Vörös Zászló, 1959. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1959-01-03 / 1. szám

Jól dolgoztak, jól is részesedtek a nyárádszeredai kollektivisták A nyárádszeredai kollektív gazdaság esztendőről esztendő­re szép eredményeket ért el. A vezető tanács, élén György Vencel elnökkel, s jó gazda igyekezetével és hozzáértésével a legjobb módszerek alkalma­zásával 1958-ban is a tagság megelégedésére vezette a kol­lektív gazdaságot. György Ven­cel 65 éves már, mégis fiata­los lendülettel dolgozik a Lenin út­ja érdekében. A kollektív gazdaság ebben az esztendőben is sokat fejlő­dött, gazdasági szervezési szem­pontból megerősödött, álló­alapja az évi jövedelem 12 szá­zalékával növekedett. Hogyan dolgozott és milyen javadalom­ban részesült a tagság? Egy munkaegységre 6,30 kg gabona, 17,5 deka cukor, 6 kg akarmány, majdnem 3 kg burgonya, 10 deka szőlő, 4 kg szalma, 5 kg répaszelet és kö­­ülbelül 7 lej jutott. Aki jól dolgozott, igen szépen részese­iért. Fekete Károlyné például 1676 kg gabonát, 2975 kg ta­karmányt, 73,88 kg cukrot, 065 kg krumplit, 2972 lejt és egyebeket vitt haza a 424 mun­kanap fejében. Ábrahám Imre is családja még jobban része­sedett. 6929 kg gabonát, 7707 ejt és egyebeket kapott. A tagok többsége általában 150—300 munkaegységet telje­sített, s most a zárszámadás­ikor valamennyien láthatták, hogy érdemes a kollektív gaz­daságban dolgozni. A legszor­galmasabbak között kell meg­említenünk Király István, Sze­redai Vince, Tóth Béla, Szere­dai Sándor, Szakács Józsefné, Simonfi István és más kollek­tivistákat, akik majdnem min­dennap a kollektív gazdaság­ban dolgoztak. Külön dicsére­tet érdemel Ballus József, aki nemrég lépett be a kollektív gazdaságba, s mégis családjá­val együtt 692 munkaegységet teljesített, amiért csak búzából 1800 kg-ot kapott és 4842 lejt. Ilyen eredményt mint magán­gazda sohasem ért el. Ezek a számadatok önmagu­kért beszélnek, s reméljük, hogy 1959-ben mind több ma­gángazdálkodó lép be a nyá­rádszeredai Lenin Útja kollek­tív gazdaságba, mely fejlődé­sének virágkorába lépett. BARNA ENDRE Így köszöntötték az újévet A Szakszer­­ve­zetek Műve­­lértési Házában­­Marosvásár­hely ifjai kel­lemesen töltöt­ték a szilvesz­tert. A közvagyon védelméért KÉZDIVÁSÁRHELYEN a ra­­joni Szövetkezeti Szövetség ke­reskedelmi osztályának vezető­je, Lázár Árpád, megkülönböz­tetett figyelmet fordít arra, hogy a különböző mezőgazdasá­gi gépeket a tél folyamán meg­védjék minden rongálódástól. Annak ellenére, hogy nem ren­­d­keznek megfelelő befogadó­képességű raktárhelyiséggel, megtalálta ny­áját azést­, hogy a szakekéket, koronákat, lóka­pákat, kaszálógépeket stb. vé­dett helyre raktározza. Ez an­nál is inkább dicséretre méltó intézkedés, mert eddig a téli időszakban ezek a gazdasági felszerelések az udvaron há­nyódtak, kitéve az idő viszon­tagságainak. CSOMÓS IMRE szövetkezeti alkalmazott B M m w m m m m 9 * • m m m m n mm m m m m m­ m m — - - — ' , t­- - --- ... - ... ■ ■ - —• — -v — —, ~ ■ ■■ ■ Jobb gazdálkodást az új esztendőben Annyian vannak a solyfalvi kol­lektív gazdaság irodájában, hogy alig félnek. Senki sem hívta az embereket, jönnek azok maguk­tól is. Fennhangon beszélgetnek és füstölnek, kegyetlenül. Szaló Viktor, az elnök egyre csitítgatja az embereket, de hát lehet-e hal­kan beszélgetni olyankor, amikor lent a pincében osztják a bort és a pálinkát ? A folyfalviak 52 fo­kos pálinkát főztek a seprőből. Minden csepp úgy marja az em­ber torkát, mintha tüzet nyelne, még a lélegzetet is szinte