Vörös Zászló, 1963. február (15. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Az RMP Maros—Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága és a Tartományi Néptanács lapja XII. év­folyam 37. (3487.) szám, 1963. február 14. csütörtök.­­_________Ara 20 kantu_______ ­­attain twseMlaszH a szocialista duatratzaius autgiaiMan­asa LAKATOS FERENC, az RMP Tartományi Bizottsága Szervezési Osztályának első helyettese Március 3-án hazánk állampol­gárai, a községek és a rajoni alá­rendeltségű városok lakói ismét az urnák elé járulnak. Az állam­­hatalom helyi szerveibe választják meg soraikból azokat, akik kép­viselni fogják érdekeiket, és akik­kel vállvetve küzdenek majd ha­zánk falvainak és városainak fel­virágoztatásáért. A pártszervezetek, a néptaná­csok végrehajtó bizottságai, tar­tományunk dolgozói minden elő­készületet megtesznek a választá­sokra. Tartományunk minden köz­ségében és városában megalakul­tak a Népi Demokrácia Frontja bürói, valamint a községi, városi és körzeti választási bizottságok. Ezek, a pártszervezetek irányítá­sával, gondoskodnak a választá­sok alapos előkészítéséről és za­vartalan lefolyásáról. Ezekben a szervezetekben a dolgozók képvi­seletében nagyszámú állampolgár, választó vesz részt. A tartomány egész területén népgyűléseket tartottak. Ezek so­rán a dolgozók képviselőket java­soltak a községi, valamint a ra­joni alárendeltségű városok nép­­tanácsaiba. Széleskörű szocialista demokratizmuson alapuló válasz­tási rendszerünk lehetővé teszi, hogy a dolgozók olyan munkáso­kat, kollektivistákat, tömegszerve­zeti aktivistákat, értelmiségieket, háziasszonyokat, stb. jelöljenek, akik függetlenül nemzetiségüktől, nemüktől és koruktól, szoros kap­csolatban állanak a tömegekkel, a nép érdekeinek igazi képviselői. Január 31-ig tartományunk ra­joni alárendeltségű városaiban és községeiben 5529 népgyűlést tar­tottak, összesen több mint 235.000 résztvevővel. Ezeken a népgyűlé­seken 5585 községi néptanácsi kép­viselőt és 481 rajoni alárendelt­ségű városi néptanácsi képviselőt javasoltak. A felszólalók lelkesen tették meg javaslataikat és kife­jezésre juttatták ragaszkodásukat a párt és a kormány iránt. Választási rendszerünkről szól­va, Gheorghe Gheorghiu-Dej elv­társ 1957 februárjában a Floreas­­ca teremben megtartott népgyűlé­sen rámutatott: „Csak egy népi rendszer, amelyet ezer meg ezer szál fűz a tömegekhez, képes biz­tosítani a honpolgárok millióinak ily nagyméretű, tevékeny részvé­telét az ország politikai életében. Vajon melyik kapitalista ország­nak volna bátorsága ahhoz, hogy a gyárak, falvak, kulturális intéz­­mény­ fő népgyűléseit felruházza azzal a joggal, hogy jelölteket ja­vasoljanak? Egyetlen hatalmon lévő burzsoá párt sem merné meg­vitatásra a tömegek elé bocsátani azt, hogy miképpen teljesítették a kormány­program előirányzatait.