Vörös Zászló, 1956. december (5. évfolyam, 285-312. szám)

1956-12-01 / 285. szám

Jó munkát sajtólevelezőinknek A munkás és demokratikus sajtó­nak hagyománya hazánkban, hogy támogatja az önkéntes sajtólevele­zőket munkájukban és a lapok ha­sábjain helyet ad tudósításaiknak, észrevételeiknek. A sajtó még a párt harcának nehéz éveiben, az igen nehéz körülmények ellenére is megtalálta a módját a munkás­tömegekkel való szoros kapcsolat kiépítésére és szüntelen erősítésére. Hazánkban a fasiszta uralom alóli felszabadulás után a sajtóle­velezői mozgalomba a dolgozók tíz­ezrei kapcsolódtak be, így tartomá­nyunkban a Vörös Zászló szerkesz­tőségébe is a levelezők százai kül­dik igen értékes tudósításaikat. Csak ebben az évben, január 2-től november 28-ig 1783 levél érkezett a tartomány különböző részeiből a gyárak, vállalatok, intézmények dol­gozóitól, mérnököktől, technikusok­tól, értelmiségiektől, képviselőktől, stb. Huszár József például, aki népta­nácsi terepinstruktor, azonnal érte­síti szerkesztőségünket, ha Marosvá­sárhely vajonban kollektív gazda­ság vagy társulás alakul s a szer­vezés és felvilágosító munkáról, melynek eredményeképpen a dolgo­zó parasztok meggyőződtek a kö­zös gazdálkodás előnyeiről. Tamás Constantin Régenből szorgalmasan közli, ha a dolgozók akarása és tö­rekvése valami új megvalósítást ho­zott létre. Orbán L. Erzsébet is azonnal értesíti szerkesztőségünket, ha a sepsiszentgyörgyi Dózsa György textilgyárban új, kimagasló eredmény születik a termelékenység emelésében, az önköltség csökkenté­­­sében stb. és arról is beszámol, ho­gyan küzdöttek a dolgozók, milyen módszerekkel dolgoztak az ered­mény eléréséért és így tovább. Az ilyen levelek számottevő se­gítséget jelentenek a dolgozó töme­gek számára, mert széles körben terjesztik a helyi gyakorlati tapasz­talatokat, lehetővé teszik tanulmá­nyozásukat, általánosításukat, ami­nek fontosságát Lenin számta­lan esetben hangsúlyozta: a töme­geket az élet minden területéről vett elő, gyakorlati példák alap­ján kell nevelni. Lenin harcostársa, Kalinin így vélekedett erről a kérdésről: Ha azt akarjátok, hogy leveletek megrázza és foglalkoztassa az embereket, töltsétek meg lélekkel. Ha téged is éget, foglalkoztat valamely kérdés, érzed, hogy meg kell írnod és szenvedéllyel írsz — ez leveledből kiérzik. Az így megírt levél jó, ele­ i ven, mindenkit érdekel. De, ha lé­­­­lektelenül írod le mondanivalódat, hiába helyes és igaz a kérdés amit felvetsz, leveled nem egyéb egysze­rű fényképnél. A jó sajtólevél tehát egy rész az emberből, az ember életéből, abból, ami a dolgozó embert naponta fog­lalkoztatja. Egy rész a kommunista hazafiasságból. A levelező nem "megfigyelője" a dolgoknak, az életnek, hanem megszemélyesítője az eseményeknek. Amikor például id. Kiss Károly kollektivista Rugonfalváról írt le­veléből az öröm hangja csendül ki s a kollektív gazdaság tagjai kö­zös vagyonának évről évre való gyarapításáról (nőtt a termésho­zam, istállót egyéni lakóházakat stb. építettek), a kollektivisták éle­tének folytonos javulásáról ír, nem­csak a saját, de az egész tagság örömét és megelégedését tolmácsol­ja. Péter Hona lengvári munkásnő lelkesedése az egész munkaközös­ség lelkesedését képviseli, amikor legutóbbi