Vörös Zászló, 1957. november (6. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-01 / 257. szám

A Hagy Október - fordulópont az emberiség sorsában Írta: Gh. Gheorghiu-Dej a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének első titkára (Folytatás az 1. oldalról.) a trockistákat, buharinistákat, a bur­­zsoá nacionalista csoportokat, mind­­azokat, akik megpróbálták aláásni sziklaszilárd egységét, sikerült biz­tosítania a szocializmus győzelmét a Szovjetunióban. Az SZKP történelmi útjának tapasztalata, az a hajthatat­­lanság, szilárdság és állhatatosság, amellyel sorainak egységét szüntele­nül erősítette példaképül és alapvető tanításul szolgál az egész világ kom­munista és munkáspártjai számára. Az Októberi Forra­dalom nyomán létrejött forradalmi lendület éveiben országunkban megszületett a Kommu­nista Párt a marxista-leninista taní­tásokat követő új típusú párt. Pár­tunk meged­ződött az illegalitás ne­héz éveiben, a kemény forradalmi harcban. Az, hogy a párt vezette a dolgozó tömegek harcát a népi ha­talom megteremtéséért Romániában biztosította a harc győzelmes kime­netelét. Pártunk, akárcsak a többi testvér­párt az SZKP dicsőséges történelmi útjának tapasztalataiból levonta a tanulságokat — amelyeket saját ta­pasztalatai is megerősítettek — és mint szemefényét óvja a párt sorai­nak egységét, ideológiai összeforrott­­ságát, erősíti kapcsolatait a töme­gekkel kérlelhetetlenül küzd a párt öss­zeforrottságának és belső fegyel­mének aláa­knázására irányuló minden próbálkozás ellen. Ez a biztosítéka annak, hogy a párt sikeresen teljesíthesse a szocia­lizmus felépítésének művében ráháru­ló bonyolult feladatokat. ★ A munkásosztály történelmi felada­ta, hogy átalakítsa az egész társa­dalmat, hogy új rendszert, új, szocia­lista termelési viszonyokat teremtsen, hogy megalkossa a társadalom gaz­­d­asági alapjának új felépítményét. Ezek a hallatlanul á­tfogó és bonyo­lult feladatok csakis akkor teljesíthe­­tők sikeresen, ha az államhatalom a munkásosztály kezében van, mert a szocializmus építésének műve nem megy végbe és sohasem mehetne vég­be önmagától. Ez a mű­ csupán a pártvezette dolgozók öntudatos és szervezett tevékenységének gyümöl­cse lehet, s a dolgozók a szocialista államot használják fel legfőbb eszkö­zül az új rendszer felépítésére. Az Októberi Szocialista Forradalom bebizonyította, hogy a munká­sosztály képes vezetni a társadalmat, és nem­csak vezetni, hanem biztosítani is tudja felemelkedését egy magasabb fejlődési fokra. Milyen nagy erővel igazolódik ma be Lenin előrelátása, aki már 1917 októberének előestéjén rámutatott ar­ra, hogy a szocialista forradalom utat fog nyitni a társadalom összes alkotó erőinek páratlanul álló rohamos fej­lődésére. Most, az Októberi Forradalom 40. évfordulóján elmondhatjuk, hogy a Szovjetunió az az ország, ahol megépítették a világ első atomvil­­lanytelepét, az első interkontinentá­lis ballisztikai rakétát, az első mes­terséges holdat. A Szovjetunió vív­mányai óriási erővel bizonyítják be az egész világnak, mire képesek a dolgozók, ha az államhatalom a ke­zükben van és a marxi-lenini párt vezeti őket, a kommunizmus útján. Népi demokratikus államunk alkotó módon felhasználva a Szovjetunió ta­pasztalatait, sikeresen teljesíti az új, szocialista gazdaság építésének fel­adatát. A szocialista iparosításról és a mezőgazdaság szövetkezeti átalakí­tásáról szóló lenini