Vörös Zászló, 1958. október (7. évfolyam, 230-256. szám)
1958-10-25 / 251. szám
BIZET születésének 120. évfordulójára A művészetek történetében gyakran találunk példát arra, hogy a kor, amelyben élnek, nem érti meg, mostohán kezeli legnagyobb tehetségű fiait s legfeljebb haláluk után, a mindenkor hálás utókor halmozza el őket babéraival. Ha a zeneirodalomban valakinek osztályrészül jutott ez a mostoha sors, akkor talán Bizet, a zenei realizmus egyik legnagyobb francia képviselője szenvedett miatta legtöbbet. Műveinek sorsa a sorozatos bukás s talán nem túlozunk, ha megállapítjuk, hogy élete pályáját ezek a sorozatos kudarcok törték derékba. Százhúsz évvel ezelőtt, 1838 október 25-én született Párizsban a XIX. századi francia zene legeredetibb egyénisége. A zenész-család sarjadéka — apja énektanár, anyja és annak nővére elismert zongoraművészek — már kisgyermekkorában megszereti és megismeri a zene csodálatos világát. Kilencéves korában felveszik a párizsi zenekonzervatóriumba, ahol a neves mesterek irányításával nevelkedő ifjú muzsikus nem egyszer szerzi meg a konzervatórium rendezte zenei versenyek felső díjait s ugyanakkor elnyeri a kor legkiemelkedőbb francia zeneköltőinek, Gounod-nak, Halévy-nek és Berlioz-nak a barátságát is. Tizenkilenc éves korában a Római-díj birtokosa s így állami ösztöndíjasként három évre az antik művészetek gyönyörű városába, Rómába mehet továbbfejleszteni zenei képességeit. Alig húsz éves, amikor egy könyvárusnál talált, porlepte, elsárgult könyv nyomán, maga írta szövegre megkomponálja első jelentősebb művét, a Rossini hatású Bor■ Procopio című vígoperáját. Aztán egymás után írta zenekari műveit, de az igazi siker mindannyiszor elmaradt. Még a napjainkban közszájon forgó Gyöngyhalászok című, gyönyörű drámai művének 1863 évi bemutatóját is csak fél siker koronázta. Mindössze 11 előadást ért meg s a közönség nagy részének nem tetszett. Ezt követően még megírta Rettenetes Iván című operáját de az anyagi gondok és sorozatos kudarcok miatti elkeseredésében tűzbe is vetette még mielőtt nyilvánosságra került volna. E kudarcok, mellőzések okai nem Bizet tehetségében, mű- ■ veinek értékében keresendők. Ma már nem vitás, hogy Bizet ■ az egyetemes zeneirodalom egyik legnagyobb tehetségű alakja s hogy művei a hátha- ■. tatlanok aranybetűs könyvé- ' be írták be nevét. Meg nem értése abból származott, hogy nem hódolt be kora nagypol-gárságának kificamodott, esu- I pán a külsőségekre alapozó ízlésének, tartalmatlan pompaszeretetének. Műveiben a valóságot ábrázolta a zene közérthető nyelvén. Nem technikai bravúrokat csillogtató énekes-bűvészeket állított a színpadra, hanem vágyaikról, törekvéseikről, bánataikról, szenvedélyeikről éneklő, ele- ven embereket, dohánygyári munkáslányokat, ismeretlen katonákat, cigányokat, akik mindkét lábukkal az élet ta- s táján állottak s ennek az élet- nek a légkörét teremtették is meg a színpadon. Nyilvánvaló tehát, hogy az akkori zenei életet uraló francia nagybur-zsoáziának nem volt ínyére az a mégoly zseniális alkotás, szenvedélyes erejű zenedráma, a Carmen sem, mely a spanyol népéletet oly megragadóan kelti életre s mely napjainkban az egész világon a legnépszerűbb és legtöbbet játszott operák egyike. Nem is nekik és róluk szólt Bizet Carmenben, hanem a nagytömegeknek, az egyszerű emberek nagy tömegéről. S lám, azt sem érhette meg, hogy e műve eljusson azokhoz, akiknek szánta. Amikor a Carmen 1875. márciusi, gyengén sikerült bemutatója után, néhány hónap múlva meghódítja a világot, Bizet már halott. 