levelében arról értesít hogy a székelykeresztúri részleg már 1957-re dolgozik. Varga Gá­bor a nagyborosnyóiak eredményei­ről írva a néptanács által eredmé­nyesen mozgósított tömeg­alkotó lendületét, erejét hozza felszínre, de ugyanakkor meglátja azt is, hogy hiba van az intézmények fa­ellátásában s bírálatával segíti a néptanácsi végrehajtó bizottságot, hogy ezt a hibát mielőbb felszá­molja. Igen jelentős a levelezők tevé­kenységében az, hogy a tömegek között élve észreveszik a dolgozók érdekeit sértő hibákat, az egyes szervek munkájában mutatkozó fo­gyatékosságokat és azt felfedve se­gítik a párt- és állami szerveket a hibák elleni harcban. Igen helyes tehát, ha a levelezők­ bírálják azt, aki nem tartja tiszteletben a népi törvényességet, aki nem tartja min­denek előtt való kérdésnek a széles dolgozó tömegek érdekeit, aki kö­zömbös a dolgozók mindennapi kér­dései iránt Szerkesztőségünkbe számos vá­laszlevél érkezik intézményektől, vállalatoktól, amelyekben a megbí­ráltak megírják, hogy mit tettek a hibák felszámolásáért Ez azt bi­zonyítja, hogy a levelezők elvszerű, gyakorlati tényekre támaszkodó bí­rálata népi demokratikus rendsze­rünk erősödését,­ a dolgozó tömegek éredekeit szolgálja. Nem olyan rég például levél alapján különböző rendellenességekért, helytelen mun­kamódszerekért, az ellenőrzés elha­nyagolásáért bíráltuk a havadi néptanácsot A napokban érkezett válaszban a néptanács vezetősége értesített, hogy rendezték az ön­adó helyzetét intézkedtek az ellen­őrző munka megjavításáról, tehát a hibák nagy részét felszámolták s a jövőben teljesen megszüntetik azokat Ez a levelező tehát a hava­di és gegesi dolgozók közös ügyé­ben emelte fel szavát s az ered­mény is a közös ügyet szolgálja. A szerkesztőség igen fontos fel­adatának tekinti minden eszközzel és módon seg­íeni a levelezőket munkájukban. Ezt a célt szolgálják a rendszeres időközökben szemezett sajtólevelezői értekezletek is. Eze­ken az értekezleteken a levelezők elmondják tudósító munkájuk ta­pasztalatait, feltárják esetleges ne­hézségeiket, megvitatják a legjobb módszereket, hogy szüntelen javít­hassák sajtólevelezői munkájukat. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen értekezletek gyakorlati se­gítséget jelentenek minden sajtóle­velezőnek. Éppen ezért a levelezők kötelességüknek tartják részt venni az értekezleten, illetve tapasztalat­­cserén. Az üzemi, vállalati, intéz­ményi és falusi pártalapszervezetek feladata a legmesszebbmenően tá­mogatni a közvélemény parancsno­kait, hogy minden esetben részt vehessenek az értekezleteken és az üzemekben, intézményekben, falva­kon stb. jó körülmények között fejthessék ki tevékenységüket. Gya­korlati tapasztalataikkal, javaslata­ikkal, észrevételeikkel pedig segít­sék egymást munkájukban. Néhány szó az évi nagyvásárról November első felében tartották meg Marosvásárhelyen a hagyomá­nyos évi nagyvásárt, amelynek sike­res lezajlásáért a tartományi piac­­igazgatóság széleskörű mozgósító te­vékenységet fejtett ki. A vásár nap­jaiban öt kollektív gazdaság és szá­mos egyéni termelő nagy mennyisé­gű növényt és különféle mezőgazda­sági terméket hozott piacra. Azokban a napokban csupán az egyéni termelők 11.800 kg krumplit, 37.900 kg kalászos növényt, 22.000 