Vörös Zászló, 1960. február (9. évfolyam, 26-49. szám)
1960-02-14 / 37. szám
Fordulat a szentivánlaborfalvi társulás életében Nemrég levél érkezett a szerkesztőség címére Szentivánlaborfalváról. S mint a hozzánk érkező legtöbb levél, ez sem egyéni bajokról, sérelmekről számol be, hanem a Vörös Október társulás tagságának gondjairól, bizakodásáról, boldogabb életteremtéséről. „Szentivánlaborfalván, ebben a Sepsiszentgyörgy rajoni faluban, még 1952 októberében, a rajonban elsőnek született meg a társulás, de 1959-ig nem sokat fejlődött. Ennek oka a régi vezetőség szűklátókörűsége, rossz gazdálkodása“ — tájékoztat Kányádi Mihály, a levél írója és nyomban így folytatja: „A tagság azonban 1959 december 27- én leváltotta a régi vezetőséget A falu minden becsületes dolgozóját egyesítő társulás az új esztendőt új vezetőséggel és nagy tenniakarással kezdte meg." A sorokból kicsendül, hogy viharos és tanulságos közgyűlés volt azon a napon Szentivánlaborfalván. A hibák és hiányosságok a tagok bírálatának megsemmisítő pergőtüzébe kerültek. A tagok jó javaslatokat és kezdeményezéseket tettek s az újonnan megválasztott vezetőség, Kovács János elnökletével élt is a közösségből fakadó bölcsességgel. A fordulat eredményezte, hogy a társulás tagsága önkéntes felajánlásokból rövid idő alatt megteremtette a közös juhállományt. Hozzákezdett a gazdasági felszerelések kijavításához is. A vezetőség a közösség lelke, tagjaival együtt a holnapbanézést készíti elő. A közel száz anyajuh szép jövedelmet biztosít ebben az évben s az is a közös vagyont gyarapítja majd, mer az öt hektár közösen megművel terület termése is. S az évi jövédelemből már nemcsak az állatsűrűség növelésére, de siló töltő és burgonyapergető, valamint más mezőgazdasági kisgépek vásárlására is jut majd. Az új vezetőség, a leghozzá értőbb tagok segítségével, más jelöli ki a vetésterületet. Meghatározza, hogy hova mennyi istállótrágyát hordjanak ki a tagok halaszthatatlanul, hogy a tavaszi vetést minden akadály nélkül, idejében elvégezzék. Megkötötte a szerződést a különféle növények termesztésére is, mely szerint a társulás a tavaly 70 hektár cukorrépa vetésterületét 100 hektárra növeli. Ezenkívül 10 hektáron mákot, 10 hektáron cikóriát, 30 hektáron magburgonyát, 15 hektáron lóherét, 4 hektáron elitrépát, 5 hektáron borsót, köményt és egyebeket termeszt a társulás. Helyes tájékozódás, gazdaságos tervezgetés, melynél figyelembe vették, összehangolták az állam és a társulás érdekeit. A társulás bizonyára nagy mennyiségű gabonával is hozzájárul az ország ellátásához. A szentivánlaborfalviak készülődnek a tavaszra. Betartják a közmondást, mely szerint az okos ember nyáron javítja a szánt szélen a szekeret. Most alakítják meg a gazdaság termelőcsoportjait és osztják szét közöttük a megművelendő területeket. A kovácsműhelyben és odahaza is javítgatják a gépeket és szerszámokat, összegyűjtik és megtisztítják a tavaszi vetőmagot. És a hosszú estéken tanulnak. A mezőgazdasági tanfolyamnak 35—40 rendszeres hallgatója van. Hasznosak és érdekesek az előadások, mert Kúti Ernő mérnök szíves-örömest osztja meg tudását az emberekkel. Előadásait szemléltető rajzokkal, képekkel és gyakran diafilmvetítéssel teszi vonzóvá, szemléletesebbé. Magukra találtak a szentivánlaborfalviak s vetik a magot, melyből kisarjad a közösségi szellem, az a szellem, amely virágzóbbá teszi a végtelen földeket s boldogabbá az emberek életét. Erről tanúskodik Kányádi Mihály levele s nem egy hozzánk érkező, az övéhez hasonló levél.(Domahidi) A faipari vállalatok az 1960-as évi feladatok sikeres teljesítéséért Tartományunk faipari egységei sokat fejlődtek az elmúlt évben. A párt és kormány segítsége lehetővé tette, hogy az előbbi éveknél is jobban bekapcsolódjanak az országos eredményekért indított harcba. 