Vörös Zászló, 1957. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-03 / 1. szám
Oh. Gheorgli Suh elvtára (Folytatás az első oldalról.) szerveknél létezik, hanem megtalálhatjuk a trösztöknél is, amelyek munkamódszereikkel igen gyakran fékezik sok vállalat tevékenységét és fokozzák a bürokráciát. A demokratikus centralizmus népi demokratikus államunk szervezési alapelve; ez az elv egybehangolja a gazdasági és társadalmi-kulturális tevékenység szükségszerű, egységes és összehangolt vezetését, az alulról jövő kezdeményezés ösztönzésével s széleskörű lehetőséget nyújt a dolgozó tömegek tevékenységének kifejlesztésére. Ahhoz, hogy ezt az elvet helyesen alkalmazzuk az állami tevékenységben, mentesítenünk kell a Minisztertanácsot sok olyan kérdéstől, amely megnehezíti tevékenységét és ugyanakkor ki kell terjesztenünk nemcsak a minisztériumok és a vezérigazgatóságok hatáskörét, hanem a köztársasági és helyi vállalatok vezetőségeinek hatáskörét is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a helyi jellegű vállalatokat — a fogyasztási cikkeket termelő, az építő- és a közszolgáltatási vállalatokat — az illető helység néptanácsának hatáskörébe kell utalni. Jelenleg ezek a vállalatok a Községi Gazdálkodási Minisztériumnak és más minisztériumoknak vannak alárendelve; ez a helyzet nem teszi érdekeltté a helyi szerveket és a lakosságot, fékezi kezdeményezésüket, meggátolja e vállalatok fejlődését és ugyanakkor megnehezíti a minisztériumok tevékenységét is. Azáltal, hogy a helyi jellegű válla Elvtársak! Legfőbb gondunk mindig arra irányul, hogy az ország gazdasági fejlesztésében elért eredményekhez mérten javuljanak a munkásosztály munka- és életkörülményei is. Ez a törekvés népi demokratikus államunknak, a dolgozók államának, pártunknak, a munkásosztály pártjának jellegéből fakad. A Román Népköztársaság gazdaságának egyre mélyebbre ható szocialista átalakításával, a dolgozó tömegeknek a gazdasági vezetésben és a kulturális tevékenységben való egyre szélesebb körű részvételével, a szocialista termelési és elosztási viszonyok fejlődésével és a szocialista öntudat színvonalának növekedésével egyidejűleg erősödik és fejlődik népi demokratikus rendszerünk a szocialista társadalom kialakításának irányában. Noha a dolgozók életszínvonalának emelése tekintetében jelentős eredményeket értünk el és növekedett a munkások jövedelme, a munkások jórészének keresete ma még nem kielégítő. 1956 folyamán az ismert intézkedések alapján több tevékenységi ágban megjavítottuk a bérezést. A fizetési minimum emelésével nagyobb lett a kisfizetésű munkások jövedelme. A Központi Vezetőség a II. kongresszus útmutatásai alapján tanulmányozta a különböző munkáskategóriák jövedelmének növelési lehetőségeit a jelenlegi bérezési és normarendszer megjavítása útján. Melyek a jelenlegi bérezési rendszer legfőbb hiányosságai és fonákságai? A díjszabás szerinti fizetés színvonala nem kielégítő; a díjszabás szerinti fizetés nem döntő eleme többé a munkások jövedelmének és ez negatív módon befolyásolja a munkások érdekeltségét a termelékenység és ennek révén a termelés növelésében, szakmai tudásuk gyarapításában. A népgazdaság különböző ágai bérezési rendszerének különbözőségeinél nem veszik mindig figyelembe az iparág gazdasági jelentőségét és sajátos munkakörülményeit A munkanormákat legnagyobbrészt nem műszaki-tudományos ismérvek alapján állapították meg, ösztönző hatásuk teljességgel elégelen. A jutalmazási rendszer, valamint a munkások ösztönzésének és anyagi érdekeltté tételének többi formái nem kapcsolódnak eléggé a vállalatok műszaki-gazdasági eredményeihez, nehézkesek, bonyolultak, bürokratikusak és , számos esetben a jutalmak ösztönző jellegének eltűnéséhez vezetnek. A bérezési rendszer megjavításának tervezete előirányozza a jelenlegi díjszabáshálózatok felülvizsgálását, a munkások díjszabás szerinti fizetésének növelését s ezzel egyidejűleg a jövedelem színvonalának felemelését. A munkás jövedelmének legfontosabb része a díjszabás szerinti fizetésazokat a néptanácsok hatáskörébe