Vörös Zászló, 1957. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-03 / 1. szám

Ellenőrizzük a választói névjegyzéket A nagy nemzetgyűlési képviselővélasztásokról szóló törvény előírása értelmében, ma január 3-án a néptanácsok végrehajtó bizottságai országszerte kifüggesztik a választói névjegyzéket. A választói névjegyzék kifüggesztése a választás előkészítésének fontos mozzanata és egyben újabb bizonyítéka választási rendszerünk mély demokratizmusának. A választási névjegyzék kifüggesztése lehetővé teszi minden állampolgár számára, hogy ellenőrizze: szerepel-e neve a névjegyzéken vagy sem. A választói névjegyzék összeállítá,sakor kétségtelenül történhettek hibák. Tévedésből egyeseknek a neve kimaradhatott a névjegyzékből vagy elírás folytán téves adatokat tüntethet fi a névjegyzék. Az elkövetett hibák kiküszöbölésére a törvény leheősége biztosít. Minden állampolgárnak jogában áll és egyúttal kötelessége, hogy a választói névjegyzék ellenőrzésekor észrevett hibák ellen fellebbezzen. A fellebbezést írásban a névjegyzéket kifüggesztő néptanács végrehajtó bizottságához kell benyújtani, a kifüggesztéstől számított három napon belül. Az illetékes néptanács végrehajtó bizottságának kötelessége, hogy a beadott kérést az iktatástól számított három napon belülintézze és határozatát kifüggesztése útján nyilvánosságra hozza. A végrehajtó bizottság döntése azonban még nem végleges. A néptanács végrehajtó bizottságának döntése ellen fellebbezést lehet benyújtani ■ az illetékes néptörvényszékhez. A fellebbezési határidő a határozat kifüggesztésétől számított három nap. A néptörvényszéknek ugyancsak három napon belül kell döntést hoznia a benyújtott fellebbezés kérdésében. A néptörvényszék döntése végleges. Amint a fentiekből is kitűnik, a választói névjegyzék ellenőrzése fontos, hazafias kötelessége minden állampolgárnak. A névjegyzék ellenőrzésekor veheti csak észre, hogy személyével kapcsolatban nem követtek-e el tévedést a névjegyzék összeállításakor és csak így fellebbezhet idejében. A választói névjegyzékben minden szavazásra jogosult állampolgár nevének szerepelnie kell, azokénak is, akik a választás napjáig nyerik el szavazási jogukat. Minden állampolgár neve csak egyszer és csak egy névjegyzéken szerepelhet. A névjegyzék ellenőrzésének megszervezésében fontos szerep hárul a néptanács végrehajtó bizottságaira. Elsősorban jól látható helyen kell kifüggeszteniük a névjegyzéket, ugyanakkor gondoskodniuk kell arról is, hogy segítséget nyújtsanak a választóknak abban, hogy nevüke kikeressék a névjegyzéken. A néptanácsi képviselőválasztásokkor Marosvásárhelyen például a városi néptanács több tisztviselőt bocsátott a választók rendelkezésére akik segítettek a neveknek a névjegyzéken való megkeresésében és fellebbezés esetén útbaigazításokat adtak Ezt a módszert most is meg kell honosítani, mégpedig nemcsak Marosvásárhelyen, hanem tartományunk összes városaiban, községeiben, falvaiban. A választói névjegyzék ellenőrzése egyben fontos politikai tevékenység is, hiszen ezzel biztosítjuk, hogy egyetlen arra jogosult állampolgár se hiányozzék a szavazásról, ne legyen megfosztva szavazási jogától Az agitátoroknak tehát feladatuk, hogy házról házra járva, az üzentekben, intézményekben értesítsék a választókat a névjegyzék kifüggesztéséről és ugyanakkor mozgósítsák őket annak ellenőrzésére. Ne legyen egyetlen olyan szavazásra jogosult állampolgár se, aki ne ellenőrizné a választói névjegyzéket! így ünnepelték az Újévet Közel kétszáz munkás, technikus, mérnök is tisztviselő gyűlt össze december 31-én a Simó Géza bútorgyár klubjában, hogy megünneplje az újévet Itt voltak a gyár vezetői is, köztük Magyari Károly igazgató, Héricz Endre főtechnikus, Kúria Sándor, az üzemi bizottság titkára és sok-sok élmunkás. A jókedv, vidámság, zene, tánc nem hiányzott az elvtársi összejövetelről. Volt ok az örömre. Az elmúlt esztendőben sok kiváló eredménnyel lepték meg hazánk dolgozóit. Leküzdve a nehézségeket, a nyersanyaghiányt, 1600 garnitúra bútort adtak terven felül. Nagyszerű terasítming Az elég tágas klubhelyiségben asztalok sorakoznak egymás mellett, a színpadon a zenekar tagjai foglalnak helyet: ízletes