37 éves korában halt meg Borgivalban, Párizs közelében, ifjú hitvese karjaiban. Gyönyörű zongoradarabjai, operái és szimfonikus művei az említetteken kívül a Djamilek cí■ mű egyfelvonásos operája, a lengyel nép szabadságharcá- ból ihletődött Hazá-ja, a L‘Art lesienne szvitje és többi művei azonban biztosították helyét az emberi haladásért küződők halhatatlanjainak sorában. Amit kora elmulasztott, azt az utókor pótolta. b. j. I 1 A fara 0öövényi labdarúgó bajnokság állása Október 19-én lejátszott Gloria—Viitorul Abafája mérkőzést, amelyet a pályán a Gloria 4:2 arányban nyert meg, a labdarúgó szövetség 3:0 arányban írta a Gloria javára, mivel a Viitorul szabálytalanul szerepeltetett játékosokat . Akarat Székelyudvarhely 6 4 2 0 14:3 10 2. Akarat Sepsiszentgyörgy 6 3 2 1 10:4 8 3. Kalapács Marosvásárhely 6 4 0 2 10:6 8 4. Kárpátok Kovászna 6 2 3 1 8:4 7 5. KSE 6 2 3 1 9:5 7 6. Törekvés Keresztúr 6 3 12 13:11 7 7. Vörös Lobogó Gyergy 6 6 3 0 3 14:11 6 8. Haladás Erdőszentgyörgy 6 2 2 2 12:13 6 9. Gloria Marosvásárhely 6 2 2 2 9:11 6 10. Termés Szováta 6 2 13 8:9 5 11. Akarat Csíkszereda 5 2 0 3 8:11 4 12. Akarat Régen 6 12 3 10:15 4 13. Vasas Vlahija 6 1 2 3 5:10 4 14. Viitorul Abafája 5 0 0 5 2:19 0 a városi labdarúgó bajnokság állása csoport 1. Hadsereg 6 5 10 19:2 11 2. MTE II. 6 4 2 0 20:3 10 3. Törekvés 6 5 0 1 17:3 10 4. Acél 6 4 0 2 13:9 8 5. Közüzemek 6 2 1 3 7:7 5 6. Vasas 6 2 0 4 6:12 4 7. Bútor 6 2 0 4 5:11 4 8. Egység 6 1 2 3 4:12 4 9. Vörös Acél 6 0 0 6 1:26 0 II. csoport 1. ISMG 6 4 11 16:5 9 2. Textil II. 6 4 0 2 16:11 8 3. IRA II. 5 3 11 14:6 7 4 Kábel 6 3 12 12:6 7 5. Maroskeresztúr 6 3 12 14:15 7 6. Egészségügy 6 2 2 2 11:14 6 7. Kalapács II. 6 2 13 16:14 5 8. Építők 5 12 2 10:15 4 9- Gloria 4 1 0 3 6:10 2 16. Kefor 6 0 1 5 5:24 1 N. Sz. Hruscsov beszéde az ázsiai és afrikai írók tiszteletére rendezett fogadáson MOSZKVA. (Agenpres.) TASZSZ. N. Sz. Hruscsov beszédet mondott az ázsiai és afrikai írók taskenti évekezletén részt vett küldöttek tisztelére a Kremlben rendezett fogadáon. Nagy örömömre szolgál, hogy azovjet kormány nevében hazánk főárosában, Moszkvában üdvözölhetem z ázsiai és afrikai országok irodáiának élvonalbeli képviselőit — mondotta N. Sz.. Hruscsov, majd a többi között kijelentette : Mindnyájan érdeklődéssel kísértük az értekezlet munkáját. Ez az érdekődés érthető. A világ összes haladó szedelkű emberei ismerik és nagyrabecsülik az írók aktív szerepét a gyarati rendszer szégyenletes bilincseitek és az imperializmus igájának lerázásáért küzdő ázsiai és afrikai népek nemzeti öntudata erősítésében. Még nagyobb az írók szerepe azokban az országokban, amelyek kivívták szabadságukat és függetlenségüket. Ezekben az országokban az irodalom az új élet megteremtésének hatalmas tényezőjévé válik. A taskenti értekezlet munkájában részt vett számos ismert író és költő, akikre büszkék lehetnek a népek. Márpedig az író nagy erőt képvisel, mivel a nyomtatott szó befolyása igen nagy. Nem véletlen az a népi mondás, hogy ,,a szó nem nyíl, de mégis célba talál.