Vörös Zászló, 1958. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1958-05-03 / 102. szám
Regvakusultak a vállalon A marosvásárhelyi 2-es számú Autójavító Vállalat márciusban az országos verseny győzteseként vette át a termelési vörös zászlót. Ez a kitüntetés az elmúlt év második évnegyede eredményeinek a jutalma volt. Bátran mondhatjuk, hogy a 2-es számú Autójavító Vállalat dolgozói ebben az évben sem maradtak le a terv teljesítésével. Első negyedévi tervüket például 110,5 százalékban valósították meg. Ugyanakkor május elsejét is szép eredményekkel köszöntötték. Vállalták a munkatermelékenység emelésének 1,5 százalékos túlteljesítését s 5 százalékos emelkedést sikerült elérniük az elmúlt év ugyanezen időszakához viszonyítva. Az első évnegyedben a tervezettnél 31 gépkocsival többet javítottak ki. Az önköltségcsökkentéssel 441.000 lej megtakarítást sikerült megvalósítaniuk. Természetesen ehhez hozzájárult a hozzáértő vezetés és jó szervezés mellett a dolgozók szorgalma és szakmai ismerete. A régi, jó szakemberek mellett sok új, képzett szakmunkás nőtt fel. Alább azokról a dolgozókról közlünk képet, akik jó munkájukkal jelentősen hozzájárultak az eredmények eléréséhez. Természetesen rajtuk kívül még sokan vannak, akik megérdemlik a dicséretet Birtalan Mátyás ugyancsak a 4-es számú részlegen dolgozik. Amint a képen látható, egyik motor hűtőtestét javítja. Jó szakmunkás hírében áll. Kelemen Sándor bádogos szintén az élenjárók névsorában szerepel. Május elsejét szép teljesítményekkel köszöntötte. Nemrég kérte felvételét a pm.tagok sorába. Számuk egyre növekszik Nem általános, de csak bőven példa arra, hogy az újonnan szervezett társas gazdaságokat megalakulásuk után magukra hagyjuk, illetve maga a gazdaság vezetősége, a községi néptanács végrehajtó bizottsága és a pártalapszervezet is befejezettnek tekinti a szervezési munkát. Pedig nem így kellene lennie, hiszen egy községből 30—40 család, és a közösen művelt föld csak a szocialista gazdálkodás magvát képezi. Erősíteni, bővíteni kell ezt a közösséget hogy minél hamarabb az egész falu, község valamennyi dolgozója a felsőbbrendű gazdálkodás híve lehessen. Homoródszentmártonról eddig sokat hallottunk. A községben évekkel ezelőtt alakult meg a Aárcius 15 elnevezésű mezőgazdasági társulás. Nem voltak sokan, de valamennyien teljes földterületüket vitték a közösbe. Jól gazdálkodtak, anyagilag megerősödtek. A múlt év őszéig számbelileg nem sokat gyarapodtak. Ekkor azonban fordulat állott be. Az agitátorok sikeres munkája következtében szaporodni kezdtek az új felvételi kérések. Év végére, az őszig 39 tagot számláló közösség meghaladta már a 60 családot. A szervező munka tovább folyt, s az idén három és fél hónap leforgása alatt még 88 egyéni gazda kérte felvételét a társas gazdaságba. Olyan nap nem telik el, hogy 35 új taggal ne bővülne ez a közösség. Április 14-én is Vass László, Blága András, Beke Dénes kérte felvételét. Ezzel a társas gazdaság tagjainak száma 159-re emelkedett. Az összbirtok pedig megközelítette a 300 hektárt. Ugyanakkor a névsor rövid áttekintésekor megállapíthatjuk, hogy a 39 régi tagon kívül még 50 olyan tag van, aki egész földjével belépett a gazdaságba. Hogy Szentmártonban nem állt meg a szervezés, s ma már alig van 50 gazda, aki nem tagja a társulásnak, legfőképp a helyi vezetőségnek, a községi néptanács végrehajtó bizottságának, a pártalapszervezetnek, a gazdaság vezetőségének az érdeme. Nem vártak segítségre. Hanem minden erejükkel, teljes ügybuzgalommal folytatták a szervezést. Az bizonyos, hogy itt sem volt könnyű a munka. Kezdetben sokan hallani sem akartak a társulásról. Azóta sokan meggondolták, változtattak álláspontjukon, s felkeresik a néptanács székházát, hogy aláírják belépési kérésüket. A mezőgazdaság szocialista átalakításának ügye Szentmártonban