“ A képviselő-jelölő gyűlések, va­lamint a jelöltek és a választók közötti találkozók, amelyekre feb­ruár 12-től kezdve kerül sor, al­kalmat adnak az állampolgárok­nak arra, hogy megvitassák az őket leginkább érdeklő politikai és közérdekű kérdéseket. Éppen ezért a választás igazi iskolája a haza­fias szellem, a hazánk felvirágoz­tatása iránti közös felelősségérzet kialakulásának és fejlesztésének. Ellentétben a tőkés országokkal, ahol mindent megtesznek azért, hogy valami módon korlátozzák az állampolgárok választói jogait, a Román Népköztársaságban, akárcsak a többi szocialista or­szágban, a választói jog valóban általános. Minden dolgozónak, a Román Népköztársaság minden állampolgárának joga van részt venni a választásokon és megvá­lasztható, ha betöltötte 18-ik, illet­ve 23-ik évét, fajra, nemzetiségre, nemre, műveltségi színvonalra, foglalkozásra, vagy az egyhely­ben lakásra való tekintet nélkül. A burzsoá­ földesúri rendszer elején a választási törvények nem adtak szavazati jogot a nőknek, az állami tisztviselőknek, a kato­náknak, akik együttvéve, az ország lakosságának több mint felét ké­pezték. Választási rendszerünk nem is­mer korlátozásokat sem nemzeti­ségi-faji, sem nemi, foglalkozási, lakhatási stb. szempontból. A választói joggal rendelkező összes állampolgárokat bevezették a választói névjegyzékbe, ame­lyeket a néptanácsok végrehajtó bizottságai állítottak össze és ez év január 31-től kifüggesztettek. A kihagyott, vagy tévesen bejegy­zett állampolgárok az illető nép­tanácsok végrehajtó bizottságai­hoz panaszt adhatnak be, a végre­hajtó bizottságok határozatai el­len pedig ahhoz a törvényszékhez fordulhatnak, amelynek a körzeté­ben a választási névjegyzéket ki­függesztették. Annak érdekében, hogy az ál­lampolgárok közvetlenül, azaz köz­vetlen szavazattal vehessenek részt a választásokon, a válasz­tási körzeteket és magukat a vá­lasztásokat is úgy szervezték meg hogy a törvény által kijelölt na­pon minden állampolgár élhessen választói jogával. A betegek a kórházban vagy lakásukon sza­vazhatnak. Azok, akik távol van­nak lakhelyüktől, amelyiknek vá­lasztói névjegyzékén szerepelnek, ott szavazhatnak, ahol a választás napján tartózkodnak. Tudatában szavazatuk jelentő­ségének és azoknak a jogoknak, amelyeket népi hatalmunk válasz­tási rendszere biztosít, az 1961 március 5-i nagy nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőválasztásokon 12.487.800 állampolgár vett részt, és a választók 99,77 százaléka szavazott. A burzsoá­ földesúri Ro­mániában a névjegyzékekbe fel­vett választók száma mindig 4 millió alatt maradt, a szavazók száma pedig sohasem érte el a 3 milliót. A mostani községi és rajoni alárendeltségű városok néptanácsi képviselőinek megválasztására ak­kor kerül sor, amikor a szocializ­mus hazánkban végleges győzel­met aratott. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a Román Népköztársaság kikiáltásának 15. évfordulója alkalmával tartott be­szédében hangsúlyozta, hazánk szakadatlanul fejlődő szocialista iparral és mezőgazdasággal ren­delkező élenjáró országgá lett, amelyben elevenen lüktet a társa­dalmi és kulturális élet. A szocializmus építésében elért eredm­ényeink népszerűsítése, a vá­lasztási törvény előírásainak és a Népi Demokrácia Frontja jelöltjei­nek megismerése érdekében kifej­tett politikai munkát szorosan össze kell kötni a tömegeknek a gazdasági feladatok teljesítéséért vívott harcra való mozgósításával. A választás — a dolgozók so­raiban