Vörös Zászló, 1957. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-01 / 26. szám
A párthatározat nyomán Több közszüksérleti cikket termelnek Az RMP KV december 27—29-i plenáris ülésének határozata élénken foglalkoztatja az állampolgárokat, mert annak minden szakasza a dolgozó emberről való gondoskodást tükrözi. Nem véletlen, hogy a határozat megjelenése után megmozdult az egész ország az eddiginél még jobb, gazdagabb élet megteremtéséért. Ezekben a napokban mindenfelé azt vitatták, tárgyalták, mit lehet és mit kell tenni a dolgozók jobb ellátásáért. Ezt beszélték meg a marosvásárhelyi városi néptanácsnál öszszegyűlt kisipari termelőszövetkezetek vezetői is. Bár az 1953 augusztusi plenáris ülés határozatai nyomán a marosvásárhelyi kisipari termelőszövetkezetek fokozták a közszükségleti cikkek termelését, egyes árucikkek még mindig hiányoznak az üzletekből. Erről is szó esett az említet megbeszélésen. A kisipari termelőszövetkezetek vezetői, hogy pótolják e mulasztást, a szövetkezetek erejét, tervfeladatait felmérve, megvizsgálták, mit tudnak terven felül előállítani a város dolgozóinak jobb ellátásáért, így született meg több olyan felajánlás, amelyből arra következtetünk, hogy nemsokára sok keresett áru jelenik meg az üzletekben. AMIT A KALAPÁCS KISIPARI TERMELŐSZÖVETKEZET ÁLLÍT ELŐ az sok vásárlónak örömet szerez majd. A dolgozók végre állami vagy szövetkezeti üzletekből vásárolhatnak fehér fajansszal borított asztali kályhákat, egyelőre 200 darab előállítását ígérte meg a szövetkezet vezetősége. Megígérték azt is, hogy 500 db konyhamérleget, 500 db paradicsompaszírozót készítenek, de a szövetkezet vezetősége gondolt a kerékpártulajdonosokra is. Sok bosszúságtól menti meg őket azzal, hogy 15.000 darab kerékpártengelyt állítanak elő. Felajánlották ezenkívül, hogy terven felül gyártanak gázcsapokat, bútorrugókat s egyéb keresett cikkeket. AZ ÖLTÖNY- ÉS KABÁTKÉSZÍTTETŐK ÖRÖMÉRE a Marosi Textil kisipari termelőszövetkezet két rendelő osztályán bevezetik a két váltást. Ebből arra merünk következtetni, hogy ezután nem 3—4 hónapig készül itt egy öltöny ruha. A szövetkezet vezetősége terven felül 3.600 méter futószőnyeget, 2.000 darab nyaksábt, 20.000 db székelymintás takácsabroszt, 10.000 db vivi inget készít. A kardigán is nagyon keresett áru. A szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy amennyiben sikerül kötőgéphez jutni, megkezdik a kardigánok előállítását. AZ UNITATEA SZÖVETKEZET SEM MARADT LE a felajánlásokban. A sokat keresett gyermekcipőkből 2000 párat, 4000 darab aktatáskát, 1000 pár női bőr-, 1000 pár női szalmaszandált, 2000 darab elsőosztályú nadrágszíjat, bőrdíszművet és más keresett bőrárut állítanak elő. A lap terjedelme nem engedi meg, hogy részletesebben közöljük a felajánlásokat. De bízunk abban, hogy a marosvásárhelyi kisipari termelőszövetkezetek árui rövidesen megjelennek a boltokban. Az 1907-es parasztfelkelés 50. évfordulója A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és a Román Népköztársaság Minisztertanácsának a határozata 1957 február-márciusban lesz egy fél évszázada annak, hogy kirobbant az 1907-es nagy parasztfelkelés. Az 1907-es felkelés, amelyet a burzsoázia és a földesúri osztály, a királlyal az élen vérbefojtott, dicsőséges lap a kenyérért, földért