Vörös Zászló, 1958. augusztus (7. évfolyam, 179-204. szám)
1958-08-01 / 179. szám
|____évfolyam 1~9. (2002) szám- 1958. augusztus 1. péntek. ARAGBANJ | A nagy ünnep tiszteletére A vasúti dolgozók vállalásai A marosvásárhelyi vasúti dolgozók ezúttal is hagyományaikhoz méltón köszöntik felszabadulásunk 14. évfordulóját. Már hetekkel ezelőtt valamennyi egység munkaközössége azt latolgatta, milyen vállalásokat tegyen a nagy ünnep közeledtével, így születtek meg azok a szép munkavállalások is, amelyek a vasúti vagonjavító műhely dolgozói részéről hangzottak el. A vállalások között szerepelnek olyanok, melyek megvalósításához az egész munkaközösség közös erőfeszítésére szükség van, de vannak egyéni vállalások is. A részleg dolgozói még a múlt hónap lezártával vállalták, hogy a szocialista versenyt olyan színvonalra emelik, amely az augusztusi 23-i előirányzott tervfeladatok 3 százalékos túlszárnyalását eredményezi. Ezenkívül értékes felajánlások történtek egyes csoportok részéről is. Az egység 3 IMSZ brigádja például vállalta, hogy 3 vagont javít meg terven felül. Bilinger Dániel lakatos csoportja arra tett ígéretett, hogy 60 kiló fáradt olajat gyűjt össze és ad vissza a raktárnak, s ugyancsak három vagont javít meg terven felül. Botosán Alexandra szerelőcsoportja egy elektrokompresszor üzembe helyezését vállalta munkaidőn kívül. Továbbá Kovács Miklós csoportja, az egység esztergályosai és a vállalat többi dolgozói is hasonló szép vállalásokat tettek. Rigó József hulladékanyagból, munkaidőn kívül 10 székülés elkészítésére tett igéretet. új és gazdaságosabb tüzelőanyagot használnak A köröndi agyagedénygyár dolgozii nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az önköltség csökkentésével jövedelmezővé tegyék a vállalatot. Nemrég Pálfi István és Lukács Imre kezdeményezésére az égetőkatlanok fűtésére használt tűzifát új tüzelőanyaggal, motorinával helyettesítették. Ezt a tüzelőanyagot levegővel, illetve gőzzel keverve, kompresszor segítségével lövellik a katlanokba. Az új tüzelőanyag egy égetésnél 800 lej megtakarítást jelent, s minthogy az agyagedénygyár két egységében havonta 30 katlan edényt égetnek ki, a havi megtakarítás 24.000 lejt tesz ki. Ez azt eredményezi, hogy az eddig ráfizetéssel dolgozó köröndi edénygyár jövedelmezővé válik. Jelenleg egy még olcsóbb tüzelőanyagnak, a pakurának a felhasználásával kísérleteznek. Vlahica valóra váltja a vállalásokat A vlahicai kohászok július 22-vel bezárólag 27 tonna nyersvasat adtak az országnak előirányzaton felül. Négy százalékkal lépték túl tervüket. Ezekhez az eredményekhez György József önző csoportja 110, Silye Lőrinc csoportja 119, Simó Simon IMSZ csoportja 126, Kozma Attila IMSZ- csoportja 118 százalékos teljesítménynyel járult hozzá. Az üzem vezetősége is tett vállalásokat a dolgozók munka- és életkörülményeinek megjavítására. Ezek is valóra válnak, hiszen a vállalati alapból épült két munkáslakás közül az egyiket már vakolják. A másik lakástömbnek most kezdik a vakolását. Az öntvénytisztító falait levakolták és a fémtető szerkezetének felszerelésén dolgoznak. FUHRMANN KALMAN, mérnök, levelező FolyikMarosvásárhely főterének újra aszfaltozása és rendezése. Teherautót vásárol a társulás 1956 januárjának első napjaiban történt. A mezőfelei kommunisták gyűlést tartottak, hogy megvitassák, mit tettek a mezőgazdaság szocialista átalakításáért. Elsőnek Iszlai öcsön kért szót s erősen bírálta az alapszervezet büróját, mert nem foglalkozik rend,szeresen ezzel a rendkívül fontos feladattal. Iszlai ezekkel a szavakkal fejezte be felszólalását: — Én itt helyben aláírom a belépési nyilatkozatot, gondolom, lesznek még, akik így tesznek. Biztos vagyok abban, hogy ha