végzett kitartó politikai és szervezeti munkával — hozzájá­rul azoknak a nagyszerű feladatok­nak a teljesítéséhez, amelyeket a párt jelölt ki hazánkban a szocia­lista építés kiteljesítéséért. A vasúti és kőolajipari munkások 1933-as évi februári hősi harca­­ évfordulójának köszöntésére ,,Látod, nem is tudom, hogy mondjam meg, mi van bennem, de egy dolgot akarok: kikerül­ni a fénybe" — mondja Nas­­tasia, G. M. Zamfirescu Nas­­tasia kisasszony című darabjá­nak címszereplője. Évtizedek­kel ezelőtt Nastasiához hason­lóan a bukaresti nyomornegye­dek, a Grivica út ezer és ezer lakója vágyott emberi életre, szabadságra, napfényre, de ne­héz körülmények között, a tár­sadalmi­­rendszer igazságta­lanságai közepette kellett ten­getnie életét egyik napról a másikra. A dolgozókat kizsákmányoló társadalmi rendszer, a nyomor és a megaláztatás ellen keltek harcra a vasúti munkások, iga­zi hőstettekkel gyarapítva a romániai munkásmozgalom tör­ténetét. Ennek egyik fejezetét aranybetűkkel írták a bukaresti vasutasok 1933 februárjában. Es ime, a nap felragyogott az egész dolgozó nép, a buka­resti vasutasok fölött. Az egykori grivicai nyomor­­negyed a népi hatalom éveiben igazi modern várossá válto­zott. 8-, 10- és 12-emeletes tömbháza­k sorakoznak a nyíl­egyenes sugárutak két oldalán, és számos kulturális intéz­mény, elegáns üzlet, zöldöve­zet egészíti ki a mai város­rész összképét. Ma sok buka­resti vasutas — munkás, tech­nikus és mérnök — lakik eb­ben a negyedben. A Grivica-negyed állandóan változik, újabb épületekkel, újabb vívmányokkal gyarapo­dik. Egyebek között megragad­ja az embert a negyed lüktető kulturális élete, amely napjaink egyik jellegzetes vonása. Ha végigmegyünk a fő útvonala­kon, számos kulturális létesít­ménnyel találkozunk- Ezer és ezer ember tölti itt hasznosan és kellemesen szabadidejének egy részét. A Gra­nd-híd mellett van a Vasúti Munkásszínház. Tizenöt évvel ezelőtt alapították meg s ezzel teljesült a vasúti mun­kások egyik régi vágya. E színház minden este telt ház előtt játszik. Tekintsünk be a terembe. A függöny fel­­gördülésére váró, elegánsan öltözött nézők zöme egész nap kezeslábasban járt, a gépkala­pács vagy az eszterga mellett, vagy pedig mozdonyon dolgo­zott. Közöttük a főváros külön­böző negyedeiből jött nézők, sőt vidékiek is. A bemutatott darabok között szerepel természetesen a „Nas­­tasia kisasszony" is, mintegy tiszteletadásként a szerző em­lékének, aki a bukaresti kül­városok hajdani számkivetett­jeinek életét írta meg. Emel­lett hazánk új életéről szóló alkotásokat is bemutatnak. A világirodalom klasszikus és mai művei is szép számmal szerepelnek a műsoron. Csak néhányat idézünk: „A windsori víg nők" és „A két veronai nemes“ Shakespearetől, „A sö­tétség hatalma“ Lev Tolsztoj­tól. ..Nápoly, a milliomosok városa“ Eduardo de Filippótól­, „A gőzfürdő" Majakovszkij­tól, az „Arisztokraták“ Pogo­­gyintól stb. Hányszor léptek már a kö­zönség elé Simion Negrila és Stelian Mihailescu színészek ? A színiegyüttes első tagjai kö­zé tartoznak. A közönség jól ismeri őket és elismeréssel adózik kitűnő alakításaiknak. Különösen a munkások szere­pében kitűnőek. Mindkét