Vörös Zászló, 1967. augusztus (19. évfolyam, 180-204. szám)
1967-08-04 / 183. szám
Gyorsan, szemveszteség nélkü Az aratással még nem ér véget a betakarítás! Tartományunk termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban az idén is gazdagon fizetett a föld. A kalászosok hektárhozama sok helyen jóval meghaladja a tervezettet. A végleges eredményt azonban csak akkor könyvelhetjük el, ha a búza már a hombárba került, addig viszont nagyon sok veszélynek, veszteségnek van kitéve. Sajnos megtörténik, hogy a rossz szervezés, a lassú munka miatt a termésből jelentős menynyiség vész kárba. Erre nem árt újra felhívni a figyelmet, hisz a hűvösebb éghajlatú rajonokban még alig kezdték meg az aratást, de Ludas, Tirnaveni és más rajonokban sem szabad megfeledkezni arról, hogy az aratással még nem ér véget a betakarítás. A feladat tehát világos: Csik és Gyergyó rajonokban mindent el kell követni, hogy a beérett gabona azonnal zsákokba, kalangyákba kerüljön, máshol pedig, ahol végeztek az aratással, meg kell gyorsítani a hordás, cséplés ütemét. Minden egyes nap veszteségért, minden kiló búzáért a vezető tanácsokat terheli a felelősség. Mert vajon, hogy ad számot a kipergett gabonáról a gyepesi (Udvarhely rajon) termelőszövetkezet vezető tanácsa, aki addig halogatta az aratócsoportok megszervezését, amíg valóban körmükre égett a gyertya. A 145 hektár búzájuk már régebb kasza alá érett, ők azonban más munkákkal foglalkoztak, s a rajoni szervek közbelépésére volt szükség, hogy teljes ütemmel megkezdjék az aratást. De a többi Homoród-völgyi termelőszövetkezetben is szükség van az aratás, betakarítás meggyorsítására. Vonatkozik ez főleg a szentmártoni, szentpáli és oklándi egységekre, ahol szintén szervezetlenség gátolja a betakarítás gyors elvégzését. A lemaradás egyrészt a gépek elégtelen kihasználásával is magyarázható, hisz a keresztúri állami gazdaságban, ahol teljesen a gépkezelőkre bízták a búza betakarítását 8 nap alatt végeztek ezzel a munkával. A termelőszövetkezetekben azonban igen alacsony a kombájnok napi teljesítménye. A betakarítás ütemének elemzésénél tehát erre is fel kell figyelni Udvarhely rajonban. Mert ott ahol a gépkezelők szívügyüknek tekintik ezt a munkát, s a vezető tanács is megteremti a feltételeket a gépi munkára, meg is van az eredmény. A Tirnaveni rajoni Barkácson például a szalmásgabona több mint 70 százalékát kombájnnal aratták le és csépelték ki, Vámosgálfalván pedig 330 hektárt vágtak le gépekkel. Amint már említettük, tartományunk számos termelőszövetkezetében végeztek a búza aratásával. Azt kell azonban mondani, hogy most babérjaikon pihennek. Elhanyagolták a cséplés megkezdését. Az Udvarhely rajoni Újszékelyt nemrég dicsértük meg az aratás terén végzett jó munkájáért, most azonban el kell marasztalni őket. Az aratást napokkal ezelőtt befejezték, de 3-án még nem kezdték meg a cséplést. S ugyanezt mondhatjuk a keresztúri, rugonfalvi, nagygalambfalvi, mikefalvi és más egységekről is. Napról napra halogatják a cséplés megkezdését, vagy ha meg is kezdték, csak immel-ámmal dolgoznak. A cucerdeai termelőszövetkezetben például az elmúlt napokban már 300 hektár gabona volt osztagokba hordva, a négy cséplőgépből azonban csak egy dolgozott. Hasonló a helyzet Kóródszentmártonban is. Mit szóljunk akkor az egrestői termelőszövetkezetről. Itt még mintegy 70 hektár búza volt a lábán, s a szalmahordáshoz szükséges elevátor javításához is most kezdtekhozzá. Vajon nem volt eddig elég idejük rá? A felsorolást tovább folytathatnánk tartományunk más termelőszövetkezeteivel is. Sok helyen még mindig nem tanúsítanak kellő felelősséget a jövő évi kenyér biztosítása iránt. Szükség van tehát arra, hogy ott, ahol megfeledkeznek erről az igen fontos kérdésről, a rajoni pártbizottságok, mezőgazdasági