elállítja. Szóval osztják a bort és a pá­linkát, ünnepre készül a falu. A férfiak, míg az asszonyok a tész­tasütéssel, kalács sütéssel bibe­lődnek, beülnek a gazdaságba s beszélgetnek hol erről, hol arról. Egy két óra alatt sok mindenről szó esik. — Milyen eredménnyel zárták az évet ? — Kérdem az emberek­től s egyszerre vagy hárman is válaszolnak, csak hárman három­féle véleményen vannak. — Meg vagyunk elégedve... — Lehetne jobb is... — Egyszer sok volt a víz, más­kor meg kevés. Ebből bizony nem nagyon lehet eligazodni, hadd lássuk hát, mit mondanak a nagykönyvek. Az el­nök máris diktálja, hogy kukori­cából 2 kilót, búzából 1,62 kilót, borból 7,5 litret, készpénzből pe­­dig 4 tejt osztottak. •— Nem sok pénz — csúszik ki ,az egyik kollektivista száján s folytatná, de néhányan olyan fu­rcsán néznek rá, mintha el- Vette­­volna a keserjiket. Nem mintha védeni akarnám, de ön­­kénytelenü­l is megerősítem a kol­lektivista véleményét. Tényleg nem sok pénz, amikor számos olyan kollektív gazdaságunk van, ahol már az év első negyedében előlegként 5—6 lejt sőt ennél is többet osztottak. •— Kézdi­vásárhelyen az idén is 20 lejen felül osztanak kész­pénzből — mondom csak úgy mellékesen s erre azt­án már benne is vagyunk a vita kellős közepében. Elsősorban is nem akarják hinni, aztán azt bizony­gatják, hogy más Kézdivás­ár­hely és egészen más Folyfalva. De bi­zony Folyfatván is meg lehet tenni azt, amit más­hol. Akkor a nagy beszéd hevében nem hagy­ták, hogy elmondjam, de most nem szalasztom el az alkalmat. A beszélgetés során kiderült, hogy a folyfalvi gazdaságban 1958-ban 260 és egynéhány hek­tár terület megműveléséhez ösz­­szesen 44.000 munkaegységet használtak fel. Hatalmas szám ez, hatalmas szám volt az elő­irányzat is, 35.000 munkaegység, de ezt is túllépték s ha nem fogy el gyorsan az esztendő, akkor ki tudja, hol tartanának már a munkaegység-felhasználás...-. E­k­­hez még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy addig, amíg 44 ezer munkaegységgel művelnek meg két és félszáz hektár terüle­tet, addig csak a régi dicsőségre hivatkozhatnak, nem gyarapít­hatják eddigi sikereiket. S vajon miért ? Azért, mert ami könnyen jön, könnyen is megy. Ha köny­­nyen adják a munkaegységeket akkor mindenki arra törekszik hogy minél többet szerezzen s 1 megfeledkezik arról, hogy fabat­­í­kát sem ér a sok munkaegység- 1 gél, ha kicsi az osztalék. Vagyis 1 a fáktól gyakran nem látják az­­ erdőt. Egyébként a beszélgetés során­­ kiderült, hogy a vezetőség és a­­ tagság nagy része is látja, hogy­­ nem jól van ez így, nem szabad két kézzel szórni a munkaegysé­geket, de még mindig nem te­szik azt, amit kellene, nem veze­tik be azt a javadalmazási rend­szert, hogy aki többet termel, többet is kapjon. Ez az egyetlen módja annak, hogy Folytatván az új évben nagyobb legyen az , osztalék, hogy több pénz jusson a munkaegységekre. A nagy vitatkozás közepette előhúzódott a termelési terv is, a­melyet már előkészítettek, csak­­ éppen még a közgyűlés jóvá kell hogy hagyja. A növénytermesz­■ tési rész az jó, reális célokat tűz­­ a tagság elé. íme, néhány példa: i Búzából el akarják érni a 2.000 ■ kilogrammos átlagot, cukorrépá­­­­ból 300 mázsát akarnak elérni, 1 kukoricából 40 mázsát, árpából ■ pedig 32 mázsát. De az állatte­­­­nyésztési rész az már gyengébb.