flekken, kitűnő bor, jó muzsika. Nagyon örvendünk — mondta Héricz elvtárs —, hogy az újság nemcsak nehéz napokon, a munkában gondol reánk, hanem akkor is, amikor szórakozunk, mulatunk és az új évet köszöntjük. Írja meg, hogy az üzemi bizottság igyekezett mindent megtenni a jó szórakozás biztosításáért. Kitűnő bort hoztunk a munkásoknak. Azonkívül azt is meg kellene írni, hogy soraink közt mulatnak az üzem élmunkásai, mint Iszlai István, Danguly Sándor, Szabó Károly, Pintea Ian és még sokan 1957 március 15-re termelnek A szentkeresztbányai Gábor Áron vasöntöde munkásai, technikusai és mérnökei kiváló, az öntödében eddig páratlan, eredményekkel köszöntötték az 1957-es évet. December 28-án az üzem munkásai már 1957 március 15-re dolgoztak. Kimagasló eredményt értek el a kohászok, akik évi tervülcön felül 1261 tonna öntvényt adtak, míg az öntöde munkásai 829 tonnával termeltek terven felül Az elmúlt évben igen szép sikert (21,6 százalékot) értek el a munkatermelékenység emelése terén is, csökkentve egyúttal az önköltségi árat Egész évben 1.300.000 lej megtakarítást értek el az üzem munkásai E szép eredmények eléréséhez természetesen hozzájárult a munkások szorgalma, valamint a rendszeres nyersanyagellátás, a szervezett munka és az a számos újítás, amely mindegy célt szolgált, a termelés emelését Az eredmények eléréséhez hozzájárultak a hámorosztály dolgozói is, mint Jakab Mihály, Imecs Dénes, a kohászok közül pedig András János D. csoportja, Sándor József, az öntöde munkásai közül Szőcs Béla, Simó Simon, Benkő József és még sokan mások. Az elért eredmények biztosítékok arra, hogy ebben az évben a vasöntöde munkásai még számottevőbb eredményekkel lepik meg hazánk dolgozóit és járulnak hozzá népgazdaságunk nyersanyagszükségletének biztosításához. j Vitág proletárjai, egyesüljetek VI. évfolyam 1. (1546.) szám, 1957. január 3. csütörtök. ARA 20 BÁNI Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs jelentése a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének plenáris ülésén Elvtársak! Plenáris ülésünket egy évvel a Román Munkáspárt II. kongresszusa után tartjuk, amely a nép életszínvonalának további emelésére irányuló erőfeszítéseket állította a párt figyelmének központjába. Az 1948—1956. közötti időszakban hazánk dolgozói, élükön a munkásosztállyal, a párt politikájának valóraváltásáért harcolva, jelentős eredményeket értek el valamennyi népgazdasági ág fejlesztésében; sokat fejlődött nehéziparunk, különösen a kőolaj-, bálnya-, energiatermelő-, elektrotechnikai és gépipar Fellendült a könnyű- és élelmiszeripar is; egész sor közszükségleti cikkeket gyártó vállalatot létesítettünk. A dolgozók lelkesen helyeselték és bizalommal követték ezt az irányvonalat. De amint ez minden nagy akcióban előfordul — nem lévén elegendő tapasztalatunk —hibákat is elkövettünk, mind a gazdaság különböző ágai közötti helyes arány megállapításában, mind pedig a főfeladat, az életszínvonal gyors emelése tekintetében. Az életszínvonal emelkedett ugyan, de kisebb mértékben, mint ahogyan azt a gazdasági építésre vonatkozó terveink kidolgozásakor előirányoztuk. 1956-ban gazdaságunk tovább fejlődött Az ipari termelés 1955-höz viszonyítva 10 százalékkal növekedett A legnagyobb mértékű emelkedés a termelőeszközök termelésében volt, észlelhető, több mint 13 százalék. A közszükségleti cikkek termelése csinán ficlamo'IvP'Vtt. Az ieg az idei, gyenge gabonatermésnek tulajdonítható. A végrehajtott beruházások lehetővé tették, hogy új gyárakat, üzemeket, részlegeket helyezzünk üzembe, új társadalmi-kulturális létesítményeket adjunk át rendeltetésüknek. Üzembe helyeztük a vajdahunyadi 700 köbméteres nagyolvasztót és a második kokszosító és félkokszosító kemencesort, a borzesti és teleajéni új kőolajfinomító három kőolajfeldolgozó berendezését, az erdőszentgyörgyi „Vörös Csillag” hőerőmű negyedik 25.000 kw-os áramfejlesztő gépcsoportját, a Borzesti—Focsani—Galaci, a Borzesti Bacau-i és a Parosény—Resica-i magasfeszültségű áramvezetéket, a békési azbocement-cső és lemezgyárat, a feketehalmi fésültgyapjú-fonó berendezést, továbbá több konzerv- és kenyérgyárat. Állami építkezések és állami hitelek segítségével 