politika alapjá­n, szakadatlanul bővíti a gazdaság szo­cialista szektorát a dolgozók életszint­vonalának szüntelen emelése érdeké­ben. E politika eredményeképpen dön­tő jelentőségű sikereket arattunk a szocializmus gazdasági alapjainak építésében. Ma Románia ipari terme­lése az ország nemzeti jövedelmének több mint felét teszi ki. Az ország mezőgazdasági területé­nek több mint 43 százaléka a mező­­gazdaság szocialista szektorához tar­tozik. Szüntelenül emelkedik a munkások, parasztok és értelmiségiek életszín­­vonala. A kultúra és a tudomány a nép kincsévé vált. A román nép mindezeket az ered­ményeket annak köszönheti, hogy az államhatalom a munká­sosztály vezet­te dolgozók kezében van, hogy a né­pi demokratikus állam óriási tevé­kenységet fejt ki a gazdaság megszer­vezésére és a kultúra fejlesztésére. ★ A Nagy Októberi Szocialista Forra­­dalom egyik legfontosabb történelmi vívmánya abban áll, hogy megterem­tette a demokrácia magasabbrendű formáját , a demokráciát a dolgo­zók számára. A polgári demokrá­cia akármilyen köntöst ölt magára s akárhogy lak­kozzák is védelmezői, nem egyéb, mint a burzsoázia osztálydiktatúrájá­­nak egyik formája — s az is marad —, demokrá­cia a kevesek számára, a sokak ellen. A szocialista demokrácia lényege abban áll, hogy a szocialista állam­rend biztosítja azokat az anyagi fel­tételeket, melyeknek alapján a dol­gozók ténylegesen élvezhetik a sza­badságjogokat. A Szovjetunió Kommunista Pártja biztosította a dolgozó tömegek aktív részvételét a közéletben s megvalósí­totta szoros összefogásukat a párt és a szocialista állam körül. A szocialista demokráciának hason­ló fejlődési folyamata észlelhető a többi szocialista országban is, ahol a munkásosztály hatalma széles nép­tömegeket vont be az aktív politikai életbe és a közösségi tevékenységbe. A népi demokratikus államok kom­munista és munkáspártjai a szocialis­­ta demokrá­cia fejlesztésére törekedve, nem feledkeznek meg arról, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szakaszában, amikor még van­nak kizsákmányoló osztályok s ezek­nek a maradványai, az osztályharc nem szűnik meg, hanem továbbra is objektív törvényként hat. A dolgozóknak ezért lankadatlan éberséggel, szilárdsággal és eréllyel kell óvniok a nép forradalmi vívmá­nyait. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szakaszában az emberek szocialista tudatának kialakulása hosz­­szas folyamat, amint ezt a Szovjetunió tapasztalata s a mi saját tapaszta­latunk is megmutatta. Ez egyik kü­lönleges formája az osztályharcnak, melyben a munká­sosztály pártjának és a szocialista államnak nevelői te­­vékenységére döntő szerep hárul, óriási szerep jut e tekintetben a párt harcának a burzsoá ideológia el­len. A harc a revizionista és reformis­ta elmélet­re valamennyi megnyilvánu­lási formá­ja ellen, a tudományban je­lentkező idealista felfogások s az iro­dalomban és művészetben jelentkező idegen hatások ellen, döntő fontossá­gú feladat a szocialista ideológia győ­zelme szempontjából, annak érdeké­­ben, hogy megszilárduljon a nép egy­sége a párt és a kormány körül, má­s­­szóval, hogy a munkás-paraszt hata­lom még jobban megszilárduljon. * Napjainkban a szocializmus világ­rendszerré vált. Egész sor európai és ázsiai nép — köztük a románn nép is — a Nagy Októberi Forradalom ál­tal megnyitott útra tért. A szocialista országok között, ame­lyeket egybefűznek érdekeik, ideoló­giájuk