kg káposztát, 5100 kg hagymát és nagy mennyiségű­ fehér lisztet, sza­lonnát, vajat, túrót, tojást, szárnyast, gabonát és más terméket adtak el. Az árak nem emelkedtek, tekintet­tel arra, hogy az Aprozar üzleteiben a keresletnek megfelelő mennyiségű árut biztosítottak eladásra. Az állami kereskedelmi egységek három nap alatt több mint 70.000 lej értékű árut adtak­­. Helytelen volt, hogy egyes kisipari termelőszövetkezetek, mint például a Marosvásárhelyi Textil, Textila-Mu­res és a Kárpát egységei nem jelen­tek meg áruikka­l,. Világ proletárjai, egyesüljetek! Tartományi műemlékbizottság alakult Marosvásárhelyen A Magyar Autonóm Tartomány néptanácsa végrehajtó bizottságának határozata értelmében műemlékvé­delmi bizottság alakult Marosvá­sárhelyen. A huszonkilenc tagú bi­zottság írókból, történészekből, ta­nárokból, képzőművészekből, vala­mint a párt- és néptanácsi szervek egyes aktivistáiból áll. A bizottság tagja: Dr. Andrásofszky Tibor, Dr. Antalffy Endre, Barna Piroska, Bordi András, Csorvássy István, Dr. Dragomán Pál, Erdélyi István, Dr. Farczády Elek, Ferenczi Géza, Gábor Ioán, Hajdú Zoltán, Horváth Miklós, Izsák Márton, Keresztes Gyula, Kozma Béla, Kovács Dénes, Kovács György, Lupka Ioan, Mol­nár István, Molter Károly, Radu Stefan,­ Sütő András, Szabó Irén, Szabó Lajos, Szabó Zoltán, Dr. Ta­kács Rozália, Tompa Miklós, Walter István és Várnai András. A bizottság első ülését tegnap, pénteken este tartotta meg és a szűkebb körű vezetőség élére Dr. Farczádi Eleket jelölte ki. Ezután megvitatta a munkatervet, amely számos figyelemre méltó kezdemé­­nyezést tartalmaz. Többek között tervbe vették, hogy összegyűjtik a tartomány területén élt nagyjaink fellelhető tárgyi em­lékeit, emlékművet emelnek számos kiváló személyiségnek — így pél­dául szobrot emelnek a Bolyaiak­­nak Marosvásárhelyen — emléktáb­lával jelölik meg a történelmi ne­vezetességű épületeket, helyreállít­ják a megrongálódott műemlékeket. A bizottság tagjai értékes javas­latokkal járultak hozzá a munkaterv kibővítéséhez és meghatározták azo­­­­kat a gyakorlati lépéseket, melyek­kel már a legközelebbi napokban hozzákezdenek haladó történelmi és kulturális hagyományaink ápolása szempontjából oly fontos munkájuk­nak. Tanulnak a gazdák A lassan hulló hópelyhek és a száguldó Nemere Kézdivásárhely vajonban is szobába kényszerítette a szántóvetőket. De a gazdák most sem ülnek tétlenül. Az új mezőgaz­dasági évre, a gazdag termés előké­szítésére készülnek. Megjavítják fel­szereléseiket, kiéléseik ekevasukat, az agrotechnikai körökben pedig sa­ját maguk is felkészülnek az új me­zőgazdasági évre. Kézdivásárhely ra­jon néptanácsának kultúrosztálya, a mezőgazdasági osztállyal egyetem­ben gondoskodott arról, hogy kielé­gítse a dolgozó parasztok tudás­szomját. A végrehajtó bizottság se­gítségével gondoskodott, hogy min­den körnek jó előadója legyen. Azon­kívül a kultúrotthon-igazgatóknak feladatul adta, hogy minél több dol­gozó parasztot szervezzenek be a különböző tanulmányi körökbe. A községi ku­rotthon-igazgatók nagy­részt megtették az e téren rájuk háruló feladatokat A torjai kultúr­otthon-igazgató, Márton János pél­­dául a néptanács segítségével eddig 50 tagot szervezett be az agrotech­nikai körbe. Hasonló szép