16.000 lakást adtunk át rendeltetésének — azokon kívül, amelyeket a lakosság saját eszközeivel épített javulás állt be az ipar és más népgazdasági ágak tevékenységében. Ez a munka termelékenységének emelkedésében, a termelési és forgalmi költségek csökkenésében nyilvánul meg; ezzel összesen mintegy 1,8 milliárd lejt takarítottunk meg. Így vált lehetővé az, hogy az év folyamán egyes iparágakban megjavítsuk a fizetéseket s hogy az év vége felé felemeljük az alacsony fizetéseket és nyugdíjakat és bevezessük a gyermekpótlékot; nagyobb mértékben gondoskodhattunk a társadalmi-kulturális szükségletekről, 500 millió lejjel többet fordíthattunk erre a célra mint 1955-ben. Az állami társadalombiztosító az idén 200 millió lejjel többet juttatott a dolgozóknak, mint 1955-ben. Amint az RMP II. kongresszusa megállapította, a mezőgazdaságban jelentős haladást értünk el, de a növényi és állati termékek termelése elmaradt az ipari fejlődés, valamint a városi és falusi lakosság egyre fokozódó fogyasztásának folytán megnövekedett kereslet mögött. Ez kedvezőtlenül hatott a közszükségleti cikkek, főleg az élelmiszerek termelésére, valamint az áruforgalomra s ennek folytán időnként nehézségek álltak elő a dolgozók ellátásában és az életszínvonal javulásában. Ebben az évben a búza- és a többi kalászos-, a kukorica- és az olajosnövény-termés elégtelen volt; némileg jobb termés volt burgonyában, cukorrépában és textilnövényekben. 1955. évi termésből tartalékolt U, kormány felhasználása révén megnövekedett a hústermelés és más állati termékek termelése, s így a lakosság ebben az évben jobban el volt látva ezekkel a termékekkel. A fogyasztás az első félévben növekedett, de az év vége felé kezdtek érezhetővé válni a gyenge termés következményei. A Szovjetuniótól kapott gabonasegély lehetővé tette, hogy ezt nagy részben kiküszöböljük. Történtek más intézkedések is az irányban, hogy megjavítsuk a lakosság ellátását élelmiszerekkel és iparcikkekkel. Az ipari termelés és egyes mező-Elvtársak! A Központi Vezetőség politbürója a pártkongresszus óta lefolyt időszakban megvizsgálta a gazdasági politika több kérdését a II. pártkongresszus kijelölte központi feladat — a dolgozók élet- és munkafeltételeinek rendszeres megjavítása — fényében. Az RMP KV plenáris ülése most pedig megvitatja az állami tervre, az állami költségvetésre, a jelenlegi fizetési rendszer megjavítását célzó intézkedésekre, a központosított mezőgazdasági termékalap jelenlegi létrehozási módjának a város és falu közti kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztésével történő helyettesítésére irányuló tervezetek konklúzióit és javaslatait Az előzetes számítások szerint a II. ötéves terv irányelveiben előirányzott valamennyi beruházás teljesítése olyan gazdasági erőfeszítést követelne meg, amely megnehezítené a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó előirányzat valóra váltását Ezért javasoljuk az Irányelvek egyes előírásainak felülvizsgálását oly értelemben, hogy az 1956—1960-as időszakra csökkentsük az állami beruházásokat Szükségesnek tartjuk megjavítani a felhalmozási alap és a lakosság fogyasztási alapja közötti arányt, hogy a nemzeti jövedelemből nagyobb részt fordíthassunk a dolgozó nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére. A beruházások volumenének biztosítania kell a szocialista ipar továbbfejlesztését, de lassúbb, a népgazdaság erőforrásainak és reális lehetőségeinek megfelelő ütemben. A hatalmas szocialista gazdasági világrendszer létezése, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való testvéri, gazdasági együttműködés lehetővé teszi számunkra, hogy ezekből az országokból előnyös feltételek mellett szerezhessünk be gépeket, ipari felszereléseket, félgyártmányokat és más olyan ipari termékeket, amelyeket az országban nem gyártunk. Erőfeszítéseket kell tennünk abban az irányban, hogy erőteljesen fellendítsük a mezőgazdasági, valamint a könnyűipari és élelmiszeripari termelést, a lakásépítést, mivel mihez is gazdasági termékek termelésének növekedése lehetővé tette, hogy 1955 folyamán több mint 2,5 milliárd lejjel növeljük a szocialista kereskedelem útján történő árueladást Az ezután