Vörös Zászló, 1967. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-14 / 11. szám
__ ___ _ Sajtóértekezlet Hanoiban HANOI (Agerpres). — Jean Pierre Vigier, a neves francia fizikus, az USA vietnami háborús bűncselekményeit kivizsgáló nemzetközi törvényszék vizsgálóbizottságának tagja Hanoiban egy sajtóértekezleten kijelentette: „Bizonyítékai vannak arra, hogy az USA napalm bombákat használt Észak-Vietnam ellen“. A sajtóértekezleten, amelyen részt vettek a vietnami nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottság egyes tagjai is, bemutatta Hoang Van Hap, Quang Binh tartományi 26 éves parasztot, akit tavaly február 22-én súlyosan megsebesített egy napalm bomba. A fiatal paraszt kezén és arcán égési sebek voltak. Vigier ezután foszforbomba-repeszeket mutatott fel, amelyeket Vinh Linh tartományban, a 17. szélességi fok közelében a demilitarizált övezetben találtak. Kijelentette, hogy az USA Vietnamot „a korszerű fegyverek kísérleti területéül“ használja fel. Erről tanúskodnak az itt felhasznált különféle bombák és fegyverek — mondotta a francia fizikus. „Rendkívül súlyos — mondotta Vigier —, hogy az amerikai légierő rendszeresen használ repeszbombákat, amelyek kizárólag a békés okosság ellen irányulnak. Megállapítása' szerint az Észak-Vietnamra dobott bombák fele repeszbomba. Thanh Hoa tartomány egyik körzetében az amerikai repülőgépek 20.000 robbanóbombát és 25.000 repeszbombát dobtak le. Mindez azt bizonyítja, hogy kísérletek folynak a lakosság tömeges pusztítására“. Leon Matarasso francia ügyvéd, az első vizsgálóbizottság elnöke a France Presse tudósítása szerint kijelentette, hogy „az USA nagyszabású és rendszeres bombatámadásokat hajt végre az észak-vietnami lakosság és kimondottan civil jelegű objektumok ellen“. „Mint jogász úgy vélem — mondotta —, hogy az USA a nemzetközi jogszabályokba ütköző eszközöket és eljárásokat alkalmaz és népirtásnak minősített bűncselekményeket követ el“. „Az USA népirtásnak minősített bűncselekményeket követ el Észak-Vietnamban" DÉL-VIETNAM. Súlyos veszteségeket szenvedtek az amerikai csapatok a Mekong folyó delta-vidékén indított akciójuk során. A képen: helikoptereken szállítják a súlyosan sebesült amerikai XEKONG DELTÁJÁBAN „látványos offenzíva“ helyett súlyos veszteségeket szenvednek az amerikai csapatok SAIGON (Agerpres). — A Mekong deltájában lévő amerikai csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek annak a rajtaütésszerű támadásnak a során, amelyet a hazafias haderők Thanh Phu félsziget vidékén Saigontól délre mintegy 100 kilométerre hajtottak végre. A hazafiak megtámadták az amerikai tengerészgyalogság egyik alegységét, amely részt vesz az úgynevezett Deck House Five műveletben, és súlyos emberveszteséget okoztak neki, noha sürgősen tüzérséget és helikoptert küldtek segítségére. „A hazafias erők elleni látványos offenzíva“ egy héttel ezelőtt kezdődött s abban egy csaknem 4 000 főből álló „amerikai inváziós erő“ vesz részt — írja az AP. Az első nagyobb összeütközés az agresszoroknak komoly veszteséget okozott. SAIGON (Agerpres). A Felszabadulás dél-vietnami hírügynökség közleményekben számol be a Nemzeti Felszabadítási Front csapatainak a különböző dél-vietnami tartományokban kivívott sikereiről. Az egyik közlemény szerint a hazafiak osztagai január 12-én reggel erős aknatüzet zúdítottak a Can Tho tartományban nemrég épített amerikai repülőtérre, valamint a saigoni