­­ Megfeledkeztek arról, hogy a nö­­­­vénytermesztési részben kitűzött­­ feladatokat, termésmennyiségeket­­ csakis az állattenyésztés fellen­­­dítésével érhetik el, mert sok bú- 3 zához sok trágya kell, a folyfalvi " kollektív gazdaságban pedig trá- 1 gyából nagyon kevés van. De az­­ állat,' 'mányt nemcsak a földek­­ feljavításáért, hanem a pénzosz­­t­­alos­ növeléséért is fel kell len­­t­ölteni. Kevés a szarvasmarha, tevés a fejőstehén, kevés az mnyakoca. Az idén csak 7 hizót toltak el, viszont malacot annál többet, összesen 170 darabot. Va­jon nem lehetett volna többet lízlalni ? Egyesek gondolkozás nélkül rávágják, hogy nem, má­sok viszont elgondolkoznak, a kérdésen. Az igazság az, hogy le­hetett volna több hús, több pénz s erre az új évben gondolni kell. De gondolni kell a baromfite­nyésztésre is. Nem jó az, ahogyan elképzelték, hogy ebben az évben is lesz vagy 140—160 darab liba, legyen többszáz s akkor mellé állíthatnak egy-két embert, így jövedelmező lesz, megtéríti a munkát a fáradságot. Miután jól kibeszélgettük ma­gunkat, az elnök azzal zárta le a vitát, hogy: — Az új évben minden más­ként lesz. Igaz, jobban is tud­nánk, és kell is, hogy jobban gaz­dálkodjunk, de tudja, nálunk sok kárt okozott a Nyárád. Min­den esztendőben 85 hektár terü­letet veszélyeztetett a víz s ez pe­dig nem kicsi dolog. Most össze­fogva a többi gazdaságokkal, mi is kivettük részünket a munká­ból. 1.000 méteren kitakarítottuk a Véckét s a tavaszon folytatjuk a munkát, kitisztítjuk a Nyárá­­dot, átvágunk mi is néhány ka­nyart s akkor remélem, többet nem szeszélyeskedik a Nyárád Több lesz a termőterület, több lesz a búza, több jut nekünk is meg az államnak is. Ez igaz, de nem mindenben s Nyárád a ludas, a Nyárád sza­bályozása nem old meg mindent jobb szervezés, céltudatosan munka nélkül, nem lesz nagy élb a pénzosztalék. Tehát jobb gaz­dálkodást az új esztendőben.­ ­MEZEI SÁNDOR Chivu Stoica elvtárs újévi rádióbeszéde Az újév alkalmából Chivu­le Stoica elvtárs, az RMP KV Po­­bi­litikai Irodájának tagja, a Bo­­sz­mán Népköztársaság Miniszter- s­­tanácsának elnöke 1958 decem­ber 31-én éjjel a következő be­­­­szédet mondotta: v. Elvtársak és elvtársnők, hon­­n polgárok.­­­ Az újév küszöbén vagyunk, a 15 éve annak, hogy népünk a saját sorsának urává vált. Az­­z elmúlt évben hazánk egész te­­st­­ületén új gyárak, üzemek,­­ szondák, villamossági közpon­­g­­tok, lakások, iskolák és kórház­éi­­­zak emelkedtek, kibővült és­­ megszilárdult a mezőgazdaság szocialista szektora, megjavult­­ a városi és a falusi dolgozók is élete. Ennek az évnek a megval­­­lósításai hős munkásosztályunk, szorgalmas dolgozó parasztsá­­a­gunk, a néphez hű értelmiség­i alkotó munkájának eredménye. 1. Ezek a megvalósítások pártunk , marxista-leninista politikájá-­­ nak a gyümölcsei, pártunknak i­­, amely biztos kézzel vezeti dol- n­gozó népünket a szocializmus­­ útján. 1. Az elért sikerek kitartó erő­feszítést, önfeláldozást és haza­­i fias lendületet követeltek dol- y­gozó népünktől, azoknak a ne­hézségeknek a legyőzéséért ví­­y vott harcban, amelyek együtt z járnak a nagy társadalmi-gaz­­s­dasági átalakulások szakaszá­­á­val és annak az elmaradott­­s­­ágnak a felszámolása szaka-­­ szávai, amelyben hazánkat a­­ burzsoázia és a földesurak tar­tották. Hazánk dolgozói, fellel­ , kessilre az elért sikerektől, bízó­­­va hazánk ragyogó jövőjében,­­ szorosan tömörülve a párt és a kormány körül a jövő évben is­­ ugyanolyan alkotó lendülettel­­ küzdenek az 1959 évi állami­­ terv megvalósításáért, a párt­o­i által népünk elé tűzött nagy-­­ szerű feladatok teljesítéséért. Egyre jobban közeledünk a fejlődésnek ahhoz a szakaszá­­­hoz, amelyben erőfeszítéseink eredményei még nyilvánvalób­b­bak lesznek, biztosítva minden­­ dolgozó számára az anyagi és a kulturális jólét egyre magasabb színvonalát. 