Vörös Zászló, 1967. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-14 / 11. szám

__ ___ _ Sajtó­értekezlet Hanoiban HANOI (Agerpres). — Jean Pierre Vigier, a neves francia fizikus, az USA vietnami háborús bűncselekményeit kivizs­gáló nemzetközi törvényszék vizsgálóbizottságának tagja Ha­noiban egy sajtóértekezleten ki­jelentette: „Bizonyítékai vannak arra, hogy az USA napalm bom­bákat használt Észak-Vietnam ellen“. A sajtóértekezleten, ame­lyen részt vettek a vietnami nem­zetközi felügyelő és ellenőrző bi­zottság egyes tagjai is, bemu­tatta Hoang Van Hap, Quang Binh tartományi 26 éves parasz­tot, akit tavaly február 22-én sú­lyosan megsebesített egy napalm bomba. A fiatal paraszt kezén és arcán égési sebek voltak. Vigier ezután foszforbomba-repeszeket mutatott fel, amelyeket Vinh Linh tartományban, a 17. széles­ségi fok közelében a demilitari­­zált övezetben találtak. Kijelen­tette, hogy az USA Vietnamot „a korszerű fegyverek kísérleti területéül“ használja fel. Erről tanúskodnak az itt felhasznált különféle bombák és fegyverek — mondotta a francia fizikus. „Rendkívül súlyos — mondotta Vigier —, hogy az amerikai lé­gierő rendszeresen használ re­peszbombákat, amelyek kizárólag a békés okosság ellen irányul­nak. Megállapítása' szerint az Észak-Vietnamra dobott bombák fele repeszbomba. Thanh Hoa tartomány egyik körzetében az amerikai repülőgépek 20.000 rob­banóbombát és 25.000 repeszbom­bát dobtak le. Mindez azt bizo­nyítja, hogy kísérletek folynak a lakosság tömeges pusztítására“. Leon Matarasso francia ügy­véd, az első vizsgálóbizottság el­nöke a France Presse tudósítá­sa szerint kijelentette, hogy „az USA nagyszabású és rendszeres bombatámadásokat hajt végre az észak-vietnami lakosság és ki­mondottan civil jelegű objektu­mok ellen“. „Mint jogász úgy vélem — mondotta —, hogy az USA a nemzetközi jogszabá­lyokba ütköző eszközöket és el­járásokat alkalmaz és népirtás­nak minősített bűncselekménye­ket követ el“. „Az USA népirtásnak minősített bűncselekményeket követ el Észak-Vietnamban" DÉL-VIETNAM.­­ Súlyos veszteségeket szenvedtek az amerikai csapatok a Mekong folyó delta-vidékén indított akciójuk során. A képen: helikoptereken szállítják a súlyosan sebesült amerikai X­EKONG DELTÁJÁBAN „látványos offenzíva“ helyett súlyos veszteségeket szenved­nek az amerikai csapatok SAIGON (Agerpres). — A Me­kong deltájában lévő amerikai csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek annak a rajtaütés­­szerű támadásnak a során, a­­melyet a hazafias haderők Thanh Phu félsziget vidékén Sai­gontól délre mintegy 100 kilomé­terre hajtottak végre. A hazafiak megtámadták az amerikai tenge­részgyalogság egyik alegységét, a­­mely részt vesz az úgynevezett Deck House Five műveletben, és súlyos emberveszteséget okoztak neki, noha sürgősen tüzérséget és helikoptert küldtek segítségére. „A hazafias erők elleni látványos offenzíva“ egy héttel ezelőtt kez­dődött s abban egy csaknem 4 000 főből álló „amerikai inváziós erő“ vesz részt — írja az AP. Az első nagyobb összeütközés az agresszo­roknak komoly veszteséget oko­zott. SAIGON (Agerpres).