és végcéljuk közössége, új tí­­pusú kapcsolatok jöttek létre. Ezek a kapcsolatok a proletári intrenacionaliz­­mus elvein alapulnak és a teljes jog­­egyenlőség, az elvtársi együttműkö­dés és a kölcsönös baráti segítség jellemzi őket. A Szovjetunió, mint a szocialzmus óriási tapasztalata, első országa, ha­talmas internacionalista segítséget nyújt a többi szocialista országnak. Az Októberi Forradalom országának 40 éves tapasztalata, ennek alkotó mó­don való elsajátítása sokkal könnyeb­bé teszi országunk, csakúgy, mint a többi népi demokratikus ország út­­ját a szocializmus felé. Hány meg hány kerülő úttól és tévelygéstől mentesültek a kommunista és mun­­káspártok ebből a tapasztalatból okul­va s egyre sikeresebben törekedve ar­ra, hogy ezt a tapasztalatot alkotó módon, a konkrét történelmi feltéte­leknek megfelelően használják fel. A többi szocialista ország pártjai­­hoz hasonlóan, pártunk külpolitikája alapvető elemének tekinti, hogy egyre erősítse a Szovjetunióval való megin­­gathatatlan barátságát, a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységét, a szocialista országok testvéri kapcsola­tait. A szocialista országok szilárd egysége a biztosíték arra, hogy ezek az országok megvédik nemzeti füg­getlenségüket és sikeresen felépítik a szocializmust. A Nagy Októberi Szocialista Forra­­dalom azt jelentette, hogy a történe­lemben első ízben megszületett egy olyan állam, amely rendíthetetlen cél­­tudatossággal küzd a béke megvédé­séért és a népek barátságának kifej­lesztéséért. A szovjet nép, következe­tesen harcolva a békéért, mindig ké­szen állt arra, hogy erélyesen vissza­vágjon minden agresszornak. Az em­­beriség hálás a Szovjetuniónak, ami­ért létrehozta azt az erőt, amely ké­pes volt megsemmisíteni a hitlerista hadigépezetet. Az emberiség sohasem fogja elfelejteni a szovjet népnek, mi­lyen hősiesen és önfeláldozóan ontotta vérét a fasizmus igájába hajtott né­pek megmentéséért. Minden nép, az egész emberiség ér­deke megköveteli, hogy a különböző, társadalmi rendszerű országok kap­­­csolatai a békés együttlétezés elvein alapuljanak. Lenin már 1917-ben ezek­re az elvekre építette fel a szovjet ál­lam külpolitikáját. A világ összes dol­gozói forró rokonszenvvel figyelik a Szovjetunió és a többi szocialista ál­lam fáradhatatlan küzdelmét a béke megvédéséért és a békés egymás mellett élés elveinek érvényesüléséért.­­ Amidőn a szovjet nép, a Nagy Szo­cialista Forradalom évfordulóját ün­nepli, jogosan büszkélkedhetik azzal, hogy Lenin parancsait teljesítve, az elmúlt 40 év alatt sikerrel felépítette a szocializmust, világtörténelmi je­lentőségű győzelmeket aratott és tel­­jes mértékben rászolgált a világ dolgozóinak belé vetett bizalmára. A román nép, a világ valamennyi népével együtt, határtalan lelkesedés­sel s a szocializmus győzelmébe ve­tett megingathatatlan hittel ünnepli meg a Nagy Október évfordulóját. Negyven évvel ezelőt a dolgozók egyetlen országban hódították meg a hatalmat. Szigethez hasonlított akkor az az ország, amelyet mindenfelől az ellenséges kapitalista környezet ten­gerének hullámai ostromoltak. M­a ti­zenhárom ország, majdnem egy mil­liárd ember halad azon az úton, ame­­lyet a Nagy Október nyitott meg. Minden országban szüntelenül növe­kednek és érlelődnek a béke és a tár­­sadalmi haladás zászlóvivőjének, a munkásosztálynak erői. A marxizmus-leninizmus eszméi, azok az eszmék, amelyek