mi kommunisták példát mutatunk a pártonkívülieknek, az eredmény nem is marad el. Felszólalásukban ugyanezt mondták a többi párttagok is, mint Kiss D. Lajos, Kiss Sándor és mások. Valóban így történt. Öt nappal az alapszervezeti ülés után összehívtak egy nyílt alapszervezeti gyűlést ahol most már a pártonkívüliekkel együtt megvitatták a társulás megalakításának kérdését. E gyűlés eredményeként megalakult a kezdeményező bizottság és megkezdődött a felvilágosító munka. Napról-napra növekedett a társulás megalakítását kérvényezők száma, január végére 20-ra, február derekáig, vagyis a társulás felavatásáig 44-re. A társulást Új út-nak nevezték. A MÁSODIK TÁRSULÁS Ez még 1957 őszén történt. A terrmésbetakarítás befejeződött s a földművesek megkezdték a harcot a következő évi bőséges termésért. A párttagok s a társulás tagjai mind több embertől hallották, hogy én is társulnék, jobb a közös, nagyobb eredményt hoz kevesebb munkával. És ahogy szaporodtak a frissen szántott barázdák, úgy sokasodtak az új belépők is. Az Új út elnevezésű társulás taglétszáma US-ra emelkedett s mind többen akadtak olyanok, akik egy, újabb mezőgazdasági társulást akartak alakítani. Kívánságuk teljesült, december 14-én felavatták a második társulást, 62 családdal. A második társulás felavatásával befejeződött a falu szövetkezetesítése. Amit annak idején Iszlai Ödön párttag mondott az alapszervezeti ülésen, beteljesedett, a kommunistán példát mutattak és a falu követte őket. A mellékgazdaság biztos JÖVEDELMI FORRÁS Mezőfelében a kukoricaháncs feldolgozása nagy múltra tekint vissza. Apáról fiúra szállt a kosarak, papucsok, üvegvédők készítésének titka. Akkor megalakult a második, Haladás elnevezésű társulás, a tagság elhatározta, hogy a gazdálkodás mellett a kukoricaháncs feldolgozásával is foglalkozik mert erre bőven jut idő, hisz a munka nehezét elvégzik a gépek. így gondolkoztak a régi, az Új út nevű társulásban is. S a két társulás tagjai, mint mindenben, ebben is versenyre keltek, ki tesz szert nagyobb jövedelemre. A szép, ízlésesen kidolgozott áruból pedig mind több és több pénz gyűlt be. A Haladás társulás tagjai 260 ezer, az Új út társulásbeliek pedig 245 és félezer lej bevételre tettek szert ebben az évben. Ennek nagy részét kiosztották a tagok között, más részét pedig a közös vagyon növelésére fordították. Ez év június elsejéig a két társulás több mint 40 ezer lejjel növelte közös vagyonát. „EGYSÉGBEN AZ ERŐ“ A konstancai értekezlet után azok a kommunisták, akik két évvel ezelőtt példát mutattak a földműveseknek, most újabb javaslatot tettek: egyesítsük a két társulást s aztán együttes erővel harcoljunk annak megerősítéséért. Megkezdődött a vita, nagyon sokan helyeselték, de voltak olyanok is, akik ellenezték. . Végül is az érvek erősebbeknek bizonyultak, mint a kifogások.. 1958 június első felében egyesült a két társulás és új nevet kapott, , Egység“. Az egyik nap, mikor Mezőfelében jártam s az elnököt kerestem, az egyik társulási tag azt válaszolta: — Mi is azt várjuk, hogy jöjjön már a teherautóval, így tudtam meg, hogy a társulás tagjai nemrég elhatározták, teherautót vásárolnak. Számítást végeztünk s úgy láttuk, hogy a teherautó nem kvesebb, mint 50.000 lej évi jövedelmet hozhat — mondotta Kiss Áron könyvelő. — Természetesen ezt a jövedelmet is teljes egészében a közös vagyonhoz csatoljuk. Sokba kerül nekünk a kukoricaháncs szállítása és a kész tennék továbbítása. Miért ne maradjon a zsebünkben a sok pénz. Megvesszük a teherautót és vásárolunk még vagy 100 juhot is. MEG SOK A FELADAT Szó, ami szó, a mezőfereiek szépen haladtak, sok szép dolgot valósítottak meg, azonban hibákat is követtek el. A legnagyobb hiba az hogy kissé