1959- ben terven felül 35.115.000 lej értékű terméket állítottak elő: 5.600 köbméter fenyő-fűrészárut, 760 köbméter préselt furnír-lemezt, 14.000 köbméter kiváló bükk-épületfát, 10.000 tonna faszenet, 6 millió lej értékű bútort stb. adtak a nemzetgazdaságnak terven felül. De ezenkívül számtalan más választék mutatószámát teljesítették túl. Ugyanakkor tartományi viszonylatban csaknem 11,500 000 lej értékű terven felüli megtakarítást értek el. A terven felüli megtakarítások terén a marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár, a galócási és régen faipari kombinát haladtak az élen. Az 1960-as évi terv mutatószámai az elmúlt évinél is igényesebb gazdálkodásra serkentenek. Az össztermelés értéke 5 százalékkal kell hogy növekedjék az 1959. évi teljesítményekhez viszonyítva. A lemezgyártó iparnak 28 százalékkal és a fafeldolgozó iparnak 7 százalékkal kell többet adnia, mint az elmúlt évben. Emellett az erdőkitermelés volumenének 4 százalékkal kell csökkennie. Ez azt jelenti, hogy erdőgazdasági és faipari vállalatainknak kevesebb fatömegből, sokkal nagyobb értéket kell előállítaniuk, ugyanakkor 22.245.000 lej megtakarítást és több mint 86 millió lej tervezett nyereséget kell biztosítaniuk. Amint látjuk, a feladatok mozgósítóak. Teljesítésük azt követeli, hogy a pártszervezetek már az év első napjaitól nagy felelősséggel irányítsák és mozgósítsák a dolgozókat azok teljesítésére, a vállalatvezetők pedig mindent megtegyenek a jó munkafeltételek megteremtéséért. A FAJLAGOS FOGYASZTÁS CSÖKKENTÉSÉÉRT Az RMP KV 1959 december 3—5-i plenáris ülésének határozata feladatul tűzte a fa fajlagos fogyasztásának csökkentését és a műfa-kihasználás arányszámának növelését. Ezeknek tükrében nézzük meg, milyen feladat hárul a faipari és erdőgazdasági vállalatok vezetőire, pártalapszervezeteire és dolgozóira az elkövetkezendő időszakban. Az erdőgondnokságoknak különös gondot kell fordítaniuk az erdőművelési munkálatokra. Mindenekelőtt a gyorsan fejlődő fafajták (mint a hibridnyár vegyes állományban) telepítését kell szem előtt tartanniuk, hogy ezáltal növeljék az évi hektáronkénti átlaghozamot. Az erdőkitermelési egységek pártalapszervezeteinek és vezetőinek mindent el kell követniük azért, hogy a szovátai IFET- nél tartott tapasztalatcsere társasságai alapján mindenütt bevezessék a bükk sorkitermelést, s így a bükk-műfa-kihasználást 57—60 százalékos tartományi átlagra növeljék. Az 5 cm átmérőn aluli ágaknak kötegekben való értékesítésében segítséget kell nyújtania a Tartományi Erdőgazdálkodási Igazgatóságnak is. A kitermelési veszteségek csökkentése érdekében ott, ahol gazdaságos, alkalmazni kell a sodronykötél-pályákat, a téli időszakban pedig a vontatást. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a fontos tényt, hogy a kitermelési veszteség 1 százalékos csökkentése több mint 1500 köbméter faanyagot jelent nemzetgazdaságunknak. Márpedig gondos kezeléssel és jó gazdálkodással közel 40—50 százalékkal lehet általában csökkenteni a termelési és kezelési veszteségeket, ami közel 70.000 köbméter faanyagot jelent tartományi viszonylatban. Igen fontos, hogy a kitermelt faanyagot idejében kihozzák az erdőből. Nem szabad előfordulnia a gyergyói egységben történtekhez hasonló esetnek, ahol a fenyőt hagyták fülledésnek indulni, ami nagy kárt jelentett a vállalatnak és a nemzetgazdaságnak. Ezt a kérdést meg kellene vitatnia a gyergyószentmiklósi IF pártalapszervezetének, hogy az illetékesek levonják a megfelelő tanulságokat. Hasonló eset történt Maroshévizen és más helyeken is. EGY KÖBMÉTER FAANYAG SE VESSZEN KARBA Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs a december 3—5-i plenáris ülésen írott beszédében hangsúlyoz, hogy „Határozottan le kell fzdeni egyes vállalatvezetők ilytelen gyakorlatát, akik am ilyett, hogy intézkedéseket miének a fakitermelés önköltsének csökkentésére, jelentős ennyiségű faanyagot hagynak erdőben elkorhadni, mivel úy vélik, hogy e faanyag elállítása „nem kifizetődő“. A fűrészipari egységek pártapszervezeteinek is bőven van itt tenniük ezen a téren, hiden csak 66 százalékos kihaszítást értek el a fenyő és 53ázalékosat a bükk-gátériánál, holott a tartományi pártkonferció 67, illetve 57 százalékoshasználást irányzott elő. A