­­ A Fel­­szabadulás dél-vietnami hírügy­nökség közleményekben számol be a Nemzeti Felszabadítási Front csapatainak a különböző dél-viet­nami tartományokban kivívott si­kereiről. Az egyik közlemény sze­rint a hazafiak osztagai január 12-én reggel erős aknatüzet zúdí­tottak a Can Tho tartományban nemrég épített amerikai repülő­térre, valamint a saigoni had­erőknek a tartomány északnyuga­ti részén lévő katonai berendezé­seire. A saigoniak a meglepetés­szerű támadás következtében sú­lyos veszteségeket szenvedtek. Az amerikai repülőtér több helyen megrongálódott, katonákat Veszélyes „társasjáték“ Amikor Ian Smith miniszterelnök bejelentette azt a szándékát, hogy „köztársasággá“ kiáltja ki Rhodésiát, egy jogi érvhez folyamodott: az a kö­rülmény, hogy Anglia a Biztonsági Tanácshoz fordult, azt jelenti, hogy a laburista kormány nem tekinti kizá­rólag a saját hatáskörébe tartozónak a rhodésiai kérdést... De Ian Smith nem siet maradéktalanul alkalmazni tervét, azaz formálisan tagadni az an­gol királynő névleges rhodésiai állam­fői minőségét, és hazaküldeni London­ba a brit kormányzót. A jelek szerint a salisburyi rasszisták „tartaléktromf“­­nak tartják azt a fenyegetőzést, hogy kilépnek a Commonwealth-ból, s erre csak abban az esetben kerülne sor, ha nem tudnának érvényt szerezni elgon­dolásaiknak az angol a rhodésiai tár­gyalások különböző fordulóin. A dél­­ihodésiai szeparatista hatóságok u­­gyanakkor nem hagyják figyelmen kí­vül azt a veszélyt sem, hogy köztár­saság kikiáltása esetén csak elenyésző számú állammal létesíthetnének saját diplomáciai kapcsolatokat. Ezért egye­lőre megelégszenek azzal, hogy formá­lisan a brit korona égisze alatt marad­janak és „csak“­ a tényleges hatalmat gyakorolják tetszésük szerint Salisbu­­ryben. Noha a Tiger cirkálón lefolyt Wil­son—Smith tárgyalások nyomán létre­jött angol—rhodésiai egyezményt Sa­lisbury elutasította, az angol kormány nem foganatosított hatékony intézke­déseket. A Biztonsági Tanácsban az angol megbízottak nem szorgalmazták drasztikus intézkedések alkalmazását és elutasították a javaslataikhoz elő­terjesztett afrikai módosító indítvá­nyokat, voltaképpen tehát a legártal­matlanabb „szelektív szankciók­“ be­vezetését kérték. Most, egy hónappal a dél-rhodésiai hatóságok elleni szankciók megszava­zása után, az egész világ megbizonyo­sodhatott azok hatástalanságáról. A sa­lisburyi kormány semmi jelét sem mu­tatja az „összeroppanásnak“­, mint a­­hogy nem is roppant össze az olajszál­lítások paródikus megtiltásától, ame­lyet Anglia rendelt el nyomban a füg­getlenség egyoldalú kikiáltása után. És az is világos, hogy kevés remény van a helyzet változására márciu­sig, amikor U Thant ENSZ-főtitkár jelentést tesz a „szelektív szankciók“ alkalmazásáról. Az ENSZ történetében teljesen szokatlan momentumot jelen­tett a rhodésiai válság megvitatása: az Egyesült Nemzetek Szervezete fennál­lása óta először határozta el kötelező szankciók alkalmazását egy állammal szemben. Erre csak a népszövetségben volt példa, amikor az Etiópia elleni olasz agresszió kérdésével foglalkoz­tak. Kétségkívül jogosan lehet párhu­zamot vonni azoknak a szankcióknak az eredménytelensége között, amelye­ket több mint három évtizeddel ezelőtt az agresszorok ellen, most pedig a ha­talombitorol­ók ellen léptettek életbe... A gazdasági szankciók hatásának meghiúsításáért a dél-rhodésiai rasz­­szisták mindenekelőtt a Dél-afrikai Köztársasággal és Portugáliával fenn­tartott kapcsolataikat veszik igénybe. Ugyanakkor azok a társaságok, ame­lyek nem akarják a közvélemény előtt elismerni, hogy figyelmen kívül hagy­ják az ENSZ-ben elhatározott gazda­sági szankciókat, kerülő utakhoz fol­­yamodnak. Azokon az angol cégeken kívül, amelyek növelték kereskedel­müket Pretoriával, más nyugati társa­ságok is közvetítőket használnak fel a Salisburyvel folytatott kereskedelem­ben. Az angol