Vörös Zászló, 1956. december (5. évfolyam, 285-312. szám)
1956-12-01 / 285. szám
Jó munkát sajtólevelezőinknek A munkás és demokratikus sajtónak hagyománya hazánkban, hogy támogatja az önkéntes sajtólevelezőket munkájukban és a lapok hasábjain helyet ad tudósításaiknak, észrevételeiknek. A sajtó még a párt harcának nehéz éveiben, az igen nehéz körülmények ellenére is megtalálta a módját a munkástömegekkel való szoros kapcsolat kiépítésére és szüntelen erősítésére. Hazánkban a fasiszta uralom alóli felszabadulás után a sajtólevelezői mozgalomba a dolgozók tízezrei kapcsolódtak be, így tartományunkban a Vörös Zászló szerkesztőségébe is a levelezők százai küldik igen értékes tudósításaikat. Csak ebben az évben, január 2-től november 28-ig 1783 levél érkezett a tartomány különböző részeiből a gyárak, vállalatok, intézmények dolgozóitól, mérnököktől, technikusoktól, értelmiségiektől, képviselőktől, stb. Huszár József például, aki néptanácsi terepinstruktor, azonnal értesíti szerkesztőségünket, ha Marosvásárhely vajonban kollektív gazdaság vagy társulás alakul s a szervezés és felvilágosító munkáról, melynek eredményeképpen a dolgozó parasztok meggyőződtek a közös gazdálkodás előnyeiről. Tamás Constantin Régenből szorgalmasan közli, ha a dolgozók akarása és törekvése valami új megvalósítást hozott létre. Orbán L. Erzsébet is azonnal értesíti szerkesztőségünket, ha a sepsiszentgyörgyi Dózsa György textilgyárban új, kimagasló eredmény születik a termelékenység emelésében, az önköltség csökkentésében stb. és arról is beszámol, hogyan küzdöttek a dolgozók, milyen módszerekkel dolgoztak az eredmény eléréséért és így tovább. Az ilyen levelek számottevő segítséget jelentenek a dolgozó tömegek számára, mert széles körben terjesztik a helyi gyakorlati tapasztalatokat, lehetővé teszik tanulmányozásukat, általánosításukat, aminek fontosságát Lenin számtalan esetben hangsúlyozta: a tömegeket az élet minden területéről vett elő, gyakorlati példák alapján kell nevelni. Lenin harcostársa, Kalinin így vélekedett erről a kérdésről: Ha azt akarjátok, hogy leveletek megrázza és foglalkoztassa az embereket, töltsétek meg lélekkel. Ha téged is éget, foglalkoztat valamely kérdés, érzed, hogy meg kell írnod és szenvedéllyel írsz — ez leveledből kiérzik. Az így megírt levél jó, ele i ven, mindenkit érdekel. De, ha lélektelenül írod le mondanivalódat, hiába helyes és igaz a kérdés amit felvetsz, leveled nem egyéb egyszerű fényképnél. A jó sajtólevél tehát egy rész az emberből, az ember életéből, abból, ami a dolgozó embert naponta foglalkoztatja. Egy rész a kommunista hazafiasságból. A levelező nem "megfigyelője" a dolgoknak, az életnek, hanem megszemélyesítője az eseményeknek. Amikor például id. Kiss Károly kollektivista Rugonfalváról írt leveléből az öröm hangja csendül ki s a kollektív gazdaság tagjai közös vagyonának évről évre való gyarapításáról (nőtt a terméshozam, istállót egyéni lakóházakat stb. építettek), a kollektivisták életének folytonos javulásáról ír, nemcsak a saját, de az egész tagság örömét és megelégedését tolmácsolja. Péter Hona lengvári munkásnő lelkesedése az egész munkaközösség lelkesedését képviseli, amikor legutóbbi levelében arról értesít hogy a székelykeresztúri részleg már 1957-re dolgozik. Varga Gábor a nagyborosnyóiak eredményeiről írva a néptanács által eredményesen mozgósított tömegalkotó lendületét, erejét hozza felszínre, de ugyanakkor meglátja azt is, hogy hiba van az intézmények faellátásában s bírálatával segíti a néptanácsi végrehajtó bizottságot, hogy ezt a hibát mielőbb felszámolja. Igen jelentős a levelezők tevékenységében az, hogy a tömegek között élve észreveszik a dolgozók érdekeit sértő hibákat, az egyes szervek munkájában mutatkozó fogyatékosságokat és azt felfedve segítik a párt- és állami szerveket a hibák elleni harcban. Igen helyes tehát, ha a levelezők bírálják azt, aki nem tartja tiszteletben a népi törvényességet, aki nem tartja mindenek előtt való kérdésnek a