Vörös Zászló, 1967. augusztus (19. évfolyam, 180-204. szám)

1967-08-09 / 187. szám

2 Műkedvelők segítségére A napokban két új színdarab jelent meg a műkedvelő művész­­együttesek számára. G. Hulubei A kincs című víg­játéka életvi­dám, pergő párbeszédű, élénk rit­musú színdarab, jól megrajzolt szereplőkkel. A témát a mai pa­rasztság életéből merítette a szer­ző. Constanta Bratu Ugyanazzal a taktikával című színdarabjának cselekménye egy fonodában ját­szódik, ahol az üzem dolgozóit sokrétű, változatos problémák foglalkoztatják. Ez az egyfelvo­­násos a szocialista tudat alakulá­sáról szól; arról, hogyan izmoso­dik a szocialista emberség az é­­lenjáró munkások soraiban. Bódis Erzsébet iparművész kiállítása A Csíkszeredai múzeum, igen helyesen, tovább folytatja a hó­napokkal ezelőtt kezdeményezett időszaki kiállítások megrendezé­sét. Augusztus 5-én nyílt meg a múzeum helyiségében Bódis Er­zsébet marosvásárhelyi iparmű­vész faliszőnyeg és akvarell kiál­lítása. A kiállítás iránt nagy érdeklő­dés nyilvánul meg. Bódis Erzsébet faliszőnyege A ' " ," L ' A­ jovo net fáim­jeiből A louisianai halász A film cselekménye Louisiana­­ban történik, a század elején. E tengerparti helységben régi szo­kás, hogy minden esztendőben egy nap dallal és tánccal ünnep­üik a halászokat. Erre az alka­lomra összesereglenek ifjak, öre­gek, gyermekek és mulatoznak. Az egyik ilyen ünnepségen részt vesz a New Orleans-i opera igaz­gatója és első énekesnője is. Ők fedezik fel a híres halászban, Pe­pében a kitűnő énekest. Új sza­kasz kezdődik Pepe életében. Szorgalmasan tanul, állandóan csiszolja hangját. És a siker nem marad el. A film főbb szereplői Kathryn Grayson, Mario Lanza, David Niven. A színes, szélesvásznú amerikai filmet az Arta filmszínház tűzte műsorára. Gazemberek A gyilkosságot, fura helyzete­ket, izgalmas jeleneteket nem nélkülöző francia-olasz koproduk­ció főhősei az amerikai sajtó­tröszt leánya és egyik megbízott­ja. Mint utazók érkeznek Olasz­országba, ahol titokzatos körül­mények között egy éjszaka halva találják a sajtótröszt leányát. Ki a gyilkos? A rendőrség hosszas és bonyodalmas nyomozása dorít erre fényt. A főszerepet Marina Vlady, Ro­bert Hossein, Philippe Clay, Scilla és mások játsszák. A filmet a Haladás moziban ve­títik. Jelenet a Gazemberek című filmből Vidám műsorokat szeretnének az üdülők Túl vagyunk már a nyár dere­kán, de azért mégsem haszonta­lan fölvetni a nyaralók szórakoz­tatásának kérdését. Természetes, hogy aki nyaralni megy, elsősorban pihenni szeret­ne, s mint tudjuk, a pihenésnek több­féle vállfája létezik. Ide tar­tozik a szórakozás is. Államunk százezreket fordít ar­ra, hogy az üdülőtelepeken léte­sített klubokban, könyvtárakban, kultúrtermekben mindenki megta­lálja a kedvére való szórakozást. Szép fizetést kapnak azok a kul­turális aktivisták, akiket azzal bíztak meg, hogy megszervezzék a nyaralók minél kellemesebb szó­rakoztatását. A kulturális aktivis­táknak kellő rátermettséggel és hozzáértéssel kell rendelkezniük ahhoz, hogy feladatukat teljesít­hessék. Mert nem könnyű dolog minden estére olyan műsort ösz­­szeállítani, hogy az elfogadható legyen. A műsorokat feltétlenül a könnyű műfajok kell hogy u­­ralják, mert hiszen a szabadságát töltő dolgozó, bármennyire is kul­­túrszomjas általában, nem szí­vesen hallgatja az 1—2 órás — esetleg máskor nagyon érdekes — előadásokat. A szovátai üdülőte­lepen, ahol tíz napot tölthettem, esténként a kultúrház bejáratá­nál nagyon sokan csak akkor lép­tek be a terembe, ha a műsornak a komolyabbik része (két órás e­­lőadás nevezetes személyiségek­ről) már „lement". Utána rend­szerint könnyűzene következett, amely mágnesként vonzotta az embereket. Hiába, üdítőbben, frissebben hatott rájuk. S amint megfigyeltem, lényegében, nem is az előadás témája, hanem hosz­szadalmassága ellen volt kifogá­suk: „Hát nem lenne elegendő ebből egy fél óra?