tanácsok, szövetségek hívják fel a figyelmüket rá, mert a gabona szemveszteség nélküli betakarítása mindnyájunk ügye. Nem lesz gond a takarmány A dánfalvi termelőszövetkezetben az utóbbi időben jelentősen megnövekedett az állatállomány. Ennek ellenére, mint a mérnök elmondotta az idén nem lesz gond a takarmányozás. Biztosíték erre a tagság jó munkája. Naponta mintegy 100 szekér szénát, szárítottak és hordtak haza a mezőről, így eddig 1.300 tonna takarmány került fedél alá, illetve kazlakba. A dánfalvi termelőszövetkezet tagjai azonban nem szorítkoztak csupán a szénacsinálásra. Az elmúlt évek gazdag tapasztalata alapján, az idén is körültekintően szervezték meg a silózást. Erre a célra 100 hektár herét irányoztak elő, amelyet sással és más gyenge minőségű füvekkel vegyítettek. Minden árokpartot, minden útszélet lekaszáltak erre a célra, hisz herével vegyítve kiváló minőségű silótakarmány válik belőle, így eddig közel 900 tonnát tettek a silógödrökbe. Tervük azonban sokkal többet, 2100 tonnát irányoz elő. Éppen ezért a 38 hektár cukorrépa melléktermékei mellett még más növények besilózására is szükség van. S egész biztos, hogy a dánfalviak az idén sem vallanak szégyent tervük teljesítésével. Nemcsak megvalósítják, hanem jóval túl is haladják azt, hisz erre már nemcsak a szükség, hanem jó hírnevük is kötelezi. A zsidvei állami gazdaságban nemcsak az aratást, cséplést, hanem a szalma összeszedését is gépek végzik Világ proletárjai, egyesüljetek! a RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA . •. . • ... ‘Jí’ HITELÉT VESZTETt SEGÉLYKIÁLTÁS ... Volt egyszer egy juhász, aki próbára tette a falu segítőkészséségét, s amikor elkiáltotta magát, hogy jön a farkas, mindenki a nyájhoz sietett, hogy elűzze az ordast. A farkasnak azonban színét sem látták. Mikor egy más alkalommal is farkast vélt látni a juhász, segélykérésére csak a fél falu jelent meg, de farkassal akkor sem találkozott senki. Harmadszorra, mikor valójában eljött az ordas, hiába kiáltozott a juhász, senki sem sietett farkast űzni s ekkor az ordas felfalta a nyájat. .. Hozzávetőleg igy hangzik a tanitómese, amit nagyon régóta ismernek az emberek. Az igaz, hogy az atomkorszak emberének nincs ideje a mesék bölcsességét kutatni. A csillagok közt járunk, a tudomány hatalmasabb az előítéletekkel telített közmondásoknál, tanítómeséknél. Évezredek egyszerű bölcsességének könnyedén fittyet hányunk s talán éppen ezért valakik életükkel fizetnek. Végletek kerültek egymás mellé. De ha a végletek közti űrt józan emberi gondolattal töltjük meg, akkor helyet szorítunk gondolataink tárában a tanító meséknek is. Borús szürke júliusi napon szótlan embercsoport figyeli a Maros habjait. Fekete kendős falusi nénike zsebkendőt szerít a szájára. Sötét ruhás bácsika szorongva fürkészi az örvénylő vizet. Egyetlen fiúkat kutatják, hiába. Csak harmad nap dobta felszínre a hullámsír a fiatalember holttestét. Szomorú történet. Mit keres a mese e történetben? Pörgessük csak vissza az esemény filmjét három nappal korábbra. Ideális strandidő. A Marosban hemzsegnek a fürdözők, csónakok cikáznak az úszók mellett. Labdák kacsáznak a hullámokon. A parton kuporgó horgászoknak nem sok zsákmányra van kilátásuk s ezért inkább a vízben, önfeledten hancurozókat figyelik. Tele a viz úszókkal, s mégis valaki vízbe fúl. Karnyújtásra az emberektől valakit elnyel a viz. ★ Egy idősebb horgász meséli: — Ezek a suhancok, valósággal örömüket lelik abban, hogy a Turbina árok magas faláról a viz sodrásába vethetik magukat. Viszi a víz őket, persze sikoltoznak, kiabálnak, egymást ugratják. Aztán csak megvan a baj. Pedig segítségért is kiabálnak. Csakhogy, milyenek ezek a fiatalok? Ha valaki ki akarja húzni őket a vízből az ember arcába röhögnek s eltűnnek... Az ilyeneket kérem