nem egy ember szívügye, hanem mindannyiuké, ezt bizonyítja az az álland tevékenység is, amit nap mint nap tapasztalhatunk. Most folyik a tagosítás és az ezzel kapcsolatos földcsere. Nem hallgathatjuk el, hogy bár csak néhányan, de még vannak olyan gazdák, akik még nem léptek be a társulásba. De a jelenlegi hangulatból ítélve, megvan minden remény arra, hogy azok a gazdák, akik még most fejősteheneikkel szántnak-vetnek, az ősszel már a többi tagokkal együtt a gépállomás segítségével végzik el ezt a munkát. A május tiszteletére szervezett szocialista verseny eredményeiből • A MEGGYESFALVI KONZERVGYÁR dolgozói közel 1.000.000 lej értékű terméket állítottak elő terven felül. • A MAROSVASARHELYI CIPŐ kisipari termelőszövetkezet új osztályt nyitott meg az ünnepnap tiszteletére, ahol rendelésre készítenek cipőt. • A KALAPÁCS kisipari termelőszövetkezet dolgozói a május tiszteletére szervezett ünnepi műszak alkalmával 133,5 százalékos terv teljesítést értek el. • A MAROSVÁSARHELYI MINSZKI LAJOS iparvállalat dolgozói ez év folyamán 235.000 lej értékű nyersanyagot és munkát takarítottak meg. • A MAROSVASARHELYI FŰTÓHÁZ mozdonyvezetői és fűtői 850 torma üzemanyagot takarítottak meg. Gyermekpreventórium Gyergyóban A Csíki-kertet mindenki ismeri Gyergyóban. Magas, örökké zöld fenyvesek között található. Szép hely. Festeni sem lehetne különbet. Napfény, friss ózondús levegő van itt. Olyan, mint egy igazi nyaraló. Ez a hely a tüdőbeteg gyermekek otthona. Itt kezelik, gyógyítják őket. Harcolnak a szabad szemmel láthatatlan ellenség, a Koch bacillus ellen. 1950-ben létesült 35 kis lakóval, s jelenleg 75 gyermeket gyógyítanak. Közben iskolába járnak, pionírosztaguk van, öszszejöveteleken vesznek részt, játszanak, szórakoznak. Ha nem tudnánk, hogy betegek, nem is hinnénk el, hisz pirospozsgás arcuk, eleven mozgásuk nem erről tanúskodik. Gondos kezelésben részesítik őket, sokat vannak a levegőn, sétálnak. A tiszta, világos hálószobákat hófehér ágyakkal rendezték be. Minden megkapó, barátságos, hogy a gyermekek feledjék betegségüket Nőnek, erősödnek a kicsik, gondoskodik róluk az ország s így ők is hasznos tagjai lehetnek majd hazánknak, ha felnőnek. A preventórium épülete. Az újságírók nemzetközi szervezkedéséről Május havában hazánk fővárosa két, újságírókörökben nagy érdeklődéssel várt esemény , a nemzetközi riportértekezlet és az UNSZ (Újságírók Nemzetközi Szervezete) kongresszusának színhelye lesz. Míg a riportértekezlet az ezen műfajjal kapcsolatos, számos kérdést hivatott tisztázni, az MNSZ kongresszusának napirendjén az újságírók nemzetközi kapcsolatai és tevékenysége szerepel. Mivel kevesen ismerik az újságírók nemzetközi szervezkedésében előállott helyzetet, szükségesnek tartjuk nagyvonalakban tájékoztatni róla olvasóinkat. A modern újságírás már rég szükségessé tette egy nemzetközi szervezet létesítését, amely hivatva lett volna a különböző országok sajtószerveinek és újságíróinak kapcsolatait elmélyíteni, a tájékozódást megkönnyíteni, növelni a sajtó tekintélyét és hatékonyságát, valamint lehetővé tenni, hogy az újságírók világviszonylatban bizonyos, szakmájuk gyakorlásával kapcsolatos előnyöket élvezzenek. 1945-ben 21 állam képviselői megalakították a fent említett MMSZ-t, amelyben a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország is részt vettek. Az UNSZ 1947-es prágai kongresszusán meghatározták a nemzetközi szervezet célkitűzéseit és feladatait is. A prágai kongresszus az UNSZ-ra háruló feladatok megállapításakor nagy jelentőséget tulajdonított a béke megőrzését szolgáló, becsületes és igaz tájékoztatásnak. A kongreszszus határozatának első pontjába például a következő részt iktatták be: „Harc a háborús hisztéria és a háborús hírverés a nemzeti és faji gyűlölködés, úgymint a hazugságok és rágalmak útján okozott nemzetközi feszültség ellen.