gergyószentmiklósi, hodosi, parailvai tapasztalatcserék tanúságainak tükrében vizsgálják meg ennek az okát, és foganasítsanak olyan intézkedéseket, melyek ebben az évben nayobb eredményt biztosítanak, fafeldolgozó egységekben törődjenek a meglévő szalagfüszek kihasználására és újabaknak a beállítására. Bár a műszaki selejt aránya az utóbbiekben lényegesen csökkent, nem megengedett műszaki sejt a fenyőnél még mindig 3,2 sázalékos és a bükkinél 4,2 szálékos. A készárut termelő vállalatok árualapszervezeteinek is harcoliok kell a fogyasztási normák csökkentéséért. A marosvásárelyi Augusztus 23 bútorgyárban még igen sok a préselt forgácsímez-hulladék. (Nincs összhang a lemezméretezés és tervezett bútortípusok között.) A galócási faipari kombinátban köbméter préselt furnírlemez le'’.listájára 2,34 köbméter furír-rönköt használnak fel. Ennek egyik oka az, hogy a leválott rönkvégek sok esetben túlméretezettek. Ugyanakkor a tönkvégeket és a kikerülő rol-f ikat nem a leggazdaságosabban értékesítik. A pártalapszerezet irányításával a vállalat ezetősége intézkedjék, hogy a késelt forgácslemez-részleget mielőbb üzembe helyezzék. A síkszentkirályi Hargita hordógártan a hulladék anyagoksökkentésére és értékesítésére kell törekedni. A GÉPEK ÉS A TERMELŐFELÜLETEK JOBB KIHASZNÁLÁSÁÉRT Igen fontos feladatok állnak lőttünk az erdőkitermelési munkálatok gépesítése terén is. elenleg ugyanis az tartományi viszonylatban alig éri el az átlagos 8 százalékot. A termelőelület kihasználása terén hibák vannak a csíkszentdomokosi fű■észüzemben. Habár a marosvásárhelyi bútorgyárban egy négyzetméter termelőfelülethez bszonyítva évi 5.333 lej értékű bútort termelnek, a fényezési eljárás gépesítésével és a kézi munkapadokinak megfelelőbbekkel való helyettesítésével újabb ermelőfelület volna nyerhető. Az udvarhelyi Vörös Csillag búorgyárban van a legtöbb tennivaló e téren. Az itt fellelhető libák a munkatermelékenység növekedését és a szocialista verseny kibontakozását is akadályozzák, ugyanakkor a dolgozók keresetét is károsan befolyásolják. Az erdőgazdasági egységek vezetői a pártbizottságok és pártalapszervezetek irányításával kövessenek el mindent a párhuzamos munkahelyek, munkálatok és beosztások megszüntetéséért. ÚJABB TERVEN FELÜLI MEGTAKARÍTÁSOKÉRT Az erdőgazdasági és faipari egységek dolgozói az elmúlt évek folyamán jelentős értékű terven felüli megtakarításokat értek el. Ebben az évben még nagyobb lehetőségek nyíltak a terven felüli megtakarításokra. S ha tartományunk faipari egységei ki is használják ezeket a lehetőségeket, jelentősen hozzájárulhatnak országos eredményeink gyarapításához. ZSIGMOND JÓZSEF Egyedi takarmányozással emeljük állataink termelőképességét Nagyüzemi szocialista gazdálkodási rendszerünk nemcsak a nagy állatsűrűséget teszi szükségessé, a dolgozók megnövekedett igénye, a jövedelmezőség fokozása, az állatok termelékenységének rohamos emelését is sürgeti. Ma már nem elégedhetünk meg a tehenek 1.500, de még a 2000 litres évi tejtermelésével sem. Ahhoz, hogy ennél nagyobb tejtermelést valósítsunk meg , tartományi viszonylatban elérjük a 2.800—3.000 litres átlagot, megvan minden feltételünk: az állatok minősége, a takarmánytermesztési feltételek s nem utolsó sorban a dolgozók megfelelő szakmai képzettsége. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, mi mégis az oka annak, hogy például a kiskendi kollektív gazdaságban a tehenek átlagos tejtermelése a múlt évben nem érte el a 2.500 litert, vagy hogy a maksai kollektív gazdaságban takarmányozott tehenenként 2.153 liter tejet fejtek ki? És számos példát vehetnénk a többi gazdaságokból, ahol a tejtermelésnek ennél még kisebb átlagával találkozunk, pedig gazdaságainkban általában jó tejelő tulajdonsággal rendelkező tehenek vannak. A hiba tehát máshol van, éspedig a takarmányozás terén. Egyoldalú és fehérjében szegény a takarmány. Ezen hiányosságok ellenére ma már egyre több azoknak a kollektív gazdaságoknak a száma, ahol felismerték a hasznát és alkalmazzák a szakszerű takarmányozást. Jó