Vörös Zászló, 1958. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1958-10-22 / 248. szám

mmsmw A marosvásárhelyi szakszervezeti dolgozók nagygyűlése Kedden délután a Kultúrpalota szépen feldíszített termében gyűltek öszsze Marosvásárhely dolgozói, hogy a szakszervezetek harci szolidaritási hete alkalmából ismét kifejezésre juttassák elszánt akaratukat: küzdenek az egész világ dolgozóinak nemzetközi szolidaritásáért, harci egységéért, a békéért és az emberiség haladásáért. Az elnökségben helyet foglaltak a párt, a szakszervezetek és a többi tömegszervezetek képviselői, élmunkások. Az egybegyűltek lelkes tapsa közepette emelkedett szólásra CSAVAR BÉLA elvtárs, a Magyar Autonóm tartomány szakszervezeti tanácsának elnöke. Bevezetőül arról beszélt, hogy a nemzetközi harci és szolidaritási hét megtartását az európai országok szakszervezeteinek és dolgozóinak az SZVSZ kezdeményezésére összehívott berlini értekezlete határozta el. Ez az értekezlet felhívást intézett a világ összes dolgozóihoz és szakszervezeteihez s felszólította őket, hogy vegyenek részt a harci és szolidaritási hét akcióiban, küzdjenek a békéért és leszerelésért, az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséért. A nemzetközi politikai események teljes mértékben igazolták a berlini értekezlet értékelését a nemzetközi helyzetről. Hazánk dolgozóival együtt tartományunk dolgozói és szakszervezetei támogatták és támogatni fogják a Szakszervezeti Világszövetség tevékenységét a szakszervezeti mozgalom és a nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítéséért és fellendítéséért, a dolgozók érdekeinek, a demokratikus szabadságjogok megvédéséért. Dolgozóink kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a szakszervezetek nemzetközi és szolidaritási hete jelentős mértékben előmozdítja azt a küzdelmet, amelyet a béke és a szocializmus erői egy új világháború elhárításáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a béke ügyének győzelméért vívnak — fejezte be beszédét Csavar Béla. Az előadás elhangzása után számos dolgozó szólalt fel, mondta el véleményét a világ dolgozóinak harcával kapcsolatosan, így BÁLÁN IOÁN, a vasúti dolgozók nevében kijelentette, hogy a szakszervezetek nemzetközi szolidartási hete arra kötelez minden becsületes embert, hogy még szorosabbra fűzzük egységünket a szocialista országok és a Szovjetunió népeivel. Az imperialista körök provokációinak láncolata utóbb már nyílt agresszióba csapott át és veszélyezteti ezáltal az egész világ békéjét. A múlt háború szörnyűségeit és rombolásait felejteni nem lehet. S hogy ezekhez hasonló borzalmas események többé ne következhessenek be, sorainkat még szorosabbra kell fűznünk. A hét megnyilvánulásai figyelmeztetésül kell, hogy szolgáljanak az imperialisták számára. Mi nem félünk az imperialistáktól, mi a világ sorsát féltjük — fejezte be Bálán elvtárs. A nagygyűlés üdvözlő táviratot küldött Prágába, a Szakszervezeti Villágszövetségnek. " Elsüllyedt a régi világ tengelye nimbes-dombos vidéken, terül el Farcád község, Udvarhelytől alig 10 kilométer távolságra s mégis nehezebb oda eljutni, mint mondjuk Koronára, pedig az kétszer, háromszor messzebbre van. Farcod félreesik a főúttól, nehéz megközelíteni, különösen, ha esik vagy havaz. A hegyek közé, hepehupás völgybe ékelt faluba mégis hamar eljutott a szocializmus eszméje. Egy évtizeddel ezelőtt már megismerték Farcádon az új világ építésének gondolatát, mert a természeti akadályokat legyőzve, elvitték közéjük a kommunisták. A szocializmus eszméje még 1949-ben