Vörös Zászló, 1956. november (5. évfolyam, 259-284. szám)

1956-11-14 / 270. szám

VÖRÖS ZÁSZLÓ Letagadhatatlan tények Nap mint nap újabb és újabb hí­rek érkeznek azokról a borzalmak­ról, amelyiket a magyarországi el­lenforradalom idején az imperializ­mus szolgálatában álló fasiszta ele­mek követtek el. Fényképek, szem­tanúk vallomásai, laptudósítások egyre tisztábban tárják a vis elé az ellenforradalmárok bestiális -ve­­lekedeteit, adnak képet azokról a borzalmakról, szenvedésekről, ame­lyeket ezek az emberi mivoltukból­­ kivetkőzött banditák zúdítottak a magyar népre. De nézzük csak a tényeket. A párizsi Le Monde polgári lap­ tudósítója a budapesti eseményekről írt beszámolójában hangsúlyozza, hogy az ellenforradalmárok által el­­követett gyilkosságok hasonlóak a fehér terroristák által 1919-ben elkö­­­vetett bűntényekhez. Az, ami októ­ber utolsó napjaiban Budapesten tör­­­­tént — írja a Lancia . .újságíró —­­ nem volt más, mint embervadászat. A továbbiakban leírja, hogy saját szeméve­ látta a házak erkélyeire felakasztott embereket. Otakar Cvercin cseh újságíró, aki az ellenforradalom napjaiban Ma­gyarországon tartózkodott leírja, hogy Budakeszin az ellenforradalmá­rok, akik a községen kívülről jöt­tek, legyilkolták az összes aktivis­tákat. Hogy terrorizálják a falu la­kosságát, a főtéren felakasztották a pártalapszervezet titkárát és a hul­lát feldarabolták. Budapesten a ha­zafiakat összekötözve végighurcol­ták az utcákon és addig ütlegelték, amíg belehaltak sebeikbe. Cvercin leírja, hogy beszélt az egyik fasisz­tával, aki elmesélte, hogy Zirndorf­­ban (Nü­rnberg mellett) egy gy­űjtő­­táborban volt, ahol a lehető legnyo­morúságosabb körülmények között élt. Amikor kitört az ellenforrad­a­lom, az amerikaiak neki és társai­nak fegyvert adtak és Ausztriába majd onnan Magyarországra szállí­tották. Bízva az ellenforradalom ci­kkében, ezek a banditák a tűzhar­cokban beállt szünetek alatt igyekez­tek Hugóknak otthont teremteni. F­­­­hatoltak a lakásokba és legyilkolva akiket ott találtak, elfoglalták azo­kat. Katel Közel cseh mérnök, aki szin­tén szemtanúja volt az események­nek, elmondta, hogy a fasiszták ál­tal felfegyverzett suhancók kegyet­lenül gyilkoltak mindenkit, aki út­jukba került. Az Asztoria szálloda mellett közel 150 ember megcsonkí­tott hulláját látta. Senki nem mert a hullákhoz nyúlni. Amikor egy vö­röskeresztes autó érkezett a térre, a szállodába befészkelt horthysták tüzet nyitottak a gépkocsira, legyil­kolva annak személyzetét. Hazánkba is számosan érkeztek, akik tanúi voltak az ellenforrada­lom gaztetteinek. Ion Cernea buka­resti munkás elmondta, hogy az el­lenforradalmárok vasúti szerelvénye­ket vontattak fel Budára és onnan a völgybe eresztették, hogy azok barikádokat képezzenek. A vagonok kiugorva a sínekről, házakat rom­boltak össze. A CETERA csehszlovák sajtóügy­nökség számos olyan magyar állam­polgár nyilatkozatát közli, aki a­­ terror napjaiban elmenekült az országból. Így közli Kálmán László nyilatkozatát, aki elmondta, hogy látta, amint az egyik ellenforradalmi banda egy embert lábánál fogva akasztott fel, felmetszette annak ha­sát, összezúzta fejét, miközben az egyik bandita az áldozat hároméves gyermekét gyilkolta meg. Henk György tanító arról számolt