haderőknek a tartomány északnyugati részén lévő katonai berendezéseire. A saigoniak a meglepetésszerű támadás következtében súlyos veszteségeket szenvedtek. Az amerikai repülőtér több helyen megrongálódott, katonákat Veszélyes „társasjáték“ Amikor Ian Smith miniszterelnök bejelentette azt a szándékát, hogy „köztársasággá“ kiáltja ki Rhodésiát, egy jogi érvhez folyamodott: az a körülmény, hogy Anglia a Biztonsági Tanácshoz fordult, azt jelenti, hogy a laburista kormány nem tekinti kizárólag a saját hatáskörébe tartozónak a rhodésiai kérdést... De Ian Smith nem siet maradéktalanul alkalmazni tervét, azaz formálisan tagadni az angol királynő névleges rhodésiai államfői minőségét, és hazaküldeni Londonba a brit kormányzót. A jelek szerint a salisburyi rasszisták „tartaléktromf“nak tartják azt a fenyegetőzést, hogy kilépnek a Commonwealth-ból, s erre csak abban az esetben kerülne sor, ha nem tudnának érvényt szerezni elgondolásaiknak az angol a rhodésiai tárgyalások különböző fordulóin. A délihodésiai szeparatista hatóságok ugyanakkor nem hagyják figyelmen kívül azt a veszélyt sem, hogy köztársaság kikiáltása esetén csak elenyésző számú állammal létesíthetnének saját diplomáciai kapcsolatokat. Ezért egyelőre megelégszenek azzal, hogy formálisan a brit korona égisze alatt maradjanak és „csak“ a tényleges hatalmat gyakorolják tetszésük szerint Salisburyben. Noha a Tiger cirkálón lefolyt Wilson—Smith tárgyalások nyomán létrejött angol—rhodésiai egyezményt Salisbury elutasította, az angol kormány nem foganatosított hatékony intézkedéseket. A Biztonsági Tanácsban az angol megbízottak nem szorgalmazták drasztikus intézkedések alkalmazását és elutasították a javaslataikhoz előterjesztett afrikai módosító indítványokat, voltaképpen tehát a legártalmatlanabb „szelektív szankciók“ bevezetését kérték. Most, egy hónappal a dél-rhodésiai hatóságok elleni szankciók megszavazása után, az egész világ megbizonyosodhatott azok hatástalanságáról. A salisburyi kormány semmi jelét sem mutatja az „összeroppanásnak“, mint ahogy nem is roppant össze az olajszállítások paródikus megtiltásától, amelyet Anglia rendelt el nyomban a függetlenség egyoldalú kikiáltása után. És az is világos, hogy kevés remény van a helyzet változására márciusig, amikor U Thant ENSZ-főtitkár jelentést tesz a „szelektív szankciók“ alkalmazásáról. Az ENSZ történetében teljesen szokatlan momentumot jelentett a rhodésiai válság megvitatása: az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállása óta először határozta el kötelező szankciók alkalmazását egy állammal szemben. Erre csak a népszövetségben volt példa, amikor az Etiópia elleni olasz agresszió kérdésével foglalkoztak. Kétségkívül jogosan lehet párhuzamot vonni azoknak a szankcióknak az eredménytelensége között, amelyeket több mint három évtizeddel ezelőtt az agresszorok ellen, most pedig a hatalombitorolók ellen léptettek életbe... A gazdasági szankciók hatásának meghiúsításáért a dél-rhodésiai raszszisták mindenekelőtt a Dél-afrikai Köztársasággal és Portugáliával fenntartott kapcsolataikat veszik igénybe. Ugyanakkor azok a társaságok, amelyek nem akarják a közvélemény előtt elismerni, hogy figyelmen kívül hagyják az ENSZ-ben elhatározott gazdasági szankciókat, kerülő utakhoz folyamodnak. Azokon az angol cégeken kívül, amelyek növelték kereskedelmüket Pretoriával, más nyugati társaságok is közvetítőket használnak fel a Salisburyvel