és szabadságért harcoló dolgozó nép történetében. Az RMP KV és az RNK Minisztertanácsa határozatot hozott az 1907-es parasztfelkelés ötvenedik évfordulójának megünneplésére. A határozat értelmében az 1907-es felkelés évfordulójával kapcsolatos ünnepségek megrendezésére országos szervezőbizottság alakul, amelynek tagjai a parasztfelkelés részvevői, a felkelést támogató munkások, az 1907-es felkeléssel foglalkozó tudósok, írók és művészek soraiból, továbbá állami és pártaktivistákból kerülnek ki. Minden tartományban tartományi szervező bizottságok alakulnak az évforduló megrendezésére. A falvakban, a kollektív gazdaságokban és állami gazdaságokban tömeggyűléseket fognak tartani és ezeknek keretében megemlékeznek a felkelés áldozatairól. Az 1907-es felkelés résztvevőit felkérik, hogy tartsanak beszédeket ezeken a gyűléseken. A főváros egyik terén emlékművet állítanak fel az 1907-es felkelés emlékére s ezt a teret „Piaja 1907"-nek fogják elnevezni. Emlékműveket fogn nak még állítani Suceava, Iasi, Bacau, Craiova és Pitesti tartományokban. Az emlékművek kivitelezésére versenypályázatot írnak ki, amelynek bíráló bizottságában szobrászok, építészek és történészek vesznek részt. Az évforduló alkalmából emléktáblával jelölik meg azokat a helyeket, ahol a felkelőket legyilkolták, intézkedések történnek a felkelésben elesett parasztok sírjainak és temetőinek gondozásáról. A munkásklubokban, kultúrházakban, az összes iskolákban, katonai egységekben előadásokat és más rendezvényeket fognak tartani az évforduló alkalmából. A felkelés évfordulójának megünneplése keretében az Akadémia Történeti Intézete és az RMP KV Párttörténeti Intézete tudományos ülésszakon foglalkozik a felkelés eseményeivel. A tudományos közléseket és előadásokat kötet formájában fogják kiadni. A határozat értelmében kötetben adják ki a felkelés részvevőinek viszszaemlélkezéseit, megjelenik egy „1907“ témájú versgyűjtemény s ismét kiadnak több irodalmi és történelmi művet, mely a felkelést tárgyalja. A posta emlékbélyegeket fog kibocsátani. Bukarestben folynak az előkészületek a felkelést megörökítő legértékesebb műalkotásokból összeállított képzőművészeti kiállítás megnyitására. A bukaresti és a tartományi színházak a tárgyukat a parasztfelkelésből merítő színdarabokat tűznek műsorukra. Megkezdik egy dokumentumfilm és egy művészfilm forgatását a felkelés témaköréből. Az 1907-es parasztfelkelés emlékére „Az 1907-es parasztfelkelés 50. évfordulója" feliratú emlékérmet létesítenek, amellyel a felkelés életben maradt részvevőit tüntetik ki. Mit kapott az ifjúság a népi demokráciától Nemrég a képviselőjelölttel szervezett találkozón mondta egy idős vasmunkás: „A mai fiatalok talán nem is tudják felmérni, mit kaptak a demokráciától, milyen jó dolguk, milyen aranyéletük van . . . Bezzeg, ha a mi időnkben is népi hatalom lett volna ..." Erről beszélt Szabó Géza is, a Marosvásárhelyi Gépkocsijavító Vállalat mérnöke, aki elmondotta, mennyi nélkülözés, éjszakai munka, ezernyi akadály közepette szerezhette meg annak idején mérnöki diplomáját. És hányan mondhatnák el ugyanezt, hányan és hányan beszélnek az emlékek felelevenítésekor a múltról, amely a szegényember gyerekének annyi keserűséget, csalódást és gyötrelmet tartogatott. Nézzünk csak meg néhány régi lapból