“. A napokban Tusnádon tapasz­talhattam bizonyos érdektelensé­get, egy eléggé érdekesnek ígér­kező előadás iránt. E. Cristea sportmester várta az üdülő klub­jában a nyaralókat. A találkozó célját — előadás és filmvetítés a környék hegyvidékének történe­téből — falragaszok népszerűsí­tették, mégsem gyűlt a közönség. Miért? Talán mert az eddigi elő­adásokat unalmasaknak találták? Az eddigi tapasztalat azt jelzi, hogy az üdülőtelepek klubjai nem vonzzák a nyaralókat. S ez azért fordulhat elő, mert rendezvé­nyeikben sok a formalizmus, s kevés a vidámság. Márpedig a nyaraló eleven, friss, vidám mű­sort szeretne látni a klubban. Eb­ből a szempontból tartományunk­ban még a legszerencsésebbek a Tusnádon nyaralók, mert őket gyakran meglátogatja a brassói esztrádszínház,­­ de a többi üdülőtelep már távolabb fekszik a szomszédos tartománytól, s ta­lán emiatt ritkábban részesül ilyen szerencsében. A hivatásos művészegyüttesek egyébként nagy szolgálatot tesz­nek az üdülőknek. Nincs olyan hét, hogy egy-két vendégjáték előadásait ne nézhetnék meg. Tus­nádon például 3—4 naponként szerepel egy-egy hivatásos mű­vészegyüttes. (Iași-i és brassói prózai színház, a brassói esztrád­színház és a Miorita együttes, a marosvásárhelyi Ének- és Tánc­­együttes, a Filharmónia, a szín­ház, stb.) E vendégelőadások né­mileg kielégítik a nyaralók mű­vészi igényeit, és részben a vidá­mabb műsorok iránti óhajukat. Az utóbbi annyira hiányzik a nyaralók klubjainak műsorából, hogy emiatt a komolyabb mon­­danivalójú előadásoktól is idegen­kednek. Érdekes jelenség, hogy nyáron többnyire prózai színhá­zak keresik fel az üdülőket, pe­dig ők inkább várnák a zenés színházakat, operett színházakat, mindazon társulatokat, amelyek vidámságot visznek magukkal. S tényleg nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valóban jó és kellemes le­gyen a nyaralás. Minderre gon­­dolniuk kellene a művelődés és művészetügyi bizottságoknak is. KOCH Mária Műteremlátogatás Sükösd Ferencnél Akik ismerik Sükösd Ferencet és figye­lemmel kísérték művészi pályája alakulását, nem egyszer gondoltak már arra — és tegyük mindjárt hozzá: alaptalanul — hogy megtor­pant, visszahúzódott, megoldhatatlan felada­tokkal küzd. Ám a nyolc év alatt, amióta rendszeresen jelentkezik kiállításokon, min­dig sikerült bizonyítania, minden évben tu­dott újat, többet adni a már megszokottnál. Nem robbanékony alkat, lassan, de annál biztosabban érlelődik tehetsége. Fölényes rajztudása, pompás színérzéke és alapos mes­terségbeli tudása mindig átsegítik azokon a buktatókon, melyeket egy fiatal művész szá­mára a merőben új, egyéni és korszerű for­­manye­lv keresése rejtegethet. Töprengő, ta­pogatózó természetének tudható be, hogy egy befejezett képének számtalan különböző vál­tozata jelzi az utat a kész műig. Sohasem akar meghökkenteni — már ami művészi esz­közeit illeti ■— merészsége tulajdonképpen ab­ban áll, hogy számtalanszor megfestett, szinte­­maradéktalanul kiaknázott témát dolgoz föl újra. Ezt a témát típus-megfogalmazásban „a dolgozó emberek hétköznapjainak“ szokás nevezni, és felsorolhatatlan azoknak a re­mekműveknek a száma, amelyeknek monda­nivalója mind erre vonatkozik. Nos, ha mindezek tudatában valaki