“ Az MNSZ prágai kongresszusa hangsúlyozta a sajtószabadság tiszteletben tartásának elvét és síkra szállt a sajtószervek mentesítéséért a tőkéscsoportok befolyása alól. Ugyanakkor lehetővé kell tenni — állapítja meg a kongresszus határozata, — hogy a gyarmati népek és a különböző országok nemzeti kisebbségei anyanyelvükön adhassanak ki újságokat. A határozat nagy figyelmet fordít az újságírók jogainak megvédésére, anyagi feltételeik megjavítására. Ugyancsak fontos helyet fogtak el a határozatban a népek félrevezetésére, a rágalmakra épített tájékoztatás elleni könyörtelen harc. " Úgy látszik, a fenti célkitűzések egyes nyugati sajtóköröknek nem voltak ínyére. Csak ezzel magyarázható, hogy a hidegháború fokozódásával egyidejűleg a nyugatiak, élükön az Amerikai Egyesült Államok sajtószerveivel, kiléptek az UNSZ- ből és megalapították ellenszervezetüket, Az Újságírók Nemzetközi Föderációját. Ennek ellenére az UNSZ továbbra is egyik legfontosabb feladatának tekintette a világ újságírói egységes szervezetének létrehozását. Az elvi ellentétek elkerüléséért, amint azt Jaroslav Knobloch az MSZ főtitkára hangsúlyozta, a világszervezet létrehozása esetében a szakmai szempontok kerülnének előtérbe. „Politikai téren — írja Knobloch — (tagadhatatlan, hogy a sajtó politikai eszköz a legmagasabb fokon) léteznek és létezni fognak nézeteltérések. Éppen ezért az újságírásban is csak egy megoldást választhatunk: a békés egyidejű létezést.“ Ha a nemzetközi szervezetek közötti egység megvalósulna, hatékonyabban lehetne világviszonylatban rendezni az újságírást érintő, sürgősen orvoslásra váró kérdéseket. Elsősorban meg lehetne könnyíteni az újságírói szakma gyakorlását; lehetővé válna nemzetközi egyezmények kötése a külföldi utazásokkal, a szállítási és távközlési díjszabályok leszállításával kapcsolatosan; nemzetközi tapasztalatcserék szervezése stb. Ugyanakkor, kétségtelenül, a tájékoztatás tárgyilagossága is növekedhetne ami hatékonyan hozzájárulna a népek közötti megértés megszilárdításához. Míg az MSZ, a maga részéről mindent elkövet az egyesség megvalósításáért, amint azt az Újságírók helsinki nemzetközi találkozójának határozatai is bizonyítják; sajnos a Föderáció részéről, amelynek vezetősége az „American Newspaper Guild“ testület bűvkörébe került, nem mutatkozik ugyanez a hajlandóság. Jelenleg az UNSZ a világ újságíróinak legtekintélyesebb szerve. Több mint 60.000 főnyi tagsága 42 országból verbuválódott. A Föderáció 45.000 főnyi tagságát legnagyobbrészt az amerikai és angol újságírók képezik. Az UNSZ világszerte egyre nagyobb rokonszenvnek örvend, ami igen biztató jelenség a világszervezet létrehozása szempontjából. Említésre méltó az a tény is, hogy a közeledés érdekében az UNSZ-hez tartozó egyes nemzeti újságírószövetségek, — a helsinki határozat szellemében — számos újságírót hívtak meg hazájukba azon országokból, amelyek nem tagjai az UNSZ- nek, így például az utóbbi időben Amerika, Ázsia és Nyugat-Európa országaiból sok újságíró látogathatott el a szocialista tábor államaiba. Az UNSZ végrehajtó bizottsága legutóbbi, pekingi ülésszakán hozott határozatában is hangsúlyozza az UNSZ és az Újságírók Nemzetközi Föderációja képviselői találkozójának szükségességét az újságírók nemzetközi együttműködésének megerősítése érdekében. Ugyanakkor az UNSZ, a nemzetközi szervezeteken kívülálló nemzeti újságírószövetségekkel való baráti kapcsolatok elmélyítését is ösztönzi és támogatja. Az UNSZ és az UNESCO közötti kapcsolatok szintén foglalkoztatják nemzetközi szervezetünk végrehajtó bizottságát. Ugyanis az UNSZ célkitűzései megegyeznek az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában kifejtett elvekkel, akárcsak az UNESCO 1945-ben aláírt alkotmányával. Azonban az UNSZ végrehajtó bizottságának ismételt kérése ellenére, az