Vörös Zászló, 1956. december (5. évfolyam, 285-312. szám)
1956-12-01 / 285. szám
A úy€maism kicsi volt s az államosításig idegen érdekeltség. Aránylag gyorsan fejlődött. Termékei nagy keresletnek örvendtek s különösen a székely szőttesek nyerték meg a vásárlók tetszését. Ahogy nőtt a kereslet, úgy toldtekfoldtak a gyárhoz egy egy épületet. A gyáros haszna mind nagyobb lett, az üzem mellé villét építtetett, hogy ha néhanapján ellátogat Sepsiszentgyörgyre, meglegyen a kényelme. A munkások keresete viszont semmit sem emelkedett, inkább csökkent Ez azonban csak a helybeli, jobban mondva a hazai munkásokra vonatkozott, mert a külföldi szakembereket és munkásokat sokkal jobban fizették. Míg egy hazai mester havi keresete 5000 lej volt, a külföldiek 24.000-t kaptak. Persze a szociális juttatások is a legminimálisabbak voltak. Szülési szabadság, orvosi kezelés, a szakmai fejlődés lehetősége ismeretlen fogalom volt a munkások számára. A kaszinóba nem mehettek, mert nem az ő számukra épült, a gyár vezetőségének tartották fenn. Az államosítás óta eltelt időszakban sok minden megváltozott, ami azelőtt csak álom volt, ma valóság. Ezek él a valóságokról, az életet szépítő munkáról és az alkotó munkás életéről szól ebben az oldalban minden kis riport és tudósítás. Néhány szó a vezetésről Nincs olyan dolgozó, aki ne lenne tisztában a helyes vezetés szükségességével. A textilgyárban ezt a kérdést jól oldották meg. Ennek nem kis része van abban, hogy már több esetben elnyerték az országos élüzem címet. Vizsgáljuk meg röviden, hogy min alapul a helyes vezetés ebben az üzemben. Nem késő éjszakába nyúló gyűléseken, s nem is a jelentéshalmazokon. Nem mintha nem tartanának gyűléseket, vagy nem készítenének, s nem olvasnának jelentéseket, de csak a legszükségesebbeket. Az igazgató napi munka tervébe bevette az üzemlátogatásokat. Naponta a meghatározott időben végigjárja az üzem egy-egy részlegét. Feljegyzi a nehézségeket, eredményeket és hibákat. Amit lehet, ott helyben, a mesterrel közösen megoldanak, ha erre nincs mód, akkor az illetékes osztályvezetők másnap reggel feladatul kapják. Így a felmerült kérdéseket a legrövidebb időn belül megoldják. Ez történt aznap is, amikor ott jártunk. Már késő estére hajlott az idő, de ez nem gátolta Hegyi Zoltánt, a szokott üzemlátogatás elvégzésében. A termelési folyamat első lépése a bálabontó munkája, s ide ment is. Innen indul el a gyapot, hogy bonyolult termelési folyamat után szebbnél-szebb vászon és más fehérneműanyagként kerüljön ki az üzemből. Ezután a kártoló- részleget ellenőrizte. Kelemen Béla mester beszámolt arról, hogy javult a fonal minősége. A gyűrűs fonógépeknél azonban már arról panaszkodtak, hogy igen gyors a fordulatszám, intézkedni kellene, mert ebből kifolyólag több a hulladék. Ezt most nem lehet elintézni, de bekerül a noteszbe s reggel intézkednek, így van ez egészen addig, míg az ellenőrzés tart. A vezetési módszernek ez a néhány mozzanata arról tanúskodik, hogy a Dózsa György textilgyárban az igazgató a munkások segítségével vezeti a gyárat. S a siker nem is marad el, hisz a közös erőfeszítésnek mindig megvan a gyümölcse. A választék bővítése Ez a fő célkitűzések egyike. Ezen a téren igen nagy haladás észlelhető az utóbbi időben. A gyárban mintegy 22 féle terméket állítanak elő, s ez a szám napról-napra nő. Dicséretre méltó az a törekvés, hogy olyan termékek kerüljenek forgalomba, amelyek minden szempontból kielégítik a vásárlók igényeit. Ilyen például a viaszosvászon, amely mind minőségileg, mind kivitelben a legkényesebb igényeket is kielégíti. