már, nöjj meg nagyra, kisbogár. Lakodalom, vig mulatság, ott terem meg a boldogság. Én ha egyszer házasodom, bokrétámat drágán adom. S egy kis kertben, boldog párnak vár téged egy rózsaszál, nöjj meg nagyra, kisbogár. Fordította: MARK ALEXANDRA Adnám olcsón, ha az kérne, kivel szívem összeférne. Kibékülnénk egy-kettőre és mennénk az esküvőre. Aludj kincsem, álmodj szépet, Játszótársak hívnak, várnak, szép életről ami vár, lepke ablakodra száll, nöjj meg nagyra, kisbogár, nöjj meg nagyra, kisbogár. «JEP» ttKoTÁSOK MAGYAR AUTONÓM TARTÓ« «M1 HATZ&