megfeledkeztek a föld közös műveléséről. A társulás tagjainak tudniuk kell, hogy nem a kukoricaháncs feldolgozása, hanem a föld jó művelése az igazi jövedelmi forrás. Gondolkozni kell a vetésforgó meghonosításán. Ez persze addig lehetetlen amíg mindenki be nem lép a" társulásba, egész földterületével. A kommunistáknak és a legöntudatosabb társulási tagoknak most ennek érdekében kell eredményes munkát végezniük. Tegyenek meg mindent azért, hogy már most az őszön egész földterületen, közösen kezdjék meg a munkát. *■ P. POPSOR KÖZLEMÉNY A Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa augusztus 3-án reg éjjel S órai kezdettel tartja III-ik rendes ülésszakát, a következő napirendi ponttal: 1. A tartományi néptanács végrehajtó bizottságának a húsbegyűjtés, gabona- és állatszerződtetés, felvásárlás útján az állami központosított alap biztosítása, továbbá az ipar nyersanyag ellátása terén kifejtett tevékenységének elemzése. BUGYI PÁL, RADU STEFAN, elnök titkár Őrjáraton a mezőpaniti szérűkön A mezőpaniti kollektív gazdaságban A faluba vezető út jobboldalán, a kollektív gazdaság tagjában hatalmas osztagváros áll. A kollektivisták befejezték már a kalászosok hordását. E szérűn csönd van. A búza cséplésre vár. Néhány nap múlva felzúg itt is a cséplőszekrény. A kollektív gazdaság második szérnjén szakadatlanul jár a cséplőgép. Július 29-én kezdték a cséplést, s azóta 300—400 mázsa gabonát szállítottak a magtárba. Kicsit későn kezdték, mert a gép javítását nem fejezték be idejében, azonban a cséplés üteme kielégítő s augusztus 23-ig befejezik a szérűkön a munkát. A magángazdálkodók is csépelnek A magángazdálkodók szérűjén 26- án zúgott fel a cséplőgép, azonban gyakran megállt, mert nem volt mit csépelnie. A községi néptanács könynyelműségből elmulasztotta hordásra mozgósítani a szérűn cséplő dolgozókat. Ezzel magyarázható, hogy július 26-tól 29-én estig a 930-as cséplőgép csupán 26 tonna gabonát csépelt ki. A lemaradásnak más okai is vannak. Július 30-án hajnalban a búzával megrakott szekerek egész sora várakozott a szérűn. — Na, mi lesz, mikor indul már az a gép? — Hol van Nagy Dénes, a traktoros? — Türelmetlenkedtek a panitiak, míg valaki felvilágosította őket, hogy a traktoros a városba ment, még kedden délután. De minden percben jönnie kell, legyenek hát türelemmel... Nagy Dénes későre érkezett, féltizenkettőre -Miért késett? Nugodtan válaszolta: — A GTA-n és otthon voltam. A gépállomásról ezt .— mutatott egy tűzoltófelszereléshez szükséges alkatrészre — otthonról meg élelmet hoztam. Rövid ideig elhallgatott, de aztán s szégyenkezve kimondta: — Igen, mert maguk elfelejtettek élelmet hozni. Lemaradtak-e a harcosak A tények erre vallanak. De vegyük csak sorjában: A cséplést 29-én kezdték, mert későn érkezett a gép. Hétfőn azonban már csépelhettek volna, ha ... Igen, ha Csibi elvtárs, a gépész és a két etető szombaton el nem tűnnek Harcéból, de legalább ha hétfőre visszatérnek. De csak kedden jelentkeztek. És mi történt 30-an? A cséplőgép még reggel nyolc órakor is állt, pedig Csibi elvtársat már hajnalban felrázták édes álmából. — Miért nem indítja meg a gépet? — Hogy indítanám, amikor még nincsenek itt az etetők ? — Hova tűntek el ? — úgy tudom, hogy Gyergyóban vannak, de várjanak csak türelemmel, délutánra biztosan megérkeznek és akkor csépelhetünk ... Nem vártak az etetőkre, a helyiek vették át a munkát és nagykésőre felzúgott itt is a cséplőgép. Íme, ez az oka annak, hogy Harcón eddig csak 5.300 kg búzát és 527 kg árpát csépeltek ki... A kövesdiek is kullognak Kullognak, mert csak 30-an kezdték meg a cséplést s csupán öt tonna ga-bonát vihettek a magtárakba. Pedig úgy állapították meg, hogy a 930-as