“ Ázsia és Afrika ősrégi kultúrájú földrészek. Ennek ellenére mostanáig még sohasem került sor az írók ilyen impozáns találkozására, mint amilyenen önök most részt vettek, önök különböző politikai és vallási meggyőződésű emberek. De valamenynyiüket egyesíti a népek iránti forró szeretet, a népeik sajátos nemzeti hagyományainak és irodalmi értékeinek tisztelete, az imperializmus, a gyarmati rendszer és a faji megkülönböztetés gyűlölete. Értekezletük erőteljesen hallatta szavát, amely mind az öt világrész népeihez szólt. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az imperialistákat és a gyarmatosítókat ismét dühre gerjeszti az önök egybehangzó véleménye az irodalom fejlődésének és a különböző irodalmak baráti kapcsolatainak legfontosabb kérdéseiről. A jóhiszemű emberek, mindazok, akik hisznek a józan ész győzelmében az obszkurantizmus felett, mindazok, akik hajlanak a kölcsönös megértésre, akik békét akarnak, helyesük s a jóakarat okmányának tekintik az önök nyilatkozatát. A szovjet nép szívből köszönti értekezletük határozatát Mi, szovjet emberek, tökéletesen megértjük az önök nemes törekvéseit. A cári Oroszországnak — a népek börtönének — romjai felett a szovjet nép felépítette a hatalmas, sok nemzetiségű szocialista államot, az egyenjogú szocialista köztársaságok szövetségét. A szovjethatalom éveiben minden egyes köztársaságban csodálatosan gazdag formájában nemzeti, tartalmában szocialista új kultúra fejlődött ki és virágzott fel. Hallottam volt, hogyaz önök ér-tekezletén új fogalom született. Taskent szelleme ez, amely a különböző népek kultúrájának mesterei között 1, kölcsönös megértést és baráti együtt-működést jelképezi az emberiség magasztos célkitűzéseiért vívott harcban Jelképezi ez a szellem az író és népe közötti tartós kapcsolatot, az irodalom aktív részvételét országaik függetlenségi és szabadságharcában, valamint az új élet építésében, ott, ahol már kivívták a szabadságot és a függetlenséget. Én összes elvtársaimmal együtt azt kívánom, hogy a barátság és a kölcsönös megértés szelleme, amely önöket az értekezlet napjaiban egyesítette, erősödjék és tovább fejlődjék. Korunkban az író — természetesen, ha jó író, ha szoros szálak fűzik népéhez, ha ugyanazok a gondolatok és törekvések fűzik, mint népét — nemcsak az élet tükrözésének művésze, hanem a haladás harcosa és zászlóvivője is. Kívánom önöknek, hogy alkotásaikkal gazdagítsák az egyetemes kultúrát s jelentősen hozzájáruljanak a békéért küzdő népek közös erőfeszítéséhez. (Talps.) Engedjék meg, hogy emeljem poharam az önök egészségére, alkotási sikereikre, a népek javára (taps), az összes népek boldogságára és békéjére, a