befu­tott színész maga is munkás volt a Vörös Grivica üzemben. Lépjünk be a Vörös Grivica üzem klubjába. Modern, ele­gáns vonalú épület. Itt létesült tavaly a városnegyed második sznza­da a Népszínház. E színházban műkedvelők játsza­nak. Az együttes több mint 40 ta­gból áll, valamennyien vasúti munkások. Bár a színhá­z még csak egyéves múltra tekinthet vissza, már öt bemutatót — 54 előadást — tartott, amelyeket 20 000 ember nézett végig. A vasúti munkások Népszínháza a hivatásos színházakhoz ha­sonlóan, állandó jellegű. A né­zők lelkes tapssal jutalmazzák a színészek kitűnő játékát. És természetesen a zene is nagy megbecsülésnek örvend. A 110 tagú munkásénekkart számos országos díjjal tüntették ki. Ezenkívül hatvantagú fúvós­zenekara, szimfonikus és népi zenekara, valamint számos szólistája van a klubnak. Ugyanitt sok munkás gyerme­ke tanul hegedülni, zongoráz­ni, harmónikázni. A Vörös Grivica lakónegyed két kultúrházában, valamint harminc klubjában is vannak műkedvelő színjátszó együtte­sek s ezek munkástagjai nem­csak a gépkezelésnek, hanem a színjátszásnak is mestereivé váltak. És még egy számadat: a Vörös Grivica lakónegyedben 86 műkedvelő együttes műkö­dik több mint 3200 taggal. Rajtuk kívül számos munkás hódol a festészetnek, szobrá­szatnak. Kezük alól nemcsak gépalkatrészek, hanem élethű portrék, szép csendéletek ke­rülnek ki. A Vörös Grivica üzem képzőművészeti körében nap nap után számos idősebb és fiatal munkást látni a fes­tőállvány, vagy készülő mell­szobrok előtt m ecsettel vagy vésővel-kalapáccsal a kezében. Ion Codrisan mázolómunkás és G. Dimicea­nu géplakatos mun­kásportréi és csendéletei nagy tehetségről tanúskodnak.. Ste­lian Dumitriu, egy másik mun­kás, az ifjúsági kultúrház kép­zőművészeti körében dolgozik, díszítő­művészeti és kerámiai tárgyakat alkot. A Vörös Gri­vica ra­joni klubok képzőművé­szeti köreiben tevékenykedő munkások több alkotását bemu­tatták a bukaresti kiállításo­kon és a berni nemzetközi tár­laton. A Vörös Grivica lakónegyed­ben, ahol a múltban több mint ötezer ember nem tudott olvasni, ma már nagy keletje van a könyvnek. A rajon lako­sai több mint száz könyves­boltból és könyvstandból vásá­rolhatnak olvasnivalót s ugyan­akkor rendelkezésükre áll a klubok és a rajoni kultúrházak több mint harminc könyvtára, mintegy másfélmillió kötettel. A gyermekek 800 tanító és ta­nár irányításával ta­nulnak a rajon 24 nyolcosztályos és ál­talános iskolájában, amelyek­nek több mint a felét a népi hatalom éveiben építették. Említést érdemel, hogy a Vörös Grivica lakónegyedben van a „Mogosoaia" Alkotási Ház is. A középkori stílusban épült, tavaktól és dús növény­zettől övezett palotában jeles íróink és képzőművészeink al­kotják szocialista hazánk éle­tét tükröző műveiket. A nagyszabású új építkezé­sekkel egyidejűleg a kultúra egyre több vára emelkedik Vö­rös Grivicán. A múltban eb­ben a lakónegyedben az összes moziknak együttvéve is csak 800 férőhelyük volt. Ma vi­szont csupán az Infrafirea intre popoare mozinak nagyobb a befogadóképessége. Ezt az épü­letet a IV. Világifjúsági Fesz­tivál idején emelték, egy szép nyári színházzal egyetemben. Az utóbbi években