cséplőgépnek naponként tíz tonna gabonát kell kivernie. A néptanácsnál erősen kötötték az ebet a karóhoz, mondván, hogy a községben augusztus 23-ig befejezik a cséplést. — Ezzel az ütemmel ? — Igen — válaszolták önámító nyugalommal. Előkerült a papír és a ceruza. A község kalászossal bevetett területe 840 hektár. (A zab kivételével). Az öt cséplőgép naponként 56 tonna gabonát (körülbelül 45 ha területről) kellene, hogy kiverjen a megállapított ütemterv szerint s még így is 18 etap szükséges a cséplés befejezéséhez. Igen, de a valóság eltér a tervelőirányzattól, mert még felét sem teljesítették. S mi lesz, ha netán beáll egy hosszabb, rövidebb ideig tartó esőzés. S vegyük még azt is figyelembe, hgy a község magángazdálkodóinak egy része otthon akar csépelni, ami szintén nagy, időveszteséget jelent... Mi az oka a lemaradásnak? A gyenge szervező munka. A néptanács nem üzent hadat a patópáloskodásnak. A tisztviselők a munka oroszlánrészét az instruktorra ás a gazdaelöljáróra bízzák s ők nyugodtan hűsülnek az irodában. Igazán nem ártana meg nekik sem, ha rendszeresítenék a terepmunkát és sokkal konkrétabban járulnának hozzá a betakarítás sikeréhez. A lemaradás második oka a politikai és kulturális nevelőmunka teljes hiánya a szérűkön. Egyetlen szérűn sem láttunk ebben a községben faliújságot. Hiányoznak a szabadon árusított újságok, az újságolvasások. Az agitációs brigád rövid műsora, a jelszavak stb., stb. Sorolhatnék, hogy még mi minden hiányzik, mert az értelmiségiek a fülük botját sem mozdítják a betakarítás mielőbbi befejezéséért. Pedig az elmúlt esztendőben is bíráltuk őket ezért. .. —dgy— Tudósítás az állatfelvásárlásról Az Adatforgalmi Hivatalra (ORACA) mind nagyobb feladat hárul a dolgozók húsellátása terén. A konstancai értekezlet után tartományunkban az Állatforgalmi Hivatal úgy szervezte meg a munkáját, hogy az ott hozott határozatoknak maradéktalanul eleget tegyen. Az eredmény már eddig is megmutatkozott. Ez év első felében 22 százalékkal több húst vásároltak fel, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Félévi össztervüket pedig (felvásárlás szerződéskötés és kötelező húsbeszolgáltatás) 138 százalékban valósították meg. A dolgozó földművesek mind jobban meggyőződnek a szerződéskötések előnyeiről. Ezt igazolja az is, hogy a szerződéskötés évi előirányzatát a nagy állatoknál már 77 százalékban teljesítették. A borjú és növendékállatok szerződéskötését is majdnem teljesítették. Lemaradás a sertésfelvásárlás terén mutatkozik, de ezen a téren is lehet javítani, hisz igen jó gyakorlati tapasztalatokra tettek szert ez év folyamán, amikor állatkiállításokat szerveztek és a kitűnt gazdákat és gazdaságokat, jutalomban részesítették. Az Állatforgalmi Hivatal munkájának javulását bizonyítja az is, hogy az önköltség csökkentésével 532.000 lej megtakarítást értek el az év első felében. A másik igen szép teljesítmény az, hogy 474 állatot cseréltek ki tenyészállatra. Ez a gazdáknak igen előnyös. Sokan igénybe is veszik. Minden téren jó munkát végeztek a Székelykeresztúr rajoni felvásárlók, akik az összes feladatokat dicséretre méltóan teljesítették. A kollektív gazdaságok közül a sóváradi és káposztásszentmiklósi gazdaságok is nagyban hozzájárultak a dolgozók húsellátásához azáltal, hogy sok állatot értékesítettek az ORACA-n keresztül. Nem mondhatjuk el ugyanezt a lécfalvi (Sepsiszentgyörgy rajon) kollektív gazdaságról, ahol nagyszámú állatot magánosoknak adtak el. Azt hitték, jó vásárt csináltak, pedig tévedtek. Ugyanis, ha az államnak adták volna el, jobban jártak volna, ilyen negatív jelenségek még vannak, de a tények meggyőzően igazolják, hogy akik úgy gondolkoznak, mint a lécfalviak, azok tévednek.