folytatott kereskedelemben. Az angol újságok megírták, hogy Marcel Boussac francia gyáros 4 millió font sterlinges ügyletet kötött, s kerülő úton ezért az összegért textiltermékeket szállít Rhodésiába. Ilyképpen a blokádot „de facto“ megszegik. Az ENSZ intézkedéseinek semmibe vevését Ian Smith azzal is kimutatta, hogy újévi rádióbeszédében a világszervezetet a . . . sátánnal hasonlította össze, amelynek azonban — véleménye szerint — nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a földön. Persze, senki sem képzelheti, hogy a salisburyi hatóságok ily sértő magatartást tanúsíthatnának, ha — a dél-afrikai raszszisták és a portugál gyarmatosítók támogatásán kívül — nem számíthatnának befolyásos londoni körökre. A dél-rhodésiai rasszisták és bizonyos befolyásos londoni körök jóviszonyát egyébként az Economist című folyóirat egyik legutóbbi számának fedőlapján a következő rajzzal szemléltette: Salisbury „tiszteletre méltó úriemberek“, fölöttük pedig nyilván a brit olvasókhoz intézett kérdés: „Ellenük akartok harcolni?". Az „anyaország“ és a dél-rhodésiai lázadók közötti viszony előre megállapított szabályú társasjátékként folyik, amelyben a felek egyike sem akar túl messze menni. Ian Smith fennhangon hirdette, hogy meggyőződése szerint az angolok nem fogják őt erőszakkal eltávolítani! A salisburyi hatóságok bíznak a jelenlegi „fair play“ tiszteletben tartásában, s ezért merészen manővereznek. Ian Smith hallani sem akar arról, hogy az afrikai többség képviselői akár a legcsekélyebb mértékben is helyet kapjanak a kormányzásban. A Die Welt című újságnak adott interjújában kijelentette: „nem fogadhatok be a kabinetbe olyan embereket, akik — mint a mérsékelt afrikaiak — nem értenek egyet politikai irányvonalunkkal“. Másrészt azonban a rasszista rendszer fenntartásával egyidejűleg a Smith-kormány bizonygatni próbálja „becsületes szándékait“ is. E héten összehívta az afrikai törzsek 26 képviselőjét, és „megszerezte“ hozzájárulásukat politikája számára. Utóbb azonban kiderült, hogy ezek a „képviselők“ a salisburyi hatóságok alkalmazottai, és törzseik renegátoknak tartják őket. ... Az angolok pedig folytatják a „társasjátékot“ a salisburyi rasszistákkal. Közben a rhodésiaiak döntő többségének, vagyis a bennszülötteknek az érdekeit figyelmen kívül hagyják. Ilyképpen a Salisbury rendszer, akár a Commonwealth-ben marad, akár szakit Angliával és rasszista köztársaságot kiált ki, a feszültség és a konfliktusok forrását jelenti az afrikai földrészen. 7. FLOREA sfufii n spommEnTHR ! MOBUTU kongói elnök interjúja KINSHASA (Agerpres). — Mobutu elnök a Jeune Afrique tunéziai folyóiratnak adott interjújában kijelentette: a kinshasai hatóságok elsősorban azért határozták el az Union Miniere du Haut Katanga társaság megszüntetését, mert ,,a társaság vezetői nem voltak hajlandók együttműködni a kongói hivatalos közegekkel“. Az Union Maiere du Haut Katanga — mondotta Mobutu — olyan nagy gazdasági és pénzügyi hatalomra tett szert, hogy nyomás gyakorlásával minden állami ellenőrzést megakadályozott a katangai rézkitermelés és értékesítés fölött, s így szembekerült azzal a politikánkkal, hogy a gazdaságot a nemzet szolgálatába állítsuk. Ezenkívül a társaság folytatta neokolonialista politikáját, amelyet mi le akarunk küzdeni. Katangát többé nem fogják kiszipolyozni, mint a múltban a nagy nemzetközi trösztök, mivel az Union Miniere helyett létesített új társaságban