utaljuk, azáltal, hogy feladataikat a néptanácsok fogják jóváhagyni, tevékenységüket irányítani és ellenőrizni azáltal, hogy termékeiket közvetlenül a helyi néptanácsok osztják el, elősegítjük e vállalatok gyors fejlődését, termelésük növekedését és a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését. Ez szükségessé teszi, hogy már az 1957-es év elejétől megkezdjük a fentiek kísérleti kipróbálását valamelyik tartomány városaiban és azután — a kísérletből és az érdekeltek által tett javaslatokból adódó javítások megtétele után — a helyi jelentőségű vállatok új szervezési és működési módszerét az egész országban bevezessük. A túlzott centralizmus az apparátus felduzzasztását, a nyilván-tartási és statisztikai űrlaprendszer megnövekedését okozta; a kérdést nem oldhatjuk meg csupán az apparátus számszerű csökkentésével vagy az űrlaprendszer csökkentésével , amik ugyan szükséges intézkedések —, hanem elsősorban a kérdés lényegét kell megoldanunk, nevezetesen azt, hogy kiterjesszük az alapot jelentő vállalatok vezetőségeinek hatáskörét, kiterjesszük a tartományi, városi és rajonszervek hatáskörét, támogassuk a dolgozó tömegek tevékenységét a szocializmus felépítésének művében. Csak akkor bontakozhatik ki harc a sok vállalatunkban mutatkozó céltalan, szükségtelen bürokratikus elemek felszámolásáért, ha a munkásokat, mérnököket és technikusokat minden ütemben érdekeltté tesszük a termelés fokozásában, kell hogy legyen, amely jövedelmének biztos, állandó alapját kell hogy jelentse. A munkabér méltányos jövedelemkülönbséget kell biztosítson a munkások szakképzettségének és a különböző gazdasági ágak sajátos munkakörülményeinek megfelelően és a munka termelékenységének szüntelen fokozására kell ösztönözze a munkásokat. A javasolt intézkedések értelmében a díjszabás szerinti átlagbér egész népgazdaságunkban átlagosan 36 százalékkal emelkedhet. Az átlagjövedelem nettó növekedése a mai átlagjövedelemhez képest körülbelül 15 százalék lesz és a népgazdaság különböző ágaiban 13 százalék és 25 százalék között váltakozik. Az átlagjövedelem emelkedése érezhetőbb lesz a kisfizetésű munkáskategóriákban. A díjszabás szerinti munkabér megjavításával egyidejűleg jobb munkanormázást kell bevezetni, figyelembe véve az egyes vállalatok gazdasági és műszaki sajátosságait. A bérezési rendszerre és a normák újramegállapítására vonatkozó intézkedéseknek a munkások jövedelmének további emelkedését kell magukkal hozniuk. A jutalmazás kritériumainak egyszerűbbeknek kell lenniük és szorosabban hozzá kell kapcsolódniuk a vállalati tevékenység műszaki-gazdasági eredményeihez, serkenteniük kell a munkásokat, hogy hozzásegítsék vállalatukat terven felüli nyereségek eléréséhez, hogy terven felül csökkentsék az önköltséget, érjenek el munka- és anyagmegtakarítást, javítsák a minőséget, vezessék be az új technikát és a fejlett technológiát. A jutalmazási rendszer megjavításával kapcsolatban ki kell bővíteni a vállalatigazgató jogát ahhoz, hogy az üzembizottsággal tanácskozva az elért eredményeknek megfelelően jutalmazza a vállalat munkásait, technikusait, mérnökeit és tisztviselőit; egyszerűsíteni és csökkenteni kell azokat a különböző kötelező feltételeket és bürokratikus formaságokat, amelyek jelenleg szükségtelenül bonyolulttá és nehézkessé teszik a jutalmazási rendszer alkalmazását. Várható, hogy a következő években, tekintettel a munka- és bérezési kérdések szabályozása és a termelés vezetésének megjavítását szolgáló más intézkedések következtében létrejöt körülményekre, a munkások, technikusok és mérnökök alkotó erőfeszítései a munka termelékenységének fokozottabb növekedésére és az önköltség csökkentésére vezetnek majd s ezek biztosítják az anyagi alapot a dolgozók életszínvonalának további emeléséhez. A bérezési rendszer megjavítására szolgáló intézkedések megvalósítása nagy felelősséggel járó akció, mert közelről érinti a népgazdaság fejlődését és a legszélesebb dolgozó tömegek munka- és életkörülményeit. Ezért azt javasoljuk, hogy a tervezetet, véglegesítése előtt, 1957 első felében néhány hónapig