Vörös Zászló, 1956. december (5. évfolyam, 285-312. szám)

1956-12-01 / 285. szám

A úy€maism kicsi volt s az államosításig idegen érdekeltség. Aránylag gyorsan fejlő­dött. Termékei nagy keresletnek örvendtek s különösen a székely szőtte­sek nyerték meg a vásárlók tetszését. Ahogy nőtt a kereslet, úgy toldtek­­foldtak a gyárhoz egy egy épületet. A gyáros haszna mind nagyobb lett, az üzem mellé villét építtetett, hogy ha néhanapján ellátogat Sepsiszent­­györgyre, meg­legyen a kényelme. A munkások keresete viszont semmit sem emelkedett, inkább csökkent Ez azonban csak a helybeli, jobban mondva a hazai munkásokra vonatkozott, mert a külföldi szakembereket és munkásokat sokkal jobban fizették. Míg egy hazai mester havi kere­sete 5000 lej volt, a külföldiek 24.000-t kaptak. Persze a szociális juttatá­sok is a legminimálisabbak voltak. Szülési szabadság, orvosi kezelés, a szakmai fejlődés lehetősége ismeretlen fogalom volt a munkások számára. A kaszinóba nem mehettek, mert nem az ő számukra épült, a gyár veze­tőségének tartották fenn. Az államosítás óta eltelt időszakban sok minden megváltozott, ami azelőtt csak álom volt, ma valóság. Ezek él a valóságokról, az életet szépítő munkáról és az alkotó munkás életéről szól ebben az oldal­ban minden kis riport és tudósítás. Néhány szó a vezetésről Nincs olyan dolgozó, aki ne lenne tisztában a helyes vezetés szük­ségességével. A tex­tilgyárban ezt a kér­dést jól oldották meg. Ennek nem kis része van abban, hogy már több esetben elnyerték az országos élüzem címet. Vizsgáljuk meg rövi­den, hogy min alapul a helyes vezetés eb­ben az üzemben. Nem késő éjszakába nyúló gyűléseken, s nem is a jelentés­halmazokon. Nem mintha nem tar­tanának gyűléseket, vagy nem készítené­nek, s nem olvasnának jelentéseket, de csak a legszükségesebbeket. Az igazgató napi munka tervébe bevette az üzemlátogatásokat. Naponta a meghatáro­zott időben végigjárja az üzem egy-egy rész­legét. Feljegyzi a ne­hézségeket, eredménye­ket és hibákat. Amit lehet, ott helyben, a mesterrel közösen meg­oldanak, ha erre nincs mód, akkor az illetékes osztályvezetők másnap reggel feladatul kap­ják. Így a felmerült kérdéseket a legrövi­debb időn belül meg­oldják. Ez történt az­nap is, amikor ott jártunk. Már késő es­tére hajlott az idő, de ez nem gátolta Hegyi Zoltánt, a szokott üzemlátogatás elvégzé­sében. A termelési fo­lyamat első lépése a bálabontó munkája, s ide ment­­ is. Innen indul el a gyapot, hogy bonyolult terme­lési folyamat után szebbnél-szebb vászon és más fehérnemű­­anyagként kerüljön ki az üzemből. Ezután a kártoló- r­észleget ellenőrizte. Kelemen Béla mester beszámolt arról, hogy javult a fonal minősé­ge. A gyűrűs fonógé­peknél azonban már arról panaszkodtak, hogy igen gyors a fordulatszám, intézked­ni kellene, mert ebből kifolyólag több a hul­ladék. Ezt most nem lehet elintézni, de be­kerül a noteszbe s reggel intézkednek, így van ez egészen addig, míg az ellen­őrzés tart. A vezetési módszer­nek ez a néhány moz­zanata arról tanúsko­dik, hogy a Dózsa György textilgyárban az igazgató a munká­sok segítségével ve­zeti a gyárat. S a si­ker nem is marad el, hisz a közös erőfeszí­tésnek mindig megvan a gyümölcse. A választék bővítése Ez a fő célkitűzések egyike. Ezen­­ a téren igen nagy haladás észlelhető az utóbbi időben. A gyárban mintegy 22 féle terméket állítanak elő, s ez­­ a szám napról-napra nő. Dicséretre méltó az a törekvés, hogy olyan ter­mékek kerüljenek forgalomba, ame­lyek minden szempontból kielégítik a vásárlók igényeit. Ilyen például a viaszosvászon, amely mind minősé­gileg, mind kivitelben a legkényesebb igényeket is kielégíti. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt, hogy a jövőben a termelést megkétszerezik, akkor igazán csak jót mondhatunk a gyár munkaközösségéről. Ezenkívül bizo­nyára a színes damaszt is igen kere­sett cikk lesz a textilüzletekben, kü­lönösen szép mintái és megkapó szí­nei miatt. A terv szerint ebben a­z évben és a jövő év elején rátérnek a székely szőttes gyártására. Ezzel párhuzamo­san a juta-szőnyeg készítésének gon­dolatával is foglalkoznak. A krepp törülközők előállítására megtörténtek az előkészületek. A fentiek igazolására idézünk né­hány sort a sztálinvárosi áruelosztó (SCRTI) 1956. november 22-én kelt leveléből: „A november 16-án tartott munka­ülésünk alkalmával megállapítot­tuk, hogy az önök által szállított áruk igen jó minőségűek és válasz­tékuk is egyre bővül. A fentiekért teljes megelégedésün­ket fejezzük ki és további küldemé­nyeket várunk. Igazgató: TÍMÁR GH. Kereskedelmi osztályfőnök: ADAM Z.H Külföldön is, ahova a gyár termé­keiből szállítanak, hasonlóképpen vé­lekednek. A fentiekhez, gondoljuk, semmilyen kommentár nem szükséges. Magdó Pál szakács és kisegítője az üzem konyhájában előkészíti s­ napi ebédet. VÖRÖS ZÁSZLÓ Huszonnégy óra egy gyár életé-­é­ben kevés idő. S mégis oly sok minden történik e rövid idő alatt, hogy a krónikás csak töredékeit tudja lejegyezni. Ennyi időt töltöt­tünk mi is a sepsiszentgyörgyi Dó­zsa György textilgy­árban. Hazaér­ve vettük csak észre, hogy milyen gazdag élményanyagot szereztünk s ennek csupán töredéke fér el egy oldal hasábjain. Kevés szóban és képben mond­juk el azt a sok mindent, amit ott láttunk s hallottunk a múltról, je­lenről és a jövőről. Ami értük történik Ferde, meghamisított képet nyúj­tanánk a textilgyári dolgozókról ol­vasóinknak, ha csak a gyárban, a munkapad, a szövő- vagy fonógép mellett mutatnánk be őket. Nem le­het megmásítani azt a mozgalmas, sokoldalú életet, amelynek mintegy 24 órán át szemtanúi voltunk. Mert, amíg az üzem minden rész­legén az osztályok, csoportok és brigádok dolgozói szorgalmas ter­melő munkát végeznek, addig a Betegfektető­ben dr. Fekete Sándor és a többi egészségügyi személyzet a gyengél­kedő üzemi dolgozók egészsége fe­lett őrködik. Éjjel-nappal, állandó szolgálat van a fektetőben, hogy bármikor segítséget adhassanak az arra rászorulóknak. A 15 ágyas be­­tegfektetőben a könnyű betegeknek nincs panaszuk, mivel az egészség­ügyi személyzet minden kérésüket igyekszik teljesíteni. Amikor meglátogattuk a beteg­fektetőt — korán reggel — nem egy munkásnő várakozott az előszobá­ban. Dr. Fekete Sándort várták. Az idős, de mindig kedélyes,­­segíteni akaró orvost szeretik a betegek­, s bizalommal keresik fel. — A betegfektető előnyéről és jelentőségéről azt hiszem nem kell sokat beszélnem. Elég­ ha annyit megemlítek, hogy enélkül a könnyű lefolyású vidéki beteg dolgozóink nehezen jutnának megfelelő orvosi kezeléshez, — mondotta dr. Fekete Sándor. Igaza van. Nincs szükség sok beszédre. Az új megvalósítá­soknak, maguknak a tényeknek a meggyőző ereje erősebb minden szó­nál. Itt a textilgyárban pedig sok megvalósítás hirdeti az egyre szé­pülő életet. Készül az ebéd A textilgyár konyhájában Magdó Pál szakács és hét „segédje“ a re­noválási munkálatok közepette is serényen végzi munkáját. Nem za­vartatják magukat, hiszen tudják, hogy a 320 embernek — akik a kantinban étkeznek — minden dél­ben pontosan el kell készíteniük az ízletes, meleg ételt.