gyökeret vert a falu kommunistáinak közösségében és a kezdeti csira a November 7 elnevezésű társas gazdaság megalakulását eredményezte, 1953-ban Jó talajba vetették a magot, szárba szökkent. És a további magvetés, amelyet szintén a kommunisták végeztek, újabb gyümölcsöt érlelt: 1956-ban létrejött a Május 1 mezőgazdasági társulás. Dolgoztak is a farcádiak derekasan, mert kemény ám az ottani föld, nehezen ontja termését. De a társult tagok a közös munkában azt tapasztalták, hogy könnyebb a földdel való viaskodás a nagy parcellákon, a gépek és traktorok segítségével nagyobb termést csikarhatnak ki belőle. Kevesebb veríték, nagyobb termés és jobb élet — igen, ez a szocializmus áldása. Az évek során mind inkább erő■ sülit- a két szocialista gázlóság Nemes vetélkedésben dolgoztak, fejlődtek egymás mellett. Emellett mindkettő a hodgyai társulással versenyezgetett. Aztán egy verőfényes őszi napon a villám sebességével terjedt el a hír: Hodgya határában kifüggesztették a következő feliratú táblát: Szövetkezetesitett falu. — Mi sem adjuk alább, nem maradunk el a hodgyaiaktól — fogadkoztak a farcádiak. — Fogjunk össze valamennyien, kovácsoljuk egybe a falu dolgozóinak erejét és teremtsünk egy akaratot! Ezt a gondolatot a párttagok, Jakab Ferenc, Sándor József felső, valamint Kázár Lajos, Décsi Lajos, Lajos Nagy Antal és a többiek szorgalmazták és terjesztették a falu,ban, felkeresve a dolgozó földműveseket, akik megértették és tettre határozták el magukat.A farcádiak csak egy héttel maradtak el a bodgyaiak mögött, október első napjaiban, néjpgyiítésre jöttek össze s az ott hozott döntés értelmében egybe-' szántották a nadrágszíj-parcellákat. Az 570 hektárt most tudományosagrotechnikai módszerekkel dolgozzák meg. A 131 család munkaereje, tapasztalata, lelkesedése egy akarattá egyesült s ez olyan erő, amely csodákat művel majd a farcádi ■ határban. A vasárnap délután megtartott ünnepi gyűlésen még az elnöki asztal előtt díszelgett a „Szövetkezetesített falu“ feliratú tábla, ma már a falu határában adja hírül az érkezőnek, hogy egy újabb falu lakossága fogott össze összföldterületével új, gazdag életet alkotni magának, gyermekeinek. Farcádon a történelem folyamán még senki sem gazdálkodott ilyen nagy birtokon. Nagy dolog, hogy egykori zsellérek, szolgák vezessenek egy ilyen hatalmas gazdaságot. De a farcádiak között sok az ügyes és jó gazda, aki a tagság tapasztalatát egyesítve, véleményét meghallgatva, virágzó, életerős gazdaságot teremt valamennyiük boldogulására. Találóan fejezte ki az ünnepi gyűlésen Lajos Nagy Antal, a gazdaság titkára a dolgozó földműves emberbe vetett jogos bizalmát. — Elnökünk, Lázár Lajos, gondokba merülve kérdezte meg tőlem: „hogyan fogok én egy egész falut vezetni, ezt a hatalmas gazdaságot rendezni. Ilyen még nem volt Farcádon.“ — Ne búsulj, Lajos — mondottam neki. — Emlékezzél vissza, évtizedekkel ezelőtt Szász Mihályi földbirtokos, országházi képviselő volt a mindenháid úr Farcádon. Egyszer barátja, Papp Zakor lókereskedő, országházi képviselő látogatótt el hozzá, iszogattak, mulatoztak, miközben Papp Zakor megjegyezte: „Süllyed ennek a világnak a tengelye, Szász Mihály uram“. Hát az valóban el is süllyedt, mert az a kevés méltóságos úr nem tarthatta fenn a régi világ tengelyét, örökre elsüllyedt az. De mi sokan vagyunk, az egész falu, a mi világunk csak most kezdődik. És ha nem győzöd egyedül, Lázár Lajos, ott vagyunk mi melletted, segítünk neked, de a mi világunk tengelye nem süllyed el. kos beszéd. Letűnt a gyűlölt vi- ' ' lág és rohamosan