megvilágí­­tották a magasztos Októberi Szocialis­ta Forradalom útját, diadalmasan tör­nek előre, óriási néptömegeket állítva a maguk oldalára. A jövő a szocializ­muséi of Sids lí site ! Hol van a papír? Egymás után jönnek ki, — csomag nélkül — az emberek az egyik sepsiszentgyörgyi élelmiszerüzletből. — Furcsa, semmi sem kapható — gondolkozom el, s magam is benyitok. Van itt általában minden ami kell csak... — Kérek egy fél kiló sajtot — hangzik mellettem. — Sajtot? Papír van? — Nincs. — Tessék hozni papírt, mert nekem még annyi sincs, hogy 50 banira élesztőt becsomagolhassak. — Gyertyát kérek — mondja egy öreg nénike. — Csak ilyen hosszú van, de el lehet vágni — volt a felelet, — körülbelül 1 lej 50 bani az ára. Ezen a „kb"-szón is elcsodálkoztam, de később rájöttem, hogy ki­lóra mérik. Azután egy falusi bácsi következett. Fél kiló cukrot vitt a­­ sapkájában. Akadt olyan vevő is, aki cukrot és rizskását akart vásá­rolni. Vásárolt is. Arról senki sem tehet, hogy csak egy tarisnyája volt, így a cukrot és kását is egy helyre öntötték. Végeredményben lehet, hogy tejberizst akarnak néha főzni. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a következő vevő keserűen megjegyezte: Nem baj, majd hozunk mi faluról papírt, csak hirdessék. Valóban nem lehet ezen az elkeseredésen csodálkozni Honnan lenne a falusi embernek ilyen célokra szolgáló papírja és mért ne lenne a mi üzleteinknek, amelyeknek minden lehetőségük megvan rá, hogy korlátlan mennyiségben rendelkezzenek csomagoló papírral. Hogy ki a hibás, azt majd az illetékesek eldöntik, egyet azon­ban én is megjegyezhetek, nem csak sepsiszentgyörgyi probléma ez, találkoztunk más városban is ezzel a jelenséggel. Segítsünk rajta. GÁSPÁR ÁKOS ★ GURA-JIULUI rajonban (Craiova tartomány) október 28-ig 28 faluban fejezték be a mezőgazdaság szövet­kezetesítését. Ezzel a rajon szövetke­zetesítése elérte a 97,5 százalékot. OKTÓBER 28-án a szicíliai kén­bányákban 10.000 munkás 24 órás sztrájkba lépett követelve a bérek fel­emelését, a munkabiztonság tökélete­sítését. KEDDEN reggel a Moldvai Szov­jet Szocialista Köztársaságból 9 or­vos érkezett Bukarestbe, tapasztalat­­csere céljából. Előreláthatólag, mint­egy 15 napig tartózkodnak hazánk­ban. EGY ÉVSZÁZAD alatt megkétsze­reződött a föld lakossága. 100 évvel ezelőtt hozzávetőlegesen 1100 millió ember élt a földön. Ma a föld lakos­sága 2500 millió. A BUKARESTI Lenin-Sztálin Mú­zeumot csak október hónapban több mint 35.000 ember látogatta meg. Csak egy nap, például október 27-én, 3500 látogatója volt. Az Állami Székely Népi Együttes 1957 november 3-án, vasárnap du. 5 órakor és este 8 órakor a Ro­mán-Szovjet Barátsági Hónap tisz­teletére ÚJ BEMUTATÓ ELŐ­ADÁST tart az Állami Székely Ní­nház termében. KEHLfIGÖ« Szakszervezetek Művelődési Háza. November 1-én, pénteken délután 18 órakor a II. emeleti előadóteremben a TKTT Tartomá­nyi Fiókkal karöltve, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása hazánk munkásmozgalmára. Beszél: Fuchs Simon egyetemi tanár. Előadás után filmet vetítenek. sigsessssmt Haladás: „Sas“ 101. Vörös Lobogó: A magasban (szovjet film) Ifjúsági: A régi bá­nya titka (len­­gyel film), Szerelmesek (olasz film) Munkásmozgó: Alexandru Nyevszki / 1-7 Atrists Így ne népszerűsítsünk ! Egyik vidéki kultúrmunkás barátom néhány héttel ezelőtt három füzetet küldött címemre. Levelében panasz­kodott, hogy miért