­­~ Mi lesz ma az ebéd? — kér­dezzük. — Köménymagleves, vagdalthús paradicsom mártással és krumpli pürével — válaszolja Magdó Pál, a konyhaművészet mestere. Nem könnyű egy ilyen ,,nagy családnak“ főzni. A háziasszonyok jól tudják, hogy bizony otthon is hol az egyik, hol a másik család­tagnak nem ízlik az étel. Mégis, Magdó Pál munkájára nincs panasz. A gyár dolgozói szeretik a főztjét. — Könnyű főzni, ha van miből — mondják a háziasszonyok — mi pedig azt akarjuk, hogy minél könnyebb legyen a munkánk. Ezért igyekeztünk télire jól megtölteni a pincét, kamrát. Több mint 3.000 kTo pa­radicsomot, 40.000 uborkát, sok krump­lit és más szükséges zöldség- és főzelékfélét tettünk el — mondja búcsúzóul Magdó Pál. A klubban már délelőtt 10 órától mozgalmas az élet. Az egyik munkás szép­­irodalmi vagy éppen szakmai köny­vért — ez sem ritka eset — keresi fel a könyvtárost, a másik sakkoz­ni szeretne, a harmadik a mozielő­adást nézi meg, stb. A Dózsa György textilgyár dolgozói, a teg­nap még napszámoskodó székelyek, akik ma az ország legjobb szövői és fonói, kihasználják a rendszerünk nyújtotta kulturális lehetőségeket. Ezt igazolja az is, hogy nemrég, a negyedik országos kultúrverse­­nyen a textilgyár dolgozói a Szé­kely lakodalmas­sal harmadik dí­jat­ nyertek. György Juliánna, Ben­­ke Jenő, Akácos Gizella és a töb­biek, táncosok, dalárdisták és szín­játszók fáradhatatlan munkáját si­ker koronázta. A textilgyár dolgozóinak kultúrháza, Dr. Fekete Sándor rövidhullám-ke­zelésben részesíti Gondos I. Julianna kétgyermekes édesanyát, aki a textil­gyárban, mint szövőnő dolgozik. A háziasszonyoknak a gyár munkásnőinek a műszak után nem kell messzire menniök a szükséges élelmiszerek beszerzése végett. Mindjárt a gyár bejárata mellett — a gyár vezetőségének gondoskodása és intézkedése nyo­mán — élelmiszerüzlet és sprozar létesült, ahol a gyári dolgozókat szolgálják ki. Beszélhetnénk a nap­közi otthonról is, ahol a munkások és tisztviselők gyermekeire vigyáz­nak, hogy a szülők nyugodtan vé­gezhessék el a rájuk bízott felada­tokat. Írhatnánk az orvosi rendelő­ről, a büféről, a technikai kabinet­ről és sok más hasonló dologról, amelyek mind, mind a gyár dolgo­zóinak az életéhez tartoznak, s amelyek változatosabbá, egyre köny­­nyebbé teszik életüket. A holnap gyára korszerű munkacsarnokok épülnek, s holnap már kevesen ismernek rá a mai gyárra. A fo­nodán már az utolsó simításo­kat végzik. Rövid idő múlva be­szerelik az új gépeket — ame­lyek már meg is érkeztek — s megindul a munka. Nehéz leírni az új gyár arculatát, mert még bőven van építeni való, de már kibontakoztak a nagy­üzem kör­vonalai. Szinte elkápráztatja az embert az az óriási különbség, ami a tegnap gyárát, a holnapi­tól elválasztja. Az impozáns gyárépületek mellett a tervezők a munkásokra is gondoltak. Olyan helyiségeket építenek, ahol felmelegíthetik az otthon­ról hozott ételeket. — Ha nem akarnak az üzem étkezdéjében kosztolni — vagy egy másik rész, ahol kerékpárjukat he­lyezhetik el. Körbe zöldpázsitos parkot létesítenek, s az árnyas fák alá padokat helyeznek azok számára, akik munka után pi­henni vágynak. A tervrajzok s a nap mint nap emelkedő új épületek egyre távolabb visznek a múlttól. A sanyarú napok emlékeit eltörli a holnap, s a jövő is, amit a munkások formálnak széppé, a mienk, a gyermekeinké. 3

Next