Vörös Zászló, 1958. július (7. évfolyam, 153-178. szám)

1958-07-02 / 153. szám

Ilumin&kdói­­ telek&itt Sok gyönyörűséget nyújt az em­bernek a természet csodálatos világa, azonban az alkotó munkát, azt, amit az emberi kar művel, mégsem múlja fölül. Ezt tapasztaltam nemrégiben, amikor a kis iparvasúton elindult ve­lünk a vonat Kommandó felé. Az örökzöld fenyvesek legmélyén veze­tett utunk, rigó s megannyi dalos­­madár fogadott énekével, élveztük a fennsík erős és friss levegőjét, néha a mélységet is, amely teljességgel szédített, amikor lenéztünk a völgy­be, egyszóval, hol jobbra, hol balra fordítottuk fejünket, hogy mindent szemü­gyre vegyünk a természet gyö­nyörűségéből. A tenger szintjétől számítva már ezer méter magassá­gon fölül jártunk. Ilyen helyen aztán igazán van min nézelődni s mégis, amikor ennek az ,,isten háta mögötti“ kommandónak előbukkant a telepe, egyszeriben megfeledkeztem minden eddigi szépségről s valahogy akkor kezdtem igazán örülni az új látvány­nak s nem tudtam betelni a csodál­kozástól. — Nézd csak... mondtam magam­ban. Ezt igazán nem hitte volna az ember, hogy ilyen távol a világtól va­lóságos gyártelepnek tűnő építkezés folyik. Az egyik épület kéményéből már magasra száll a kékes füst s a szomszédos csarnokokból a gáterek munkája jelzi, hogy teljesen új épü­letbe kezdtek a kommandósak. Mindjárt az állomás mellett ter­peszkedik el a nemrégiben elkezdett építkezés. Ritkán látni annyi dolgos embert egy csoportban, mint itt. Az építőtelep érdekessége, hogy itt min­dent az ember végez el. Alapzatot ásnak, betont öntenek és saroglyával hordják, hangya­szorgalommal a tég­lát az összeroskadt régi üzemrésztől a szomszédos, új, egyre jobban ki­bontakozó épületig. Hogy mi épült fel eddig és még mi fog felépülni, most már könnyen meg­tudjuk, hisz mindennek a tövében va­gyunk. Az erre hivatásos embereket szeretnék megkérdezni, de ők mindig útban vannak valahol. Az igazgató, Szász István, meg az üzemi bizott­ság elnöke, Török János, még a haj­nali órákban elindultak a vágtérre a kis sínautóval. De itt áll közvetlenül mellettünk Fischer Armin, termelési főnök, most ő beszél. — A homokszárító és a vasöntö­de falait húzzuk föl. Nemrégiben fe­jeztük be a gépházat, a műhelyeket, a sűtőházat és a fürdőt. — Fischer ell­társ olyan gyorsan sorolta fel a létesítendő részlegeket, mint valami betanult verssorokat. Büszke volt er­re az építkezésre s joggal, mert Kommandón eddig még sosem volt ilyen nagyméretű munkatelep. Az is először történik meg itt, hogy közös fürdőt álítsanak fel a munkásoknak.­ ­AKIKRE BÜSZKÉK A KOMMANDÓSAK Mindig is becsületes, szorgamuti nép lakta Kommandó vidékét. Szor­galmuk szikrája azonban sosem­­­ob­banhatott lángra, mert a álma bá­rói, embertelen viselkedés kioltotta be­lőlük a szikrát. Ma azonban szabad­jára bocsáthatják igyekezetüket ,ké­pességeiket,­­ ebben a párt is segíti őket. Sok kommandósból lett napjaink ügyes vezető embere. Fehér József például az udvarhelyi IFET igazga­tója is tősgyökeres kommandós, Kiss József ugyancsak igazgatója a hévízi IEET-nek. Ferenc Béla mozdonyveze­tő és nemzetgyűlési képviselő. Külföl­dön is megállják helyüket a komman­dósak. A Magyar Népköztársaságban elismert többszörös feltaláló Muszka Imre, aki a Szovjetunióban s ha­zánkban is járt tanulmányúton. ő is ezen a helyen tette meg az első lépé­seket. Éppen azon a napon, amikor ott jártam, az hírlett, hogy az öreg Grotnik Károly vágtérkezelő, vendég­ként