arra szánja ma­gát, hogy tendenciózusan, a klasszikus ha­gyományok határáról lépve tovább, próbál­jon hozzátenni a már-már meglévőhöz, szük­sége van akkora bátorságra, mint teszem azt, annak, aki piros malacot fest. Élmény és színvilága kitörölhetetlenül szű­­kebb pátriája, a sóvidék életéből, tájaiból sarjad. Ezt jelzik a minduntalan visszatérő motívumok, egészen pontosan a bányamély­ségek és égre vetülő csúcsok kontrasztjai, vagy a szülők, elődök és gyermek kapcsola­tának kompozíciós megoldásai. Valószínűnek tűnik, hogy ez utóbbi végleges formába önté­­sére éppen a napokban került sor, csaknem tíz évi vajúdás után. Érzékenysége, fantáziá­ja már főiskolás korában eljegyezte a forma­bontással, csakhogy az ő formabontása első­sorban gondolati, kevésbé formai, akkor is szigorúan a mondanivalóhoz ülő határok kö­zé szorítva. Ez a formabontás abból a felis­merésből fakad, hogy meg lehet találni az élet, a gondolkodó, érző ember élete túlfes­­tésének túlszínezésének, hamisításának ellen­pólusát. Sükösd ezzel annak a dogmatikus szemléletmódnak üzent hadat, mely egy idő­ben divatozott, és olyan megszokott kifeje­zési formáknak is, amelyek mára elavultak. Ezzel a maga módján tulajdonképpen ő is csatlakozott a korszerű képzőművészeti látás­mód vonalához, amit leegyszerűsítve úgy fo­galmazhatunk meg, hogy „a lehető legkeve­sebb eszközzel a lehető legtöbbet mondani". Nem bocsátkozhatunk jóslásokba a jövőt­­ illetően, egy azonban biztos: Sükösd Ferenc a töretlenül halad a maga útján, és amit évről­­ évre láthatunk tőle, az maradéktalanul őt és­­ művészetét igazolja. . (Sz) ! Testvéri szeretet? Nem hiszem, hogy lenne o­­lyan ember, aki szívesen veszi, ha tolakodó személyek szemte­len megjegyzéseket tesznek rá, utcán utána kiabálnak vagy éppen kitámadják. Nemrég az ERRŐL-ARRÓL című rovatunkban is említet­tük három olyan fenegyerek nevét, akik rátámadtak egy fiatal párra, s agyba-főbe ver­ték, úgy, hogy elsősegélyben kellett részesíteni őket a sür­gősségi klinikán. Az egyik ve­rekedőt Lázár Istvánnak hív­ják, s ismertetőjelei közül ta­lán elég annyi, hogy 24 éves fejjel hatszor volt már elítélve különféle törvénybe ütköző tet­tekért. A cikk megjelenése után né­hány nappal kerestek. Lázár Sándor, a kombinát alkalma­zottja — mutatkozott be lá­togatóm, s közölte is, hogy az öccse ügyében jött. Részletei­ben meg szerette volna ismer­ni a történteket. És néhány nap múlva újra felkeresett. Akkor aztán kifejtette állás­pontját a huliganizmusról. — Az a lány nem is volt a menyasszonya a fiatalember­nek — mondotta bevezetőnek. Ez tényleg igaz, nem is állítot­ta az ellenkezőjét senki, de nem tudom, hogy mi köze van ennek a verekedéshez. Vagy csak az a huliganizmus, ha a menyasszonya mellől vernek el valakit? Nem tudom. Meg az­tán a másik kijelentése: ,,A verekedés végülis nem huli­ganizmus, engem is megvertek, és nem történt semmi különö­sebb. Tehát véleménye szerint, egy gyanútlan járókelőre rá­tá­madhatnak hárman és félholtra verhetik, az illető éppen csak vegye tudomásul és tekintse meg nem történtnek az esetet. Aztán egy újabb kijelentés: orvosi bizonyítvány is kell ám ahhoz, hogy pert indítsanak. Tárgyilagosan előadta további érveit. Szerencsére megnyug­tathattam, ebben az esetben az orvosi igazolás 14 napos gyó­gyulási időt tüntet fel. És sze­rinte ez nem huliganizmus. Tisztelem, becsülöm a test­véri szeretetet, szép érzés, de ne így nyilvánuljon meg. Men­teni egy olyant, akinek már hatszor alkalma lett volna ta­nulni saját kárán, és nem tet­te? Nem mentegetnie kell, ha­nem a