be, hogy az ellenfén a­dal­t­árok a taní­tás ideje alatt felgyújtották az is­kola új épületét. Számos­ községben a munkásszár­mazású tisztviselő­ket gyilkolták le és helyükre horthysta tisztviselőket nevez­tek ki. Budapesten több mint 300 embert szállí­tottal be a katonai ügyészségre, akike tárgyalás nélkü akartak kivégezni A földalatti vasú folyosóját vízzel á­rasztották el, hogy az ott menedéket keresők megfullad­janak. A fosztogatás is módszerükhöz tar­tozott. Az áruháza­kat kirabolták, a berendezést össze­törték, ki-te, ezekről szá­molnak be az ellen­forradalom véres napjairól érkező tu­dósítások, fényké­pek, beszámolók. A gyilkos ban­dáknál előfordul, hogy áldozatuk mellett valamilyen jelt felejtenek, amelyről fel lehet is­merni őket. A ma­gyarorszzági ellen­­forradalmi bandák felismeréséhez nem volt szükség ilyen jelre. A lábuknál fogva felakasztott emberek, ek­vé­nen elégetett felnőttek és gyermekek, fosztogatások, rablások — mind a fasizmus névjegye, annak klasszikus bélyege. A magyarországi események lefo­lyását ismerve, min­den kétséget ki­záróan bebizonyosodik, hogy ezt a fasiszta kalandot a magyar reakció már rég előkészítette és ebben az előkészületben a nyugati imperialis­ta hatalmak legodaadóbb és legköz­vetlenebb támogatását élvezték. Már jóval a magyarországi ellenforrada­lom kirobbanása előtt az Amerikai Egyesült Államokban ,,a népi de­mokrácia elleni lázadásra való búj­­togatást“ és „a lázadások támoga­tását" hivatalos politikaként ismer­ték el. Az Amerikai Egy­­ült Álla­mokban külön katonai egységek mű­ködnek, amelyek a szocialista orszá­gokba küldendő kémek és bujtoga­­tók kiképzésével foglalkoznak. Az Army Navy and Air Force Journl szerint ilyen kiképző tábor működik Karolinában, Fort Bragg-ban. Az itt kiképzett egységek egyikét a közel­­múltban Nyugatnémetországba vezé­nyelték. Az ellenforradalom idején Kickelsdorfban, az osztrák-magyar határon számos, amerikai egyenru­hába öltözött, felfegyverzett, magyar fasisztákból álló csoportot lehetett látni, mely Nyugatnémetországból érkezett és várta a magyar határ átlépésére szóló utasítást. Az így­­ vagy az angol repülőkkel közvetle­­­­nül Magyarországra szállított ban­diták száma meghaladja a 60 ezret , íme, kik elsősorban a borzalmas­­ vérfürdő megrendezői.­­ Az amerikai hivatalos körök nagy figyelemmel kísérték a magyaror­szági eseményeket. Amikor azt hit­ték, hogy az ellenforradalom diadal­maskodni fog, gyorsan 20 millió dollár „segélyt" ajánlottak fel. Az üzletemberek és egyes politikai kö­rök vezetői ugyanakkor közölték, hogy gyűjtést indítanak a magyar nép „segítségére“. Az adakozásra szólító felhívás hangsúlyozta, hogy a segélyt csakis a kommunistaelle­nes szervezetek kaphatják meg, vagy más szóval, csak a fasiszták. Az első napokban a fasiszták egy része leplezni igyekezett azt a prog­ramot, amelynek érdekében a barbár gyilkosságokat elkövette. De a zűr­zavar fokozódásával és amikor Nagy Imre árulása következtében az ellen­­forradalmárok egyre jobban megerő­sítették helyzetüket, teljesen felszín­re hozták programukat, mely nem volt más, mint a­­ munkás-paraszt hatalom megsemmisítése, a gyárak és a földek visszaadása a gyárosok­nak és a földbirtokosoknak, a ma­gyar nép szabadságának és vívmá­nyainak sárbatiprása. A