további négy mozi épült. Vörös Grivica lakói tanul­nak, színházba, moziba járnak, olvasnak, énekelnek, sportol­nak, szüntelenül bővítik isme­reteiket. Az övék a szocialista kultúra valamennyi jótétemé­nye. EMIL BURLACU, az Agerpres szerkesztője 3RIVICA FÉNYES! * /V/ '"V/ Xy X; X» Xy X/ X^ X* X/ X* <“V/ Xi r*. J 1 11 A len- és kenderfonodákban elő­állított termékek önköltségének je­lentős részét képezi a nyersanyag ára. Érthető, hogy a fonodák mun­kaközösségei megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a nyersanya­gok fajlagos fogyasztásának csök­kentésére. A gyergyói „Március 8“ Lenfo­nodában az elmúlt évek során szép eredmények születtek ezen a téren. A múlt évben például 1 tonna vastagfonalat a tervezett 1,48 tonna kóc helyett 1,46 tonná­ból állítottak elő, így az év fo­lyamán közel 42 tonna nyersanya­got takarítottak meg. Hasonló a helyzet a vékonyfonal gyártásánál is. A fajlagos anyagfogyasztás csökkentése nem hatott károsan a termékek minőségére. A fonalak húzószilárdsága és más minőségi mutatói tökéletesen megfelelnek a szabvány előírásainak. A fajlagos anyagfogyasztás csökkentését elemezve, kitűnik, hogy a fonoda műszaki kollektívá­ja nagy figyelmet fordít a recept összeállítására, pontos alkalmazá­sára, és rövid időszakonként tör­ténő elemzésére. A fonalgyártás­hoz kétféle nyersanyagot (len és kender) használnak. Mind a len­ből, mind a kenderkócból több fé­le (— egészen pontosan 4 —) minőség érkezik a fonodába. A nyersanyagok ésszerű adagolásá­val érik el az optimális keveréket, melyből a kívánt minőségű fonal előállítható. A fentiek miatt azon­ban csak súlyban követhető a faj­lagos anyagfogyasztás. Megtör­ténhet, hogy kevesebb súlyú anya­got használtak fel az előirányzott­nál, de mind elsőosztályút, ami­nek az ára sokkal magasabb, mint a gyengébb minőségű kócé. Így aztán bár csökkent a fajlagos anyagfogyasztás, a nyersanyag ára túlhaladta a tervezettet. Éppen ezért vált szükségessé egy másik igen fontos intézkedés: az anyag mennyiség és minőség szerint történő, pontos és opera­tív nyilvántartásának megszerve­zése. A nyilvántartás tükörképe a termelésnek, mely jelzi az esetle­ges rendellenességeket, s így azon­nal lehet intézkedni. Elősegítette a fajlagos anyagfo­gyasztás csökkenését a termelés közben keletkező hulladék mennyi­ségének korlátozása és a gyártás után fennmaradó, fonalgyártásra már nem alkalmas anyag értéke­sítése is. KEVESEBB VILLANYÁRAMMAL TÖBB TERMELÉS A fonoda egyike tartományunk legkorszerűbb ipari egységeinek. Minden munkaszakasz gépesített, a munkások csupán a gépek beál­lítását, irányítását és működésé­nek ellenőrzését végzik. Ebből kö­vetkezik, hogy a termelés sok vil­lamosenergiát igényel. Az energia fogyasztási norma előírásai sze­rint minden tonna átlag vastag­ságú fonal előállításához 320 kilo­wattóra villamosenergia szüksé­ges. (Azért beszélünk átlagvas­tagságú fonalról, mivel 1 tonna vastag fonal előállítása kevesebb munkaráfordítást, azaz kevesebb villamosenergiát igényel, mint ugyancsak 1 tonna vékonyfonal). A főgépészeti osztály dolgozói igyekeztek olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek révén az előirányzott