várja haza fiát Kelet-Németor­szágból. S fia már a látogatás előtt tudtára adta szülőföldjének, hogy be­csülettel dolgozik s megtartja a kommandósak jó hírnevét. Újságokat küldött, amelyben őt méltatják, mint kiváló gáterést. Országunkban is járt tapasztalatcserén. És akik még nem jutottak el a hírnévnek e magaslatára, azok is képességeikhez mérten igyekeznek munkálkodni a közösség érdekében. No, de lássuk, miként nőnek itt az emberek Kommandó vidékén. Mi az az erő, amely egyre magasabbra tol­ja őket, lépjünk be először is az új, gépesített központba, ahol a gáterek munkájától és a­­cirkulák sikoltozá­saitól alig lehet érteni a termelési felelős hangját. Kézmozdulataiból fel­­veszem, hogy az új gépi berendezést mutatja. Azt azonban már a fülem­be kiáltja, hogy délelőtt az ifjúsági brigád dolgozik. És ahogyan végig­nézek a gátér mellett munkálkodó fia­­dlokon, látom, hogy munkájuk az öregekével vetélkedik, minőségben és mennyiségben egyaránt. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy három ifjú legény kezeli csupán azt a hatalmas gátérfűrészt, amely ott áll m­ellettünk. De csak nekünk tűnik hi­hetetlennek, akik hozzászoktunk ah­hoz, hogy ilyen felelősségteljes helye­ken öreg szakmunkásokat lássunk. A gépkezelő tizennyolcadik esztendejét éli mindössze. Inkább nyurga gyerek, mint izmos. Dávid Mihálynak hívják,­­ arcát még csak amolyan pihe-sza­­vu­ borítja. Komoly tekintetéből meg a mozdulataiból rögtön felfedezi az ember, hogy igyekvő, szakmáját sze­­rető ifjú. Másfél esztendővel ezelőtt lépett először a gátőr mellé s aho­gyan egyre jobban megmutatkoztak képességei, a vezető emberek úgy nyújtottak lehetőséget számára, hogy haladjon. Ma két fiatal társával, Serbán Árpáddal és Bálint Józseffel felveszik a csatát a délutáni váltás­ban dolgozó öregekkel, Dávidot az apja váltja. —­­Aztán meg kell nyomni, apám — biztatja a fiú az öregét, váltás köz­ben. — Csak ti vigyázzatok magatokra, mert minden elválik a vallatásnál, a hónap végén, a kiértékelőn. Természetesen ez inkább ugratás, nincsen ezekben a szavakban semmi minizmus. A másik gátőr mellett is egészen ifjú emberek dolgoznak. A legfiata­labb 17 esztendős, a „legöregebb" alig tizennyolc. És ugyanezt látja az ember az új Diesel-motorok mellett, a gépházban is. Maga a mester is fiatal, nem is olyan régen még a gőzgépet törül­­gette Kiss Gyula öreg mester mel­­lett. Gyula bácsi helyét aztán tanít­ványa vette át, aki már korszerű h­ibbanómotorokat kezel és felvigyáz rájuk. Jeneit korán iskolába küldték Bukarestbe, ahol, igyekvő gyerek lé­vén, jelessel végezte a gépészi isko­lát s ma Kommandón, mint a telep „motorosát“ emlegetik.­­Amit még a fűtőházban látni, az egészen csodálatba ejti az embert. Kimustrálva, rozogán kerül be ide egy mozdony s a szakemberek újra lábra állítják. Akik kijavítják a ma­sinát, ugyancsak fiatalok. Egész ál­talános javításokat is képesek elvé­gezni, de nemcsak akárhogyan, ha­nem jó minőséggel. A mozdonyveze­tőktől sok dicsérő szót is kaptak. Igen sokat beszélnek Zodon Jenőről, Szász Béláról és Farkas Ferencről. Mindhárman egészen ifjan kerültek be a legjobb szakemberek soraiba. A termelési főnök büszkén jegyez­te meg, hogy fiataljaikat bárhol az országban szívesen foglalkoztatják szorgalmukért és szaktudásukért. No, de nem csupán a munkatelep központjában vannak ügyes, talpra­esett ifjú­ emberek, hanem a 40 kilo­méteres útszakaszon is ifjúsági bri­gád szállítja a fát. Útjuk benyúlik