kísérletezzük ki a vállalatokban. Az intézkedéseket az év második felében fokozatosan fogjuk bevezetnii. A kísérletezési időszakban a szakszervezeteknek és a gazdasági minisztériumoknak közösen meg kell szervezniük a legfőbb üzemek munkásainak, technikusainak és mérnökeinek széles körű konzultálását, hogy minél változatosabb megoldásokat találjanak az illető vállalat munkásainak ösztönzésére, a munkatermelékenység fokozása, a termelés növelése, az önköltség csökkentése, a nyersanyaggal és más anyagokkal való takarékoskodás és a termékek minőségének megjavítása érdekében. Világosan meg kell magyaráznunk a munkásoknak, technikusoknak, mérnököknek és tisztviselőknek, hogy jövedelmük és a reálbér szüntelen növekedése elsősorban tőlük függ. Meg vagyunk győződve azelvtársak! Az 1957. évi terv kidolgozásánál egy lépéssel előbbre jutottunk a népgazdaság tervezési és vezetési módszereinek megjavítása terén. Érezhetően csökkentettük a mutatószámokat, ami lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy könnyebben teljesítsék tervfeladataikat, több kezdeményezést biztosítva nekik. Az ellátás terén kibővítettük a vállalatok jogait. 2500 termék elosztását az illető minisztériumok és vezérigazgatóságok ügykezeléséből, a vállalatok hatáskörébe helyeztük. A műszaki-gazdasági ellátás terén a fő feladat az, hogy biztosítsuk a gyárak nyers- és segédanyag ellátásának rendszerességét. Ezért a tervben előirányoztuk a vállalatokbeli és az építő telepekben technikai készletek és tartalékok növelését. A béralapok tervezését és a velük való gazdálkodást nagyobb mértékben közvetlenül a minisztériumokra és a vállalatokra bízzuk, az állami terv csupán a béralap összegét határozza meg és bocsátja a minisztériumok és a minisztériumoktól függő vállalatok rendelkezésére, hogy ezek teljesíthessék tervfeladataikat. A beruházási tervek csak az összvolument határozzák meg a minisztériumok részére, valamint a főobjektumok névjegyzékét és azok üzembehelyezésének -hahá T Vácsét ,aminisztériumoknak meghagyja azt a jogát, hogy a munkálatok nagyságát építőtelepenként meghatározza. Nem tervszerűsítik többé központilag a munkaerőtoborzást, sem pedig a szakképesítést, vagy a közép- és felsőbb káderek nevelését, minden vállalat maga gondoskodik a számára szükséges káderek alkalmazásáról és szakképesítéséről, a közép- és felsőbb káderek nevelése érdekében pedig együttműködik a szakintézetekkel. Az 1957-es államterv teljesítése és a felmerülő nehézségek leküzdése érdekében mozgósítanunk kell a munkásosztály, a dolgozó nép minden erejét, hogy megjavítsuk a gazdasági tevékenység megszervezését és ösztönözzük hazánk dolgozóinak alkotó kezdeményezését. A Román Munkáspárt II. kongresszusának és a Központi Vezetőség 1956-os plenáris üléseinek határozatait és direktíváit csak úgy tudjuk sikerrel teljesíteni, ha a gazdasági és kulturális vezetés színvonalának emelésére a dolgozókat minél nagyobb mértékben, minél hathatósabban bevonjuk a köztervek intézésébe. Elvtársak! A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének jelen plenáris ülésén megvizsgáljuk az 1957-es költségvetés tervezetét amelyet az 1957-es gazdasági terv tervezetének mutatószámai és az ez évi költségvetés II hónapi teljesítésének eredményei alapján dolgoztunk ki. A költségvetés bevételei túlhaladják a kiadásokat. E költségvetés fő jellegzetessége abból adódik, hogy az 1957 évben nagy pénzügyi erőfeszítéseket kell tenni a munkások és parasztok életszínvonalának emelésére. Az 1957-es költségvetés bevételeinek döntő többsége — az összbevételnek csaknem 90 százaléka — a gazdaság szocialista szektorából származik, elsősorban a forgalmi adóból és a befizetett nyereségrészekből. A kiadások volumene 1957-ben nagyobb lesz, mint az előző évben volt. Ez a növekedés a fizetések megjavításában, a családi pótlék és a nyugdíjak emelésében, stb., valamint a parasztgazdaságokkal folytatott árucsere- viszony pénzellátásában tükröződik majd vissza. Rendkívül fontosak azok az intézkedések, amelyek a vállalatok pénzügyi tevékenységének megjavítását