széles dolgozó tömegek érdekeit, aki közömbös a dolgozók mindennapi kérdései iránt Szerkesztőségünkbe számos válaszlevél érkezik intézményektől, vállalatoktól, amelyekben a megbíráltak megírják, hogy mit tettek a hibák felszámolásáért Ez azt bizonyítja, hogy a levelezők elvszerű, gyakorlati tényekre támaszkodó bírálata népi demokratikus rendszerünk erősödését, a dolgozó tömegek éredekeit szolgálja. Nem olyan rég például levél alapján különböző rendellenességekért, helytelen munkamódszerekért, az ellenőrzés elhanyagolásáért bíráltuk a havadi néptanácsot A napokban érkezett válaszban a néptanács vezetősége értesített, hogy rendezték az önadó helyzetét intézkedtek az ellenőrző munka megjavításáról, tehát a hibák nagy részét felszámolták s a jövőben teljesen megszüntetik azokat Ez a levelező tehát a havadi és gegesi dolgozók közös ügyében emelte fel szavát s az eredmény is a közös ügyet szolgálja. A szerkesztőség igen fontos feladatának tekinti minden eszközzel és módon segíeni a levelezőket munkájukban. Ezt a célt szolgálják a rendszeres időközökben szemezett sajtólevelezői értekezletek is. Ezeken az értekezleteken a levelezők elmondják tudósító munkájuk tapasztalatait, feltárják esetleges nehézségeiket, megvitatják a legjobb módszereket, hogy szüntelen javíthassák sajtólevelezői munkájukat. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen értekezletek gyakorlati segítséget jelentenek minden sajtólevelezőnek. Éppen ezért a levelezők kötelességüknek tartják részt venni az értekezleten, illetve tapasztalatcserén. Az üzemi, vállalati, intézményi és falusi pártalapszervezetek feladata a legmesszebbmenően támogatni a közvélemény parancsnokait, hogy minden esetben részt vehessenek az értekezleteken és az üzemekben, intézményekben, falvakon stb. jó körülmények között fejthessék ki tevékenységüket. Gyakorlati tapasztalataikkal, javaslataikkal, észrevételeikkel pedig segítsék egymást munkájukban. Néhány szó az évi nagyvásárról November első felében tartották meg Marosvásárhelyen a hagyományos évi nagyvásárt, amelynek sikeres lezajlásáért a tartományi piacigazgatóság széleskörű mozgósító tevékenységet fejtett ki. A vásár napjaiban öt kollektív gazdaság és számos egyéni termelő nagy mennyiségű növényt és különféle mezőgazdasági terméket hozott piacra. Azokban a napokban csupán az egyéni termelők 11.800 kg krumplit, 37.900 kg kalászos növényt, 22.000 kg káposztát, 5100 kg hagymát és nagy mennyiségű fehér lisztet, szalonnát, vajat, túrót, tojást, szárnyast, gabonát és más terméket adtak el. Az árak nem emelkedtek, tekintettel arra, hogy az Aprozar üzleteiben a keresletnek megfelelő mennyiségű árut biztosítottak eladásra. Az állami kereskedelmi egységek három nap alatt több mint 70.000 lej értékű árut adtak. Helytelen volt, hogy egyes kisipari termelőszövetkezetek, mint például a Marosvásárhelyi Textil, Textila-Mures és a Kárpát egységei nem jelentek meg áruikkal,. Világ proletárjai, egyesüljetek! Tartományi műemlékbizottság alakult Marosvásárhelyen A Magyar Autonóm Tartomány néptanácsa végrehajtó bizottságának határozata értelmében műemlékvédelmi bizottság alakult Marosvásárhelyen. A huszonkilenc tagú bizottság írókból, történészekből, tanárokból, képzőművészekből, valamint a párt- és néptanácsi szervek egyes aktivistáiból áll. A bizottság tagja: Dr. Andrásofszky Tibor, Dr. Antalffy Endre, Barna Piroska, Bordi András, Csorvássy István, Dr. Dragomán Pál, Erdélyi István, Dr. Farczády Elek, Ferenczi Géza, Gábor Ioán, Hajdú Zoltán, Horváth Miklós, Izsák Márton, Keresztes Gyula, Kozma Béla, Kovács Dénes, Kovács György, Lupka Ioan, Molnár István, Molter Károly, Radu Stefan, Sütő András, Szabó Irén, Szabó Lajos, Szabó Zoltán, Dr. Takács Rozália, Tompa Miklós, Walter István és Várnai András. A bizottság első ülését tegnap, pénteken este tartotta meg és a szűkebb körű vezetőség élére Dr. Farczádi Eleket jelölte ki. Ezután megvitatta a munkatervet, amely számos figyelemre méltó kezdeményezést tartalmaz. Többek