újságok megírták, hogy Marcel Boussac francia gyáros 4 mil­lió font sterlinges ügyletet kötött, s kerülő úton ezért az összegért textil­­termékeket szállít Rhodésiába. Ilykép­­pen a blokádot „de facto“ megszegik. Az ENSZ intézkedéseinek semmibe vevését Ian Smith azzal is kimutatta, hogy újévi rádióbeszédében a világ­­szervezetet a . . . sátánnal hasonlította össze, amelynek azonban — véleménye szerint — nem kell túl nagy jelentő­séget tulajdonítani a földön. Persze, senki sem képzelheti, hogy a salisburyi hatóságok ily sértő magatartást tanú­síthatnának, ha — a dél-afrikai rasz­­szisták és a portugál gyarmatosítók támogatásán kívül — nem számíthat­nának befolyásos londoni körökre. A dél-rhodésiai rasszisták és bizonyos be­folyásos londoni körök jóviszonyát e­­gyébként az Economist című folyóirat egyik legutóbbi számának fedőlapján a következő rajzzal szemléltette: Salis­bury „tiszteletre méltó úriemberek“, fölöttük pedig nyilván a brit olvasók­hoz intézett kérdés: „Ellenük akartok harcolni?". Az „anyaország“ és a dél-rhodésiai lázadók közötti viszony előre megálla­pított szabályú társasjátékként folyik, amelyben a felek egyike sem akar túl messze menni. Ian Smith fennhangon hirdette, hogy meggyőződése szerint az angolok nem fogják őt erőszakkal eltá­volítani! A salisburyi hatóságok bíz­nak a jelenlegi „fair play“­ tisztelet­ben tartásában, s ezért merészen ma­nővereznek. Ian Smith hallani sem akar arról, hogy az afrikai többség képviselői akár a legcsekélyebb mér­tékben is helyet kapjanak a kormány­zásban. A Die Welt című újságnak adott interjújában kijelentette: „nem fogadhatok be a kabinetbe olyan em­bereket, akik — mint a mérsékelt af­rikaiak — nem értenek egyet politikai irányvonalunkkal“. Másrészt azonban a rasszista rendszer fenntartásával egyidejűleg a Smith-kormány bizony­gatni próbálja „becsületes szándékait“ is. E héten összehívta az afrikai tör­zsek 26 képviselőjét, és „megszerezte“ hozzájárulásukat politikája számára. Utóbb azonban kiderült, hogy ezek a „képviselők“ a salisburyi hatóságok alkalmazottai, és törzseik renegátok­nak tartják őket. ... Az angolok pedig folytatják a „társasjátékot“ a salisburyi rasszisták­kal. Közben a rhodésiaiak döntő több­ségének, vagyis a bennszülötteknek az érdekeit figyelmen kívül hagyják. Ily­­képpen a Salisbury rendszer, akár a Commonwealth-ben marad, akár sza­kit Angliával és rasszista köztársaságot kiált ki, a feszültség és a konfliktusok forrását jelenti az afrikai földrészen. 7. FLOREA sfufii n spommEnTHR ! MOBUTU kongói elnök interjúja KINSHASA (Agerpres). — Mo­butu elnök a Jeune Afrique tu­néziai folyóiratnak adott interjú­jában kijelentette: a kinshasai hatóságok elsősorban azért hatá­rozták el az Union Miniere du Haut Katanga társaság megszün­tetését, mert ,,a társaság vezetői nem voltak hajlandók együttmű­ködni a kongói hivatalos közegek­kel“. Az Union M­aiere du Haut Katanga — mondotta Mobutu — olyan nagy gazdasági és pénzügyi hatalomra tett szert, hogy nyo­más gyakorlásával minden álla­mi ellenőrzést megakadályozott a katangai rézkitermelés és értéke­sítés fölött, s így szembekerült azzal a politikánkkal, hogy a gaz­daságot a nemzet szolgálatába ál­lítsuk. Ezenkívül a társaság foly­tatta neokolonialista politikáját, amelyet mi le akarunk küzdeni. Katangát többé nem fogják kiszi­polyozni, mint a múltban a nagy nemzetközi trösztök, mivel az U­­nion Miniere helyett létesített új társaságban a kongóiak vannak többségben. P­árizsban pénteken, az 