merénylet, amely elsősorban a magyar nép, annak szocialista vív­mányai ellen irányult, a munkásosz­tály és a magyar nép egészséges elemeinek egyre fokozottabb ellen­állásiba ütközött és meghiúsult. A magyar dolgozó nép nem engedte meg, hogy a fasizmus újból bizal­mába vegye az országot és a szov­jet hadsereg segítségével immár másodszor gazdájává vált országá­nak. A magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány vezetésével egyre jobban helyreáll a rend. Számot­­is­kolában már napok óta újból folyik a tanítás Normalizálódni­­ kezd a vasúti forgalom, az üzemekben, a bányákban újra dolgoznak. Az üzle­tek nagy része újból kinyított és el van látva árukkal. Bíztató hírek ér­keznek a magyar falvakról is. A Tiszán túl már javában folynak az őszi mezőgazdasági munkák. A fal­vakról érkező­ hírek szerint a szövet­kezeti tagok ragaszkodnak a közös gazdálkodáshoz és továbbra is kö­zösen fognak dolgozni. A kormány jelenlegi legfőbb gond­ja a lakosság ellátásának biztosí­tása. Ebben a törekvésében a test­véri szocialista országok egy ember­ként segítik. A Szovjetunió és a többi szocialista országok, köztük hazánk, a Román­ Népköztársaság is jelentős mennyiségű élelmiszert, fűtőanyagot, építőanyagot juttatott­­ a magyar népnek. Az újból leleplezett imperialista reakció most sebzett sakálként üvölt. Az ENSZ szószékét felhasználva, jogsértésről fecseg. Milyen jogsér­tésről? Arról, hogy a fasiszta ban­dákat nem enegedték kényük ked­vük szerint garázdálkodni, hogy a magyar nép, a szovjet segítséget kérve, szembeszáll­ velük megvéde­ni több mint egy évtized kemény munkájának vívmányait? Fáj, kimondhatatlanul fáj nekik hogy nem sikerült tervük. Fáj ne­­­kik, hogy a külföldről beszállított fasiszták nem bizonyultak elegen­dőknek, hogy Magyarországon mun­kások, parasztok, kommunisták ma­radtak élve, hogy a gyárak, üze­mek, üzletek, városok a magyar dolgozó nép tulajdonában marad­tak. Ők nem erről álmodtak­. Ők fegyveres beavatkozást akartak, amelynek sejts­éérével Horthy új szál­­láscsinsítóinak művét véglegesíteték volna. Hiába hangoztatják ma ál­­humanista szakmáik százezreit, nem tudják elkendőzni igazi céljukat A magyar, nép egyre tisztábban lát és nem engedi meg, hogy eltérítsék a szocializmus érzésének útjáról , nem engedi, hogy kiragadják a szo­­­­cialista tábor nagy családjából. Az ellenforradalmi bandák által Budapesten szétrombolt házak egyike.­­ Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mindent elkövet Budapest la­kosságának zavartalan ellátásáért. A képen­ az egyik kenyérelosztó látható. ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ MŰSORA: November 15. Vendégszereplés Ud­varhelyen: A NÉMA LEVENTE November 16, péntek este 8 óra­kor:­­Varrenné mestersége. Sorozat­szám: 160. November 17, szombat este 8 óra­kor: A tanítónő. Sorozatszám: 161. November 18, vasárnap délután 3.30 órakor: Mézeskalács. Sorozat­szám: 163. November 18, vasárnap este 8 óra­kor: A néma levente. Sorozatszám: 162. ★ BÁBSZÍNHÁZ MŰSORA: November 14, szerda délután 3 órakor: A tenger őre. November 16, péntek délelőtt 10 órakor: A tenger őre. November 16, péntek délután 3 órakor: Háry János. ­ Nyilatkoznak a dolgozók A világ összes dolgozói mélységes fájdalommal vették tudomásul a Ma­gyarországon