kiemelt szemelvényt. A bukaresti munkásifjaknak „nincs szabályozott munkanapjuk, hajnaltól éjszakáig kell dolgozniuk (14—15 órát naponta). Sokan közülük ott is laknak a gyárban, nyomorúságos, kicsiny szobában... “ — írta a TINÁRUS LENINIST, a KISZ lapja 1927. decemberi számában, majd ezt olvassuk: „Kolozsváron a fiatal tanoncok 12—13 órát dolgoznak naponta, pihenés nélkül, legtöbbjük a műhelyekben alszik a munkaasztalon". És sok hasonló cikket, mindmegannyi vádoló bizonyítékot lehetne idézni. De ha a burzsoá földesúri rendszer nem teremtette volna meg a dolgozók könyörtelen kizsákmányolásának lehetőségeit, hogyan szedhettek volna hatalmas vagyonokat a bel- és külföldi nagytőkések? Miből költhettek volna milliókat Montecarloban, a Cote d’Azur mulatóiban, Berlinben, Párizsban, Londonban és New Yorkban? A valójában teljesen amerikai, hírhedt Romino-Americana petróleumtársaság csupán 1920-1939 között 8,73 szorosan szerezte vissza befektetett tőkéit, míg a manista-bratianista kormányok a munkásokkal, parasztokkal, dolgozó értelmiségiekkel fizettették a népet nyomorba döntő „áldozati görbét“. A nép sok keservét, kimondhatatlan nyomorát jelenti a múlt... íme, a tanulóifjúság nehéz helyzetére mutató újabb adat: az 1937— 1938-as egyetemi évben 1200 diák iratkozott be a bukaresti Kereskedelmi Akadémia első évére. Csak hetvenen végezték el az Akadémiát, a többit elgáncsolták a nagy tandíjak, a nélkülözés, a nyomor ... Ma, idősebbek és fiatalok egyaránt büszkék. Büszkék az új életre, amelyet a nép együttes munkálkodása, a párt, a kormány szerető gondoskodása biztosít. Az ország arculata egy évtized alatt megváltozott, a fiatalok ezernyi lehetőség között válogathatnak, a jövő szilárd, napfényes, ragyogó. Eltűntek a rongyos, szurkos kis inasok, akik a mesterséget is csak hosszú évek robotja közben, lopva sajátíthatták el. Egyenruhás szakiskolások léptek helyükbe, akikről az állam gondoskodik, ruhái lábbelit, tanszert, élelmezést — mindent a népi hatalomtól kapnak. A szülőnek nincs gondja gyermeke iskoláztatására. A tanulóifjúság előtt nyitva a középiskola, az egyetem, sem tandíj, sem nemzetiségi megkülönböztetés nem akadályozza. Tanulhat s ösztöndíjat kap — ha képességei erre érdemessé teszik. Az állam csak egyet követel: tanulást. Ezen a téren is sokat kapott az ifjúság a népi demokráciái. Míg 1938—39-ben csak 16 felsőfokú tanintézet működött az országban 29 fakultással, amelyeken 29.000 diák tanult, ma 42 felsőoktatási intézetünk van 126 fakulással s ezeken 60.000 rendes hallgató, továbbá 15.000 láto-gatási kötelezettség nélküli diák tanul. Az elemi iskolák száma 1939-hezviszonyítva, kilencszeresére növekedett. Nyitva áll minden út a parasztifjúság előtt is, amelynek életkörülményei szintén gyökeresen megváltoztak. A kollektív gazdaságokban dolgozó ifjak munkanapegységeik után bőségesen kapnak terményt s készpénzt. Erről bizonyságot tehetnek az udvarfalvi, nagygalambfalvi, lövéri stb. kollektív gazdaságok fiataljai. A mezőgazdasági közép- és felsőfokú tanintézetekben technikusokká, agrármérnökökké képezi magát sok száz dolgozó paraszt gyermeke, akikre tizenöt évvel ezelőtt még cselédsors, robot, nincstelenség, sivár, kilátástalan jövő várt. Megváltozott az ifjúság élete. A színházak, mozik, klubok, sportegyesülnek, kultúrotthonok