a kongóiak vannak többségben. Párizsban pénteken, az 1963 októberében aláírt francia—nyugatnémet együttműködési szerződés keretében, megbeszélések kezdődtek de Gaulle tábornok és Kiesinger kancellár között. A két ország közötti megbeszélések, amelyek az utóbbi években mindössze a felek mindinkább eltérő álláspontjának leszögezésére szolgáltak alkalmul, a jelek szerint egyelőre nem a megszokott légkörben folynak. Súlyos válság után, amelynek okai között a külpolitikai té A FRANCIA - NYUGATNÉMET MEGBESZÉLÉSEK nyerők nem kis szerepet játszottak, Bonn most Párizsba küldte Kiesinger kancellárt és Willy Brandt külügyminisztert. Hogy még jobban kihangsúlyozzák Bonn új orientációját, a nyugatnémet küldöttségben nem vesz részt Schröder volt külügyminiszter, akinek jelenlegi honvédelmi miniszteri tisztségében, az eddigi szokás szerint, Messmer kartársával szemben kellett volna ülnie a tárgyalóasztalnál. A régi kormányban Schröder ugyanis Erharddal együtt az USA-val való szoros szövetséget szorgalmazta. Egyébként mindkettőjüknek többször is szemükre vetették, hogy útját állták a francia—nyugatnémet egyezmény megvalósításának. Kiesinger bundestagi kormánynyilatkozatában külön fejezetet szentelt az NSZK és Franciaország közötti kapcsolatoknak. A kancellár történelmi, földrajzi és politikai tényezőkkel támasztotta alá a francia—nyugatnémet együttműködés fejlesztésének szükségességét. Hangsúlyozta azt a szerepet, amelyet a francia—nyugatnémet szövetség betölthetne a nyugat-európai politikai fejlődésben és a szocialista országokkal való kapcsolatok javulásában. Ezzel összefüggésben ugyanakkor kiemelte, hogy Nyugat-Európának minél szorosabb szövetséget kell fenntartania az USA-val. Köztudomású azonban, hogy a francia kormány és az amerikai kormány politikája között, amely utóbbihoz Bonn erősen hozzá van kötve, igen nagy különbség van. Franciaország idejét múltnak tekinti az atlanti szövetség jelenlegi szervezési formáját, elítéli az USA délkeletázsiai agresszióját és meg akarja változtatni a nyugati világ valutarendszerét, amelyben a dollár uralkodó szerepet tölt be. A nyugatnémet kormány, a francia kormánnyal ellentétben, a NATO megszilárdításáért száll síkra, egyetért az amerikaiak vietnami politikájával és tartózkodást tanúsít a valutarendszer megváltoztatására vonatkozó francia javaslatokkal szemben. Megfigyelők véleménye szerint a legfőbb kérdés, amelytől a francia—nyugatnémet szerződés felújítása függ, az USA-val fenntartott kapcsolatok problémája. A francia—nyugatnémet megbeszélések napirendjén ugyanakkor olyan pontok is szerepelnek, amelyek megvitatása bizonyos eredményekhez vezethet. Anglia közös piaci csatlakozását illetően például a franciák követelik London , szoros és teljes csatlakozását a római szerződéshez és ezt az álláspontot egyre inkább magukévá teszik a nyugatnémetek is. A másik fontos kérdés a kelet-nyugati kapcsolatok problémája. Kiesinger kormánynyilatkozatában kijelentette, hogy az új nyugatnémet kormány a kapcsolatok megjavítására törekszik a szocialista országokkal, és ezt a szándékot a francia kormány üdvözölte. Tekintettel a francia—nyugatnémet kapcsolatok problémáinak sokféleségére, nem várhatók azonnali, konkrét eredmények ezektől a tárgyalásoktól. Ennek ellenére a de Gaulle—Kiesinger találkozó alkalmat nyújthat az álláspontok tisztázására, ami döntő befolyást gyakorolhat a francia— nyugatnémet kapcsolatok jövőbeli