1­­ Az elmúlt évben elért eredmé­­­­nyeink számbavételével egy­­időben örvendünk a Szovjet­unió és a szocialista tábor töb­bi országa népei nagyszerű megvalósításainak. Az élő való­ság,­­ a szocialista világrend­­­­szer anyagi és szellemi megvaláói, IgCTS C Vik­ig­ereiv bizonyítják a szocializmus fel­sőbbrendűségét a kapitalizmus­sal szemben. A tőkés világban az új év a dolgozók számára a gazdasági válság egyre nyilvánvalóbb tü­netei jegyében, a pénz elérték­telenedése, az infláció jegyében, a munkanélküliség fokozódása, a reakciónak a demokratikus szabadságjogok elleni támadá­sa fokozódása jegyében kezdő­dik. A dolgozók harca életbevá­gó érdekeikért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért egy­re nagyobb méreteket ölt. Népünk békét akar és tudja, h hogy ezzel a kívánságával a vi­lág valamennyi népe egyetért. A népek meg akarnak szaba­dulni a fegyverkezési hajsza és a háborús kiadások terhétől, attól a súlyos veszélytől, ame­lyet az idegen területeket meg­hódítani, más népeket leigázni, függetlenségüktől és sorsuk fe­letti döntés jogától megfoszta­ni akaró imperialista agresszo­­­­rok „szakadék“ politikája je­lent. Azok a jelentős sikerek, ame­lyeket a békeszerető népek az 1958-as évben elértek, jogossá eszik azt a meggyőződésünket, hogy az új év a további győ­zelmek éve lesz a béke erői számára, amelyek képesek meg­akadályozni az imperialista kö­röknek a béke és a népek biz­tonsága ellen irányuló minden merényletét. A Román Népköztársaság a Szovjetunió vezette szocialista tábor országaival vállvetve, a békéért harcoló erőkkel együtt a jövőben is cselekvően járul hozzá a mostani idők legége­tőbb problémájának, a világ tartós békéje megvalósításának a megoldásához. A Román Munkáspárt Köz­­ponti Vezetősége, a Román Nép­­öztársaság kormánya, a Nagy Nemzetgyűlűk Elnöksége ne­ve­sen teljes szívemből kívánok hazánk dolgozóinak, az üzemek­ben és gyárakban a bányákban, a szántóföldeken, az intézmé­nyekben, a kultúra házaiban becsülettel és önfeláldozóan dolgozó férfiaknak, nőknek, if­jaknak új sikereket munkájuk­ban, a szocializmus felépítéséért, hazánk felvirágzásáért, népünk boldogságáért, a világ békéjéért vívott harcukban és népünk­­ hagyományaihoz híven hosszú életet kívánok nekik! Az ünnepi verseny eredményei Tartományunk termelőegysé­­­geiben a pár­talapszer­vezetek, a szakszervezetek és IMSZ-szer­­­­vezetek irányításával széles-­­ körű szocialista munkaverseny , folyt december 30 tiszteletére,­­ amelybe a dolgozók nagy tö­­­­megei kapcsolódtak be. A csík-s szeredai IFET fakitermelő vál­lalat IMSZ-alapszervezete a 3 szovátai IFET IMSZ-alapszerve­­zetének felhívására szocialista munkaversenyt szervezett az if­■ fak között. Ennek tudható be­­ a 6,5 százalékos termelékeny­ség növelése az utóbbi időszak­­­­ban. Nem feledkeztek meg a­­ minőség javításáról sem, gon­■ dós osztályozással 2,5 százalék-Ns kai emelték azt. Ugyanakkor k 854.000 lejjel csökkentették az­­ önköltséget. A verseny élenjá­­■- rói: Szász Sándor motorfűré­­é­szes, Péter Tibor traktorista, Má­is­thé Vencel döntő, Lőrincz Ig­­nác berakó csoportjai. A gyo­­rs mesléki egységnél Tankó János és Bilibok Fülöp, a sepsiszent­­a­györgyi egységnél Gáspár Pál, K­a Borica Vasily és Vass István csoportjai, a gyergyószentmik­­lósi egységnél pedig Cimpian­u- Iosif, Köllő József, Péter Jó­zsef és Kygma Lajos jártak az­­ élen.

Next