között tervbe vették, hogy összegyűjtik a tartomány területén élt nagyjaink fellelhető tárgyi emlékeit, emlékművet emelnek számos kiváló személyiségnek — így például szobrot emelnek a Bolyaiaknak Marosvásárhelyen — emléktáblával jelölik meg a történelmi nevezetességű épületeket, helyreállítják a megrongálódott műemlékeket. A bizottság tagjai értékes javaslatokkal járultak hozzá a munkaterv kibővítéséhez és meghatározták azokat a gyakorlati lépéseket, melyekkel már a legközelebbi napokban hozzákezdenek haladó történelmi és kulturális hagyományaink ápolása szempontjából oly fontos munkájuknak. Tanulnak a gazdák A lassan hulló hópelyhek és a száguldó Nemere Kézdivásárhely vajonban is szobába kényszerítette a szántóvetőket. De a gazdák most sem ülnek tétlenül. Az új mezőgazdasági évre, a gazdag termés előkészítésére készülnek. Megjavítják felszereléseiket, kiéléseik ekevasukat, az agrotechnikai körökben pedig saját maguk is felkészülnek az új mezőgazdasági évre. Kézdivásárhely rajon néptanácsának kultúrosztálya, a mezőgazdasági osztállyal egyetemben gondoskodott arról, hogy kielégítse a dolgozó parasztok tudásszomját. A végrehajtó bizottság segítségével gondoskodott, hogy minden körnek jó előadója legyen. Azonkívül a kultúrotthon-igazgatóknak feladatul adta, hogy minél több dolgozó parasztot szervezzenek be a különböző tanulmányi körökbe. A községi kurotthon-igazgatók nagyrészt megtették az e téren rájuk háruló feladatokat A torjai kultúrotthon-igazgató, Márton János például a néptanács segítségével eddig 50 tagot szervezett be az agrotechnikai körbe. Hasonló szép eredményt ért el Cifra István márkosfalvi és Zakariás Károly teleki kultúrotthonigazgató is, aki eddig 26, illetve 40 hallgatót szervezett be. Ezt azonban nem mondhatjuk el Szinte Ibolya tamásfalvi kultúrotthon-igazgatóról, aki eddig csak nagyon kevését tett ezirányú feladata elvégzése érdekében. NAGY FERENC levelező A MAI SZÁMBAN: — A Nagy Nemzetgyűlés IX. ülésszakának munkálatai (2. oldal) — Sport (2. oldal) — Az ENSZ szociális kérdésekkel foglalkozó bizottsága a menekültek kérdését tárgyalta (4. oldal) Az ifjak kezdeményezésére tánczenekart alakítanak — Hol töltjük el szombat esti és vasárnapi szabadidőnket? úgy szeretnék táncolni! — mondogatták egymás között már régóta a szászrégeni fafeldolgozó üzem ifjai. Ezt a kívánságukat nem egy idősebb dolgozó is támogatta. Nemrég az üzem ifjainak javaslatára és a Régen rajoni kultúrház támogatásával sor került egy üzemi tánczenekar megszervezésére. A zenekar tagjai az üzem ifjainak sorából kerültek ki. Marc Gheorghe dobos, Milesan Eugen klarinétos, Szőcs József gitáros és Cserei Huti harmonikás nagy szorgalommal gyakorolnak. G.teanu Titu zenetanár irányításával sikeresen folynak a próbák, hogy a zenekar mielőbb a közönség elé léphessen. Úgy tervezi őt, hogy az újévi ünnepeken már a nemrég alakított zenekar szolgáltatja a tánczenét. Így épült fel a tekerőpataki kultúrotthon Tekerőpatak község központjában kultúrpalota hirdeti a község dolgozóinak kultúra iránti szeretetét A kultúrhajlékot ezelőtt két héttel adták át rendeltetésének, s azóta szombat- és vasárnaponként százan és százan nézik végig a helyi műkedvelők szereplését. A Biró József karmester vezette énekkar, a fúvószenekar, a színjátszó csoport tagjai úgy érzik, hogy az új kultúrotthon művészibb, tartalmasabb kultúrmunkát kíván tőlük és ők erre törekednek. A fogatos meglassítja állatait, amikor elhalad a kultúrotthon előtt, a gyalogos megáll egy pillanatra. Büszkén gyönyörködnek benne azok, akik építették... Nincs mit szépíteni, sok nehézség árán emelkedtek fel a falak és sok víz lefolyt a Visszafolyó patakon, amíg megszólalhatott e hajlékban a zene, a nóta. A tekerőpatakiak szeretnék, ha mindenki megismerné az építkezéssel kapcsolatos tevékenységüket és tanulságot vonnának le belőle azok, akik félig kész épületekkel szégyenkeznek, mint az alfalviak a kultúrotthonnak, a szárhegyiek a fürdővel és mások. KÉT EMBER, CSAK