Vörös Zászló, 1956. július (5. évfolyam, 156-181. szám)

1956-07-01 / 156. szám

Kovács György: A Muéia* — Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó — Egy román legény is feltűzi ka­lapjára a katonának besorozott legé­nyek bokrétáját. „Bokrétát ne lás­sak román kalap mellett, mert.. hangzik a vészes fenyegetés egy ma­gyar kuláklegény szájából, s a kö­vetkező percben Naznanu Vaszi, a román legény, holtan terül el. A há­ború utolsóelőtti évében, egy far­sangi mulatságon történik ez a gyil­kosság és a kibontakozó cselekmény, a bemutatott emberi arcok és sorsok, váratlan események és megszokott, mindennapi tények, hű részletesség­gel tükrözik vissza a háború utolsó hónapjainak és az azt követő felsza­badulásnak történelmi viharzását egy­ kis erdélyi falu életében. A táncnak vége szakad, a megré­mült falusiak hazaszéledt­ek, de az életük nem nyugszik meg. Megindul a nyomozás. Azaz megindul a tények meghamisítása, eltagadása és a gyilkos felmentése. Tóháti törzsőrmes­ter elkezdi a tanuk kihallgatását. Tóháti — a regény egyik legjob­ban kidolgozott alakja — megdöb­bentő hitelességgel testesíti meg an­nak a kornak és annak a társada­lomnak jellegzetességeit. Hogy mi volt a Horthy-fasizmus, azt egy Tóhá­tival bizonyíthatjuk majd időkre szó­lóan. Délvidéki „hőstettei“ — ame­lyeknek emléke: Dunában úszó hul­lák százai — néha álmában még ki­sértik — juttatták felettesének, Holitz őrnagynak kegyeibe és őrmesterré való előléptetése után, e falu csendőr­parancsnoki posztjára. S a „délvidé­ki hős“ méltó erre a kegyre és bi­­zalomra. Cinikus hölyre, pöffeszkedő hatalmaskodása, vérengző gyűlölete és kíméletlensége a kezei közé kerü­lő áldozatokkal szemben, erkölcste­lensége, undorító zabálásai, butasá­ga és korlátoltsága — és a mindezt természetesen kiegészítő gyávasága és szolgalelkűsége feletteseivel szem­ben — maradéktalanul árulkodik ar­ról és azokról, akiket képvisel és szolgál. Tar Pistát, azt a „jó magyar gyereket“ tisztára kell mosni. A gyilkost felmentik. Csak annyi lesz a bűnhődése, hogy Tóháti rábe­szélésére önként jelentkezik a frontra. Mert ott kell az ilyen „jó, sűrű ma­gyar vér.“ Naznanu Vaszi elpusztult. Miért? Ki adja vissza? Ki enyhítheti valaha is az anya kimondhatatlan fájdalmát? Senki, soha. De a tragédiáknak nincs vége. Az eszelősen embertelen, vé­rengző rendszernek még több, ezer­szer több ártatlan ember fog áldoza­tául esni. És az áldozatok közt, a ki­oltott emberéletek mellett, ott van a százezrek mindennapi nyugalma, ke­nyere, családi boldogsága, szerelme, és minden, ami az élet egyszerű em­beri értékeit jelenti. Naznanu Vaszi húgát, Joanát mély és tiszta szerelem köti Szente Péter­hez, egy magyar legényhez. Szente Pétert, még a gyilkosság éjszakáján elfogják. „Gyanús elem“, román lányt szeret Hamis tanúvallomásra nem hajlandó, de mégis ez a hír terjed el róla. A csendőrségről kiszabaduló Péter első útja Náznanyékhoz visz, de ott, mint árulót, kiutasítják. Egy igaz szerelemnek kell megszakadnia és két ártatlan ember élete még kese­rűbb, még győzelmesebb lesz. Meg­kapó erejű ez a szerelem, melyet szűkszavúan, érzelgősségtől mentesen mutat be az