a fiatalokéi is. Népi demokráciában élnek, nem fenyegeti őket munkanélküliség. Ők az ország pillérei. Az új nemzedék meg kell, hogy becsülje ezt. Mert sok vér, apáik, nagyapáik vére, sok sok nemzedék véres verejtéke ömlött a szabadságért, amely számukra korlátlan lehetőségeket teremtett. e$tár Ss Msirá Építik a kultúrházat RÚZSA KÖZSÉGBEN a napokban megalakult Sztálin tartomány első járadékos mezőgazdasági termelőszövetkezete. A KASPI TENGER ALJÁN Artyorna és Apseron között befejezték az ásványolaj vezeték kiépítését és újabb vezeték építéséhez kezdtek hozzá, amely Zilovo szigetre vezet. A TORDAI SILICA tűzálló téglagyárban száz ember nehéz fizikai munkáját helyettesíti az a hatalmas körforgóprés, amelyet a Szovjetunióból kapott az üzem. ALCIDE CERVI, olasz paraszt regényt írt a két fiáról, akiket a fasiszta uralom alatt kivégeztek. A könyv a Szovjetunióban 90.000 példányszámban jelent meg. TEGPESVÁRON január 26-án megnyílt az egyetemi hallgatók klubja. A klub műsorában előadások, filmvetítések, táncestek, operaelőadások stb szerepelnek. Kórustagoknál: három népdal eléneklése, hangjegyismeret, zenei hallás és ritmusérzék. Korrepetitoroknál: egy szabadon választott mű eljátszása, egy ismeretlen mű eljátszása első látásra, népdal harmonizálás és rögtönzési készség. Azok a pályázók, akik valamilyen népi hangszeren (cimbalom, citera, furulya, gordonka, stb.) is játszanak, előnyben részesülnek. A jelentkezés a versenyvizsgára írásban történik 1957. február 15-ig, déli 12 óráig. Minden pályázónak fel kell tüntetnie eddigi hivatásos és műkedvelő művészi tevékenységét. Érdeklődők bővebb felvilágosítást az alábbi címen kaphatnak: Állami Székely Népi Együttes Marosvásárhely, Primáriei utca 1 szám, telefon 22—51. Vidéki pályázóknak a versenyvizsgák ideje alatt szállást biztosítunk. Versenypályázat Az Állami Székely Népi Együttes gozás) és egy ismeretlen darab ellát- Igazgatósága 1957. február 16—17-re száma első látásra, meghirdeti harmadik versenyvizsgáját a marosvásárhelyi Kultúrpalota helyiségében. Felvételre kerülnek: — Énekkari tagok, — Népi táncosok, — Zenekari tagok a következő hangszerekre: hegedű, cselló, brácsa, bőgő, cimbalom, klarinét, fuvola és — Korrepetitorok. Versenyfeltételek: 1. — Kifogástalan egészségi állapot, 2. — A magyar (székely) folklór ismerete, 3. — Táncosoknál: ritmusérzék, ének, zenei hallás, mimika, rugalmasság, rögtönzési készség, legalább egy erdélyi (székely) népitánc ismerete. Korhatár nőknél 16—22 év. Férfiaknál 17—25 év. Zenekari tagoknál: egy ismert mű eljátszása (népdal vagy népdalfeldal-IGAZGATÓSÁG Régi vágyuk teljesül az udvarhelyieknek; helyi erőforrásból és állami segítséggel épül a rajoni székhelyen az új, korszerű kultúrház, amelyet — amint az építkezés üteméből is látható — néhány hónap múlva átadnak rendeltetésének. 