példaként hozhatjuk fel a sepsikőröspataki, uzoni, fiatfalvi kollektív gazdaságokat, ahol éppen a körültekintő, helyes takarmányozás következtében emelkedett a tehenek tejhozama 3000 literre, illetve ezen felül is. De az állattenyésztők jól tudják a gyakorlatból, hogy minden tehénnek eltérő a termelőképessége. Egyeseket hiába takarmányoznak bőségesen, a feletetett takarmányt nem tudják teljes egészében tejtermelésre hasznosítani. Az ilyen állat el szokott hízni. Míg más állat a takarmányadag növelésével jelentős mértékben fokozza a tejtermelést. Ebből adódik hát a gazdaságos takarmányozás egyik fontos tétele: minden egyednek (tehénnek) pontosan annyi tápláló anyagot adjunk, amennyit erőnléte, testtömege és termelése alapján igényel. Vagyis az állatok termelőképességét csakis az egyes egyedek sajátos természetéhez, igényeihez igazodó egyedi takarmányozással lehet a legnagyobb fokra emelni. Csak az egyedi etetés nyújt biztosítékot arra vonatkozóan, hogy állataink átlagos tejtermelése nemzedékről nemzedékre ,évrőlévre állandó növekedést mutasson. Az egyedi takarmányozás bevezetésének lehetőségével kapcsolatosan több kérdés merül fel. Ilyen a kellő takarmányalap biztosítása, egyéni etető jászol berendezése. Tények, melyeket kétséget kizáróan figyelembe kell venni. Azonban ma, amikor kollektív gazdaságaink szilárd takarmányalappal rendelkeznek, e téren nincsenek különösebb nehézségeink. Csupán a meglévő takarmányokból változatosabb, az állatok tápanyagszükségletéhez igazodó adagokat kell öszszeállítani. Az egyedi takarmányozáshoz szükséges jászolberendezés pedig kevés munkával, kevés költséggel majdnem minden istállóban megvalósítható. Ott azonban, ahol nincsenek még meg a kellő feltételek az egyedi takarmányozásra, vezessük be a csoportos takarmányozást. Ez esetben az egyenlő termelőképességű állatokat külön csoportba osszuk és takarmányozzuk, termelésüknek megfelelően. Mindkét esetben az alaptakarmányt minden egyed egyformán kapja meg, amit úgy kell összeállítani, hogy az állat létfenntartásán felül még 8—10 liter tejtermelésre is képesítsen. Míg az ennél több tejet adó egyedeket, illetve csoportokat termelésük arányában kell még külön termelőtakarmányban, abrakpótlásban részesíteni. A gazdaságosság követelményeinek megfelelően legfőbb feladat olyan takarmányfejadat összeállítása, hogy a rendelkezésre álló takarmányokkal az állatok termelését a legcélszerűbben elégítsük ki. Arra kell figyelnünk, hogy nyáron minél több olcsó zöldtakarmány, télen pedig a silótakarmány (silókukorica) képezze a takarmányozás alapját s mindvégig minél kevesebb abraktakarmányt etessünk állatainkkal. Az állatok napi takarmányadagját nem a takarmányokon súlya szabja meg, hanem a ben-?l nük lévő szárazanyagtartalom.oi Ezért a takarmányadagokat ta-?i karmányegységben számoljuk ki.ói De ügyelni kell, hogy a napi xl fejadagban annyi keményítő és?, emészthető fehérje legyen, a-?i mennyit az állat a napi létfenn-él tartásához, termeléséhez igé-yt nyel. ?A napi fejadag összeállításától azonban nem végezhetjük csakó’ a papírformák szerint. Ugyanis?] a szükséges tápanyagok biztoosítása mellett tekintettel kell? lennünk a takarmányféleségre,( vagyis az illető állatfaj szerve-? zetének legjobban megfelelő ta-takarmányokból kell összeállítá? nunk a napi fejadagot. Az el-plentétesen ható takarmányok? legyenek arányban egymással so a takarmányfejadag biztosítsa a? kellő étrendi hatást, legyen íz? letes, ne rontsa le az állat ét-? vágyát. ? Hogy milyen takarmányfej-? adagot állítottunk össze, azt az állatok termelése mondja meg.? Tehát figyeljük — naponta — állataink termelését, étvágyát s? amennyiben úgy látjuk, hogy? egyik-másik állat vagy csoport termelőképességét még nem? használtuk ki, növeljük a tér-? melőtakarmány adagjukat. ? Az egyedi, illetve csoportos? takarmányozással csak napi 3—5? literrel emeljük a tehenek ho-? zamát, akkor is egy laktációk alatt 900—1.500 liter tejjel töb? bet nyerünk tehenenként. Mind? ezt különösebb takarmánytöbb? let nélkül. ? KOZMA ÖDÖN .