1963 októberében aláírt francia—nyugatnémet e­­gyüttműködési szerződés kere­tében, megbeszélések kezdőd­tek de Gaulle tábornok és Ki­esinger kancellár között. A két ország közötti megbeszélések, amelyek az utóbbi években mindössze a felek mindinkább eltérő álláspontjának leszöge­­zésére szolgáltak alkalmul, a jelek szerint egyelőre nem a megszokott légkörben folynak. Súlyos válság után, amelynek okai között a külpolitikai té­ A FRANCIA - NYUGATNÉMET MEGBESZÉLÉSEK nyerők nem kis szerepet ját­szottak, Bonn most Párizsba küldte Kiesinger kancellárt és Willy Brandt külügyminisztert. Hogy még jobban kihangsú­lyozzák Bonn új orientációját, a nyugatnémet küldöttségben nem vesz részt Schröder volt külügyminiszter, akinek jelen­legi honvédelmi miniszteri tisztségében, az eddigi szokás szerint, Messmer kartársával szemben kellett volna ülnie a tárgyalóasztalnál. A régi kor­mányban Schröder ugyanis Er­­harddal együtt az USA-val va­ló szoros szövetséget szorgal­mazta. Egyébként mindkettő­jüknek többször is szemükre vetették, hogy útját állták a francia—nyugatnémet egyez­mény megvalósításának. Kiesinger bundestagi kor­mánynyilatkozatában külön fejezetet szentelt az NSZK és Franciaország közötti kapcso­latoknak. A kancellár történel­mi, földrajzi és politikai ténye­zőkkel támasztotta alá a fran­cia—nyugatnémet együttműkö­dés fejlesztésének szükségessé­gét. Hangsúlyozta azt a szere­pet, amelyet a francia—nyu­gatnémet szövetség betölthetne a nyugat-európai politikai fej­lődésben és a szocialista orszá­gokkal való kapcsolatok javu­lásában. Ezzel összefüggésben ugyanakkor kiemelte, hogy Nyugat-Európának minél szo­rosabb szövetséget kell fenn­tartania az USA-val. Köztudo­mású azonban, hogy a francia kormány és az amerikai kor­mány politikája között, amely utóbbihoz Bonn erősen hozzá van kötve, igen nagy különb­ség van. Franciaország idejét múltnak tekinti az atlanti szö­vetség jelenlegi szervezési for­máját, elítéli az USA délkelet­ázsiai agresszióját és meg akar­ja változtatni a nyugati világ valutarendszerét, amelyben a dollár uralkodó szere­pet tölt be. A nyugat­német kormány, a francia kormánnyal ellentétben, a NATO megszilárdításáért száll síkra, egyetért az amerikaiak vietnami politikájával és tartóz­kodást tanúsít a valu­tarendszer megváltoz­tatására vonatkozó francia javaslatokkal szemben. Megfigyelők vélemé­nye szerint a legfőbb kérdés, amelytől a francia—nyugatné­met szerződés felújítása függ, az USA-val fenntartott kapcso­latok problémája. A francia—nyugatnémet meg­beszélések napirendjén ugyan­akkor olyan pontok is szere­pelnek, amelyek megvitatása bizonyos eredményekhez vezet­het. Anglia közös piaci csatla­kozását illetően például a fran­ciák követelik London , szoros és teljes csatlakozását a római szerződéshez és ezt az állás­pontot egyre inkább maguké­vá teszik a nyugatnémetek is. A másik fontos kérdés a ke­let-nyugati kapcsolatok prob­lémája. Kiesinger kormánynyi­latkozatában kijelentette, hogy az új nyugatnémet kormány a kapcsolatok megjavítására tö­rekszik a szocialista országok­kal, és ezt a szándékot a fran­cia kormány üdvözölte. Tekintettel a francia—nyu­gatnémet kapcsolatok problé­máinak sokféleségére, nem várhatók azonnali, konkrét e­­redmények ezektől a tárgyalá­soktól. Ennek ellenére a de Gaulle—Kiesinger találkozó al­kalmat nyújthat az álláspontok tisztázására, ami döntő befo­lyást gyakorolhat a francia— nyugatnémet kapcsolatok jö­vőbeli fejlődésére. C. VARVARA Szembesítették a Ben Barka-ügy vádlottait PÁRIZS (Agerpres).