jól, hogy a vállalatok dolgozói konkrét javaslatokkal fogják segíteni a pártot és a kormányt a bérezési és normázási rendszer megjavítását célzó intézkedések véglegesítésében. A fizetések és a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelkedése csak a termelés növekedésének, a munkatermelékenység emelkedésének és az önköltség csökkenésének feltételei mellett valósítható meg. Ez megköveteli, hogy az ipari és mezőgazdasági dolgozók elszántan küzdjenek a belső erőforrások feltárásáért és hasznosításáért, a munkaidő minél termelékenyebb kihasználásáért, a szigorú takarékossági rendszer megvalósításáért, az állami terv feladatainak teljesítéséért és túlteljesítéséért, szolgálják, a munkások és technikusok érdekeltté tétele útján. Annak érdekében, hogy kiszélesítsük a tartományi néptanácsok végrehajtó bizottságainak hatáskörét, javasoljuk, hogy 1957-től kezdődően tartalékalapot létesítsünk a költségvetési megtakarításokból, amelyeket a néptanácsok rendelkezésére bocsátunk, hogy ebből fedezhessék egyes, az év folyamán előadódó új akciók és feladatok költségeit, amelyeket a helyi gazdasági és költségvetési terv készítésének idején nem lehetett előre látni. Hogy a néptanácsok eleget tehessenek a költségvetésben előirányzott fizetési kötelezettségeiknek az év olyan szakaszaiban is, amikor jövedelmeik különböző okokból nem folynak be a kifizetések által megkívánt mennyiségben, azt javasoljuk, hogy a köztársasági költségvetésben tiarsaki A párt Központi Vezetőségének plenáris ülése meg fogja vitatni azt a kérdést, hogy a jelenlegi kötelező kvótarendszert a mezőgazdasági termékek legnagyobb részénél helyettesítsük a város és falu közötti cserének kereskedelmi alapon való megszervezésével. A plenáris ülés elé megvitatás végett előterjesztet javaslatok különösen nagy jelentőségűek: kihatnak a mezőgazdaság fejlődésére a nemzetgazdaság általnos fejlődése keresében, a munkás-paraszt szövetség gazdasági alapjának megszilárdulására és a dolgozó nép életszínvonalának szüntelen javulására. Amint a párt II. kongresszusán elvégzett elemzésből kitűnt — bár a mezőgazdaság a néphatalom éveiben jelentékeny fejlődést ért el —, mezőgazdasági termelésünk még erősen elmaradt az ipar fejlődése mögött, a városi és falusi dolgozók fogyasztásának szüntelen növekedése folytán előállott fokozott kereslet mögött. Országunk lakossága szüntelenül növekszik. Az 1956-os népszámlálás adatai szerint az ország lakossága 17.489.794 fő. Az ország szocialista iparosítása következtében növekszik a mezőgazdasági termékeket fogyasztó lakosság, különösen a városok és az ipari központok dolgozó lakossága. Az 1938. és 1956. közötti években mintegy 2 millióval növekedett a városok lakossága. Ugyanakkor hatalmasan megnövekedett a fogyasztás a falvak dolgozó népének sorában Ennek következtében a népi demokratikus rendszernek nagyobb számú és a múltbelinél magasabb életszínvonalon élő lakosság ellátását kell biztosítania. A központi alap mezőgazdasági termékkészletei és a szabad piacon a parasztok által eladásba bocsátott mennyiségek olyan években, amikor jó volt a termés, biztosították a mezőgazdasági élelmiszertermékekből a belső fogyasztás számára szükséges mennyiségeket, valamint bizonyos készleteket export számára. Gyenge termésű években az állam kénytelen volt bizonyos gabonamenynyiségeket és más mezőgazdasági termékeket külföldről behozni, hogy kielégíthesse a lakosság élelmiszerszükségletét és a könnyűipar nyersanyagszükségletét. Az árugabonatermelés lemaradása megnehezíti a népgazdaság többi ágának fejlődését és akadályozza a lakosság életszínvonalának szüntelen megjavítását A II. kongresszus hangsúlyozta, hogy a párt központi kérdésnek kell hogy tekintse a harcot a mezőgazdaság fejlesztéséért, a mezőgazdasági árutermelés fokozásáért és különösen a mezőgazdaság szocialista szektorából eredő árutermelés fokozásáért. Országunkban kedvezőek az előjellétesítsenek olyan tartalék számlákat, amelyek a néptanácsok végrehajtó bizottságainak rendelkezésére állnak. Ebből az alapból visszatérítendő kölcsönöket