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt, hogy a jövőben a termelést megkétszerezik, akkor igazán csak jót mondhatunk a gyár munkaközösségéről. Ezenkívül bizonyára a színes damaszt is igen keresett cikk lesz a textilüzletekben, különösen szép mintái és megkapó színei miatt. A terv szerint ebben az évben és a jövő év elején rátérnek a székely szőttes gyártására. Ezzel párhuzamosan a juta-szőnyeg készítésének gondolatával is foglalkoznak. A krepp törülközők előállítására megtörténtek az előkészületek. A fentiek igazolására idézünk néhány sort a sztálinvárosi áruelosztó (SCRTI) 1956. november 22-én kelt leveléből: „A november 16-án tartott munkaülésünk alkalmával megállapítottuk, hogy az önök által szállított áruk igen jó minőségűek és választékuk is egyre bővül. A fentiekért teljes megelégedésünket fejezzük ki és további küldeményeket várunk. Igazgató: TÍMÁR GH. Kereskedelmi osztályfőnök: ADAM Z.H Külföldön is, ahova a gyár termékeiből szállítanak, hasonlóképpen vélekednek. A fentiekhez, gondoljuk, semmilyen kommentár nem szükséges. Magdó Pál szakács és kisegítője az üzem konyhájában előkészíti s napi ebédet. VÖRÖS ZÁSZLÓ Huszonnégy óra egy gyár életé-ében kevés idő. S mégis oly sok minden történik e rövid idő alatt, hogy a krónikás csak töredékeit tudja lejegyezni. Ennyi időt töltöttünk mi is a sepsiszentgyörgyi Dózsa György textilgyárban. Hazaérve vettük csak észre, hogy milyen gazdag élményanyagot szereztünk s ennek csupán töredéke fér el egy oldal hasábjain. Kevés szóban és képben mondjuk el azt a sok mindent, amit ott láttunk s hallottunk a múltról, jelenről és a jövőről. Ami értük történik Ferde, meghamisított képet nyújtanánk a textilgyári dolgozókról olvasóinknak, ha csak a gyárban, a munkapad, a szövő- vagy fonógép mellett mutatnánk be őket. Nem lehet megmásítani azt a mozgalmas, sokoldalú életet, amelynek mintegy 24 órán át szemtanúi voltunk. Mert, amíg az üzem minden részlegén az osztályok, csoportok és brigádok dolgozói szorgalmas termelő munkát végeznek, addig a Betegfektetőben dr. Fekete Sándor és a többi egészségügyi személyzet a gyengélkedő üzemi dolgozók egészsége felett őrködik. Éjjel-nappal, állandó szolgálat van a fektetőben, hogy bármikor segítséget adhassanak az arra rászorulóknak. A 15 ágyas betegfektetőben a könnyű betegeknek nincs panaszuk, mivel az egészségügyi személyzet minden kérésüket igyekszik teljesíteni. Amikor meglátogattuk a betegfektetőt — korán reggel — nem egy munkásnő várakozott az előszobában. Dr. Fekete Sándort várták. Az idős, de mindig kedélyes,segíteni akaró orvost szeretik a betegek, s bizalommal keresik fel. — A betegfektető előnyéről és jelentőségéről azt hiszem nem kell sokat beszélnem. Elég ha annyit megemlítek, hogy enélkül a könnyű lefolyású vidéki beteg dolgozóink nehezen jutnának megfelelő orvosi kezeléshez, — mondotta dr. Fekete Sándor. Igaza van. Nincs szükség sok beszédre. Az új megvalósításoknak, maguknak a tényeknek a meggyőző ereje erősebb minden szónál. Itt a textilgyárban pedig sok megvalósítás hirdeti az egyre szépülő életet. Készül az ebéd A textilgyár konyhájában Magdó Pál szakács és hét „segédje“ a renoválási munkálatok közepette is serényen végzi munkáját. Nem zavartatják magukat, hiszen tudják, hogy a 320 embernek — akik a kantinban étkeznek — minden délben pontosan el kell készíteniük az ízletes, meleg ételt.