következő időszakban a termelőszközöket gyártó ipar elsődleges továbbfejlesztése mellett arra kell összpontosítanunk figyelmünket, hogy rendszeresen és erőteljesen továbbfejlesszük a mezőgazdaságot és a fogyasztási javakat termelő ipart s hogy az eddiginél több anyagi és pénzügyi eszközt fordítsunk ezekre a termelési ágakra, szorosan hozzátartozik a dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Ezzel egyidejűleg biztosítani fogjuk a nehézipar továbbfejlesztését, mert ezen az alappilléren nyugszik az öszszes népgazdasági ágak fejlődése és a bővített szocialista újratermelés. Megkülönböztetett figyelmet fogunk fordítani bizonyos iparágakra, a bánya, a kőolaj, a vegyi, az energetikai és az építőanyagiparra, a Vajdahunyadon, Békáson és Borzestien az első ötéves tervben megkezdett nagy munkálatokra, valamint arra, hogy 1957 második felében üzembehelyezzük a románi csőhengerdét. A gépgyártó iparban előtérbe helyezzük a mezőgazdasági gépek és felszerelések, a kőolajipari, bányaipari felszerelések és a szállítási eszközök termelését; a vegyipart főképpen nagymennyiségű műtrágya, rovar- és növényi kártevőnél trio vegyszerek, muroszok és műanyagok gyártására, a közszükségleti cikkek termelésének fokozása felé irányítjuk. A népgazdaság valamennyi ágának együtt kell működnie a mezőgazdaság gépesítése és vegyi anyagokkal való ellátása, a mezőgazdasági termelés és a lakosság ellátásának megjavításához szükséges mezőgazdasági termékek és fogyasztási javak termelésének növelése tekintetében. Azt javasoljuk, hogy az irányelvekben eszközölt helyreigazításokat véglegesítésük után, terjesszük jóváhagyásra az összes pártszervezetek elé. A Minisztertanácsnak ki kell majd dolgoznia a II. ötéves tervre vonatkozó törvénytervezetet, amelyet a Nagy Nemzetgyűlés elé kell terjeszteni. Beruházási politikánk irányzatában figyelembe vesszük, hogy a munkatermelékenység fokozásának szilárd alapja a technikai fejlődés, az elavult technológiai folyamatok kiküszöbölé-se. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a termelés és a munkatermelékenység továbbfejlesztése elsősorban a meglévő termelési berendezés hatékonyabb kihasználásával, egyes vállalatok korszerűsítésével és új, tökéletesített gépekkel és technikával való ellátása révén valósítható meg úgy, hogy lehetőleg elkerüljük újabb ipari építkezések tervezését A nép életszínvonalának emelése — központi feladat A demokratikus centralizmus alkalmazása. A vállalatvezetőségek és néptanácsok hatáskörének kiterjesztése A pártszervezetekre, az ipari minisztériumok és iparvállalatok vezetőire, a munkásokra és mérnökökre az a megtisztelő feladat hárul, hogy olyan műszaki intézkedéseket hozzanak és úgy szervezzék meg a munkát, hogy még jobban kihasználhassák a termelési felületeket, hogy az összes vállalatok biztosíthassák az összes szerszámgépek, felszerelések és ipari gépcsoportok legmagasabb hatásfokú kihasználását s a belső tartalékok felhasználása révén növeljék a termelést és csökkentsék az önköltséget. E cél érdekében ki kell bővíteni az állami ipari és mezőgazdasági vállalatok vezetőségeinek hatáskörét A túlzott centralizmus káros a dolgozók kezdeményezésének kifejlesztésére s megszüntetése csak úgy valósítható meg, ha kiterjesztjük a gyárak, bányák, üzemek, államgazdaságok igazgatóságainak hatáskörét E szocialista vállalatok vesettségenek szélesebb körű lehetőséget és jogokat kell adnunk a gazdasági tervek elkészítésében és bizonyos vállalati jövedelmek elosztásában, így az 1957. évi költségvetési tervjavaslat előirányozza azt, hogy a köztársasági jelentőségű iparvállalatok terven felüli jövedelmének legnagyobb része maradjon meg az illető vállalatok és helyi néptanácsok rendelkezésére. Ilyen értelemben 1957-től kezdve az igazgatói alap helyébe lépő vállalati alapot helyileg is fel lehet használni lakásépítésre, étkezdék létesítésére, jutalmazásra, stb. A munkás és tisztviselői lakások építését elsőrendű feladatuknak kell hogy tekintsék nemcsak a minisztériumok és vezérigazgatóságok, hanem a trösztök, az állami és szövetkezeti vállalatok és a néptanácsok is. A túlzott centralizmus nemcsak a minisztériumoknál és a központi (Folytatás a 2. oldalon).