zajló eseményeket. Ha­zánk dolgozói nap mint nap gyűlé­seiken ítélik el a magyarországi el­lenforradalom gaztetteit s szívből örülnek, hogy a magyar dolgozók felsorakoznak a magyar nép egészsé­ges erői, a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány mellé s a Magyar Népköztársaság továbbra is mint szabad, független állam a szocializ­mus felépítésének magasztos céljáért küzd. Hazánk dolgozói még szorosab­ban felzárkóznak a munkásosztály pártja mögé s munkájukkal igyekez­nek még jobban megszilárdítani né­pi demokratikus rendszerünk meg­bonthatatlan egységét. — A munkásosztály pártjának po­litikája szívünk szerint való — írják a parajdi sóbánya munkásai, mérnö­kei, technikusai és tisztviselői — és méltó egy olyan szabad néphez és or­szághoz, amely különböző nemzetisé­gű dolgozók testvéri barátságára, tel­jes egyenjogúságára épít. De hasonlóképpen nyilatkoznak a szovátai Fafeldolgozó Vállalat mun­kásai is. Népi demokratikus rendszerünk a mi hatalmunk — írják — s ez a hatalom mindennél drágább és szen­­tebb nekünk. Hisszük, hogy az RMP, mely évtizedek óta hősiesen küzd a dolgozók igazságáért, győzelemre vi­szi népünk közös, nagy és drága ügyét, a szocializmust. Többel és jobban akarunk dolgozni. Vágalatunl az országos élüzem­eimet viseli s mi büszkék vagyunk eredményeinkre. Első ötéves tervünket határidő előtt fejeztük be, a munkatermelékenységet 37 százalékkal növeltük, az önköltsé­­gi árat 6,50 százalékkal csökkentet­tük. De akárhonnan vesszük is a példát, hasonlóképpen nyilatkoznak dolgo­zóink. — A magyarországi események ar­ra figyelmeztetnek — írják a kézdi­­vásárhelyi Sportind kisipari termelő­szövetkezet dolgozói —, hogy ébe­ren őrködjünk forradalmi vívmá­nyaink, szabadságunk felett. Pár­unk és annak Központi Vezetősége biztos kézzel vezet bennünket a szocializmus építésének útján. Vizsgáztak a kollektív gazdaságok könyvelői Népi demokratikus rendszerünk nagy gondot fordít a kollektív gazda­ságok vezető és ügyviteli személyze­­tének szakmai kiképzésére és tovább­képzésére. Ez a cél vezeti akkor is, mikor különböző román és magyar nyelvű tanfolyamokat szervez a kol­lektív gazdaságok elnökei, brigádve­zetői és könyvelői részére. Ezeken a 3 és fél és 10 hónapos tanfolyamokon a szorgalmas kollektivisták teljesen ingyenes ellátásban réze­pítnek s emellett az állam még havi 200 lejt is juttat nekik a kollektív gazdaság­tól kapott 15 munkanapegységen kí­vül. Egy ilyen iskola működik a szé­­kelyudvarhelyi mezőgazdasági isko­laközpontban is, ahol néhány nappal azelőtt, október hónap utolsó napjai-­­­ban, vizsgáztak a 10 hónappal ezelőtt, idejére alatt kollektivista könyvelők. Az őszülő fejű Bíró Józsefet, a kő- t péczi kollektív gazdaság küldte az­­ iskolába. A drukkoló öreg diák a számtan vizsgáján örömmel és meg-­­ nyugvással állapította m­eg, hogy végre behatolhatott a törtek Világi-­­ ba. Most már nem fél a számlálóktól­­ és nevezőktől. A Vizsgák legizgalmasabb része természetesen a könyvelés tatt vált. Egyesek bátran, határozottan felel­tek, de bizony olyan is akadt a ta­nulók között, mint például Bérczi Anna, aki nem mindig tabult kellő komolysággal s ezért kisírt szemmel, remegő kézzel húzta ki a vizsgatéte­lét. A tanári kar véleménye szerint az 1953-as év tanulói