fejlődésére. C. VARVARA Szembesítették a Ben Barka-ügy vádlottait PÁRIZS (Agerpres). A párizsi igazságügyi palotában csütörtökön szembesítették mindazokat, akiket azzal vádolnak, hogy részt vettek Ben Barka marokkói ellenzéki vezér elrablásában. A szemb°sítést Dlimi ezredesnek, a marokkói sziguránca volt igazgatóhelyettesének az ügyvédjei kérték. Dlimit előzetes letartóztatásban tartják Párizsban, miután önként jelentkezett a francia hatóságoknál. Az ügyvédek tudomást szereztek arról, hogy Marcel Le Rove Finville, a francia kémelhárító szolgálat volt vezetője 1965 áprilisában titokban találkozott Antoine Lopezzel, a kémelhárítás ügynökével, El Mahi marokkói diákkal — mindhárman a Ben Barka-per vádlottjai — és más személyekkel. Dlimi védői bizonyítékot szeretnének kovácsolni ebből a titkos találkozóból arra, hogy Ben Barka ellen összeesküvést szőttek a marokkói titkosszolgálat részvétele nélkül. A szembesítés nem járt semmiféle eredménnyel mert a vádlottak azt állították, hogy az említett találkozón egészen más kérdésről volt szó, s még csak ki sem ejtették Ben Barka nevét. ---------------------------------------- Újabb szélhámosságokra derült fény Bobby Baker perében WASHINGTON (Agerpres). Washingtonban most folyik Bobby Bakernek, az USA szenátusa demokrata többsége volt titkárának pere. A csütörtöki ülésen újabb fény derült e befolyásos amerikai politikus 1955 és 1963 között elkövetett visszaéléseire és szélhámosságaira. A törvényszék ezúttal a vádlott és a kaliforniai bankkörök kapcsolatait vizsgálta. Kenneth Childs Los Angeles-i bankár, aki tanúként szerepel a tárgyaláson elmondotta, hogy Baker 1962 októberében felszólította hogy szerezzen 100 000 dollárt a kaliforniai hitelintézetektől nyolc szenátusi és képviselőházi jelölt választási alapjának céljaira. Childs szerint az érdekeltek sohasem közölték, hogy megkapták-e ezeket az alapokat. A közvádló szintén közölte hogy bizonyítékai vannak, amelyek szerint Baker 100 000 dollárból 80 000 dollárt magának tartott meg. Stuart Davis, a Great Western Financial Corp. társaság elnöke tanúként elmondotta, hogy 1962. októberében két 50 000 dollárt tartalmazó borítékot adott át Bakernek, ugyancsak a választási kampány céljaira. Bobby Bakert 1966. január 5- én helyezték vád alá egy szövetségi esküdtszék 15 hónapig tartó vizsgálata után. Adócsalással, szélhámossággal és sikkasztással vádolják. A LOOK CÍMŰ FOLYÓIRAT vezetősége közölte, hogy pert indít a Stern nyugatnémet folyóirat ellen, mert nem tartotta be a William Manchester Egy elnök halála című könyvének kiadásával kapcsolatos megállapodást. A Look folyóirat képviselője kijelentette, hogy a Stern megszegte a megállapodást, mert a meghatározott időpont előtt közölte az első fejezeteket. A nyugatnémet folyóirat megsértette azt a rendelkezést is, hogy töröljék a könyvnek azokat a részeit, amelyeket a Look Jacqueline Kennedy asszony kérésére kihagyott. A NAGY HŐSÉG KÖVETKEZTÉBEN az év első kilenc napjában Sao Paulo brazil államban 52 gyermek meghalt, 442-őt pedig kórházba kellett szállítani. Rio de Janeiro-i hírek szerint 2450 gyermekdehidrációs esetet jegyeztek fel. • HUSZONKILENC HALÁLOS ÁLDOZATOT követelt a hideghullám, amely az utóbbi napokban Mexikó legnagyobb részében éreztette hatását. Csupán a fővárosban 23 ember halt meg. Ciudad de Mexicoban a hatóságok mentőosztagokat szerveznek a főváros északi városnegyedeiben hajléktalanná vált 4 000 lakos