Pitesti tartományba. Tankó Jenő mozdonyvezető még nincs 26 eszten­dős s máris óriási felelőssége van. Csoportjának tagjai sem idősebbek nálánál. "A kommandós fiatalokról végezetül még csak annyit, hogy szorgalmuk­kal minden bizonnyal ezután is be­csülettel megállják helyüket. TERVEK MÁRÓL—HOLNAPRÓL Régi és igaz mondás, hogy csak az tudja igazából értékelni a pénzt, aki megdolgozott érte. Hát ők derekasan megdolgoznak. — Ők tudják csak igazán megmon­dani, hogy mit jelent számukra a felépített üzemrész, benne a román és szovjet gyártmányú robbanó motorok, meg a két nagy teljesítményű Ran­­gher József" esztergapad. S a vágte­­reken kígyóznak a villanylámpák, amint azt már megérték a partk­a munkások is. És jelenleg a Karakasi vágtéren húzzák a kábeleket. Onnan is eltűnik a petróleum-lámpa. Nemso­kára Kovásznáról megszakítás nélkül dohoghat majd Kommandóig a kis iparvonat. És ezt mind értékelni tud­ják az erdőmunkások. Különbséget tudnak tenni­­az egykori és mai éle­tük között. Ezt be is bizonyítják munkájukkal. Mindig kitermelik a famennyiséget, amennyit előír a terv. Sőt legtöbbször még annál is többet. Félévi tervüket öt nappal ha­táridő előtt teljesítették. OLTEÁN LÁSZLÓ tapasztalatcsere a téren Június 28 és 30 között a tartomá­nyi néptanács mezőgazdasági osztá­lya kétnapos rét-legelő telkesítési ta­pasztalatcserét szervezett a Kelemen havasokban. A tapasztalatcserén résztvettek a tartományi, valamint a rajoni népta­nács szakemberei: mérnökök, techni­kusok. Jelen voltak még: Bistriceanu Cristian mérnök, főigazgató a Föld­művelésügyi Minisztériumtól, Velean Constantin professzor a kolozsvári Tudományos Akadémiától, Pap Zol­tán mérnök, a marosvásárhelyi mag-­ vizsgáló laboratórium igazgatója és többen mások. A konstancai értekezlet szellemében megtartott kétnapos megbeszélés célja volt felmérni a megtett utat a hegyi és havasi legelők feljavításában, meg­beszélni azokat a legsürgősebb fel­adatokat, melyek a legelők rohamos feljavítását szolgálják, ezenkívül tág lehetőségeket biztosítani az állatte­nyésztés fejlesztés­ére. Ugyanakkor a gyakorlatban is megmutatni, a Kele­men havasokon e téren alkalmaz­­t módszereket és azok eredményét, a­ jelenleg folyó gyökeres legelőfeljaví­­tási­­munkák egy-egy szakaszát. Két nap alatt a tapasztalt h­ere résztvevőinek módjában állt kép­t al­kotni a burzsoá rendszer rossz lege­lőgazdálkodásáról, valamint arról az erőfeszítésről, melyet a dolgozók álla­ma — költséget, fáradságot nem kí­mélve — tesz, az emberi települ:" 111 ilyen távol es­­, 1400—2100 méter ten­gerszint feletti magasságban is a vi­rágzó állattenyésztés megteremtéséért. A tapasztalatcserén kitűnt, hogy a konstancai értekezleten elhangzott tervfeladatok megvalósítására — az állattenyésztést illetően — tart­má­nyunkban igen nagy lehetőségek van­nak. Szakembereinken múlik, hogy államunk támogatását a tudomány je­lenlegi állása mellett hogyan használ­ok ki, viszik győzelemre. Szovátai látkép Országos sporttábor Maroshévizen Maroshévízen rövidesen országos szükséges berendezések már elkészül­sporttábort nyitnak a középiskolás rendbehozták az úszómedencét,­­ sportolók részére. A táborban azok a . . . , jól tanuló középiskolás sportolók Pilonokat, 3 új kosárlabda pálya vesznek majd részt, akik nem leigazolt két új röplabda pályát építettek. A tagjai semmiféle sportkollektívának. A­ tábor várja a fiatalokat. 