folyósíthatnak a rajoni, városi és községi költségvetéseknek. A községi és helyi vállalatok tiszta jövedelme az övék marad és egyik jövedelmi forrásukat képezi. A községi és helyi vállalatok maguk készítik el költségvetésüket és csak azt folyósítják számukra a központból, ami túlhaladja a helyi lehetőségeket. Az építkezésekkel foglalkozó szervezeteket a városi néptanács végrehajtó bizottságának kell alárendelni. Ez az alárendeltség azt fogja eredményezni, hogy a városokban tervezők és építkezési szervezetek működjenek, amennyiben ezek munkájukkal és szakképességükkel bebizonyítják létjogosultságukat. Csak abban a mértékben növekszik a lakások száma és javulnak meg a lakásviszonyok, amilyen mértékben a néptanácsoknak alárendelt építkezési szervezetek fejlődnek és amilyen mértékben saját építőanyag bázisokat teremtenek. Meg kell javítani a lakástörvényt, megszüntetve az ezen a téren fennálló visszásságokat, hogy ilyenformán biztosítsuk a lakások jobb karbantartását. A költségvetési tervezet, amelyet ma a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének plenáris ülése elé terjesztünk, tükrözi mindezeket a kérdéseket és megfelelő pénzügyi megoldásokat is javasol; fontos lépést jelent tehát előre a régebbi költségvetésekkel szemben, mind a népgazdaság pénzellátásának módszerei terén, mind pedig a dolgozó nép életszínvonala megjavításának biztosítása terén, tételek a mezőgazdasági termelés fellendítésére. Földünk termékenysége, a mezőgazdasági dolgozók szorgalma és hozzáértése, a szocialista iparnak a mezőgazdaság számára nyújtott anyagi-műszaki segítsége évről évre hozzájárulhat olyan gazdag termés eléréséhez, amely a lakosság igényeinek kielégítése mellett, exportfölösleget is biztosíthat. Mezőgazdaságunk e fő célkitűzésének megvalósítása döntő módon függ attól, hogy következetesen alkalmazzuk a dolgozó parasztok anyagi érdekeltségének elvét a mezőgazdasági termelés növelésében, úgyszintén a politikai-szervező munka megerősítésétől annak érdekében, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára térjenek, amely képes arra, hogy teljes mértében kihasználja a fejlett agrotechnikát, a korszerű műszaki felszerelést és nagymennyiségű árugatonát szolgáltasson. A szocializmus gazdasági alapjai létrehozásának feltételei közepette, a város és a falu közötti árucsere fejlődése a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megerősödéséhez vezet. Ez a szövetség azért erős, mert a munkásosztály és a széles paraszti tömegek alapvető gazdasági érdekein, a város és falu gazdasági együttműködésén, a szocialista ipar és a mezőgazdaság kapcsolatain alapul. Amikor a népgazdaságban több társadalmi-gazdasági szektor létezik, az árucsere területén, a lakosság ellátásának és az eladási árak megállapításának kérdései körül a különböző osztályok és társadalmi kategóriák érdekei fonódnak össze és ütköznek össze. Ebben a harcban az árucserére, a kereskedelem kérdéseire vonatkozó pártpolitikának biztosítania kell a munkásosztály éredekeinek összeegyeztetését a dolgozó parasztság érdekeivel, a kulák és tőkés elemek korlátozását, a népi demokratikus rendszer megerősödését. Elvtársak! A város és falu közötti árucsere keretében országunkban 1948-tól kezdve különösen fontos szerepet töltött be a mezőgazdasági termékek kötelező kvótájának rendszere. Ez a rendszer az állam központi alapjának legfontosabb mezőgazdasági termékforrását jelentette, különösen a gabona tekintetében. A központi alapba beérkezett mezőgazdasági termékmennyiségek megkönnyítették az államnak, hogy biztosítsa a városi lakosság ellátását, s hogy befolyásolhassa a piaci árakat, s ezáltal fékezze az üzérkedő elemek akcióját, hogy elláthassa az ipart mezőgazdasági nyersanyaggal , hogy a jó mezőgazdasági években állami tartalékokat és exportkészleteket gyűjtsön. (Folytatás a 3. oldalon). A bérezési rendszer megjavítása és a munkások keresetének növelése Intézkedések a gazdasági tervezés megjavítására. Az állami költségvetés A kötelező kvótarendszer helyettesítése a szerződéskötések és felvásárlások fejlesztése által