400 éves a Bolyai Farkas középiskola Emlékezetes évforduló — alapos előkészületek vllok. szzemavai díszes emlékkönyvet adnak ki az évfordulóra. Nem csekély az a munka, amelyet a rendezvények, az emlékkönyv előkészítése és kiadása stb. megkíván. Éppen ezért szervező és előkészítő bizottság alakult, amelynek tagjai a következő elvtársak: Huszár Ilona, Kozma Béla, Horváth Ágoston, Ötvös Lajos, dr. Farczády Elek, dr. Spiemhan József, Balázs Lajos, Kovács György, Hajdú Zoltán, Bordy András, Irán Ferenc, Kozma János, Szilágyi Margit, Mihály Lujza, Deáki Lóránd, Nagy Ödön, Szigeti József, Blaga Ioán, Pálfi Antal, Dragomáta Pál Marosi Barna és Moldován Arisztid. Az érdeklődőknek — és kit ne érdekelne — már annyit elárulhatunk, hogy az előkészítő és szervező bizottság tagjai nagy igyekezettel láttak munkához, így például szervezik a március 1-én sorra kerülő hangversenyt, melyen többek között Schiff Miklós és Singer György zongoraművészek, Trózner József zeneszerző, Kiss László hegedűművész — valamennyien az iskola volt növendékei — lépnek fel. Áprilisban kerül sor a véndiákok irodalmi estjére, Hajdú Zoltán, Hajdú Győző, Székely János, Gálfalvi Zsolt, Marosi Barna, Marosi Filer és mások közreműködésével. Ezt követően, májusban megrendezik az iskola azon volt tanulói műveinek a kiállítását, akik a képzőművészet terén értek el kiemelkedő sikereket, így folytatódnak tovább a jubileumi ünnepségek rendezvényei, újra és újra felidézve annak az iskolának, haladó szellemű gondolkodóinak emlékét, amelyre büszkén gondol nemcsak tartományunk, hanem egész hazánk dolgozó népe. Már megírtuk, hogy ez év júnunsaiban ünnepli tartományunk dolgozó népe a Bolyai Farkas középiskolai fennállásának 400. évfordulóját. Az ünnepségek idején — június 21, 22 és 23-án, — valamint a megelőző időszakban számos, az iskola múltját tükröző előadást hallgathatnak vagy kiállítást tekinthetnek meg az érdek- 1 Csíkszereda az országos jégkorong bajnok Négy évi megszakítás után 1957-ben ismét a Csíkszeredai Termés az országos ■ jégkorongbajnok. Utoljára 1952- ben öltötte magára a Csíkszeredai együttes az országos bajnoknak kijáró nemzeti színű mezt, majd 1953- ban a Hadsereg, 54-ben a Kolozsvári Tudomány, míg 1955—56-ban újból a Hadsereg együttese került a táblázat élére. Az idén, habár a kedvezőtlen időjárás megakadályozta a JüjllUnaug UClCJViCaClj tvd. nan lévő mérkőzés eredménye már mit sem változtat a táblázat első és további helyezettjeinek alakulásán), a Csíkszeredai Termés jégkorong csapata megkapta a neki járó országos bajnoki mezt, a serleget és aranyérmeket. A végleges táblázat: 1. Csíkszeredai Termés, 2. Bukarest HKH; 3. Kolozsvári Tudomány, 4. Gyergyószentmiklósi Haladás. A marosvásárhelyi Dinamo a segesvári jégkorong-torna első helyezette Szombaton, vasárnap és hétfőn bonyolították le Segesváron az A osztályos jégkorong-bajnokság 5—3. heyezettjeinek mérkőzéseit. A torna egjobbjának két győzelemmel, egy döntetlennel és kétpontos előnnyel a Marosvásárhelyi Dinamó együttese aronyult. A háromnapos küzdelmekben a következő eredmények születtek: Marosvásárhelyi Dinamo—Sztálinvárosi Energia 6:0; Segesvári Vörös Lobogó—Csíkszeredai Haladás 2:1; Sztálinvárosi Energia—Csíkszeredai Haladás 2:2; Marosvásárhelyi Dinamo—Segesvári Vörös Lobogó 4:2; Sztálnvárosi Energia- Segesvári Vörös Lobogó 6:5 és Marosvásárhelyi Dinamó—Csíkszeredai Haladás 1:1. Az A osztályos jégkorongbajnokság 5—3. helyezettjei tehát a következők: 5. Marosvásárhelyi Dinamó; 6. Sztálinvárosi Energia; 7. Segesvári Vörös Lobogó; 8. Csíkszeredai Haladás. Ezek szerint az A osztály utolsó helyezettje, a Csíkszeredai Haladás fog megküzdeni a Radnutiban zajló B osztályos bajnokság első helyezettjével a kiesés, illetve a bejutásért.