világbékére! (Viharos taps) Bajok, zavarok a NATO berkeiben A ciprusi eseményekkel kapcsolatban az egyik bécsi lapban, a Bild Telegraph-ban nem is olyan rég érdekes karikatúra jelent meg a NATO-ról. Az Északatlanti Szövetséget jelképező katona lábán a két csizma — mármint Görögország és Törökország —, mintha agyagból lenne, apróra töredezik. .. A karikatúra igen találó. Persze, az említett két országot nem igen lehet a NATO két oszlopának nevezni, mégis joggal mondható el, hogy a Ciprus szigetéért folyó angol-görög-török marakodás súlyosan megrendítette a nyugati hatalmak agresszív blokkja — a NATO — déli szárnyának alapjait. A NATO Párizsban székelő állandó tanácsának még arra sem futotta erejéből, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse a három torzsalkodó „szövetséges“ országot — Angliát, Törökországot, Görögországot — pedig alaposan folyik a megpuhítás a szokásos „atlanti“ módszerekkel. Ám téves lenne azt hinni, hogy csupán a NATO déli falán tátongó rések okoznak anynyi fejtörést az atlanti diplomatáknak és stratégáknak. Zavarok, komoly bajok és ellentétek mutatkoznak az Atlanti Szövetség más frontszakaszain is. Köztudomású például, hogy Nyugat-Németország erősen berzenkedik a NATO-n belül kikényszerített angolszász hegemónia miatt és egyáltalán nem akar beletörődni abba, hogy az első számú szövetséges helyét — melyet magának szeretne megszerezni — Anglia foglalta el az USA oldalán. De Gaulle Itt laromrajutása óta sűrűsödtek a viharfellegek az atlanti szövetség franciaországi egén is. A tábornok — aki Franciaország „nemzeti nagyságának“ helyreállításáról szónokol — habár több ízben kijelentette, hogy helyesli az Északatlanti Szövetséget és ragaszkodik hozzá, egyre több panasszal és követeléssel lép fel, így nem ért egyet például azzal, hogy az atlanti hadsereg keretében a francia tábornokoknak alig van szavuk... s ezért felvetette a NATO parancsnokság átszervezésének kérdését. Sajtójelzések szerint de Gaulle szeretné, ha Angliával megoszthatná „az USA első számú partnerének” a szerepét. Ugyanakkor de Gaulle minden áron el akarja érni, hogy az atlanti szövetségesek, elsősorban is az amerikaiak és az angolok, hatékonyan támogassák északafrikai politikáját, Algéria ún. „integrálásáénak kolonista tételét. London és Washington fanyalogva és viszolyogva fogadták a harcias tábornok panaszos kitöréseit és követeléseit s nem csináltak titkot abból sem, hogy nincsenek elragadtatva de Gaulle nagyhatalmi ábrándjaitól. Bonnban is meglehetős hűvösen fogadták de Gaulle elképzeléseit Fraciaország nyugat-európai vezető szerepének tételéről. Ez pedig a zavartalannak látszó felszín alatt kiélezte a francia-nyugatnémet ellentéteket is. Hasonlóképpen elég komolyak azok a zavarok is, amelyek a NATO északi frontszakaszán mutatkoznak. Az itt jelentkező zavarok és bajok, amelyek komoly tehertételt jelentenek az egyre sokasodó szirtek közt bukdácsoló NATO- hajó kormányosai számára elég sokoldalúak. Ezek közül mindössze csak kettőt ragadunk ki s először is a gazdasági jellegűeket. A legtöbb északi országban, így