író és mégis végtelenül igaznak, mindennel szemben győze­delmesnek látjuk. A falu élete tovább sodródik a fel­kavart, időnként elcsendesülő, de már többé soha békéssé nem váló min­dennapok hullámain. Az események vágta réseken át mély ellentétek, szembenálló és kibékíthetetlen erők villannak elő: két világ hite, ember­sége és élete. Kuriék, Tövisiék, Tudo­­ránék és Sárosiék dologtalan, úrhat­nám, hazug és álnok világa és a tiszta erkölcsű, mély és igaz embersé­gű, az élet nehéz küzdelmét vivő, ve­rejtékező és szűkölködő Veress Déne­­sék, Szentéék és osztályos társaik világa. És erre a nehézsorsú életre mind nagyobb terheket ró a „min­dent a végső győzelemért“ latba­­vető és a fenyegető vereség rémüle­tében megvaduló fasiszta rendszer. A falu tűr és hallgat. Csak egy-egy messzebb látó is múltbeli tapasztalatokból bátorságot merítő ember mer, és tud itt vala­mit tenni. Veress Dénes, a volt fa­telepi munkás, aki már kapcsolatba került a mozgalommal, a legsúlyo­sabb napokban lesz Náznaiyék támo­gatója. De ennél többre, határozot­tabb és nagyobb tettekre volna szük­ség, hogy a fojtogató erőknek ellen lehessen állam. És lassan, szinte észrevétlenül beszteremlik a regény és a falu világába a biztató fény­sugár. Volt itt egy árva pásztorlány, városra került, munkásnő lett. Flo­­rica, a magyar csendőrök által fél­karú, bénává nyomorított Dandarau Moise unokahuga, Florica a mozgalom­hoz tartozik. Időnként hírek jönnek tőle és általa, valahol vannak, akik készülnek, akik nem néznek tétlenül az események elébe, erőket gyűjtenek és biztatnak. A falu iskoláját őszre ki kell ja­vítani. Kihirdetik­­ a pályázatot. Egy városi szobafestő hihetetlenül ala­csony összegért vállalja a munkát, így jelenik meg a faluban Varga István. A párt küldte. Segíteni, lel­kesíteni és szervezni a felszabadulást siettető erőket. Az un. kémelháruó hálója mindent befon, üldözés, haj­sza, árulók és bérencek hada min­denütt. A­ legmélyebb illegalitás min­den pillanatban élet-halált jelentő harcát ismerjük meg. A közeledő front, a visszavonulók pánikja és a fokozódó halálfélelem a legvészesebb légkört teremti meg. Az író nem mutat többet, mint amennyit a valóság megenged. De ezekkel a­­ megmozdulásokkal, ame­lyeket a felháborító igazságtalansá­gok váltanak ki, egy Mezei tiszta hu­manizmusával, egy Szente Péter da­cos, ösztönös visszaütni vágyásával jelzi azokat a lázongó indulatokat, amelyekből majd forradalmi erők lesznek. A félelmetes fehérlapot — a behívót — majd minden házba, ahol férfi van, beadja a postás. A csendőr­laktanya pincéje megtelik ártatlan emberekkel,­­akik „gyanúsak“­ .A jegy­zőék, Tövisiék csom­­agolnak. Kuriék Tudorannal egyezkednek, figyelmez­tetve őt, hogy ha jön a román világ, ne feledkezzék meg a „kéz kezet mos“ törvényről. S egy páran a fér­fiak közül eltűnnek.