épül az új Farcád határában is. Az összefogott, egységbe tömörült farcádi nép „Egy Akarat"-ba egyesítette erejét ,s ez olyan hatalmas, hogy akár a hegyeket is kisimítja, ha szükség van rá. CS. g Világ Drótét áriái egyesüljetek! Versenyfelhívás A marosvásárhelyi Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár dolgozói azért, hogy a tömegek figyelmét mind jobban nagy barátunk, a Szovjetunió hatalmas megvalósításai felé irányítsák, versenyfelhívással fordultak Marosvásárhely összes üzemi ARLUS bizottságaihoz. A versenyt három szakaszban bonyolítják le. Az első szakasz 1958 november 7-ig, a második 1958 november 7-től 1958 december 31-ig, s a harmadik 1958 december 31-től 1959 május 1-ig terjed. A versenyfelhívás számos pontot tartalmaz, azok képezik majd a verseny értékelésének az alapját. A Szovjetunió népszerűsítése céljából havonta egyszer tömeggyűlést rendeznek, ahol ismertetik a szovjet tudomány, technika, művészet eredményeit, s a Szovjetunióban járt elvtársak beszámolnak élményeikről. Népszerűsítik a szovjet munkamódszereket és alkalmazásukkal arra törekednek, hogy évi tervüket 100,3 százalékra valósítsák meg. A versenyfelhívás pontjai kiterjednek az orosz nyelvtanfolyamokra s arra, hogy a kultúrcsoportok műsorára tűzzenek a szovjet írók, költők műveiből. A képeket és a vállalat rádióközpontját is felhasználják a szovjet nép nagyszerű eredményeinek népszerűsítésére. Vállalták, hogy segítik azon község ARLUS bizottságának a munkáját, amelyet a mezőgazdaság szocialista átalakítása érdekében patronál az üzem. Véleménykutatást végeznek a dolgozók körében, hogy milyen kérdések érdeklik, milyen vonatkozású előadást szeretnének hallgatni a Szovjetunióról. A verseny értékelése a marosvásárhelyi ARLUS bizottság feladata lesz. Iz Marosszentgyörgy rövidesen szövetkezetesített község lesz Hazánk felszabadulásának ez évi évfordulója kettős ünnep volt a marosszentgyörgyieknek: ekkor avatták fel az Augusztus 23 társas gazdaságot. A község földműveléssel foglalkozó lakóinak mintegy 30 százaléka (80 család) közel 80 ha területtel rálépett a közös gazdálkodás útjára. Azóta a társult dolgozó földművesek, valamint a helyi November 7 kollektív gazdaság tagjai kitartó, meggyőző munkájukkal szép eredményeket értek el. Nagyon közel van az az idő, amikor büszkén jelenthetik majd: szocialista község lettünk. Erre engednek következtetni az október 5. óta elért eredmények. E napon a községi pártszervezet és a néptanács végrehajtó bizottsága 59 tagú munkaközösség előtt ismertette a község mezőgazdaságának szocialista átalakítására vonatkozó feladatokat. Ennek megfelelően tíz csoport —a mindenikben 5—5 tag — mindjárt másnap munkához látott. Az agitáció minden célravezető eszközét felhasználva, párttagok, községi képviselők, tanítók, tanárok, kollektív gazdasági tagok, a felavatott társulás, valamint a Városi Közüzemek agitációs csoportjai együtt dolgozva Pethő Károly néptanácsi elnökkel, már az első tíz nap kereken 150 új tagot szerveztek be a társas gazdaságba. Ezzel újabb 143 ha-val gyarapodott a földterület is. Ez Marosszentgyörgyön a Május 1 állami gazdaság, a Mezőgazdasági Kísérleti Állomás, a November 7 kollektív gazdaság, az Augusztus 23 társas gazdaság földterületei mellett jelentékeny terület. A kulákokon kívül talán négyen sincsenek, akik 2—3 ha-nál több földdel rendelkeznek, s ne lennének tagjai a szocialista mezőgazdaság valamelyik egységének. A még magángazdálkodók zöme 1 hektárnál kevesebb földdel rendelkezik, sokan közülük egyben üzemi munkások, kereskedelmi