UNESCO állandóan halogatja az UNSZ alapokmányának jóváhagyását és egy újságíró világkongresszus összehívását, amit Jugoszlávia javasolt. Ennek ellenére a jelentősebb újságírószervek között közeledés észlelhető, így például a múlt év szeptemberében, Rio de Janeiroban megtartott ABI- kongresszuson az MNSZ és az ABI között egyesség jött létre, amelynek a főbb pontjai a következők: A két szervezet közötti megértés csak az újságírók érdekeit szolgálhatja mesterségük gyakorlásában. A két szervezet meg fogja vizsgálni egy olyan egyezmény megkötésének lehetőségét, amely megkönnyítené mind a brazíliai szervezett újságírók, mind az UNSZ újságíróinak munkáját. Az ABI és az UNSZ kimondják azon feltételek megteremtésének szükségességét, amelyek elősegítik az újságírók nemzetközi szakmai együttműködését. Az UNSZ elnöke Jean Maurice Hermann haladó francia közíró, akinek számos külpolitikai vonatkozású cikke jelent meg a „Libération“-ban és a „Charters Internationaux“-ban; alelnöke Kaisu Hydberg finn újságírónő, főtitkára pedig a cseh Jaroslav Knobloch, akinek fentebb néhány sorát idéztük. 1955 novemberében hazánkban megalakult az RNK Újságírószövetsége (UISZ), amely tagja az UNSZ- nek. Az ország fontosabb városaiban, így Marosvásárhelyt is az UISZ köröket, majd fiókokat létesített. A marosvásárhelyi UISZ fiók legfontosabb feladatai közé tartozik a tagok szakmai nevelése, továbbképzése politikai és műveltségi színvonalának emelése, alkotó képességének ösztönzése. Ennek érdekében szerkesztőségeinkben szakmai, magyar, román és idegen nyelvű, valamint gyorsíró tanfolyamokat szerveztünk, előadásokat és vitákat tartottunk a műfajok és a sajtó történelmének tárgyköréből stb. Az RNK Tudományos Akadémiájának helyi kutatóbázisával karöltve részt vállaltunk a marosvásárhelyi és marosvölgyi munkássajtó történetének felkutatásában. Tagságunk számának növekedése — ami a helyi rádióleadó és a „Művészet“ című folyóirat beindulásával valósult meg — lehetővé tette, hogy a jövőben sokoldalú tevékenységet fejtsünk ki az elvszerű harcos, mai kívánalmaknak megfelelő, magas publicisztikai színvonalú újságírás érdekében. IZSÁK ISTVÁN *) *) ABI , a brazillai újságírók egyesülete Barabás István kiállítása elé Lehet, hogy e sorok elütnek a megszokott „beharangozók“-tól, de a benne közölt esemény is elüt a megszokottól, mégpedig ritka esztétikai értékénél fogva. Barabás István állami díjas marosvásárhelyi festőművész egyéni kiállításáról van szó, amely május 4-én nyílik meg városunkban. A Magyar Autonóm Tartomány most is, mint a mólban bőven ontja magából a tehetségeket. (E tehetségek sajnos éppen sokoldalúságuk miatt nagyrészt szétforgácsolódnak és csak egy részük tud egy bizonyos művészeti ágban kikristályosodni.) Barabás István, hazánk művészetének egyik ismert egyénisége is ezt a tájat vallja szülőföldjének. Le sem tagadhatná ezt a szülőföld iránti ragaszkodását, mert művei — ha témájánál fogva nem is mind — felfogásukban és hangulatukban félreérthetetlenül tükrözik az itt élő emberek lelkivilágát, életörömét. Nem akarok arról a harmóniáról beszélni, amely a kiállításra kerülő művek minden egyes darabját és a kiállítás egészét áthatja. Erről majd remélhetőleg a kritika fog beszámolni. Sem Barabás István egyéni stílusának kiforrottságában nem akarok elmélyedni. Csupán annyit kívánok a képzőművészet iránt fogékony közönség figyelmébe ajánlani, hogy ilyen magas színvonalú képzőművészeti — s méghozzá egyéni — kiállítás még nem volt városunkban a felszabadulás óta. Nem a méretekre és mennyiségre gondolok itt, hanem a kioltásra kerülő művek felejthetetlen hatására. Meggyőződésem, hogy Barabás István kállítása nemcsak a tömegek széles körében lesz érthető és népszerű a szó legszorosabb értelmében, hanem a szakemberek körében is általános elismerést szerez a művésznek. re.