engedik meg ilyen nívótlan kiadványok megjelené­sét. Elolvastam a füzeteket: Mit ol­vassunk Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, I. L. Caragiale műveiből, Magyar Autonóm Tartomány Népta­nácsa, Kul­túrosztály, Marosvásárhely, 1956. Sajnos, a panaszkodónak igaza van. Valóban, ezek a 30—50 oldalas kiadványok olyan alacsony színvona­lon állnak, olyannyira primitíven „politizáltak", helyenként olyan szembeszökően vulgáris elemzést nyújtanak, hogy aligha teremtenek kedvet az olvasáshoz és aligha se­gítik a kultúrotthonok, könyvtárak, iskolák dolgozóit. Nézzük meg példa­ként a Móriczról szóló brosúrát. A füzetke egynegyede a társadalmi helyzettel foglalkozik általában: ,,M. Zs. korának gazdasági, politikai és társadalmi helyzete. Az imperializmus térhódítása Európában. (!) Magyar­­ország az imperializmus időszaká­ban.“ A következő fejezetek Móricz perével, novelláival és regényeivel foglalkoznak. A kérdések ilyen elszi­getelt csoportosítása a történelmi­­társadalmi helyzetet puszta bevezetés­sé, illusztrálássá fokozza. A szerző, ahelyett, hogy a műalkotások társa­dalmi meghatározottságát mutatná be, „elmeséli a kort“, majd a műről értekezik. Ez a sivár módszer termé­ketlen tárgyaláshoz nyújt lehetőséget. A füzetke írója a továbbiakban sem kíséreli meg az igényes és tudomá­nyos elemzést. Közhelyekkel és hibás általánosságokkal „operál“. Egy-két példát: —,. . . apja, aki széttörte a feudális­­patriarchális falu évszázados életé­nek hagyományait“. —„Móricznak. .. meg kellett fejte­nie (?) élményei igazi jelentését, hogy nagy íróvá válhassék.“ Az egyik lábjegyzetben az 1919-es magyar pro­letár-forradalom írói­ direktóriumáról ezt olvashatjuk: „a burzsoá állam írói vezetősége“. Az ilyenszerű tévedések mellett persze akad bőven szórendi hiba, értelemzavaró elírás stb. A mű­elemzés minőségéről egyetlen példa is tájékoztat. Például a Hét krajcár­ ról ezeket olvashatjuk: „Igénytelen történetet mesél el az író, de megrázó képet látunk. A hét krajcár keresése közben elénk tárul a család kietlen, sivár élete. Hihetetlen nyomort látunk: rossz bútor, k­­is fiókok, se szappan, se lámpaolaj, se pénz. S mindezt betetőzi (!) a tüdő­­hajós édesanya felcsukló vérömlése... Az elbeszélésben megfigyelhetjük a sírást és kacagást. Ez a művészi megformálásnak egyik jellemző vo­nása“. Az egész idézett rész árkádjába kí­vánkozik. Az olvasónak is kacagnia, de sokkal inkább sírnia kellene.. . Folytathanánk a Rokonok „elem­zéséből“ vett példákkal. A Mikszáth­­ról és Caragialéról írott elemzésekről sem tudunk jobbat írni. Felületesség, zavarosság, könnyelmű általánosítás jellemző ezekre is. Egy-két „megál­lapítás“ a sok lehetséges közül. „A paraszti élet belső szemléletének vá­gya (így!) határozta meg A jó paló­cok és A tót atyafiak művészi (?) for­máját “ Caragiale Goe úrfi című kar­colatáról szólva, a szerző így általi­­nősít: „Majomszeretettel dédelgette az úrfit.. . Ez a nevelés jellemző a tőkés-földesúri világ összes (!) úr­fiaira.“ De talán elég is a példákból. A füzetek írója felületes, rossz munkát végzett. Önkénytelenül is felmerül a kérdés: nincsenek Ma­rosvásárhelyen írók, kritikusok, iro­dalmárok, akik jártasak az iro­dalmi művek értékelésében, tisz­tában vannak a műelemzés, az esztétika és a fogalmazás elemi sza­bályaival. Helyesebb lett volna velük megíratni ezeket a fontos népszerűsítő kiadványokat. VERESS DÁNIEL

Next