nagyobb testvér tekin­télyével „megmosnia a fejét“, megmagyarázni, nem jó ez az út, amelyen elindult. Fiatal, kár elrontania ilyen könnyel­műen az életét. A családban és munkahelyen egyformán állást kell foglalni az ilyen tettek­kel szemben. Munkahelyen sem, de annál inkább a család­ban nem lehet magánügynek tekinteni ezt a magatartást, és Lázár Sándor is felelős az öcs­­cséért. Ezt, tudom, érzi ő is, különben nem indult volna meg, hogy tisztára mossa. De higgye el, a mentegetés nem sok eredményre vezet. SOÓS Irén 18.00 Gazdasági krónika 18.30 Gyermekműsor 19.00 Ifjúsági klub 19.30 Híradó 19.50 Temesvári emlékek 20.15 Szórakoztató zene 20.45 Műsorismertetés 21.00 Népdalok és népi táncok — közvetítés Szófiából 21.25 Bragelona őrgrófja — film, országos bemutató 22.50 Híradó. Augusztus | szerda | A Nap kel 5 óra 11 perckor p| Lenyugszik 19 óra 30 perc­ | Az évből eltelt 221 nap, v. hátra van még 144. |­ Herr professzor O­LVASOM, hogy a nyugat­berlini bíróság másfél évi bör­tönre ítélte a város egyik leg­tekintélyesebb orvosát. Az óriá­si jövedelemmel rendelkező professzor ugyanis egy nap kér­vényezte a háborús rokkant­sági díj folyósítását. Sajna, ek­kor derült ki, hogy a profesz­­szor iratai, enyhén szólva, hiá­nyosak. A professzor ugyanis sohasem szerzett diplomát, s annak idején az egyetemet is csak kívülről szemlélgette; „szaktudását“ szanitécként sze­rezte a világháborúban. Jaj, de csúszós az a banán­héj — (m) HltlHIIIIIIIIIIllülU A Krisána tartományi Serend községben mezőgazdasági mun­kálatok során 750 tömör ezüst­pénz került napvilágra. A szak­emberek az első vizsgálatok u­­tán arra a következtetésre ju­tottak, hogy a kincs időszámí­tásunk előtti dák érmékből áll. A becslések szerint az eddig is­mert legnagyobb dák kincsek egyikéről van szó. m­i fiam Egy norvég fiatalember min­den idők legnagyobb teljesít­ményét érte el a ... dobolás­ban. 49 órán át dobolt, míg e­­lőző vetélytársa csak 47 óra 34 percig bírta szusszal. A Világ legdrágább könyve jelenleg Guttenberg első bibliá­ja, amelyet 1.300.000 márkára becsülnek. Egy angliai farmer jelentő­sen növelte a paradicsom ter­mését elektromos sokkal, ame­lyet naponta 6 órán át alkal­mazott, reggel és este. pumnium Melik el Afdhat (1170—1225), Egyiptom, Szíria, Palesztina I­rak szultánja összes törvényeit és diplomáciai leveleit rímbe szedve adta ki. miiiiiiiiiiiiiiiiiiu Az emberiség történetének leghosszabb levelét Marcel de Leclure francia festő írta 1875- ben szíve választottjának, Ma­­delaine de Villatore-nak. A le­vél ezt az egyetlen szót tartal­mazza: szeretlek... de 1 870.000- szer. BIIIHHIIIIIIIIIIIIIi A Krisána tartományi Tenke fürdőn nemrég bevezették a parafinpakolást, az ultrarövid­, ibolyántúli, infravörös hullám­kezelést stb. Mindez fokozza a kálciumban, magnéziumban, széndioxidban és más anyagok­ban gazdag tenkei ásványvíz gyógyhatását a gyomorhurut, a fekélyek, a bélbántalmak, a cu­korbaj és más betegségek keze­lésében. A tenkei ásványvíz igen hatásos női betegségek, re­uma stb. kezelésére is. A spanyolországi Alicante­­ben még ebben az évben meg­kezdik egy 165 emeletes felhő­karcoló építését. Elkészülte u­­tán ez lesz a világ legmagasabb épülete. Statisztikai feljegyzések sze­rint tovább növekedett a kü­lönbség a nők és a férfiak élet­kora között. Néhány évvel eze­lőtt még csak 2—3 év volt a különbség, most viszont már 6—7 év, továbbra is a nők ja­vára.