eredményt ért el Cifra István márkosfalvi és Zakariás Károly teleki kultúrotthon­igazgató is, aki eddig 26, illetve 40 hallgatót szervezett be. Ezt azonban nem mondhatjuk el Szinte Ibolya tamásfalvi kultúrotthon-igazgatóról, aki eddig csak nagyon kevését tett ezirányú feladata elvégzése érdeké­ben. NAGY FERENC levelező A MAI SZÁMBAN: — A Nagy Nemzetgyűlés IX. ülésszakának munkálatai (2. oldal) — Sport (2. oldal) — Az ENSZ szociális kérdésekkel foglalkozó bizottsága a menekül­­­tek kérdését tárgyalta (4. old­al) Az ifjak kezdeményezésére tánczenekart alakítanak — Hol töltjük el szombat esti és vasárnapi szabadidőnket? úgy szeret­nék táncolni! — mondogatták egymás között már régóta a szászrégeni fa­­feldolgozó üzem ifjai. Ezt a kívánsá­gukat nem egy idősebb dolgozó is támogatta. Nemrég az üzem ifjainak javasla­tára és a Régen rajoni kultúrház tá­mogatásával sor került egy üzemi tánczenekar megszervezésére. A ze­nekar tagjai az üzem ifjainak sorá­ból kerültek ki. Marc Gheorghe dobos, Milesan Eu­gen klarinétos, Szőcs József gitáros és Cserei Huti harmonikás nagy szorgalommal gyakorolnak. G.­teanu Titu zenetanár irányításával sikere­sen folynak a próbák, hogy a zene­kar mielőbb a közönség elé léphes­sen. Úgy tervezi őt, hogy az újévi ünne­peken már a nemrég alakított zene­kar szolgáltatja a tánczenét. Így épült fel a tekerőpataki kultúrotthon Tekerőpatak község központjában­­ kultúrpalota hirdeti a község dolgo­zóinak kultúra iránti szeretetét A kultúrhajlékot ezelőtt két héttel ad­ták át rendeltetésének, s azóta szombat- és vasárnaponként százan és százan nézik végig a helyi műked­velők szereplését. A Biró József kar­mester vezette énekkar, a fúvószenekar, a színjátszó csoport tagjai úgy érzik, hogy az új kultúrotthon művészibb, tartalmasabb kultúrmunkát kíván tő­lük és ők erre törekednek. A fogatos meglassítja állatait, ami­kor elhalad a kultúrotthon előtt, a gyalogos megáll egy pillanatra. Büsz­kén gyönyörködnek benne azok, akik építették... Nincs mit szépíteni, sok nehézség árán emelkedtek fel a fa­lak és sok víz lefolyt a Visszafolyó patakon, amíg megszólalhatott e haj­lékban a zene, a nóta. A tekerőpata­kiak szeretnék, ha mindenki megis­merné az építkezéssel kapcsolatos te­vékenységüket és tanulságot vonná­nak le belőle azok, akik félig kész épületekkel szégyenkeznek, mint az­­ alfalviak a kultúrotthonnak, a szárhe­gyiek a fürdővel és mások. KÉT EMBER, CSAK KÉT EMBER, NÉGY EMBER, CSAK NÉGY EMBER 1952 májusában Tekerepatak dolgo­zói népgyűlést tartottak, amelyen el­­­­határozták, hogy a megszavazott ön­­adóból kultúrotthont építenek. Meg­dobbantak a szívek, mert régi álmuk indult el a megvalósulás útján. Teltek, múltak a napok, hónapok, de semmi se történt. A népgyűlés jegyzőkönyve „mérgében“ eltárgult a néptanácsi titkár íróasztalának zá­ros fiókjában. Fekete elvtárs, az ak­kori titkár rajoni „szurkálásra“ neki­nekilendült, nagy hanggal vállalta, hogy majd „beszedi“ az önadót Az elnökkel és néhány képviselővel kö­zösen törvénytelen határozatot is­­ hoztak; aki nem fizeti be idegben a megszavazott önadót, az nem kap­­ őrlési engedélyt, tűzifaleszállítási je­­gyet és egyéb igazolványokat. Be is gyűlt a megszavazott összeg, kiásat­­ták az alapot, vásároltak valamennyi­­ követ és téglát, amit „e f­elvertek“ a­­ tavaszi meg az őszi esők... A titkár , elvtárs ismét megpendült, a vezető-­í­ségből még négy ember segítségével gyűjtögetett pénzt és így 1953-ban folytatták az építkezést. A munka lát­­­­­ára megélénkült a falu is, még több­­ pénzt fizettek be. Felhúzták a falakat az ablakig, aztán újabb pangás kö­­­­vetkezett. November 7, Május 1. Au-­­­gusztus 23, mindmegannyi hivatalos fogadkozás. Megakadt a munka. A négy ember erejéből nem futott to­vább. Eltelt 1953, 1954 és 1956-ban is már az ősz közeledett. S hogy a munka állt a község lakói is egyre szűkmarkúbbakká váltak. A községi pártalapszervezet, a rajoni néptanács és mindazok, akik élénken érdeklőd­­­­tek az építkezés iránt, megkeresték a munka megállásának okát.­ Megke­rült a hiba gyökere: csupán néhány­­ ember foglalkozott az építkezéssel, s­­ azok is elszakadtak a tömegektől. Középületet csak úgy lehet gyorsan és jól felépíteni, ha a község apraja nagyja az építkezés köré tömörül. Tehát álljon hivatása magaslatára a honpolgári bizottság és ezáltal az egész község. Tekerőpatakon így is történt! MEGINDUL A FALU APRAJA-NAGYJA A rajoni néptanács végrehajtó bi­zottsága feladatául tűzte a szervezé­­­­si osztálynak, hogy adjon támogatást a községi végrehajtó bizottságnak. A­­ községbe érkezett Farkas Ferenc elv­­i társ, a szervezési osztály egyik ins­­■­truktora. Az újonnan megválasztott Papp István elnök és Bede titkár elvtársak a dolgozó tömegek támoga­tásával életre hívták a honpolgári bizottságot. Balogh József, Bokor István, György Ágoston, Péter Sán­dor néptanácsi képviselők és mások alkották e bizottságot. Elnökké a köz­szeretetnek örvendő Molnár Ágostont választották. A bizottság száz és száz dolgozót gyűjtött maga köré. Égett a munka a kezek alatt. Todor József, Forika István, Kovács Ferenc, György Ferenc, Bence Ágoston, Be­nedek Andor és sokan mások befog­ták ökreiket, lovaikat, teheneiket, ön­kéntes munkával szállították az épít­kezéshez szükséges anyagokat Az IMSZ alapszervezet tagjai Todor Er­zsébet, Molnár Zoltán, Sinkó Béla, Antal Péter és mások, példaadó mun­kát végeztek, kitűntek a leányok és a nők is — Antal Teréz, Balogh An­na, Forika Eszter és mások. Nem nézhették ezt ölhetett kézzel a község kőművesei, ácsai — Antal József, Fo­dor Sándor, Sajgó Vencel, Bartha József, Fülöp István, Fodor György és társai sem, — s 4—5 napi önkén­tes munkát végeztek az építkezésnél. Az önkéntes tűzoltó szervezet tagjai komáik segítségével" kitermelték a szükséges fát. S amíg a község dol­gozóinak egy része az építkezésnél dolgozott, a másik része segített a néptanácsnak az önadó begyűjtésé­ben. Ebben a munkában különösen a kultúrcsoport tagjai tűntek ki fel, milyen nagy öröm volt azon a ködös novemberi napon, amikor végre felavatták a kultúrotthont! A tekerőpataki kultúrotthon a jövő­ben hozzájárul majd a község dolgo­zóinak kulturális neveléséhez. Itt tartják meg a tudományos és agro­technikai előadásokat, itt értékeliik majd hetenként a II. pártkongres­­­s­szus határozatai teljesítéséért elvég­zett munkálatokat, a kultúrcsoportok pedig tartalmas és művészi előadá­saikkal szórakoztatva nevelik forró hazaszeretetre a szocializmust építő­­ község dolgozóit. TÖLGYES JAKAB

Next