Dániában, sőt még Svédországban — a viág egyik ásványkincsekben eggazdagabb államában — is ■gyre jobban mutatkoznak a ringás jelei. Dániában mind nagyobb arányokat ölt a munkanélküliség. Nem jobb a helyzet Norvégia esetében sem, ahol nagy elkeseredést váltott "i az a tény, hogy a kereskedelmi flotta nagy része tétlenül vesztegel. Ezt az amerikai kormánynak az a megkülönböztető intézkedése váltotta ki, melynek értelmében azoknak az áróknak 50 százalékát, melyeket más államok az USÁ-ból vásárolnak, amerikai hajókon kell elszállítani. Ez súlyos veszteséget jelent a norvég, a dán is a svéd hajózásnak. E bajokhoz kapcsolódik az ismeretes izlandi-angol halászati vita, a norvégiai halászok követelése, amiről a nagy „szövetséges“, Anglia hallani sem akar. A gazdasági kérdésekkel párhuzamosan állandóan visszatérő probléma az atom- és rakétatámaszpontok vitás ügye, amely szintén megoldatlan maradt, sőt tovább komplikálódott, noha a NATO irányítóinak a nyomása úgyszólván egy percig sem szünetel. Dánia és Norvégia kormánya még a múlt év őszén kijelentette, hogy nem hajlandó rakétatámaszpontokat engedélyezni országa területén. Ez az álláspontja — természetesen a közvélemény nyomására — ma is változatlan, bár fennen hangoztatja „hűségét“ az Északatlanti Szövetség irányában. Kivételt csupán a „semleges“ Svédország mutat, ahol a nagymonopóliumok nyomására nemrég tízmillió svéd koronát szavaztak meg atomfelfegyverzésre. Ám a többi északi „atlanti“ ország mereven kitart amellett, hogy a NATO keretében nem szabad olyan kockázatot vállalniok, mint a nagyhatalmaknak. Mindez azt jelenti, hogy ezek az államok valami újfajta út „kikísérletezésén“ fáradoznak, amelyet a NATO és a passzív semlegesség között kellene megvonni... S mindez feljogosít némiképp arra is, hogy néhány ecsetvonással kiegészítsük a már említett bécsi lap, a Bild-Telegraph karikatúráját, azaz nemcsak a „déli“ két katona lábán töredezik a csizma, hanem a „nyugati“ és „északi harcos“ keze is lehanyatlóban van (gy. cs.) fijrasisztü. Megjelent az IGAZ SZÓ SZEMLÉR FERENC: Négy vers GAGYI LÁSZLÓ: Aranyhomok (útinapló) ALEXANDRU VLAHUTA: Dicső a vers... (Majtényi Erik fordítása) OLÁH TIBOR: Alexandra Vlahuta ALEXANDRU VLAHUJA: Ion (Novella; Régeni András fordítása) V. SCSERBINA: Válasz a hamisítóknak NAGY ISTVÁN: Az egykori dermatisták (Regényrészlet) GÁLFALVI ZSOLT: Fucsik üzenete SERESTÉLY BÉLA: Miénk az élet! (Vers) SZIGETI JÓZSEF: Művészi alkotás és pártosság Lukács György esztétikájában CICERONE THEODORESCU: A zoppoti Grand Hotel (Vers; Gréda József fordítása) Három novella (Sz. K. Pottekkatt: Kicsi családanya; Hilmi Ozgen: Halotti beszéd; Juszuf Idrisz: A fogadás; Szántó Irén fordításai) JANCSIK PÁL: Romoly, vitorla! (Vers) FÓRUM NAGY PÁL: Pártosabb tankönyvszerkesztéssel — a kommunista nevelésért! GAGYI LÁSZLÓ: A harcos költő útja SZŰCS ISTVÁN: Nyugtalan ifjúság ANYAG ÉS ADAT Levelek Makszim Gorkijhoz SZEMLE OLÁH TIBOR: Roger Martin du Gard GRÉDA JÓZSEF: Kortárs román írók — Cicerone Theodorescu SZALAH DEHNY: Világirodalmi szemle — Az arab népek irodalma .ARKADIA