1,175.139 lej pénzjövedelem még nem minden Nyár volt, 1950 nyara. Felsőráko­son javában folyt a kollektív gazda­ság szervezési munkája. A falu dol­gozó földművesei nehezen határozták el magukat, hogy letérjenek a régi, kitaposott útról, s újat válasszanak. Alighogy elvégezték a szalmásga­bonák aratását, néhány bátrabb gaz­da felavatta a Láng elnevezésű kol­lektív gazdaságot. A kívülállók figye­lemmel kísérték erőfeszítéseiket s az azokat követő sikereket. Nem sok idő telt el s a felsőrákos­ kollektivisták hírneve elterjedt a rajonban, később az egész tartományban. Az eredményeket leginkább az bi­zonyítja, hogy a tagság létszáma egyre szaporodott. A tavaly ősszel az újságok vastag betűkkel adták hírül, hogy Felsőrákos tartományunk első kollektivizált községe. Az elmúlt nyolc év alatt sokat fej­lődött a kollektív gazdaság. A tagok szervezetten, brigádokra és csopor­tokra osztva dolgoznak. Jóllehet Ud­varhely vajon 3 gazdasága — a dá­­lyai, gyepesi, és olaszteleki —­ felosz­latta a csoportokat, a felsőrákosiak továbbra is megtartották, sőt nagyon helyesen, az egyes növényfajtákat, megművelés és betakarítás céljából felosztották a csoportokban dolgozó családokra. Ez a szervezési módszer a kapásnövények termesztésében na­gyon jól bevált. Minőségi munkára ösztönzik a tagokat s a munkaegysé­gek helyszíni és könyvelési nyilván­tartása is leegyszerűsödik. A felsőrákosit a rajon egyik legjobb kollektív gazdaságának tartják. Rész­ben az is, hiszen­ a tavaly 1,175.139 lej jövedelem volt, amelynek majdnem a fele a növénytermesztésből szárma­zott. Ez szép eredmény. A kollektív gazdaság ma is híres zöldségtermesztéséről. De ezenkívül az ott készített sajtot sokan ismerik ; nemcsak a közeli üzemek munkásai, hanem a sztálinvárosi dolgozók is szívesen vásárolják. De talán haszno­sabb, ha az eredmények felsorolása helyett alaposan megvizsgáljuk a gaz­daság gazdasági helyzetét. Mert bizony sok a hiányosság, ami nem válik dicső­ségére sem az Udvarhely rajoni szer­veknek, sem pedig a kollektív gazda­ság vezető tanácsának, induljunk ki a kollektivisták jöve­delméből. A tavaly az egy munkaegy­ségre osztott terménymennyiség elég csekély volt, s ugyanakkor pénzből is csak 4,63 lejt kaptak a tagok. Az idén csak egyszer osztottak pénzelő­leget s akkor is csak 1,50 lejt. Ez kevés, sokkal kevesebb a tartományi átlagnál. Egy jó kollektív gazdaság pedig semmi esetre sem maradhat a tartományi átlag alatt. Vajon miért osztanak ilyen kevés pénzt a felsőrákosiak? Nem jutna több az 1.175.139 lejes jövedelemből? Hiszen ez szép jövedelem, legalább is ezt tételezi fel a távoli szemlélő. Csak látszólag az. Egy ilyen nagy gazdaságnak sokkal tekintélyesebb kellene, hogy legyen a pénzjövedelme. Hiszen a bevétel 100 hektárra számít­va csak 87.788 lejt tesz ki, vagyis hektáronként mindössze 877 lejt. Ez a jövedelem szintén a tartományi át­lag alatt mozog, összehasonlításkép­pen említsük meg, hogy a dánfalvi gazdaságban 386.300 a 100 hektár területre eső pénzjövedelem. Kozm­á­­son 356.300, Szárhegyen 307.587 lej, Kézdivásárhelyen 291.181 lej volt. A tartomány kollektív gazdaságainak több mint 60 százalékában a 100 hek­tár területre átszámított jöve­delem nagyobb volt a felsőrák­osiakénál. Te­hát a Láng kollektív gazdaság a pénzjövedelem tekintetében kullog. Tudják ezt a tagok is. Ha Felsőrákoson a kollektivisták 10—20—25 lejt kaphatnának, mint a kézdivásárhelyi, torjai, csíkdánfalvi, gyergyószárhegyi és sok más kollek­tivisták, akkor egészen biztos nem panaszkodnának, a jövedelem nagysá­ga