­­ A havasokban gyülekeznek. Tóháti is csomagolni kezd. Utasítá­sokat vár, és egy régi, sérelmes vá­gyát szeretné kielégíteni: Joanát megkapni. Joanát, aki megtagadta, hogy eljöjjön „ablakot mosni a csen­dőrségre“. Az öreg Naznanu min­dent vállaló elszánással kiáltja: „A fiam élete után, nem adom a lányom becsületét is, s a meghökkent kül­dönc fejcsóválva viszi a választ. De mentség nem volna, ha egy hatal­mas robbanás, és az utána kigyúló tűz nem vetne véget mindennek. A csendőrlaktanya, hamis jegyző­könyveivel, jajszavakat és keserű bosszúért kiáltó panaszokat rejtő falaival, Tóhátival és társaival együtt hamu és üszök lesz. A pince ajtaja is megnyílik. Azok, akik a havasokba húzódtak, a döntő órában megjelentek. Hidak robban­nak fel, vasútvonalak rongálódnak meg ,fegyverszállítmányok repülnek a levegőbe, s a boldogító hír: „Jönnek az oroszok“ futótűzként terjed. A falu készül. Készül fogadni a felszabadítókat és készül egy szaba­dabb élet örömeire. Nem tudják, hogy lesz, mint lesz, de hiszik, hogy jobb lesz. Az író nem írja le a felszabadulás pillanatát, az új életről sem beszél, de a két szerelmes találkozása, a megismert harcosok hősiessége művé­szi erővel villantja fel egy igazabb jövő ígéretét. Kovács György regényét rendkívül jelentőssé teszi az, hogy regényiro­dalmunkban elsőként nyúlt a közel­múltnak ehhez az időszakához. Regé­nyének minden sora határozott, mű­vészi állásfoglalást jelent a naciona­lizmus, a sovinizmus ellen s azt pél­dázza, hogy a román és a magyar nép szabadsága mindig is elválaszt­hatatlan volt a különböző­­nemzetisé­gű, de végső fokon azonos célokat követő kizsákmányolók elleni harc­tól. Ezért tesz ez a mű példamuta­tóan jó szolgálatot a nacionalizmus és a nacionalista illúziók maradvá­nyai elleni küzdelmünknek. KAPUSI ANTAL SIKERES HANGVERSENY Eredményekben, sikerekben gazdag évad befejezéséhez közeledik a Magyar Autonóm Tartomány filharmonikus zenekara. Ebben az évben küzdötte fel magát tartományunk e fiatal zenei együttese az ország öt elsőosztályú filharmóniái közé. Kemény munkájá­val, komoly hivatástudatával ebben az évadban is bebizonyította életké­pességét, fejlődőképességét. Mara­dandó, mély zenei élményt nyújtó hangversenyei, bátor műsorpolitiká­ja, az összjáték fejlődése, mind­amel­lett szólnak, hogy a marosvásárhe­lyi filharmóniának valóban az or­szág legjobb szimfonikus zenekarai között van a helye. Az évad utolsóelőtti hangversenye is a maradandó zenei élmények közé sorolható. A műsor első száma, Wei­ner Leo Változatok egy magyar nép­dalra c. műve a modern magyar zeneszerzés egyik rövid lélegzetű, de kiváló formaérzékkel, ragyogó kont­rasztokkal megírt munkája. Az együttes érdeme az, hogy lelkiisme­retes munkával dolgozta ki a műsor első helyén szereplő „bevezető”, „hangulatkeltő” művet, ami rend­szerint elhalványul a koncerteken hagyományszerűen előforduló ver­senymű és szimfónia mellett. Bach d-moll zongorahangversenye az interpretálás, a zenei érettség szempontjából nehéz próbára teszi az előadót. Nem könnyű feladat a bachi muzsika metrikus (egyenletes mozgású, ritmusú) jellegéből kibon­tani az állandó lüktetést és ennek az alapelemnek a kereteiben állan­dóan kiemelni az imitációkat, a té­mákat. A hangverseny közönsége a vendég előadóművész játékában ki­váló felfogását kapta Bach stílusá­nak az előbb említett problémák ma­radéktalan megoldásával. Mundru Katz bukaresti zongoraművész, a hangverseny szólistája elmélyülteb, érettséggel