megsegítésére. A Remedios folyó áradása ugyanis számos házat súlyosan megrongált. A rossz időjárás miatt szétzilált közlekedés lassanként visszatér rendes medrébe. • A LAMBIRD 2 távközlési mesterséges hold fedélzeti készülékei, mint megállapították, normálisan működnek. A mesterséges holdat szerdán lőtték fel Cape Kennedyről. Jelenleg ideiglenes röppályán kering, de szombaton vagy vasárnap ,,stacionális“ pályára vezérlik a Csendesóceán fölé. A mesterséges holdat távközlésre kívánják felhasználni az USA és Ausztrália, illetve Japán között. • ELHUNYT IZRAEL LEGIDŐSEBB LAKOSA, a 121 éves Abou Jumna El Assadi. A dokumentumok szerin 1845-ben született és éveken át szolgált a török hadseregben Túlélte 84 gyermekét, unokáját és dédunokáját, nem volt beteg soha. J A P A N: — Tokió mellett, a kamatai állomás közelében egy kisiklott villamosvonat belerohant egy épületbe. Szerencsés véletlen folytán a házban tartózkodó két személynek semmi bántódása nem történt A mai idők egyik legnagyobb úttörő feladata RIO DE JANEIRO (Agerpres). A brazíliai Manaosban megkezdte munkálatait az Amazon folyam hatalmas medencéjének benépesítési és fejlesztési terveivel foglalkozó értekezlet. Az Amazonsíkság a világ egyik legtermékenyebb része. A Juraey Magalhaes külügyminiszter elnökletével összeült értekezleten diplomaták, mérnökök, egészségügyi és telepütésügyi szakemberek vesznek részt hat latin-amerikai országból. Az Amazon medencéjének legnagyobb része Brazíliában fekszik, de átterjed Peruba, Kolumbiába, Ecuadorba, Bolíviába és Venezuelába is. A hatalmas terület jelenleg teljesen lakatlan. A Reuter szerint általános vélemény az, hogy e terv végrehajtása a mai idők egyik legnagyobb úttörő feladata. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Szovjet Hősök tere 2. sz. Tel. : 20—32. Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és önkéntes sajtóterjesztőknél. Nyomda: Nyomdaipari Vállalat Marosvásárhely, Poligrafier utca 3. sz. Telefon: 26—43. Rendelési szám: 219 ** VÖRÖS ZÁSZLÓ KATONAI Államcsíny TOGÓBAN LONNE (Agerpres). A togói lappangó politikai válságban csütörtök éjjel éles fordulat következett be: a fegyveres erők átvették a hatalmat és eltávolították az összes polgári szerveket. Etienne Guassingbe Eyadema, a togói hadsereg vezérkari főnöke rádiónyilatkozatában hangsúlyozta: a hadsereg azért vette át a hatalmat, hogy „véget vessen az országban uralkodó politikai zűrzavarnak“. Amint a sajtóügynökségek jelentik, Nicolas Grunitzki volt elnök lemondott, és hivatalos rezidenciáján tartózkodik. Löméből, Togo fővárosából érkezett hírek szerint a polgári hatóságok eltávolítása incidensek nélkül ment végbe. Péntek hajnalban a hadsereg vezetői ostromállapotot hirdettek ki az egész országban, lezárták a határokat és felfüggesztették az összes politikai pártok tevékenységét. Eyadema alezredes első programnyilatkozatában hangsúlyozta: „Togo tiszteletben tartja az ENSZ Alapokmányát, teljesíti az eddig kötött öszszes külföldi vonatkozású egyezményeket, és tagja marad az Afrikai Egységszervezetnek. A nemzetgyűlés feloszlatása és az alkotmány felfüggesztése nyomán nemzeti megbékélési bizottság alakul abból a célból, hogy ideiglenes intézményeket létesítsen rövid időszakra, amely után általános választásra kerül sor. Eyadema alezredes kijelentette: a hadsereg kötelezettséget vállal, hogy átadja a hatalmat a polgári személyeknek, ha helyre áll a rend és a biztonság.