fogyasztási normákat teljesítsék. Ilyen intézkedés volt például a gépek és meghajtó motorok felülvizsgálása és az erő­szükséglet tökéletes összhangba­­hozása. Vagyis minden gépet meg­felelő erősségű motorral láttak el, elkerülve így azt, hogy ott, ahol 1 kilowattos motor is megfelel, 1,5 ki­­lowatto­st működtessenek. Tanul­mányozták a boltjárás kiküszöbö­lésének lehetőségét, és igyekeztek meggyőzni a dolgozókat, hogy a le­állás alkalmával ne csak a gépet, hanem a meghajtó motort is kap­,­csolják ki. A villamosenergia ésszerű, gaz­daságos felhasználása érdekében statikus kondenzátort szereltek fel, minek következtében a teljesít­ménytényező elérte a 0,96-ot. A fenti intézkedések révén az 1 tonna átlagvastagságú fonal elő­állításához előirányzott fogyasz­tást 260 kilowattórára csökkentet­ték, s így 197.506 lej megtakarí­tást értek el. Ez a megtakarítás még fokozódott azáltal, hogy a jó teljesítménytényező révén kedvez­ményben részesültek az elhasznált energia költségének megtérítésé­nél. PETELEI ISTVÁN A gyergyói lenfonódéban Csökken a fajlagos anyag- és energia­fogyasztás 2 A MAI LAPSZÁMBAN *­ ­ Értékes segítség a propa­ l­a­gandisták számára (2. ol- l ( dal). t l — Sport (2. oldal). t l •— Mai postánkból (2. oldal). ( 1 )—­ Nagy lehetőségek a cukor- s­­­répa terméshozamának nő- n­­­velésére (3. oldal). £ ) — Külpolitikai hírek (4. ol- i 2 dai). l ? ? A/ Xj X/ *“V/ /X/ X - Aj X/ X.- X* Xj <V V / A csicsói vasúti fűtőház dolgo­zói olyan munkasikerek elérésére törekszenek, melyekkel méltán kö­szönthetik az 1933-as sztrájkhar­cok évfordulóját. Lendületesebbé vált a szocialista munkaverseny, a mozdonyvezetők, fűtők és a ja­vítóműhelyek munkásai között egyaránt. Januárban a tervezett­nél 304 tonna egyezményes fűtő­anyaggal kevesebbet égettek el a mozdonyok gőzkazánjai alatt. Szénből és pakurából csupán a 150.150-es gőzmozdony személy­zete, Szász Lajos vezetésével, 30 tonnát takarított meg. Teljesítmé­nyüket megközelíti a 327.059-es vontató­mozdony gépész és fűtő csoportjának 29 tonnás megtakarí­tása. A csoportot Csibi Lajos ve­zeti. Valamennyiüket segítik sikereik elérésében a javítóműhely dolgo­zói. Chila Mátéi, Vallancs Pál és Nagy Árpád javítók a lelkiismere­tes munka példaképei. Igyekeznek szakmailag gyengébben felkészült társaikat segíteni, rávezetni a leg­jobb munkafogásokra. A 30 évvel ezelőtti hősi harcok tiszteletére a csicsói vasúti dolgo­zók munkavállalásokat tettek. Chi­­vu Dumitru, a mozdonyjavító mű­hely váltásvezetője, munkaközös­sége nevében vállalta, hogy hazafias munkával végzik el egy mozdony műszaki revízióját. Szász Lajos, Páll János és Elekes Jenő mozdonyvezetők vál­lalták, hogy megtakarított fű­tőanyaggal vontatnak el egy­­egy szerelvényt Csicsó és Gyí­mes között. Balázs Imre mozdony­­vezető is ezekben a napokban ve­zeti el Csicsóból Brassóba egy olyan személyvonat mozdonyát, melynek üzemeltetéséhez nem igé­nyelt külön fűtőanyagot. A vasúti dolgozók vállalása cponna- 34.000 kiló ócskavas három nap alatt Mint már arról beszámoltunk,­­ akció kezdete előtt az iskolákban, országszerte nagy ócskavas-gyűr­­­ üzemekben, falusi művelődési étt­tési akció