tolmácsolta a verseny­művét. A ráadásoknak játszott dara­bok is többször váltottak ki lelkes tapsot közönségünkből. Mindru Katz technikai, mesterségbeli tudása káp­ráztató. Bármily gyors játék eseté­ben is pontos marad a mű ritmikai képlete, és nem sikkad el egyetlen hang sem. Acélos billentése még a legárnyaltabb piáitok esetében is érvényesül. A harmincéves kortól még messzejáró szólista hangverse­nyén máris hazánk egyik legjobb zongoristáját hallgathattuk. Lukácsy András karmester ezzel a hangversenyével pályafutásának el­ső évét zárta le. Ha visszaemlék­­szünk az évad első felében tartott hangversenyeire és a mostanira, lát­hatjuk a fiatal karmester kibontako­zásának útját. Mozdulatai egy évi gyakorlat, a zenekarral való össze­­szokás után sokkal egyszerűbbek, kifejezőbbek. Vezénylésének emocio­nális tartalma elmélyültebb. Közked­veltségét állandó tanulmányi mun­kájával tudja megőrizni, és még jobban megerősíteni. Előadását min­dig a mű eszmei mondanivalójának kidomborítására építi. A Schumann IV. szimfónia előadásában az átélés és gondos kidolgozás jelentette a pozitívumot. Úgy éreztük azonban, hogy a második tétel tempója kissé gyors volt. Ennél a műnél és általá­ban Lukácsy karmesteri munkájában kívánatos lenne nagyobb, szélesebb dinamikai skála megvalósítása. Ér­cesebben, erőteljesebben szólaltassa meg a zenekart forte részeknél és bársonyosabb, melegebb színeket próbáljon elérni a pianó részeknél A dinamikát illetően egyik igen jó megoldása a fortepianó, amit egé­szen egyéni módon és szugesztív erejének teljes érvényesítésével tud átvinni a zenekarra. Sokat várha­tunk Lukácsy Andrástól a jövő évadokban, az ebben az évben vég­zett sikeres munkája alapján. A filharmónia vezetősége alapo­sabb szervező munkával jobban tud­ná nevelni közönségét, és ki tudná küszöbölni a sokszor bántóan meg­nyilvánuló zajongást a hangverse­nyek alkalmával. Feltétlenül be kell vezetni a jövőben a pontos kezdést is, úgy, ahogy ez már országszerte szokássá vált az élenjáró filharmó­niáknál. HUBESZ VALTER Rembrandt kiállítás A Béke Világtanács határozata alapján július 15-én világ­szerte megünneplik Rembrandt születé­sének 350. évfordu­lóját Ez alkalom­mal a Képzőművé­szeti Szövetség ma­rosvásárhelyi fiókja gazdag kiállítást rendez a nagy fes­tő műveinek repro­dukcióiból. A kiál­­lítás ma nyílt meg a marosvásárhelyi Művelődési Ház­ ter­meiben. A képen: Rem­brandt Idős hölgy cinű festménye. Ösvény visz a mezőn átal Elválok én a babámtól. Ha elválok az se nagy baj, menjen férjhez kihez akar. Reggel felkelt vidám ének s pici lábad tipeg már, nöjj meg nagyra, kisbogár. Lakodalom, vig mulatság, ott terem meg a boldogság. Én ha egyszer házasodom, bokrétámat drágán adom. S egy kis kertben, boldog párnak vár téged egy rózsaszál, nöjj meg nagyra, kisbogár.­­ Fordította: MARK ALEXANDRA Adnám olcsón, ha az kérne, kivel szívem összeférne. Kibékülnénk egy-kettőre és mennénk az esküvőre. Aludj kincsem, álmodj szépet, Játszótársak hívnak, várnak, szép életről ami vár, lepke ablakodra száll, nöjj meg nagyra, kisbogár, nöjj meg nagyra, kisbogár. «JEP» ttKoTÁSOK MAGYAR AUTONÓM TARTÓ« «M­1 HATZ&

Next