­ ­ mozi Arta filmszínház: A szűz jegyében Progresus filmszínház: Veszélyes terepen I és II rész Előadások kezdete: 11, 15, és 19 órakor. Vörös Lobogó filmszínház: útlevél nélkül Ifjúsági filmszínház: Garin mérnök hiperboloidja Munkás filmszínház: Sanzsuro Flacara filmszínház: Amíg egészséges vagy... • Unirea filmszínház: Az alagút e­cé­ziéj.­ü á y ■ nevelési t»«aac A Tartományi Egészségügyi Nevelési Osztály Bartók Béla utca 1. sz. alatti helyiségében, csütörtökön, augusztus 10-én, 18—19 óra között „A tuberku­lózis terjesztéséről“, „A BCG oltás fontosságáról“, „A tuber­kulózisról“ című filmeket vetí­tik. Belépés díjtalan! I r m *­r­r­a­d­a­o CSÜTÖRTÖK, augusztus 9 5.00—5.30 román nyelven: Tartományunk minden tájáról. Idő­járás jelentés. Zene. Riport­­műsor falusi hallgatóinknak. Riportok: Régen, Udvarhely és Dicső rajonokból. 5.30—6.15 magyar nyelven: Tartomá­nyunk minden tájáról. Időjá­rás jelentés. Népi melódiák. Ri­portműsor falusi hallgatóink­nak. Szakembereké a szó. 13.00 —13.30 magyar nyelven: Lap­szemle. R. Wagner: „Tristan és Izolda“ preludium az 1. felvo­náshoz. A tartomány tudomá­nyos kutatóinak munkájáról. 16.15—17.00 magyar nyelven: Hírek. Zene. Fiatalok híradója. Zene. 17.00—18.00 román nyel­ven: Hírek. Részletek Lehár: „Luxemburg grófja“ című ope­rettjéből. Nők stúdiója. Zene. Ipari horizont: Riport a maros­vásárhelyi IUIU-nál. VÖRÖS ZÁSZLÓ Pillanat­kép Hétfő reggel van, 8 óra felé jár, ilyenkor már az autóbu­szok is túljutottak a korai csúcsforgalom idején, és szinte megkönnyebbülve, frissen sza­ladnak megszabott útvonalu­kon. A Papin Ilarian középiskola közelében lévő megállóhoz be­érkezik egy 1. számú, lefelé haladó autóbusz. Leszóló nincs, valaki felcihelődik. A gépkocsi­­vezető órájára néz és indít. Menetrendje van neki is, ahhoz igazodik. A kocsi már mozgás­ban van, és ekkor látom, hogy öreg nénike sprintel a mozgó jármű felé, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy utólérje. Semmi esélye — állapítom meg, miután felmérem a távol­ságot. A kocsi egyre növeli a sebességét, ő még elég messze van, s az évek, bizony, alapo­san beleszólnak ebbe a vágtá­ba. Egyéni marathonija javát már lefutotta, fogytán az erő, a frissesség. Nem is kellene szaladnia, hiszen tíz perc múlva újabb autóbusz jön. A gépkocsivezető azonban, úgy látszik más véleményen van, mert amint megpillantja a szaladó nénikét, fékez és megáll. Türelmesen megvárja, míg pihegő utasa felszáll és azután indul tovább. Lám, ez a változat eszembe sem jutott. Annyi rosszat hal­lottam és tapasztaltam a vá­rosközi közlekedésről, türel­metlen és ingerlékeny gépko­csivezetőkről, hogy ez a mosta­ni kis epizód határozottan meglep. A többi utas arcáról látom, hogy érzéseink, gondo­lataink hasonlóak. Az ügy je­lentéktelen, de ez a szép em­berség szinte jókedvre derít. Elkönyvelem hát, mint kedves ajándékot egy új munkahét kezdetén. Újabb megálló, lódulok sza­porán lefelé az ajtón. A kocsi rendszámát azonban feljegyez­tem: 31 MS 282. (fv) A Zöldség- és Gyümölcs­­értékesítő Kirendeltség városi és rajoni fiókjai előnyös feltételek mellett ALKALMAZNAK vándor­árusokat a zöldség- és gyümölcs házhoz szállítására Az érdekeltek bővebb felvilágosítást a kirendeltségeknél kap­hatnak. (QP) Gazdasszonyok ! Ne dobják el az ócskavasat! Gyűjtsék össze és adják át az ICM lerakatainak Marosvásárhely Vörösmarty 40 Régen, Gárfi 68 Ludas. Avram lánca 11 Tirnaveni. Leuca 1 Gyergyó, Gábor Áron 29 Csíkszereda. Cintarului 5 Udvarhely. Republicii 78 Erdőszentgyörgy, Petőfi Sándor 20 MUZEULUI UTCA 5 SZ. TELEFON BELSŐ 13 MEGRENDELÉSRE ÉS KIUTALÁSRA SZÁLLÍT nemesített farostlemezből készült I.Ditrón, „Bucsin” és „Szeben“ típusú konyhabútorokat.

Next