­­ A párizsi igazságügyi palotá­ban csütörtökön szembesítették mindazokat, akiket azzal vádol­nak, hogy részt vettek Ben Bar­ka marokkói ellenzéki vezér el­rablásában. A szemb°sítést Dli­­mi ezredesnek, a marokkói szi­­guránca volt igazgatóhelyettesé­­nek az ügyvédjei kérték. Dlimit előzetes letartóztatásban tartják Párizsban, miután önként jelent­kezett a francia hatóságoknál. Az ügyvédek tudomást szereztek ar­ról, hogy Marcel Le Rov­e Fin­­ville, a francia kémelhárító szol­gálat volt vezetője 1965 áprilisá­ban titokban találkozott Antoi­ne Lopezzel, a kémelhárítás ügynökével, El Mahi marokkói diákkal — mindhárman a Ben Barka-per vádlottjai — és más személyekkel. Dlimi védői bizo­nyítékot szeretnének kovácsolni ebből a titkos találkozóból arra, hogy Ben Barka ellen összeeskü­vést szőttek a marokkói titkos­szolgálat részvétele nélkül. A szembesítés nem járt sem­miféle eredménnyel mert a vád­lottak azt állították, hogy az em­lített találkozón egészen más kér­désről volt szó, s még csak ki sem ejtették Ben Barka nevét. ----------------------------------------­ Újabb szélhámosságokra derült fény Bobby Baker perében W­ASHINGTON (Agerpres).­­ Washingtonban most folyik Bobby Bakernek, az USA szená­tusa demokrata többsége volt tit­kárának pere. A csütörtöki ülé­sen újabb fény derült e befolyá­sos amerikai politikus 1955 és 1963 között elkövetett visszaélé­seire és szélhámosságaira. A törvényszék ezúttal a vádlott és a kaliforniai bankkörök kapcso­latait vizsgálta. Kenneth Childs Los Angeles-i bankár, aki tanú­ként szerepel a tárgyaláson el­mondotta, hogy Baker 1962 ok­tóberében felszólította hogy sze­rezzen 100 000 dollárt a kalifor­niai hitelintézetektől nyolc sze­nátusi és képviselőházi jelölt vá­lasztási alapjának céljaira. Childs szerint az érdekeltek sohasem közölték, hogy megkapták-e eze­ket az alapokat. A közvádló szin­tén közölte hogy bizonyítékai vannak, amelyek szerint Baker 100 000 dollárból 80 000 dollárt magának tartott meg. Stuart Davis, a Great Western Financial Corp. társaság elnöke tanúként elmondotta, hogy 1962. októberében két 50 000 dollárt tartalmazó borítékot adott át Ba­kernek, ugyancsak a választási kampány céljaira. Bobby Bakert 1966. január 5- én helyezték vád alá egy szövet­ségi esküdtszék 15 hónapig tartó vizsgálata után. Adócsalással, szélhámossággal és sikkasztással vádolják. ­ A LOOK CÍMŰ FOLYÓ­IRAT vezetősége közölte, hogy pert indít a Stern nyugatnémet folyóirat ellen, mert nem tartot­ta be a William Manchester Egy elnök halála című könyvének ki­adásával kapcsolatos megállapo­dást. A Look folyóirat képvise­lője kijelentette, hogy a Stern megszegte a megállapodást, mert a meghatározott időpont előtt közölte az első fejezeteket. A nyugatnémet folyóirat megsér­tette azt a rendelkezést is, hogy töröljék a könyvnek azokat a ré­szeit, amelyeket a Look Jacque­line Kennedy asszony kérésére kihagyott.­­ A NAGY HŐSÉG KÖVET­KEZTÉBEN az év első kilenc napjában Sao Paulo brazil ál­lamban 52 gyermek meghalt, 442-őt pedig kórházba kellett szállítani. Rio de Janeiro-i hírek szerint 2450 gyermekdehidrációs esetet jegyeztek fel. • HUSZONKILENC HALÁ­LOS ÁLDOZATOT követelt a hi­deghullám, amely az utóbbi na­pokban Mexikó legnagyobb részé­ben éreztette hatását. Csupán a fővárosban 23 ember halt meg. Ciudad de Mexicoban a hatósá­gok mentőosztagokat szerveznek a főváros északi városnegyedei­ben hajléktalanná vált 4 000 la­kos megsegítésére. A Remedios folyó