alkalmazottak. A tíz nap eredménye azt bizonyítja, hogy az öntudatos, becsületes dolgozók megértették a párt, a kormány szavát. Fülöp Gyula, Dandaran Ioan, idős Rat Craciun, Man Nicolae, Muresan Petru és mások, meg sem várva, hogy beszéljenek velük az agitátorok, előre beléptek. Nagyon sokan végleg szakítottak a régi gazdálkodási formával. Ezek között találjuk idős Opris Lazar, Kolcsár József, Rab Ferenc, Hesselean Lujza és más becsületes dolgozókat, akik teljes földterülettel lettek a társulás tagjai. Így magyarázható meg az a tény, hogy jelen pillanatban az újonnan belépettek összföldterületüknek átlag 71 százalékát hozták a közösbe. Az elért szép eredmények nem tették önelégültekké a marosszentgyörgyieket. A már eddig kiemelkedő munkát végzett Pop Ioan, Krnen Margit, Fridrich Attila, Botos Sándor, Ciorogaru Nicolae, Dénes Dezső, Borda Vater, Bóni Klára, Albu Constantin, Tordai János, Kulcsár Jenő, Opris Gheorghe és minden becsületes dolgozónak erős elhatározása, hogy a munkát fokozva, a rajoni pártkonferenciát, valamint december 30-át a legméltóbban köszöntse, azzal, hogy Marosszentgyörgy teljesenszövetkezetesített község lesz. PAPP JÓZSEF Új mederben a Csernaton pataka a looo hektár föld válik termékennyé 0 42.ooo köbméter földet mozgattak meg Több mint 1,5oo.ooo tej megtakarítás @ Több millió kilogramm gabonát és más terméket lehet termelni Márkosfalván talán csak az avatásakor volt annyi vendég, mint most, a Csernáton pataka új mederbe terelésekor. Itt szorított kezet Venczel György, a nyárádszeredai kollektív gazdaság elnöke Janó Ferenccel, a gelencei társulás elnökével, Butin Teodor, a dodrádi néptanács elnöke Simon Sándorral, a Kézdivásárhely rajoni néptanács elnökével. Ismerősök találkoztak ezen az ünnepélyen, akik a tartomány különböző vidékein, de ugyanazon cél megvalósításáért küzdenek, azért, hogy többet, jobbat termeljünk és olcsóbban, hogy minél előbb megvalósítsuk a konstancai ta- nácskozás célkitűzéseit. Persze, nemcsak messzi földről, hanem a közvetlen szomszédságból is sokan eljöttek megnézni, sőt megcsodálni azt a munkát, amit a márkosfalviak és a környező falvak dolgozói végeztek a terméketlen területek visszahódításáért A márkosfalvi, ■artonfalvi, alsócsernátoni, dálnoki, szörcsei és albisi földművesek ez év májusa óta összesen 1000 hektár területet hódítottak vissza, 1200 önkéntes munkanap alatt több ezer köbméter földet mozgattak meg. De nemcsak munkaerővel, hanem pénzzel is hozzájárultak, különösen a márkosfalviak,, akik összesen 25 ezer lejt fordít jtottdssaj- munkálatok elsejtésére. A rajoni néptanács is segített az anyagiak előteremtésében, 75.000 lejt folyósított. A sztálinvárosi építkezési tröszt gépekkel segített s így alig több mint 100.000 lejes befektetéssel, több millió lej értékű munkát végeztek el, anélkül, hogy ehhez az állam alapjában egyetlen lejt is igénybe vettek volna. Mit nyertek a márkosfalviak és a környékbeliek ezzel a munkával? Azt, hogy ha csak 1000 hektárnyi területen is, de legyőzték, semlegesítették a természet romboló hatását. A gyeseri ott csörgedezett, ahol neki éppen jól esett, most 6 kilométer szakaszon egy 1,50—3,30 méter mély és 5—12 méter széles csatornában folyik egyenesen a Feketeügybe. A nagyrészt lapáttal és csákánynyal, vagyis kézi munkával készített csatorna ünnepélyes átadásán, mely tapasztalatcserévé szélesedett, mintegy 300 ember gyűlt össze. Ünnepi pillanat volt az, amikor Simon Sándor, a rajoni néptanács elnöke átmetszette a szalagot s mintegy parancsszóra, a (Folytatás a, 3. oldalon)