pedig a kollektivisták munkájától s­ a helyes vezetéstől függ. A tavaly a gazdaságnak átlag 140 szarvasmarhája, 44 fejőstehene, 530 juha,­­ ebből 376 fejős,­­ 23 anyakoca, 50 család méhe, 135 lova volt. Ez a sok állat csak 409.216 lej hasznot hajtott. Különösen kevés volt a szarvasmarhák és főleg a tehenek utáni jövedelem. S ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az egy tehénre eső évi átlagtermelés csak 1571 liter tej volt, ami nagyon kevés. Maros­­szentannán 1957-ben minden takar­­mányozott tehéntől 2952 liter tej­t fejtek ki, a kökösi kollektív gazdaság 14 tehene pedig egyedenként évi 2260 liter tejet adott. A tejhozam elsősorban a helyes ta­karmányozástól függ. S Felsőrákoson éppen itt a hiba. Jóllehet a kollektív gazdaságnak tavaly 352 hektár kaszá­lója volt, amelyről 1345 tonna takar­mányt takarítottak be s ezenkívül, még 783 tonna vetett takarmányt gyűjtöttek össze, a fejőstehenek még­sem ettek szénát egész télen át. A széna nagy részét szétosztották a ta­goknak, a többit pedig teletették a lo­vakkal. Ha a felsőrákosiak felére csök­kentenék a lovak számát akkor jutna széna a fejősteheneknek is, s ha a te­heneket ésszerűen takarmányoznák, akkor azok is elérnék a 2500 literes egyedenkénti tejtermelést. Ez pedig a 44 tehéntől összesen 40.876 liter több­let tejet, vagyis kb. 70.000 tejt jelen­tene. A gazdaság tejtermelése az idén még a tavalyinál is gyengébb. Jóllehet a termelési tervben 1500 literes évi átlagtermelés szerepel, eddig a­ó1 ta­­karmányozott tehéntől csak 17.000 li­ter tejet fejtek ki, ami egyedenként kb 2 liter napi átlag­ tejmennyiséget jelent. De nemcsak a tejből, a szarvas­marha-hizlalásból is hatalmas össze­gekre lehetne szert tenni. Ha a gaz­­­daság 50 lóval­­csökkenti a lóállomá­nyát s ehelyett mind fejősteheneket állít be, akkor a tej hozta kb. 200.000 lejen kívül, a felhizlalt tehenek és születendő borjak eladásából még kö­rülbelül 90.000 tejt vételezhetett vol­na be. Ha így gazdálkodnának a felső­rákosi kollektivisták, akkor csupán fejőstehén farmja tavaly kb. 330,00 lej többletjövedelemhez juttatta voln őket. Ez pedig munkaegységenkén kb. 7,60 lejre növelte volna a pénz­jutalékot. A növénytermesztés is több ha­szonnal járhatna. A tavaly a gaz­daság hektáronként búzából 1636 k­ árpából 764 kg, zabból 893 kg, ki­koricából 1463 kg, burgonyából 84­ kg, cukorrépából 17.224 kg-os átlag­termést ért el. Igaz, hogy a gazda­ságot vízkár érte, mégis magasat ,átlagterméseket valósíthatott vola meg. Például ha csupán búzából 21 kg-mal magasabb átlagtermést taka­rítanak be, s a többletként termő gabonát leszerződik az állam­, 65.000 lejjel növekedett volna a pén­jövedelmük. Felsőrákoson a munka megszerv­zése és nyilvántartása jó, feltétlen szükséges tehát a rajoni szervek s­gítsége a többlet-javadalmazás­­ vezetése céljából. Ha a kollektív..­ tudja, hogy a számára kiosztott ő­rület többlet­termésének 30—40 sz­­aléka jutalomképpen az övé mars akkor egész biztosan minden mó­szert felhasznál, hogy 1436 kg­­ korica helyett 2000 kg-ot termelt hektáronként. Petres Károly, a kollektív gazd­ság mérnöke, meg kell hogy magy­rázza a kollektivistáknak, a pótsa­­dalmazás előnyeit, amelyek érdekel­teszik a tagokat a magas terméses­t­melyek elérésében. A sok búza,­­­korica, burgonya, hús, tej, sajt s ugyanis amellett, hogy növeli nemzeti jövedelmét, gyarapítja a k­lektív gazdaság és egyben a táj pénzjövedelmét is. FEJÉR MIKL ' '(^/aros lási ló)

Next