kezdődött. Tartomá­nyunkból eddig a legszebb ered­ményt Udvarhely város és rajon ifjai érték el: február 8-tól 11-ig 34.000 kiló ócskavasat gyűjtöttek. Kitűnő eredményük a jó szerve­zésnek tulajdonítható, ugyanis az honokban ismertették a vasgyűj­tés nemzetgazdasági jelentőségét. Az udvarhelyiek mögött marad­nak a ludasi ifjak, akik 5000 kiló vasat szállítottak el a kohóknak és a gyergyóiak, akik mindössze 2800 kilót gyűjtöttek. Főiskolásaink életéből kellemesen telik a téli vakáció Minden nehéz munka után jól fog a pihenés, a szórakozás. Ezt tartotta szem előtt a marosvásár­helyi Diákszövetség is, amikor összeállította a téli vakáció prog­ramját A sokféle lehetőség tuda­tában, melyeket népi demokratikus rendszerünk biztosít tanulóifjúsá­­­gink számára — előzetesen vé­­­­leménykutatást rendeztek: ki hová­­ szeretne utazni, mivel szeretné­­ leginkább eltölteni a szünidőt? S­­ a diákok közül legtöbben tábo­­­rokba, üdülni kívánkoztak, ami­­ nem csupán a pihenésre nyújt jó lehetőséget, hanem ismerkedés­re, hasznos tapasztalatcserére is más egyetemek, főiskolák hallga­­­­tóival. Így hát kívánságaiknak — s persze érdemeiknek is — megfelelően, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszeré­szeti Intézet, a Pedagógiai Főis­kola és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet 89 hallga­tója két csoportban Szinajára és Felsőtömösre utazott, tíznapos tá­borozásra. Főiskolásaink két másik cso­portja Tusnádon, illetve Toplicán vert tanyát, teljes sí­felszereléssel amit a Diákszövetség biztosított számukra. S mivel az idő is na­gyon kedvez, főiskolásaink nagy­szerűen érzik magukat e sítábo­­rokban. De vajon mit csinálnak a Vá­sárhelyen tartózkodó diákok ? Nekik is kellemesen telik a szünidő. Tegnap, február 13-án reggel például 38 főiskolás indult el, hogy megismerkedjék tarto­mányunk két jelentős ipari objek­tumával. Ludason az elmúlt évek­ben épült korszerű cukorgyárat, Dicsőben pedig a „Karl Marx” Vegyipari Kombinátot látogatták­­­ meg. E kiránduláson olyan diá­­­­kok is részt vettek, akik az or­­­­szág más egyetemein tanulnak,­­­­ de a vakáció alatt itthon, Vásár-­­helyen tartózkodnak.­­ Különben élénk tevékenység folyik a szünidő napjaira az ét­kezdében berendezett diákklubban is- Jóelőre kidolgozott program szerint szervezik meg itt is a szó­rakoztató-nevelő tevékenységet. Február 5—15 között számos jól­sikerült rendezvényre került sor. Például kellemes elvtársi össze­jövetelt szerveztek a három felső­oktatási intézet diákjai számára. Érdekes találkozók, megbeszélések zajlottak le, továbbá a kortárs szovjet irodalom megismerésére. Ugyancsak a klub szünidei mű­sora alapján került sor a tarto­mányi képzőművészeti tárlat meg­tekintésére, „aki tud, az nyer“ könnyűzenei versenyre, zeneaudi­­ciókra, izgalmas sakkversenyek­re. Helyet kaptak az összejövete­lek műsorában a tudományos jel­legű és általános műveltséget gyarapító előadások, megbeszélé­sek is-így a „Tudományos újdon­ságok" címmel tartott megbeszé­lésen. Tóth Sándor, a Pedagógiai Főiskola tanára többek között ilyen­­ kérdésekre adott választ: „Hogyan lehet ellenőrizni a nuk­leáris robbantásokat ?