áradása ugyanis számos há­zat súlyosan megrongált. A rossz időjárás miatt szétzilált közleke­dés lassanként visszatér rendes medrébe. • A LAM­­BIRD 2 távközlési mesterséges hold fedélzeti készü­lékei, mint megállapították, nor­málisan működnek. A mestersé­ges holdat szerdán lőtték fel Ca­pe Kennedyről. Jelenleg ideigle­nes röppályán kering, de szom­baton vagy vasárnap ,,stacioná­­lis“ pályára vezérlik a Csendes­óceán fölé. A mesterséges holdat távköz­lésre kívánják felhasználni az USA és Ausztrália, illetve Japán között. • ELHUNYT IZRAEL LEG­IDŐSEBB LAKOSA, a 121 éves Abou Jumna El Assadi. A doku­mentumok szerin 1845-ben szü­letett és éveken át szolgált a tö­rök hadseregben Túlélte 84 gyer­mekét, unokáját és dédunokáját, nem volt beteg soha. J A P A N: — Tokió mellett, a kamatai állomás közelében egy kisiklott villamos­vonat belerohant egy épületbe. Szerencsés vé­letlen folytán a házban tartózkodó két személynek semmi bán­­tódása nem történt A mai idők egyik legnagyobb úttörő feladata RIO DE JANEIRO (Agerpres).­­ A bra­zíliai Manaosban megkezdte munkála­tait az Amazon fo­lyam hatalmas me­dencéjének benépesí­tési és fejlesztési ter­veivel foglalkozó ér­tekezlet. Az Amazon­­síkság a világ egyik legtermékenyebb ré­sze. A Juraey Magal­haes külügyminiszter elnökletével összeült értekezleten diploma­ták, mérnökök, e­­gészségügyi és telepü­­tésügyi szakemberek vesznek részt hat la­tin-amerikai ország­ból. Az Amazon me­dencéjének legna­gyobb része Brazíliá­ban fekszik, de átter­jed Peruba, Kolum­biába, Ecuadorba, Bolíviába és Venezu­elába is. A hatalmas terület jelenleg telje­sen lakatlan. A Reu­ter szerint általános vélemény az, hogy e terv végrehajtása a mai idők egyik leg­nagyobb úttörő fel­adata. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Szovjet Hősök tere 2. sz. Tel. : 20—32. Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és önkéntes sajtóterjesztőknél. Nyomda: Nyomdaipari Vállalat Marosvásárhely, Poligrafier utca 3. sz. Telefon: 26—43. Rendelési szám: 219 ** VÖRÖS ZÁSZLÓ KATONAI Államcsíny TOGÓBAN LONNE (Agerpres).­­­ A togói lappangó politikai válságban csütörtök éjjel éles fordulat kö­vetkezett be: a fegyveres erők át­vették a hatalmat és eltávolítot­ták az összes polgári szerveket. Etienne Guassingbe Eyadema, a togói hadsereg vezérkari főnöke rádiónyilatkozatában hangsúlyoz­ta: a hadsereg azért vette át a ha­talmat, hogy „véget vessen az or­szágban uralkodó politikai zűrza­varnak“­. Amint a sajtóügynök­ségek jelentik, Nicolas Grunitzki volt elnök lemondott, és hivata­los rezidenciáján tartózkodik. Lö­méből, Togo fővárosából érkezett hírek szerint a polgári hatóságok eltávolítása incidensek nélkül ment végbe. Péntek hajnalban a hadsereg vezetői ostromállapotot hirdettek ki az egész országban, lezárták a határokat és felfüg­gesztették az összes politikai pár­tok tevékenységét. Eyadema al­ezredes első programnyilatkozatá­ban hangsúlyozta: „Togo tisztelet­ben tartja az ENSZ Alapokmá­nyát, teljesíti az eddig kötött ösz­­szes külföldi vonatkozású egyez­ményeket, és tagja marad az Af­rikai Egységszervezetnek. A nem­zetgyűlés feloszlatása és az alkot­mány felfüggesztése nyomán nemzeti megbékélési bizottság a­­lakul abból a célból, hogy ideig­lenes intézményeket létesítsen rö­vid időszakra, amely után általá­nos választásra kerül sor. Eyade­­ma alezredes kijelentette: a had­sereg kötelezettséget vállal, hogy átadja a hatalmat a polgári sze­mélyeknek, ha helyre áll a rend és a biztonság.

Next