jól el kéne náspárgolni... Ezek igazából vizihuligánok... Nagyon enyhe büntetést szabna a bácsika az ilyenfajta tréfacsinálókra. A fürdő kabinos bácsija már sok életet mentett meg azzal, hogy időben használta a mentőövet és a csónakot. Persze nem egyszer lett ő maga is a tréfa áldozata. Nem csoda, ha a kiáltozásokra közömbösséggel válaszol. A kabinos mondta: — Hát kérem, ha én minden „vérfagyasztó“ rikoltozásra mentőövet dobnék a vízbe, akkor■ egész nap, öveket kéne hajigáljak a Marosba. Higgyék el, kérem, nagyon nehéz megkülönböztetni az igazi segélykérést a hamistól. Sokan abban lelik örömüket, hogy utánozzák a fuldoklókat. Lemerülnek, felbukkannak, s közben ordítoznak. S ha tegyük fel, valaki tényleg fuldoklik nem tudom eldönteni, hogy csak tréfál, vagy tényleg bajban van. Én megtiltanám a vízben való rikoltozást... ★ Figyelmeztető táblák jelzik, hol mély és hol sekély a víz. A mentőcsónak mindig kéznél, a mentőöv pedig látható helyen, s mégis minden évben sok az áldozata a Marosnak. A verőfényes napon az a fiatal legényke, aki a felvételivizsa izgalmait kipihenni a Marosra jött fürdeni, a kis hegyipatakban szerzett vizijártasságával lépett a nagy folyóba, hogy próbára tegye tudását. Akkor még bízott abban, hogy ha bajba jut, segítő kezek nyilnak felé. Tapasztalhatta azt, hogy a segítő szándék nemcsak az emberekben, de az állatokban is él. Néhány perccel korábban még ő is végignézhette annak a bőrkesztyűs és úszónadrágos fiatalembernek a különszámát, aki a farkaskutyájával jött strandolni. A strand hőse vízbe vetette magát, míg a hűséges kutyája nyeszítve várta gazdája felbukkanását. Kis idő után a „gazdi“ kesztyűs keze emelkedett ki a vízből. A türelmetlen állat teketória nélkül vetette magát a vízbe, megragadta a kesztyűs kezet és minden erejét megfeszítve a partra vontatta a fiatalembert. A közönségsiker nem maradt el. A farkaskutya nem sértődött meg azért, hogy a gazdáin csak színlelte a vízbe futást. Ahányszor vízbe vetette magát a „gazdi", a hűséges eb any j nyiszor vonszolta őt partra. Talán arról is olvasott a fel- vételiző legényke, hogy életmentő delfinek is léteznek, amelyek há- ■ tűkön pofozzák partra a hullám- I sír széléről a fuldoklót. Amikor a kisregény rádöbbent * arra, hogy erejéből nem futja, I hogy vízszinen tartsa magát, ijed- I ten bár, de bizakodón kiáltott ■ segítségért, hiszen sokan voltak I körülötte. Bízott abban, hogy I segítőkezek nyúlnak majd felé. ■ Csakhogy a bizalmat, a segély- I kiáltás hitelességét azok herdálták fel, akik most is magabiztosan szerelik a hullámokat. Csatakiáltások, üvöltések kíséretében ugranak fe 8 test az örvénylő vízbe, s át sem villan gondolatukon, hogy azzal egy másik ember valódi segély-s kérését tékozolják el. Az ember ezekben megvan a segítő szándék. _ De nem veti senki magát a hullá- ·mok közé azért, hogy egy gúnyo- s san vigyorgó fej válaszoljon hu- _ mánus szándékára. Engedjék meg nekem azok a fiatal emberek, akik csak zajosan * tudnak kikapcsolódni, hogy lehet s úgy is élvezni a nyár örömeit, hogy a juhász meséjére ne életek árán hívjuk fel saját figyelmün- Ikét. Mert az a szomorú ember- a csoport egy elhangzott hitelét a vesztett, de segélykiáltás követ- kezményeként, kései önváddal a szivében gyűlt össze a parton s * nem szabad elfelednünk azt, hogy a kiáltás hitelét mi, élő pásztorok g herdáltuk el. CSIFÓ János I Ik Nyár a Gyermekek Házában A MAI SZAMBAN: A 3. oldalon Meddig teltek a sajtárak ? Bukarestbe érkezett Willy Brandt, Németország Szövetségi Köztársaságának alkancellárja Csütörtökön a fővárosba érkezett dr. H. C. Willy Brandt, Németország Szövetségi Köztársaságának alkancellárja és külügyminisztere, aki Románia Szocialista Köztársaság kormányának meghívására hivatalos látogatást tesz országunkban. Willy Brandt-ot