alaposan felkészül­tek a kollektív gazdaság kettős rendszerű könyvszerére s ezért min­denki sikeresen hagyhatta el az is­­kola padjait. Nagy dolog az, hogy az etédi Szőcs Árpád kollektivista, aki a régi rend­szerben nem tanulhatott, ma kitűző jegyekkel végzi el a tanfolyamok De Szőcs Árpád nemcsak tanult, hanem az etédi kollektív gazdaságból gyűj­tött példatárával gazdag könyvelési monográfiát hagyott a következő tan­folyamok részvevői számára. Szőcs Árpád ismeri a kollektív gazdaság egyszerű könyvvitelét is, de saját bevallása szerint, sohasem tudott pontos évzáró mérleget össze­állítani, annál nagyobb volt az örö­me, amikor a kettős rendszerű köny­velés segítségével a mérleg tétele i bánira találtak. Szorgalmukkal, tudásukkal mások is kitűntek, mint például a nagyga­­lambfalvi Félek­ Lajos, az angyalosi Gyöne Ilona, a sóváradi Biró Irma, a felsőrákosi Fábricz László és még sokan mások. Egyes könyvelők, mint például Csáki Béla, Gál István, Orosz! Mar­git és Bérez­ Anna, nem mindig fi­gyelték Részegh Emil tanáruk alapos magyarázatát s ezért visszatérve a kollektív gazdaságba, a rajoni irá­nyító könyvelők segítségével kettő­zött figyelemmel kell, hogy hozzá­kezdjenek majd a kettős könyvvitel megnyitásához és annak vezetéséhez. A vizsgákat követő évzárón Böjte igazgató Szavaiból kitűnt, hogy az összegyűlt 31 kollektivista könyvelő nemcsak tanult páratlan szorgalom­mal, hanem eredményes kultúrmun­­kát is végzett. A kultúrtrunka meg* szervé-“­ésen kilönösen kitűnt a jól tanuló Szász Károly, akit az ilena­­falvi kel­ektív gazdaság küldött az iskolába. Az iskola kultú­r- és imitáció* bri­­gádja közvetlenül ■ hozzájárult a ki­­nvádi társas gazdaság felavatásához. Kultúr- és mentációs munkájuk foly­tán szeretettel emlegetik őket Szent­tamás fiataljai és dolgozó parasztjai is. A tanulók kultúrműsorral egybekö­tött tanasztalatCsorét is szerveztek az ákosfalvi, Csiba-'-áner2*ásszsn*mr'től!, i'enes-ivi és mikóújfalusi kollektív gazdaságokban. Az igazgatóság, a tanulók kérésére gondoskodott a tanuló-bönvelők szórakozásáról is. Örök emlékű ma­rad mirtdmki részére a tor­éi büdös­­bar­sngnál. Tusztáton, a Szentanna­­tónál, Ovilkos-tónál és Szovátán tett kirándulás. A tanulók örömmé állapították meg, hogy érdemes volt eljönni az iskolába, megonadták, hogy vissza­térve gazdaságjukba, másoknak is el­mondták mindazt a sok jót és hasz­nosat, amit az iskolában tanultak. Buzdítani fognak minden könyelőt, hogy az 1957-es esztendőben végez­ze el a kevöskönyviteli tanfolyamot. Ezáltal 1958-ban teljesen helyettesít­­hetjük a nehézkes, egyszerű könyvvi­telt a sokkal porttósabb és világosabb kettős rendszerű kollektív gazdasági­­ nyilvántartással. FAZAKAS ERNŐ A MAROSVÁSÁRHELYI MOZIK MŰSORA: Haladás filmszínház: November 13—20: Táncoljon kicsi Lady. Angol film. Ifjúsági Filmszínház: November 12—19: A mexikói leány. Vörös Lobogó filmszínház: Tolodó szerelmesek. ÉRTESÍTÉS A kolozsvári Bolyai Tudomány­­egyetem rektorátusa közli, hogy a folyó évi december 1 és 15 közötti időszakban államvizsgára jelentkez­hetnek mindazok az 1955-ben vagy előbb végzettek, akik még nem, vagy csak egy alkalommal jelentkeztek er­re a vizsgára. A vizsgakérések leg­később nov. 25-ig nyújthatók be az illetékes kar dékáni hivatalába.

Next