KÉT EMBER, NÉGY EMBER, CSAK NÉGY EMBER 1952 májusában Tekerepatak dolgozói népgyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a megszavazott önadóból kultúrotthont építenek. Megdobbantak a szívek, mert régi álmuk indult el a megvalósulás útján. Teltek, múltak a napok, hónapok, de semmi se történt. A népgyűlés jegyzőkönyve „mérgében“ eltárgult a néptanácsi titkár íróasztalának záros fiókjában. Fekete elvtárs, az akkori titkár rajoni „szurkálásra“ nekinekilendült, nagy hanggal vállalta, hogy majd „beszedi“ az önadót Az elnökkel és néhány képviselővel közösen törvénytelen határozatot is hoztak; aki nem fizeti be idegben a megszavazott önadót, az nem kap őrlési engedélyt, tűzifaleszállítási jegyet és egyéb igazolványokat. Be is gyűlt a megszavazott összeg, kiásatták az alapot, vásároltak valamennyi követ és téglát, amit „e felvertek“ a tavaszi meg az őszi esők... A titkár , elvtárs ismét megpendült, a vezető-íségből még négy ember segítségével gyűjtögetett pénzt és így 1953-ban folytatták az építkezést. A munka látára megélénkült a falu is, még több pénzt fizettek be. Felhúzták a falakat az ablakig, aztán újabb pangás következett. November 7, Május 1. Au-gusztus 23, mindmegannyi hivatalos fogadkozás. Megakadt a munka. A négy ember erejéből nem futott tovább. Eltelt 1953, 1954 és 1956-ban is már az ősz közeledett. S hogy a munka állt a község lakói is egyre szűkmarkúbbakká váltak. A községi pártalapszervezet, a rajoni néptanács és mindazok, akik élénken érdeklődtek az építkezés iránt, megkeresték a munka megállásának okát. Megkerült a hiba gyökere: csupán néhány ember foglalkozott az építkezéssel, s azok is elszakadtak a tömegektől. Középületet csak úgy lehet gyorsan és jól felépíteni, ha a község apraja nagyja az építkezés köré tömörül. Tehát álljon hivatása magaslatára a honpolgári bizottság és ezáltal az egész község. Tekerőpatakon így is történt! MEGINDUL A FALU APRAJA-NAGYJA A rajoni néptanács végrehajtó bizottsága feladatául tűzte a szervezési osztálynak, hogy adjon támogatást a községi végrehajtó bizottságnak. A községbe érkezett Farkas Ferenc elvi társ, a szervezési osztály egyik ins■truktora. Az újonnan megválasztott Papp István elnök és Bede titkár elvtársak a dolgozó tömegek támogatásával életre hívták a honpolgári bizottságot. Balogh József, Bokor István, György Ágoston, Péter Sándor néptanácsi képviselők és mások alkották e bizottságot. Elnökké a közszeretetnek örvendő Molnár Ágostont választották. A bizottság száz és száz dolgozót gyűjtött maga köré. Égett a munka a kezek alatt. Todor József, Forika István, Kovács Ferenc, György Ferenc, Bence Ágoston, Benedek Andor és sokan mások befogták ökreiket, lovaikat, teheneiket, önkéntes munkával szállították az építkezéshez szükséges anyagokat Az IMSZ alapszervezet tagjai Todor Erzsébet, Molnár Zoltán, Sinkó Béla, Antal Péter és mások, példaadó munkát végeztek, kitűntek a leányok és a nők is — Antal Teréz, Balogh Anna, Forika Eszter és mások. Nem nézhették ezt ölhetett kézzel a község kőművesei, ácsai — Antal József, Fodor Sándor, Sajgó Vencel, Bartha József, Fülöp István, Fodor György és társai sem, — s 4—5 napi önkéntes munkát végeztek az építkezésnél. Az önkéntes tűzoltó szervezet tagjai komáik segítségével" kitermelték a szükséges fát. S amíg a község dolgozóinak egy része az építkezésnél dolgozott, a másik része segített a néptanácsnak az önadó begyűjtésében. Ebben a munkában különösen a kultúrcsoport tagjai tűntek ki fel, milyen nagy öröm volt azon a ködös novemberi napon, amikor végre felavatták a kultúrotthont! A tekerőpataki kultúrotthon a jövőben hozzájárul majd a község dolgozóinak kulturális neveléséhez. Itt tartják meg a tudományos és agrotechnikai előadásokat, itt értékeliik majd hetenként a II. pártkongressszus határozatai teljesítéséért elvégzett munkálatokat, a kultúrcsoportok pedig tartalmas és művészi előadásaikkal szórakoztatva nevelik forró hazaszeretetre a szocializmust építő község dolgozóit. TÖLGYES JAKAB