elkísérték Erich Stratling, a Németország Szövetségi Köztársaságának rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, külügyminisztériumi főtisztviselők, dr. Hans Rute, a II. politikai igazgatóság vezetője, dr. Hans Ulrich Wilke, a miniszter helyettes kabinetfőnöke, dr. Jurgen Ruhfus szóvivő. Megérkezéskor a Baneasa repülőtéren jelen voltak: Petre Blajovici, a Minisztertanács alelnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Vasile Sandru külügyminiszterhelyettes, Vasile Rouju külkereskedelmi miniszterhelyettes, Constantin Oancea, Románia nagykövete a Németország Szövetségi Köztársaságában, külügyminisztériumi főtisztviselők. A repülőtéren jelenlévő újságírók kérésére tett rövid nyilatkozatában Willy Brandt köszönetet mondott a román kormánynak a meghívásért, hogy látogasson el országunkba. A vendég ugyanakkor kifejezte azt a meggyőződését, hogy a román féllel folytatandó eszmecsere hozzájárul a két állam közötti kapcsolatok fejlődéséhez, az európai béke biztosítására vonatkozó kérdések jobb megértéséhez. ★ Willy Brandt, Németország Szövetségi Köztársaságának alkancellárja, külügyminiszter, csütörtök délután megkoszorúzta a Nép és a Haza Szabadságáért, a Szocializmusért Vívott Harc Hőseinek Emlékművét. (Agerpres) Megbeszélések a két ország közötti kapcsolatok kérdéseiről Csütörtök délután Willy Brandt, Németország Szövetségi Köztársaságának alkancellárja és külügyminisztere látogatást tett Corneliu Mănescunál, Románia Szocialista Köztársaság külügyminiszterénél. Ez alkalomból megbeszélésekre került sor a két ország közötti kapcsolatok kérdéseiről, s e kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről gazdasági, politikai, műszaki-tudományos és más téren. Hasonlóképpen megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Részt vettek a két küldöttség, tagjai. Románia Szocialista Köztársaság részéről: Vasile Sandru külügyminiszter-helyettes, Constantin Oancea, Románia nagykövete a Németország Szövetségi Köztársaságában, Mircea Balanescu nagykövet, külügyminisztériumi igazgató, Vasile Ileasa külügyminisztériumi ideiglenes igazgató, Németország Szövetségi Köztársasága részéről: Erich Stratling, a Németország Szövetségi Köztársasága romániai nagykövete, dr. Hans Rute, a Külügyminisztérium II. politikai igazgatóságának vezetője, dr. Hans Ulrich Wilke, a külügyminiszter helyettes kabinetfőnöke, dr. Jürgen Ruhfus szóvivő. A megbeszélések szívélyes légkörben folytak le. Ezután a Külügyminisztériumban aláírták a Románia Szocialista Köztársaság kormánya és a Németország Szövetségi Köztársasága kormánya közötti műszakigazdasági együttműködési egyezményt. Az egyezményt a két állam külügyminisztere írta alá. Jelen voltak a két küldöttség tagjai és más hivatalos személyek. ★ Este Corneliu Manescu külügyminiszter vacsorát adott Willy Brandt nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter tiszteletére. Részt vettek miniszterek, központi intézmények vezetői, tudományos és kulturális dolgozók, külügyminisztériumi főtisztviselők. Ott voltak a nyugatnémet vendég kíséretében lévő személyek. A vacsorán Corneliu Manescu és Willy Brandt pohárköszöntőt mondott. (Agerpres) Intézkedés a zöldség- és gyümölcsellátás javítására Körséta a város „éléskamrájában“ ■ Bő választék a nagypiacon — gyenge a kicsin ■ Későn érkezik az áru ■ A sorbanállás nem szűnt meg ■ Akik „el' " • . . " . . . felejtik“ az árat A napokban tették közzé azokat az intézkedéseket, melyek a lakosság zöldség- és gyümölcs ellátásának a javítását célozzák. A párt és a kormány a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelését tartva szem előtt, az utóbbi években egy egész sor intézkedést foganatosított a zöldség és gyümölcstermelés növelésére, a lakosság jobb ellátására. Növekedett a zöldséggel bevetett terület, az öntözéses művelés. Javítottak a szerződéskötési módozaton. Az intézkedések nyomán az idén országos ---------------------------I viszonylatban jó a zöldség- és gyümölcstermés. Ennek ellenére még nem kielégítő a lakosság ellátása. A hibák egyik oka, hogy az MTSZ-ek és a zöldség- és gyümölcs értékesítő kirendeltségek nem álltak hivatásuk magaslatán. Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága elemezte a helyzetet és számos intézkedést határozott meg a zöldség és gyümölcsellátás gyökeres javítására. Ezek egy része az MTSZ-ek munkaszervezésének tökéletesítésére, az eladási módok változatosabbá tételére vonatkozik, így vándor árusításokat alkalmaznak, házhoz szállítják a kért árut, növelik az utcai árusok számát. A Minisztertanács határozata alapján javítják az eladók anyagi érdekeltségét. Augusztus 3-tól a piaci árak megállapítását is nagyobb körültekintéssel és operatívabban végzik. A határozat megjelenése után ellátogattunk Marosvásárhely három piacára. A nagypiacon bő volt a választék. Volt szép paradicsom a zöldség és gyümölcsértékesítő kirendeltség üzleteiben. Olcsóbbak a plafonált árnál, 2,20- ért árusítják, míg a magánosok 2,50-ért adják. Egyetlen baj az, hogy még nem sikerült kiiktatni a sorbanállást, pedig 6-7 helyen is árulnak, s 15 elárusító is dolgozik a bódékban. De csúcsforgalom idején kevés. Jó volna, különösen a hetipiac napján több eladót beállítani, amire most, miután javadalmazásuk megjavul, van lehetőség. Miközben az elárusítók a vásárlókkal vannak elfoglalva egy teherautó paradicsom érkezik, 9 óra rég elmúlt. Későn jutott ki a paradicsom, mert amint a vasútállomástól értesültünk, egy vagon már előző este 23 órakor a rakodórámpán volt. De jobb később, mint soha, összegezve a zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat csütörtöki tevékenységét a nagypiacon jónak mondhatjuk. Szép, jó minőségű árut hozott, hozzáférhető áron forgalomba. Egy pillantás a magán eladók árujára. A burgonya például gyengébb, mint az OVLF-nél és drágább. Egyesek kicsit „feledékenyek“, s elfelejtik, mennyi az ár. S amiből nincs elegendő, megpróbálják drágábban eladni. A káposzta kilóját 1 lejben határozták meg. A képen látható árus egy fej káposztáért 3 lejt kért. Mikor megmértük, másfél kiló sem volt. — Tudjuk, hogy nem szabad drágábban adni — válaszolta kérdésünkre az eladó —, de ez le van takarítva, — szabadkozik. Igaz, hogy szép a káposzta, de nem szabad drágábban adni, a megszabott árnál. Úgy látszik, nehezen szokják meg azt, hogy az árakat plafonálták. A zöldségüzletekben sehol sem volt káposzta, ezért bátorkodott „elfelejteni“ a szabott árat. Hetivásár lévén, kimentünk a Piata Armatei-on lévő kispiacra. Gyenge a felhozatal, kevés a vásárló. Legnagyobb meglepetésünkre a szocialista szektor zöldségkereskedelme nincs jelen. A magáneladóknál kaptunk szép zöldpaszulyt , lejért kilóját, uborkát, markát, stb. de egy paradicsomot sem. Hasonló a helyzet a másik kispiacon, a város túlsó végén. Ott ugyan volt egy ládával a zöldséges boltban, de a minősége kritikán aluli. Feltesszük a kérdést: érdemes 10 kiló ehetetlen paradicsom s egyláda alma mellett egy embert tartani? Kifizetődik ez a vállaltnak? Erre várunk választ. Határozottan jobban ellátott a piac, mint az elmúlt napokban, de javítani való van még bőven. Nem várjuk, hogy egyik napról a másikra csodát tegyenek, csupán annyit, hogy a lehetőségek keretén belül, a határozat szellemében napról-napra javítsák tevékenységüket, a zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat dolgozói. Ennyit a hetipiacról. Az elkövetkező napokban újabb tudósítást közlünk arról, hogyan valósítják meg az illetékesek ezt a nagy jelentőségű határozatot. SIMON Ervin Ez a néni „felejtette el“ a káposzta megszabott A sorbanállás elkerülhetetlen kárát.