~ Mi lesz ma az ebéd? — kérdezzük. — Köménymagleves, vagdalthús paradicsom mártással és krumpli pürével — válaszolja Magdó Pál, a konyhaművészet mestere. Nem könnyű egy ilyen ,,nagy családnak“ főzni. A háziasszonyok jól tudják, hogy bizony otthon is hol az egyik, hol a másik családtagnak nem ízlik az étel. Mégis, Magdó Pál munkájára nincs panasz. A gyár dolgozói szeretik a főztjét. — Könnyű főzni, ha van miből — mondják a háziasszonyok — mi pedig azt akarjuk, hogy minél könnyebb legyen a munkánk. Ezért igyekeztünk télire jól megtölteni a pincét, kamrát. Több mint 3.000 kTo paradicsomot, 40.000 uborkát, sok krumplit és más szükséges zöldség- és főzelékfélét tettünk el — mondja búcsúzóul Magdó Pál. A klubban már délelőtt 10 órától mozgalmas az élet. Az egyik munkás szépirodalmi vagy éppen szakmai könyvért — ez sem ritka eset — keresi fel a könyvtárost, a másik sakkozni szeretne, a harmadik a mozielőadást nézi meg, stb. A Dózsa György textilgyár dolgozói, a tegnap még napszámoskodó székelyek, akik ma az ország legjobb szövői és fonói, kihasználják a rendszerünk nyújtotta kulturális lehetőségeket. Ezt igazolja az is, hogy nemrég, a negyedik országos kultúrversenyen a textilgyár dolgozói a Székely lakodalmassal harmadik díjat nyertek. György Juliánna, Benke Jenő, Akácos Gizella és a többiek, táncosok, dalárdisták és színjátszók fáradhatatlan munkáját siker koronázta. A textilgyár dolgozóinak kultúrháza, Dr. Fekete Sándor rövidhullám-kezelésben részesíti Gondos I. Julianna kétgyermekes édesanyát, aki a textilgyárban, mint szövőnő dolgozik. A háziasszonyoknak a gyár munkásnőinek a műszak után nem kell messzire menniök a szükséges élelmiszerek beszerzése végett. Mindjárt a gyár bejárata mellett — a gyár vezetőségének gondoskodása és intézkedése nyomán — élelmiszerüzlet és sprozar létesült, ahol a gyári dolgozókat szolgálják ki. Beszélhetnénk a napközi otthonról is, ahol a munkások és tisztviselők gyermekeire vigyáznak, hogy a szülők nyugodtan végezhessék el a rájuk bízott feladatokat. Írhatnánk az orvosi rendelőről, a büféről, a technikai kabinetről és sok más hasonló dologról, amelyek mind, mind a gyár dolgozóinak az életéhez tartoznak, s amelyek változatosabbá, egyre könynyebbé teszik életüket. A holnap gyára korszerű munkacsarnokok épülnek, s holnap már kevesen ismernek rá a mai gyárra. A fonodán már az utolsó simításokat végzik. Rövid idő múlva beszerelik az új gépeket — amelyek már meg is érkeztek — s megindul a munka. Nehéz leírni az új gyár arculatát, mert még bőven van építeni való, de már kibontakoztak a nagyüzem körvonalai. Szinte elkápráztatja az embert az az óriási különbség, ami a tegnap gyárát, a holnapitól elválasztja. Az impozáns gyárépületek mellett a tervezők a munkásokra is gondoltak. Olyan helyiségeket építenek, ahol felmelegíthetik az otthonról hozott ételeket. — Ha nem akarnak az üzem étkezdéjében kosztolni — vagy egy másik rész, ahol kerékpárjukat helyezhetik el. Körbe zöldpázsitos parkot létesítenek, s az árnyas fák alá padokat helyeznek azok számára, akik munka után pihenni vágynak. A tervrajzok s a nap mint nap emelkedő új épületek egyre távolabb visznek a múlttól. A sanyarú napok emlékeit eltörli a holnap, s a jövő is, amit a munkások formálnak széppé, a mienk, a gyermekeinké. 3