“, „Petrucci professzor kísérletei és azok je­lentősége" stb. Nehéz is volna egy kis tudósí­tás keretében mindarról beszá­molni, ami egészében véve szép­pé, kellemessé teszi főiskolásaink téli vakációját s biztosítja szá­mukra a legjobb pihenési lehető­ségeket, hogy megújult erővel kezdjék újra legfőbb feladatuk teljesítését, a lelkiismeretes, szor­galmas tanulást. (o. I.) t . A téli szünidőben a főiskolások egyik kedvelt időtöltése volt a Marosvásárhely környéki dombo­kon való síelés Ellenőrzik a választók névjegyzékét Zetelakán i­s lelkesen készülnek a képviselőválasztásokra. A köz­ségi néptanács idejében összeállí­totta és kifüggesztette a válasz­tók névjegyzékét. A községben és a hozzátartozó Zeteváralján, Ivó­ban, Küküllőmezőn, Sikaszon és a többi helységben a választópolgá­rok ellenőrzik, hogy szerepel-e ne­vük a névjegyzéken. Eddig a vá­lasztóknak több mint fele tekin­tette meg a választók névjegyzé­két. -□□023- ikvM a s­zifva­aidiáktáro­iról Marosvásárhelyről, a három fő­iskoláról mintegy 100-an töltjük Szinaján a téli szünidőt. Nagyon jól érezzük magunkat. Az ország minden részéből vannak itt kirán­dulók, üdülők, főiskolások. Ismét találkoztunk régi barátokkal, új barátságot kötöttünk. Kényelmes villákban lakunk, el­látásunk kitűnő. A szinajai fő­iskolás tábor vezetősége gazdag programot állított össze. Szinte mindennap kirándulunk a Carai­­manra és a Bucegi más festői szépségű helyeire. A Pele? kastélyt is meglátogattuk. Délutánonként a Kultúrház várja vendégeit. Iz­galmas sakkbajnokság folyik. Az eredményeket még nem tudjuk, de azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a vásárhelyi főiskolásokat képviselő Parádi Levente, Kovács Sándor és Brindás Gyula eddig nem hoztak szégyent ránk. A klubban mindenki kedve sze­rint szórakozhat. Lehet asztali­teniszezni, vagy akár a zeneterem­ben előadást hallgatni. A színházteremben minden este van műsor. Több filmet láttunk s meghallgattuk a Iasi-i és a ko­lozsvári főiskolások könnyűzenei együtteseit. Szilágyi Erzsébet, Gergőfi László, Chiriloiu Marcela többek között ismeretséget kötöttek egy néger diákkal. Nemrég érkezett Kenyá­ból , matematikai tanár szeretne lenni, de először egy évet a filoló­gián tanul, hogy elsajátítsa a ro­mán nyelvet. De vannak itt indi­aiak, kínaiak, vietnámiak, koreai­ak, mexikóiak és mások is. Jól beszélnek románul, így könnyen megértjük egymást. Esténként tánccal, zenével bú­csúzunk a naptól. Majd pihenni térünk, de már tervezgetjük, hogy holnap mit csinálunk. Sokat nem kell törnünk a fejünket, mert a tábor vezetősége gondoskodik a szünidő kellemes eltöltéséről. KELEMEN FERENC, a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola hallgatója --------------------□□---------------­ Növekszik a CEC betétesek száma Ludas rajon üzemeinek és intéz­ményeinek dolgozói körében is egyre nagyobb teret hódít a taka­rékossági mozgalom. A rajoni fo­gyasztási szövetkezet alkalmazot­tai közül 72 CEC könyv tulajdo­nos havonta 5600 lejt tesz taka­rékpénztárba. A kenderáztató dol­gozói közül 129-en, a Cukorgyár­ban 188-an takarékoskodnak, és havonta 8800, illetve 12.700 lejt helyeznek takarékpénztárba. M. Gh. levelező

Next